Délmagyarország, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-20 / 193. szám
VASÁRNAP, 1950. AUGUSZTUS 20. 9 A tápéi Hajójavító NV dolgozói vegyenek példát a hosszúlejáratú versenyszerződések kötésében a Dohánygyár dolgozóiról Mintegy két és fél hónap telt el azóta, hogy üzemi pártszervezeteink a Központi Vezetőség határozata alapján fokozottabb népnevelő, felvilá. gosltó munka alkalmazásával szervezni kezdték a hosszúlejáratú verseny, szerződések kötését. Annak a nagy munkának volt ez a kezdete amellyel Pártunk rendet teremtett üzemeink munkaversenyében. Számos példa volt arra, hogy üzemeink dolgozói közül az utóbbi időben már gokan nem ismerték ki magukat a különböző versenyek, így a brigád, páros és egyént versenyek vonalán, Nem tudták potosan, hol tar. tanak vállalásaik teljesítésével. Nem tudták ellenőrizni, hogy eleget tettek-e Pártunknak és dolgozó népünknek tett ígéreteiknek Teltejesttették-e fel. ajánlásaikat. Ebben az időben általános bizonytalanság mutatkozott meg a dolgozók körében s ez pedig nagyban befolyásolta a termelés növekedését. Meg kellene kölni a hosszúlejáratú versenrszerződéseket Ezt a hibát már nagy általánosságba.) több, mint két hónappal ezelőtt felismerték üzemi dolgozóink. Ezt bizonyítja az is, hogy már akkor tömegesen kötötték meg új hosszúlejáratú versenyszerződéseiket. Ezeknek keretében most már zavartalanul folytathatják egyéni, brigád- és párosversenyüket is. 'Annak ellenére, hogy Szegeden ma már sok olyan dolgozó van, aki nemcsak, hogy megkötötte versenyszerződését, hanem már a benne foglaltakat teljesítette is, még olyan üzem is van, mint a tápéi Hajójavító NV üzeme, ahol az elvtársak még csak most szántak rá magukat arra, hogy meg kellene kötni a hosszúlejáratú versenyszerződéseket, ezzel kapcsolatban „valami agitációt" is kellene kifejteni. Hogy miért hanyagolták el ezt a termelés emelkedése szempontjá. ból fontos munkát, erre Nagy elvtárs, az üzem telepvezetője így válaszol: — Mi karbantartó jellegű üzem vagyunk, nálunk rapszódikus a termelés, egyszer ezt, máskor azt csinálunk, dolgozóink ezért nem tudtak felajánlást tenni. Nem tudták, hogy mit vállaljanak a hosszúlejáratú versenyszerződésben. Különben is, amikor ennek ideje lett volna, üzemünkben stagnált a munka, nem volt elegendő javításra kerülő hajó. — De mégis felvetődik a kérdés, vájjon mit csináltak az üzem dolgozói egy hónappal ezelőtt? Kiderült, hogy javítás valóban nem sok volt, de ugyanakkor homokkitermeléshez szükséges új elevátorokat és egyéb kotrókészülékeket gyártoltak és javítottak. Egyszóval a dolgozók túlnyomó többsége a fize_ tését ekkor is teljesítménybérben számolta el, S minden lehetőség megvolt, hogy a dolgozók normáikra felajánlást tegyenek. De ez nem jutott itt eszébe senkinek. Mi olyan felajánlást se tehetünk '— mondja Nagy elvtárs —, hogy ennyi vagy annyi százalékkal csökkentjük a selejtet, mert nálunk nem igen van selejt, mert ha az anyag nem felel meg az egyik célra, bedolgozzuk olyan helyre, ahol megfelel. Igy hulladékba kevés vasanyag megy. Jól állunk az anyagkihasználás terén is, termelésünket is a legmagasabbra fokoztuk, minden tartalékerőnket kimerítettük, fgy hát nem tudtak mit felajánlani a dolgozóink. Ezt mondja Kiss István elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára is. Közben ő is többszörösen hivatkozik az üzem javttójcliegére. Csoda történt? Annak ellenére, hogy Kiss elvtárs szerint ezek az aggályok már az üzem fennállása óta megvannak, egy héttel ezelőtt mégis valami „Isten csodája" történt itt. Akadtak dolgozók akik belátták, hogy mégis csak lehet itt hosszúlejáratú versenyszerződéseket kötni, s alig né. hány nap alatt tizenegyen ajánlották fel, hogy az év végére általánosságban 2—5 százalékkal emelik termelésüket. Valóban „Isten csodájn" volt ez? Dehogyl Az esztergamühely dolgozói a felvilágosító munka segítségével ráébredtek, hogyha nem kötik meg sürgősen hosszúlejáratú versenyszerzödéseiket, a szocialista munkaversenyben sereghajtókká lesznek, csiga mójára járnak hátul, mig más üzemek dolgozói tömegesen érnek el sztahánovista eredményeket. Hiányos versenyszerzödéssk De mivel hiányzott az üzemből a jó népnevelő és felvilágosító munka, ezek a versenyszerződések sem sikerültek. Az öt és két százalékos felajánlásokon kívül semmit sem határoztak meg. A telepvezető és a párttitkár elvtárs versenyszerzödéseiktől kezdve végig ilyeneket olvashatunk: A selejtet minimálisra csökkentem, megjegyzésül Nagy elvtárs mondásához, hogy a selejt már most is minimális, gépeket, szerszámokat rendben tartom tanítom a fiatalabb szaktársakat. — Ennyi az egész. — A tápéi Hajójavitó NV dolgozói azonban többet akarnak. Vannak az üzemben olyan népnevelők, akik beszéltek ugyan ar. ról, hogy kellene hosszúlejáratú versenyszerzödéseket kötni, de különböző nehézségeket felhozva ők maguk sem kötöttek versenyszerződést. A gyenge agitációs munka, a pártszervezet gyengeségére s hibás munkájára vall. A pártszervezet vezetősége sincs kellőképpen tisztában azzal, miért is fontos a hoszszúlejáratú versenyszerződések kötése. Ez art bizonyítja, hogy elha. nyagolták az elvtársak itt a tanu. lást, még csak a Központi Vezetőség idevonatkozó határozatát sem tanulmányozták át kellőképpen. Hogy a hibáikat rövid időn belül jóvá tudják tenni, fontos az, hogy komolyan tanulmányozzák a szocialista munkaverseny célkitűzéseit s eredményeit, hogy ne legyen a dolgozók között többé olyan hangulat, mint például az egyik javftás alatt álló hajón dolgozó rozsdatisztítók között: Lényegében nem is fontos a hosszúlejáratú versenyszerződés, mert egyébként Is mnnkaverseny van nálnnk — gondolták. Példa: a Dohánygyár A hibák kiküszöbölése érdekében ajánlatos lenne, ha a vezető elvtársak tapasztalatcserére mennének például a szegedi Dohánygyárba, ahol a termelés kötöttsége miatt hasonló akadályokkal küzdenek a dolgozók, mégis jól meg tud. ták szervezni a hosszúlejáratú versenyszerződések kötését. Eddig már az üzem dolgozóinak több mint hetven százaléka az új versenyszerződésben vállalt kötelezettségét teljesíti az új normával. A dolgozók saját maguk írták meg versenyszerződéseiket, (nem pedig a művezető elvtárs állítja ki, mint a Hajójavító NV-ben), s fgy olyan vállalásokat tudtak tenni, amelyeket kis észszcrűsitéssel, vagy nagyobb gyakorlottsággal könnyedén hajtanak végre, mert ők legjobban ismerik a munkaterületet, ahol még nagyobb eredményeket lehet tlérni a termelésben. Igy néz kl a 16 versenyszarzédés Hogy is néz ki egy jó versenyszerződés? Nézzük meg például Bánsági Imrénéét a kézicsomagolóból. Az űrlap belső oldalán olvashatjuk: „Vállalom, hogy ezévi tervemet december 31 helyett december l-re elvégzem, százszázalékos minőségi munkát végzek. Vállalom, hogy a verrseny tdeje alatt munkahelyemről sohasem fogok késni, szakmailag és ideológiailag állandóan képzem magam. Az ilyen versenyszerződések nem a versenyiroda valamelyik íróasztalának fiókjában rejtőznek, hanem magukkal hordják a dolgozók s a versenyfelelős időközönként feltünteti, hogy tulajdonosaik a vállalásaikból mennyit valósítottak meg. Az ilyen versenyszerzödés segítette hozzá például Császár Antalnét ahhoz, hogy az egész évre tett felajánlását már teljesíthette s ma már 19 nappal áll előre terve teljesítésében. Ha a Hajójavító NV vezetői követik a . Dohánygyári dolgozók példáját a hosszúlejáratú versenyszerződések kötésében, nem kétséges, hogy rövid időn belül hasonló eredmények születnek a munkaverseny terén ebben az üzemben is. A termelés fokozásával köszönöm meg a Pártnak a csehszlovákiai üdülést A sajtón keresztül is köszönetemet fejezem ki a Magyar Dolgozók Pártjának és a Szakszervezetek Országos Tanácsának, hogy lehetővé tette számomra a külföldi csereüdülést, A magyar élmunkások, kiváló munkások és sztahánovisták Csehszlovákiában üdülő első csoportjában vettem részt. Sohasem volt módom arra. hogy üdülésben, főleg külföldi üdülésben résztvehessek. Az a csodálatos út, élmények, amellyekkel megajándékozott a Párt, egész életemben felejthetetlen emlékem marad. Q sohszlovákiában Marienske Lázne üdülőjében töltöttünk két hetet. Meglátogattuk Csehszlovákia ipari gócpontjai közül Kárlovy Váryt, Pilsent és Prágát. Láttuk a csehszlovák népi demokrácia alkotó erejét, a nehéziparban, a könnyűiparban és a mezőgazdaságban, valamint építőiparukban. Módunkban volt beszélni az ott üdülő lengyel, bolgár és román elvtársakkal, továbbá a francia 1948-as bányászsztrájk legjobb kommunistáival, akiket a csehszlovák népi demokrácia meghívott üdülésre. Találkoztam a hős kinai nép és a Német Demokratikus Köztársaság kiküldötteivel is, akik a Kárlovy Váryban és Marienske Lázneban megtartott filmfestiválra jöttek el. Amikor az elvtársakkal beszéltem, éreztem, hogy mindannyian egy cél felé haladunk, a szocializmus felé. Amikor a nemzetközi napot tartottuk meg a „Leningrád" emlékezetére elnevezett Márienske Láznei kastélyban, éreztem „a világ proletárjai egyesüljetek" eszméjét, amikor a felsorolt nemz:tek ott lévő dolgozói különböző nyelven, de egy szívvel énekelték az Internacionálét. A cseh népi demokrácia eredményei mellett láttuk a barbár fasizmus pusztításainak nyomait is. A hitleri fasizmus ádáz gyűlölettel és a legkegyetlenebb módon irtotta ki Csehszlovákia felszabaduTiását megelőző napokban Lidice, Prágától 30 kilométerre fekvő város férfi lakosságát. A nőket elhurcolták németországi táborokba, a ervermekeket pedig Nyugat-Németon* szág területére vitték el. A Szovjetunió segítségével a cseh dolgozók a régi Lidice romjai mellett rövid idő múlva felépítették a* új és szebb Lidicét, ahol boldog és szabad életet élnek ma már a dolgozók. Politikailag, szakmailag meg* gazdagodva és kipihenve érkeztem vissza csehszlovákiai üdülésemből. ígérem, az ott látottakat és tapasztaltakat továbbadom dolgozó társaimnak és a termelés fokozásával köszönöm meg a Pártnak a csehszlovákiai üdülést. Szilber Iván, kiválómunkás, TÜZÉP. Átadom nektek a Szovjetunióban szerzett tapasztalataimat a jobb éstöbb eredmények eléréséért, szocialista mezőgazdaságunk megteremtéséért A kora-esti szürkületben autó robogott be Derekegyháza házsorai közé. Innen már csak egy pár percnyi volt az út a Nagymágocs felé vivő országút mentén elterülő kis tanyáig. Az ultas kiszállt s ringó léptekkel haladt át a tanyaudvaron, Még egy pár perc s a kinyitott ajtó mögül előtódul a család apraja, nagyja. — Itt van, megérkezett — ujjongták. S örömkönnyeket ejtve borult az érkező nyakába az anya. Az apa, az öreg Kérdő pedig csak állt az ajtófélfánál, bajusza remegése elárul, ta a betoppanó vendég érkezéséből fakadó örömet Mert nem kis dolog tőrtént e pillanatban, A család szemefénye; Kérdő Mária, a 200 tagú parasztkül. döttség egyik tagja érkezett haza tanulmányútjáról a Szovjetunióból. Mondd el nekünk Kérdő Márta.~ A h(r gyorsan szétfutott. Mindenki elsónek akart beszélni a szovjet földön járt Kérdő Máriával Mindenkinek volt egy.egy megválaszolatlan, magában még eléggé nem tisztázott kérdése. Választ vártak erre. — Mondjad már — kérte Magyar Károly —, hogyan él a kolhozparaszit, milyen a háza, a lakása? — 'Látni kell azt, mert szinte el sem tudom úgy beszélni, ahogy van — adta meg a választ Kérdő Mária. — Kiszámítottuk, hogy körülbelül 500 rubelt keres egy-egy tag havonta. Ezenkívül megkapja kenyérfejadagját ls. — . •. hogy mire telik ebből az ósszegböl? Amint láttuk, saját szemünkkel meggyőződtünk róla, a kolhozparasztnak gondtalan megél, hetést nyújt. Teszem föl: melyíkőnk. nek van a magunkfajta parasztok között háromszobásos lakása; külön hálója, ebédlője s gyermekszobája. Mindez berendezve szép, új. fajta bútorokkal, csipkefüggönyök, kel. Na, ugye, hogy még egyikünknek sem A kolhozparasrtok mind ilyen házakban laknak, legtöbbjének fürdőszobája is van, éppúgy, mlntahogy a ,.. — Jó, jó, nekünk is gondolatunk, ban van a szövetkezés — mondotta Holmán Sándorné 4 gyermekes pa. rasztasszony, amikor Kérdő Mária a társas gazdálkodás Sozvjetunióban látott előnyéről beszél —. de mit csinálnék én a csoportban négy gyermekemmel? — Erre is feleletet tudok adni a látottak alapján. A kolhozokban modern felszerelésű szülő, és gyer. mekotthonokait láttunk. Nem gond, öröm ott a gyermek. Nyugodtan me. het a szülő dolgozni. — S a szó csak úgy folyt Kérdő Máriából, ahogy kitüzesedett arccal a szovjet ember ragyogó életéről beszélt, — Még sokat tudnék beszélni az ottani kiváló terméseredményekről, ál. lattenyésztésről. Gyűléseken majd mind elmondom maguknak. — Ott leszünk, mindannyian el. megyünk — felelték egytől-egyig az érdeklődő dolgozó parasztok; Magyar Károly, Holmán Sándorné, meg a többiek. — Hisz ősszel már ml is közösen akarunk gazdálkodni. Becsülettel állták meg helyüket Folyton beszélt, magyarázott a hazaérkező boldog küldött, mig első útja céljához: az állami gazdasághoz nem ért. Innen küldték ki — mint az egyik legkválóbb dolgozót — a Szovjetunióba Tarsolyában sok.sok tanácsot, útmutatást, tapasztalatot hozott nekik. Itt ismét kezdődölt a kérdezősködések hosszú sora. — De először én kérdezek — mondotta Kérdő Mária. — Hogyan dolgozgatok, teljesítettétek-e kötelességeteket ti, még én távol voltam? Jóleső érzés töltötte el a hazaér, kező küldöttet, mikor megtudta, hogy a kláramajori állami gazdaság dolgozói, munkástársai becsülettel áll'ták meg helyüket. — Az elsőnek végeztük el nemcsak a cséplést, hanem a termény, begyűjtést is Befejeztük a tarlóhán. tást, a másodterményü növények ve'tését — válaszolták. És Kérdő Mária tlthonmarad munkacsapata? A mult héten átlag 307 százalékot teljesített a paprikaszedésnél De el. érték már az 500 százalékot is. A többiek sem vallottak szégyent tá_ volléte ala'tt. Goda Sándor munkacsapata lucernakaszálásban 152—200 százalékot teljesített. — Köszönöm munkástársaim —* mondta Kérdő Mária. — Ezt is vár. tam tőletek mint azoktól az élharcosoktól, akik a Szovjetunió dolgo. zóinak boldog életéhez hasonló élet megteremetésén fáradoztok. Sok. mindent tanultam, jegyzeteltem. Mindezeket átadom nektek a jobb és több eredményekért, szocialista mezőgazdaságunk megteremtéséért. Moszkvától Derekegyházáig Látott, tanult, tapasztalt Kérdő Mária, a derekegyházi kláramajori állami gazdaság dolgozója a Szovjetunióban. — Láttam, hogy miként alakul, formálódik a Bolsevik Párt vezetésével a szovjet ember s teremti meg a tudomány, a modern technika felhasználásával az em. berhez Illő, legboldogabb éltet — mondja. — Szovjetunióban való tartózkodásom ideje alatt érlelődött meg bennem, hogy nekem is idehaza e jobb jövő megvalósításáért küzdők élcsapatához kell tartoznom. Ezért felvételemet, tagjelöltségemet kérem a Magyar Dolgozók Pártjába. Hosszú volt az út Moszkvától Derekegyházáig, amelyről Kérdő Mária mint új ember tért haza Derekegyházára. A szovjet emberek meleg baráti fogadása, vendéglátása, az ott látottak, tanultak tették azzá. Kérdő Mária, az új szovjet tanít, vány, tapasztalatainak átadásával, tudásának hasznosításával mint kom. munista dolgozó vezeti rá az itthoniakat a szovjet parasztok derűs élete útjára immlls íjüKft-ra, OSzH-ra, részletre is kapha'.'