Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-05 / 153. szám

2 SZERDA, 1950. JULIUS S. Az USA kormánya ellenséges aktus! hajtott végre a béke ellen és a következményekért reá hárul a felelősség Gromiko elvtárs, a Szovjetunió helyettes külügyminiszterének nyilatkozata az amerikai imperializmus koreai támadásáról Gromiko nyilatkozata elején ada- j tokkal támasztotta alá, hogy a Ko- ' rcában június 25_én kirobbant belháborút egyrészt Li-Szin.Man bábkormánya, másrészt az USA háborúra uszító imperialista körei tervszerűen készítették elő. Ez év július 19-én — folytatja a nyilatkozat — Li-Szin-Man az úgynevezett nemzetgyűlésben kijelentette: „Ha a demokráciái nem tudjuk a hidegháborúban megvédelmezni, akkor melegháborúban vívjuk ki a győzelmet". Ugyancsak Li-SzinMan jelentette ki azt, hogy a dél. koreai hadsereg l'höngjangot három nap alatt el tudná foglalni. Dulles, az USA külügyminisztériumának tanácsadója egy héttel az események előtt kijelentette, hogy az USA kész minden szükséges erkölcsi és anyagi támogatást megadni Délkoreának, mely harcol a kommunizmus ellen. Az USA megmutatta: ellensége a bókének De már az első napok megmutatlak, hogy az események nem a délkoreai hatóságoknak kedveznek. 'A' Koreai Népi Demokratikus Köztársaság több sikert ér't el az amerikai katonai tanácsadók vezetése alatt álló délkoreai csapatokkal szemben. Amikor világossá váll, hogy LiSzin.Man terror-rendszere — mely sohasem élvezte a koreai nép támogatását — omladozik, az Egyesült Államok kormánya nyílt katonai intervencióhoz folyamodott Korpában és parancsot adott légi, haditengerészeti, majd szárazföldi erőinek, hogy a délkoreai hatóságok oldalán lépjenek fel a koreai nép ellen. Ezzel az USA kormánya az agresszió előkészítésének politikájáról rátért a közvetlen agressziós cselekményekre* rátért a leplezetlen beavatkozás útjára Korea belügyeibe, a koreai fegyvehes intervenció útjára. Amikor az USA kormánya erre az útra lépett, megsértette a békét és ezzel megmutatta: nemcsak, hogy nem törekszik a béke megszilárdítására, ha. nem ellenkezőleg, ellensége a békének. Agressziv cselekedetek sorozata A tények azt mutatják, hogy az US'A' kormánya csak lépésről-lépésre fedte fel koreai agresszív 'terveit. Kezdetben kijelentették, hogy az USA beavatkozása Korea ügyeibe pusztán hadi- és egyéb anyagok küldésére fog szorítkozni. Utána kijelentették, hogy légi és haditengerészeti erőket is küldenek, azonban szárazföldi csapatok nélkül. Ezután kijelentették, hogy Koreába az USA szárazföldi hadsere. gét is elküldik. Ismeretes az is, hogy az USA kormánya kezdetben kijelentette, hogy az amerikai fegyveres erők csak a Dél-Korea területén folyó hadműveletekben fognak résztvenni. Alig múlt el azonban néhány nap és az amerikai légierő áttette hadi tevékenységeit Észak-Korea területére és támadta Phöngjangot és más városokat. Mindez azt mutatja, hogy az USA kormánya egyre jobban beleviszi az Egyesült Államokat a háborúba, azonban mivel kénytelen számolni azzal, hogy az amerikai nép nem kívánja, hogy új háborús kalandba sodorják, fokozatosan, lépésről.lépésre viszi be az országot a nyilt háborúba. tonsági Tanácsban jogellenesen az Egyesült Nemzetek Szervezete alap. okmányának durva megsértésével hajtották keresztül. A Biztonsági Tanács eszköz az imperialisták kezében a háború kirobbantására Ez csak azért vált lehetővé, mert az USA kormányának a Biztonsági Tanács tagjaira gyakorolt durva nyomása az Egyesült Nemzetek Szervezetét az USA külügyminisztériumának sajátságos fiókintézményévé, a béke megsértőiként fellépő amerikai uralkodó körök politikájának engedelmes eszközévé valtoztatta, A Biztonsági Tanácsnak az USA kormányának nyomása alatt jogellenesen hozott június 27_iki ha tározata azt mutatja, hogy a Biz. tonsági Tanács nem úgy jár el, mint egy olyan szerv, mely a béke megőrzéséért a fő felelősséget vi seli, hanem mint olyan eszköz, me ami art jelenti, hogy az amerikai erőknek a személyében, amelyei! fegyveres erők elfoglalják Kína te rületének ezt a részét. Az USA kormányának ez a lépése ezenfelül durva megsértése a kairói és potsdami nemzetközi egyezményeknek, mely rint Formóza Kína 'területéhez tartozik és amely egyezmények alatt az USA kormányának aláírása is ott van. Az USA kormányának ez a lépése Truman elnök nyilatkozatát is megsérti, aki ez év január 5-én kijelewteUe, hogy az amerikaiak nem fognak Formóza ügyébe beavatkazni. Truman elnök azt is kijelentette, hogy utasítást adott az amerikai fegyveres erők növelésére a Fülöpszigerteken, aminek célja a fülöpszigeti állam belügyeibe való beavatko. zás és a belső harc kirobbantása. Az amerikai kormánynak ez a lépése azt mutatja, hogy a Fülöp-szigeteket továbbra is gyarmatának és nem pedig független államnak tekinti, mely ráadásul még tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Truman elnök ezenfelül kijelentette, hogy utasítást ado>tt arra, gyorsítsák meg az úgynevezett „kalyet az USA uralkodó körei a há- tonai segélynyújtást" Franciaországború kirobbantására használnak fel. I nak indokinában Truman elnöknek 'A* Di*lnn>Afií TnnA/icnnlf ni n hnfo . * # ez a nyilatkozata azt mutatja, hogy Amerika a Biztonsági Tanácsot befejezett tények elé áSlitotta 1 Az Egyesült Államok kormánya arra való hivatkozással akarja igazolni Korea elleni fegyveres intervencióját, hogy állítólag a Biztonsági Tanács megbízásából jár el Ennek az állításnak hamis volta nyilvánvaló. Mi történt a valóságban? Ismeretes, hogy azrfígyesült Államok kormánya a koreai fegyveres intervenciót még a Biztonsági Tanácsnak június 27-én 'történt összehívása előtt kezdte meg, nem törődve azzal, hogy milyen határozatot hoz n Biztonsági Tanács. Így az US'A' kormánya az Egyesült Nemezlek Szervezetét befejezeti télivrk, a béke megsértése elé állította. A Biztonsági Tanács csupán ontedatálta az USA kormánya ál. tat clőierjcsztelt határozati javaslatot. amely jóváhagyja e kormány agressziv cselekményeit. Emellett a Biztonsági Tanács az amerikai határozati javaslatot az Egyesült Nemzetek SzervczeVe alapokmányának durva megsértésével fogadta el. * Az ENSz alapokmányának 27. szakasza értelmében a Biztonsági Tanács minden fontos kérdésben hozott határozatát nem kevesebb, mint hét szavazattal kell elfogadni, beleértve a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának — vagyis a Szovjetúniónak, Kínának, az USA-nak, Nagybritanniának és Franciaország, hak — szavazalait is. A többi közöli az USA koreai katonai intervencióját jóváhagyó amerikai határozatot hat szavazattal hozták — az US'A'. Anglia, Francia, ország, Norvégia, Kuba és Equador szavazatával. A határozati javaslat mellett hetedik szavazatként CsianTin-I'u, a Kuomintang-kiildött szavazatát számították be, aki a Biztonsági Tanácsban jogellenesen foglalja el Kína helyét. Ezenfelül a Biztonsági Tanács június 27_iki ülésén a Tanács ÖV állandó tagja közéd csuk három volt jelen — az USA. Anglia és Franciaország. A Tanács ülésén nem volt jelen a Biz. tonsági Tanács két másik tagja, — a Szovjetunió és Kína — minthogy az USA kormányának a kínai néppel szembeni ellenséges magatartási megfosztja Kínát törvényes képviseleteiül a Biztonsági Tanácsban és ez lehetetlenné tette a Szovjetúnió részvételét a Tanács ülésein. és nem belső jellegű eseményekről van szó. Sőt mi több, az alapokmány egyenesen megtiltja az Egye. sült Nemzetek Szervezetének beavatkozásúi bármely állam belügyeibe, amikor egy állam két csoportjának belső konfliktusáról van szó. Így a Biztonsági Tanács június 27-i határozatával az Egyesült Nemzetek Szervezetének ezt az igen fontos alapelvév is megsértette. 