Délmagyarország, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-22 / 247. szám

Szavazz a Néprontra — az ötéves tervre, népünk virágzó iólétere szavazol! W ÚJ HAZÁBAN /,. Q7PrPn i, - UJ SZEGED Tizenötéves újságcikkek beszélnek a mult bűnös közigazgatásáról, amelynek még a legkisebb maradványát is kisöpörjük a mai tanácsválasztásokon Dolgozók a tanáéiban. Hányszor megjelent lapunkban ez B két szó, s alatta, dolgozók nevei, fényképei. Munkások, munkásnők, termelőcsoport'iagok, egyénileg dolgozó parasztok, parasztasszonyok, néphez hű értelmiségi dolgozók, fényképei, nevei jelentek meg naprólnapra, mint ahogyan a plakátokon is sorra olvashatjuk a foglalkozásokat: épitőmunkás, földmunkás, fatechnikus, egyetemi tanár, honvéd főtörzsőrmester, római katolikus paptanár, gyári munkás, orvos, vasesztergályos, újságíró, ügyvéd, főiskolai tanár, kiskereskedő és Igv tovább. Dolgozó népünk jelöltjei valamennyien, akik ismerik a dolgozó nép életét, 'tudják, mit várnak tőlük. Pártunk irányításával jó kezekben lesz majd a város élele, jó kezek segítik megvalósítani ötéves tervünket. A lapok régebben is hozták a város veze'-őinek neveit, de erre a névsorra csak ökölbcszorult minden becsületes dolgozó keze. „Az új törvényhatósági bizottság teljes névsora" — hirdette a nagybetűs felírat, például a „Szegedi Uj Nemzedék" 1935. január 5-i számában. S alatta ott sorakozott a díszes névsor. akik közül csak egy néhány elég arra, hogy fogalmat alkothassunk, kik intézték a dolgozók ügyeit. Már ezek a nevek magukbanvéve mindennél világosabban beszélnek arról, miért nyomorogtak a dolgozók tömegei, miért nem volt senki, aki egy szó't is szóljon az érdekükben a „torony alatt." „Aa erőszak bűvöletében, mit bánja lolt törvényhozó..," A törvényhatósági bizottságnak itt Szegeden 1935-ben 182 tagja volt, s közülük 72 virilis, vagyis, nagy vagyona u'ián legtöbb adót fizető. De a többiek sem a dolgozók soraiból, hanem a dolgozó nép kizsákmányoló!, ellenségei közül kerültek ki. Nő, még véletlenül sem akadt köztük, hiszen a nőket lenézte, nem tartotta egyenlőjogú embernek a társadalom. Jól megfért a törvényhatósági bizottság padsoraiban a kapitalista gyártulajdonos, a nagybirtokos, a reakciós virilis főpap, a jobboldali szociáldemokrata és az ellenforradalmár katonatiszt. Érdemes csak néhányat megnézni közülük, kik ültek, kik beszéltek a dolgozók nevében. Ott volt közöttük: Ábrahám Ferenc, paprikamalom tulajdonos, begavári Back Bernát, malomtulajdo. nos, BiedI Samu, az újszegedi gőzfűrcsz tulajdonosa. Bruckner Ede. vaskereskedő, Curry Richárd, a ncpellenes táblabíró, dr. Csányi Mátyás, dúsgazdag bérháztulajdonos. Erdélyi András, a munkásnyúzó építésvállalkozó, Faludi Sándor, malomtula.jdonos. Faragó Lajos, a Szegedi Kendergyár igazgatója, Gaal Miksa. a Magyar.Olasz bank igazgatója, Vitéz Gárgyán Imre. hét iparigazolvánnyal is rendelkező konjunktúra lovag, a virilisként szereplő Glattfelder Gyula megyéspüspök, Grósz Marcell, a szegedi Kereskedelmi és Iparbank igazgatója, dr. Hunyadi Vass Gergely, földibirtokos ügyvéd, Keller Mihály, gyufagyári igazgató, Kolozs Lajos, az újszegedi ládagyár társtulajdonosa, Körmendi Mátyás, faárugyáros, kéménysenrömcster és főrendi házi 'tag, Lájer Dezső, a jobboldali szociáldemokrata, Lippai Imre. a fűrésztelep tulajdonosa, Markovich Szilárd, fasiszta autókereskedő. May Gyula, magánbankház tulajdonosa, id. Nyári György, korcsmáros kulák. Pick Jenő. gyártulajdonos, dr. Söreghy Mátvás gazdag szőlőbirtokos ügvvéd. vitéz Shvoy Kálmán tábornok. dr. Széchenyi István, fasiszta ügvvéd dr. Szögi Géza ügyvéd, a későbbi nvilas képviselő. Varga Mi_ há'v kötélgyáros és Wolf Miksa szőlőtulajdonos bornagykereskedő, „Cicáznak a szép esendörtoilak, mosolyognak ée szavatolnak..." Minden név egv-egy vádpont az akkori rendszer, horthyék úri világa ellen. De próbálta csak volna valaki felemelni a szavát az igazságtalanságok ellen. Börtön, szigorú megtorlás volt a válasz. 'A' „Szegedi Friss Újság" 1935. március 22-i számában a következőket olvashatjuk az egyik cikkben: „Laikó Ferenc, 51 éves pusztamérges! földműves a mult év augusztus 31-én a községházán járt, amikor Boda Andor segédiegyző figyelmeztette hogy adótartozását rendezze, mert ellenkező esetben végrehajtanak nála. Lajkö erre dühösen kifakadt: vigvék el mindenemet, legfeljebb fölküldöm 11 gyermekemet a kormányzóhoz, tartsa el őket." 'Amint a cikkből megtudjuk". LaJ_ kónak 11 gyermekével még be'tévő falatra is alig, nemhogy adóra tellett volna, de ezért a kijelentéséért mégis a csendőrök kezére került és a szegedi törvényszék kéthónapi fogházra ítélte. „A munkáénak nem több a bére, mint amit maga kicsikart..." Panaszra, keserűségre, szomorú kifakadásokra pedig bőven volt ok, munkásoknak, dolgozó parasztoknak, de szellemi dolgozóknak/ is. 1935 januárban, mint szenzációt közölte a „Szegedi Friss Újság" cikkének címe: „A kutya-macska börze, mint Szeged nincstelenjeinek utolsó mentsvára." A cikk Így kezdődik: „A nyomor, az üres gyomor nemcsak bűnre, hanem élelmességre, leleményességre is megtanítja az embert. A nyomor szüleménye a kutya-macska börze is." S a 'továbbiakban arról Irt, hogy a nyomorgó családok, a gyermekekkel küldik el kedvenc háziállatjukat a kórbonctani intézetbe, hogy az érte kapott 50 fillérből, vagy egy pengőből tengessék életüket. „A Szegedi Uj Nemzedék" számol be arról 1939 április 1-i számában, hogy gyűjtést kellett rendezni az éhező vágóhídi munkásoknak, mert a húsipari munkaadók a legmerevebben visszautasították a sokcsaládos emberek béremelési kérését. Ugyancsak a „Szegedi Uj Nemzedék", ez a jobboldali reakciós lap is kénytelen volt 1939 május 18-i számában beismerni, hogy „Nagy az elkeseredés a szegedi fűrészgyári munkások között". Télen ugyanis három hónapra leállt az üzem. kenyér nélkül maradtak a munkások, de a májusi munkaidőben is, amikor a cikk megjelent, csupán 12—14 pengőt tudtak keresni, nem egyszer azonban csak „tört hefiik" volt és olyankor 9 pengő volt a jövedelem. „S a eummáe sárgul, mint [ae asatag, de követeint nem serény.J' 'A'z úri városvezetés mellett, amíg idebent az üzemekben, gyárakban éheztek a munkások tömegei, nem volt jobb helyzete a szegedkörnyéki dolgozó parasztságnak, a mezőgazdasági dolgozók lerongyolódott táborának, az agrárproletariátusnak sem, „Szomorú statisztika a magyar mezőgazdaság életéből" — ezt a címet viselte a „Szegedi Uj Nemzedék" 1935 július 20-i számának egyik cikke. A cikkből kitűnik, hogy egy öttagú dolgozó parasztcsalád átlagos jövedelme összesen 319 pengői tesz ki, mégpedig aratásból 69 pengő, mindenféle egyéb munkából 87 pengő, a föld és az állattartás hozadéka 112 pengő, a családtagok keresete pedig 51 pengő. Érdemes öszszehasonlítani. ezekután ennek a családnak keresetét adósságukkal. Először is kamatot kellett fizetni 10 pengőt, az adóhátralék 61 pengő, más tartozás 85 pengő, folyó adó 25 pengő, összesen tehát 181 pengő. Természetesen nem tudta egész adósságát kifizetni, hanem legfeljebb csak ennek 15 százalékát, így azután a keresetéből mindössze 290 pengő maradt az öttagú családnak egy esztendei megélhetésére, ruházkodására, vagyis fejenként napi 16, azaz tizenhat fillér. „Ezernyi fojt népbetegség, szapora csecsemőhalál..." Ilyen állapotok, ilyen életszínvonal mellett érthető volt, hogy siralmasak voltak az egészségügyi viszonyok, s nem volt, aki kellőképpen gondoskodott volna a dolgozók gyermekeinek egészségügyi gondozásáról. de maguknak a dolgozóknak az egészségügyi ellátásáról sem. 1935 április 28-án ezt olvashattuk: „A tisztifőorvos a polgái -esterhez intézett beadványában megdöbbentő képet fest Szeged egészségügyi viszonyairól." Ebből a többi között arról értesülhettünk, hogy Szeged egyes részein, a szegedkörnyéki tanyákon sok helyen 30 százalékra emelkedett a csecsemőhalálozás. A dolgozók nagyrésze népkonyhára szorult. Savanyú levessel, silány, sokszor romlott koszttal „jótékonykodtak" itt az urak, a betevő falatot nélkülözők felett. Élesen rávilágít az ellátásra és az ell&ással val>'i törődésre az 1935 február 8-án megjelent cikk. amclv részvétlenül írja le a következő jellemző ej'.etet: „Az egyik Ínséges bejelentette, hogy a népkonyhán kapott kenyérben öt kukacot talált. Amikor a kenyerei megvizsgálták, kiderült, hogy néni egészen úgy áll a dolog, mert a ke. nvérben csak három kukac volt." Intézkedés természetcsen semmi sem 'történt, mert a városnak nem állt módjában jobb lisztből sütni a kenyeret. yJHisx nyiltvn dönt, ki ezer éve magával kötve, mint a kéve, sunyit, vagy parancsot követ. J" S amíg a törvényhozók csak vagyonuk szaporításán törték a Bejüket, addig a munkáslakásokban a szomorú gond volt a állandó Vendég. Dolgoztak, vagy nem dolgoztak, — szinte mindegy vol't. Ha dolgoztak sem sokat kaptak érte, de jogban, megbecsülésben az urak réüzéről sohasem volt részük. Jellemző például az is, hogy kiknek volt szavazati joguk. Amint a 15 évvel ezelőtti lapok közölték — s ez így volt egészen a felszabadulásig — a férfiaknak csak akkor volt szavazati joguk, ha 24-ik életévüket betöltötték, de akkor is csak abban az esetben, ha két év óta Szegedon laktak, tíz év óta voltak magyar állampolgárok és az elemi iskola negyedik osztályát sikeresen elvégezték. 'A' nők még jogfosztottabbak voltak. Csak akkor volt szavazati joguk, ha 30-ik életévüket betöltötték tiz éve voltak magyar állampolgáírok kél éve szegedi lakosok, az elemi iskola negyedik osztályát sikeresen elvégezték és három élő gyermekük volt. Mindezek mellett: azokat, akiknek adóhátralékuk volt, elütötték a szavazástól. A dolgozó nép széles iSmegci rekedtek ígv kívül a legalripvetőbh állampolgári jogok gyakorlásából is és nemhogv képviselőjüket nem küldhették a közigazgatásba, az ország, az állam vezetőségébe, de még véleményüket, akaratukat sem tudták kinyilvánítani. „S a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében hánynt-vetni meg száz bajunk,.." Szomorú volt ez az idö. szomorú volt ez az úri kor, amelyben a dologtalanoké vol't az ország, s a dol- j gozóknak semmi sem jutott. Ezekre' gondolva még nagyobb hála tölthet el minden szegedi dolgozót a felszabadító Szovjet Hadsereg iránt, amely lehetőséget 'teremtett arra, hogy kisöpörjük a „torony alól" éppen úgy, mint az ország minden ve. zető helyéről a mult sötét árnyait, népellenes urait. A mai napon felszabadult boldog, vidám emberek serege özönlik majd a szavazóhelyi- | ségek felé: munkások, dolgozó pa- ( rasztok és néphez hű értelmiségiek ; adják szavazatukat az ő jelöltjeikre, az ő képviselő jükre, akik ismerik sorsukat, ismerik életüket, mindennapi kérdéseiket. A Népfrontra, a tanácsokra adott szavazatokkal megvalósul' a dolgozók régi vágya: most veszik tökéletesen kezükbe életük irányításét, most kerül igazán méltó kezekbe Szeged vezetése, a szegedi dolgozók munkájának irányítása is. Dolgozók küldenek dolgozókat a tanácsokba, hogy vissza ne jöjjön többé az űri Magyarország, s a nyomor, nélkülö. zés, kitaszítottság helvé't mindig a felszabadult, boldog élet. az egyre virágzóvá váló jővő töltse be. Lőkös Zoltán Munkában a szegedi békebízotiságok az országos kongresszus előtt Igy példátál a Szegedi Kenderben a tüjavltó üfcem dolgozói eredményeik növelésére mjnden héten békeműszakot rendeznek és hozzájuk hasonlóan a III-as alapszervezet dolgozói is békegyülésűkön elhatároz, ták, hogy minden csütörtökön békeműszakot tartanak s beszervezik a többi üzemrészeket is. Az újszegedi Ruházati NV újjáalakult békeblzott. sága rendszeresen tart kisgyűléseket és légutóbb két kisgyűlésen ie munkafelajánlást tettek a résztvevők. AIz egyiken még a tanácsválasztásokra tettek munkafelajánlást, a másikon paflig a békekongreeszusra. A Ruhá.íati NV-ben egyébként igen szépen működik a béke-fallujság is. amelynek fontos szerepe van a dolgozók mozgósításában. A Magyar Ktenderben az erőmű békebizottsága' ünnepi kisgyűlésen leple/te le a ..Béke-falat" és egyben ezen az ünnepélyes alkalmon csatlakozott. a békebizottság a Belváros V. bél/ebizot'.ságának versenyfelhívásához A Kertész Téglagyár békebizottságának igen nagy érdeme, hogy a pártonkívüli népnevelőket is jól mozgósítja a békeharcra, a munk.'Zverseny kiáiélesítéséért folyla'ott kivilágosító munkára. A Paprikafeldolgozó NV-nél a békebizottság rendszeresen heti munkatervet készít és ennek keretóben feldolgozzák a termelékenység növelésének időszerű tennivalóit Is. A személyes példamutatásnak a békeharc területén is nagy jelentfU sége van. A békeblzottsági tagoknak különösen az élen kelj ezért járniok a jó munkában. A Gázgyárban például Hladek János szerelő, békebizottsági tag normáját 125.6 százalékra teljesíti a békekongresszus sikere érdekében, de a fűtőcsoport is. amelynek igen sok tagja van a békebizo'tságban, 113 százalékos teljesítményt ért el. A népnevelő munkának fontos kiegészítő réa-e a faliújság, amelyen népszerűsítjük az élenjáró dolgozókat. közölhetjük a békeharc időszerű. legfontosabb tennivaló t A Ruházati NV faliújságja mellett különösen kitűnt a Dohánygyár és a Belváros IV-hez tartozó Polgárutca 12 számú ház békebizottságának faliújsága. Dicséretreméltó kezdeményezés ezen a téren a szegedi mozik békebizottságáé, amelyek díszítési és faliujságversenvre hívták egyrészt még a tanácsválasztások, másrésf.t az országos békekongresszus jelentőségének kidombortíására Szeged valamennyi békebizottságát. A tanács választások mai. kétségtelenül e'söprő erejű győzelme után békevédelmi bizottságaink kövessenek el mindent annak érdekében, hogy kellőképoen mozgósítsák itt Szegeden is a béke híveinek táborá't, Harcos szellemben, fokozott munkateljesítményekkel. bátor kiállással ltésaüljön a békefront további megerősítésére. a béke magvarországi híveinek na<fy seregszemléiére A világ dolgozói nagy érdeklődéssel várják a Béke Hívei II. Világkongresszusát. Ezt a világjelentőségű b/&kekongresszust november 4-én és 5-én megelőzi a Magyar Országos Békekongresszus, amelynek az lesz a feladata, hogy megválasizs*a ^ világkongresszus küldötteit ás meghatározza a dolgozók széles [öm/geire váró feladatokat a békehar.c terüle'-én. A magyar békemoz gtelom jelentős állomása lesz ez a Imngresszus. ezért békevédelmi bizottságainknak aiz eddiginél is jobban kell dolgozniok itt Szegeden is, Hogy a ráháruló megtisztelő feladatokat jól oldják meg. A szegedi békebizottságok jejentős és eredményes munkát fejtóttek ki a tanácsválasztások sikere <írde-, kében is, amely ugyancsak sztervesen a békeharchoz tartozott Ijozzá. A békebizottságok nagy tömtígeket mozgattak meg a tanácsválas átások sikere érdekében, mert a tanácsokkal dolgozó népünk állama erősödik meg s ezzel megerősödik a Szovje'unió által vezetett béketábor. Most a továbbiakban döntő feladat, hogy a békemozgalom tömegbázisát méginkább kiszélesítsük, a dolgozók újabb tömegeit kapcsoljuk be a békeharc munkájába és ezt a ,'munkát kapcsoljuk össze a napi feladatok, minél tökéletesebb elvégzést vei, b munkaverscnymozgalom kiszélesítésével. A békebizottságoknak ezentúl is Pártunk irányításával fontos mozgósító munkát kell kifejteniök. 9;egeden október 29-én összevont nagy békegyülésen tehetnek hitet a dolgozók a Szovjetunió által vezetett béketábor mellett és eaalkalommal választják meg küldötteiket is az országos kongresszusra. A küldőiteket azok közül választják m2g, akik a tjéke védelmében, népün államának megerősítésében tettekkel is bebizonyították, h'ojry derék békeharcosok és a 'kongresszus eseményeiről, hazatérve tájékoztatják majd a dolgozókat. Terhelésben kitűnt munlcások, a munkát, a terménybegyüj'lést becsülettel teljesítő dolgozó parasztok, néphez bű értelmiségetek, kisemberek kerülnek a kongresszusi küldöttek soraiba A társadalom minden rétegének képviselői ott lesznek majd. akik a közösség érdekében fáradhatatlanul kivették részüket a társadalmi munkából. Ott lesznek a nők és az ifjúság képviselői is. a békemozgalom tevékeny, lelkes réa^fcvevői Igen sok üzemben és kerületben már Szegeden is megkezdődtek az előkészületek az országos kongreszszusra, a magyar békeharcosok nagy seregszemléjére. Ezek az előkészületek nemcsak külsőségekben nyilatkoznak meg. hanem ott Igazán értékesek, ahol összekapcsolódnak a termelés fokozásával, a munka minél jobb elvégzésével, a versenyszellem növelésével, hiszen a termelékenység növelésének minden újabb eredménye egy-egy ostorcsapás a háborús gyujtogatók arcába. fl sreopdi vasutas rtolqoróh le'iesltelfék a lanacsválasitás ünnepére tett felajánlásukat Szombaton délben megérkezett Szegedre az 5500-ik 500 kilométeres mozdony A szegedi vasutas dolgozók közül többen bensőséges ünnepségre gyűltek össze • szombaton délután a személypályaudvaron. A MÁV fűtőház és a pályaudvar dolgozóit ünnepelték, akik ezalkalommai teljesítették a tanácsválasztás tiszteletére tett nagyjelentőségű munkafelajánlásukat. Fél 2-kor Budapest felől beérkezett az 5500-ik 500 kilométeres mozdony. Iván Sándor mozdonyvezető, Rácz II. Mihály és Árva Pál fűtő elvtársak vezetésével. A szépen feldíszített, gyönyörű 424-es gép vezetőit és utasait az állomás énekkara fo. gadta. Elsőnek a „Munka indulóA Könyvesbolt Kiskereskedelmi Vállalat és a Szikra valamennyi fővárosi és vidéki könyvesboltjában ŰZ ÖSSZES TANKÖNYVEK KAPHATÓK KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT jávai" köszöntötték őket. Az ünnepség során Gyenge Kálmán elvtárs, az állomás politikai osztályának helyettes vezetője tartott rövid ünnepi beszédet. Elmondotta. hogy a szegedi vasutas dolgozók ezalkalommal is bebizonyították Pártunkhoz, né. púnkhoz való hűségünket, öntudatos dolgozókhoz illően becsülettel hajtották végre a Népfront vasárnapi • győzelmének tiszteletére tett munkafelajánlásukat. Ezév február 24-én országos viszonylatban az elsők között indították útjára az első 500 kilométeres vonatot, ma pedig már az 5500-ik érkezett haza. Ez vasutas dolgozóink önfeláldozó munkájának köszönhető. Annak, hogy nagy számmal vannak közöttük olyanok, mint Wollmann Gellért élmunkás mozdonyvezető, (olyan, mint Jánossi József elvtárs és Iván Sándor elvtárs. Ezután Iván Sánidor mozdonyvezető köszönte meg a szívélyes fogadtatást. ígéretet tett arra, hogy a szovjet vasutas dolgozók példája nyomán további nagy győzelemre viszik az 500 kilométeres és a 2000 tonnás mozgalmat.