Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-21 / 167. szám

Már 55.932 forint gyűli össse Szegeden a Koreába induló kórház feUzerelésére Levelek a normarendezésről J VII. ÉVF. 167. SZÁM. ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1950. JULIUS 21. A miniszterfanács határozatának jó végrehajtása válasz az imperialistáknak Tegnap ismerték meg Szeged és a megye dolgozói a miniszterta­nács határozatát, mely az alapbé­rek emelésével és a normák rende­zésével foglalkozik. Ez a határo­zat egyrészt Pártunk útmutatása nyomán, másrészt azoknak a köve­teléseknek a nyomán született meg, amit a dolgozók százai mond­tak el levelekben, gyűléseken, vagy éppen beszélgetések formájában. A dolgozók legöntudatosabbjai a laza normákkal kapcsolatos meglá­tásaikat nem rejtették véka alá: a leghatározottabban követelték, hogy szűnjék meg az a lehetetlen állapot, mely fejlődésünket elavult kolonc­hoz, a laza normákhoz köti. Tud­ták a dolgozók legöntudatosabbjai, hogy ez a kolonc fékezi a szocia­lizmus építésének tempóját. Már­pedig, mint bölcs tanítónk, Sztálin elvtárs mondotta: „A tempót fékez­ni annyit jelent, mint elmaradni. Aki elmarad, azt verik, mi pedig nem akarjuk, hogy bennünket ver­jenek. Nem, ml nem akarjuk!" Nem akarjuk, hogy bennünket verjenek! Ezt mondják el azok a munkáslevelek, melyeket azóta ír­tak a dolgozók, amióta Pártunk Központi Vezetőségének határozata, Gerő elvtárs beszéde rámutatott ar­ra, hogy normáink jórésze elavult, fékezi fejlődésünket, akadályozza ötéves tervünk teljesítését. Ezt mondja el levelében Tóth László technikus, amikor azt írja: „Meg­találtuk az ellenséget mind a bér­rsalások, mind a laza normák for­májában". Katona Jenőné a laza normák megváltoztatásának szük­ségességét Így támasztotta alá: „Egyénileg Is felelősek vagyunk mindannyian népgazdaságunk to­vábbfejlesztéséért!" Szerte az országban, Szegeden és a megyében a dolgozók százainak, ezreinek helyeslésével találkozott a minisztertanács határozata. öröm­mel vették tudomásul a dolgozók, hogy ismét sikerült elhárítani ra­gyogó jövőnk útjából egy akadályt, hogy ellenségeink minden acsarko­dása ellenére ismét sikerült egyet lépni előre. Megértették a dolgo­zók, hogy a normák rendezésével, az alapbérek emelésével ismét döntő csapást mérünk a munkás­osztály ellenségeire, a csalókra, naplopókra, a bérdemagógiát foly­tató, összeesküvő jobboldali szo­szociáldemokratákra. Az üzemekben a dolgozók saját tnaguk álltak élére a miniszterta­nács határozata maradéktalan vég­rehajtásának. Sorra feltárják azo­kat a hiányosságokat, melyek a normák vonalán megmutatkoztak. Szalma Mihályné például a Szegedi Dohánygyár levélválogató üzemré­szében dolgozik. Elmondotta, hogy nagyon időszerű volt már ez a ha­tározat, hiszen elavult már az a norma, amit annakidején megálla­pítottak erre az üzemrészre. Azóta jobban megszervezték a munkát, sokkal jobb a dohánybeváltó he­lyekről érkező anyag minősége. Annakidején majdnem mégegyszer­nnnyi időt kellett eltölteni a váloga­tással, hiszen srófok. vasszögek is akadtak a válogatandó levelek kö­zött. Azóta olt is jobban megszer­vezték a munkát és mint Szalma Mihályné mondja: „Mégsem Igaz­ságos, hogy a mások által jobban elvégzett munkáért mi vegyük fel a bért az egyre emelkedő százaléka­ink alapján". Igy van ezzel Andrási Lajosné, a hálabontó üzemrész dol­gozója is. 'Annakidején ebben az üzemrészben csoportnormát állapí­tottak meg, amit aztán egyénekre bontottak fel. Újítások, észszerűsl­tések születtek meg, jobban meg­szervezték a munkát, úgyhogy most már akár 300 százalékos telje­sítmény se valami nagy dolog. „Nem volt, ami ösztönözzön ben­nünket': — mondja Andrásiné s hozzáteszi: „meg aztán néha szé­gyeltük is ezt a keresetet, ha arra gondolunk, hogy vannak dolgozók bányákban, Martin mellett, akik sokkal kevesebbet keresnek. Ezért is üdvözöljük osztatlan megelégedés­sel a minisztertanács határozatát". De nemcsak a Dohánygyárban vi­szonyulnak Így a dolgozók a mi­nisztertanács határozatához, hanem valamennyi üzemben. Például a Szegedi Kenderfonógyárban Makra Gyula kézigerebenező nem szégyenli bevallani, hogy bizony laza volt a normája. Igy mondja: ,.Már akkor 150 százalékot tudtam elérni, ami­kor megállapították. Most pedig? 200—205 százalékot! Gerő elvtárs beszéde után kezdtem gondolkoz­hi, hogy ez így nem lesz jó. A ke­reset fut fel a százalékkal, a ter­melés pedig marad. Igy tényleg, mint Rákosi elvtárs mondta: a jö­vőmet enném meg!" De nem akarta megenni a jövőjét Koszorús István tűjavító sem. Már két hónappal ezelőtt kérte a vállalatvezetőségtől, hogy rendezzék normáját. Ez? a normát ugyanis a sztálini műszak után állapították meg s Koszorús István százaléka állandóan hatal­mas magasságban mozgott. „Fültc hető — mondja —, hogy annak­idején nem jól állapították meg a normát, azért tudtam ilyen maga: százalékot elérni. Ugy éreztem, hogy ezzel megkárosítom dolgozótársai­mat, az egész magyar népet. A nor­marendezés és alapbéremelés mosl rendezi ezt az én rendezetlen hely­zetemet is!'' Szinte vég nélkül lehetne sorolni a dolgozók megnyilatkozásait. Alig telt el egy nap a minisztertanács határozatának nyilvánosságrakerülé se óta, máris szinte minden dol gozó felmérte ennek a határozat­nak hatalmas jelentőségét. Megér­tette a határozat alapgondolatát: a cél az, hogy a normarendezésbő kifolyólag a munkásokat méltány talán keresetcsökkenés ne érje. Ezért kötötte össze kormányzatunk a normarendezést az alapbérek fel­emelésével. Igy lehetővé válik, hogy kiküszöböljék azokat az igazságta­lan aránytalanságokat, melyek egye: munkák fizetésénél megmutatkoz­nak. Igy jellemezte ezt a visszás helyzetet Gerő elvtárs: „Aligha le­het normálisnak tekinteni, hogy bérszínvonal kérdésében a gumi ipar és bőripar megelőzi a vas-, fém- és gépipart. Ez a visszás hely­zet népgazdaságunk további fejlő­dése számára komoly veszélyt rejt magában". Ezen túlmenően azonban az a visszásság is fennállott, hogy az egyes szakmákon belül bizonyos egyenlősdi érvényesült a legna­gyobb tudású és a legtöbb felelős séggel dolgozó munkások rovására. Ezt most kiküszöböli a határozat végrehajtása, hiszen a miniszterta­nács előirja: „Az alapbéremelésnek nagyobbnak kell lennie a magasabb szakképzettséget, vagy nagyobb erő feszítést követelő munkáknál, mint a többieknél". 'A' határozatnak ez a ponlja a szakképzés hatalmas fel iendülését fogja eredményezni, meri a dolgozók ebből világosan látják hogy a nagyobb szakmai tudás ma­gasabb keresettel is párosul. Nem úgy, mint egyes helyeken eddig, amikor a szakképzett munkások sokszor kénytelenek voltak betaní tott munkát vállalni, ha magasabb bért akartak. A minisztertanács határozata te­hát minden téren segíti, gyorsítja a szocializmus építését, biztosltja az ötéves terv sikeres végrehajtását Éppen ezért minden becsületes dol­gozónak első kötelessége, hogy elő­segítse a határozat sikeres végre­hajtását. A határozat jó végrehajtá­sában elsősorban a vezető gazdasá­gi funkcionáriusoknak, vállalatveze tőknek, üzemvezetőknek kell élen járni. Kötelességük ügyelni elsősor ban arra, hogy ne mereven hajtsák végre üzemükben a normarendezést és az alapbéremelést, hanem hajié konyán, az üzem minden sajátos, ságát flgyclcmbcvévc. A pártszerve zeteknek, szakszervezeteknek kell iigyelniök arra, hogy a végrehajtás valóban Központi Vezetőségünk és a kormány határozatainak szelle mében és a dolgozók érdekeinek megfelelően történjék. Minden párt­tagnak, szakszervezeti tagnak, min­den becsületes dolgozónak köteles sége az, liogy leleplezze az ellenség próbálkozásait és ne engedje meg bontani a Párthoz, az országhoz, a szocializmushoz hü dolgozók egy ségét. Az ellenség tudatában van annak, hogy a normák rendezésé vei vereséget szenved, éppen ezért mindent meg kell tennünk támadá saik elhárítására. Az alapbéremelés gyors és jó végrehajtása, párosulva a munka verseny, a termelés újabb feliondi tésével, — dolgozó népünk válasza. Válasz az imperialistáknak, akik fegyverrel támadtak a koreai nép szabadsága ellen, válasz a háborús uszítóknak, akik új háború élőké szítésén fáradoznak. Nem kétséges, hogy Szeged és a megye dolgozói ismét csattanós választ fognak ad ni ellenségeinknek és bebizonyítják, hogy akkor, amikor a korehl nép veri az amerikai imperialistákat, m! Is verjük őket. Munkaszerszámmal a munkapadok mellett. MEGÉRKEZETT MOSZKVÁBA A MAGYAR PARASZTKÜLDÖTTSÉG Július 19-én megérkezett Moszkvába Budapestről a ma­gyar parasztküldöttség. A pálya­udvaron Pavel Lobanov, Pavel Kucsomov és Ivan Sztreleov, a Szovjetunió mezőgazdaságügyi miniszterének helyettesei, Szkla­dán Ágoston, a Magyar Népköz­társaság rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete, a követség tagjai és a sajtó képviselői fo­gadták a vendégeket. Erdei Ferenc, a küldöttség ve­zetője a pályaudvaron tartott beszédében kifejezte háláját a szovjet kormány iránt, hogy le­hetőséget adott a magyar pa­rasztoknak a világ legfejlettebb és leghaladóbb mezőgazdaságá­nak, a szovjet mezőgazdaságnak megismerésére. A niniszter be­szédét a nagy Sztálin éltetésével fejezte be. Csütörtökön hajnalban elindult Koreába az orvos-egészségügyi brigád A koreai, vörös és nemzetiszi­rü zászlókkal feldíszített ferihe­gyi repülőtéren Kvan-O-Dik ko reai követtel az élen a koreai követség tagjai, a magyar politi­kai és társadalmi élet kiválósá­gai csütörtökön hajnalban bu­?sut vettek a Koreába induló, a koreai népnek segítséget vivő or­vosoktól és egészségügyi dolgo­toktól. Mester Erzsébet, a „Megvédjük a békét" mozgalom Országos Ta­nácsának titkára szólt az el­utazókhoz. — A magyar dolgozó nép ki­áll a koreai nép igazságos har­ca mellett, ezért küld most anyagi segítséget — mondotta. — Nehéz, felelősségteljes, de igyben fontos feladat vár Önök­re, az, hogy hivatásuknál fogva a hős koreai katonák életét meg­mentsék, hogy az amerikai légi­banditák bombái ál't&l megsebe­sített anyákat, gyermekeket és öregeket gyógyítsák. Önök Ko­reában a sebesültek ápolásával forrón szeretett hazánkat és a béketábort erősitik. Adják át a magyar dolgozó milliók forró, testvéri üdvözletét a hős koreai népnek. Binéth József sztahanovista, a Rákosi Müvek békebizottságának küldötte a magyar munkásosz­tály, a magyar dolgozók nevé­ben búcsúztatta a Koreába in­dulókat. — Ugyanazért a célért küz­dünk, mint a dicső koreai sza­badságharcosok: a Szovjetunió, szeretett Sztálin elvtársunk veze­tésével haladunk előre a béke megvédéséért. Biztosak vagyunk abban, hogy győzelemre visszük a szocializmus zászlaját — mon­dotta. A Koreába induló egészségügyi dolgozók nevében Medgyesi Zol­tán orvos válaszolt. — Tudjuk mindnyájan — mondotta —, hogy a Koreában folyó harc egy része a békéért folyó általános harcnak. Tudjuk, hogy a hős koreai nép fiai ha­zánk békéjéért is hullatták vé­rüket. Még élénken emlékeze­tünkben él a sok szenvedés, amelyet annakidején Hitler fa­sisztái okoztak. Minden igyeke­tünkkel, munkánkkal, helytállá' sunkkal azon leszünk, hogy a magyar dolgozó népnek messze keleten is megbecsülést, elisme­rést szerezzünk. Búcsúszavai után felcsendült az Internacionálé. Kvan-O-Dik koreai követ felesége, a követség tagjai egyenként forró szeretet­tel szorítják meg a népük segít­ségére siető orvosok, műtősnők kezét, átölelik, megcsókolják őket Az egészségügyi brigád beszáll a gépbe. A hatalmas gép elindul, viszi a segítséget, a magyar nép testvéri szolidaritásénak jelét a hős koreai népnek. TAEZSON FELSZABADULT Ax egésx fronton támadásban van a koreai néphadsereg MacArthur tábornok koreai főhadiszállása közli, ho°v csü­törtökön — egv napig tartó el­keseredett harcok után — befe­jeződött az amerikai csapatok visszavonulása Taezsonból. A koreai néphadsereg főhadi­szállásénak július 19-ém délelőtt kiadott közleménvo jelenti, hogv a néphadsereg előrenyomulásával egyidejűleg partizánegységek Taezsontól délre és Puszán kikö­tőjétől északra állandó rajta­ütésekkel zavarják az amerikai betolakodókat és a délkoreai bábkormány csapatait. A nép­hadsereg egységei valamennvi fronton komoly csapásokat mér­nek az ellenségre és folytatják előnyomulásukat. Julius 17-én a néphadsereg egységei teljesen felszabadították Pujo (Fuio) és Nonszan (Ronzan) városokat. Dél-Kensz és Észak-Kensz tarto­mányok sok körzetében a parti­zánosztagok a néphadsereg egv­ségeinek támogatására fokozzák tevékenységüket. A koreai néphadsereg főpa­rancsnoksága szerda este közli: A néphadsereg csapatai vala­mennyi fronton folytatják elő­nyomulásukat. A néphadsereg 'érierői csapásokat mértek ame­rikai légiegységekre és szárazföl­di csapatokra. Július 18-án a néphadsereg repülőgépei légi­csatákban két amerikai repülő­gépet lelőttek. Ugyanezen a na­non a néphadsereg légierői bom­bázták azt a több mint száz ame­rikai gépkocsiból álló oszlopot, amely Taegu (Tekiu) irányába haladt és mintegy hatvan gép­kocsit megsemmisítettek. A nép­hadsereg egyik légelhárító ütege a Hoengnam (Konan) körzete el­ten támadást megkísérlő ameri­kai repülőgépek egyikét lelőtte, A repülőgép a tengerbe zuhant. A francia AFP tudósítója be­számol arról, hc<w az északko­reai erők újbc'l megkezdték tá­madásukat Korea nyugati és kö­zépső részén. Nyugaton az észak, koreai csapatok elérték Irit, amely fontos vasúti csomópont Taezsontól délnyugatra 60 kilo­méterre. Dél-Korea nyugati ré­szének sík területe az északiak kezében van. A '.özépkoreai hegy. vidéken az északkoreaiak újból megkezdték az előrenyomulást a két fő hegyi út hosszában. Az angol Reuter Iroda jelen­tése szerint csütörtökön hajnal­ban az északkoreai csapatok a Sárga-tengertől - Japán-tengerig terjedő arcvonal mentén számos helyen támadást indítottak. A 8. amerikai hadsereg főhadiszál­lásának ügyvivője csütörtökön közölte, hogv a lohangtól 60 mérföldre északra fekvő Jondok városát, ahol az amerikaiak egy „gépesített lovashadosztálya" partraszállt, az északkoreaiak el­foglalták és a partraszállóikat szűk hídfőbe szorították össze. Reutei jelenti: Azok az észak, koreai páncélosok, amelyek el­sőnek nyomultak be Taezsonba napfelkelte előtt, nagy pusztí­tást végeztek a taezsoni térség­ben maradt amerikai szállító jár­művek között. A Reuter jelenti: Taezsontól nyugatra 13 kilométerre húsz északkoreai harckocsi támadás­ra indult. A taezsoni térségben beszivárgott guerillák nyugtala­nítják az amerikaiak mozdula­tait. Az AFP cs a Reuter jelenti: A koreai amerikai főhadiszállás szóvivője közölte, hogv az észak­koreaiak elfoglalták a Taezsontól 65 kilométerre délnyugatra fekvő Csonju városát és a Csonjutól 25 kilométerre nyugatra fekvő Kumje városát. Amerikai pilóták jelentették, hogy a középső arc­vonalszakaszon hatalmas észak­koreai páncélos és tüzérségi osz­lop tör előre. Gromiko szovjet kSlagymÍDÍszferhelyetfes válaszolt Kelly moszkvai brit nagykővet közléseire Julius 11-én Kelly, Nagybri­tannia moszkvai nagykövete ér­tesítette Gromiko szovjet kül­ügyminisz'erhelyettest, hogy az angol kormány jelenleg nem tud meghatározott javaslatokat tenni a koreai kérdés békés rendezésé­re. Ugyanakkor a nagykövet szükségesnek vélte, hogy az észákkoreai csapatokat vonják vissza a 38. szélességi kör mö­gé. Julius 17-én Gromiko külügy­miniszterhelyettes kijelentette Kellynek, hogy a szovjet kor­mány a koreai kérdés békés ren. dezése legjobb módjának a Biz­tonsági Tanács összehívását tartja a kinai népi kormány kép­viselőinek feltétlen részvételével és hogy a koreai kérdés eldönté­sénél hallgassák meg a koreai nép képviselőit is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom