Délmagyarország, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-19 / 192. szám

SZOMBAT, 1950 AUGUSZTUS 19. 3 Lelkes ünnepségekkel köszöntik Szeged dolgozói AZ ALKOTMÁNY ELSŐ ÉVFORDULÓJÁT Népi demokráciánk életének nagyjelentőségű fordulópontja volt 1949 augusztus 20-a, Alkotmányunk megszületésének napja. Ennek a jelentős eseménynek első évfordulóját ünneplik meg az egész ország s igy Szeged dolgozói is, holnap, augusztus 20-án. A nagyszerű ünnepségsorozat kifejezésre juttatja majd, mit jelent a szegedi dolgozók számára Népköztársa ságunk, a dolgozó nép Alkotmánya. Ma délelőtt 10 órakor a Városi Tanács ünnepi közgyűlésével kezdődik meg az ünnepségsorozat. Kultúrműsorral egybekötött ünnepségeket rendeznek ma az üzemekben, hivatalokban is. A vasárnapi ünnepségeket a zenés ébresztő nyitja meg, ugyanakkor éneklő ifjúsági csoportok járják be a várost. Délelőtt a város különböző terein bábszinházelőadásokat rendeznek a gyermekek részére. A sportkedvelő közönség különböző sportmegmozdulásokon vehet részt vasárnap délután Szeged valamennyi sportpályáján. Dolgozó parasztságunk a termelöcsoportok továbbfejlesztésének eredményeivel köszönti az évfordulót. A termelőcsoportok ünnepi gyűléseket rendeznek s ez alkalommal veszik fel az uj belépőket s ekkor alakítják meg az uj termelőcsoportokat is. Az ünnepségek méltó befejezése lesz a vasámapesti nagyszabású kulturműsor, amelyet 7 órai kezdettel rendeznek meg az ujszegedi Szabadtéri Színpadon. Nem mindennap gyönyörködhetnek a dolgozók ilyen színes, változatos kultúrműsorban, amelyen az iizemek kulturesoportjai és különböző énekkarok szerepelnek. Az MSzT, a Szegedi Kender, az EDOSz, a Szabad Ifjúság, az Egyetem, a Dohánygyár, a Közalkalmazottak Bartók-kórusa, a MAV Szakszervezeti kórus, a MÉMOSz, a Rendőrség, az MNDSz kórusa, mind-mind változatos énekszámokkal szórakoztatják a dolgozókat. Ezenkívül szavalatok, népi táncok szerepelnek a gazdag, változatos műsorban. Vidámság, dal köszönti vasárnap az évforduló napját. Vidáman, lelkesen ünnepelnek majd a szegedi dolgozók, ünnepelve Pártunk győzelmeit, a dolgozó nép Alkotmányát. VÁRJUK, HOGY SZÁMOT ADJ NEKÜNK a Szovjetunió mezőgazdaságáról — kérik a Szovjetunióból hazatért küldötteket Gyálarét és Lengyelkápolna dolgozó parasztjai A Szovjetunióból hazaérkezett a 200 tagú parasztkiildöttség. Kéfszáz dolgozó paraszt egy hónapon keresztül tanulmányozta, ismerkedett a világ legfejlettebb mezőgazdaságának munkamódszereivel, eredményeivel s mosf gazdaO tapasztalatokkal tért haza. A határállomáson. Záhonynál diadalkapu alaft gördült át szerdán este a vonat. Abban az ünneplésben, amelyben Zá honytól Budapesten keresztül küldötteink falvaikba visszaérkezve részesültek. érezhették, hogy vártuk őket és igen sokat várunk tőlük. Gyáíarét község apraja-nagyja várja Farkas Dezsőt Éljen Sztálin! Majd percekig zúg Gyálarétre a délutáni órákban érkezett a hír: Néhány órán belül hazaérkezik Farkas Dezső, a Komszomol termelőcsoport elnöke szovjetunióbeli tanulmányútjáról. Hét óra felé jár az idő, mikor a községháza irodájában felcseng a telefon: elindultak Szegedről. Szinte percek ala.t népesül be a község főtere. Férfiak, asszonyok, fiatalok, öregek sietve, futva érkeznek a főtérbe torkoló utcákból. Kíváncsi szemek lesikvárják, mikor fordul be az autó a szegedi úton. Néhány perc és fény villan az utcasarkon. Megfordul a gépkocsi s megáll a községháza előtt, ahol félkörben hatalmas virágcsokrokkal kezükben a Párt. a tömegszervezetek képviselői, a község apraja-nagyja várja küldöttét. Várják a pillanatot, hogv átadhassák a nagv útról visszatért Farkas Dezsőnek, ezzel üdvözöljék, köszöntsék. Éljenzéstől harsog, visszhangzik a Sztálin-'ér. Többszörösen adja vissza a magyar nép nagy barátja. Sztátin elvtárs nevét: felváltva az ütemes taps; Sztálin—Rákosi! Éljen Rákosi, éljen a Párt! Az est szürkületében most i:t áll Gyálá község dolgozói előtt Farkas Dezső. Gyuris József párttitkár, majd a DÉFOSz, az MNDSz, a DISz, a termelöcsoport, a szülői munkaközösség képviselői üdvözlik. Büszkén jelentjük . . . — Várjuk, hogy számot adj nekünk a Szovjetunió mezőgazdaságáról. a szovjet kolhozok asszonyairól. Várjuk beszámolódat, hogy elmondd életüket, munkájukat. hogv mi is az ő példájukat követhessük — mondja az MNDSz képviselője. — Míg oda voltál, mi igyekeztünk köszönetünket kinyilvánítani a terménybegyüjtés munkájában és most büszkén jelenjtjük neked: 111 százalékra teljesítettük begyűjtési tervünket — számol be a község főjegyzője az elmúlt hónap munkájáról. Szaporodott tagságunk száma szere ettél kísértük méltó, lesz arra a bizalomra, amelyet Gyála község dolgozó parasztjai belé helyeztek, amellyel a szovjet nép. a Párt, Rákosi elvtárs megajándékozták. Megérkezik Lengyelkápolnára a várva-várt autó Lengyel kápolnán is mindenki jó előre tudta, mikor érkezik haza Simicz Ferenené elvtársnő, a Szovjetunióban járt parasztküldöttség egyik tagja. Együtt volt a falu apraja-nagyja a községháza udvarán. Türelmetlenül várták érkezését. Az idő éppen nyolc óra felé közeledett, amikor megérkezett a várva-várt autó. Simicz elvtársnőt ugy fogták körül itthonmaradt dolgozó paraszttársai mint a méhek a kaptárt. Mindenki elsőnek szerette volna üdvözölni, mindenki elsőnek szeretett volna kérdezni valamit tőle a Szovjetunióról, a szovjet dolgozó parasztokról és Sztálin elvtársról, Moszkváról és a többi gyönyörű szovjet városokról Az elsőség S;micz elvtársnő kisfiának jutott, aki ezzel fogadta édesanyját: — Meleg utadat & most az is büszkeséggel tolt el bennünket, hogy ez idő alatt fejlődött s egy nagy lépéssel haladt előre kis falunkban a s ocializmus építése. Távolléted alatt 25-en írták alá a belépési nyilatkozatot a termelőszövetkezeti csoportban. ígéretünkhöz mérten teljesítet'ük kötelességünket — mondja Vecsernyés Géza, a Komszomol termelöcsoport tagja. Szaporodott tagrágunk létszáma, többen látták már be az elmúlt hónapbon is a szövetkezeti gazdálkodós helyességét, előnyeit. De sokan vannak, akik buzdításra várnak még s ezt a buzdítást tőled várják. Farkas Dezsőné lép most fia elé. Büszke fiára. Nagy öröme könnyeket csal szemébe, meleg anyai szeretetével köszönti fiát. Farkas Dezső rövid, keresetlen szavakban r.iond köszönetet az üdvözlésért. Köszönetet mond a szovjet népnek, a Magyar Dolgozók Pártjának. Rákosi elvtársnak, hogv megteremtették a tanulmányút feltételeit. ígéretet tesz, hogy „Anyuka, mit hoztál nekem a Szovjetunióból." „Piros labdát, meg még sok mást" — válaszolt az édesanyja, de a következő pillanatban már a község vezető jegyzőjével, Borbély Menyhért elvtárssal beszélt. A mi részünkre fs sok értékes tapasztalatot hozott . . . Az uj községháza tanácstermében rendezett sorokban álló úttörő pajtások s mellettük az MNDSz-szervezet tagjai állottak tarka virágcsokrokkal a kezük ben. Hangos énekszóval fogadták Simicz elvtársnőt. Majd utána Németh Anna, a napközi otthon egyik lakója nyújtotta át Simicz Ferenené elvtársnőnek a napközi otthon pajtásai nevében az első diszes virágcsokrot, Ezeket mondotta: — Napközi otthonunk nevében szeretettel üdvözöljük kedves Simicz nénit. Tudjuk, hogy a mi részünkre is sok értékes tapasztalatot hozott. A második virágcsokrot az ut törők nevében Szabó István VHI-ik általános iskolás úttörő fiatal nyújtotta át. — Szeretnénk, ha Simicz elvtársnő nekünk is mindent élmondana, mit tanult s mit látott a szovjet pionír pajtásainktól s tapasztalatai nyomán mi is még jobb eredményeket érnénk el úttörő mozgalmunk szervezésében. Sokkal gazdagabb már a csoportunk Egymásután hangzottak el az üdvözlések, közben Sim;cz elvtársnö karján nagy halomban gyűlt össze a különböző szines virágcsokor. Gárgyán Antal elvtárs is alig várta, hogy rákerüljön a sor, ő szólhasson a Kossuth termelőcsoport tagjai nevében hazaérkezet elnöknőjük höz. Igy kezdte beszédét: — Drága Simicz elvtársnő! Mig te a Szovjetunióban jártál, községünk és csoportunk dolgozó parasztjai sem tétlenkedtek. Sikerrel hajoltuk végre az aratást, cséplést s messzi túlteljesítettük terménybeadási tervünket. Zavartalanu1 ment minden,, kiváló eredményt értünk el a holdankénti termésátlag növelésében s majd meglátod, Üzemi és kerületi pártszervezeteink fokozott felvilágosító munkával harcoljanak az ellenségnek a közellátás területén megmutatkozó aknamunkája ellen Az utóbbi időkben számos példáját láthattuk, hogy a békéért és életszínvonalunk emelkedéséért vívott harcban minél nagyobb vereséget szenvednek a külső és a belső ellenség erői, annál veszettebbül, annál galádabb módon támadnak. Ezt igazolja a már mintegy másfél hónap óta a legkülönbözőbb formákban megnyüvánuló vásárlási láz is. A reakció minden eszközzel be akarja bizonyítani, hogy dolgozó népünk nem képes az ötéves tervben vállalt feladatok végrehajtására, vagyis nem képes a szocializmus építésére. Erre a gálád hazugságra ellenségeink szinte hetenként és naponként csattanós válaszokat kapnak. Ilyen válasz volt az elmúlt héten befejeződött győztes koreai műszak is. Ilyen válasz az Alkotmány évfordulójára az üzemekben, falvakban győzelmesen folyó munkaverseny is, amely még tovább fokozza a koreai héen elért kiváló termelési eredményeket. De akkor, amikor ilyen elsöprő győzelmeket aratunk az ellenség felett, nem szabad figyelmen kívül hagynunk az ellenség aknamunkáját. amely olyanná fajulhat, mint R most megye- és országszerte elhíresztelt só- és cukorhiány. Csongrád megyében különösen augusztusiban, sok helyen, különösen Kistelek, Felsőközponí, Zsomibó, Üllés, Dorozsma, Városanya és Algyő környékén az itt meglapuló ellenség, a kulákság aknamunkája folytán elterjedt az a hír, hogy „háború lesz, nincs só, már tárolják a háború idejére". Ennek az lett a következménye, hogy a falusi dolgozó parasztok jelentős részét meg.évesztette ez a hazugság. Nemcsak a kulákok, hanem a dolgozó parasztság körében is sokan akadtak olyanok, akik mázsaszámra vásárolták fel a sót. Hogy ez mennyire így van, legjobban igazolja a szegedi Fűszert NV statisztikája is, amely kimutatja, hogy ha a normális áprilisi és májusi sófogyasztást vesszük alapul, akkor a mostani sófogyasríás ennek pontosan a, kétszáz százaléka. Pedig valószínűnek tartjuk, hogv még a kulákság sem fogyasztja sósabban ételeit, mint azelőtt. Éppen annyi só szükséges most is a szükséglet kielégítéséhez, mint három hónappal ezelőtt. A só és a cukor fogyasztása körül megmutatkozott vásárlási láz legfőbb okozói közé tartoznak a szocialista kereskedelem szektoraiba befurakodott jobboldali szociáldemokraták és volt tőkés elemek is. akiket a kereskedelmi vonalon pártszervezeteink és dolgozóink nem kísértek kellő figyelemmel és éberséggel, sőt amint kitűnik, számtalan alkalommal uszályukba estek és az ellenség zászlóhordozóivá váltak. Nem egy Népbolt árudában. nem egy földművesszövetkezetben fordult elő, hogy az üzletek dolgozói arra örekedtek, hogv a „munkaversenyben" minél kimagaslóbb eredményeket ériének el és minél nagyobb forgalmat bonyolítsanak le. Igy beszéltek a vásárlóközönség előt: „Addig vegyenek, ameddig lehet kapni". Sokszor hallható ilyen kijelentés1: „Ez még jó áru, ilyet már nem is kapunk többet". A megtévesztett kereskedelmi dolgozók ezzel azt akarták elérni, hogy a havi kiértékelésnél és a bevétel elszámolásánál a legjobb eredményt érjék el Ehelyett abba a bűnös végletbe estek, hogy kiszolgáltatták magukat az ellenségnek, lovat adtak alá. Az ellenség pedig — amint a példák mutatják — jól ki is használta ezt a lehetőséget. Ezek a dolgozók akaratlanul iq tagadják ötéves tervünk sikerét, az ellenség eszközeivé váltak. Olyanoknak, mint Kovai István algyői fűszeres, aki az utóbbi időben a Fűszért NV kiértékelét se szerint sóból és cukorból háromszor annyit vásárolt fel. mint rendes körülmények között, vagy mint Danner Péter, és Fia, szegedi íüszerkereskedők, akik ugyancsak a háromszorosát vásárolták fel a szokott mennyiségnek és „bizalmas forrásokból" származó rémhírekkel együtt forgalombahozták. Ezek közé tartozik Tóth Molnár Józsefné szegedi kiskeres, kedő is, aki szabadon híreszteli, hogy azért nincs cukor, mert felemelik az árát s majd ha lesz, akkor „hatalmas jövedeime" származik ebből az államnak. Nyilvánvaló, hogy 3zó sincs a cukor árának felemeléséről. A valóban megmutatkozó cukorhiány a hirtelen felvásátiás követ, keztében előállott szállítási zavarok miatt állott be. Ehhez hozzájárult a csúcsforgalom is, amely a még most is tartó gabo, naszállítások következtében állott be. A sóellátásban azonban még ezek az akadályok sem állanak fenn. A szegedi dolgozók és általában Csongrád -negye dolgo, zó parasztsága részére mintegy másfél évre már előre biztosítva van a sócllátás. Az ellenség most arra törekszik, hogy a „sóhiány" híresztelésével minél előbb kimerítse a szeged? sóraktárakat is. Az ellenség terve azonban nem sikerül, mert Pártunk és dolgozó népünk tisztán látja a bűnös tevékenység igazi célját s az ellenség elnyeri méltó büntetését, amint arra már számos példát láthattunk. A sókérdéssel és általában véve a vásárlási lázzal kapcsolatban üzemi és kerületi pártszervezeteinkben az elkövetkező napokban még fokozottabb mértékben tartsanak kisgyűléseket, kellőképpen világosítsák fel azokat, nkik az ellenség uszályába estek s magukévá tet'ék a különböző rémhíreket. Amüyen mértékben fokozódik az ellenség támadása, annál nagyobb mértékben kell üzemi pártszervezeteinknek, népnevelőinknek és öntudatos pártonkívüli dolgozóknak kivenni részüket az ellenség visszaveréséből és leleplezéséből. sokká] gazdagabb már a csoportunk, mint amikor elmentél. Ezután még számos üdvözlőbeszéd hangzott el. A pártszervezet nevében Kiss Kálmánné elvársnő, a zabosfalvi és a környékbeli pedagógusok nevében Szegfű János igazgató, a helyi DÉFOSzszervezet nevében Király János, az MNDSz részéről pedig Németh Antalné köszöntötte Simicz elvtársnőt. Simicz elvtársnő a meghatódottságtól alig tudott szóhoz jutni, először csak ennyit mondott: — Nem is tudok hirtelen m't szólni, most csak annyit tudok mondani, hogy amerre jártunk, mindenütt nagy szeretettel vettek körül bennünket a szovjet dolgozó parasztok, sokat érdeklődtek a ti munkátok iránt. Az ünnepség után a körülállók kibontották a szovjet parasztok által küldött ajándékokat, amelyekben késő estig gyönyörködtek.