Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-14 / 161. szám

örömmel és bixalommal küldték utjukra küldötteiket a csongrádmegyei dolgoxó parasxtok VII. ÉVF. 161. SZÁM. ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1950. JULIUS 14. A TARLÓHÁNTÁSRÓL A terménybetakaritás csatájának egyik legfontosabb részét az ara­tást, győzelemmel fejezaük be. Csongrád megye az elsők között volt az aratási munkálatok elvég­zésében és ezt a® eredményt a jól megszervezett felvilágosító munká­nak, a helyes munkaerőelosztás­nak köszönhette. Az aratás sike­res elvégzése után azonban jó adag önelégültség tapasztalható szerte a megyében. Bár a cséplés munde­nütt teljes lendülettel folyik, ez még nem jelenti azt, hogy a beta­karítás hatalmas kampányában minden vonalon jól dolgozunk. A tények azt bizonyítják, hogy egyes igen fontos munkálatok elvégzésé­re nem fordítottunk elegendő gon­dot és ennek következtében bősé­gesen vannak tennivalóink, hogy Csongrád megye az egész termény­bríakarftási munkálatokban a leg­jobb megyék közé kerüljön. A megyei Operatív Bizottság szerdai ülése megállapította, hogy a hordásban Vásárhelyen és Szentesen, a tarlóhántás elvégzé­sében a megye egész területén le­maradás mutatkozik. A behordás kétségkívül gyenge, 66 százalékos teljesítése mellett, a tarlóhántást csak 35 százalékig végeztük el. Ez annyit jelent, hogy eddig 61.029 kat. hold tartót hántottunk, vagy tárcsáztunk fel. Vanak kiemelkedő teljesítményeink, — különösen egyes szocialista szektorainkban — de ezek nem bírják ellensúlyozni megyei viszonylatban a lemara­dást. A larlóhántást teljes egészében befejezte a csongrádi „Petőfi" és „Vörös Csillag'' tszcs., valamint a derekegyházi, nagymágocsi és 'e­velényi állami gazdaság. Ezek a nagyüzemi gazdaságok jól kihasz­nálták a rendelkezésre álló erőgé­peket, elsőnek teltek eleget a mi­nisztertanács határozatának. Példa­mutató Jó munkájuk azonban még saját városukban, községükben sem tudták kellőképpen mozgósítani az egész dolgozó parasztságot- A ter­léhántás terén eddig elért ered­mények jórészt annak köszönhe­tők, hogy a dolgozó parasztok egy része meggyőződött arról, hogy a tar'óhántás egyik legfontosabb elő­feltétele annak, hogy a föld ned­vessége ne párologjon el. A cséplés megindulásával szem­melláthatoan meglassult a tarló­hántás eddig sem gyors üteme. Ezt a visszaesést sokan azzal magya­rázzák, hogy a cséplésnél elfoglalt erőgépekkel nem tudják végezni ezt a fontos talajmunkát, mert hajnaltól késő estig csépelnek. Csongrád megyében a gépállomá­sok 174 géppel végzik a cséplést, a gépek mindegyikénél legalább j két traktorista van állandóan. Bár­milyen későn hagyják abba a csép­lömunkások a munkát, a tarlóhán­táshoz azonnal, éjjel ls hozzá kell fogniok. Helytelen volt a dorozs­mai gépállamás magatartása, ami­kor a baktói „Alkotmány4' tszcs, gabonáját csépelte, mert amikor a csép'őszekrénvnél üzemzavar állt elő és órákig nem tudtok dolgozni, a traktor kihsználatlanul üresen állt, noha alig néhány méltsrre volt a torló, ahol végezhette volna a tarlóhánlást. Bűnös mulasztást követett el a barattyosi állami gazdaság, amikor a» aratás elvégzése után a kar>a­Tékot nem szedte össze és emiatt éjjel nem lehetett hozzáfogni a tár­csázáshoz­Eleket a lazaságokat látva, a kulákság és a klerikális reakció, a jobboldali szociáldemokraták még fokozottabb erővel támadnak. Azt igyekeznek bemagyarázni a dolgo­zó parasztoknak, hogy a tarlóhán­tás újkeletü valami, melyre soha nem volt szüksége a parasztem­bernek, csak a kommunisták talál­ták ki. Ezzel szemben az igazság az, hogy a dolgozó parasztok min­dig végezték a tarlóhántást (uga­rolás), mert a sokéves tapasztala­tokból rájöttek ennek a munkának rendkívüli fontosságára. Ha a tar­lóliántásnál történt lemaradás még­is az egyéni gazdálkodónál mu­tatkozik elsősorban, ez azt mutat­ja, hogy a még kevésbbé öntuda­tos dolgozó parasztok felültek a kulákok rémmeséinek. Nem véletlen, hogy a megye dé­li részeiben arról kezdtek beszél­ni: „legalább két hold legelöt sze­retnénk meghagyni" vagy „nem lesz a méheknek elegendő "terület". A dolgozó paraszt hangja ez? Semmiképpen nem, hanem a dol­gozó paraszt legkönyörtelenebb el­lenségéé; a kuüíké, aki mindent elkövet, hogy akadályozza a ma­gasabb terméshozamot. Mulasztás terheli ezen a téren pártszervezeteinken kívül a tömeg­szervezeteket és a közigazgatást is. Az alapszervezeitek vezetői nem fektettek kellő súlyt a népnevelök ilyenirányú kiképzésére és igy az agitációs munka során nem hang­súlyozták ki eléggé, hogy a tarló­hántás elsősorban a gazda számá­ra előnyös, mert ezzel megakadá­lyozza a talaj kiszáradását, s a fel­szín porhanyós lesz, konzerválódik a föld, és mivel nedvessége meg­marad, a belevetett, növény gazda­gabb termést hoz. A DÉFOSz, DISz, MNDSz ncim mozgósította eléggé tagjait a tarlóhántás mielőb­bi elvégzésére, önelégülten úgy gondolták, hogy elégséges a Nép­front Bizottság, vagy a községi jegyző intézkedése. Ugyanakkor a közigazgatás vezetői sem hajtották végre maradéktalanul az Operatív Bizottság határozatait, nem intéz­kedtek idejében a községek egymás közötti versenyéről. Ha mégis meg­történt, hogy egyik község páros­versenyre hívta a másikat, ez nem hozta meg a megfelelő eredményt, mert a községen beliil a dolgozó parasztok nem versenyeztek egy­mással. Megelégedettség tapasztalható a Megyei Tanács mezőgazdasági osz­tályán is, mert az aratás sikeres befejezése után azt hiszik, hogy a további munkálatok sikerét az irodából való irányítással is biztosí­tani lehet. A termelőcsoportoknál helyszíni patronálássafl sokat le­hetett volna az eredményen szépí­teni. Megyénk területén az előirányzott másodnövények vetését túlteljesí­tettük. 11.200 kat. hold másodnö­vény helyett 15-370 kat. holdat ve­tettünk el és erre az eredményre méltán lehet büszke Csongrád me­gye. A másodnövények vetésénél a kuláksák agitációja nem vezetett eredményre, mert a dolgozó pa­rasztokat közvetlenül érinti a má­sodnövénvek termeléséből kapott haszon, ötéves népgazdasági ter­vünk szempontjából ugyanakkor rendkívül fontos, hogy minden te­riiletet a lehető leggazdaságosab­ban kihasználjunk. Különösen szé­pen fejlődnek a rnásodnövények a derekegyházi állami gazdaságban ahol idejében tőrtént a vetés, azon­kívül rendszeres öntözéssel bizto­sítják a ió termést. Mint ahogy győzelemmel fejez­tük be az aratás kemény harcát mint ahogy túlteljesítettük a má­sodnövények előirányzatát, ugyan­úgy biztosítanunk kell a tarlóhná­tás és a terménybetakarítás to­vábbi sikerét. A lemaradást be le het és be kell hoznunk, csak ehhez az szükséges, hogy ugyanolyan lendülettel és akaraterővel dolgoz­zanak pártszervezeteink, a tömeg­szervezetek és azok népnevelői megyénk valamennyi dolgozó pa­rasztja, mint a kampány kezdetén. HARCBA HÍVJUK AZ ASSZONYOKAT a teremtő békéért A magyar nők békegyíilésen tiltakoztak az amerikai imperialisták koreai provokációja ellen A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége csütörtökön délután az újvárosháza nagytermében béke­gyűlést tartott, amelyen az MNDSz országos és budapesti kibővített vezetőségének tagjai, valamint a termelő munkában, a szocializmus építésében klvá'ó eredményeket el­ért dolgozó nők vettek részt. Megjelent a gyűlésen Rákosi Má­tyásné elvtársnő, akit a jelenlévők megérkezésekor percekig tartó vi­haros tapssal fogadtak és egyhan­gú lelkesedéssel választották be az elnökségbe. Sárfi Rózsa eMársnő, az MNDSz főtitkárhelyettese megnyitó szavai után Szabó Piroska, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának titkára mondott beszédet. Beszéde elején ismertette a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa­ság kialakulását, amelyet Észak­Korea népe a Szovjetunió hős hadserege felszabadító harcainak köszönhet. Elmondotta, hogy míg Észak-Koreában a dolgozók álla­mát építették, Li-Szin-Man báb­kormánya az imperialistáktól azt a feladatot kapta, hogy megtámad­ja a békésen dolgozó, hazájuk fel­emelkedésén munkálkodó észak­koreai dolgozókat. — A provokációs támadás megindítása óta a nemzetközi békrtábor olyan világméretű mozgalmat szervez, amilyenre még nem volt példa. A béke bivei előtt világos, hogy a koreai háború nemcsak a koreaiaké. Ebben a háborúban a világ legerő­szakosabb, legaljasabb imperialis­ta csoportjának, az amerikai halál­gyárosoknak kell vereséget szen­vedni. A harmadik világháború vé­reskezű szervezőinek, az atompoH­tikusoknak. — Ml, magyar nők, akiknek a háborúk már sok szenvedést okoztak, felhívjuk az amerikai anyákat, feleségeket, harcolja­nak a háború ellen. Az anya szeretete fia tránt, a gye­rek szeretete az apa iránt Koreá­ban sem kisebb, mint Amerikában. Az anyai szfv öröme szentebb, mint Truman úr háborús keresete. A gyermeki mosoly édesebb, mint az ágyúgyáros pezsgője. Az embe­ri élet többet jelent az atomdipto­mata gaz hazugságainál. Tudják meg az amerikai asszonyok, hogy nz ágyúk ném mindig idegen föl­deket szántanak fel. — A koreai szabadságharc ámogatására szervezett nemzet­közi akciótól a dolgozók minden rétege kiveszi részét. — A Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség is már a táma­dás első napjaiban felemelte til­takozó szavát az igazságtalan háború ellen. — Az MNDSz és a köréje tö­mörülő többszázezer magyar nő sem nézheti tétlenül ezt a viadalt. Nyíltan és határozot­tan az igazság mellé kell áll­nunk. Mozgósítani kell a nőket a béke­édelmi bizottságokban való ak­tiv munkára. Be kell vonni üze -ni csoportjainkat azoknak a fel­adatoknak elvégzésébe, amelyek a gyárakban vannak napiren­den. Szervezni kell a munkaver­senyt, részt ke]l venni a nőknek a táppénzcsalólc leleplezésében. Vidéki csoportjainknak részt kell venni a begyűjtés sikeres végrehajtásáért folyó agi'táció­ban, ahol szükséges, munkabri­~ádok szervezésében. Le kell lep­ezjni az ellenséget, bármilyen "ormában jelentkez'k. — Nyugodtan feltehetjük a kérdést asszonytársainknak: Most, amikor ténylegesen a vi­lág békéjéért kell küzdeni, hol van a püspöki kar a béke ér­dekében? Harmadik hete folyik a háború, de nem volit még pásztorlevél. 1945-ben a demokratikus válasz­tások ellen, a kommunisták ellen volt „sugallatuk". Az államosí­táskor védték a tőkéseket a szó­székről, a vallástanítás szabad­dátételekor produkáltak könnye­ző Máriákat. — De egy püspöknek sem hull a könnye a hős koreai nemzet­ért, nem irták alá a békeiveket A világpolitika mai állásában aki ezt megtagadja — legyen az bárki —, a háború nyilt támoga­tója. — Ml bélcét akarunk. De ez nem jelenti azt, hogy kiszol­gáltatjuk magunkat az Imperia­listáknak. — Üzenjük koreai asszonytár­sainknak: megteszünk mindent, ami erőnkből, elszántságunkból és testvéri szolidaritásunkból te­lik, hogy segítsünk nektek. Le­leplezzük az amerikaiak aljas háborús módszereit. — Amikor mi harcba hívjak az asszonyokat a harcos, teremtő békéért, a koreai nép szabad­ságharcának támogatásáért, nem vagyunk magunk. Támogat bennünket a Párt, sok sikeres harcunknak győzelmes irányí­tója. A Párt élén az az elvtárs, aki szüntelenül és lankadatla­nul harcol értünk és legtöbbet tett a magyar nők társadalmi, szellemi és gazdasági felszaba­dításáért, Rákosi elvtárs. — Velünk van a legyőzhetet­len béketábor, élén a nagy, ha­talmas Szovjetunióval, akinek mi magyarok felszabadulásun­kat, felemelkedésünket köszönhet­jük. És ennek a rendíthetetlen béketábornak kimagasló, első harcosa, a nagy Sztálin. — Eljön az ideje annak, ami­kor úgy kisöprik az amerikai tá­madókat Korea földjéről, mint a jó háziasszony a. szemetet. — Követeljük, hogy az ameri­kaiak vonják ki csapataikat Ko­reából! — Köszöntjük a győzelmes szabadságharcát vívó koreai né­pet! — Együtt kiáltjuk az egész nemzetközi demokratikus front­tal: El a véres amerikai kezek­kel Koreától! A beszéd végén ismét lelkes ünneplés következett. A gyűlés résztvevői felállva, viharos lelke­sedéssel éltették a nagy Szovjet, uniót, Sztálin és Rákosi elvtársa, kat. a hős koreai népet és vezé­rét Kim-Ir-Szen elvtársat. Ezután Rimóczi Jánosné elv­társnő, Kisújszállás polgármeste­re, felolvasta az MNDSz-nek Kim-Ir-Szen elvtársihoz intézett táviratát. A gyűlés résztvevői hatalmas lelkesedéssel juttatták kifejezésre, hogv a távirat a ma­gyar asszonyok millióinak hatá­rozatát fejezik ki. Egymást követték ezután a felszólalások, amelyben a ma­gyar asszonyok sorra bélyegez­ték meg áz amerikai imperialis­ták koreai provokációját és hitet tettek az igazság és a béke ügye mellett. A gyűlés résztvevői táviratot küldtek a Nemzetközt Demo­kratikus Nószövctséghez, mely­ben kérik, hogy a szövetség mozgósítsa a világ békeszerető asszonyait az Imperialista há­borús gynjtogatók megfékezé­sére. A Koreaá Nőszövetséghez inté­zett táviratban a magvar nők biztosítják Korea asszonyait, hogv minden erejükkel támogat­ni fogják Korea ügyét. Táviratban fordultak a gyűlés résztvevői az amerikai nőkhöz is. Akadályozzátok meg — üze­nik a táviratban —. hogv fér­jeiteket, fiaitokat háborúba küldjék a békés koreai nép el­len. Akadályozzátok meg a gyil­kos fegyverek gyártását és szál­lítását. Tiltakozzatok kormányo­toknál és az Egyesült Nemzetek Szervezeténél a népek békéjének, szabadságának megtámadása el­len. Ezután Kara "Anna elvtársnő, az MNDSz vezetőségi tagja, lé­pett az emelvényre és felolvasta a magyar asszonyokhoz intézett felhívást. Felhívás a Magyar Asszonyokhoz! Ml, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségébe tömörült asszo. nyok, mélységes felháborodással tiltakozunk az amerikai Imperialisták aljas, becstelen támadása ellen, amelyet a békeszerető koreai nép el'en indítottak. Az amerikai halálgyárosok vérözönbe borították Korea földjét Bombázzák békés városait, géppuskatűzzel gyilkolják a szántóföldek dol­gozóit, asszonyokat és védtelen gyermekeket. Az amerikai Imperialisták gálád támadása ellen, amely veszélyez­teti a világbékét, a földkerekség békeszerető százmilliót emelik fel sza­vukat és egységesen kiáltják: „El a kezekkel Koreától!" Csodálattal és együttérzéssel követjük a koreai nép hősi szabad­ságharcát egységéért, a békéért. Ml. magyar asszonyok végigéltük a há. ború szörnyű pusztításait. Fejünk felett dőltek romba házaink, mellet­tünk pusztultak gyermekeink, férjeink a háborúban. Elpusztult országun­kat hőst munkával újjáépítettük, új, szabad országot építünk. Magyar Asszonyok! Emeljétek fel tiltakozó szavatokat az ameri­kai háborús uszítók gálád támadása ellent Tettekkel segítsétek a szabad­ságáért harcoló hős koreai népet! Harcoljatok kíméletlenül a háborús gyujtogatók magyarországi ügynökei ellen! Még jobb termelési ered­ményekkel erősilsétck hazánkat, a békefront magyar bástyáját! Zárkóz­zatok fel még szorosabban Pártunk vezetésével a Szovjetúnió vezette le­győzhetetlen béketáborba! Minden győzelem a termelés frontján, minden esanás belső ellcnsé. geínkre, erősíti a koreai nép szabadságharcát a gálád imperialista tá­madók ellen! Mi, magyar asszonyok, biztosak vagyunk abban, hogv n korral nép felszabadító küzdelme győzelemmel fog végződni. Tudtuk, hogv nz imperialisták fékevesztett dühöngése nem tud in megállítani a feilődést és a koreai nemzet is tagja tesz majd a szocializmust építő népek nagy családjának. Testvéri üdvözletünket küldjük a szabadságáért harcoló hős koreai népnek. Éljen a Magyar Dolgozók Pártja és népünk szeretett vezére, Rákost Mátyás! Éljen a világbéke legfőbb őre, a hatalmas Szovjetunió és vezére, a nagy Sztálin! A felhivás szavait követő vi­harzó lelkesedés bizonyito'ta: a magyar asszonyok egyetértenek a felhivás minden szavával. Egyemberként zúgta a terem: „El a kezekkel Koreától!" A gyűlés résztvevői ezután r *, In'ernacionálét énekelték el, moz­galmi indulókicai ajkukon hág­ták el a termet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom