Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-30 / 175. szám

TlSiRTTAP, 1950. JULIUS N. Jflad csdzkccU&n a Ufyokwatykavi íUUmU* Dolgozik a nagymágocsi „Sallai" tszcs uj belépők csoportja Tavaly ősz óta — amikor megalct/iult Nagymágocson az első termelőszövetkezeti cso­port — egyre csak azt figye­lik: „Vájjon mire mennek?" Az örök hitetlenkedők pedig egyre kételkedtek és fülükben a kuldksuttogással, egyre csak azt hajtogatták: „Nem egész­séges dolog az, hogy 30 nincs­telen csak úgy hozzálát a földhöz, semmi nélkül" Az ilyenfajta vélemények és mondások egy idő múlva azonban elhalkultak. A ter­melőcsoport eredményei meO­gyöző erővel bizonyították a termelőesoport igazát. Ezután már csak a kulák acsarko­dott. A nagymágocsi dolgozó parasztok pedig mindinkább érdeklődtek a termelőesoport élete felől. Hasszán Károly újgazda is mind többször ele­gyedett beszédbe a termelő­csoport tagjaival. De Magony Györöy, meg Bimbó László dolgozó parasztok is egyre keresték az alkalmat egy kis beszélgetésre. — Igaz-e, hogy mindenki csak annyit kap, mint ameny­nyit megérdemelf — kérdezte Hasszán Károly. — Mit csináltok, hogy szem­látomást, szinte napról-napra jobban éltek, erősödtök? — érdeklődött Magony György. A kérdések lényege, az érdek­lődések középpontja az votl: „Hogyan éltek, hogyan dol­goztok? Igazság-e, vagy rá­galom. amit a kulákok mesél­nek a közös gazdálkodásról?" S ezen dőlt el Magony György, Bimbó László, Hasszán Ká róty. Bakos István, meg a többi dolOozó paraszt későbbi élete is. • 'Alkonyodott. A nagymágo­csi SaUai Imre termelőszövet­kezet kultúrtermében lassan gyülekeztek. Termelöszövetke ceti tagok, egyénileg gazdái­kodó kis- és középparasztok. <A termelőcsoport válaszadás­ra készült, a dolgozó parasz­tok feleletet vártak a tavaly Ősz óta felmerült kérdésekre. Dajka József, a tszcs üzemi A amerikalak koncentrációs táborokat létesítettek Délkoreában Az amerikai beavatkozók Ko­reában a partizánok ellen való harcban barbár intézkedéseket tesznék. Koreában azokon a he­lyeken, ahol még az amerikaiak &z uraik, 58 koncentrációs tábor működik. Ezekben 38.000 ko­reai hazafi sínylődik. A tábor­ban járványos betegségek pusztí­tanak. pártszervezetének titkára kezdte meg a beszédet. — Harmincan voltunk — mondta —, akik bízva a Párt szavában, semmi nélkül hoz­zákezdtünk. — Ezt tudjuk — mondta szinte egyszerre magában 17 egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt. És sürgették Dajka elvtársat: — Azt mondd meg, mi történt ezután? Hol álltok ma, mit értetek el? Erre va­gyunk kíváncsiak. S Dajka elvtárs sorjában elmondta: „Ma már 90-en va­gyunk 500 holdhoz." Szépszámú állatállományuk van: 200 hí­zó, 19 sőremarha, 16 tenyész­koca, 200 hízó, 47 disznó, 15 tehén, számos borjú, ló, csikó. Jól élünk és boldogok va­gyunk." És nem győztek csodálkoz­ni, amikor megtudták és meg is tekintették a motorral haj­tott mediOátort (takarmány­őrlőgépet) és szecskavágót, az újonnan épülő, 2 darab 120 köbméter űrtartalmú silót. A gondosan ápolt növényzetet A termelőesoport 13 mázsás búzaátlagát. Hisz az egyéni­leg gazdálkodók alig 8—10 mázsát értek el a környékben. Pedig már ez is jó eredmény­nek számított. — Saját szemünkkél győ­ződtünk meg a ti gazdaság­tokról, életetekről, amely könnyebb, mint a miénk — mondotta Hasszán Károly s elhatározta Magony György és Bimbó Lászl&vál azon nyomban, hogy belép a ter­melőcsoportba. • A termelőcsoportból Dajka József, öze István és Bozó János csoporttagok kezdték meg az új belépők csoportja mégszervezését. A termelő­csoport már az új belépőkkél beszéli meg jövő gazdasági évi problémáit. — Nekem van '4 hold gyü­mölcsösöm — mondja Hasz­szán Károly új belépő. — Uffy határoztunk most a cso­porttal, hogy a csoport föld­jéből jövőre jó darabot állí­tunk be gyümölcsösnek. A gyümölcstermelés féllenditi majd a csoport jövedelmét. Magony György és Bimbó László új belépők is sűrűn eljárogatnak a csoportba. Máris nagyon otthonosnak érzik magukat ott. S a csoport­tagok már most megtanítják őket a helyes munkaegység­számolásra. Ismertetik velük a brigád-, a munkacsapatszer­vezést. Sőt tanácsukat is el­fogadják. Nagymágocs dolgozó pa­rasztjai most már nemcsak a termelőesoport tagoktól, ha­Györgytől, Hasszán Károly­tól és Bimbó Lászlótól is ér­deklődnek a termelőesoport felől. S Hasszán Károly meg­fontolt szavakkal mondja: — Én csak azt tudom mon­dani, hogy leOokosabban most cselekedtem az életemben, amikor a termelőcsoportba je­lentkeztem. S minden becsü­letes dolgozó paraszt előtt nyitva áll az úl. Husz magyar úttörő Moszkvába utazott Husz magyar úttörőt — 10 leányt és 10 fiút ért az « megtiszteltetés, hogy a lenini Komszomol meghívására 40 napig a Szovjetunióban tartózkodhat. Szombaton reggel a Ferihegyi repülőtéren népes úttörő kük döttség búcsúztatta a Moszkvába induló fiatalokat, akiket az út­törő központ két vezetője kisér el nagyszerű utjukon. Donkó Zoltán, az úttörő mozgalom főtitkára búcsúztatta a csoportot, majd Molnár Lajos áttörő valamennyi magyar pajtás testvéri üdvözletét küldte az elutazókkal a szovjet pajtásoknak. AZ ÁLLAMOSÍTOTT FALUDI-MALOMBAN ŐRLIK AZ UJ BÚZÁT A dolgozó parasztság szorgal­mas munkájának eredménye, hogy az idén már most, július végén hatalmas mennyiségben áll az új gabona az állam, a dol­gozó nép raktáraiban. A szor­galmas munka eredménye, hogy a malomkövek már állandóan új gabonát őrölnek s csakúgy duz­zadnak a zsákok a finom, fehér, dús sikértartalmú liszttől, mely­ből sül a foszloSbélű. mosolygós cipó. önműködő mérleg A Szegedi Államosított Faludi malom már másfél hete állan­dóan új gabonát őröl. Most is hosszú sorokban állanak a ko­csik a malom előtt, olyan hosszú sorban, hogy a sor szinte végig­éri a Tisza Lajos-utcát. Van itt vagy 200 kocsi, egy-egy teher­autó is akad köztük. Gömbölyödő zsákok vándorolnak róluk a má­zsára. Illetve a zsákok már nem vándorolnak a mázsára. Csak a búza. ömlesztve. A garat alá önműködő mérleget szereltek, amely minden külső beavatkozás nélkül hajszálpontosan mér per­cenkint 125 kiló búzát. Minden 25 klónál fordul egyet a mér­leg óramutatója, halk csettenés és a lemázsált búza folyik a ga­raton az emeletekre. Éjjel-nappal megy a malom Akármerre megy az ember a malomiba, mindenütt újítással, észszerű sí téssel találkozik. Az­előtt nehé- munkával rakták át a gabonát az ikertárakba, most felvonót szerkesztettek, mely ma­gasabbra viszi fel a gabonát, mint a raktárak színtje ég így egyszerű csúszda segítségével, kiküszöbölve a nehéz rakodási munkát annyifelé lehet továbbí­tani a gabonát, ahányfelé szük­séges. A munka jó megszervezé­sével érték el, hogy minden zök­kenő nélkül ki tudják elégíteni a megnövekedett szükségleteket, a megnövekedett forgalmat. Pén­teken például kétszerannyi ko~ nem az új belépőktől, Magony esi várakozott a malom előtt. mint ma, mégis délután 5 árá­ra elfogytak a kocsik. Igaz, hogy átszervezték a műszakokat. Éj­jel-nappal, hétköznap, ünnepnap, állandóan megy a malom. — Emberemlékezet óta nem volt még ilyen jó a gabona — mondja Vajas József vállalat­vezető. — Acélos a szem, igen kevés a nedvességtartalma, ami egyrészt azt eredményezi, hogy könnyű a molnárok munkája, jól tárolható a gabona, másrészt pedig az új gabonából őrölt liszt rendkívül szaporít a siités alkalmával. Versenyben A bőséges termés, a dolgozó parasztság lelkes versenymozgal­ma, amellyel az aratást ós csép­lést végezte, még jobb munkára serkenti a malom dolgozóit. A malom minden munkása verseny­ben dolgozik. Most folyik a hosz­szúlejáratú versenyszerződések megkötése. A terv szerint egy héten belül a malom minden munkása megköti a hosszúlejá­ratú versenyszerződést, állandó­sítják vállalásaikat, új feladato­kat tűznek maguk elé. Hatalmas lendületet ad a versenynek a mi­nisztertanács határozata. Ennek alapján a Faludi malomban is rendezik a normákat és emelik az alapbéreket. Mert itt is mu­tatkoztak laza normák, melyek fékezték a veraenylemdület ki­bontakozását Szűcs István elv­társ lisztbeöntő például 160— 200 százalékos eredményt is el­ért. Érdemes megnézni, hogyan dolgozik Szűcs elvtárs. Szűcs Istvánnak hamarosan el­avul az u| normája is A kétkerekű zsákkocsi mérete csak egy zsákra készült Szűcs elvtárs azonban rájött hogy erre a kocsira két 'sőt három zsákot is rátehet Míg más egyen kint tolja a zsákokat a csúszdá­hoz, ö most hármasával szállítja. Igy aztán nem csodálkozhatunk a 200 százalékon. Szűcs elvtárs normájára azonban vonatkozik a minisztertanács határozatának az a része, hogy azoknál az ered­ményeknél, ahol a magasabb százalék nagyobb erőkifejtés út­ján jött létre, magasabb normát kel] megállapítani. Szűcs elvtárs így beszél: — Jellemző, mennyire ösztön­ző a minisiztertanács határozata. Mióta olvastam a határozatot, állandóan azon töröm a fejem, hogyan lehetne még magasabb, még jobb eredményeket elérni. Már be is adtam a tavaslatom. Ikerkocsit szerkesztünk melyre két zsákot lehet egymás mellé feltenni s ennek segítségével ha­marosan jelenthetem, hogy az új norma is elavult... Könnyebbé vált a munka Nem is kell kérdezősködni, miért avult ei a norma a malom­ban. Kézzelfoghatóan meggyőződ­het róla bárki. Itt van például a lisztkamra. Azelőtt egészségtelen körülmények között három em­ber dolgozott ezen a helyen. Most kamrába folyik a liszt, s miikor az megtelik, egyszerűen kiürítik. Készül az új raktár is. Kedden adjá-c át tendettetésének s ezzel igen súlyos, szűk kereszt­metszetet küszöbölném ki az üzemben. Az új raktár 45 vagen befogadóképességű lesz. A Faludi malom dolgozói meg­értették, hogy a dolgozó paraszt­ság lelkes gaboinabegyüjtési munkáját nekik még több, még jobb, még gyorsabb munkával kell támogatóiak. A malom agyit végén a raktárakba kerül be a gabona, a másik végén máris állhat oda a kocsi a csúszda alá, viheti a lisztet. Mint Bálint La­jos 8 holdas kisparaszt elmond­ja, soha ilyen jó kiszolgálást malomban még nem kaptak, mint most Érdemes wít sietni az ara­tással, cséptéssél, begyűjtéssel, mert az ipari munkásság hasonló jó munkával válaszol. A Faludi malom dolgozóinak jó munkája tette lehetővé, hogy Bálint ék holnap már megszeghetik az űj kenyeret s tele kamrával, derűs bizakodással tekinthetnek az egyre szebbé váló jövőbe. AMIRŐL A MAZSAKONYV BESZEL A gép mint epr örökké éhes torok nye'i egymás után tízével, húszával az összekötött ké­véket. Jó idő van a cséplésekre. Átnedvesedik az ing hátulja, hiába van kiengedve körül a gatyábóh A kenyérért küzdők izzadtságszaga a friss szalma kesernyés illatával ter­jeng a gép körül. Csattan a mázsa- A" teherkar megbillen a nagy súly alatt. Forgó Albert. a gazda öszehúzott szemöl­dökkel figyeli játszadozását. — 15 mázsa 20 kiló — és az ellenőr fel­csapja a föltámasztót. A követke­ző műveletként egy rózsaszínű könyvecskét húz elő, amelybe beír­ja a lomért mennyiséget. Ezután visszateszi a mázsa előtti kis ládi­kóba, hogy onnan elővegye ma vagy még ötször-hatszor­Ötször,. hatszor, s ki tudja há­nyadszor a két hét alatt. Ha nem is ezt, akkor egy másikat, harma­dikat, amelyik ilyen ugyan, mint ez, ugyanezt a célt szolgálja... Hogy miért? Máskor nem így volt ez... Azóta sok minden változott. Másé lett az ország, másért megy a munka. De hallga caak. könyv. Beszél... megszólal a ... Mint illik, előszöf bemutat­kozom: A nevem: Mázsakönyv. Gazdáim: a frigyei gépállo­más. — Ugy bizony — nyitja fel fedelét — azé a gépállomásé, ame­lyik az őszön és tavaszon szántot­ta a dolgozó parasztok földjét, hogy jó termésük legyen az idén. Most ls nyolc gépje csépel kint a határban. Kettő pedig: egy vonta­tó, meg egy traktor éjjel-nappal szántja a tartót. ... Hogy mit keresek itt? — Hát én azért vagyok, hogy ponto­san számontartsam a dolgozók ke­nyerét De fölmérem egyúttal azt is, hogy ki milyen jó gazda volt ebben az évben. Kivel szántatott; a gépállomással, vagy kölcsönvett kulákigával-e? Ugy sírt bele a lelkem a múlt­kor, amikor csupa gyerkőcszámokat kaptam. De nem csodálkoztam raj­ta. Molnár Pál az ősszel nem hall­gatott az okos szóra. Egy girhes lóval küzködte végig az öszi szán­tást. Nem úgy, m'nt Kádár István, aki jó etómflvelést adott a búzának a gépállomással. Meg is lett az eredménye. Alig tudtam felemelni a harmadik lapom a sok beírt má­zsától. Ez meg milyen kérdés? — mél­tatlankodik most a mázsakönyv. — Pontos vagyok-e? Azt- meghiszem. Tudom én, hogy miről van szó. Egy évi verejtékes kemény munka gyü­mölcséről, jövő évi boldogságunk alapjáról. Kenyerünkről. Nem tű­rök ezért semmiféle szabálytalan­ságot. Jól megcsináltuk Kehen Ist­ván 56 holdas kuliknál is. A kulák csak egyre ott sonfordált a mázsa körül. Babonázni szerelte velna a mázsát, hogy kevesebbet mutasson. De ott, az a magas elvtárs, — mu­tat az ellenőr felé Öröm Tamás nem hagyta magát befolyásolni. Dugába dóit e kulák minden kí­sérletezése. Mi meg százszorta na­gyobb éberséggel vigyáztunk min­den szem gabonára. Öröm ilyen elvtársakkal együtt dolgozni. Ezért gyűük, szaporodik egyre-másra a gabona. Én ötödik gyerek vagyok a családban. Büszke vagyok szü­leimre, testvéreimre. 1-765 mázsa elcsépelt gabonát tartanak azok nyilván. De azért én sem hozok szégyent rájuk. Több mint 300 má­zsánál tartok. Nem szerénykedem, de azért meg kell mondanom, hogy a dicsőség nem teljesen a mázsakönyv családot illeti. Ugy volt, hogy már az Indu­láskor cséplési versenybe léptünk Bobály Pál tömörkényi gépjével. Az első héten szép eredményt ér­tünk el. 607 mázsa gabonát csépel­tünk el. Hogy-hogynem történt a következő héten, csak azt vettük észre, nem tudjuk teljesíteni az elő­irányzatot. A felgyői gépek között a 7- helyre szorultunk le. Sebők Jó­zsef traktorista találta fején a szö. get. — Baj van a versennyel, elv­társak — mondta. — Lemaradtunk. Ezt pedig nem engedhetjük. — Bi­zony nem — hajtogatták az elvtár­sak- — Komolyabbra kell fognunk a munkát — mondta Vörös Sándor, cséptögépbiza'mi. — Mutassuk meg, mit tudunk. Meg kell nyer­nünk a versenyt bárhogyis — ha­tározott Bartha József csoportve­zető. Igy építhetjük csak igazán a szocializmust. — És ezentúl Ser. vánszki Mátyás népnevelő minden időt kihasznált, hogy átbeszélje a cséplőmunkásokkal a verseny állá­sát, és a további teendőket Mi lett az eredménye? Túltelje­sítettük az előirányzatot. A követ­kező héten 745 mázsát csépeltünk el az előbbi hét 570 mázsájával szem­ben. Azóta állandóan emelkedik a teljesítés. Ha így megy, még ezen a héten befejezzük a cséplést. És nem lesz más hátra, mint az elcsépelt gabona maradéktalan begyűjtése. Nem mondom, ebben is szép ered­mények mutatkoznak. Deák István terményátvevőnek igencsak szapo­rázni kell a munkát, mert a fel­győi dolgozó parasztok máf eddig is több mint 35 vagon gabonát gyűjtöttek be. Ahol a mult héten csépeltünk, Nagy Istók Sándor, Lantos Sándor még azon melegi­ben, a géptől szállították be a rak­tárba gabonájukat. Amint hallot­tam, Forgó Albert, — ahol most csépelünk, — is azt számolgatja, mi marad fölöslegbe, mert mint ahogy ő mondja, beadja az utolsó szemig. Nem hiába olvasta Mind­szent és Szegvár versenyfelhívását, hogy augusztus 20-ra, az Alkot­mány ünnepére minden szenn ga­bona bekerüljön a raktárba. • Ismét csattan a mázsa. — Csak úgy mérje, ahogy röndös. Igazsá­gosan — hallatszik a g"azda, Forgó Antal dolgozó paraszt hangja. Az ellenőr a mázsakönyv után nyúl. Az, még mielőtt elhallgatna, visz­sza'-iái ltja: Nem akartam elfelej­teni, hogy azért is sietünk a munkával, hogy Felgyőn a csép­les befejezését elsőnek jelenthes­sük Rákosi elvtársnak. O. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom