Délmagyarország, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-04 / 231. szám

5Z1SRDÁ, 1850. OKTOBEK C Csongrád megyébe is eljönnek a kárpátukrajnai magyar kolhozparasztküldöttek r Több mint egy hete, hogy a magyar népi demokrácia szabad és független dolgozó parasztsága vendégként üdvözölheti hazájá­ban Kárpát-Ukrajna magyar kolhozparasztjainak népes kül­döttségét. Ez a küldöttség a nagy és hatalmas Szovjetunió élenjá­ró mezőgazdaságának segítsé­gét, tapasztalatait hozta magá­yal, hogy átnyújtsa azokat «a magyar dolgozó parasztságnak. Felmérhetetlenül nagy jelentősé­gű ez a segitség, a gazdag ta­pasztalatoknak ez az átadása. Fegyver, győzelmes fegyver ab­ban a harcban, amelyet dolgozó parasztságunk a kiéleződött osz­tályharc viszonyai között viv fa­lun is a szocializmus megterem­téséért. A fővárosban eltöltött napok után a szovjet kolhozparasztkül­döttek három csoportban láto­gatnak el egyre szépülő, fejlődő hazánk különböző részeibe. Az egyik csoport a Tiszántúlt láto­gatja meg. Körutjuk során ez a csoport hétfőn érkezik Cson­grád megyébe. Ez a látogatás is segítségük­nek, gazdag tapasztalataiknak közvetlen tolmácsolását, átadá­sát jelenti. Amikor állami gaz­daságaink, termelőszövetkeze­teink őszi munkáit, állatállomá­nyát, gépállomásaink gépi be­rendezéseit és munkamódszereit kiértékelik, nem mulasztják el majd felhívni a figyelmet az esetleges hibákra, hiányosságok­ra sem. A kialakuló beszélgeté­sek is a kolhozküldöttek és a termelésben élenjáró magyar dolgozók között pecsétjei lesz­nek annak a széttörhetetlen szö­vetségnek, annak a bensőséges barátságnak, amely összefűzi a nemzetközi munkásszolidaritás jegyében a magyar, az ukrán, a szovjet s a világ mindezt más nemzetének dolgozóját. A Magyarországon tartózkodó és a Csongrád megyét megláto­gató kárpátukrajnai magyar kol­hozparasztküldöttséget forró sze­retettel várja a megye egész dol­gozó parasztsága. A küldöttek, amikor Szegeden, Derekegyhá­zán, Szegváron és Sándorfalván nagygyűlések keretében besEá­molnak életükről, eredményeik­ről, amelyet felszabadulásuk óta a nagy Bolsevik Párt vezetése alatt elértek, — ott érezhetik majd maguk mellett egész Cson­grád megye dolgozó társadal­mát. De beszámolóik bizonyság­tétele lesz annak is, hogy csak a szovjet parasztság utja, csak a nagyüzemi gazdálkodás az az ut, amely a dolgozó magyar pa­rasztság számára is megteremti a szebb és jobb élet lehetőségeit. Békénket, ötéves tervünk eredményeit védjük meg Szegedi dolgozók levelei a békekölcsönjegyzósről A szegedi dolgozók — amint a békekölcsönjegyzés eredményei is mutatják — megértették, hogy minden dolgozó legtöbb feladata most kiállani a béke ügye mellett, harcolni a Szovjetunió-vezette béketábor győzelméért Az üzemek, falvak, hivatalok dolgozói nagy figyelemmel olvasták Népköztársaságunk kormányának felhívását, megvitatták cezt, s amint a Békekölcsön jegyzésekor elmondott nyilatkozatok is bizonyít­ják, világosan értik, mit jelent boldog békéjük és jövőjük biztosításá­ban a Békekölcsön, Erről számolnak be azok „ levelek is. amelyeket 4 szegedi dolgozók szerkesztőségünkhöz intéztek Fokosodé lelkesedéssel folyik tovább a Békekölcsön jegyzése üzemeinkben CSONGRÁD MEGYÉBEN A SZEGEDI GYUFAGYÁR AZ ELSŐ Még alig pirkadt a mult