Délmagyarország, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-01 / 176. szám

4 KEDD, 1950. AUGUSZTUS ». i PÁRTÉLET • Pártszervezeteink feladata a termelőcsoportok őszi továbbfe/lesztésénél a nagyszerű küzdelem, amely idei kenyércaatánkat kezdettől fogva jellemezte, mél­tó kifejezője egész dolgozó pa­rasztságunk hűségének és ragasz­kodásának, a Párt és a népi de­mokrácia iránt. Azok az eredmé­nyek, amelyeket az elmúlt évek­ben mezőgazdaságunk területén •— de különösen a szocialista szektorainkban — elértünk, lé­nyegesen megerősítették a mun­kás-paraszt szövetséget, elősegí­tették a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlődését. Mindenütt az országban, így Csongrád megyében is, bebizo­nyosodott. hogy az egyéni pa­rasztgazdaságok nem képesek felvenni a termelési versenyt a gépi erőt nagyban felhasználó szocialista gazdaságokkal. Azok a tömeges termelőcsoport-látoga­tások, amelyeket az egyéni dol­gozó parasztok szerveztek, azt bi­zonyítják. hogy minden előfelté­tel megvan újabb bázisok létre­hozására és a régiek megerősíté­sére. Kis- és középparasztjaink maguk jöttek rá, hogy a Rákosi elvtárs által megjelölt út való­ban az egvedüli leghelyesebb út e. boldog jövő felé. M egyénk térülőién már alig van olyan termelőcsoport, ahol ne lennének belépni szándé­kozók, alig van olyan község, vagy település, ahol nem történt volna kezdeményezés új csoport létrehozására. Csongrádon pél­dául eddig 12 dolgozó paraszt jelentkezett a Vörös Csillag ter­melőszövetkezeti csoportba tag­felvételre, köztük Szabados Ba­lázs 17 holdas középparaszt, aki ezeket mondotta: „Két évig, fi­gyeltem a termelöcsoportok mű­ködését és beláttam, hogy mező­gazdaságunk az egyéni, elmara­dott gazdálkodási formával nem tarthat lépést az ipar fejlődésé vei. Meglátogattam hét term tő­csoportot és mindenütt örömtel­jes munkát, megelégedett embe­reket láttam. Összes gazdasági felszerelésemet és két bivalyomat is beviszem magammai a csoportba," A csongrádi pártbizottság — nagyon he vesen — nem elégizik meg az önkéntes jélentkezésokkgl, hanem rendszeres népnovolőmun­kával segíti elő, hogv minél több dolgozó paraszt megismerje a nagyüzemi gaziá'kcdás előnyeit. [" udni <>!1 umiban minden pártszervezetnek, hogy „ ... Csak az olyan egyesülések értékesek, amelyeket a parasztok maguk, szabad elhatározásukból szerveztek meg és amelynek elő­nyeiről ők maguk a gyakorlatban is meggyőződtek. (Lenin.) Dj a türelmes felvilágosító muoica nem mond ellent a szigorú önkén­tesség elvének, mert minden kom­munistának országépítő köteles­sége, hogy megmagyarázza a dol­gozó parasztoknak azokat a ha­talmas lehetőségeket, amelyeket a közös gazdálkodás nyit meg előttük. Gyökerében helytelen és káros minden olyan álláspont mint a csongrádi Táncsics tszcs, elnökié, aki önelégülten így nyilatkozik: „Vagyunk mi már ctegen, nincs szükségünk új belépőkre." Az ilyen elvtársak a kulák malmára hajtják a vizet, hiszen a faluknak e gálád ellenségei éppen azt Rkarják elérni, hogy a dolgozó parasztokat elszigeteljék a szö­vetkezetektől. Pártszervezeteink­nek éppen a kulákok támadásai­nak visszaverése végett kell mm den támogatást megadni a most mindenütt alakulóban lévő „új belépőik csoportjának" és az „elő­készítő bizottságoknak". A be­lépni szándékozó, illetve új cso­portot alakítani akaró dolgozó parasztokkal a tszcs-k pártszer­vezeteinek kell foglalkozni első­sorban. Nekik kell tökéletesen megismertetni a csoport belső életét, az alapszabály minden pontját, a munkaegység kiszámí­tásának módját. Az „új belépők csoportjának" tagjait meg kell hívni a cscportértekezletekre, hogy megismerkedjenek minden belső problémával. Az üzemi párt­szervezetek népnevelői hívják magukkal a "belépni szándékozó­kat és együttesen tudatosítsák tovább a csoport elért eredmé­nyeit. Qe nem maradhatnak ki eb­ből a nevelő munkából a községi alapszervezetek sem. Az egyénileg gazdálkodó párttagja­inktól Pártunk mind jobban meg­követeli azt, hogv eevéni maga­tartásukkal támogassák a terme, lőcsoportokat. Mindenütt hangsú­lyozzák ki a tszcs, eredményeit, szervezzenek a dolgozó parasz tokból látogatást a termelőcso­port gazdaságába. Igy csinálták Csákiék őszre uj életet kezdenek A TERMELŐCSOPORTBAN Sokan álldogálnak a szeOedi földmilvcssxövetkezet központi irodájának folyosóján. Dolgo­zó parasztok, fejkendős pa­rasztasszonyok, kezükben cé­dulácskát szorongatnak, tü­relmesen várják, hogy meg­kapják a beadott gabona árát és a prémiumot, Már előro számolgatják, ki mit vesz a gabona árán. Legtöbben ruhá­zati cikket, a fiatalasszonyok babakelengyét vagy edény­félét. — Mégis csak jó, hogy szer­ződtünk a gabona beszállítá­sára — mondogatják. — A mázsánkénti 6 forint is na gyon jól jön a háztartásba, amit n gabona árán felül kapunk. Csáki Mihályné is ott áll a várakozók között, öt hold jut­tatott földjük van, 16 és fél­mázsa gabonájuk termett. Eb­ből kivetlélc a fejadagot, vető• magot, befizették az adót, 5 mázsára pedig szállítási szer­ződést kötöttek. Be is adták az utolsó szemig. Most azidán eljött Csáki néni, hogy felvegye az árát, és az érte járó prémiumot, 5 mázsáért 30 forint jutalmat. Megdolgoztak érte keményen, meg is érdemlik. Csáki néni már előre számolgatja, vájjon mennyi kell még a 30 forint­hoz, hogy egy öltözet alsóru­hát vehessen a férjének. Csáki Mihály már 70 éves, felesége 10 évvel van möOöt­le. Két tehénkével szántották meg a gabonának a földet. Bizony nem megy le az eke olyan mélyen a földbe, mint­ha a gépállomás traktora szántotta volna. El is határoz­ták, hogy őszre új életet kez­denek. ők is belépnek a Bak­tóban megalakuló új termelő­csoportba. Hetven év nagy idő, külö­nösen ha abból 65-öt szellé­nyen, küszködve kell eltölteni a kuliknál, látóstul vakulásig dolgozva. Mert ez volt a sorsa Csáki Mihálynak és feleségé­nek is. hosszil éveken keresz­tül, miközben öt gyereket ne­veltek fel. Most azzal az 5 hold földdel, amit a népi demokrácia jut­tatott nekik, újabb lépést tesznek a jobb élet, a boldo­gulás felé. Egy érzik, ha az idő el is telt már egy kicsit felettük, de ahhoz még nem öregek, hoOy ne tudjanak új életet kezdeni. Éltek már sok rosszat, élni akarnak még jót is. Meggyőződtek már arról, hogy boldogulásuk, méQ jobb életük útja a termelőcsoporl s ha őszre belépnek a csoport­ba, még meg elégedettebb, gondtalanabb életük lesz. ezt Nagylakon, ahol a pártszer­vezet vezetésével meglátogatták a földeáki Dózsa csoportot és en­nek következtében sok dolgozó paraszt határozta el, hogy őszre ők is belépnek. Csakis ilyen szervezett elő­készítő munkával lehet a falu szocialista átalakulását elősegí­teni, igy lehet eredményesen szétzúzni a kulákok dühödt el­lenállását. A falun folyó osz­tályharc mai szakaszában egy pillanatra sem szabad defenzi vába vonulnunk, a kommunisták vezetésével a dolgozóknak ál­landóan támadni kell az ellensé­get Megyénk területén egyes helyeken a termelőcsoportoknál nincs meg ez a támadó szellem a kulákokkal szemben, sőt itt-ott egy kis opportunizmus nyilvánul meg irányukban. Ez ilyenformán néz la: „te ne bánts engem és akkor én sem bántalak téged." Világos, hogy a kulák tovább kártékonykodik, néha alig meg­fogható, csendes formában — de mindenütt árt, ahol teheti. "J" ermészetes, hogy a terme­lőcsoport és a kulákok kö­zötti ilyen „békés megnemtárna, dási szerződés" elriasztja a nagyüzemi gazdálkodástól a dol­gozó parasztokat, akik a kulá­kot, — mint rémhirterjesztöt, mint gyujtogatót, mint kizsák­mányolót — megvetik és utál­ják. Nagyjából igy van ez a tö­mörkényi Haladás tszcs-ben is, ahol mindössze 2 uj belépni szándékozó van, mert a párt­szervezet szerint nincs kulák a környéken. Kulákok Tömörké­nyen is vannak, de a népnevelők még csak egyszer tartottak agi­tációs napot, nem tartják fon­tosnak, hogy a kívülállók megis­merjék a csoport eredményit. Az ilyen elbizakodottság sú­lyos károkat okozhat számunk­ra. Már pedig feltétlenül el kell érni, hogy ezen az őszön annyi­ra megerősödjenek, számbelileg gyarapodjanak termelőcsoport­jaink, hogy minden faluban ko­moly gazdasági és politikai erőt képviseljenek és egész népgaz­daságunknak szilárd pillérei le­gyenek. A népnevelők agitáo'ó­juk során különös gondot fordít­sanak arra, hogy akár az „uj belépők csoportja", akár az „előkészítő bizottság" tagjainak feleségei és munkabíró család­tagjai is belépjenek a csoportba. A dolgozó parasztasszonyok megnyerése terén még sok hiá­nyosság van és ez egyik oka an­nak, hogy a klerikális reakció meséinek még nem egy helyen hitelt adnak. Arról van szó, hogy nem lehet lebecsülni a ku­lák és a fekete reakció összefo­nódott erejét, hanem állandóan le kell leplezni és szét kell zúz­ni kártevő tevékenységét. £bben a harcban mindenütt pártszervezeteteknek kell az élen haladni, nekik kell ve­zetni ezt az alulról jövő kezde­ményezést A kommunisták mu­tassanak jó példát a kívülálló dolgozó parasztok előtt, ők lép­jenek be elsőknek a termelőcso­portokba. Igy adunk méltó vá­laszt az amerikai imperialista őrülteknek, igy védhetjük meg a Szovjetunió vezetésével teremtő békénket. Nagy István Embertelenül kinozzáft a politikai internál­takat a titoisták a golz-oioKi haláltáborban A Zerl I Popirllit, az Albán Munkáspárt központi Kp ja le­írja, hogy milyen embertc! :n kínzásokat alkalmaznak a Goli Ótok szigetén felállított interná. lótáborokban a jugoszláv politi­kai internáltak ellen. A tüskésdróttal védett tábo­rokban kommunisták, hazrliak „élnek", akiket 2-20 évig ter­jedő büntetésre Ítéltek. A tábor, ban a legnehezebb munkát kell végezniük, ami alól a súlyos be­tegek sem mentesek. A munká­ban kimerült foglyokkal mázsás súlyokat hurcoltatnak és kény. szeritik őket, hogy mezítláb sza. ladjanak éles köveken. Más bün­tetéseket is alkalmaznak a titois­ták, amely a szadizmus tetőfokát éri el. Beton.celiákba zárják a foglyokat, amelyekben össze­zsugorodva tartózkodhatnak, más cellákba térdtől nyakig emelke­dik a viz, miközben hideg cs meleg szé'áramlat váltakozik. • Ezekben a kínzókamrákban ng­pokon keresztül sínylődnek az elitéltek. Amikor a foglyok a gok szen­vedés után már az utolsó órákat élik, az „ambulanciának" neve. zett helyiségekbe viszik őket, aho| sem orvos, sem ápoló nincs. Ezek a betegek soha nem térnek vissza társaikhoz. Ebben a táborban vesztetto életét — folytatja a lap — Szá­vo Jarics, a montenegrói nép nagy fia. Hasonló fogolytábo­rokban sínylődnek Jugoszlávia legkiválóbb harcosainak ezrei. A jugoszláv nép — fejezi be a Zeri I Popullit — élen a kom­munistákkal, hive„ a marxizmun. leninizmus elveihez, egyre fokoz­za tevékeny ellenállását, amig felszabaditja hazáját a fasiszta kémektől és hóhéroktól. Vándorkiállítást rendez a SzÖVOSz a falu dolgozóinak küldendő árucikkekből A Szövetkezetek Országos Szö­vetsége kiállítást rendezett azokból az iparcikkekből, amelyeket a dol. gozó parasztság megnövekedőit vá­sárlóerejének kielégítésére küld falura. A kiállítás bemutatja mindazo­kat az iparcikkeket, amelyeket a dolgozó parasztság csak a városban talált meg és amelyeket ezután a helyt Népboltokban és a Nemzeti Vállalatok raktáraiban is állandóan megvásárolhatnak. A kiállításon bemutatott árucik­keket augusztus háromtól hétig az ország valamennyi megyéjének egy- • egy községében mutaí ják be, augusz­tus 17-töl november 15-ig pedig kö­zel nyolcszáz községben kerülnek bemutatásra. A SZABAD KOREÁBAN A pártépités munkájának nélkülözhetetlen fegyvere OLVASD TERJESZD A hosszú japán meg&zállás alatt a koreai gyermekek köziil azok, akik egyáltalán tanulhat­tak, gyakran hoztak haza csek­keket az iskolájukból. E csekke­ken gondosan kacskaringózott hie­roglifák figyelmeztették a szülő­kot, hogy haladéktalanul fizessék meg a büntetést azért, mert gyermekük koreai szót mert ki­ejteni. A koreaiak gyűlölték el­nyomóikat és bár megtanultak ja­pánul beszélni, senki sem tilthat­ta meg nekik, hogv koreai módra gondolkodjanak. Ezek a gondola­tok pedig veszélyesek voltak az ellenség számára. A demokratikus Észak-Koreá­ban ennek a világnak lassan már minden nyoma eltűnik. Azóta már megszerkesztették a 24 betűből álló koreai ábécét és egyre rit­kábban használják a bonyolult, nehezen megjegyezhető hierogli­fákat, amelyekből tölbb mint ez­ret kellett az embernek eszében tartania, hogy úgv-aihogy olvasni tudjon. Az ősi koreai népi kultúra — amelyet a japán elnyomók sehogy sem engedtek felszínre kerülni — ma ismét szabadon fejleszthető. A phömgjangi színházakba és mozikba ragyogó nemzeti viselet­be öltözött nők és európai öltö­zetű férfiak járnak. Mintha jelez­né, hogy az új élet a nemzeti ha­gyományokat is tovább fejleszti. A színpadokon és a film vásznán életre kelnek az ősi népi legen­dák, felhangzanak a népi dalla­mok hangjai és újjászületnek a nemzeti hő&ök alakjai. Munkások és parasztok leányai, fiai adják elő a régi népi táncokat és néoi balleteket. A koreai népi kultúra mellett döntő helyet foglal el a klasszikus orosz és szovjet művészet és iro­dalom. Koreában hatalmas pél­dányszámban jelennek mee Pus­kin, Krilov, Tolsztoj, Sotohov es Fagyejev művei. Iszakovszkij verseinek gyűjteménye Phöng­jangban egy nap alatt elfogyott. Az ismert klasszikus orosz és szovjet darabok hatalmas sike­reket érnek el. Nem egy darab száz előadáson túl volt műsoron. Minden téren lemérhetőek azok a.Jiatatmas változások, amelyek Észak-Koreában végbementek, mióta a Szovjetunió felszabadí­totta az országot. A koreaiak még ma is emlékeznek azokra a falvakra és városokra, amelyek­ben a betegség pusztított. A megszállt, leigázott koreai népet valósággal tizedelte a kolera. Me.* a japán Orvosi Hiradó is megír­ta, hogy 1920-ban 14.229 kolerá­ban megbetegedett koreai közül 13.368-an pusztultak el. És a ko­lerajárvány úgyszólván minden évben megismétlődött. A japánok rendőröket használ­tak orvosoknak, akik felfegyver­kezve körülvették a kolerával fer. tűzött falvakat és városokat, ki­hajtották a betegekkel együtt az egészségeseket is és koleraba­rakokba hurcolták őket, amelye­ket aztán lezártak. Ezrivel pusz­tul tak el ezekben az élő temetők­ben az emberek. Más betegségek hasonlóképpen pusztították a né­pet. A felszabadul! 9 Észak-Korea népe felől ezt a veszedelmet is elhárította. A szovjet csapatok­kal együtt érkeztek a szovjet or­vosok, akik nagv erővel láttak hozzá a betegségek megszünteté­séhez. Ma már széleskörű beteg­ségmegelőző munkát végeznek az éazakkoreai egészségügyi szer­vek, egymásután épülnek fel a kórházak, egészségügyi intézetek, tudományos kutató intézetek, me­lyek sikeres harcot vívnak a be­tegségek ellen. Lehet-e egy pülanatig is cso­dálkozni azon, hogy a koreai nép olyan hősiesen védi szabadságát, függetlenségét, emberi életét, me­lyet a felszabadító Szovjet Had­sereg tett lehetővé? Hódmezővásárhely területén 10 termelócsoport és 3 tányérész 100 százalékig befejezte a cséplést Szegvár, Mindszent versenykihtvá. sa nagy lendítőerőt adott az egész cséplésnck és terménybegyíijtésnek. 'A' termelőszövetkezeti dolgozók, dol­gozó kis- és középparasztok nagy lelkesedéssel végzik mind a csép­lést, mind pedig a terménybegyiij­'iést. Hódmezővásárhely területén a Vörös Csillag, Schönherz, Ságvári, Marx. Somogyi Béla, Táncsics, Má­jus 1, Filrst, Rózsa Ferenc és az Előre termelőszövetkezeti csoportok, valamint Atkasziget, Kopáncs és a répásháti tanynrészek 100 százalékig befejezték a cséplés? és a termény­bcgyüjtésben is elég jól haladnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom