Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-20 / 166. szám

20 VASARNAP, 1950. JULIUS 16. A munka jó megszervezésének eredményei a javkinoi gép- és traktorállomáson Nem lí olyan régen még hatal­mas búzatáblákat ringatott a szél a szovjet mezőkön. A kép most már mindenfelé megváltozott. A kom­bájnok munkája után megmaradó 'tarlón mindenfelé hatalmas szal­makazlak állnak. A végeláthatatlan mezőkön csépelik az új gabonái. 'Aki a szovjet mezőket nézi, ér­zi, hogy gigászi erő kellett az óri­ási munkálatok lebonyolításához. A mérhetetlen erők magukban a szov­jet emberekben vannak. Végtelen hazaszeretetükben, törhetetlen aka­raterejükben és a munkához való kommunista viszonyukban. Abban, hogy nagy előrelátással szerveznek meg előre minden munkát és a legnagyobb pontossággal hajtják végre azokat. Óramüpontoaatíg Igy dolgoznak a javkinoi gép- és traktorállomás munkásai is. Jóval a nagy munkálatok megkezdése előtt úgy szervezték meg vala­mennyi munkafolyamat mene'tét, Munkanélküliség? — Munkáshiány! Megelégedetten dörzsölgetik kezüket a demokrácia ellenségei, ha a Marx-tér egyik saroképü­lete környékén járnak. Köröskö­rül munkabíró emberek, nők ácsorognak, várakoznak. Mire? — Munkára, hiszen eaért mentek a Munkaerőtartalékok Hivatalá­hoz. Az ellenség örül, hiszen kel­lemes a szemének a látvány: a munkanélküli az elégedetlen s az elégedetlen ember az ő mal­mára hajtja a vizet. Jó rémhíre­ket lehet koholni a munkanélkü­liség révén, rá lehet mutatni, hogy: „lám. itt a bizonyíték: nem igaz a kommunisták állítása, Í ogy felszámolták a munkanél­üliséget." Egyszóval: a reakció ezen a helyen rengeteg vélt „agi­tációs szempontot" talál. Az j'yen rémhírekre aztán még az öntudatosabb dolgozók is alig tudnak válaszolni. Azonnal a szemébe vágják: menjen el és győződjön meg róla saját sze­mével. Nekem is ezt vágták a sze­membe és én nem sajnáltam a fáradtságot, meggyőződtem ró­la. Valóban találtam ott 80—100 várakozó embert. Első pillanat­ban azt hittem, hogy tényleg munkára várrtak, azután rájöt­tem, hogy ezeknek a várakozóknak 80 százaléka nam munkát vár, hanem a sült galambot várja. A sült galambot, amely majd szép ropogósra sütve a szájába repül Zimonyi elvtárs, a hivatal ve­zetője és munkatársai már ngy üdvözlik az egyes várakozókat, mint régi ismerősöket. Ugy so­rolják a nevüket kapásból: Fu­tó Imre, Rácz Vilmos- János, Er­délyi"' László... meg a többiek. Ok azok, akiket ugy hivunk „lumpenproletárok", ök azok. nkik most és a múltban irtóztak minden'őí. amit ugy hivnak, munka, ők azok, akik azt vár­ják, hogy majdcsak akad valaki, aki a semmittevésért bőségesen e'ilátja őket élelemmel, ruhával, rőt még hetenkint párszáz fo­rintnyi „zsebpénzzel" is. Futó Imrét például tegnap közvetítet­ték vagy negyedszer. Szégyelte azt mondani, hogy nem vállalja el a munkát, de azért reggel ismét beállított olyasvalamit da dogva, hogy „lekéste a vonatot". Erdélyi Lászlót már leHtákb nyolcszor kiközvetítették. ás még nem fordult élő, hogy pár napnál tovább megragadt vo'na egy-egy helyen. „Nehéz munka ..." „Keveset fizetnek..." — igy jönnek sorban a kifogá­sok s csak, mikor maguk között maradnak, akkor buvilk ki a szög a zsákból: „Azért járok ide, hát­ha sikerül elcsípni valami köny nyü munkát, amit nagyon jól fizetnek... esetileg olyat, ahol nem is kell dolgozni semmit I" — Erre aztán megvan a csendes, de nagyon egyetértő bólintás: „En is! Én is!" hogy minden gép olyan jól dolgoz­zon, mint egy pontos óramű. Kilenc agronómus, hat gépész és a kombájnvezetők az egész betaka­rítandó területen kijelölték a gé­pek mozgásának útvonalait. Az el­múlt évben — átlag — négy tár­kocsit osztottak bo minden kom­bájnhoz. Ebben az évben hatra emelték ezt a számo't. A menetle­vélben még azt is feltünlették minden egyes táblán, hogy hol van az üzemanyag, kenőanyag, meg víz tárolási helye. Igy lehetett a gépe­ket időveszteség nélkül beindítani. Újítás a kombájnoknál Ilyen elemekből tevődik össze a várakozók 80 százaléka. Es a maradék 20 százalék? — Ezek becsületesen munkát akarnak, építeni akarják a szocializmust. Régi munkást egyet se lehet köztük látni, valamennyiük uj munkavállaló. Nők, fiatalok, akik még csak most kerülnek a hivatal nyilvántartásába, őket a munkaigénylések sorrendjében minden esetben napokon beiül kiküzvelitlk. Persze nem lenne teljes a kép, ha nem mondanánk el azt, hogy ezeknek egyrészét koránál, vagy fizikai erejénél fogva csak köny­nyebb munkára lehet beosztani, amilyen munka tömegesen persze nem akad egyik pillanatról a másikra. Nagy Józsefnével be­szélgettem többek között, aki el­mondotta, hogy másfél éves kis­fiát sikerült elhelyezni a múlt héten napközi otthonban. A férje dolgozik, nemrégen házasok és b'zony még sok mindenre szük­ség van. Ezért határozta el Nagyné, hogy dolgozni fog. A múlt héten jelentkezett és már holnap munkába is állhat. Éppen intézik az irodában az ügyét. Igen gyenge lábon áll tehát a reakció „agitációs lehetősége" ezen a vonalon is s, látjuk: aki tüzetesen utánanéz a dolognak, pár perc alatt halomrad ön th$ti a rémhíreket. Sőt csattanós vá­laszt adhat az ellenségnek. A munkanélküliség maszlagéval agitál az ellenség akkor, amikor gvttlrö nrankásblánv van. A Mun.k a erőgazdálkodási Hiva­talában bármelyik pillanatban ki tudnának közvetíteni legalább ezer embert építkezésekhez. Pil­lanatnyilag csak igen gyéren akad jelentkező. Olyan munkáról van pedig szó, ahol kis gyakor­lat után ügyes segédmunkás 200 —230 forintot ic meg tud ke­resni hetenként. Bármelyik pil­lanatban ' munkához tudnának juttatni legalább ötven villany­szerelőt. Tudnának! De nincs egyetlen jelentkező sem! Már ma munkába állhatna legalább harminc kőműves, ugyanannyi ács, vasöntő, legalább két szer­annyi szűcs... és így lehetne so­rolni jódarabig. ötéves tervünk kimondotta: megszüntetjük a munkanélküli­séget! íme: ez a kijelentés azóta már igazsággá, valósággá vált. Sőt, mint a fenti tények igazol­ják, egyre inkább számolni kell a munkáshlánnyal. Hiába akar a reakció „munka­nélküliséget" belemagyarázni pártucat lumpen proletár „sültga­lamb-várásába". Bele kell nyu­godniok: ha munkanélküliséget akarnak látni, el kell menniök Amerikába, vagy a Marshall-terv által megáldott országokba. (SZ) Pontosan kiszámították, hogy a gazdag termés betakarításánál mi­lyen munkák igényelnek különö­sen sok munkaerőt. Meggyorsítot­ták a gabonafcldolgozás és a szal­mabetakarftás menetét,, hogy ne akadályozza a tarlóhántást. Ez a munka azért is rendkívül fontos, mert a tarlóhántás, a tarló előké­szítése ősziek alá, időben való el­végzése, előfeltétele a jövő évi jó termésnek. Hogy a gabonát valóban nagyon gyorsan tisztíthassák, újítást vezet­tek be a kombájnoknál, meg a cséplőgépeknél. Felszereltek a kefiő mellé még egy harmadik tisztító­rostát is. Ezzel elérték, hogy a ga­bonaszemeket már nem kell külön osztályozó rostákkal tisztítani. Ahogy a cséplőgépből vagy a kom­bájnból kikerül, már lehet szállí­tani a szérűbe, sőt egyenesen az állami magtárba. Sxalmagyüjtéa traktorral TITO és CINKOSAI A harmadik tisztitórosta alkal­mazásának előnyét a számok mu­tatják meg legjobban. Például a harmadik tiszlítórostával felszerelt kombájnokkal 16.000 hektárnyi te­rületről aratták le a gabonát. 'Az­előtt ilyen hatalmas területről be­takarított gabona tisztításához mintegy 2800 munkanapra volt szükség. Az így felszabadult mun­kaerőt beállíthatták a kapás és ipari növények ápolására. Nagyon sok munkaerőt szabadí­tottak fel a szalma összegyűjtésé­nél és kazalbarakásánál. Érre a munkára 8 traktorboronát osztottak be. Egy borona naponta 30—35 hektáron gyűjti össze a szalmát és ezzel 15 ember munkáját végzi cl. Bevezették a traktorral végzett szalmagyüjtést is, ezzel naponta egy-egy kolhozban 120 embert tesznek szabaddá más munkára. dui termé* Szines film lesz a „Mil&nos. Uázasság.' A Magyar Filmgyártó NV meg­kezdi* második, egész esté/ bet9! 16 tzinesfilm előkészítő munkáit. Mik­száth Kálmán; „Különös házasság" cimü klasszikus regényéből irt for­gatókönyvet Háy Gyula. A film ze­neszerzÖje és operatőrje azonos a „Ludas Matyi"-éval, Szabó Ferenc és a Kossuth-díjas Hegyi Barnabás. A rendezés munkáját Keleti Márton végzi. A felszabadult munkaerőkből so kat állítanak be a gépek ellátásá­nak javítására. Feljavíthatták ezen a módon a gépek technikai kiszol­gálását is. Ennek elősegítésére szer­vezték meg a cséplőgépeknél a pót mozgóműhelyeket. Mindezen felül a gép- és traktorállomás főmérnöke Kiszelje*, valamennyi gépet ellátta szerszámot és tartalékalkatrészeket tartalmazó ládával. A javkinoi gép- és traktorállo­más gépvezetői mesterei munkájuk­nak. Ezt bebizonyították ezen a nyáron is, most a cséplésnél. Nagy­szerűek az eddigi eredmények. Art­jen Pogocsilov a Szocialista Munka Hőse, Jakov Bujbarov, Vaszilij Szuszlov, Ivan Boriszjenko, ahogy ahogy vállalták, minden tizedik na­pon megtakarftott üzemanyaggal aratták a gabonát. A kombájnoknak tervszerint 350 hektár gabonát kell lcaratniok. Ük majdnem kivétel nélkül 500 hektárt arattak le. Dús termést hozott ebben nz év­ben a búza, nehéz, de örömteli munka volt iearatása. A javkinoi aén- és traktorállomás dolgozói jól felkészültek a nagy munkára és kitűnően oldották meg a nehéz feladatokat. Tito gazdái, az amerikai imperia­listák, akik kölcsönökkel tömik, felfegyverzik és minden eszközzel támogatják ezt a felfujt liólyagot, mindenáron el akarják hitetni a világgal, hogy Tito „kommunista". Már az állítás maga is megmutatja valótlanságát, hiszen éppen az im­perialisták rágalmazzák és üldözik a kommunistákat, nemhogy támo­gatnák őket. Persze, hogy senki se hiszi el ezt az ostoba és szemen­szedett hazugságot, amikor minden­ki láthatja, hogy Tito éppen olyan dühödt el­lensége a kommunistáknak, mint imperialista kenyéradói. A hazudozás oka nyilvánvaló: Tito segítségével szeretné megbon­tani a nemzetközi reakció a mun­kásosztály sorait, gyengíteni a munkásmozgalmat s meghiúsítani a dolgozók harcát a békéért és a de­mokráciáért. Ma már nyilvánvaló, hogy Tito és környezete régi ellensé­gei a munkásosztálynak, meg­rögzött kémek és provokátorok. fasiszta bitorlók. Annakidején Tito gondoskodott arról, hogy eltüntesse gaztetteinek nyomait. Minden intézkedést meg­tett azok eltávolítására, akik ké­sőbb leleplezhették volna. A háború alatt ő és Rankovics egyenesen a fasiszták sortüze elé állították a nekik alkalmatlan embereket vagy valamilyen ürüggyel maguk végez­tek velük. Titóék gyalázatos go­nosztettei közül igen sokra derített fényt a budapesti Rajk-per és a szófiai Kosztov-per. I nép harcol — Tito az ellenséggel paktál 'A' jugoszláv nép önfeláldozóan és hősiesen harcolt a második világ­háborúban a német fasiszta rablók ellen, olyan hősiesen, hogy még Tito árulása sem tudta megtörni harcos elszántságát. A nép hitt a győzelemben, mert szilárdan hitt a Szovjetunió ha­talmas erejében, abban, liogy a Szovjet Hadsereg szétzúzza a német fasizmust és felszaba­dítja Európa népeit. Tito ez-' alatt, a nép háta mögött, mind­járt a háború elején tárgyalá­sokat kezdett a német pa­rancsnoksággal. Mikor a Szovjet Hadsereg Sztálin­grádnál szétzúzta a németeket s a háború menetében dönlö fordulat állt be a Szovjetunió és valamcny­nyi szabadságszerető nép javára. Tito közeledést keresett a nyugati felderítő szolgálatok ügynökeivel. Jellemző, hogy 1943-tól kezdve az angol propaganda minden hang­nemben magasztalni kezdte Titót. Titóhoz repült az angol miniszter­elnök fia, Randolph Churchill, majd odaérkezett nz angol felderí­tőszolgálat munkatársa, Fitzroy Mecleen dandártábornok. Churchill és Tito találkozása ulán röviddel megkezdődött az angol csapatok benyomulása Görögországba. Ez azonban csak egy része volt az an­golok balkáni terveinek. Volt még egy „Ratvlk" jelzésű angol terv Is, amelv azt eélnzta, hogy meghiúsítsa Jngoszhiviának a Szovjet Hadsereg által való fel­sznbaditását és előkészítse Ju­goszlávia angol megszállását. Az ifjú Churchill és Tito közös terve azonban megbukott a Szov­jet Hadsereg ellenállhatatlan bal­káni támadása miatt. II MiTag-ember Macleen tábornok visszaemléke­zéseiben megírja, hogy milyen fény­űzéssel rendezte be rezidenciáját Tito a belgrádi királyi palotában. 'A' ruhákat és nniformisokat Bel­grád legjobb szabói készítették, in­geit a legdivatosabb szalonok szál­lították, a legjobb inyencfalatokat A költők Költők, a tollal ölni is lehet, hát öljük meg mind, kl Koreára emel kezet. Költők, a vers ma harel tűz legyen és testvért kéz futóárokban, harctereken. Költők, az árvák és az özvegyek apák és férjek Jó fegyverlbe újra töltenek. Költők, ha szóltok, csak ezekért legyen: öljön a toll, mint partizánfegyver a hegyekben! Költök, ma verset úgy formáljatok, hogy minden sorral Korea mellett álljatok! L ő di Ferenc fogyasztotta és a legdrágább boro­kat itta. Az idők folyamán Tito nagyzási hóbortja mind erősebben megmutatkozott. A belgrádi szín­házban aranyos karszéken ül páho­lyában, melyet mindenüvé utána­visznek, a kórus pedig olyan dalt énekel, amely dicsőiti „Tito bará­tunkat, a fehér ibolyát". A jelenlé­vők nem is mernek Tito felé nézni ilyenkor, hogy el ne nevessék ma­gukat, mert a „fehér ibolya" ala­csony termete ellenére is 128 kilót nyom. „Hólyag ember" — fgy nevezi a nép Tltót. Bolondja a drágaköveknek és a csillogó rendjeleknek is. Zsebéből arany kronométert húz elő és drá­ga karóráival ellenőrzi járását. Csillogtatja gyűrűinek óriási bril­Iiánsait. Még azok is kacagnak raj­ta, akik pénzelik. fl banda alvezérei Tito legközelebbi cinkosai: Ran­kovics, Kardelj, Gyilasz és Pijade. Rankovics 1941-ben a Gestapo „ke­zébe került". Fegyvert, pénzt' és párttagok címeit találták nála. De a Gestapo pribékek ritka előzé­kenységgel bántak vele. Kórházba vitték s néhány nap múlva Ranko­vics épen és sértetlenül visszatért Titóhoz. Tito Rankovics „hősies meneküléséről" hazug legendát ter­jesztett el. Az igazság az, hogy Rankovics a Geslapónál Írás­beli nyilatkozatot hagyott húíra arról, hogy teljesíti a felderítő szolgálat minden kivánságát. Kardelj is „hősiesen megmene­kült" a háború alatt, mert barátja és munkatársa volt a szlovéniai Gestapo-főnöknek. Gyilasz, a mon­tenegrói csendőrszázados fia, a Szovjetunió legaljasabb rágalmazó­ja, a montenegrói partizáncsapatok liquidálásában szerzett érdemeket az angolszász kémszolgálaf előtt. Az ő felesége is „csodálatos körülmények között" menekült meg a Gestapo fogságából. A tébolyul? More Pija­de, a Tiko-rendszer másik főidcoló­gusa is a montenegrói partizánok között véghezvitt öldöklésével szer­zett magának gyalázatos nevet. Gyilkosok I Ez a banda felelős a Jugoszláviá­ban bevezetett fasiszta rendszerért, ők ölték meg Arszn Jnvano­viesot, a népi felszabadító há­ború Igazi hősét és vezetőjét, aki a. háborús években a jugoszláv hadsereg vezérkari főnöke volt, ki­dolgozta és végrehajtotta a legne­hezebb és legbonyolultabb hadmű­veleteket, a legveszélyesebb helye­ken jelent meg és személyes pél­dájával lelkesítette a partizánokat. Börtönbe vetették Jovanovics tüdő­beteg feleségét, valamint Szreten Zsnjovicsot és Andrija Hebrangot, a jugoszláv nép felszabadító har­cának kiváló vezetőit. A jugoszláv szabadságharcosok tízezreit zárták börtönökbe és koncentrációs tábo­rokba, kegyeilenül kínozzák őket Rankovics hóhérai. A munkásosztályt irgalmatlanul kizsákmányolják. Petar Sztambo­licsnak, Tito egyik cinkosának be­ismerése Szerint abból n 628.000 munkásból, akiket 1940 első tfz hónapjá­ban erőszakkal hajtottak a szerbiai üzemekbe, 430.000 megszökött. Tito is kénytelen volt nemrégen elismerni a gabonabeszolgáltatások csődjét, ami annak eredménye, hogy a dolgozó parasztok szabotálják a mezőgazdasági munkát és a be­szolgáltatásokat. Egyre növekszik a nép felháborodása Tito politikájá­val szemben, aki Jugoszláviát ka­tonai hídfővé akarja változtatni a Szovjetúnió és a népi demokráciák ellen. Jugoszlávia népe harcot foly­tat, hogy megmentse az országot Titótól és cinkosaitól. Uj termelőcsoport alakul Baktón Dolgozó parasztságunk Szegeden és környékén is mindjobban meg­győződik a termelőszövetkezeti csoportok nagyszerű munkájáról és azokról az előnyökről, amelye­ket a termelőszövetkezet biztosit. Ennok köszönhető, hogy a Pár­tunk vezetésével végzett, helyea felvilágosító munka nyomán az előkészítő bizottságok egyre több új jelentkezőt tartanak nyilván, sőt újabb csoportok Is alakulnak. Baktón is újabb dolgozó pa­rasztok határozták el. hogy a ter­melőszövetkezeti mozgalom útjára lépnek. Ma. csütörtökön este 8 órakor tartanak erről a kérdésről megbeszélést, hogv azulán meg­alakíthassák Baktón új termelő­csoportjukat. A kinai néphadsereg felszabadította a Pishan szigeteket 'A' kinai népi felszabadító hadse­reg július 16-án felszabadította a csekiangi partok közelében fekvő Pishan szigeteket. A Pishan szige­tek körülbelül 80 km-re Vencsov kikötőjétől északkeletre fekszenek. A 3. népi hadsereg egyik egysége július 15-én este vizijárművek se­gítségével támadást intézett a Pi­shan-szigetek ellen és másnap reg­gel partra is szállt ott. A Kuomin­tang csapatokat megsemmisítették. Több mint 400 tisztet és katonát elfogtak. A népi haderő elfogott egy ágyúnaszádot, egy másikat el­süllyesztett, egy harmadikat pedig megrongált.

Next

/
Oldalképek
Tartalom