'A' mondottakból következik, hogy ezt a határozatot, melyet az USÁ kormánya koreai fegyveres inter. venciója leplezésére használ, a Biz'A' Biztonsági Tanácsnak ez a határozata ellenséges aktus a békével szemben. Ha a Biztonsági Tanács nagyra tartaná a béke ügyét, még azelőtt, mielőtt ilyen botrányos határozatot hozott, a koreai háborúskodó felek megbékítésére kelleVt volna törekednie. Ezt csak a Biztonsági Tanács és az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára tehette volna meg. Azonban nem tettek ilyen kisérle. tet, minthogy nyilvánvalóan tudták, hogy egy ehhez hasonló békés lépés ellenkezik az agresszorok terveivel. Lehetetlen, hogy ne utaljunk Trygve Lie úrnak, az ENSz főtitkárának nem 'tetszetős szerepére ebben az egész ügyben. Az ENSz főtitkára, akinek állásánál fogva kötelessége az ENSz alapokmányának pontos betartása, a koreai kérdés, nek a Biztonsági Tanácsban történt tárgyalásánál nemcsak hogy nem teljesítette egyenes kötelességét, hanem ellenkezőleg, készségesen segít.-tl az alapokmánynak az USA kormánya és a Biztonsági Tanács más tagjai részéről 'történt durva megsértésében. A főtitkár ezzel meg. mutatta. hogy nem annyira az Egyesült Nemzetek Szervezetének és a békének a megszilárdítására van gondja, hanem inkább arra, hogy miként segíthet az USA uralkodó köreinek Koreával szembeni agressziv tervei végrehajtásában. Truman állitásai nem állják meg a helyüket Az ENSz alapokmányának durva megsértése így az ENSz alapokmányának a Biztonsági Tanács határozatképességére vonatkozó két követelménye közül egvik sem nyert kielégítést a Biztonsági Tanács június 27-iki ülésén, ami az ezen az ülésen hozott határozatot mindennemű jogerőtől megfosztja. Az is ismerc'tes, hogy az ENSz alapokmánya a Biztonsági Tanács közbelépését csak azokban az ese, Truman elnök a június 29-1 sajtókonferenciáit tagadta, hogy az USA, mely Koreában hadműveleteket foganatosít, hadiállapotban van. Kijelentette, hogy ezek mindössze „rendőri rendszabályok" az Egyesült Nemzetek Szervezetének támogatására és hogy ezek a rendszabá. lyok állítólag északkoreai „bandita-csoportok" ellen irányulnak. Nem nehéz megérteni, hogy az ilyen állítások nem állják meg helyüket. Már régóia ismeretes, hogy a támadó, amikor agresszív lépéseket foganatosít, rendszerint cselekményének ilyen vagy olyan álcázásához folyamodik. Mindenki emlé. kezik rá, hogy amikor 1937 nyarán a militarista Japán a Peking elleni támadással katonai intervenciót kezdeit Észak-Kínában, kijelentette, hogy ez mindössze helyi „incidens" a keleti béke fenntartására — jóllehet, hogy ezt senki nem hitte el neki. Mac'A'rthur tábornoknak Koreában az USA kormánya előírására foganatosított hadműveleteit ugyanolyan mértékben lehet „rendőri intézkedéseknek" tekinteni az ENSz támogatására, mint ahogy a japán militaristáknak 1937-ben a kínai nép ellen indított háborúját lehet helyi „incidensnek" tekinteni Kelet békéjének fenntartására. Az USA fegyveres erőinek koreai hadművenoksága alatt. Azonban abszurd lenne azt elismerni, hogy MacArtluir, az US'A' Japánban lévő fegyveres erőinek főparancsnoka Koreában nem hadműveleteket, hanem valamiféle „rendőri műveleteket" vezet. Ki hiszi el, hogy a „bandita-csoportok" ellen irányuló „rendőri műveletek" céljára MacArthur fegyveres erőire. légi erőre volt szükség egészen a „repülő erődökig" és lökhajtásos repülőgépekig, melyek Korea polgári lakosságát és békés városait támadják és hadiflottára — cirkálókat és repülőgép, anyahajókat is beleértve —, valamint szárazföldi csapatok bevonására. Ezt bizony még az egészen naiv emberek sem hiszik el. Nem felesleges ezzel kapcsolatban arra emlékeztetni, hogy a kínai népi felszabadító hadsereget, amikor az Csang-Kai-Sek amerikai hadfelszereléssel ellátott hadserege ellen harcolt, voltak olyanok, akik „banditák csoportjának" nevezték. S ami a valóságban történt, mindenki előtt jólismeft. Kiderült, hogy azok, akiket „bandita csoportok.nak" neveztek, nemcsak Kína igazi nemzeti érdekeit juttatták kifeje. zésre, hanem a kínai népet is képviselték. Azok, akiket az USA uralkodó körei kormányi mivoltukban Kínának neveztek — csődbe jutott kalandor banditák maroknyi csoaz USA kormánya rálépett a vietná. mi nép elleni háború kirobbantásának útjára az indokínai gyarmati rendszer fenntartása céljából és mindezzel azt bizonyítja, Hogy az ázsiai népek zsandárjának szerepét vállalja magára. így Truman elnök június 27.-i nyilatkozata azt jelenti, hogy az USA kormánya megsértette a békét és az agresszió előkészítésének politikájáról egész sor ázsiai országban egyidejűleg az egyenes agressziós cselekményekre tért át. Ezzel az USA kormánya lábbal tiporta a világ békéjének megszilárdítására irányuló, az Egyesült Nemze. tek Szervezetével szemben fennálló kötelezettségét és a béke megbontójakétri lépett fel. Két történelmi példa A történelemben sok példa van, amikor külső beavatkozással akarták elnyomni a népeknek a nemzeti egységért és demokratikus jogokért vívott harcát. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni lehetne Észak-Amerika északi és déli államainak háborújára a mult század hatvanas éveiben. Abban az időben az északi államok Lincoln vezetése alatt fegyveres harcot vívtak a déli rabszolgatartók ellen a rabszolgaság megsemmisítéséért és az ország nemzeti egységének megőrzéséért. A déliek által megtámadott északi államok fegyveres erői, mint ismeretes, nem szorítkoztak saját területük védelmére, hanem átvitték a hadműveleteket a déli államok területére, szétzúzták a rabszolgatartó ültetvényesek csapa'tait, akik nem rendelkeztek a nép támogatásával, megdöntötték a délen fennálló rabszolgarendszert és megteremhették a nemzeti egység létrehozásának feltételeit* Ismeretes, hogy ebben az időben néhány kormány és így például Anglia kormánya részéről szinhén történt beavatkozás Észak-Amerika belügyeibe a déliek érdekében, az északiakkal és a nemzeti egységgel szemben. Ennek ellenére az amerikai nép győ. zelmet aratott azoknak a haladó letei, mint ismeretes, nem valamely i portjának bizonyultak a valóságrendőri tisztséget viselő személy ban, akik jobbra-balra üzérkedtek parancsnoksága alatt folynak, ha- j Kína nemzeti becsületével és fiigncin MacArthur tábornok parancs, getlenségével. ^ A koreai fegyveres intervenció igazi céljai Miben állnak a koreai amerikai fegyveres intervenció igaz céljai? Szemmel láthatólag arról van szó, hogy az USA agressziv körei azért sértették meg a békél, hogy ne csak Dél-Koreát, hanem Észak-Koreát is kezükbe kaparintsák. Az amerikai fegyveres erő benyomulása Koreába, nyilt háborút jelent a koreai nép ellen. Célja: hogy megfossza Koreát nemzeti függetlenségétől, ne de™ | gye lehetővé az egységes demokra tekben írja elő, amikor nemzetközi tikus koreai állam megteremtését és Koreában erőszak útján népellenes rezsimed teremtsen, mely lehetővé tenné az USA uralokdó köreinek, hogy az országot gyarmatukká változtassák és a koreai területet távolkeledi katonai stratégiai ugródeszkájukul használják fel. Truman elnök, amikor az USA fegyveres erőinek a támadási parancsot kiadta, egyidejűleg kijelentette, hogy megparancsolta az amerikai hadiflottának, „előzze meg a Formoza ellen irányuló támadást", Észak harcát Dél ellen vezették. Nem árt egy másik történelmi lofe kére sem emlékezni. Az Októberi Forradalom utáni időszakban Oroszországban, amikov a cári reakciós tábornokok, akik Oroszország határvidékein sáncol, ták el magukat, Oroszországod részekre szaggatták, az USA kormánya, Anglia, Franciaország és «•» hány más állam kormányával együtt beavatkozott a Szovjetország bel. ügyeibe és a reakciós cári tábornokok oldalára állt, hogy lehetetlenné tegye hazánk egyesülését a szovjet kormány égisze alatt. Az USA kormánya fegyveres intervencióktól sen* riadd vissza és elküldte csapatait Szovjet-Távol-Keletre és Arhen. gelszk vidékére. Az amerikai csapa, tok néhány más állam csapataival együtt tevékenyen segítettek Kol» csak, Denikin. Judenics és a többi cári tábornokoknak a szovjet hata^ lom elleni harcban, orosz munkásokat és parasztokat lőttek agyon és kirabolták a lakosságot. Amint ebben az esetben js látható, néhány külföldi állam uralkodó kÁ> rei a béke megbontásával fegyveres intervenció útján igyekeztek a tör. ténelem kerekét visszafelé forgatni, erőszakkal igyekeztek rákényszeri. teni a népre az áldala megdöntött gyűlöletes rendszert és erőszakkal igyekeztek megakadályozni hazánk egyesülését egységes államban. Min. denki előtt ismeretes, hogy ez az intervenciós kaland mivel végzódötd. Ezekre a történelmi példákra hasznos emlékezni, mert a Koreá. ban és Ázsia néhány más országában végbemenő események és a* Egyesült Államoknak ez országok, kai szemben követett agreszív poli. tikája sokban melékezted az USA és Oroszország történelmének fen. tebb említett eseményeire. A szovjet kormány az USA kormányának június 27-i nyilatkozadára adott június 29-i válaszában már kifejezésre juttatta, hogyan viszony, lik az USA kormányának ahhoz a politika fához, mely durván beavatkőzik Korea belügyeibe. A szovjet kormány váldozaflanul tartja magát az egész világ békéje megszilárdítása politikájához és ahhoz a hagyományos elvéhez, hogy nem avatkozik bele más államok belügyeibe. A szovjet kormány azd taríja, Hogy a koreaiaknak ugyanolyan joguk van ahhoz, hogy saját belátásuk szerint rendezzék belső nemzeti ügyüket Észak, és Dél-Korea egységes nemzeti állammá való egysége, sítése derén, mint amilyen joguk volt az északamerikaiaknak a mult század hatvanas éveiben, amikor Északot és Délt egységes nemzeti államban egyesítették Az elmondodtakból következik, hogy az USA kormánya ellenséges aktust hajtott végre a béke ellen és hogy reá hárul a felelősség az általa foganatosított fegyveres agreszszió következményeiért. Az Egyesült Nemzetek Szervezete csak abban az esetben teljesíti a béke megőrzésére vonatkozó kötelezettségét, ha a Biztonsági Tanács követeli az amerikai katonai intervenció feltételnélküli beszüntetését és az amerkaí fegyveres erők haladéktalan kivonását Koreából. Katonasággal akarja letörni „munkáspárti" kormány a londoni husipari sztrájkot A „munkáspárti" kormány hétfőn csapatokat rendelt ki, hogy azok „átvegyék" a husszáiliitó tehergépkocsivezetők munkáját, ak:ik másfél hete sztrájkban állnak bérköveteléseik kiharcolására. Amikor a katonák által hajtott tehergépkocsik megjelentek a smithfieldi husrak áraknál, a hűtőházak és huscsarnokok alkalmazottai, valamint a vágóhidiL munkások is azonnal sztrájkba kezdek, tiltakozásul a kormány durva beavatkozása és a csapatok megjelenése ^Jilen. Az 1400 tehergépkocsiveze'ő sztrájkjához további 3.500 munkás csatlakozott. Az angol hadügyminisztérium közlése szerint jelenleg több mint 2.000 munkás csatlakozott. Az angol hadügyminisztérium közlése szerint jelenleg több mint 2000 katona foglalkozik husszállitással és 400-nál több ka önai gépkocsit használnak a sztrájk letörésére. Ugyanekkor a beckburyi nagy fűtőház többszáz mozdonyvezetője és fűtője tovább folytatja szombat reggel megkezdett sztrájkját. A skóciai Lanark-megyei bányavidék kilenc szénbányájában kétezer bányász sztrájkba lépett, tiltakozásul az ellen, hogy a szénhivatal megtagadta a béremelést' az alacsonyabb fizetésű bányászok számára.