Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-26 / 171. szám

SZERDA, 1950. JULIUS 26. 3 PÁRTÉLET Uj normákkal, uj lendülettel a hosszúlejáratú versenyszerzödések teljesítéséért A munka nálunk is, éppúgy, mint Sztálin elvtárs 1930-ban az SzK(b)P XVI-ik kongresszusán mondotta: becsület, dicsőség, ér­dem és hősiesség dolga." Hogy ezt el tudtuk érni, azt a Szov­jet Hadsereg felszabadításának, Pártunk helyes politikai irányí­tásának és győzelmes harcainak köszönhetjük. Nekünk ma, ami­kor szabadon, saját hazánkban magunknak dolgozunk, az a fel­adatunk, hogy minden erőnkkel a termelékenységet emeljük. A termelékenység emelésének egyik eszköze a szocialista munkaver­seny kiszélesítése. Pártunk felhívására üzemünk dolgozói is megértették a mun­kavcrseny fontosságát és ma már produktív gépmunkát végző dol­gozóinknak 93.7 százaléka mun­ka^ersenyben van. Természete­sen ez nem ment máról-holnap­ra, a munkaversenyt nem lehet „íróasztal" mellől szervezni. Eh­hez szükséges volt a jó, alapos felvilágosító munka, hogy min­den egyes dolgozóval meg tud­juk értetni a munkaverseny fon­tosságát. Amint javult a népne­velő, felvilágosító munka, egyre többen és többen kö­töttek egyéni versenyszerző­dést. Amig üzemi pártbizottságunk, atepszervezeteink reszortmunká­nak fogták fel a nevelés, a fel­világosítás kérdését — ez meg­mutatkozott a versenyszerződé­sekben is. De amikor hetenként rendszeresítettük a népnevelő értekezleteket, kikonkrétizáltuk az országos problémákat, helyi­leg meghatároztuk a feladatokat és üzemünk dolgozói látták, hogy pártszervezeteink törődnek a dolgozók problémáival, mind­ezek hi.asa a versenyszerződések megkötésénél is megmutatkozott. Ezt mondja el például Kardos József kézigerebenező is. akit Makra Gyula népnevelő világo. sito't fel az egyéni verseny fon­tosságáról. „Beláttam szavainak nagy jelentőségét és éreztem, hogy csakis a munkaversenybe bekapcsolódva vehetem ki ré­szem méltóképpen a szocia. 1 izmus építésének munkájá­ból" — mondotta. Természetesen munkaverse­nyünknek az eredmények mel­lett megvoltak a maga hibái is. A legfőbb hiba az volt, hogy a munkaverseny kampányszerűvé vált. Például a sztálini műszak­ban az üzem dolgozóinak körül­belül 65 százaléka volt verseny­ben és amikor olnnill a műszak ' elkövetkezendő hetekben nem­s a váltait feladatot 57 száza- hogy elérik, hanem túl is szár­„Most ugy érzem, hogy ez az aláírás részesévé tett a szocia­lizmus építésének, ötéves ter­vünk sikeres befejezésének." Ahol a szerződéskötés előtt nem volt megfelelő felvilágosító munka, ott a dolgozók bizonyta­lankodtak a vállalásokkal. Vi­szont ott, ahol jói összedolgozott az alapszervezeti háromszög, előre feltérképezték az elvégzen­dő feladatot s a felvilágosító munka mellett megvolt a szak­mai alátámasztás is, ott szintén jól haladtak a szerződéskötések. Dolgozóink általában megértették a hosszúlejáratú szerződés fontosságát és anélkül, hogy a szerződéskö­tés kampányszerű lett volna, a Szeged városi Pártértekezletre befejeződött a szerződéskötés. A jó munka mellett is mutat­koztak hibák. Bár a Pártbizott­ság politikailag irányította a dolgozókat, a felvilágosító mun­kán keresztül iránytmutatásával segítette az alapszervezeteket, az ü. b. a versenyirodával naponta megbeszélte a feladatokat, de a munkába nem vonta be eléggé a műszaki dolgozókat. Ennek az lett a következménye, hogy bár nem nagy százalékban, de vol­tak dolgozók, akik csak látszatra kötöttek szer. ződést. Például kártoló osztályunk több dolgozója, akik május 25-én, a szerződés megkötésekor vállalták, hogy második negyedévi tervü­ket 12 nappal előbb fejezik be és ugyanakkor már augusztus 9-i tervüknél tartottak. — Azóta hozzáláttunk a hibák kijavításá­hoz és a szerződéskötések to­vábbfolytatásához, azoknál a dol­gozóknál, akik még nem kötöt­tek szerződést, vagy mint uj munkavállalók nemrég kerültek az üzembe. A hosszúlejáratú versenyszer­zödések túlteljesítéséhez ujabb lendületet ad a minisztertanács határozata a norma és alapbé­rek rendezéséről. A normaren­dezésso] megszűnnek majd a la­za normák és az alapbéreknél lényegesen figyelembeveszik a jó szakmunkásokat és mindazokat, akik nemcsak mennyiségi, ha­nem minőségi munkát is végez­nek. A minisztertanács határoza­ta ujabb alkalmat ad az üzemek dolgozóinak, hogy bebizonyítsák a Párthoz, a munkához. a termeléshez való jó viszonyukat. S ha az új normákat nem is tud­I ják elérni az első napokban. az százalékot tesz ki, hanem telje sen megszűnik, ha üzemünkben a munkafegyelem még jobban meg­szilárdul. ha a műszaki dolgozók az eddiginél még jobban segítik a fizikai dolgozókat, rávilágíta­nak szakmai hibáikra, kiküszö bölik a gkiállásokat, egyenletes­sé teszik a termelést, ha szak­tanfolyamokat szerveznek, elin dítják a szakkönyvek és szak brosúrák olvasók táborát, felvi­lágosító munkában rámutatnak egy-egy szakmai hibára és ellene a népnevelőkön keresztül megin­dítják a harcot, akkor eredmé­nyeink nem maradnak el. És mi azon leszünk, hegy eredményeink ne maradjanak el. Pártunk út­mutatásait, amelyek megvalósí­tásával a Szovjefunió-vezette bé­ketábort erősítjük — maradékta lanul győzelemre visszük. Klein Sándor, a Szegedi Kender T>árfbittott,sáfának titkára Szegedi fiatalok harca az uj kenyérért Amióta új kenyerünk betakarí­tása megkezdődött, minden vasár­nap üzemi és tanulófiatalok gyüle­keznek vidám énekszóval a városi DISz székház előtt. Reggel 6 óra­kor, amikor az utcán még alig járnak, vidám énekszó veri fel az utca csendjét. Ezek a fiatalok in­dulnak útnak a megye termelőcso­portjaiba, hogy ezévi gabonatermé­sünk betakarítását idő előtt befe­jezhessük. Ugyanilyen örömmel és vidám­sággal indult útnak vasárnap kora reggel 250 üzemi és tanulófiatal a DISz székház elől. A szegedi ipari tanulófiatalok megmutatták, hogy nemcsak a gép mellett és az épít­kezésnél állják meg helyüket, ha­nem kiveszik részüket a kenyér­csatából is. Az Építőipari tanuló­otthon és a Petőfi tanulóotthon if­júmunkásai vasárnap reggel elin­dultak a Dózsa György termelőcso­portba, hogy segítsenek és kive­gyék részüket a termelőesoport munkájából. Lelkes fiatalok érkez­tek a földekre s nótaszóval mar­kolták meg a kapanyelet, azzal a tudattal, hogv minden kapavágás, minden kalapácsütés a gyárban egy újabb segítség a hősiesen har­coló koreai népnek s ugyanakkor egy újabb csapás az imperialisták­nak. Résztvettek ebben a munkában a „Szabad Ifjúság" énekkar tagjai is, akik nemcsak az üzemekben és az énekkarban veszik ki részük/t a munkából, hanem bebizonyitották a sándorfalvi „Rózsa Ferenc*' ter­melőcsoportban, hogy a szőlőkapá­lásban is megállják a helyüket. De ugyanígy meg kell említeni a Gyufagyár ifjúmunkásait, a Szegedi Kender fiataljait és a diákfiatalo­kat is. Büszkén számolhatunk be a Pártnak arról, hogy a mezőgazda­sági munkákból a szegcdi fiatalok is kiveszik részüket és örömmel fogják meg a kapa nyelét, mert tudják, hogy a sajátjukat kapálják s nekik terem a föld. Az Állami Védőnőképző 40 nö­vendéke is útnak indult vasárnap az újszegedi termelőcsoportba. Ez a szervezet nem egy alkalommal vet­te már ki részét a különböző me­zőgazdasági munkákból. A Láda­gyár ifjúmunkásai is önként jelenti keznek hétköznapokon is gyomir­tásra, vagy más hasonló munkára az „Alkotmány" termelőcsoportban. Ifjúmunkás és tanulófiataljaink továbbra is lelkesedéssel várják a vasárnapot, hogy felbúgjon a gép­kocsi és elindulhassanak a közeli termelőcsoportokba, a kukorica, ré­paföldekre, ahol bebizonyftják, hogy munkájukkal győzelemre segftik a dolgozó nép kenyérért vívott hari cát. Reszta Miklós DISz szegcdi titkára. NEM LESZ GOND A TÉLEN a mácaUalmi teitnct'ác8>6paUfran A KÉT TERMELÖCSOPORT EGYESÜLÉSÉVEL EGYRE NÖVEKSZIK AZ ÉRDEKLŐDÉS A TERMELŐSZÖVETKEZETI GAZDÁLKODÁS IRÁNT lékka] túlteljesítettük, mint aki jó] végette dolgát, versenymoz­galmunk is elaludt. Ujabb erőfe­szítések árán tudtak csak élet­rekeltem, az április negyediki munkafelajánlások során. Ugyan­így jártunk a május elsejei fel­ajánlásokkal is. Természetesen a munkaverseny hullámzása kihatással volt termelékeny, ségünkre is. Nem kis mértékben a kampány­szerűség veszélyeztette tervfe­gyelmüiiket is. Fariunk bölcs útmutatása nyomán a hosszúlejáratú ver­senyszerzödések uj fejezetet nyi­tottak a szocialista munkaver­seny továbbfejlesztésében. A mi üzemünkben is a pártbizottsá­gunk irányításával, népneve­lőink, pártcsoportvezetőink fel­világosító munkája segítségével az üzemi bizottság, majd a szak­szervezeti bizalmi testület hozzá­látott a hosszúlejáratú szerződé­sek megkötéséhez. Ahol a fel­világositó munka jó volt, „nem futárszerüleg" ismertették a szerződés fontosságát, ott jól men a szerződéskötés. Unnepszámba ment egy-egy szerződés aláírása. Például kézi gerebenező osztá­lyunkon. am'kor Makra Gyula aláirta szerződését, kijelentette: nyalják azokat. Igy vélekedik Koszorús István is, aki az el­múlt hetekben átlag 176 száza­lékot teljesített. „Bebizonyítom, hogy a normarendezés után is tartani fogom eddigi eredménye­met'' — mondotta. Ugyanígy nyi­latkozott Csende Piroska 200-as brigádvezető is, vagy Lacsán Ist­ván szortírozó. A normarendezés után ők is azon lesznek, hogy elérjék, sőt túlszárnyalják eddi­gi termelési százalékukat. A normarendezéssel kapcsolat­ban minden támogatást meg­adunk dolgozóinknak, hogy újabb, hatalmas lendülettel lás­sanak hozzá az új normák telje­sítéséhez. Mint mindemben, úgy most is üzemünk kommunistái­nak kell élenjárniok, s bebizonyí­tani, hogy ; egértik: a normaren­dezés, a régi elavult normák túl­szárnyalása elengedhetetlen feltétele a szocializmus építésének. Természetesen a példamutatás mellett szükséges a jó felvilá­gosító munka is. Ha ez megvan s üzemünkben havonta átlagosan nem* 11 újítást adnak be, hanem legalább négy-ötször ennyit, ha nem 48 lesz a munkamódszerát­adók száma, hanem többszázra is felemelkedik, ha r. későnjövők száma havonta a dolgozók lét­számához viszonyítva nem 1.84 — Ma újra háromezer forin­tot tettem a bankba — ezekkel a szavakkal érkezett baza Szegedről Zina Miklós elvtárs, a mórahalmi Vörös Béke ter­melőcsoport elnöke. A terme­lőcsoport tagjai örömmel vet ték- körül és nagy megelége­déssel hallották szavait. Szőlőből, dinnyéből árulták ezt az összeget. Megelégedet­tek valamennyien. — Szaporodik a télirevaló — mondogatták. — Nem kell már rettegnünk a téltől- mint régen. A fejadagunk már a raktárban van, elgépeltünk id jében és még 110 mázsát az államnak is beadtunk. Lesz ruhánk, lesz hízó is télire. Lesz, mert közösen dolgozuuk érte. Kijjebb kövéren kel a cso­port kö'esvetése. Idejében ve­tették. aratás után mindjárt. Jó' jött rá az e»ő, szépen is kel. Mellette egy tábla gyapot. Haragoszölden válik el a bar­nás színű fö'-dtől. Zina elvtárs szeretettel simít végig a gya­pottal telt gubókon. Ki gon­dolta volna valamikor, hogy itt. a mórahalmi homokon még gyapot is teremhet? A föld volt kulákgazdája bizto­san nem. Két hold gyönyörű kender terül el közvetlenül a gyapol­föld mellett. Valamikor valu­tát, vagy . értékes terményt ke'lett adnunk érte külföld­nek. de ma már sikeresen ter­melik termelőcsoportjaink. Ar­rább cukorrépa föld húzódik. Egy kicsit megkapta a me­leg, de azért így is alig látni kövér leveleitől a földet. Eb bői is szép termésre számit a csoport. Zina elvtárs dél felé mutat. — Az ott a Béke termeié­csoport. Határosak vagyunk. Ugy gondoltuk, miért forgá­csolódjék szét a munkaerő, hát egyesültünk még július 12-én. Minden csoporttagot külön megkérdeztünk, mi a véleménye az egyesü'ésről és közösen határoztuk el a két csoport egyesítését. Az őszi munkákat már közösen végez­zük. Megszaporodik a föld, megszaporodik a munkaerő­106 tagja volt a két csoport­nak az egyesüléskor, azóta csak kél hét telt el, de már ujabb kilenc jelentkező írta alá a belépési nyilatko­zatot. A mórahalmi dolgozó pa­rasztok figye'-emmel kísérik a csoport minden munkáját és a rövid idő alatt elért szép eredmények úgy vonzzák a társasgazdálkodás felé a dol­gozó parasztokat, mint fény a lepkét. A vasút mellett nagymeny­nyiségű vályogot raktak ösz­sze. Még alig hogy megszá­radt. Fiatal. 25 éves, izmos fiatalember lapátolja most is a székföldet. Perpaer Imre. — Vályog lesz ebből — mondja —, a vályogból pedig családi ház rövidesen. 11 csa­ládnak lesz szép, egészsége kis háza, még az ősz folya­mán. Gyermekkorom óta más házában lakunk. Soha nem gondolhattam volna. hogy lesz még saját hajlékunk­Most, hogy a csoportban va­gyunk, ezt is megérhettük. Az állam faanyagot, téglát, cserepet ad 15 évi törlesztés­re és nem kell tovább Meló Károly putrijában lakni. Zina elvtárs mindig boldo­gan mosolyog, ha a két csoport egyesülése kerül szóba. Érthető is, hi­szen az idén 8 máz^a 70 kijó volt az átlagtermésük rozsból, pedig egy kicsit meg is szo­rult a szeme, meg a földjeik szanaszét, kis parcellákban voltak. — Őszre tagosítunk. jövőre legalább tízmázsás átlagter­mést szeretnénk elérni rozsból. Ha erősebb lesz a csoport, jobban foglalkozhatunk ser­tés- és marhahízlal ássál is­Már épül is 200 hízó befoga­dásához szükséges nagy hiz­lalda. A Béke csoport köz­pontjában pedig hatalmas is­tálló van, ame'yben 70 darab szarvasmarha is kényelmesen elfér. A két csoport egyesülése újabb lépés a mórahalmi dol­gozó parasztság felemelkedése felé. Fgyre több dolgozó kis­paraszt hagyja ott az egyéni gazdálkodás elavult útját, mert belátja, hogy a közös gazdálkodás, a szakszerű irá­nyítás biztosabb és több jöve­delmet, nyugodt életet jelent. Ezt igazán csak azok tudják, akik már belekóstoltak a cso­portos nagyüzemi gazdálko­dás előnyeibe. í Levél a tszcsből: Nem állunk meg félúton 1 A vásárhelyi Szántó Kovács Já­nos tszcs. kulturgárdája először számol be ezúttal mintegy félév alatt végzett munkájáról. Február végén szövetkezed tagságunk elha­tározta, hogy nem kiméi fáradsá­got és áldozatot kulturcsoportja megalakításától. A legnagyobb aka­dályt, a kuliurterem hiányát is könnyedén győzte le az az akarat, hogy olyan darabokat vigyünk a munkások és dolgozó parasztok elé, amelyeknek népnevelő hatásuk van. Az első színdarab, amelyet be tanultunk „Nőnek a vetések' volt. Ezzel a színművel rámutattunk a szövetkezés előnyére az egyéni gaz­dálkodással szemben, de kellően rávilágítottunk az ellenség akna­munkájára is. A kenyereparti DÉ­FOSz befizető helyen estünk át a tűzkeresztségen. Hallgatóink meg­értették a darab mondanivalóját és szép erkölcsi sikert arattunk. Csakhamar megkezdődtek a ta­vaszi munkák. 'A'zok a szövetkeze­tiek, akik élenjártak a kulturmun­kában, élenjártak a termelőmun­kában is. Kovács Imre, Molnár Te­réz, Ganovszki József, Lázár Sán­dor, 'A'mbruzs István, ifj. Czuczi István és felesége, Molnár Bálint, Ganovszki Ilona, Demeter Károly­né. Ganovszki János, ifj. Antal Já­nos, ifj. Kovács István, Molnár Sándor mellett meg kell emlékez­nünk azokról is, akik apró segít­ségükkel járultak hozzá munkánk sikeréhez. A keoyercparti vendé.jjájék q'táa az MDP szervezeteit kerestük fel, hogy folytassuk népnevelő munkán­kat. A VI. kerületben, majd Bel­sőkutason, végiit a III. kerületnél játszottunk, ahol a tagság lelkese­dése minket is elragadott és el is határoztuk, hogy a munkás-paraszt szövetség elmélyítése érdekében az őszire tervezett kulturházavatásunk alkalmával viszonozzuk szives fo­gadtatásukat. Mi magunkévá tettük Rákosi elv­társ jelmondatát: „Nem állunk meg félúton!" A kultúrház munkái mel­lett elkészült sportpályánk is és szervezés alatt áll tervünk: kultúr­verseny, sakk és labdarugó baj­nokság megszervezése a tszcs, kö­zött. Célunk az, hogy dolgozó pa­rasztságunk között lért hódítson a kultura, a tudás. Kiss Mihály. A Petőfitelepi DISz a tömegszervezetek bevonásával 30-án, vasárnap c wliipnepélyt rendez Ujpetőfi-telepen

Next

/
Oldalképek
Tartalom