Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-26 / 171. szám

SZERDA, 1950. JULIUS 26. 3 Ugy adom, mintha családomnak adnám Kedd estig 168,441 forint gyWt össze Szegeden a koreai nép megsegítésére Szeged dolgozói napról-napra fo­kozódó lelkesedéssel sietnek a hő­siesen harcoló koreai nép megsegí­tésére, Nap, mint nap többezer fo­rintra emelkedik a gyűjtés összege. A szegedi dolgozók ezzel is megmu. tatják, hogy magukénak érzik a ko­reaiak harcát és mérhetetlenül gyű­lölik az imperialistákat, akik a vi­lág dolgozóinak szabadságára tör­nek. Az üzemek és falvak dolgozói, értelmiségiek forintjaikon keresztül is bebizonyítják; Meghiúsítjuk az imperialisták minden alattomos ter­vét, keresztülhúzzuk számításaikat. A Belváros IV-ben kisgyűlést tar. toltak s a dolgozók egymásután tették meg felajánlásaikat. Surjányi József gyógyszerész örömmel adta oda 100 forintjai a koreai harcosok megsegítésére. — 1944-ben felszabadultunk az imperialisták igája alól — mondot­ta. — Azóta megtanultuk értékelni és tudjuk mit jelent a szabadság. Tudom, hogy a koreaiak szabadság­harca a mi szabadságunkat is szi­lárdítja. Tisrta szivemből kívánom, hogy a koreaiak is mielőbb ismer­jék meg ezt a szót; Szabadság. Móraváros I-ben Tóth Mihály paprikamalmi munkás is örömmel ajánlott fel 100 forintot. — Amikor ezi a pénzt adom a koreaiaknak, úgy adom, mintha csa­ládomnak adnám. A hős koreaiak — mondotta — a mi békénkért és a mi családjainkért is harcolnak. Újvári Nándorné elvtársnő, a TÜZÉP dolgozója is boldogan írta be a gyüjtöívre a 20 forini hozzá­járulását a Koreába küldendő tá­bori kórház felszerelésére. — Gyermekemre gondolok, ami­kor aláírom a gyüjtőívet. Tudatában vagyok annak, hogy népi demokra­tikus államunk biztosítja a gondta­lan, boldog jövőt az én gyermekem részére is. Amikor Koreára bombák hullnak s a legyilkolt asszonyok, gyermekek vére öntözi a földet, nem teheti meg egy becsületes dolgozó sem, hogy ne adjon. Minden dolgo­zónak éreznie kell: a koreaiak harca a mi harcunk is. Vannak azonban olyanok is, akik nem értik meg ennek a harcnak je­lentőségét. A Horváth Mihály-utca 7. szám alatt lakó Csányi János szobafeséő. Horthy volt „vitéz" ka­tonája nem érzi a koreaiak harcá. nak jelentőségét, 5 nem adott egy fillért sem. Mereven elutasította a gyüjtőívvel járó elvtársakat. Őneki nem érdeke a béke és a szocializmus építése. De a becsületes, öntudatos dolgo­zók boldogan ajánlják fel forint­jaikat, mert érzik, tudják, hogy min. den méterrel, amellyel előre halad­nak a hós koreaiak, az egész világ dolgozóinak békéért folytatott har­cát segítik. Szegeden kedd estig 168.441 fo­rint gyűlt össze a hős koreai nép megsegítésére. Ez az összeg is bizo. nyitja: Szeged dolgozói fokozott munkájuk mellett anyagiakkal is segítik a hős koreai nép szábadság­harcát. „Még exen a héten befejexxük a cséplést" — ígéri Mindszent és Szegvár erős versenytársa : Csongrád A normarendezés uj lendü etet ad az épitőipar fejlődésének Mióta a szombat esti rádióleadást szavak. S a szájak mozgásából hallgatták, nem hagyta nyugodni őket. . . Mindszent . . . Szegvár . versenykihívás... — röpködtek a ki­lehetett venni: Csongrád nem hagy­ja magát a versenyben. A csongrádiak is tudják: nem mindegy, hogy mikor adják be a gabonát A gabonaraktárak előtti táblára Csongrádon naponta ki szokták ír­ni az aznapi legjobb terménybe. gyüjtök neveit, mint ahogy kiírták (hogy mindenki lássa és követendő példának tartsa) Magony János kisparasztot, aki 300 százalékkal teljesítette túl begyűjtési kötelezett­ségét (25 mázsa leszerződött gabo­nát szállított be). Szabados Balázst, aki nemcsak, hogy azonnal a géptől szállította be gabonáját és teljééi­tette túl kötelezettségét, hanem cséplés után azonnal elvégezlíe a tarlóhántást is. Ez serkentőleg ha. tott. Megtiszteltetésnek érezte Németh Péter Csongrád nagyréti dolgozó paraszt is, hogy egyszer az ő neve is odakerült a dicsöségtáblára, a város dolgozóinak szeme elé. De még jobban megbizsergett ereiben a vér, amikor az újságból olvasta Mindszent és Szegvár versenykihí­vását. „ • • • Felhívjuk Csongrád me. gye valamennyi becsületes dolgozó parasztját, hogy kövesse a példát, hogy augusztus 20-án büszkén jelent, hessük a mi szeretett vezérünknek, Rákosi Mátyásnak és a Magyar Népköztársaság kormányának, hogy Csongrád megye dolgozó parasztjai eleget tettek a nép állama iránti ha. zafias kötelezettségüknek, 100 szá. zalékig teljesítették a gabonabeadási tervet . .." — Nem mindegy, hogy mikor adom be gabonámat — mondta. — És még aznap elhaiiározta; reggel beviszi gabonáját. A verseny kedvé­ért pedig az előírt 6 mázsa helyett 20 mázsa 40 kilót vitt be. Igy cselekedett Juhász Péter is. Nemcsak azért teljesítette túl elő­irányzatát, hogy neve felkerüljön a táblára (pedig nagyön vágyott rá), hanem azért is, hogy ha már Mind­szent és Szegvár Versenyt indított el, Csongrád megmutatja, hogy az Alkotmány ünnepére ö is száz szá­zalékban befejezi a begyüj'íést. Ezért adott be Juhász Péter is 385 kiló helyeit 955 kiló gabonát. És még alig futott le a nap Cson­grád házfalai mögött, a földműves­szövetkezet egyetlen egy raktárába ezen a napon már több. mint 420 mázsa kenyérgabonát gyűjtöttek be a város dolgozó parasztjai. A négy raktár forgalma naponként eléri a 7—8 vagont is. A cséplést még exen a héten befejexxük Az utcákra boruló alkonyatban jól látszik: a DÉFOSz-irodában vil­lany ég. Kordás Géza DÉFOSz já­rási titkár a városi DÉFOSz titkár­ral és Nagy József irodavezetővel a járás, a város eddigi teljesítését ér­iékelik ki, állítják össze A papírra vetett jelentés mutatja: Viktorov as USA és Trygve Lie katonai segély felhívásának teljes kudarcáról Viktorov, a Pravdában foglal­kozik az Amerikai Egyesült Ál­lamoknak csatlósaival szemben támasztott követelésével, hogy azok a koreai beavatkozáshoz szárazföldi hadsereget bocsássa­nak rendelkezésre. Az USA uralkodó körei moz­gósították Trygve Liet. aki fő­titkári tisztségével összeférhetet­lenül magára vállalta az amerikai támadók ügynökének szerepét a Koreát megtámadó amerikai in­tervenciós hadsereg támogatásá­nak megszervezésében. Trygve Lie követte gazdáinak utasítá­sait és felhívással fordult az ENSz tagállamaihoz: küldjenek katonaságot a koreai nép ellen. A felhí-ás aPo.jjban eredmény­telen maradt. A sugalmazok ugyanis nem számítottak arra, hogy más dolog amerikai utasí­tásra szavazni az ENSz szerve­zetében és más dolog tevékenyen résztvenni amerikai kalandban. Végeredményben az amerikai im­perialisták, akik nem számoltak azzal, hogy ők maguk is harcol­janak, kénytelenek megelégedni „erkölcsi támogatással". Mi az oka annak, hogy az USA katosai segélyfelhívása teljes ku­darcba fulladt? As, hogy a ko­reai amerikai agresszió minden országban kivívta a néptömegek mélyreható felháborodását és egyre jobban .erjed a tiltakozó mozgalom az amerikai hódítók bűnös akciója ellen. Az amerikai politika egyre nagyobb vereségeket szenved — írja befejezésül Viktorov. — A csatlósok nem akarnak katona­ságot küldeni. Ez a tény meg­világítja r.zt, hogy a támadó cé­lok közössége nem zárja ki a mélyreható belső ellentéteket. A begyűjtésben — bár jóformán a mult héten kezdték meg teljes ütem­ben — máris 37 százaléknál tarta­nak. A tarlóháníást is 78 százalék­ban teljesítették eddig. Jóizűt nevet Nagy József iroda­vezető, ahogy felnéz a papírról, — Ha így haladunk, bizony elég erős versenytársat talál bennünk Mindszent és Szegvár — mondja a másik kettőnek. Azután számolgatják: — A járás területén 39 gép csépel. — Elvtár­sak — szól Kordás Géza —, ha jól felgyürközünk, még ezen a héten csütörtökre, vagy péntekre nemcsak Csongrád, hanem az egész csongrádi járás befejezi, á.CSéplést. Győatesel akarunk lenni a versenynek .... hogy Csongrád még ezen a héten befejezi a cséplést, nem kétsé­ges. Alig lehet már csépeletlen ga­bonát láitni a környéken. A letaka­rított, elcsépelt területek fekete foltonként tűnnek ki a kukorica, napraforgó, kender és egyéb növé­nyek zöld táblái közül. Mert Cson­grád a csépléssel egy időben fejezi be a tarlóháníást is. A munka halad. Egy van még hátra. Az, hogy egy­öntetűen és egyhangúan mondják ki, hogy egyemberként állnak ki Mindszenttel és Szegvárral szemben a versenyben. A hang megnyugtató és bizalmat ad, ahogy mondják: — A versenykihívást mi is elfo­gadjuk, de nemcsak résztvevői, ha­nem győztesei akarunk lenni a ver­senynek. Igy beszélnek nemcsak Csongrá­don, hanem az egész megyében és szerte az országban is. Megmozdul­tak más megyék dolgozó parasztjai is, hogy elragadják a dicsőséget Csongrád megye kezéből Somogy, Veszprém, Békés, Hajdú és Szolnok megyékben tömegesen jelentik be csalakozásukat a községek. Nagy lelkesedéssel jelentik, hogy Cson­grád megye példájára augusztus 20-ig teljesilik kötelességüket. Ök akarják először jelenteni a győzel­met Rákosi elvtársnak. Neki kell gyürkőzni Csongrád megyében minden községnek, minden dolgozó parasztnak, hogy a mind­szentiek kezdeményezéséhez híven — a csongrádiak szavával mondva — ne csak résztvevői, hanem győz­tesei legyünk ennek a versenynek. Szaratov új könyvtárai Szaratovban új, nagyszerűen berendezett épületben megnyílt a Központi Városi Könyvtár. Az új könyvtár könyvkészlete idáig mintegy 75.000 kötetet tesz ki. Rendkívül értékes a könyvtár külföldi irodalmi osztálya, ahol a nagyszámú könyvön kívüi, több mint száz különböző folyóirat ta­lálható. Jelenleg a városban 242 könyvtár működik és ezek össz­könyvállománya 3 és mél millió­ra tehető. Ebben az évben Sza­ratovban még két újabb könyv­tár nyílik; a város sztálini és frunzei kerületében. Az építőipari dolgozók is megelégedéssel fogadtak a minisztertanács normarende­zéssel kapcsolatos határozatát, meri tudatában '-annak nagy jelentőségének. Az épíMipari dolgozók is egyre tömc;,• oeh­ben látják meg, hogy a fejlő­dés, a ha'adás és népgazda­ságunk megerősödésének ér­dekében történt a normaren­dezés és tudják azt is. hogy ezen keresztül a dolgozók egyéni érdekeit i® szolgálja. Mutatják ezt azok a levelek is, amelyeket az építőipari dolgozók írnak a normareude­zéssel kapcsolatosan. Varga Sándor kőműves, a Magasépítő NV egyik dolgo­zója, a következőket írta leve­lében.­„Már a darabbérezés beve­zetése is azért volt szükséges, mert hibák, zavarok, mutat­koztak az építőipari normák­ban is. Normáink nagyon sok esetben vagy túl lazák voltak, vagy pedig helyenjcént szűk­nek bizonyultak. Ebből azután sok baj származott. Egyesek válogatták a munkát, csak olyan helyen akartak dogozni, ahol nagyobb százalékot lehetett elérni, más dolgozók pedig méJtatjankodtak, hogy ők ke­vesebbet keresnek, mert nem olyan munkakörben dolgoz­nak. Bizony mi sem vettük észre idejében a hibákat és ezen a téren is — mint mindenben — a Párt jött segítségünkre. A Párt hozta felszínre a nor­marendszerben megmutatkozó fogyatékosságokat js és mu­tatta meg az utat a tovább­fejlődésre. A normarendezés nálunk az épdöíparban is nagyon idő­szerű. A kiváló szovjet mun­kamódszerek alkalmazásával ma már igen sok munkafo­lyamatot játszi könnyedséOge? úgy el lehet végezni, hogy a régi technikai normáknak sokszor a többszörösét is ki­teszi a teljesítmény, A laza normák azt is jelentik, hogy az építkezések önköltsége igen drága és ez nem lehet egyet­len dolgozónak érdeke sem. Ha a laza normák miatt in­dokolatlanul magas béreket ve­szünk fel mi, épttöipri dolgo­zók, akkor az azt jelerii, hogy végeredményben kevesebb gyárat, kevesebb lakóházat, kórházakat, egyéb épületeket építünk, egyszóval feléljük a jövőnket. Helyeslem a normarendezést az­ért is, mert egyenlő esélyeket teremt ' a munkaversenyben a keresetre és | az életszínvonal emelésére is. Nem lesznek visszásságok, mindenki a becsületes munkájáért becsületesen részesül a juttatásokban, nem kap se indokolatlanul többet. se keve. sebbet. Nekünk építőipari dolgo­zóknak az a kötelességünk, t.ogy a legalaposabban megismerjük a nor­marendezés kérdéseit és megmagya­rázzuk annak jelentőségét azoknak a dolgozó társainknak, akik azt még nem ismerték fel." Hasonlóképpen gondolkozik és ír a normarendezésröl Rácz Károly kőműves is: ,,Én is örömmel fogadtam a nnr* marendezést, mert látjuk, hogy a régi elavult normák gátlójává vál­tak az építőipar fejlődésének. Ha megfigyeljük az építőipart fe!.szaha­diilásunk óta, láthatjuk, hogy nagy fejlődésen ment keresztül, de az utóbbi tdőben nem tudott olyan mértékben fejlődni, amint az szük­séges lett volna. A normarendezés hozzájárul ah­hoz is, hogy olcsóbbak legyenek az építkezések, mert nem lesznek jog­talanul magas bérek a laza normák miatt. Mi is azon leszünk, hogy a mi­nisztertanács pártunk útmutatása nyomán létrejött határozata meg­valósuljon, mi magunk is azon le­szünk, hogy kiküszöbölődjenek a laza normák. Nekünk, dolgozóknak egyénileg is érdekünk a normaren­dezés. Biztosítja az igazságosabb bérezést, jobban megbecsüli a na­gyobb szaktudást igénylő munká­kat, az alapbérek emelésén keresz­tül. Tudjuk, hogy mindannyiönk ér­deke a normarendezés, amely ösz­tönöz bennünket a termelékenység fokozására, s ezen keresztül emel­kedik reálbérünk is, növekszik a dolgozók életszínvonala. Köszönettel tartozunk Pártunknak, hogy hozzásegített bennünket a fejlődés kerékkötőjének, a laza nor. máknak felszámolásához. Hálásak vagyunk, hogy Pártnnk bölcsen irá­nyit és vezet bennünket, rámulat a hibákra, amelyek a még boldogabb, még szebb jövőnk akadályozói. Nem akarjuk mi sem a mai pil'a­natnyi előnyökért feláldozni a jö­vőnket s azon leszünk, hogy még több, még jobb munkával járu­lunk hozzá a szocializmus építésé­hez". Ez a két1 lcvéF is bizonyítja, hogv építőipari dolgozóink is magukévá tették a minisztertanács határoza­tát. De mutatják a dolgozók töb­bi megnyilakozásai js, hogy a nor­marendezés újabb nagy lendületet ad a fejlődésnek, a szocialista nuin­kaversenynek. Dolgozóink maguké­nak érzik az oszágot, tudják, hogy maguknak építenek. Ez a tudat lel­kesíti őket újabb és újabb eredmé­nyek elérésére és arra mutat, hogy dolgozóink a fejlődésben nem akar­nak megállni. Újra és iijra túl akarják szárnyalni technikai nor­májukat s ez hozzásegíti őket ah­hoz, hogy minél jobban kivegyék részüket ötéves tervünk mielőbbi megvalósításából, a szocializmus építésének meggyorsításából. Békés9 Szolnok és Csongrád megye rizstermelőinek tapasztalatcseréje a Levelényi Állami Gazdaságban Az állami gazdaságainkban az utóbbi időben megszilárdult a munkafegyelem, lendületet vett a termelés fokozása. Ez telte lehető­vé, hogy Szolnok, Békés cs Cson­grád megye legjobb rizstermelő munkásai tapasztalatcseré? tartsa­nak a Levelényi Állami Gazdaság­ban. A tapasztalatcserét Apró 'A'ntal. a Levelényi Állami Gazdaság politikai vezetője nyitotta meg. majd Mérai József gazdaságvezető ismertette a rizstermelésben elért eredményeiket, gyakorlatban bevált módszereiket és az újonnan fellépő rizsbetegseg el­leni védekezés kérdését. Előadásá­ban kifejtette, hogy a rizsmunkák szakkérdésének megfelelő megoldá­sa mellett döntő fontosságú a rizs­munkálatok megszervezése. Legjobb a munka megszervezése akkor, ha a rizs őröket kora tavasszal beál­lítják és fgy azoknak módjukban van megismerni a saját területü­ket, annak talajminőségét. Ezeket a tapasztalatokat a későbbi munkák terén mind gyümölcsöztetni tudja a rizsőr mind az öntözés, mind pe­dig különféle más munkák végzé­sénél. Az előadás után a szolnok- és a békésmegyci rizslermelőmunkások hozzászólásaikban mondták el, hogy milyen új, gyakorlatban bevált módszereke? alkalmaznak a saját telepükön. Köteles Lajos, a szolnok­megyei állami gazdaságok részéről beszámolt a Szovjetúnióbaa szerzett tapasztalatairól. A rizst 3—4 cm mélyre vetik és ekkor 4—5 milli­méter csőnek megfelelő vizet enged­nek rá. Amikor kikel, akkor áraszt­ják el teljesen vízzel. Köteles elv­társ javasolta azt, hogy próbál |i>k ki a három megye rizstelepein ki­sebb területeken. Több hozzászóló elvtárs kifejtette, hogy az állami gazdaságok dolgozóinak töhblerme­léssel, a munkafegyelem megszilár­dításával keli állást foglalni a ko­reai nép szabadságharca mellett. A hozzászólások befejezése uinn a három megye állami gazdaságai­nak dolgozói közös ebéden vettek részt, majd meglátogatták a Leve­lényi Állami Gazdaság rizstelepét. Meggyőződhettek arról, valóban kö. vetendő tanácsokat hallottak. Bizo­nyítja ezt a szépen kifejlődő rizs, amely holdapként 28—30 mázsa át­lagtermést ad, mig a többi megyék­ben az átlagtermés csak 25—20 mú­zsa körül van. Népnevelőink munkáját segíti elő Népnevelő füzet olvasása

Next

/
Oldalképek
Tartalom