Délmagyarország, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-13 / 213. szám

SZERDA, l»óu. SZEI'TEMiíEK 13. 5 Két uj termelScsop&rt alakult Szegeden A Párt szava ius,son e! minden délszláv Az alsóvárosi csoport az „Uj élet", az uj baktói csoport pedig a „Felszabadulás" nevet választotta Termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlődése az elmúlt hetekben Szegeden is mind erősbödő lendülettel folytatódott. Meglévő csoportjaink fokozzák felvilágosító munkájukat, hogy az őszi munkákat már jelentősen megnövekedett területtel és a mun. kacsapatokba már beszervezett, új tagokkal kezdhessék meg. De a meglévő termelőcsoportok megerősödésével egyidőben egyre több és több új termelőcsoport is alakul. Elősegítette ezt a fejlődést az is, hogy a Szovjetunióban járt parasztdelegáció tagjai a személyes meggyőzés és a lelkesedés erejével mondták el mindenütt, hogy a kolhozokban a gépek és a tudomány észszerű felhaszná. lásával mennyivel könnyebb a munka, mennyivel magasabbak a terméseredmények. Mennyivel boldogabb a parasztság élete, mint nálunk, ahol a parcellagazdálkodás korlátai gátolják dolgozó parasztságunk jelentős részének gyors felemelkedését. Dolgozó parasztságunk személyes tapasztalatainak, a tszcs-ta. gok, parasztküldöttek jó felvilágosító munkájának eredménye megmutatkozott az utóbbi időben Szegeden is. Ezeket az eredményeket mutatja az az esemény, amely kedden történt Szegeden. E napon atá. kult meg Szeged két újabb termelőcsoportja: az alsóvárosi Uj Élet és a baktói Felszabadulás termelőcsoport. Alsóváros számos dolgozó parasztja előzetes megbeszélések, tanácskozások után tegnap értekezletet tartott, hogy megalakít, sák termelőcsoportjukat. Az értekezleten az újonnan belépettek közül elsőnek Nagy János kilencholdns dolrozó narnszt szólalt fel. Kijelentette, meggyőződése az, hogy a dolgozó parasztság jövője a társasgazdálkodásban alakítható csak ki. Utána Nagy István nyolc és félholdas paraszt emelkedett szólásra. aki kijelentette, hogy látja világosan: a társasgazdálkodás helyesebb az egyéni gazdálkodásnál. Erről személyes tapasztalatai győzték meg. Látta, hogy a szövetkezeti gazdálkodás biztorít. ja csak a dolgozó parasztság felemelkedését. Hangsúlyozta, hogy azt szeretné, hogy a termelőcsoportnak minél több tagja legyen. Papp Ferenc tíz és félholdas dolgozó paraszt hangsúlyozta, hogy a csoport megalakulása olyan vonzó központ lesz Alsóvárosi dolgozó parasztsága számára. hogy rövidesen az ország egyik legvirágzóbb termelőszövetkezeti csoportjává válik. Ezután a megjelentek kimondották a csoport megalakulását, amelynek az Uj Élet termelőszövetkezeti csoport nevet adták. Megválasztották mindjárt a vezetőséget. Elnökké id. Savanya Miklóst, vezetőségi tagokká Papp Ferencet, Nagy Jánost, Ábrahám Balázst és Rácz Antalt választották. J Az új termelőcsoport 100 hold földdel rendelkezik, tagjai nagyrészt paprikatermeléssel foglalkoztak. A baktói dolgozó parasztok is megalakították kedden termelőszövetkezeti csoportjukat. Itt Szabó Ferenc dolgozó paraszt szólalt fel először, aki fogadalmat tett, hogy olyan termelőszövetkezeti csoportot hoznak most létre, amely ütőképes lesz, rövid időn belül megerősödik és oly min. tűszerűvé válik, hogy példát vehetnek róla más termelőcsoportok. Felhívta dolgozó paraszttársai figyelmét arra, hogy minden igyekezetükkel azon legyenek, hogy a termelőszövetkezeti csoportot felvirágoztassák és minél több tagot vonzzanak hozzá. Kövessük — fejezte be szavait — Gyálarét dolgozó parasztságának példáját, akik mind egy szálig belépteik a termelőszövetkezeti csoportba. A baktói termelőszövetkezeti csoport 150 hold földdel rendelkezik és a Felszabadulás nevet vette fel. A vezetőségbe elnöknek Mészáros Szilvesztert, vezetőségi tagoknak Szabó Ferencet, Gera Andrást, Dobó Imrét és Gyöngyi Istvánt választották meg. A két új termelőszövetkezeti csoport megalakulása igen jelen, tős lépés Szeged szövetkezeti mozgalmában. Bizonyos, hogy ezek után még inkább fokozódik azoknak a szegedi dolgozó parasztoknak a száma, akik nem hallgatnak a kételkedőkre és a csoportok ellen hangulatot keltő ellenségre, hanem belépnek a termelőszövetkezeti csoportokba. Alsóváros és Baktó dolgozó parasztja) közül ezek az élenjárók, akik megalakították a termelőcsoportot, bátran ráléptek az új élet útjára, aszal " biztos tudattál. hogy ez az út as ő jobblétükhöz és az egész ország jobblétéhez vezet. dolgozó paraszthoz Is csak úgy foghegyről, aztán ismét tóssza akart fordulni, de a kislány már a nyakán csüngött és csókolta. — Na, na, vigyázz, mert bepiszkítod a ruhádat. Nem látod, hogy milyen koszos vagyok? — mondta. — Nem baj az, nagyapa, majd felveszem a másikat, ezt meg kimossa majd édesanyám, — Hm. Másikat — morfondírozott magában az öreg —•, háf neked másik is van? — Van bizony — vágott rá a kislány. — Egy kék, egy fehér, egy drapp, meg egy barna. — Meg egy barna is — mormogta az öreg, — De felvitte az isten a dolgotokat. Talán jövőre már autótok ts less — csipkelődött. — Háf az is lehet — gondolkozott egy kicsit Juliska. — De add.g bizony jó lesz nekünk a bicikli ts. Most vett édesapám egyet magánok egyet édesanyámnak, egyei meg nekem. Az ember elgondolkozva tette szájába a pipát, amely már rét kialudt. Kopoft csizmája orrával szórakozottan kaparászta a földet és némán bámult maga elé. — Ejnye, gyertek már be — hallatszott a konyha felöl as asszony hangja. — Jöjjön be, nagyapám — kérfe Juliska és meglógta az öreg kérges kezéf. — Édesapámnak nem ilyen kérges a keze, merf ó nem dolgozik biztos annyif, mint maga — mondta a k'slány, amint vonszolta maga után a nagyapját. — Nálunk már legfőbb munkát a gép csinál, — Hm, a gép — motyogta az és hagyta, hogy a kislány húzza beleié. A küszöbön megállt. István és Juliska ssinfe egyszerre ugrottak lej a székről és köszöntötték az öreget. Az csak úgy vetett oda egy ,,jÓnapot"-ot, Csend lett. Hosszú, kínos perc telt el szótlvw'l. Az asszony zavarában gyűrögette a köténye sarkát egy darabig, aztán a tűzhelyhez sietett és megkavarta az éfelt. Végül is az öreg törte meg a csendet: — Elgyüttetek? Ennyi volt az egész, de ebben még mindig volt /<* csomó harag és gyűlölet. — El, édesapám — kapta el a szót István. — Eljötfünk meglátogatni magukat. Hát... egy év nagy idő. Azóta nem is találkoztunk. Pedig de sokszor szerettünk volna eljönni. De hát édesapám haragszik. — Igaz )S — csatfanf az ember hangja —, mert hiába beszéltem neked. — De nézze, édesapám, hát nem bántuk meg, hogy beléptünk. Sokkal, de sokkal különb az életünk, amióta a csoportban vagyunk, mint azelőtt. Van ruhánk, cipőnk, kenyerünk bőven, pénzünk ig van és nem fáj a tejünk se. A gondunk napról-napra fogy. Itt /negálit egy kicsit. Az öreg néhányszor végignézett mindhármójukon és megállapította, hogy bizony valami változás állhatott be tényleg Istvánéknál, mert igen szép, meg drága ruha van mindhármójukon. A kislány valami gépmunkáról beszéli az előbb, meg azf, hogy István kevesebbef dolgozik, mint ő, meg biciklijük is van már három. — Ugy bizony, édesapám — folytatta István —, sokkal jobb. mint volt. Csoportban dolgozunk. Eloszlik a munka, nagyobb a jövedelem. Mondhatom, úgy élünk, hogy abban hiba nincs. Seg(f, bennünket az állam s mident megad, ami egy tszcs-ben kell. Közben bementek a szobába. Itt még sokat beszélt István, Beszélt, a nadrágszíj-parcellákról, a sok mesgyéről, ami bizony sok kárral jár. Beszélt a konyhakert ükről, a gyümölcsösről, a hatalmas jószágállományról, a traktorokról, a kombájnról. Az öreg mindezt némán hallgatta. Agyában forrtak, kavarogtak a gondolatok és civódott önmagával. Miit ló gndolat fordult meg benne. Nem tudfo, merre menjen. De önkénytelenül )S mindig a gépre, a szép ruhára, meg a biciklire gondolt. Aztán István fs elhallgatott. Bent a szobában tonnás súlyként neheze, detf a két emberre a csend. Érezni lehetett, hogy valami lóg a levegőben, a két emberben, amj azonnal robban. Percekig tartott a csend. A nnak ellenére, hogy halárszéli " megye vagyunk és szomszédunkban a legvadabb Tito-lerror őrjöng, községi és járási pártszervezeteink igen keveset foglalkoznak a déiSzláv ajkú dolgozókkal. Hogy pártszervezeteink és pártbizottságaink elhanyagolták ezt a fonlos kérdést, ennek egyik fő oka az, hogy nem ismerik kellően Pártunk nem-' zeliségi politikáját. Ideje tehát. hogy a határmenti községek pártszervezetei és az illetékes járási pártbizottságok hozzálássanak mulasztásaik kiküszöböléséhez. Nézzük meg, hogyan áll ez a he,yzet pillanatnyilag Deszk községben, ahol körülbelül 350 délszláv él és dolgozik együtt a magyarokkal? Pártunk nemzetiségi politikája nem tesz különbséget magyar és délsziáv dolgozó paraszt között. Alkotmányunk 49 szakasza leszögezi: „A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek4'. Vagy ugyanott: ,,A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését ... nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti." A délszláv4 dolgozó parasztok tehát nemcsak jogokat kaptak a magyar Alkotmánytól, hanem meg is védik őket bármilyen támadás ellen, Alkotmányunk megvédi a délszláv dolgozó parasztokat a délsziáv kulákokkal szemben, akik színién mindent elkövetnek, hogy a régi kizsákmányoló rendszert visszaállíthassák — természetesen Tito segítségével. A kulákok igyekeznek a maguk és a dolgozó parasztok közötti e.lenléteket elmosni és ehelyett a délszlávokat és a magyaro kat szeretnék szembeállítani egymással. De a délszláv dolgozók él nek az Alkotmány adla jogukkal, érzik, hogy mögöttük áll a nép állama és a kulákok ilyenirányú aljas kísérleteit ingadozás nélkül verik vissza. Szerelik ezt az országot, ahol gondtalanul élhetnek és dolgoznak, harcolnak is érte. 'A' deszki pártszervezet mégsem segítette a délszláv dolgozó parasztok harcát a kulákok ellen. Sőt volt olyan idő, amikor a pártszervezet — de Gyertyámos elvtárs szerint a gépállomás pártszervezete is akarvanem akarva — a tilóista kulákok kezére dolgozott ebben a tekintetben. Még egyes párttagok között is olyan nézet kezdett kialakulni: „A délszlávok mind kulákok". Ez a gyökerében káros és alaptalan felgyokcrcDen Karos es aiaptaian fogás azt eredményezte, hogy ... . szerb dolgozo parasztok nem nyen szólt kj az asszonynak: — Asszony! Készítsd ki a ruhám; Az asszony engedelmeskedett Kikészítette a csizmát ig, amelyen már jókora foltok éktelenkedtek, de nem felt másikra. Ez volt az ünneplő. Közben az asszony kiment as öreg meg öltözködni kezdeti. Kis idő múlva megszólalt; — Elmegyek a Dózsáékhoz, — Jól teszi, apám — felelte röv'-. den István és boldog volt. Amikor felöltözött, kilépett konyhába. István utána ment. Az asszony nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze; Hová mész ilyen hirtelen? — Majd jövök mindjárt.., — Biciklivel menjen, apám úgy jobb. meg gyorsabb is — szólt István Az öreg engedelmeskedett. Megfogta az egyik kerékpár fényes kormányát és egy pár másodpercig gyönyörködve nézte. Gondolatban úgy érezte, már neki ig van, ugyanilyen szép és új. Aztán felült a biciklire és komótosan megindult kifelé. Még valami zsibongó érzés el-elfogta. amikor a Zsíros tanyájához ért, önkéntelenül is arra tekin tett. Az kinf állt a tornácon és hangosan kiállolt kifelé: — Jöjjön már be egy percre hadd váltsak néhány szót magával! Az öreg rálépett a kontrára és megállt. Csizmája, ahogy a földre ért. hangosat huppant „ porban. Gondolta, bemegy. Aztán eszébejutott a bicikli, az új csizma. a szép ruha, az Istvánék fogyó gondjai. És ez neki. még mindig nincs meg, — de meglehetetf volna. Meg, ha nem hallgat két éven keresztül a Zsírosra és nem hiszi el neki a csajka-mesét, a gum'menvasszonyt, meg a többit. De hitt neki és Zsíros áfkozotfu] becsapta. — No hát nem gyün? — hallatszott a szó ismét a tanya felől. Az örege/ mintha izzó vassal szúrták volna meg, úgy nyilait egész testébe Zsíros hívása. Ökölbeszorítottá kezét és „ dühtől vörösre változott arccal fenyegetve kiúltottc Zsírosnak: — Menjen a vén anyja! A krisz tustagadó istenit magának!!! S azzal felült a b'ciklire megindult és kis idő múlva elfordulj balra ... Kürti László szerb dolgozó parasztok nem egy esetben elidegenedtek a Párttól és ha nem is ál.tak a kulákok mellé — passziv magatartást tanusltot'ak. A délszlávok között is valóban sokan vannak kulákok és ezek örültek legjobban a délszlávok általános „Ifkiiiákozásának". Ezek a kulákok Titóék hazugsággyáraiból szerzett „érvekkel" azt remélték riérni, hogy így előbb-utóbb szembe lehet állítani a délszlávokat a magyarokkal. Az utóbbi időben jórészben helyrehozta a pártszervezet ezt a durva hibát, ami legjobban abban mutatkozik meg, hogy a délszláv fiatalok nagyrészét bevonták a tömegszervezeti munkába. A DISz-nck jelenleg 25 délszláv lagja van. akik bizalommal várják és fogadják a Párt útmutatását. Még ma sem igyekszik azonban a deszki pártszervezet teljes erővel meggyőzni a szerb dolgozó parasztokat. nem foglalkozik velük kellőképpen. Pedig az o,yan becsületes emberek, mint Adamov Szvetiszláv, Radity Milutin és Vukoszávlyev Demeter szívvel-lélekkel dolgoznak a népi demokráciáért és végtelenül gyűlölik Titót és bandáját. Semmi sem bizonyltja ezt jobban, mint az, hogy minden munkában, fgv a begyűjtésben is élenjártak. Fényképük ott van a becsülettáblán. Radily Milutin például földjét is a gépállomással művelteti, már az íszi szántásra is megkötötte a szerződést ök azok, akik tettekkel bizonyítják be hűségüket Pártunk ránt Ennek ebenére mégsem kapnak kellő támogatást a pártszervezet részéről. Egyes párttagjaink — köztük a vezetőjegyző elvtárs is — úgy igyekeznek beállítani a kérdést: .'A' délszlávok mind egyformák, mindannyian a kulákok pártját fogják." Ez az állítás teljesen alaptalan, mert a szerb dolgozó narasztok nagyrészc ls látja a kulákok céljait és mint ellenséget, éppúgy megvetik őket, mint Titót. Erre több példát lehetne felsorol, ni. F.yen Todorov Rádó dolgozó Dnraszt esete is: Todorov Rádó dolgozó paraszt panaszt tett Brcán Árszó kulák c!_ en, aki teheneivel lelegeltette fűzainak gyenge hajtásait. Követelte i kuláktól, hogy kártérítés fejében megfelelő mennyiségű fűzfavesszőt idjon neki. A kulák így válaszolt Todorov Rádónak: „Adok én ne. ked a nyakadra is*' A kárt nem fi zeltc meg. mégis nevetségesen kis pénzbüntetésre, tíz forintra büntették meg Brcán Árszót. A pártszervezet nem figyelt fel arra sem, hogy Todorov Rádó azóta még jobban gyűlöli a kulákot az enyhe ítélet miatt. Minden pénteken esle 10—12 kisgyülést tart a pártszervezet a községben és a kisgyűlések Iránt olyan nagy az érdeklődés, bogy mindegyiknek 40—50 látogatója vau. A délszláv dolgozó parasztok Is szeretik meghallgatni a p£r( c£|k|. tűzéseit, eredményeit, de a klsgvü. léseken nem foglalkoznak a népnevelők külön is velük. Egyéni agitációt pedig nem folytatnak. A népnevelő elvtársak nem mennek el a délszláv családokhoz, nem igyekeznek őket meggyőzni arról, hogy mindannyiuknak valamelyik tömeg, szervezetben, majd később — akik arra érdemesek — a Pártban van a helyük. 'A' pártszervezetnek hosszú idő óta csak 4—5 délszláv tagja van, ami kétségkívül onnan ered, hogy a DISz kivételével a tömegszervezetekbe sem vonják be kellőképpen őket. Mindössze két délszláv asszony tagja van az MNDSz.nck is és így a délszláv nők még abban az előnevelésben sem részesülnek, ami a tagjelöltséghez elengedhetetlenül szükséges. Vannak pedig, akik szivesen járnak az MNDSz he — köztük Krisztin Ljubomirné is, de a vezetőség semmit nem tesz az ilyen demokratikus érzelmű nők fel. vétele érdekében Általában az egyéni agitáció hiányát mutatja az is, hogy a „Kossuth" termelőcsoportban — ahol egyébként 34 új belépő van — nincs egyetlen délszláv dolgozó paraszt sem. Maguk a délszlávok panaszkodnak affelől, hogy keveset törődik velük a pártszervezet. Todorov Rádó például, aki 10 holdon egyénileg gazdálkodik, így nyilatkozik: — Én egész nap kint dolgozom a határban és még nem volt alkalmam megismerni a csoporti működését. Egy pillanatig sem gondolkozom, ha va.aki megmagyarázza és bebizonyítja. hogy a közös termeléssel többre lehet menni. Én csak pártolója vagyok mindannak, amit a Párt célul tűz ki elénk, mert volt alkalmam meggyőződni róla: ami'f a Párt csinál, az a dolgozók érdekében történik. Beszéltem olyan em. berrel, aki felsorolta előttem a csoport hibáit, de én erre azt feleltem: Nem lehet kivánni sem. hogy az ilyen nagv átalakulás mindjárt az indulásnál zökkenőmentes legyen. Én azt mondtam és mondom mindig, hogy az ötéves terv megvalósításáért keményen kell dolgozni a csoportban is, de különösen nekünk. akik nem vagyunk képesek annyi't termelni, mint a szövetkezet. Nekünk semmi közünk Titóhoz, kimondhatatlanul gyűlöljük a határon túli állapotokat, mert ott éheznek a dolgozók. Nem egyszer hallottunk odaátról érkező híreket, amelyek bizonyítják: mindenüket elrabolják a dolgozó parasztoknak. Csak nekem az vette el a kedvemet, hogy bármennyire igyekszem jól dolgozni a szocialista társadalomért:, még nem vettek fel tagjelöltnek. Már egy éve beadtam a kérelmemet és ismeretlen oknál fogva még ma is pártonkívüli vagyok. A községi pártszerveze'tnek és a szegedi Járási Pártbizottságnak tisztázni keli ezeket a kérdéseket. El kell dönteni és tudomásukra kell ad. ni az illető dolgozó parasz'toknak, érdemesek-e, vagy nem a tagjelöltségre. A szívós felvilágosító munkát pedig tovább kell folytatni, a munkában kitiint becsületes délszlávoka't be kell vonni a tömegszervezetek munkájába, majd fel kell őket venni a Pártba. Gárgyán Antal párttitkár elvtárs maga vegve kezébe az egyéni agitáció iránvttását, gondoskodjék róla. hogv a Párt szava minden délszláv dolgozó paraszthoz eljusson. Csak lelkiismeretes, türelmes neveléssel érheti el a deszki pártszervezet, hogv a küzsésben elő délszláv dolgozók ugyanolyan lelkesedéssel kövessék Pártunkat minden harci kérdés végrehajtásé, han mint amilyen mé'ységcsen gyűlölik Titót és handáját Szovjet kolhozparasztok küldöttsége Bulgáriában A bolgár kormány meghívására szombaton Ruszeba érkezeti a szovjet kolhozparasztok küldöttsége. A küldöttség résxt vett a felszabadulási ünnepségen, majd vasárnap reggel Szófiába utazott Olcsóbb tett a fénycső Az Országos Tervhivatal rendelkezése értelmében a fénycső, vek és a hozzátartozó felszerelések árát általában 40 százalékkal csökkentették. A csökken táv; a gyártás tervszerűbbé tétele Ú3 a fénycsöveket előállító brigádok jól megszervezett munkája tette lehetővé. 1 <