Délmagyarország, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-02 / 177. szám

4 SZERDA, 1950. AUGUSZTUS 2. Mit kell tudnunk a normáról és a normarendezésről P ártunk Központi Vezetőségé• nek május 31—július l_i ülése, a minisztertanács legutóbbi határozata, de egész népi demokráciánk fejlődése is, ismét felszínre hozta a normák kérdését. A minisztertanács határozata világosan rámulat a normarendezés szükségességére és döntő jelentőségére ötéves népgazdasági tervünk végrehajtása, a szocializmus sikeres építése szempontjából. Tulajdonképpen mi is az a norma és miért vált szükségessé rendezése? „A norma as a teljesítmény, melyet a jól begyakorolt általános képességű munkavállaló kellő szorgalom kifejtésével, helyes mnnka. módszer alkalmazásával, munkaerejének leromlása nélkül tartósan teljesíteni tud". (A kollektiv szerződéshői). A nbrma fogalma pem a szocializmus építésének időszakában jelent meg először, nem itt alakul? ki, gyökere régebbi időkre nyúlik vissza. A norma is szorosan hozzátartozik a társadalomhoz, annak fejlődéséhez és éppen ezért a normák is úgy változtak, fejlődtek, mint maga a 'társadalom. C>ben a társadalomban nem Ie_ heiett normákról beszélni, hiszen minden ember csak annyit tudott termelni, amennyi saját maga szükségleteit úgy-ahogy fedezte. Nem kellett 'rehát ,.a kellő szorga. lom kifejtésére" biztatni, begyakorolt munkára nem volt ideje. Az őskommunizmusban a normát az szabta meg, hogy mennyit tud, vagy mennyi? kell fogyasztania az egyes embernek egy meghatározott időn belül. 'A' termelőeszközök fejlődése nzonban megváltoztatta magát a társadalmat h, de megváltoztatta a normákat is. A rabszolgalársadalomban .egy ember már tetemesen többet tudott termelni saját szükségleteinél. A hűbéri társadalom is csak azért kerekedheiett a rabszolgatársadalom fölé, csak azért válthatta fel, mert fejlettebb termelőeszközökkel, magasabb normákkal. a munka magasabb termelékenységé? hozta létre. „A munka termelékenysége — mondja Lenin — ez, végeredményben nz új társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabb, • legtöbb dolog. A kapitalizmus a munka termelékenységének olyan fokát holta létre, aminőt a hűbériség nem ismert. A kapitalizmust az. zal lehet véglegesen legyőzni és azzal fogjuk véglegcsen legyőzni, hogy n szocializmus a munkának új, sokkal magasabb termelékenységét bozza létre". L

enin elvtárs ezen megállapítása igen fontos. 'A' társadalom állandóan fejlődésben, átalakulásban van. Ez a fejlődés egyre magasabb, rendűhhet hoz léire. Egészen világos, hogy hn mi a szocializmust akarjuk megvalósítani hazánkban, — amely kétségkívül magasabbrendű a kapitalizmusnál —, akkor nekünk is létre kell hozni a munkának olyan termelékenységét, amely eddig ismeretien volt. A normarendezés pedig éppen ezt a cél? szolgálja. A

kapitalizmusban a munka termelékenységének fokozására két tény hajszolja a tőkéseket: a ..szabad verseny", amelyben egy. mást akarják kiszorítani a piacokról, hogy fgy magasabb nyereséghez jussanak, másrészt a munkanélküliség, a munkásosztály nyomora. A kapitalista társadalomban amennyire érdeke a tőkésnek a munka termelékenységének fokozása, a normák emelése, annyira nem érdeke a munkásnak. A magasabb normák a kapitalizmusban a tőkések fokozottabb hasznát, a munkások kapitalista igájának meghosszabbítását eredményezik. A kapitalista társadalom fejlődése odavezet, hogy a társadalom nem képes „gondoskodni" még a legcsekélyebb mértékben sem tagjairól, a munkanélküliség, a nyomor növekedik és elérkezik a kapitalizmus arra a pontra: ..amikor a tőkések már nem fudnnk, a munkások már nem akarnak a régi módon élni. (Lenin). A mi szocializmust építő társadalmi rendünkben a helyze? éppen ellenkező. Hazánkban a munkásosztály van hatalmon és hatalmának segítségével társadalmi tulajdonba vette a termelőeszközök túlnyomó többségé?. "A'z a terméktőbblet, ame. lyet dolgozóink saját szükségletükön felül termelnek, nem a tőkéseket, hnnein népünket gazdagltja, népünk jövőjét biztosítja. Ha tehát munkánk termelékenységét emeljük, akkor ezzel saját hasznunkat növeljük és a nagyobb beruházásokon keresztül gyorsltjuk a szocializmus épitését. Azóta, amióta legutoljára rendezték nálunk n normákat, sok minden történt. Az 1948—49 es normák, természetesen, megfeleltek iparunk, technikánk, munkamódszereink ak_ kori fejlettségi fokának. Az akkori normák hiven tükrözték iparunk akkori helyzetét, fejlettségét. A zóta azonban a Szovjetúnió ** sztahánovisiáinak példáján, személyes tapasztalatátadásán keresztül, megszületett hazánkban is a Sztahánov-mozgalom, kiszélesedett az egyéni és kollektiv munkaver. seny, tömegmozgalommá vált az újltó-mozgalom. Újítások tízezrei, Tuunkamódszerváltoztatások százezrei, a profilirozás, a 'tipizálás, a tapasztalatcsere, az új gépek, szerszámok. a munka jobb megszervezése, a munkakörülmények megjavítása, jobb anyagellátás, sorozatgyártás, a munkához való új viszony azt eredményezte, hogy a régi normákat sokszorosan túlszárnyaltuk. Ezek a normák, megállapttásukkor fejlődésünket szolgálták, mert több és termelékenyebb munkára ösztönözték a dolgozókat. A laza normák következtében a számításba veit idő előtt dolgozzák fel a nyersanyagot, vagv olyan árukból okoznak árúbőséget, amelyekből nincs kellő fogyasztás, vagv szükséglet. Előre legyártanak olyan cikkeket, amelye, ke? csak hónapok múlva kell és lehet felhasználni. Növekszik tehát a forgóalap szükséglete, lassúbb lesz a tőke forgási sebessége, amely azt jelenti, hogy ezt a többletösszeget a népgazdaság fejlesziésétől kell elvonni. A laza norma hamis képet nyújt a terv végrehajtásáról is. Ugy néz ki, mintha túlteljesítettük volna a terve?, pedig a valóság az, hogv a laza normában dolgozó munkás csak a normát teljesfti, de nem a tervből reáháruló feladatokat. 'Azonnal világos ez a kérdés mindenki előtt, ha megérti, hogy a 100 forintra eső iermelési érték januárhoz képest áprilisban két százalékkal esett, az életszínvonal 17 százalékkal, a termelés pedig mindössze 11 százalékkal emelkedett! Gyorsabban növekedett a bérszínvonal, min? a termelés, ugyanakkor pedig a ter. melékenység 2 százalékkal csőkkent. A kifizetett bér mögött nem állhat így megfelelő árufedeze?. az árak fgy emelkednének, viszont életszínvonalunk nem emelkedne, hanem csökkenne. Ha ezt nem számolnánk fel, akkor úgy járnánk, amint Rákosi elvtárs mondotta: jövőnket felváltanánk ma egy rántott csirkére, üzemeinket, gyárainkat, ötéves tervünket, kultúrházainkat, kórházainkat pedig csemegevajra és borjúsülire. „Aki elmarad — azt verik, mi pedig nem akarjuk, hogy bennünket verjenek" — mondotta Sztá. lin elvtárs. „Csak nem fogunk meghajolni elmaradottságunk előtt és szentképet, fétist csinálni belőle?" ,.Hát hűséget esküdtünk ml valamikor is elmnradottságnnknak" — kérdezi Sztálin elvtárs, de azonnal hozzá is teszi: „Tudtommal. elvtársak, ilyesmi nem történt - nálunk. ...Ta. Ián nlnes elég bátorságunk, ...hogy megtörjük a régi hagyományokat és normákat és szabad teret engedjünk a munkásosztály új erőinek?" Ezeket a kérdéseket Vette most fel a Párt és a minisztertanács a mi munkásosztályunknak is. N

em kétséges, hogy munkásosztályunk, a szovjet munkásosztály példáján, a normarendezés után még jobban kiszélesíti, elmélyíti a szocialista munkaversenyt, az egyéni versenyt, a Sz?ahánov-mozgalmat, még több újítással, munkamódszerváltoztatással, a munka jobb, észszerűbb megszervezésével járul hozzá ötéves tervünk időelőtti megvalósfcásához, népgazdaságunk és munkásosztályunk hatalmának s ezen keresztül a békelábor ránk eső szakaszának megerősítéséhez, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével és útmutatásai alapján. Klein Frigyes. Bodnaras román nemzetvédelmi miniszter üdvözlő távirata Csu-Teh főparancsnokhoz Emil Bodnnrns, a román fegyvere* erők minisztere a kínai felsza. badftó néphadsereg megalakulásának 23. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot intézett Csu-Teh főparancsnokhoz. Jugoszlávia az amerikai imperializmus katonai bázisa Tito és Rnnkovics fasiszta bandája Jugoszlávia politikai és gazdasági függetlenségét eladta az angol-amerikai imperialistáknak. Jugoszlávia a háborús uszítók közönséges gyarmatává lett A tények azt mutatják, hogy az imperializmus belgrádi lakájainak politikáját közvetlenül Washingtonból és Londonból diktálják. Ennek legújabb példája, hogy a titoistúk — teljesítve imperialista gazdájuk utasítását — most már nyiL tan átengedték a jugoszláv katonai repülőtereket és a kikötőket az amerikaiaknak. Tito sajátkezű parancsa alapján joguk van az imperialistáknak ahhoz, hogy az angol, amerikai hadiflotta hajói befussanak az Adriai tengerparton lévő jugoszláv kikötőkbe, az amerikai repülőgépek pedig nyíltan használják a jugoszláv repülőtereket. Ilymódon a Tito-banda a kuliszszák mögött j együttmflködéSTől áttért a nyilt imperialista együttműködésre és már csak nem is igyekszik leleplezni, hogy az országot az imperialisták gyarmatává süllyesztették. Pénteken este tábortüzeket rendeznek a DISz fiataljai Valamennyi frontszakaszon visszavonulnak az amerikaiak — jelenti MacArthur főhadiszállása Az AFP jelenti: A koreai amerikai főhadiszállás kedden délelőtt 10 órakor jelentette, hogy az amerikai erők kedden „stratégiai visszavonulást" hajtottak végre a jongdoki front kivételével valamennyi fronton. A főhadiszállás közli, hogy a számbeli túlsúlyban lévő ellenséges erőkkel szemben az amerikai erők feladták Csinzsut, visszavonulás/t hajtottak végre Kumcsontől északra, valamint Szangzsu vidékén. A délkoreai erők szintén visszavonultak. A jelentés nem mond semmit a Kocsang és Hjopcson vidékén végrehajtott újabb visszavonulásról, csupán annyit jelez, h«gy ezen a vidéken az ellenség támadása Igen erős. CSATTANÓS VALASZ A HAZUGSAGOKRA A szegedi DISz-szervezetek fiatal, jal, ifjúmunkások, dolgozó parasztfiatalok és a tanulóifjúság pénteken este a város különböző pontjain tá. bortüzeket rendez. Ezek a tábortüzek, amelyeken a DISz-szervezetek nagyszabású, érdekes kultúrműsort mutatnak be, hiven fejezik majd ki a DISz-be tömörült fiatalok egységét és kiállásukat a béke ügye mellett, A tábortüzeket a város öt külön, bőző pontján, a Kolozsvári-téren, a Szabadság-téren, a Szent György, téren, a Klebelsberg-telepen és a Kecskés-telepen rendezik meg. )y Ujpr Az imperialisták a harmadik világháború kirobbantására irányuló közös tervükben fontos szerepet szántak legelvetemüL. tebb ügynöküknek, Titónak. A jugoszláv fasizmus a nyugati gazda parancsára hetek óta a provokációk sorozatát rendezi a piagyar, bolgár, albán és román határon. Igy akarja a Tito-banda ellenséges magatartásra hangolni a jugoszláv népet a népi demokráciák ellen. Ezek a provokációk arra szolgálnak, hogy eltereljék a figyelmet a Titoklikk háborús készülődéseiről, amelyeket a mesterségesen táplált hisztéria légkörében zavartalanabbul lehet . végrehajtani Ugyanakkor arra is szolgálnak, hogy tovább fokozzák a már amúgy is elviselhetetlen terrort a jugoszláv nép ellen. Mindez pontosan beleillik az imperialisták háborús terveibe, amelyekben „Titónak, mint a kommunizmus ellenfelének" — ahogy a NewYork Times írja — fontos szerep jut Az imperialisták nemcsak a koreai szégyenteljes kudarcról akarják elterelni a figyelmet, mikor a Tito-féle provokációkat, mint a népi demokráciák agreszsziv előkészületeit tálalják fel uszító sajtójukban, hanem eszköznek használják arra is, hogy tovább fokozzák háboríis előkészületeiket, tovább korbácsolják a háborús hisztériát s elősegítsék a hidegháborúnak meleg-háborúvá való átváltoztatását. Titóék, a világímperializmus balkáni banditái, különösen válogatott eszközökkel provokálják a Magyar Népköztársaságot. A Tito-banda a belgrádi hazugsággyárból hetek óta a szemenszedett magyarellenes rágalmak tömegével látja el a nyugati hirkereskedőket. A belgrádi háborús uszítók azt a hazugságot kürtölik világgá, hogv Magyarországon üldözik a délszláv anyanyelvűeket ós a magyar hatóságok kitelepítik őket falvaikból. A belgrádi imperialista háborús ügynökök azoktól kaptak csattanós választ, akiknek kitelepítési hírét költötték. A magyarországi délszlávok azokon a nagygyűléseken, amelyeket a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének helyi csoportjai és a helyi békevédelmi bizottságok rendeztek, keményen megleckéztették a provokátorokat és élesen visszautasították hazugságaikat. Ország-vüág előtt leleplezték, milyen aljas eszközökkel dolgoznak a belgrádi imperialista ügynökök, hogyan hajt. ják végre az amerikai imperialisták parancsát és mennyire része a mocskos propaganda Tito háborús készülődéseinek. A katonai toborzóplakátok, amelyek kényszermunkával_ós pénzbüntetéssel fenyegetik azokat, akik nem hajlandók bevonulni Tito fasiszta hadseregébe, a katonai behívók, amelyeket felmutattak a nagygyűléseken . Írásos bizonyítékok Tito igazi terveiről. Ezek a nagygyűlések megmutatták, hogy a magyarországi dálszlávokat nem lehet félrevezetni semmiféle hazugsággal, provokációval. A határmenti lakosság úgyszólván közvetlen közelről látja Jugoszlávia mai helyzetét, azt a poklot, amelyet a Titobanditizimus teremtett a jugoszláv nép számára. A magyarjugoszláv határ ma két világot választ el egymástól. Bozsanovics Márk dolgozó paraszt, akinek földje kinyúlik egészen a határig, elmondta, hogy amikor az ő föld, je már zöldéit, a jugoszláv parasztok még csak vetettek. Emitt a parasztok — magyarok, délszlávok — szorgalmasan végzik békés termelő munkájukat, amott a mezőkről fogják össze a dolgozó parasztokat és terelik be a fasiszta hadseregbe. A nagygyűléseken felszólaló szerb, bunyevác és horvát parasztok boldog életükről beszéltek, eljöttek a délszláv közép- és felsőiskolákban tanulók és tanítók és beszámoltak: mennyire eleven valóság Magyarországon a lenini-sztálini nemzetiségi politika. Ugyanakkor felolvastak számos levelet, amely túlnan élő rokonaiktól jött. Ott kémeké, kulákoké, fasisztáké, SS, tiszteké a világ, a dolgozó nép se rendesen táplálkozni, se ruházkodni nem tud. Bándik Ferenc kisparaszttól jugoszláviai rokona nemcsak használt ruhát, kendőt, hanem még tűt és pipát is kért, mert ott azt sem lehet kapni, A legnehezebb dolga éppen a magyarországi délszláv dolgozók között van a göbbelsi Tito-ipropagandának s nincs annvj festéke a belgrádi reklámfőnökségnek, amellyel a feketét fehérre és a fehéret feketére tudná mázolni. Ha a Tito-provokátorok azt hitték, hogy hazugságaik hitelre találnak a magyarországi délszlávok körében, meg kellett hogy hallják a multheti magyarországi délszláv békegyűlések hangját, amelyben számukra nem volt sok köszönet. Az az izzó gyűlölet és felháborodás, amellyel minden felszólaló megbélyegezte a becstelen rágalmazókat — csattanós válasz volt a provokációra. De ezek a nagygyűlések még mást is megmutattak. Bebizonyosodott, hogy semmiféle titóista soviniszta uszítás nem tudja megbontani a magvar és délszláv dolgozók barátságát, eltéphetetlen szövetségét. Bebizonyosodott, hogy a magyarországi délszlávok dolgos, hűséges, harcos hívei a Magyar Népköztársaságnak, s a magyar dolgozókkal együtt forrón szeretik Pártunkat, Rákosi elvtársat s rendíthetetlen hívei a békefrontr.ak. Ez a hűség a magyar népi demokrácia és a Szovjetuniót követő béketáJbor iránt, együtt a titóista rágalmak visszautasításával és a Tito-klikk háborús provokációs politikájának leleplezésével — erős támasza a békeharcnak. Mi, miközben a szocializmust építjük, tudjuk, hogy az ellenség egyre dühödtebb ejlenállásával kell megküzdenünk. És tudjuk azt is, hogy egyik legveszedelmesebb ellenségünk a TI. tc-fasizmus, amely déli határainkon kardját csörtetve készül amerikai megbizói parancsának végrehajtására. Amikor a magyarországi dé'szlávok harcos békegyűlésükön leleplezik a legveszedelmesebb ellenséget, komoly segítséget nyújtanak a béketábornak, hogy világosan lássa az el lenség aljas eszközeit, de komoly segítséget nyújtanak magának a jugoszláv népnek is, amslv újabb erőt merít majd ebből, ho/y lerázza magáról a véreskezű Titót és elvetemült bandáját