Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-27 / 172. szám

CSÜTÖRTÖK, 1950. JULIUS 27/ 5 JflepuáltazM az élei a cséplőgépeknél is A harmincötös Hofherr-traktor' ellenállhatatlan erővel hajtja a hatalmas 47 collos cséplőt. Csak úgy nyeli a hosszúszalmájú ro­zsot. Az etető szakszerű mozdu­lattal eresztgeti bele a kévéket és gyorsan tűnik el a kis asztag minden kévéje a cséplőgép fene­ketlen gyomrában. A zsákokban gyorsan szaporodik a szem. a dol­gozók kenyere. Azt gondolhat­nánk, hogy évek óta mindig igy van ez. és semmi változás nincs, a dorozsmai szérűskertben. És valóban az asztagokat most is olvan sorokba rakták, mint ré­gen, a szalmát polyvát is úgy rakják össze kicséplés után. mint a felszabadulás előtt, a dolgozók is olyan porosak, mint máskor. Mi hát a változás? Ezt maguk a dolgozók mondják meg. A gép zúgása elhalkul, leránt­ják a nagy szíjat, újra állítanak. Az etető, Zádori Dávid megtörli izzadt, poros homlokát és lejön a létrán. Mozdulatán látszik, már nem először teszi meg ezt az utat a cséplő tetejétől a földig. Nyolc éve etető cséplőgépnél. Sok gabonát beleeresztett már nyolc év alatt a gépbe, de ilyen tolkiismeretesen még soha nem dolgozott, mint az utolsó évek­ben. Tisztájban van azzal, az etető lelkiismeretes munkájától nagyban függ, hogv sok-e a szemveszteség, vagy sem. A felszabadulás előtt nem volt értelme a lelkiismere­tes munkának, csak azon vol­tunk, hogy minél többet keres­sünk — mondja. — Nem néztünk a minőségre, mert olyan keveset kaptunk, hogy még megfeszített munkánk után is alig érte el heti keresetünk az egy mázsát. Sokszor hét-nyolc héten ke­resztül is csépelt a gép, de ami­kor a génrészért a dolgozók a géptulajdonosnál a zsákot tartot­ták, csak nagyon vékonyan csor­gott bele a kenyérnekvaló. Alig tudtak hat-hét mázsát keresni pedig igen sokat dolgoztak még éjjel is. Abb,T a pár mázsa ga­bonából vékony szelet kenyeret lehetett vágni a Zádori Dávid öttagú családjának is. A géptulajdonos Ma a dolgozók nem három, ha­nem hat, az etetők pedig mint szakmunkások külön tíz száza­lékot kapnak. Hogyan használta ki a kulák a szakmunkást a felszabadulás előtt? Ennek igen sok módja volt. Zádori Dávid még élénken visszaemlékezik azokra az időkre amikor csak azért, hogy a cséplőgéphez el­mehessen etetőnek, egv hetet ingjren kellett javítania a kulák gépjén és mégis csak 3—3 és fél százalékot kapott. Lapozzuk fel a mázsakönyvet. Ez a gép még aránylag igen ke­veset csépelt el. mégis 1800 má­zsa körül jár három heti teljesít­ménye. A dolgozóknak három hét alatt is — pedig nem egyszer meg kellett állni az időjárás mi­att — közel van a keresetük az öt mázsához. Régen, ha megsza­kadtak, sem tudtak többet keres­ni egy mázsánál hetenként, most oedig majdnem minden héten el­éri, va"v megközelíti keresetük a két mázsát. Rövidebb idő alatt is jóval több kenyérnek való jut a dolgozók éléskamrájába — mert kevesebb jut a cséplőgép­tulajdonosoknak. Nem hízhatnak már a dolgozók zsírján, mint ré­gen. A dolgozók pedig nyugod­tan nézhetnek t\ tél elé, mert aki négy-'' hetet eltölt nyáron a cséplőgépnél, annak nem kell aíon törnie a fejét: vájjon lesz-e a családnak télen kenyere? Ez a magyarázata annak, hogy miért dolgoznak olyan lelkesen, szorgalmasan a cséplőgépek dol­gozói Dorozsmán, de mindenütt másutt is az o:szágban. Tudománnyal a béke megvédéséért A néphez hű értelmiségi dolgo­zók Szegeden is minden erejükkel segi'ceni igyekeznek a koreai nép szabadságharcát anyagi felajánlá­sokkal, de ezzel együtt minél jobb munkateljesítményekkel is. Tudják, hogy a dolgozók államának erősí­tésével az egész héketábort erősitik, békénk megvédését segítik elő. Ennek a gondola'tnak alapján szü­letett meg az a nagyjelentőségű tu­dományos munkafclajánlás is, amely a Szegedi Tudományegyetem békevédelmi bizottsági gyűlésén hangzott el. Itt dr. Bácskay Gyula tanársegéd a korrozió kutató labo­ratórium nevében mondott felszóla­lásában bejelentette, hogy a fasisz­ták esztelen pusztítása következté­ben tönkrement és az ötéves 'terv keretében megépítésre kerülő buda­pesti Boráros-téri híd rozsdaelleni védelmét jövőév februárja helyett már idén decemberre kidolgozzák'j hogy az fgy megnyert idő't további nemzetgazdaságilag is fontos kér* dések megoldására fordítsák és ez* zel a béke, az emberiség boldog** lásának ügyét szolgálhassák. — Világosan áll előttünk, —i hogy mi történik Koreában. Látjuk, hogy mi az imperialisták célja: a háború. Mi a béke hívei vagyunk 8 a laboratóriumokban a Párt vezeté. sével békés építő munkát akarunk végezni. Látjuk, Hogy a koreai kér­dés mindannyiunk ügye. Az flzemt dolgozók munkafelajánlásokkal és anyagiakkal sietnek kifejezésre jut, tatni együttérzésüket. Mi az ipari dolgozók példája nyomán a tudo­mány eszközeivel sietünk a békés, épitő munka segítségére. A szakszervezeii bizottság munkájának bolsevik módszére A Párt aktívái segítségével úgy irányítja a szakszervezeti munkát, hogy abban érvényesül­jenek a bolsevik munkamódsze­rek. Az üzemek szakszervezeti bizottságai a Párt vezetése mel­lett kiváló munkát végeznek. A szakszervezeti taggyűléseken a szakszervezeti bizottságok be­számolnak munkájukról, a tag­ság pedig önkritikával és éles elvi kritikával támogatja a ve­zetőség munkáját. > A rosztovi területen lévő do­hánygyár szakszervezeti bizott­sága eredményes munkát végez. A dohánygyári munkások szocia­lista versenyt indítottak a nyersanyaggal való takarékosko­dásért. Az üzemi bizottság ezt az alulról jövő kezdeményezési, felkarolta, de nem szorítkozott a munkaveresny formális jóvá­hagyására. Termelési értekezle­tek szervezésével és az üzemi Uj terrorhullámmal „ünnepelte" a Tito-banda az 1941-es felkelés évfordulóját bem törődött azzal, hogy a dol­gozó mit ad a gyermekeinek en­ni. Éhes? — Dolgozzon többet — gondolta. Mintha nem dolgo­zott volna kora hajnaltól késő éitszakáig a gépmunkás, ö bi­zony nem adott többet 3—3 és fél százaléknál. A nagyobb részt — c. hat-hét százalékot pedig — a géptulajdonos raktárába szál­lították. Azért jutott a dolgozók­nak kevés kenyér, mert a kulák­nak sok volt. Ha baleset érte a dolgozót a gépnél, az az ő baja volt. Ki törődött vele? Senki. Most másképp van. A dolgozók állama gondoskodik a dolgozók­ról: minden gépmunkás OTI­tag. Pusztamérgesen ma befejezik a cséplést Még zúgnak a gépek, csendes du­ruztolással zizeg a kalász, amint a sinek elkapják és belegyűrik a cséplő belsejébe. Dolgozó paraszt­ságunk igyekezett a gabona aratá­sával, behordásával, a cséplőgépek dolgozói pedig sietnek elcsépelni, hogy a magyar dolgozó nép kenye­re minél előbb a raktárakba kerül­jön. A felszabadulás előtt sokszor ilyenkor indultak meg a cséplőgé­pek az Alföldön- Most azonban a terv­szerű gazdálkodás eredményekép­pen már vannak községek, amelyek befejezték a cséplést, vagy a csép­lés befejezése előtt állanak. Pusztamérgesen ma száz. százalé­kosan befejezik a cséplést. Üllés község, Bordány 29-re, Domaszék péntekre. Mórahalom, Dorozsma, Sándorfalva ugyancsak ezen a hé­ten akarják befejezni a cséplést. Szegeden előreláthatólag 31-én fe­jeződtek be a cséplési munkálatok. „Az elmúlt hetekben ünnepel­ték Jugoszlávia különböző ré­szein az 1941. évi felkelések év­fordulóját. Az ilyen napok előtt, amelyek emléke még jobban fel­ébreszti a jugoszláv népben a Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránti cdaadó szeretetet, — Titőékat a hideg rázza fél­lelmükben — írja r levélíró. — Ezért fo­kozták a terrort és a letartózta­tásokat. Igy akarják elfojtani az esetleges lázadásokat. Június második felében Bo­szanszka Kraiina volt Titóék számára a „veszélyes" terület, ahol felkeléstől kellett tartaniok. Ezért a banja lukai. mrkonyics­grádi és jacei járásba élküldték a hirhedt „KNOJ", vagyis a ju­goszláv íiépvédelmi hadtest kü­lönleges „repülő osztagait". Az osztag csoportokra oszlott és el­helyezkedett az egyes járások­ban. mégpedig olyan parasztok­nál rekvirált szállást magának. akikről tudta, hogy nem hívei a Tito-rendszernek. A felkelés évfordulója előtt néhány nappal megkezdődtek Boszanszka Kra.jina különbö­ző járásaiban a nagv letar­tóztatások. A „gyanús" sze­mélyeket ott tartóztatták le, ahol éppen megtalálták őket, az utcán, a mezőkön vagy a munkahelyeken. Letartóztatták többek között az ,.Elektra-Boszna" üzem igaz­gatóját. Rajacsics mérnököt, a „Granap" igazgatóját, Raza elv­társnőt, az ifjúsági vezetőt. Cse­dot, a Jajce járási közvádlót. Spadijer tanítót és másokat. A iajcei üzemekben és intézmények­ben 33 munkást tartóztattak le. A letartóztatottak valameny­nyien párttagok és résztvet­tek a népi felszabadító har­cokban. A letartóztatottakat a ban ja-lukai hirliedt bör­tönbe, a ..Fekete házba" vit­ték. ahonnan előzőleg szaba­donbocsátották az usztasá­kat és a csetnikeket. A letartóztatásokat követő „párbértekezleten", melyen jelen volt Peko Daposevics tábrnok, Tito egyik leghűségesebb lakája is, néhány titóistán kívül senki sem szólalt fel és nem volt haj­landó elítélni a letartóztatott elvtársaikat. Dapcsevics kényte­len volt megállapítani hogy „az értekezlet békülékeny magatar­tást tanúsított a Tájékoztató Iroda határozatóval szemben". A felkelés évfordulójának nap­ján, amikor a Lakva-hegyen ün­nepséget rendeztek, egy boszniai miniszter mondott beszédet. Rágalmazta a Szovjetuniót és Sztálin elvtársat. A nép azonban már beszéde kezde­tén tüntetőleg hátat fordí­tott neki, maid mintegy ezren hazafias da­lokba kezdtek, éltették a Szov­jetuniót és Sztálin elvtársat és félbeszakították a szónokot. „Alulírott Darida Má­ria. kérem az Orvoskari Tanulmányi Osztályt, hogy egyetemi hallgató­nak felvegyenek. Szüleim dolgozó kisparasztok, ki­lenc kat. hold földön gazdálkodnak, amely in­gatlanból szüleimen kí­vül nagvszüleim is élnek. Szerelnék tanulni, hogv tudásommal hozzájárul­jak a szocializmus építé­séhez. ezért kérem a ta­nulmányi osztályt, legye­nek segítségemre. — Da­rida Mária, Békésesaba." Ez a felvételi kérvény érkezett a napokban a szegedi tudományegyetem orvoskari tanulmányi osz­tályára. Ebben még ma­gában véve nincs is sem­mi érdekes, hiszen egyre több azoknak a munkás­és dolgozó pnrasztfinta­loknak a száma, akik lovább akarnak tanulni s egyetemre. főiskolára akarnak járni. Sokkal ér­dekesebbek azonban azok az előzmények, amelyek ennek a kér­i vénynek Szegedre jutása előtt lezajlottak és ame­lyek egyben rávilágíta­nak a helyes felvilágosi­tó munka fontosságára. Az történt ugyanis, hogy Laurlnyec Erzsébet ug.vanesak 9 holdas cso-­vási dolgozó paraszt lá­nya nem jelent meg az egyetem felvételi vizsgá­ján. A bizottság lagiai nem Indták mire vélni távolmaradását, s mivel minden dolgozó fiatal Mindketten továbbtanulunk továbbtanulása fontos népi demokráeiánk szá­niára, Fekete Károly elv­társ orvostanhallgató —, aki maga is dolgozó kis­paraszt gyermeke —•, el­határozta, hogy felkeresi a távolmaradót. Szívesen, örömmel fo­gadták Laurinyeeéknél Fekete elvtársat, de a beszélgetés során kide­rült, hogy Lnurinvec Er­zsébetnek más szándékai vannak, mint a tovább­tanulás. „Férjhez szeret­nék menni, s n vőlegé­nyem nem akarju, bogy továbbtanuljak" — val­lotta be végre. A vonal csak reggel indult tovább, igy Feke­te elvtársnak bőven ju­tott ideje a beszélgetés­re. Laurinyecék szívesen is beszélgettek vele éle­tükről, a falu életéről, arról a hatalmas válto­zásról, amely a felszaba­dulás után bekövetkezett, amely számukra is a bol­dogabb, jobb, szabad éle­let hozta. A vacsora után megérkezett a vőlegény is, Beládi Kálmán tiszt­viselő, egy vasúti altiszt fia. Vele együtt jött át Darida Mária, aki jelen­leg a DÉFOSz-nál dol­gozik. Igy a beszélgetés ismét az egyetemre, a tanulásra, n fiatalok sor­sára terelődött. Fekete elvtárs lelkesen, szinte nekitiizesedve beszélt ar­ról az új diákéletről, azokról a széleskörű le­hetőségekről, amelyeket Pártunk, népi demokrá­ciánk biztosított az egye­temi, főiskolai fiatalok számára. Az érdeklődés egyre jobban nőtt beszé­de során, s a búcsúzás meleg kézszorításéban már valami igéretféle Is benne volt. Korán reggel, még a vonatindulás elölt inog is jeleni újból Darida Mária, hogy átadja felvé­teli kérvényét. Fekete e'vtárs boldogan hozta a kérvényt Szegedre, de nemsokára rá itt újabb kellemes meglepetés érte. Szerdán délelőtt a felvé­teli vizsgára nemesak Da­rida Mária jött el, ha­nem vele jött Laurlnyec Erzsébet is, sőt még a vőlegényét Is magával bozla. — Nagyon megtetszett, amit az egyetemről, a to­vábbtanulásról hallot­tunk, — mondotta kissé szégyenlősen, de biztns elhatározással Laiirinvec Erzsébet. — Különösen a gyógyszerészi pálya iránt érzünk nagy ked­vet, ezért határoztuk el, bogy mindketten tovább­tanulunk. Darida Máriának in­kább a biológia iránt nyílt meg jobban az ér­deklődése a már itt hal­lottak alapján. Növény­nemesítő intézetnél sze­retne majd dolgozni s biztosan meg is lesz erre a lehetősége. A jó felvilúgositó mun­ka és n népi demokrá­riánk, ötéves tervünk ál­tal nyújtott óriási lehe­tőségek megismerése így segített hozzá három dolgozó fiatalt a tovább­tanuláshoz, s így biztosí­tott új szakcmberjelölte­krt a szocializmus építé­séhez. Nem marad el azért az esküvő sem. Nem kell várni vele, mint régen, a felszabadulás előtt, a­mlknr a továbbtanulás, lakás, ellátás ezer meg ezer gondot jelenteit s a mindennapi kenyérgnn­dek akadályozták a ta­nulást. Ősztől kezdve ugyanis új diákszálló­rendszer s különféle ösz­töndíj biztosít nyugodt tanulást, nyugodt megél­hetést az arra érdemes fiataloknak. Ebből kifi­zethetik a diákszálló dí­ját, amely fűtést, világí­tást, ágyneműt, ruhamo­sást biztosít számukra, sőt kifizethetik a teljes ellátást biztosító menza díját is és még mindig közel 200 forint marad havonta kettőjük számá­ra. Érdekes, de mégis jellemző ennek a három fiatalnak a példája. Uj diákéletet s a benne ki­alakuló újtipusií embert mutatja, de vele együtt azokat az óriási lehelő­ségeket is. amelyeket a Szovjet Hadsereg által hozott felszabadulás ntán Pártunk nyitott meg, a magyar fiatalság előtt újság segítségével széles körben ismertette a HtAIó munkások tapasztalatait A szakszervezeti bizottság jé munkájának köszönhető, h'Ty ma 30 olyan brigád dolgozik a gyárban, amely a megtakarított anyagból állít elő kiváló minő­ségű termékeket. A dohánygyár szakszervezeti bizottságának elnöke, Kondraso. var elvtársnő munkája példa ate ra, hogyan kell dolgoznia a szak. szervezeti funkcionáriusnak. Az ő kezdeményezésére építették új. já a hitleristák által elpusztí­tott üzemi úttörőtábort. Kondra. sova nem riadt vissza a nehéz­ségektől. A pártbizottság és a szakszervezeti bizottság segítsé­gével a dolgozók tömegeire tá­maszkodva, jól megszervezte a munkát, előteremtette a szüksé­ges anyagot és a munkaerőt. Az úttörőtáborban jelenleg már áno gyermek Cdlil. Kezdeményezőkészség és a Párt határozatainak következe, tes végrehajtása jellemzi a „Krasznij Akszaj"-gyár szak­szervezeti bizottságának tevé. kenységét. Amikor az ország él­üzemeilben kezdett elterjedni a gyorsvágás módszere, a szak­szervezeti bizottság a munkásé k, technikusok és mérnökök bevo­násával hozzálátott a evorsvágá. ?on alapuló technológia bevezető, séhez. ! A gyár kovácsműhelyében má­jusban emelkedett a selejt. A szakszervezeti hizottság tagjai vizsgálatot tartottak és ebbe be­vonták a dolgozókat, valamint más műhelyek szakembereit. Ki­derült, hogy a selejt növekedése a fer»?eflT8lem elhanyagolásának következménye. A tervfegyelem pedig azért lazult meg, mert a műhely vezetői nem ellenőrzik a munkafolyamatot. A szakszer­vezeti bizottság taggyűlésén éle­sen megbírálta Verholomov mű­helyvezető tevékenységét. A hi­bák feltárása a fogyatékosságok kiküszöbölését eredményezte. A szakszervezeti bizottságok mindenütt igyekeznek jó munkát végezni. Az igyekezet azonban önmagáiban véve nem elegendő. A ió szándékot szervező münká­val kell egyesíteni és a termelés­sel kapcsolatos határozatok vég. rehaitását ellenőrizni kell. Döntő jelentőségű a feladatok kOfeifciwet víorebai'áR*. Belefogni valamilyen feladat megoldásába és aztán elhanya­golni a feladatot — ez nem bol­sevik munkastílus. A szakszerve­zeti vezetők munkamódszer te­kintetében is a Bolsevik Párt ta­pasztalataira kell, hogy támasz­kodjanak. Ha a szakszervezeti bizottság jól dolgozik, ha a szakszervezeti munkában érvényesül a Párt ve­zetése. akkor szakadatlanul emel. kedik a munka termelékenysége is, lehetővé v"ik az elavu't nor. mák megdöntése és az új nor­mák alaDián a dolgozók eredmé­nyesen építhetik a kommtmiz. must.

Next

/
Oldalképek
Tartalom