Délmagyarország, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-03 / 205. szám

VASÁRNAP, 1950. SZEPTEMBER S. 9 KAKASÜLŐRÓL A PÁHOLYOKBA „K munkásnak nem több a bére, — mint amit maga kicsikart. — Levesre telik és kenyérre, s fröccsre, hogy csináljon ricsajt." — Helyesen jellemezte így József 'Attila dolgozóink életét, mert a múltban a Horthy-fasizmus sötét esztendeiben örülhettek a magyar munkások és. dolgozó parasztok milliói, ha megkeresték maguknak a mindennapi betevő falatot. Kiilfúrárn, Hxómhoxnsrn. zel a színházbérletről való lebeszéléssel a munkásosztály ömuttaia, művelődése színházra ugyan ki gondolhatott volna? S ha néhanapján el is jutottak a színházba, legfeijebb fentről, a kakasülőről nézhették az úri társadalom mondvacsinált problémáit bemutató jeleneteket vagy azokat a gondosan „megszűrt" klasszikusokat, amelyek nem sértették az úri Magyarország vezetőinek érdé. keit. A felszabadulás, a Szovjet Hadsereg által hozott szabadság és a Pártunk vezetésével megindult következetes, tervszerű munka jelentett változást ezen a téren, a kultúra, a művelődés, a szórakozás terén ts. A dolgozó nép életszínvonala napról-napra magasabbra emelkedett, s ezzel mindjobban megnövekedett kulturális igénye is. A mozi és az irodalom mellett egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak a dolgozó tömegek a színházak felé, amelyekben most már mindinkább saját világukat, saját mindennapi kér. déseiket, a munkaversenyek hősi lendületét és a társadalom valóban égető problémáit láthatták viszont. Smeggnyillak a sxinháxnh kapui a dolgozók előtt, sőt népi demokráciánk lehetővé teszi, hogy minél nagyobb kedvezménnyel látogathassák az előadásokat. Nem kell már kakasülőn szoronganiok, hiszen övék a színház is, mint minden más ebben az országban. Foglalják el a dolgozók a rövidesen Szegeden Is meginduló új színházi évadban minél nagyobb tömeg, ben a páholysorokat és a legjobb helyeket, de töltsék meg az egész színházat, amely a szocializmus építésének egyik fontos hadállásai „A második világháború eredményeképpen megszilárdultak a szocializmus hadállásai" — amint azt Zsdánov elvtárs megállapította egyik beszámolójában, s ezt jól tudják ellenségeink ls. Ezért igyekeznek távoltartani a dolgozókat a kultúrától, a művészi értékű szórakozástól, ezért igyekeznek az üzentekben, hivatalokban még megbújó jobboldali szociáldemokraták és klerikális reakciósok lebeszélni a dolgozókat arról, hogy bérletet váltsanak maguknak és családjuk, nak az új színházi esztendőre. Ezellen igyekszik törni az ellenség hogy ártson a szocializmus építésének, a béke védelme nagy ügyének. Bátran állíthatjuk, hogy a színházlátogatás kérdése is ma már az osztályharc kérdése, hiszen fejlődő szocialista-realista kultúránk erősítéséről, s ezzel a dolgozó tömegek öntudatának fejlesztéséről van szó. Ugyancsak Zsdánov elvtárs Irta: „A Párt Központi Bizottsága azt akarja, hogy a szellemi kultúra bősége legyen országunkban, mert a kultúrának ebben a gazdagságában látja a szocializmus egyik legfőbb feladatát". S a mi Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja —, amely híven követi nagy példamutatónkat, a harci tapasztalatokban megedzett Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártját — ugyancsak arra törekszik, hogy a szellemi bőség kosarából is minden dolgozó egyaránt részesülhessen. Kötelességünk ezért, hogy leleplezzük mind. azokat, akik ez ellen a célkitűzés ellen, Pártunk kultúrpolitikájának meghiúsítása ellen tőrnek, akik meg akarják gátolni a dolgozókat abban, hogy munkájuk után szórakozhassanak, s a legjobb szovjet, magyar, vagy népi demokratikus színpadi alkotásokkal, a klasszikus irodalom nagy értékeivel ismerkedjenek meg. Az eddigi jelek azonban azt mutatják, hogy Szeged dolgozói megértik, milyen nagy jelentőségű számukra az a hatalmas kedvez, mény, amelyben Pártunk, népi demokráciánk részesíti őket a sxinháxí bérletekkel. l mellett —, akiknek kötelességük megmutatni darabjaikban a szocia lista-realizmus módszerével népünknek a fejlődés útját a szinház vezetőségére és a színtársulat min. den tagjára ls új, nagy kötelességeket ró és új nagy felelősséget hárít. A színház nézőterét új közönség Ezt a felismerést matatja a Szegedi Ecsetgyár NV-nek és az igazságügyi dolgozóknak a kezdeményezése, akik színházi bérletszervezésre hívták a szegedi üzemeket, iletve hivatalokat. 'A' felhívásnak komoly visszhangja is mutatkozott a munkahelyeken, de alapos eredmény csak akkor lesz elérhető, ha személy szerinti felvilágosító munkával igyekszik minden öntudatos dol. gozó megmagyarázni dolgozótársainak, mit jelent számára, de egész népi demokráciánk számára is a tömegesebb színházlátogatás kérdése. A helyes és következetes felvilágosító munka következtében tehát bízhatunk abban, hogy a dolgozók valóban a gyakorlatban is birtokukba veszik jogos tulajdonukat, a színházat, s előadásról-előadásra megtöltik a Szegedi Nemzeti Színház nézőterét is. Ez a tény az Írók tölti be, a dolgozó nép közönsége, amely nem üres szórakozásra vágyik csupán, hanem feleletet vár mindennapi életének kérdéseire ls az igazi művészet hangján. Színé szeinknek ezért szüntelenül tanulmányozniok kell a dolgozók, fő' ként pedig a munkásosztály éle. tét, hétköznapjait és szórakozását egyaránt. Szakadatlanul képezniök kell magukat emellett szakmai vonalon, de mindenekfelett —, ami nélkül az előbbi két tényező is kevésnek bizonyulna szakadatlanul tanulmányozniok kell a marxizmus-leninizmus élenjáró, iránytmutató elméletét. Szegedi színházunk is akkor tölti be méltóképpen feladatit, ha megfelelnek ennek a hármas követel ményeknek. A színház vezetőségének elgondolása, amely szorosan öszszekapcsolódik a pártszervezet irányításával, nagy biztatást nyújt erre. Az üzemek látogatására máris három brigád alakult, de természetesen ehhez feltétlenül szükséges-, hogy az üzem munkássága és a színtársulat tagjai között személyes kapcsolat is alakuljon ki, A szakmai képzést a színháznál megszervezésre kerülő úgynevezett „Sludió" biztosítja majd, amely a népművelési minisztérium központi irányi, tása alatt a színművészeti főiskola anyaga alapján részesíti továbbképzésben a színészeket. Ezenkívül azt is biztosítja, hogy sz üzemi munkások soraiból ói színészek kerülhessenek kl. Aa elméleti, ideolőslni fejlődés irányításáról a pártszervezet gondoskodik. A színház minden tagjának azonban saját egyéni érdeke, sőt kötelessége, hogy minél jobban elmélyítse, kiszélesítse marxista, leninista képzettségét. Mindezek megvalósításával, a színházi bérletszervezés minél nagvobbtömegü sikerre vitelével, másrészről pedig a színház minden tagja előtt álló feladatok következetes teljesítésével érhetjük el, hogy kultúrforradalmunk újabb győzelmet arasson, emelkedjék dolgozó népünk kulturális színvonala s szocializmusunk építésében újabb erős alapra támaszkodhassunk a kultúra frontján is. Lőkös Zoltán Az uzsorás A XIX. század elején Franciaországban a haldokló feudalizmus mellett egyre erósebbé válik az ekkor kialakuló kapitalizmus. Ennek a korszaknak jellemző alak. jai az uzsorások, akik kihasználják a helyzet minden lehetőségét arra, hogy becstelen úton szerzett vagyonukat megsokszorozzák. Az 6 álak. fukat eleveníti meg Balzac, a nagy francia Iró, aki .Gobseck" című novellájában a kritikát realizmus szemszögéből bírálja a kíméletlen eszközökkel törtető kapitalistát, az öreg Gobseck apót, aki a szegények utolsó filléreit viszi el uzsorakamat fejében, s kezében tartja az arisztokratákat mert tartoznak neki és ismeri titkaikat. 1936-ban a szovjet filmgyártás, mely'tiszteli a haladó hagyományo. kat, megfilmesítette Balzac novelláját, mely most „Az uzsorás" címmel kerül a közönség elé. Gobseck szerepét Leonyid Leonyidov játssza le. nyűgöző élethűséggel, kiválóan érzékeltetve e szívtelen vénember tettet. nek, jellemének rugóit. A film kezdetén megismerjük azt a képmutató életet, melyet az öreg Gobseck folytat a városvégi düledező házában. Kopott ruhában jár, sen. kivel nem érintkezik, látszólag nem költ semmire. Szinte hihetetlen, hogy utolsó fillérjeiket, megmaradt ruhadarabjaikat viszik el hozzá Páris szegényei. Ő maga naphosszat kitartóan jár „ügyei" után, mindig van egy adós, aki nem Hzet a határidő napján, mindig akad egy megszorult varrólány, aki anyagot akar venni, vagy arisztokrata, aki eljátszotta egész vagyonát, s kénytelen hozzá. fordulni. A kis varrólányt, aki nem tudja az uzsorakamatot megfizetni, a halálba kergeti, egy márki felesége könnyelmű, kártyás szeretőjére költi minden pénzét és saját vagyona után már férje családi ékszereit viszi elzálogosítani Gobseckhez, Ö pedig újabb csalárdsággal ráteszi kezét a márki és gyermeke vagyonára isAz uzsorás hálójába kerül Derville is, a fiatal ügyvéd, aki eleinte ellen, szenvvel nézi az öreg üzelmeit. Hogy önállósíthassa magát, Gobseckhez fordul ahi rendelkezésére bocsájtja a kölcsönt, de a magas kamaton kívül azt ls kiköti, hogy Derville a jogtanácsosa lesz, amig 6 (l. Igy az ügyvéd is kiveszi részét Gobseck sö_ tét üzelmeiből. , Élete végén Gobseck beteges kapzsisággal harácsol össze mindent, amihez hozzáfér és mikor meghál. Derville szeme elé, akit egyetlen örökösévé tett meg, a kincseknek elképzelhetetlen tömege tárul őt is hatálmába keríti az a megszáTlotság, amelynek rabja Gobseck volt: a pénz, a vagyon, a harácsolás, a kizsákmá. nyolás kegyelmet nem ismerő ereje. FEL A BÉKE VÉDELMÉRE A Békebizottság tagjai élenjárnak (Tudósítónktól.) Üzemünk valamennyi dolgozója mélységesen elítéli az imperialisták aljas támadásait, akik banditák módjára szeretnének behatolni Kina területére. Állati módon bánnak a hős, szabadságáért harcoló koreai néppel 3 gyermekeket, nőket, ifjakat, öregeket egyaránt gyilkolnak, pusztítanak. Ökölbe szorul kezünk, s nagyobb szorgalommai végezzük felvilágosító, népnevelő munkánkat. E széleskörű, felvilágosító, népnevelő munkában üzemünkben élenjárnak a békebizottságunk tagjai. A békebizottság tagjai azonban nemcsak a felvilágosító, de a termelő munka területén is élenjárnak. Tudják azt, "hogy legjobb eredményt a személyes példamutatás által érnek el. Balogh Jánosné szövőnő, a Jutafonó első a termelésben ís -női újítója is 132 százalékra teljesíti új normáját, de hasonló a Csomor Jánosné eredménye is. Átlagtermelése 126 százalék. A békebizottság férfi tagjai közül Héjjá János tűnt ki 113 százalékos teljesítményével. De a békebízottság valamennyi tagia élenjár mind a politikai felvilágosító, mind a termelő munka területén. Fokozzák a munkaverseny lendületét, mozgósítanak az új normák túlteljesítésére, s a harcra az imperialisták, valamint azok láncos kutyái ellen. Péterházi Emil, Jutafonó NV * Békevédelmi bizottságok! A koreai baráti csomaggal hiíldendő levelezőlcpokat átvehetik a „Megvédjük a békét" mozgalom Szeged Városi Bizottságánál, (Béke. iroda, Horváth Mihály-u. MSzT székház.) Délután 2 óra A gyár szirénája hosszú, hangos bugással jelzi a műszak végét. Gépemet leállítom, leteszem a szerszámot és letörlöm olajos kezemet. Közben a Balatonon nyaraló családomra —, feleségemre, fiamra és kislányomra gondolok. A szakszervezet vitte el őket nyaralni és most biztos jól érzik magukat Azután eszembejnt a végzett munkám eredménye, A Párt, az Üzemi Bizottság és a többi dolgozótársaim segítségével ma a normámat 32 százalékkal teljesítettem túl. Büszke vagyok önmagamra ma, de holnap még többet akarok teljesíteni, mert tudom, ezt kívánja tőlem hazám, családom és az egész dolgozó nép, A mosdóban lemosakszom és mint aki jól végezte dolgát, sétára indulok. Most itt állok a Tisza partján. Szemben velem az ujszegedi parton hangos, szabadságukat töltő dolgozótársaim ég azoknak gyermekei élvezik a szőke Tisza hűs hullámait és vígan lubickolnak a lomhán hömpölygő vízben. Közvetlen előliem teherautó, hatalmas stráíkocsi homokot visz valamelyik építkezéshez, hogy mielőbb befejeződjenek a folyamatban lévő munkák, azért, hogy minél több — n Faragó ntcaihoz hasontó — húz épülhessen n szorgalmas és becsületes dolgozó sztahánovislák, élmunkástársalm számára. Mögöttem n Sztálin-sétányon villamos csilingel, telve •-"•-ös nyakkendős úttörőkkel, akik hangos énekszóval dicsérik azt, akinek szabadságukat, boldog életüket, biztos . őjiiket köszönhetik: „Pajtás, Sztálin nevével..." Ember vagyok, olyan ember, amelyből a földön '•százmillió él. Huszonhét évem mögött, és abban megámlállialattan azoknak a napoknak a száma, amelyeket iplultam, nmelvckcn rongyos és kopott volt a ruhám, ••<•'•*** sz-tevetnem keltett azt, hogy apám munkás, • nagyapám uradalmi béres vo't És most pontosan ezért ilamí megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan érzés vesz íjtam erőt, amikor Sztálin nevével találkozom, hallom, vagy eszembe jut A villamos már e'tünt a kanyarban A Tiszán hajók "s fürge rsór.akpk siklanak. Ismét hosszan nézek át a "irdőzökre, akiknek kacagásuktól hangos a környék, -a z f-gani és leülök az egyik padra. — Sztálin jut eszembe Ismét és egv perc alatt véglgslklok gondolatban n felszabadulás óta eltelt éveken uhám, c'nfm ven. f,rt-\s r;e"élhetcs»m. "ondtalan jövőm, jogom, becsületem, békém, hazám, két mosolygó gverm"kem és még ami a legsz«ntebh. ami n le•»•,-á',á,,,-• 've'- "s-som. Ol-en érték m'ndez. amelv többet ér a világ minden kincsénél. Próbálom kiértékelni az egészet, de kén felen vagvok. Elkezdem úira Nem megy, de. hogy is menne? Kénes vasrvok mindezt érinteni, érezni. látni, de így öss»e«séc*hcn értékben hibátlanul felmérni nem. ciea-eftára gvúlfok A kifújt kék füst lombán gomolyog az álló levegőben aztán egészen gyenge szellő jön A Tiszánál -szárnyra kapja és viszi a Tisza felé. Néhány méterrel előttem erős vasbetontömb négyszögletes alakja emelkedik kl a földből. — Itt áll majd rövidesen Sztálin és Lenin elvtársak szobra — fut keresztül rajtam a gondolat és ismét eröt vesz rajtam az előbbi érzés. Látom magam előtt Lenin elvtársat, amint fii Szeméből furcsa erőt adó fény árad felém. Sztálin" elvtársat Is látom, aki mellette van. Ugy látom, mint egy megtestesült észt, akaratot, határozottságot, erényt és igazi kommunista eszményképet, zseniális hadvezért, aki bölcsen Irányítja a világ békéjéért küzdő nyolcszázmillió harcost. Szétnézek Körülöttem nincs egyetlen ember sem. Nem látok senkit, de érzem, hogy nyolcszázmillió ember van melletlem. Munkások, parasztok, a néphez hü értelmiségek, fehérek, sárgák, feketék Erősek, bátrak, öntudatosak, akik mernek ha kell ütni is. Érzem, én is ezekhez tartozom és jó ebbe a táborba tartozni. Olyan jó érezni azt, hogy a ml fegyverünk az igazság és a ml vezérünk Sztálin. Igen, Sztálin, akinek a szobra rövidesen itt áll ezen az alapzaton. Sztáliné, azé az elvtársé, aki sokmillió ember számára meghozta és meghozza a szabadságot Itt áll majd a szobor, amelyet a szegedi dolgozók szeretcléből, hálájából adott forintokból ál'ítanak fel. Én ls adtam. Húsz forintot adlam hálám és szeretetem jeléül Sztálin elvtárs szobrára. És amikor eszembejut, hogy néhány perccel ezelőtt még nem tudtam kiértékelni mindazt, amit kaptam, ezzel szrmben én csak húsz forintot adtam szoborra, Sztálin elvtárs szobrára, úgy érzem, hibát követtem el. Persze lelkiismereti kérdés az egész, dc szégyenlem magamat. Ügy érzem, menekülnöm kell ettől a helytől. Felállók és elindulok, hogy minél távolabb kerüllek innét. Lábaim huppanva érnek le a porba és körülöttem apró porfelhők keletkeznek. Megállok, nézem ezeket a porfelhőket és önkéntelenül is eszembejutnak a felszabadulás előtti idők. Láttam magam előtt itt n „Stefánia kertben", itt a porban a sok maszatos, mezít'ábas. rongyos, gzáraz kenyeret majszoló klsrbb-nngyobb proli „utcagyereket", akik mellett finnyásán siklottak et az urak és a dámák, fia csintalanok voltak néha egy kicsit, a rendőrök gumibottal rsnttnstak tértükön És nem volt aki megvédje őket Apjuk, amink látástól vakn'áslg dotaozntt. hogy betevő fa'atjuk legyen. Velük az Isten se törődött. Bűnük csak egy volt: prolinak születtek. Nekem Is van két gyermekem. Okét már nem vert rendőr, nem nézi le őket senki és ha dolgozom, nem kel' kidobnom őket <»z utcára, hogv magukra ne gynitsák a házat. Körre—" "•»™köa.<-otthonban vigyáznak rá.iuk és «U már «- "V már n»m monncli dfl fill^p^pl llJITkszámba látástól-vakulástg az uraságnak, ha azt akarják majd hogy kenyerük legyen. Tanulhatnak, képezhetik mamagukat és szabadon választhutnak pályát. És ugyanezt fehetl minden dolgozó gyermeke. Ml felnőttek ls szabadok vagyunk. Jól élünk, életszínvonalunk állandóan emelkedik, van jogunk, becsületünk, szabadságunk. El akarok Indulni és továbbmenni, de nem mozdulnak a lábaim Valami azt súgja hogy ez nem megoldás. Ezt u kérdést nem Ieliet egyszerűen elintézni azzal, hogy továbbmegyek. Itt a dolgok sokkal súlyosabbak, semminthngy ilyen elintézéssel érjenek véget. Gondolkozom. Valahol az egyik ablakból rádió hangja száll felém: ,,. . . és Sztálin nevével épül a világ .. ." hallottam tisztán s érthetően. Egy pillanat alatt világos lesz előttem a kérdés és már tudom, hogy mit kell tenni. Megfordulok. Bátran tekintek rá a szobor alapzatára és amikor megindulok visszafelé, már nem nehezek a lábaim. Gondolatban Ismét olt látom Lenin és Sztálin elvtársakat Érzem, rám néznek és nem veszik le tekintetüket rólam. Szólni akarok, dc nem jön szó a számra. Lesütöm a fejem és Isméi felnézek rájuk. Találbozik a tekintetünk. Ugy érzem, mindhárom kemény tekintet és már az enyém is határozott. Körülöltem csend van. fis ekkor valami megszólal bennem Nem harsogó hang, de érzem, hogy mégis beszél. Olyan beszéd, amely azoknak az elvtársaknak szól. akiknek szobra még ebben az évben itt fog állni és erőt, bátorságot, öntudatot ad majd az erre jövő dolgozóknak. Nem szájjal mondom, csak végigfut bennem a szöveg, de ez őszinte, tiszta. — Elvtársak! Visszajöttem megvallani, hogy nem cselekedtem helyesen. Nem gondolkoztam, amikor megtettem felajánlásomat. E'vtársak, én ezt a hibámat Jóvá akarom tenni. Azt, hogy húsz forintommal lebersiiltem mindazokat a Javakat, amelyeket kaptam, úgy teszem jóvá, bogy még adok Elvtársak, még adok. mert most már van miből adni Ezen túlmenően pedig munkám ezután még öntudatnsabhan végzem el, mint eddig. Tanulok, képzem magam, hogy minél értékesebb taela legyek a társadalomnak, hogy minél keményebben álltam m"g a he'yem a béke frontián Oktatom és nevetem dn|rtnzótn»«olmnf hn«y ők is világosabban lássák: miért kell többet termelnünk, joMinn dntanznunk. lom-lnonk és miért kell együtt érez nünk n világ neoletár'át<>sávnI . . Rövid ideig csend lesz a fürdőzők között Is A hídon emberpk. autók, kncs'k mennek át Néhánv *másndnerelg még magom elé mc-edrk. azután elindulok hazafelé Fgv n'llaiialra fc'nézek a Pártbizottság épületének homlokzatára nhonnen hntr-lm-s vörös esillag raevng fe'ém Az egvll< nhla'-bé| Sz'álln elvtárs képe néz rám és én hnlkan dúdolva haladok nz utamon: „... és boldog az ember, ki Róla dalol (k)