csütörtök reggelén, amikor a Szegedi Kender­fonógyár űzetni kultúrtermében ösz­tzegyültek a gyár dolgozói. A bé­kebizottság hívta egybe ezt a meg­' beszélést. Koszorús István elvtárs, a gyár dolgozója, a városi békebi­zottság tagja ismertette a kormány felhívását a békekölcsönjegyzésről. Számos felszólaló után megszövegez­ték a versenyfelhívást: Mi, a Szegedi Kenderfonógyár iiolgozói, megtárgyaltuk Népköztár­saságunk minisztertanácsának a Bé­kekölcsön kibocsátásáról szóló fel­' hívását, amelyet helyeslünk és ha­tártalan lelkesedéssel fogadunk. Majd ezt írták; — A békekölcsönjegyzés sikere ér­dekében versenyre hívjuk Csongrád megye és Szeged város összes üze­meit, A versenypontok felsorolása után így végződött a versenykihívás: — Mindezeket vállaljuk felszaba­ditónk. a nagy Szovjetunió és népünk nagy barátja, Sztálin elvtárs iránt érzett hálából és szeretetből. Vál­laljuk Pártunk és Rákosi elvtárs iránt érzett szeretetünkből, vállal­juk magunk és családunk boldogu­lásáért, további felemelkedésünkért, tartós békénk biztosításáért. Közel egy hete, hogy elhangzottak ezek a szavak a Kenderfonógyár kultúrtermében. A Ládagyár sem marad el a versenyben A kéziszegező dolgozói „kiköszörülik" a csorbát " „Előre az ötéves terv mielőbbi sikeres befejezéséért!" — ez a jelszó fogad bennünket a Ládagyár újsze­(Jedi telepén. Nézzük, vájjon a jel­szó szellemében dolgoznak-e az "fizem munkásai, milyen eredménye­ket értek el eddig a munkaverseny­ben? A gépszegezö műhelyben jókedvű Ifjúmunkáslányok brigádja dolgozik, fimon Erzsébet elvtársnő kezében villámgyorsan cserélödnek az új Jádák. Meg is van az eredménye, a legutóbbi héten 136 százalékra tel­jesítette normáját. A gépszegezők hamarosan két új géppel gazdagod­nak. Az üzem lakatosműhelyében Micheller János fögépész elvtárs újításai alapján a régieknél nagyobb teljesítményű szegezőgépeket állíta­nak össze. A lakatosműhelyben az ifjúmunkások nevelése már új szel­lemben folyik. Akármelyik ,,öreg'' szakmunkáshoz mennek tanácsért a fiatalok, mindig jóindulatú, oktató hangon adják át azokat a szakmai tapasztalatikat, ameSjfeket hosszú évek során szereztek. A munkahelyek dekorációja ott­honossá, kedvessé teszi az üzemet. „Boldog, szabad népet, szabad, füg­getlen hazában" — olvassuk az egyik táblán, ,/lz ötéves terv a jobb élet terve'' — hirdeili a másik felirat. És valóban; a feliratok alatt jóked­vűen siető munkások bizonyítják a Párt jelszavainak igazát helyiség, arányosan elosztott mun­kapadok vannak benne és boszorká­nyos gyorsasággal dolgoznak a sze­gezök. A kéziszegező dolgozói kicsit visszaestek a normarendezés után. De azóta kommunista módon nem­csak szavakban, hanem tettekben gyakoroltak önkritikát. így a mű­helyátlag 75 százalékról 118 száza­lékra emelkedett Kovács Imre és Tóth Ferenc elvtársak tapasztalat­cserén voltak a Budapesti Állami Ládagyárban és a nagykőrösi Láda­gyárban és az ottani jó munkamód­szereket felhasználva, a legutóbbi héten 123 százalékra teljesítették a normát. — A termelésiben elért jó telje­sítményeinkkel is csapást mérünk az imperialistákra. Ezért jobb mun­kaszervezéssel, jobb módszerekkel kiköszörüljük a csorbát — mondja Kovács Imre elvtárs. A jó eredmé­nyekben része van Papós Béla és Kenéz Sándor elvtársaknak is, akik a kéziszegező népnevelői. A Párt harci jelszavait napról-napra tuda­tosítják a műhely dolgozóival és maguk is helytállnak a termelésben. — A tanácsválasztásokra negyven népnevelőt állítottunk munkába — mondja Trlff elvtárs, az üzem párt­titkára. — Ezenkívül agitátoraink legjobbjait falura küldjük, a dolgozó parasztság felvilágosítására. A Ládagyár munkásai betartják ígéretükei:; többtermeléssel harcol­A kéziszegezők műhelye tágasnak az imperialisták ellen Jól halad az őszi takarmánynövények begyűjtése A szegedi földműves szövetkezett ítaktárába igen szép mennyiségben gyűlnek be az öszi takarmánynö­vények, valamint a szerződéses napraforgó és olajosmagvak. Köze­pes eredményt ériek el a burgonya és a kukorica begyűjtésénél. Do1* gozó parasztságunk még most is Szállít a földművesszövetkezet raktárába árpát és zabot. Árpából eddig 2084 mázsát gyűjtöttek be. A szerződéses napraforgómagból 680 mázsát, az olajlenből pedig 86 inázsí . ízáJlitottak eddig a földmfl­vesszövetkezet raktárába. Igen jó eredmény mutatkozik a széna be­gyűjtésében, mert eddig 3677 má­zsát gyűjtöttek be. A földművesszövetkezet nagy gondot fordít a burgonya és a ku­korica begyűjtésére. Burgonyából eddig Q6 mázsát, kukoricából pe­dig 60:J mázsát gyűjtöttek be. Köz­ellátás szempontjából igen fontos, hogy dolgozó parasztságunk a fe­lesleges burgonya és kukorica ter­mését a földmüvesszövetkezet ren­delkezésére bocsássa. Nagyszerű munka indult meg ezután üzemeinkben. A megye valamennyi üzemének dolgozója lelkesen vállal­ta a versenykihívás feladatait és jegyzett Békekölcsönt. Az első na­pok lelkesedése korántsem csökkent. Egyre fokozódott a verseny lendü­lete a dolgozó nép vezető osztályá. ban: a munkásosztályban. Az üzemelt versenyének élén Csongrád megyében 612 forintos személyenkénti átlaggal a szegedi Gyufagyár áll. Dolgozói megértették a Békekölcsön jelentőségét és pél­damulató magatartásuk bizonyítja; tettekkel viszik sikerre Pártunk és kormányzatunk célkitűzéseit. Az élenjáró Gyufagyár dolgozóit a vá­sárhelyi Malom Vállalat dolgozói követik, amelynek dolgozói 466 fo­rintos átlagjegyzéssel biztosítják a maguk számára a második helyet. Ezt a helyezést azonban nagyban veszélyezteti a szegedi Pick szalámi­gyár dolgozóinak átlaga, amely 462 forint. A Pick dolgozói további len­dületes munkával könnyen megelőz­hetik a vásárhelyi Malom dolgozóit. A negyedik helyezést a szentesi Al­földi Vaj- és Sajtüzem dolgozói fog­lalják el. 390 forintos fejenkénti át­laggal. 360 forintos átlagteljesítés­sel a szegedi Cipőgyár követi az ötödik helyen a szentesi Tejértet. Hatodik és hetedik helyen 351—351 forintos átlaggal a Textilkombinát és a Magyar Kender áll. Nyolcadik a szentesi Baromfiériékesítő Válla­lat. Az élenjáróktól elmaradt 342 forintos átlaggal a szegedi Lá­dagyár, 333 forintos átlaggal a sze­gedi Kenderfonó, 330 forintos átlag­gal a vásárhelyi Állami Kötöttáru­gyár. A szentesi Zsoldos-malom át­laga 320 forint. Az utolsók közt van a csongrádi Bútorüzem 281. a vásár­helyi Magasépítési Vállalat 255, a szentesi Magasépítés Vállalat 227, a csongrádi Tóth-malom 225 forintos állagjegyzéssel. Az utolsók közt van még a nagylaki Kendergyár 185 fo­rintos összesített átlagával. Az üzemek versenyében élenjárók és lemaradottak még fokozzák üte­müket a még jobb eredményért, az elsőbbségért és az utolsó hely elke­rüléséért. A versenykihívás pontjai azonban további Jó munka vállalásáról és teljesítéséről is szól­nak. így például; 1, aktiv munkát a Békekölcsön jegyzése érdekében a kerületekben, 2. a Békekölcsön jegyzése mellett a többi fontog feladatok sem szorul­hatnak háttérbe; gondot fordítanak a tanácsválasztás munkáira, a ter­melés fokozására, a békebizottságok munkájának megerősítésére, Csongrád megye üzemel a ver­senykihívás pontjainak értelmében dolgozzanak tovább, hogy valóban kicsendüljön munkájukból a Párt és Rákosi elvtárs, a béke őre, a Szov­jetunió és annak nagy vezére, Sztá­lin elvtára iránti szeretet, Pogány László, a kiskereske­delmi vállalat I. számú vasáru boltjának dolgozója levelében eze­ket írja: „.Szeptember 28-án reggel mint­ha a Kiskereskedelmi Vállalat vas­áruboltjának dolgozói valameny­nyien összebeszéltek volna, fél, háromnegyed órával a nyitás eló'tt már munkahelyükön voltak. Röp­gyűlés keretében felolvasták Nép­köztársaságunk ftlhívását. „Je­gyezzen mindenki Békekölcsönt. Szolgáljuk ezzel is a béke, a hala­dás ügyét, boldog, erős, független hazánk jövőjét." Nem volt közöt­tünk egyelten dolgozó sem, aki ne örömmel és lelkesedéssel csat­lakozott volna a felhíváshoz. Elő­kerültek a tollak ,s egymás után írtuk fel ez ívre nevünk mellé felajánlott forintjaikat. Boldogan adtuk, mert magunknak adjuk. Békénket, ötéves tervük eredmé­nyeit védjük meg ezáltal is." Horváth István, a Fodrászipari Szövetkezet egyik dolgozója így ír: „Állandóan van ma már munkánk s jól keresünk. Mi is hozzá aka­runk járulni jegyzett 7.200 forin­tunkkal is eddigi eredményeink megvédéséhez, ötéves tervünk sike­res végrehajtásához s szép jövőnk, a szocializmus építéséhez." Hasonlóképpen ír Varga Sándor vasesztergályos is; .•Pártunk, Népköztársaságunk hoz­zánk, dolgozó milliókhoz szólt. Hoz. zánk fordult segítségért, azokhoz, akiknek szebb és boldogabb jövőjét építjük. Boldogan adjuk oda fo­rintjainkat, mert ma már van mi' bői adni. Fiam harmadéves egyetemi hallgató. Azt akarom, hogy tovább­ra is békében tanuljon — ízért, isI ajánlottam föl egyhavi fizetésem.'' Ecsedi Gézáné, a Ruházati Bolt NV dolgozója levelében megírja, hogy munkatársai, a Ruházati Bolt NV dolgozói, milyen szépen vették ki részüket a Békekölcsön jegyzésé­bői. A szerkesztőségünkbe beérkezett levelek beszámolnak arról, milyen nagy lelkesedéssel veszik kj részü­ket a dolgozók a Békekölcsön jegy zéséből. S a jegyzés sikeréhez hoz* zá akarnak járulni az úttörők is. A szegedi általános iskolák út* törői, közöttük a Juhász Gyula­utcai iskola „Kossuth" s az új* szegcdi Tanítóképző Intézet gya­korló iskolájának úttörő csapata az elmúlt héten majdnem minden nap kimentek az üzemekbe s rövid, hangulatos műsorral szórakoztat­ták az üzem dolgozóit. Az üze­mek — így például az Ecsetgyáe dolgozói ds — nagy örömmel fo­gadták a lelkes útörőket és kö­szönetük jeléül 300 darab ecsettel ajándékozták meg a Kossuth La­jos úttörő csapatot. Az üzemek, falvak, hivatalok lelkesedéssel csatlakoztak a béke­kölcsönjegyzéshez hogy ezzel ig kifejezésre juttassák harcos kiál­lásukat a Szovjetunió, a békétá* bor mellett j A VAROS! TANACS HÍREI —•^— A Tanács választ ás napjára megjavul a Béke-telep és a Hattyas-telep vízellátása > 4 \ f Az elmúlt rendszer városveze­tősége nem sokat törődött a kül­városi dolgozók érdekeivel. Nem sokat törték a fejüket azon, ho­gyan javitsák meg a külvárosi dolgozók vízellátását, sőt a ké­relmeiket meg sem hallgatták. A felszabadulás óta megválto­zott a helyzet s különösen meg­változott a Városi Tanács meg­alakulásával. A szegedi közüze­mek dolgozói olyan intézkedése­ket kezdeményeznek, amelyek a külvárosi dolgozók érdekeit szol­gálják. Ezek a kezdeményezések megértő támogatásra találnak a Városi Tanácsnál. A Szegedi Viz- és Csatornázá­si Vállalat dolgozói felismerték a külvárosi dolgozók vízellátásának nehézségeit. A külvárosi dolgo­zóknak fáradtságos napi munká­juk után egy kilométernyi vagy még ennél is nagyobb távolság­ról kell beszerezniük az ivóvizet, A Viz- és Csatornázási Vállalat dolgozói éppen ezért elhatároz­ták, hogy 1950-ben már 380Q méter csővezetéket épitenek sí külvárosi részekben és 29 uj ki­folyót szerelnek fel. Az üzent dolgozói felajánlották, hogy a| Tanácsválasztás megünneplésére a Béke-telepen 670 méter csőve­zetéket és négy kifolyót, Haty­tyas-telepen pedig 410 métert csővezetéket és három kifolyót építenek és a vízszolgáltatást meg is indítják. A Viz- és Csa­tornamű dolgozói tudják, hogy a felajánlott munka végrehajtása nagy feladatot ró rájuk, de szí­vesen vállalják a dolgozó nép érdekében. Jobb tanulásunkkal is harcolunk a béke megvédéséért Mint a Zeneművészeti Főiskola új hallgatója, köszönetet mondok a Ma­gyar Dolgozók Pártjának, hogy le­hetővé tette számomra a továbbta­nulást. A Párt nyitotta meg előttünk, üzemi dolgozók előtt az utat az egyetemek, a főiskolák felé. így vált lehetővé, hogy én ls, a Szegedi Ken­der dolgozója most továbbképezhe­tem magam. ígérem, úgy tanulok, hogy rászol­gáljak Pártunk s a dolgozó nép bi­zalmára. S ha ma még nem is va­gyok a Párt tagja, úgy végzem el a rámbízott feladatokat, hogy méltó lehessek a párttagságra. A főiskola elvégzése után úgy adom majd to­vább tudásomat, hogy minél több dolgozó fiatalban felkeltsem a tanu­lás iránti vágyat s hasznos tagja le­gyek a szocializmust építő népi de­mokráciánknak. Ma, amikor a hös koreai nép sza­badságáért küzd az imperialista tá­madókkal szemben, s amikor itt, az országon belül a Békekölcsön jegy­zésével mutatjuk meg kiállásunkat a Magyar Dolgozók Pártja célkitűzé­sei. s a Szovjetunió-vezette béketá­bor mellett, ml, íiatalol* a jobb tanu­lásunkkal is harcolunk a béke meg védéséért. Ifj. Sapszon Ferenc Mit tett az ötéves terv a kulturáért Érdemes megnézni a számok tükrében, mit tett az ötéves terv ázegedi viszonylatban a kult lírá­ért. A Nemzeti Színház boísze­rösítésére 150.000 forintot for. dítottunk. 18.000 forintot költöt­tünk a múzeum helyreállítására, 52.000 forinttal fejlesztettük a Szentháromság-utcai kollégiu­mot, 87.000 forint'al a Munfencsi­uícai kollégiumot. 82.000 forint­tal pedig a mezőgazdasági tech­nikumot. 145.000 forintba került az ipari tanulóotthouok és tanuló­iskolák helyreállítása. 18.000 fo„ rintba pedig az általános gimná­zium helyreállítása Szegeden csupán oktatási és kulturális vo­nalon eddig 572.000 forintot rui Hxott be a* ötéves tea* .

Next

/
Oldalképek
Tartalom