Délmagyarország, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-13 / 239. szám

PÉNTEK, 1950. OKTÓBER 15. PÁRTÉLET A tanácsválasztás sikerének előteltétele: népnevelőink jó munkája Dolgozók a Tanácsban Szegi István Á békekölcsönjegyzés sike­réért folytatott harc nép­nevelőink számára egv újabb je. lentős erőpróba volt. A bókeköl­csönjegyzés szegedi eredménye, a több mint tízmillió forint s azok a lelkes megnyilvánulások ame­lyekkel a dolgozók a Békeköl­csönt jegyezték, azt is bizonyít­ják. hogy népnevelőink is jó munkát végeztek a békekölcsön, jegyzés sikere érdekében. Most az a legfőbb feladatunk, hogy í:kozzuk a tanácsválasztások si­keréért folyó agitációs, népneve­lő munukát, úgy. hogy a tanács­választás dolgozó népünk újabb hatalmas győzelme legyen. Népnevelőinknek rá kell mu­tatniok arra. hogy a tanácsvá­lasztás minden szegedi dolgozó ügye. Bizonyítja ezt az is. hogy t anácstagjelölt.jeink között meg­találjuk a dolgozó nép minden rétegének képviselőjét. A ta­nácsitagjelöltek túlnyomó része pártonkívüli dolgozó. A tanács­választásokkal kapcsolatos agi­tációs munkában többezer pár­tonkívüli dolgozó is résztvesz. ez is bizonyítja, hogy a tanácsvá­Iasatá,«? elsőrendű érdeke minden magyar dolgozónak, párttagok­nak és pártonkivülieknek egy­aránt. Ezért van az. hogy mun­kások. parasztok, értelmiségiek, nők és fiatalok, kiskereskedők, kisiparosok egyaránt le'kesedés. se! várják a tanácsválasztást. Ábhoz. hogy biztosítsuk a ta­nácsválasztással kapcsola­tos agitációs munka sikerét, pártszervezeteinknek fokozott mértékben kell irányítaniok és támogatniok a népnevelők mun­káját. Pártszervezeteink értékel­jék ki e™v-pgv terület népnevelő munkáját, általánosítsák, hasz­nálják fel a jó tapasztalatokat, a jó agitációs módszereket, hogv azokat népnevelőink fel tudják használni munkájukban. A nép­revelőértekezleteken meg kell vi­tatni az agitációs munka jó és rossz tapasztalatait, meg kell ad­ni az agitáoiós munuka új szem­pontjait. kiküszöbölve a rossz módszereket, annál is inkább, mert nem esetben tapasztal­hattuk már. hogy népnevelőink munkája nem minden esetben ki­elégítő. Nem e°y dolgozó felve­tette már. hogy a népnevelök nem beszélték át velük alaposan a tanács választásokkal kapcso­latos kérdéseket, pedig az na­gyon érdekli őket. Mások arról panaszkodnak, hogv a népneve­lök csak benéznek hozzájuk, vál­tanak velük két-három szót és továbbmennek, pedig — amint elmondják — félóra, háromne­gyed óra is szükséges lenne ah­hoz. hogy alaposan megvitassák a népnevelőkkel a felmerült pro­blémákat. Pártszervezeteink, népnevelőink figyeljenek fel er­re a jelenségre és elégítsék ki azt az érdeklődést, amely a dol­gozók részéről a tanácsválasztá­sokkal kapcsolatban megnyilvá­nul Jgen fontos, hogv népneve­lőink figyelemmel kísérjék az ellenséges agitációt. mert hi­ba lenne azt gondolni, hogy az ellenség nem uszít a tanácsvá­lasztással szemben. A reakció hallatja hangját a Belvárosban éppúgy, mint a Petőfi-telepen. Alsóvároson, vagv bárhol. Nem egyszer előfordult,, hogy népne­velőink egyszerűen kijelentik: már nincs is ellenség Ezt a hely­telen állítást cáfolja meg Kele­men János is. aki elmondotta, hogy Alsóvároson a reakció a kukorica rekvirálását dobta be rémhírként, másutt — amint Czirok Mihály is elmondotta — azt terjesztik az ellenség ügynö­kei. hogy aki a tanácstagjelölést elfogadta, az egyúttal a termelő­csoportba va'ó belépést is elfo­gadta. Az MNDSz asszonyok be­számolnak arról, hogy a reakció ügynökei, a sorba-iállást szerve­zők beállnak a sorokba és ott szítanak a tanácsválasztás ellen. E néhány példa is igazolja, hoev igenis az ellenség meg akarja akadályozni a tanácsválasztások sikerét is s egyáltalán nem vá­logatós aljas eszközeiben. A szegedi dolgozók jól tudták, hogy a régi közigazgatás, vitéz Shvoy Kálmán dr. ny. altábor­nagy. Tukats főispán. Körmendi Mátyás kéményseprőmester dr. Pálfi József polgármester. Ma­darász. Biacsi és társai közigaz gatása volt. Ezek az urak azon törték a fejüket, hogyan leheit minél jobban elbánni a dolgozók­kal. Alsóvárosnak járdát ígér tek. kutakról, csatornákról, por talanításról beszéltek, de nem adtak semmit. A választások ide­jén felállították Alsóvároson, Móravároson és egyebütt a laczi­konyhákat. csapraütötték a hor­dót. lekezeltek a dolgozókkal és amikor megválasztották őket. el­tűntek s a dolgozók soha többé nem látták őket. Amikor a dol­gozó panaszával bement a vá­rosházára. e°yszerűen kidobták. J^ tanácsok tagjai, a munkások, dolgozó parasztok, értelmisé­giek. kisemberek, nők, fiatalok sorai­ból kerülnek ki. A tanács tagjai mindenütt megtalálhatók, az üzem­ben, falun, hivatalban, Rókuson épp­úgy, mint Alsóvároson, vagy Petőfi­telepen, a Szegedi Kenderben épp­úgy, mint a Dohánygyárban, vagy a Magyar Kenderben. Népnevelőink helyesen cseleked­nek, ha agitációs munkájukban fel­elevenítik a mult rendszer nyomo­rúságát és összehasonlítják azt nagy­szerű eredményeinkkel. A dolgozó nép a múltban a legkegyetlenebb elnyomásban élt. ugyanakkor ma a dolgozó nép szabad, önmaga intézi sorsát, A dolgozók a múltban a tő­késeknek termeltek, ma pedig ma­guk a dolgozók élvezik munkájuk gyümölcseit. Nincsen egyetlen sze­gedi dolgozó sem, aki valamilyen for. mában ne részesült volna hároméves és ötéves tervünk eredményeiből. Felépítettük az új hidat, a Text.l­komblnátot, a munkásbérházakat. Bölcsődéket, járdákat, utakat építet­tünk, kutakat fúrtunk a külterülete­ken, parkosítottuk a tereket. Nincs olyan szegedi üzem. ahol ne ruház­tunk volna be hatalmas összegeket A DÉMA Cipőgyárban új gépek be­szerzésére 112 ezer forintot költöt­tünk. A Gázgyárban 175 ezer, a Ju­tafonóban 263 ezer. a Magyar Ken­derben egy millió 554 ezer forintot ruháztunk be. A dorozsmai villa­mosvonal építésére eddig 3 millió 500 ezer forintot fordítottunk. A munkások s különösen a mun­kásnők az elmúlt rendszerben nyo­morogtak, a legnagyobb elnyomásban éltek. A fertőző betegségekben, kü­lönösen a tüdővészben ezrével hul­lottak el a külvárosok dolgozói és gyermekei. Ugyanakkor ma, nagy­szerűen felszerelt ovódák, napközi­otthonok, bölcsődék állnak a dolgo­zók gyermekei rendelkezésére. És így sorolhatnánk tovább a felszaba­dulás óta elért nagyszerű eredmé­nyeinket, amelyek eredményeképper. vidámabban, gondtalanabbul élnek a szegedi dolgozók is. épnevelömknek eredménye­ink ismertetésénél rá kell nutatni arra is, hogy nyugodt, xtldog életünk és további sike­•eink' záloga a béke. A békéért izonban keményen meg kell küz­lenünk. szembe kell szállnunk az imperialisták háborús provoká­cióival, meg kell fékezni az im­perialista támadókat. Ezért erő­sítenünk kell néphadseregünket, mert az erős ütőképes hadsereg meggondolásra kényszeríti az amerikai imperialistákat. Népnevelőink magyarázzák meg, hogy a tanácsválasztás egy ujabb jelentős állomás lesz a békéért folytatott harc magyar­országi szakaszán. A szegedi dolgozók is ugy harcolhatnak most leginkább a béke ügyéért* ha egyemberként sorakoznak fel a Népfront mögé és a ta­nácsválasztásoknál a Népfrontra adják le szavazataikat. A szege­di dolgozóknak is egységesen kell felsorakozniok Pártunk mögé. A békéért folytatott harc igen fontos harci területe az üzem is. ahol a dolgozók a több és jobb termeléssel normáik tul­teljesitésével harcolhatnak ered­ményesen a béketábor erősítésé­ért. Falun az őszi szántás-vetési munkák időbeni elvégzésével, jö­vőévi termésünk biztosításával segíthetik elő a dolgozó parasz­tok a békéért folyó harc ered­ményességét. TVepnevelőinknek agitációs mun. kájuk közben fel kell tár­niok nehézségeiket is, amelyek — amint Rákosi elvtárs mondotta — felemelkedésünk, a szocializmus gyorsított ütemű építésének nehéz­ségei. Az ellenség igyekszik fegy. vert kovácsolni magának átmeneti nehézségeinkből, igyekszik megté­veszteni a dolgozókat. Ugyankkor mindent elkövet, hogy áruhalmo. záfisal, spekulációval elvonja a dolgozók elől a különböző köz­szükségleti cikkeket. A közellá­tás területén mutatkozó nehézsé. geink jórésze a Dannerok, és Szé­csik áruhalmozásából származik. Népnevelőinknek rá kell mutat, niok a takrékosság fontosságára is, Rá kell mutatniok arra, hogy ötéves tervünk nagyszerű beruhá­zásait csakis abban az esetben tudjuk megvalósítani, ha tervsze­rűen, beosztással élünk. Népnevelőin:; adniok minden felvetődött kérdés­re, konkrét példákkal kell megma. varézniok, m:t jelent fejlődésünk, békénk megvédése szempontjából a tanácsválasztás. Népnevelőinknek meg kell érteniök, hogy a tanács­választások sikerének előfeltétele a ő alapos, jó munkájuk. Meg kell magyarázniok, hogy a ta. nácsválasztás igen komoly fegyver lesz a dolgozók kezében a békéért folytatott harcban. Most az a fel­datunk, hogy szilárddá é« egysé­gessé kovácsoljuk ezt a fegyvert. Ha minden szegedi dolgozó a Nép­frontra adja le szavazatát, akkor a szegedi Városi Tanács maga mö­gött érzi a város és környék dol­gozó lakosságát és kifejezi azt a V talmas erőt, amelyet Pártunk irányításával a Népfront zászlaja alatt Szeged dolgozó népe képvi­sel. Siklós János m * * Az AVESz Szegedi üzletigazgatóságnál dolgozó fizikai munkások jő mun­kájuk mellett újításokkal is emelik a munka termelékenységét. Leg­utóbb Koszti Sándor ipari tanuló nyújtott be az újítási bizottságnak egy jelentős újítást, a teherautóra szerelhető tolólétrát. Eddig a közvilágítás kiégett lám­páit kerekeken tolható létra segít­ségével cserélték ki s így sok időt vesztettek. Koszti Sándor újításá­nak segítségével szinte perceit alatt kicserélhetik az utcák lámpáit. Az újítást elfogadta az üzem újító bizottsága és ezért 100 forint juta­lomban részesítette Koszti Sándort, az üzem első tanuló-újítóját. Szabotáló kulákokat lep'ezett le a szegedi rendőrség Kiss Menyhért, ószentiváni ku­lák. beszolgáltatandó cukorrépá­jának nagv részét saját lakására szállította és állataival etette fel. Ördög Lajos és Ördög Ferenc, akik édesapjuk ?3 hold földjén gazdálkodnak, a cukorrépatermés nagv részét szintén hazaszállítot­ták és azt marharépával keverve, állatokkal etették meg. Szekeres Imre. szőregi 30 hol­das kulák cukorrépatermésének felét a földben hagvta s azt ál­lataival feletette. Ezenkívül ga­bonájának egv részét is lucer nával keverve állati takarmány­nak használta fel. A szegedi rendőrság mind a négy szabotálót őrizetbevette és átadta az ügyészségnek. ifjúmunkás. géplakatos, a MAV szegedi fűtőházában dolgozik; a mozdonyok karbantartását végzi, biztosítják a közlekedés gyors és zavartalan lebonyolításának előfel­tételeit. vei nagyszerű eredményeket értünk ei. Nyolc hónapja vagyok a vasút­nál. Munkámat igyekeztem a leg­jobban végezni. Szegi István pártonkívüli, de mint falujáró, résztvesz a felvilágosító Szegi István 1926-ban született. Mint tanonc és mint fiatal segéd érezte a múlt rendszer elnyomását, A háború következtében hadifog­ságba került. — Amikor visszatértem a fogság­ból — mondja, akkor már itthon szép volt az élet. A Párt vezetésé­munkában. A termelő munkában is élenjár. Jól választottak tehát a Fűtőház dolgozói, amikor őt jelöl­ték a tanácsba. Látja, mire kötelezi osztályának megbízatása. Mint ta­nácstag is hozzá akar járulni a dol­gozó nép hatalmának megszilárdítá­sához, fejlődésünk elősegítéséhez. Fodor István az ujszegedi Haladás termelőcso­port tagja életrajzában többek kö­zött ezeket olvashatjuk: ,,1918 március 18-án születtem Szegeden. Apám a város kisbérlője volt, 6—8 hold földdel. Az elemi iskolát Szegeden végeztem. Négy jet tanácstagok. Nagyon sok meg­oldásra váró probléma van itt a termelőcsoportban is, de ismerem cz ujszegedi dolgozó parasztság égető problémáit is, A dolgozók biza'­mukkál tüntettek ki, amikor taná-s­tegnak jelöltek. Én ezt a bizalmat elemi elvégzése után az apám se­gítőtársa lettem, egészen a katonai bevonulásomig.'' Uj, Fodor Istvánt tanácstagnak jelölték. Amint az ő eddigi munkája is bizonyítja, meg is állja majd a helyét mint tanácstag. ,,Az én pél­daképeim a szovjet tanácstagok — mondja (íj. Fodor István —, akik a nép érdekeit tart ják szemelőtt. Én is úgy akarok a dolgozó nép érde­kében dolgozni, úgy akarom a dol­gozó népet képviselni, mint a szov­jó munkámmal akarom kiérdemelni és megtartani. Uj. Fodor István meg is tartja azt, amit megfogad, hiszen tudja, mennyit szenvedett a múltban a szegény parasztság. Visszaemlékszik a suttogva elhangzott panaizokra, az okmánybélyegekkel ellátott el­intézetlen kérvények halmazára. Amint ő is mondja; ,.A nép intézi saját sorsát a tanácsokon keresztül és úgy intézi, hogy az cz egész dolgozó nép érdekeit szolgálja.'' A tanácsválasztás a békeharc ujabb állomása lesz A magyar dolgozók nagy ünnep­re készü'-nek. 1950. október 22-én választják meg a tanácsokat. A ta. nácsválasztás ismét egy hatalmas csapás lesz az imperialistákra. Be­kerülnek a tanácsokba azok az elv­társak és azok a becsületes pár­tonkívüli dolgozók, akik valóban a mi érdekeinket szolgálják majd. Az elmúlt rendszerben a városatyák akik a dolgozó nép ügyeit intézték, a gyárosok, földbirtokosok és egyéb tőkés elemek közül kerü"-tek ki. Igy érthető hogy bizony nagyon elenyé­sző azoknak az ügyeknek a száma, amelyeket a dolgozók kérésére elin­téztek. A tanácsok megválasztásá­val munkások, parasztok és értel­miségiek veszik át a közigazgatást, az egész ország irányítását, nárt. tagok, pártonkivüüek nők és fiata­lok. Ezek a tanácstagok a mi so­rainkból kerülnek kl. Móravárosban lakont. A mait | rendszer hanyagsága következtében j a házak alsó lakásai lakhatatlanok ' voltak. Az esős évszkokban bened­i vesedett a fal és paradicsoma lett a tüdővésznek. A csatornák gyak­ran eldugultak és azok is egészség­telenné tették az utcát. Népi de­mokratikus kormányzatunk azon. ban ezeket a bajokat orvosolta, megszüntette ezt az áldatlan álla­potot, a dolgozók kérésre. És szá­mos ehhez hasonló esetet lehetne még felsorolni. A tanácsok meg­választásával még fokozottabban teljesül a dolgozók kérése, hiszen a tanácsokban olyanok lesznek, akik meghallgatják és teljesitik kérésein­ket. Minden dolgozónak azzal a tu. Hattal kell készülnie a tsnácsválasz­tásra. hogy az útibb tele-dós állo­mása lesz a békéért folytatott harcb'n. Szekeres 1. István, gyufagyári dolgozó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom