Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-22 / 168. szám

t 6 SZOMBAT. 1950. JULIUS 22. PÁRTÉLET * A laza norma fék, kolonc, a rendesett norma lendítő erő Rosszul dolgozik az üzemi bizottság, nincs munkaverseny a Szegedi Bularüzemben 1 Szeretnék hozzászólni a minisztertanács július 20-án nyilvánosságra hozott határozatához és általában azokhoz a levelekhez, amelyek a laza normák kérdéséről Pártunk helyi lapjában megjelentek. A DÉMA cipőgyár üzemi népnevelője vágva'', sokat foglalkozom nemcsak a termelési, de a politikai s gazdasági kérdésekkel is. Népnevelő munkámon keresztül igyekszem mindenkor minél jobb felvilágosító munkát végezni, hogy dolgozóink minél világosabban lássák az egyes részletkérdéseket is. Mint a tapasztalat bebizonyította, az utóbbi időben komoly munkát kellett valamennyi népnevelő elvtársamnak végezni, mert bizony a hurok egyre jobban szorul a háborús uszítók és azok támogatói, a jobboldali szociáldemokraták és klerikális reakció nyaka körül és ők ezt érezve, egyre aljasabb eszközökhöz folyamodnak. csakhogv akadályozzák valamiképpen fejlődésünket. Ilyen akadályozó terület a laz» norma is. amelyről az utóbbi időben mind többet beszélünk üzemünkben. 1948-ban vezettük be a DÉMÁban is a normarendszert. A legtöbb reszortban bizony a kezdetkezdetén alig értük el a 80—90 százalékot s a leriobb munkások is csak kemény munkával érték el a 100. esetleg 102 százalékot. A későbbiekben azonban — amint a mai eredmények mutatják — hatalmas fejlődésen mentünk keresztül. A termelés minden területén az új gépek. új munkamódszerek bevezetésével, a munka jobb megtervezésével, s a begyakorlott, ággal eevre magasabb százalékok szüléttek meg a DÉMÁ-ban is. A százalék növekedett a norma azonban maradt. Igy jutottunk e' nanjainkhoz. amikor már egész kirívóan, a napnál fényesebben állanak előttünk a meglazult normák. Ezek a normák kerékkötővé válnak a termelés vonalán és akadályozzák a munka termelékenységének emelkedését, gátolják •» munkások szakmai. tudásbeli fejlődését, növekedését. s legfőképpen akadályozzák a szocializmus építését. Mcst szeretnék rámutatni az üzemünkben előforduló ezzel kapcsolatos jelenr'-vekre. A bélelésnél, csattozásnál és a bekészítésnél vannak olyan dolgozók, akik mindezideig semmi újítást vagy uj munkamódszert nem vezettek be, de a gyakorlottság által annyi, ra fejlődtek, hogy ma már átlagteljesítményük 220— 230 százalék. Igy van ez a bélelésnél Királyházi Margit, Bozsó Antalné, a csat ozásnál Nagy Magdolna, a bekészítésnél Maruzsa Jánosné dolgozó társainknál, akik Maruzsa Jánosné kivételével mindezideig nem is gondoltak arra, hogy elavult a normájuk. Maruzsa elvtársnő pár nappal ezelőtt felvetette, hogy kérni kellene normájuk rendezését, mert igy lassanként olyan munkabért vesznek fel, amiért nem dolgoznak meg ke'dően. Maruzsáné e felvetésekor a fent említett dolgozók nem valami jól viszonyultak a kérdéshez, mire Maruzsáné kezdte szépen megmagyarázni, hogy ezzel a magatartásukkal csak a Koreában harcoló imperialisták táborát növelik. Mindhárman belátták, hogy ez helytelen és valóban, azok a normák, amelyekkel eddig dolgoztak és do'eoznak — elavultak, már nem a fejlődést segítik elő, sőt annak akadályozójává váltak. Ha igy dolgozunk tovább is, — mondotta Maruzsáné —, ha ezek a normák maradnak még egy ideig, saját jövőnket veszélyeztetjük. Mint Rákosi elvtárs mondotta a DISz-kongresszuson is: „Mint rántottcsirkét, megesszük azt a tyúkot, amely jövőre aranytojást tojna, ötéves tervünk gyárait, üzemeit kultúrházait már az idén csemegevaj és borjú, sült formájában elfogyasztanánk." Félre kell löknünk az útból az elavult és meglazult normákat, mert ezek a normák már elveszítették tartalmukat. Ez a norma már nem ösztönzi dolgozóinkat a termelés növelésére, a munka termelékenységének növelésére. Erre üzemünkben példa a szabászat és onnan főleg Szórát András és Fetter István, kik naponta egy, sőt egy és negyedórát is eltöltenek cigarettázássa1!. Egy. egy napi munkaidőpazarlásuk is sok, hátha még kiszámítjuk, hogy ez egy hét alatt majdnem egy teljes napi munkaidőt számít. Teljesítményük mindemellett egész magas s nem is nagyon vannak azon, hogy fokozzák még azt, hisz így is eleget keresnek és elég magas a teljesítményük — gondolják. De menjünk tovább. Üzemünkben még másfél hónappal ezelőtt, sőt a géoter- '-en még ma is nagy hiányosságok vannak a szakmák közötti bérek rendezetlensége és az egyes munkafajták közötti béreV a ánytalansága körül. Hogv néhány példát mondjak, például „ Lacsán Mihályné, Dobos Mária és Rózsa Istvánné szakmunkások keresete egv időben nem volt annvi. mint a semmi szaktudást nem igénvlő szabászatnál, vagv a kellékvágásnál dolgozóké. De nem szabad megfeledkeznünk a klerikális reakció befolyása alatt álló dolgozókról sem, mint például Csikós Józsefnéról. akinek még ma is teljesítménye alig éri el átlagban a 100, esetleg a 102—103 százalékot. Persze az ellenség az ilyen és ehhez hasonló jelenségeknek örül, örömét leli abban, ha nem emelkedik megfelelően a termelékenység, de mi ezt nem nézzük tétlenül s én is, mint néonevelő, harcolok minden eszközzel az ilyen jelenség ellen és igyekszem minél jobban meggvőzni a dolgozókat a minisztertanács határozata helyességéről. Népnevelő munkámban megmagyarázom, hogy u laza norma bizonvtalanná teszi annak megítélését is, hogy ki « jó és ki a rossz munkás. Rossz munkával de laza normával látszólag többet lehet teljesíteni, mint jó munkával, de megfelelő normával. Az elavult norma megakadályozza jó szakmunkásainkat. hogv észszerüsítéseket. újításokat, a termelékenyebb munka módszereit kutassák. Meg. magyarázom azt, hogy ha a kifizetett bérek mögött lemarad a termelés, aikko. valóban megesz^ szük jövőnket. Ezt mi nem akarjuk. nem ak hatjuk, de annál in. kabb szeretné az ellenség. Igyekszik termelésünket, munkásainkat, munkásn.őinket a régi elavult normákhoz láncolni. A jobboldali szociáldemokraták és klerikális reakció hívei ezért igyekeztek teljes erejükből lazítani a normákat. Ezért követték el az üzemekben a bér- és normac§alásokat s vették védelmükbe p laza normákat De Pártunk és dolgozó népünk túllátott ezen a szitán s a laza normákat, mint a fejlődésünk kerékkötőjét, a közeljövőben rendezi, amit mi. DÉMA dolgozói is örömmel üdvözlünk, mert tudjuk, hogy ezáltal fokozatosabban valósítjuk meg azt a Népköztársaságunk Alkotmányában minden állampolgár részére biztosított jogot, hogy munkáját mennyiségének és minőségének megfelelően díjazzák. Hacsek József, DÉMA cipőgvári népnevelő. Dolgozó népünk egymással versengve, lelkesen építi a szocializmust. Akárhol szétnézünk, az üzemekben vagy kinn a szántóföldeken, mindenütt azt tapasz, talhatjuk, hogy dolgozóink öntudatosak és arra törekszenek, hogy minél hamarabb megvalósítsák ötéves tervünket, felépítsék a szocializmust, A szocialista munkaverseny mély gyökeret eresztett a mawar dolgozó népben. Ezért szinte megdöbbentő az, hogy Szegeden van egv üzem, mintegy 140 dolgozóval, ahol egészen a mai napig, semmiféle munkaverseny nem indult meg. Ez a hely: a Szegedi Bútorüzem. Iz Ub. nem képviseli kelléképen a dolgozók érdekeit A Szegedi Búlorüzem ezév ja. nuárjában létesült négy különböző üzem összevonásából. Már a kezdet-kezdetén egy súlyos hiba következett be: az üzemi bizottságot a famunkások szövetkezetének hatvan tagja választotta csupán a saját kebeléből, a többi dolgozóknak ebbe beleszólásuk nem volt, .te U-emi bizottság ezen felül nem is végezte jól a munkáját. Nem szervezte a dolgozókat, nem hatott oda, hogy azok mind szakmailag, mind politikailag továbbfejlődjenek, nem is képviselte kellőképpen a dolgozók érdekeit, de egvéb funkcióit sem igen látta el. Nincs oktatás — nem neveNk a dolgozókat Az üzem dolgozói közül többen elmondották: nemcsak hogy oktatásban és nevelésben nem részesültek, de még műhelyértekezleteket is csak elvétve tartottak, a kötelező termelési értekezletet pedig általába.i úgy szervezték meg. hogy az értekezlet napján, sokszor csak egv óra hosszával előtte értesítették a dolgozókat, akik azután így nem is tudtak arra felkészülni. Az ü-em két telepe: a Sztálin, körúti és a Zákány-utcai. A Zákány-uteai telep dolgozóit érinti elsősorban, hogy megkérdezésük nélkül választották meg az üzemi bizottságot. De van más sérelmük is. Az üzemi bizottság nem is törődik velük. A dolgozók legnagyobb része ntm ismeri az üb. tagjait, mert nem járnak ki a 3obb munkával ünneplik Alkotmányunkat a gyálaréti termelőcsoportban is „A munkás, aki a felszabadulás idán az aknák és törmelékek közül éhezve, rongyosan kaparta ki a gépeket, a dolgozó paraszt, aki iga híján maga húzta az ekét, az értelmiségi, aki romok között fagyoskodva látott újra munkához, most az Alkotmány fényénél meggyőződhetik róla, hogy jó ügyért szenvedett, jó ügyért hullatta verejtékét. És jó ügyet védett amikor a régi reakeióva', a külföldi imperialistákkal szemben elszántán, meg nem tcn'orodva harcolt a dem Jcácto poh'.kai és Gazdasági vívmányaiért Most előtte az eredmény u tengernyi erőfeszítés, a szívós munka, a dolgoz»ép igazába es a szódat'. musbo vetett hit gyümölcse: a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. (Rákosi elvtárs 1949 aug. 10-i beszédéből.) Nagyon melegen süt a déli nap, a gyálaréti Szabadságharcos terme'.őcsoport udvarán mégis zajos, mozgalmas az élet. Fehér csirkék eszik a kiszórt kölesszemet és kisgyerekek játszanak, nevetgélnek. A déli pihenőt használják fel arra, hogy az Alkotmányunk egyéves évfordulójára tett felajánlásokat megvitassák s elbeszélgetnek munkájukról, eredményeikről. Vecsernyés Imre biztatón beszél a múltról. — Tizenhárom taggal alakultunk 70 hold földön. Vo]t„ aki nem hozott egy barázdái sem. Most azonban egyre szaporodnak. Tavasszal négv elvtárs lépett be, most ismé1 sokan kérték felvételüket. Igy együttes munkával jó eredményeket értünk el. Huszonkét hold minőségi búza átlagban holdanként 18.40 mázsát adott. Közbeszól Bende Jánosné: — Nem elég ezekkel az eredményekkel megelégedni. A munkások is még jobb munkával ünneplik augusztus 20-át, Alkotmányunk születésének egyéves évfordulójátMolnárné veszi át erre a szót; — Mj is tettünk felajánlásokat Alkotmányunk ünnepére, a munkások példájára. Munkával ünnepeljük meg a mi Alkotmányunkat. Én 50 százalékkal emelem a teljesítményemet, hogy erősítsem vele a csoportot. A régi rossz emlékek is felelevenednek a beszélgetés közben. — A régi alkotmányok a kizsákmányolást biztosították az uraknak, — gondol vissza Őtott József —, a dolgozó népnek nem volt joga. Kira József is megelégedetten mondja: — Ezt a gazdaságot még jobban felvirágoztatjuk, továbbfejlesztjük azzal, hogy egyre jobb terméseredményeket érünk el. Ötott József veszi át ismét a szót: Nekünk ilt jó, de nehéz az életük apáméknak odaát Jugoszláviában. Rájuk gondolok, amikor itt, a Tito-banda közvetlen közelében azt akarom, hogy a mi csoportunk fejlettsége visszavágjon az imperialista rablóknak, ötven százalékkal növelem a kapálásj teljesítményemet ennek érdekében. Vecsernyés Antal a gyapotkacscsolásban növeli teljesítményét 50 százalékkal, — amint a felajánlási jegyzék mutatja, a sok név között. A munkások szedelőzködnek, mun. kába indul a csoport, a nap nem süt már olyan tüzesen. Lebukott a nyárfák mögé, a vetemények lassan emelik fel fejüket. A termelőcsoport kukoricája szinte elválik az egyénileg gazdálkodó parasztok kukoricájától Levelei élénkzöldek és sokkal fejlettebbek. Két-három csö ágaskodik száraikon jót tett nekik a mély traktorszéntás. Mig elérik munkahelyüket, addig Is folyik a beszélgetés. — Én azt ajánlottam fel — mondja Komócsin Sándor elvtárs, aki július 10-én lépett a csoportba —, hogy augusztus 20-ig egy új tagot szervezek be, hiszen sokan tudják, mi az, éhbérért dolgozni a kuláknál reggeltől estig. Én most elmondom nekik, hogy milyen jó életünk van a csoportban. Közben a csoport tagjai szétszóródtak a földeken, mindenki végzi a maga munkáját, hogy augusztus 2f!-ra, Alkotmányunk ünnepére túlteljesítésekről és jó eredményekről számolhassanak be. telepre, nem foglalkoznak a dolgozókkal. Rózsa Mihály elvtársat, az üzemi bizottság titkárát például kérték. 1 ogy még a multhéten ismertesse a július havi tervelőirányzatot. Azonban az üb. titkár, határozott ígérete ellenére sem jelent meg a telepen. Elhanyagolták a hosszúlejáratú versenyszerzödések megkötését A szocialista építő munka egyik fontos állomáspontja a hosszúlejáratú versenyszeriősek megkötése. Ez a versenyszerződés nagyban elősegíti, hogy a dolgozók legszélesebb rétegei eredményeiket állandósítsák és felajánlásaikat huzamosabb időre tegyék meg. Hosszúlejáratú versenyszerződést ennek ellenére még egészen a legutóbbi időig egyetlen dolgozó sem kötött, mert a szerződéskötéshez szükséges űrlapok csak a napokban kerülte ki a dolgozók közé. A munkaversenv terén mutatkozó igen súlyos hibákat súlyosbítja mé1- az a körülmény is, hogy a versenys- rvezés előfej, telei végeredményben megvoltak, csak nem használták ki. Dolgozó népünk naev ünnepeire, mint április 4-ére, vagy május elsejére a Szegedi Bútorüzemben is történtek felajánlások. Az üzemi bizottság azonban nem szervezte és fejlesztette a versenyt. Késedelmes bérelszámolás De nemcsak a szervező munka, hanem a jó versenyelőfeltételek is hiányoztak. Az üzemben hosszú időn keresztül norma nélkül, vagy pedig utólagosan elszámolással dolgoztak. Ez utóbbi konkréten azt jelentette, hogy a dolgozók tekintet nélkül a végzett munkájukra —> függetlenül attól, hogy a helyileg megállapított norma szerint száz, vagy kétszáz százalékot teljesítettek — 95 százalék után kapták a bérüket. Az esetek egyrészében a központ utólagosan jóváhagyta, vagy elfogadta a felterjesztett teljesítményeket, azonban még most is vannak olyan dolgozók, akik 7—8 héttel ezelőtti teljesítményük után stm kapták meg a jogosan nekik járó többletet. Ma már ezen a téren jobb a helyzetjx több munkafolyamatra állandó normák vannak, azonban ezek a régi sérelmek még mindig rossz irányban befolyásolják a dolgozók hangulatát. Ezeket a hibákat a legsürgősebben ki kell küszöbölni. Felelések a felsőbb szervek Mindezekért a hibákért a famunkások szakszervezeti központja is felelős, mert előttük is feltárták azokat, viszont hatékony intézkedés nem történt. A korábbi teljesítmények kifizetésének az elmaradásáért felelős a könnyűipari minisztérium illetékes osztálya is, annál is inkább, mert annak egyik kiküldötte ugyancsak határozottan Ígéretet tett a tökéletes rendezésre. Az Ub. rossz viszonya a kritikához A fenti hibákat már nem egyszer maguk a dolgozók is feltárták az üzemi bizottság felé. A válasz azonban, vagy az volt, hogy a kritikát gyakorlók „klikket" alkotnak, vagy pedig más ledorongolás, mint például Papp István esetében. Papp István egyik üzemi gyűlésen kifogásolta az üzemi bizottság munkáját és erre Huszka elvtárs válaszában így válaszolt: „Na maga is csak beszélni tud, dolgozni viszont nem". Papp István ekkor már 134 —135 százalékos teljesítménynél tartott. összefoglalva a hibák"* _ a munkaverseny elhanyagolása, a teljesítménybérezés körüli zavarok, az üzemi bizottság rossz munkája és rossz viszonya a kritikához —, meg kell állapítani, hogy azonnali intéz, kedésekre van szükség. És ebben a munkában nagy feladat vár a megalakulás előtt álló pártszervezetre, az üzem kommunistáira és a vállalatvezetöségre, de az illetékes felsőbb szervekre is. Az azonnali feladatokhoz tartozik a hosszúlejáratú versenyszerzödések megkötése és a felvilágosító munka beindítása, hogy minél előbb bekapcsolódhassanak a Szegedi Bútorüzom dolgozói is a szocialista munkaversenybe, hogy több, jobb munkával ők is hozzá járuljanak ötéves tervünk megvalósításához.