Délmagyarország, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-06 / 233. szám

4 PÉNTEK, 1950. OKTÓBER «. A% alsóvárosi dolgozó parasztok a jövő évi jó termés biztosításával készülnek a tanácsválasztás ünnepére Az alsóvároM határban egyre több helyen zöldéi az őazi árpa. de vannak már olyan helyek is, ahol a búza bújik ki az esőtől átázott földből. Ezelőtt két héttel még több udvarban csávázták, vaev vitték s:elektoroz,tatni a vetőmagot. Tudják Alsóváros dolgozó pa­rasztjai is. csak szakszerűen elő­készített vetőmaggal érhetnek el jó terméseredményt. A mult héten mindenütt meg­kezdték az őszi árpa vetését. Ka. tona Pál is egv héttel ezelőtt ve­tette el az őszi árpát, ma reggel pedig kiment a határba, megnéz­te. hogy*n nőnek, erősödnek a szálak. Örömmel mondja el csa­ládjának. hogv már messziről ZÖLDEL A TÁBLA. Az árpa szépen kikelt, még ezen a héten a búzát is elvetik. Kato­na Etelka büszkén mondja el. jó­val a tanácsválaaztás előtt befe. jezik az őszi vetési munkákat. Katcna bácsi látja. Pártunk is­mét helyes utat mutatott. Ez az út a dolgozó parasztság több és jobb termését biztosítja. A Kato­na-család nem marad el a Béke­kölcsön jegyzésében sem össze­sen 550 forintot jegyeztek, hogy ezzel is hozzájáruljanak békénk megvédéséhez. Alsóvároson találunk már oJyan dolgozó parasztokat is, kik a búzát is elvetették. Faragó Jó­zsef kitűnőminőségű CSÁVÁZOTT BÚZÁT VETETT. három és fél holdat. — Sckan — különösen az öre­gek közül — azt mondják, hogy a korán elvetett, búza a hó alatt megpálik — mondja Faragó Jó­zsefné. — Ez nem ígv van. mi mindig korán elvetjük a búzát és a jobb termés bizonyítja, hogv nen csináljuk rocjzul. A vető­gépből szép. telt búzr'••zemek szó­ródnak a nedves földbe. Faragó József soha nem felettette el ve­tőgabonáját csávizni és szelek, toroztatni. _— Igy csak a java kerülhet a földbe — magyarázza szaksze­rűen, Kimaradnak a evommag­vak, eltűnik az üszög. Csak csép­léskor látjuk meg. hogy érdemes vplt vele sokat dolgozni, mert tiszta magok szóródnak a zsákba. A tanácsválasztás napjára ifj. Papp Ferenc is elvégzi az őszi vetési munkákat. Tudja, a ta­nácsválasztás során olyan képvi­selők kerülnek a közigazgatásba, akik SZIVÜKÖN VISELIK A NÉP ÉRDEKEIT. A iövőévi jó termés biztosításá­val készülnek a tanáesválasztás ünnepére. Ifj. Papp Ferenc arra is gondot fordít, hogv minőség­ben jó. csávázott és szelektoro­zott vetőmagot vessen el. Hiszen a jobb terméssel nemcsak ő jár jól. hanem ezzel is békénket erő­síti. De nem gondol békénkre, nem gondol a iövőévi jó termésre Ko­pasz Pálné kúlákasszony. aki szemetes, silánv árpát akart el­vetni. Ezzel csak kárt tesz nép! demokráciánknak, de az alsóvá­rosi dolgozó kisparasztoknak is. Az ilyen ellenségeknek válaszol­nak azok a dolgozó kisparasztok, akik becsületesen elvégzik az őszi mezőgazdaságii munkákat, akik fáradtságot nem ismerve mindent elkövetnek, a jövőévi 1ó termés érdekében. Fokozzuk Szegeden a szántás-vetés ütemét Az ösz beköszöntésével a beta­karítási és szántás-vetési mun­kák elvégzése egyre sürgősebbé válik. Minden dolgozó paraszt­rak legfontosabb teendője most, hogy földjét minél előbb' beves­se. Igy jövőévi kenyérellátásun­kat már most, az idejében vég­zett vetéssel is biztosítani tud­juk. Szeged dolgozó parasztsága ez­ideig 93 százalékban végezte el az őszi árpa vetését, a rozsvetést pedig 55 százalékra. Domaszéik dolgozó parasztsága már a bu­zavetéssel is 18 százaléknál tart, de a szegedi dolgozó parasztság­nál lemaradás mutatkozik, mert csak 8 százalékban végezték el a buzavetést. Ebben a munkában a terme'őcsoportok edd'g 20—22 százalékot értek el. A termelő, csoportok buzavetésterületének már ötödrészét bevetették. A paprikaszedést 70—75 szá­znlékra, a szüretet pedig 95 szá­zalékban végezték el eddig. A kukoricaszár betakarítását Sze­ged területén teljesen befejezték. A vetőszán t,is elvégzésével job­ban kell igyekezni, mert ezideig csak 28—30 százalékát szántot­ták fel annak a területnek, amit az idén be kell vetni gabonával. A szegedi és a szégedkörnyéki dolgozó parasztoknak még job­ban igyekezniök kell a szántás­vetési munkák időbeni elvégzésé­vel. Ez szükséges azért is, mert jövöévi termésünk sikere nagy­ban függ az őszi munkák időbe­ni jő elvégzésétől. A békekölcsönjegyzés a dolgozó nép ünnepe A Szegedi Szálloda és Ven­déglátó Ipari Dolgozók is öröm­mel fogadták a békekölcsönjegy­zést, hogy ezzel is hitet tehesse­nek népi demokráciánk mellett és hozzájáruljanak békénk meg­védéséhez. A szegedi Tisza (volt Hági-étterem) 47 dolgozója 835 forint átlaggal 39.250 forintot jegyzett, vagyis fizetésüknek I mintegy 116 százalékát. Öntuda­tos dolgozóink jól tudják, hogy Pártunk célkitűzései, a három­éves terv, az ötéves terv, a bé­kekölcsönjegyzés, mind az or­szág dolgozóinak felemelkedését jelenti. Mi, Szálloda és Vendég­látóipari dolgozók is látjuk azt a soha nem tapasztalt életszin­vonalemelkedést, amelyet népi demokráciánk hozott. Tudjuk, hogy a szocialista Magyarorszá­got,' a dolgozók még szebb életé­nek valóraváltását csak békében tudjuk megteremteni, ezért mi is első és legfontosabb ténykedé­sünknek a szilárd béke megvédé­sét tartjuk. Mindannyian szem előtt tartjuk, hogy a munkaver­seny a szocializmus motorja. Pártunk és forrón szeretett ve­zérünk, Rákosi Mátyás elvtárs irányításával boldog és örömtel­jes hazát építünk magunknak. Ehhez seg't hozzá a Békeköl­csön jegyzése is. ezért a dolgozók egyik legnagyobb ünnepét je­lenti számunkra a Békekölcsön jegyzése. Erdősi József tudósító Minél korábban szántunk — annál nagyobb a termés A Szovjetunióban az őszi mun­kálatok jóval .gyorsabban haladnak, inint tavaly. Ukrajnában több mint kétszerannyit szántottak fel, mint tavaly ilyenkor, a herszoni. odesz. szai, komenyecpodolszki, zaporozs. jei területen pedig szeptember ele_ jcig háromszor-négyszer akkora területet szántottak fel mint a mult évben. Kubányban az 1949. es évihez viszonyítva kétszerannyl mélyszántást végeztek. Kubányban most fejeződik be a napraforgó betakarítása és kezdő, dik, a kukorica, rizs, cukorrépa és egyéb növények betakarítása. Siet­nek az őszf vetéssel, mert tudják, hogy a bőséges termést csak úgy lehet elérni, hn megteremtik a földművelési kultúra további eme­lésének feltételeit és jól végzik el az őszi talajmüvelést. Legfontosabb az őszi szántás kilűnő minősége. Ezt előhántós ekével végzik. Az őszi talajmüvelés biztosítja a lalaj szükséges nedvtartalékának felhal, mozását és a gyomnövények kiir. tását. Az Idei év, mely aránylag csapa. dékszegény volt, meggyőzően mu. tatta meg az őszi mélyszántás és különösen a korai szántás előnyeit. Azokon a földeken, ahol kora ősz. szel jól megművelt talajba vetet­tek, nagy termést értek el. A Gor­jacse.Kljucsi körzet ..Krasznij par. tizán"-kolhozában a Bu!anov-hri_ gád negyven hektár területen 22 mázsás átlag zabtermést ért el, A Tyemrjuki körzet „Voozrozsgyenl. jo"-kolhozában Leszoviekij és Bu_ gajec brigádja hektáronként 32—33 mázsa zabtermést, tavaszi árpából 30 mázsás termést gyűjtött be. A tavaszi vetemények nagy termés­eredményeiért vívott harcot ezek a kolhozok a koraőszi mélyszántás, sal kezdlék. Kubány mezőgazdasági dolgozói most azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy a tavasziak egész vetés­területén is elvégezzék az őszi mélyszántást A sztahanovista békeműszakban a gépállomás és a kolhozparasztok az egész őszi mélyszántás! tervnek már több mint háromnegyedrészét teljesítették. A szántást előhántós ekével 20—22 cm mélyen végezték el 'A' gépállomás dolgozói és a kol­hozparaszlok elhatározták, hogy az őszi mélyszántás .befejezésére meg­állapított határidőt 8—10 nappal lerövidítik. A szántásnál felhasz­nálják a mihajlovi gépállomásról Iván Sackij, a „Szovjetszkf("-gép­állomásról Grigorij Pogozsij élen­járó tapasztalatait. Grigorij Pogo­zsij brigádja órágrafikon szerint végzi a szántást. Ennek a szfahánovista módszer­nek lényege, hogy minden trakto­ros öt napra megkapja a menet­rendgrafikont, mely feltünteti a munka helyét, fajtáját és teljesí­tésének határidejét, A Sztálini körzet „Vorosilov". kolhozában, ahol Pogozsij brigádja dolgozik, a kalászosok terméshoza­ma átlag 28 mázsás volt, Kubány kolhozparasztjat közölt szocialista munkaverseny indult, az őszi mélyszántás gyorsítására. A gabonatermesztők mindent meg­lesznek, hogy határidőre, sőt ha­táridő előtt kitűnő minőségben tel­jesítsék a tavasziak egész vetéste­rületén is az őszi mélyszántás ter­vét, hogy ezzel biztosítsák a bő ter­mést. a Szovjetúnió még bőségesebb élelmiszerellátását. A kubányi kol­hozparasztok hcke.brigádokat ala­kítottak. hogv a termelékenység növelésével erősítsék a béketábort, melyet szocialista hazájuk, a nagy Szovjetunió vezet. Örömmel látfam A SOK-SOK KISMALACOT Beszámoló az első tazcs-látogatásról A Mátyás-téri á'-iami általános iskola III. osztályos növendékei né­hány nappal ezelőtt meglátogatták a Táncsics Mihály tszcs.t. Ez a ki­rándulás valamennyi gyereknek nagy élményt Jelentett. Már rra. gyon sokszor hallottak sfülcktöl, tanítóiktól a tszcs-kről. de gyakor­latban most ismerkedtek meg ve'e először. Hogy mennyire értette meg egy-egy tanuló a tszcs-k je­lentőségét, arról bizonyságot tett a kirándulást követő dolgozatírás. Az osztály egyik legjobban sikerült dolgozatát alább közöljük: „Izgatottan készültem az első tszcs-ldtogatdsra. Az úttörő moz­galomban, tanítási órákban és oda. haza is többször hallottam már, hogy a tszcs-ben lévő dolgozó pa­rasztok többet tudnak termelni és ezáltal sokkal jobban emelkedik életszínvonaluk is, mint azoké, akik maguk dolgosnak pdr hold földjü­kön. Dudás pajtás, aki végigve­zetett bennünket a tszcs-gazdas'd. gdn, magyarázatával s eredményeik elmondásával ezt megerősítette ben. nem, vÖrömmel láttam a sok-sok kismalacot, a hatalmas, hómezök­köz hasonló gyopotlö'det, majd a nagy tábla paprikát. Ezek a dolgo­zó parasztok szorgalmasan végzik az őszi mezőgazdasági munkákat, szántanak, vetnek, boronálnak. Jö­vőre — ha ismét meglátogatjuk őket — még sokkal jobb és szebb eredményekről számolnak majd be nekiink." Bottyán Katalin, III. oszt. tanuló. A Budapesti Tanszergyárló Vállalat az idei tanévre több mint 1 mil­lió 200.000 jóminőségü vonalzót, rajztáblát, szögmérőt és egyéb tanszert gyártott. ELEGET TETTEK KÖTELESSÉGÜKNEK A két kutya hangos csaholással szalad a kiskapu felé. János bácsi összehúzott szemmel néz ki az ab­lakon. nem tudja, ki jön ilyen s:o­katlan időben. Eete van már. feküd­ni, aludni kéne, mert holnap reggel újra neki kell látni a vetésnek. Neki bizony, mert a gyűlésen egyöntetűen vállalták, hogy még a tanáesválasz­tás rlőtt befejezik a szántást, vetést, hét bizony ő sem akar lemaradni. Nem akarja, hogy azt mondják, min. denki elvetett már, csak éppen Nagy­János nem. Hát ezt nem akarja, in­kább ő legyen az első, mintsem az utolsó, aki elveti a gabonát. Lépések közelednek, a kutyák egyre mérgesebben ugatnak. Jáno® bácsi az ajtó felé indul, ahol Kere­kes Pista lép be. Vidáman kőscön; — Jó estét, János bácsi! — Jó es­tét — fogadja ez kedélyesen. — Mi járatban van ilyen későn. Pista öcsém? — Pista helyet foglal, a ke­zében lévő papírokat az asztalra teregeti, aztán nyíltan János bácsi szemébe néz,— Hát azj hiszem, tud­ja már János bácsi, úgy is, vagy legalább i® sejti, miért jöttem. — Az öreg csendesen ingatja fejét, úgy tesz, mintha nem tudná, miért jölt Pista. De várta, hogy a: rukkoljon ki vele. mit akar. Tudja ő nagyon jól, hiszen most is ott van a keze ügyében a Szabad Nép. raj a a szemüvegje a tokban. Pista egy ideig még várakozóan r.éz János bácsira, aztán röviden ráiér jövetelének céljára. — Bizto­san tudja János bácsi, hogy Nép­köztársaságunk Békekölcsönt kér a dolgozóktól. Azérf jö'.tem, hogy Já­nos bácsi i® megmondaná, mennyi­vel szándékozik hozzájárulni a béke megszilárdításához, mert minden be­csületes dolgozó embernek elsőren­dű kötelessége ez János bácsi forgatja keuében a szemüvegét, körmével pattoglatja az üvegen a kis repedést. Hosszú csönd után megszólal; — Hát osztán mennyit kéne je­gyezni ? Pista kifordítja a tenyerét. — Hát nézze, János bácsi, ezt nem én szabom meg. Annyit, amennyit jó­nak látl Az öreg egy ideig gondolkozik, számolgat magában, aztán Pistára néz. — Hát idefigyelj öcsém, én úgy gondoltam, hogy adok 400 forintot. Jó leez? . . Pista nézi az asztalon a mintás terítőt, Ő Is számolgat magában. Az­tán csak ennyit mond: — Jól meggondolta, János bácsi? Ez látja, hogy Pista kevésnek ta­lálja az összeget, egy kicsit szé­gyenli is magát. Ugy érzi, mintha azzal a 400 forinttal egy kicsit ki­gúnyolná a békét. Lesüti a szemét, aztán csendesen kérdezi: — Kevés? Pista nem gzól semmit, előhúz a zsebéből egy noteszt, meg egy ce­ruzát, Aztán megkérdezi az öreget: — Mennyi földje van? — Tizenkét hold — válaszol János bácsi, miköz­ben szemét összehunyorítja Nem tudja, hogy Pista mit akar o:zel. Aztán újból Pista kérdez: — Meny­nyi búzavetése volt az idén János bácsi? — Négy hold. — Mennyi ga­bonája termett? — Harmincnégy mázsa. — Pista írja. — Mit vetett még, János bácsi? — Hát volt más­fél ho'-d cukorrépám, igaz, nem olyan jól szolgált rá az idő, csak 116 mázsa termett rajta. — Kuko­ricája volt? — Volt az is három hold. Kicsit megsült, így csak 32 mázfiát tudtam róla levenni. Aztán burgonyám is volt még két hold, az bizony nagyon rosszul fizetett, mert csak 21 mázsa termett. De mi­ért kérded ezt, Pista? Mit akarsz vele? — kérdezi gyanakodva. — Majd utána megmondom, Já­nos bácsi. Mo®t nézzük tovább. Jő­scágfélét adott-e el az idén? — Adtam. Egy szép bikaborjút. Kilencvenhat kilós volt. — mondja dicsekedve. — Baromfiból ig árult az asszony, elég szépen. — Disznót hízlal-e? — veti fel az úiabb kér­dést Pista. — Hát csak kéne vágni a télen valamit, aztán meg egy kis pénz is elkelne a ház körül. Hizla­lok kettőt, az egyiket levágjuk, a másikat meg eladjuk. — Pista most már nem kérdez többet, hanem a ceruzája gyorsan szánt a papiron. Számol. Hosszú számoszlop van már Pista előtt, ahogy oszt. ezoroz, összead. Végül rátekint János bácsira. — Ahogy így, nagyjából számoltam, a termények árát hivatalos áron szo­roz'am be. mégis 12 000 forint körül van a jövedelme János bácsinak. Ebből egy hónapra, mint nyers jö­vedelem, ezek fizerint ezer forint esik. Az üzemi dolgozók is általá­ban egyhónapi fizetésüket ajánlották fel a Békekölcsönre, Igy hát János bácsitól is elvárnánk, hogy legalább egyhónapi jövedelmét ajánlja fel a béke erdekében. Csendcsen ingatta fejet az öreg. — Az sok. Ennyi pénzt én nem tudok most Békekölcsönre adui. Aztán meg aki tavaly is nem jegy­zett tervkö'csftnt, annak sem lett semmi baja. — Pista megütődve néz János bácsira. — Csalódtam magába János bácsi. Ncin gondol­tam, hogy igy gondolkozik. F.bbö1 amit mondott, úgy Ítélem meg, hogy nem becsüli a békét, a békés ép tő munkút. Én ha magának vol­nék, szégyenek ilyet mondani, hogy „annak se lett semmi baja. aki ta­valy sem jegyzett." Nézzük csak meg, mit kapott a község egy év alatt, összesen a községbe 124.000 forintot jegyeztek tavaly, ugyanak­kor az idén közel 200.000 forintért új iskolát építettek, ahova magá­nak is már most négy unokája jár. És ugve milyen jó, hogy maguk előtt ezt a sáros utcát k kövezték és most már a legnagyobb esőzések idején is úgyszólván száraz lábbal lehet rajta köz'ckednl, gyalog, ke­rékpáron, kocsival, ahogy akar. Vagy nézzük meg most a Béke­kölcsönt. Ha jár a városba, látja a hatalmas építkezéseket. Uj gyárak emelkednék ki a földből, ezer és ezer embernek biztosítunk kenye­ret, ^ ruhát és egyéb ipari cikket. De itt mi nem akarunk megállni. Gyártunk traktort, teherautót, ke­rékpárt. motort, épifürk szép, egészséges családi házakat. Ez mind-mind arra' jó,' hogy az élet­színvonalunkat emeljük, munkánkat könnyebbé tegyük. Ezért is kell Bé­kekölcsönt jegyeznünk. De látom, olyas újságot is. Ott van legfelül, ahogy o'vasta maga is, a koreai hadijelentés. Látja — az a hős nép nemcsak a vagyonát, de életét is áldozza szabadságáért és azért, hogy a betolakodó impe­rialistáktól megvédje eredményeit, Maga meg jövedelmének még 10 százalékát sem akarja felajánlani a béke érdekében. Ezért csalódtam magában János bácsi. János bácsi csak ült a padon, összehúzta magút, szeretett volna nagyon k esi lenni. Szeretett volnn elbújni a népnevelő vádló tekintete elöl. Szégyelte, hogy ő csak 400 forintot ígért a békére, akkor, ami­kor mások — például a koreai ncp — az egész vagyonukat, sőt éle­tüket is adják a békéért, a szabad­ságért. János bácsi szeme sarkából Pis­tára náz.stt, aztán az arca kiszíne­sedett. Már nem igyekezett elbúj­ni. nem igyekezett összehúzni ma­gát, hanem kiegyenesedett és gon_ dolgozás nélkül nyúlt a (ollszár után. Határozott mozdulattal ka­nyarította oda a nevét a papírra, amit Kerekes Pista, a népnevelő ezer forintról kitöltve eléje tolt. Azután felálltak. Pista keményen kozet rázott János bácsival, mind a ketten boldogok voltak. Mind a ketten eleget tettek kötelességük­nek. rm• C

Next

/
Oldalképek
Tartalom