Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-18 / 139. szám

VASARNAP, 1966. JÜNIT7S 16. 3 A szegye*xíeies tiaeHUáuHn \ Szegedi Kendergyárból tegnap eltávolítottak egynéhány személyt A gyár különbözö részein: a bádogosműhelyben, a nyersraktárban, a vtzesfonóban, a kártolóban és egyéb helyeken dolgoztak _ az imperialisták, a klerikális reakció, az ellenség javára, a gyár többi dolgozója, az egész magyar nép, az egész béketábor ellen. A gyár egyik bizalmija, Pusztainé, mikor értesült a történtekről, így szólt: „Megérdemlik, százszor is megérdemlik. Az ilyenek nem méltók a dolgozó elnevezésre, az ilyeneket minél hamarabb meg kell akadályozni kártevésükben" és még hozzátette, mikor személy szerint ese?t róluk szó: „Volt idejük, hogy gondolkodjanak, hova álljanak, — hozzánk, a dolgozókhoz, vagy pedig az ellenséghez. Hát ezek most végleg megmutatták, hogy az ellenséghez álltak, azzal paktáltak le." Valóban íepaktáltak. De nem most és nem is tegnap, hanem már régen. Ezek nem valamilyen meg'févedt elemek, nem öntudatlanságból sodródtak átmenetileg az ellenség uszályába. — ezek tudatosan, népellenes céljaik teljes tudatában álltak az ellenség zsoldjába. Soha nem is gondoltak arra — bór igaz, volt idejük, adtunk nekik jó pár évet az elmélkedésre, — nem Is akartak arra gondolni, hogy azok mellé álljanak, akikkel egy üzemben, egy teremben dolgoznak. Mindig azon törték a fejüket, hol és hogyan árihassanak, minél nagyobb „érdemeket" szerezzenek megbízóik előtt. És ha közelebbről szemügyre vesszük ezeket az embereket — őszintén szólva nem is csodálkozhatunk. Itt van mindjárt Balog Kálmánné a 28-as gilfonóról. Mikor az egész magyar dolgozó nép mély gyűlölettel'fordult Mindszenty gyalázatosságai ellen, ő Mindszenty mellett állt ki. Gyermekét nem taníttatja tovább, de 6 annál több italt fogyaszt el, — mert erről is nevezetes. Vagy Krahtusz Ferenc hirhedt jobboldali szociáldemokrata, aki minden kommunistát legalábbis börtönbe akart annakidején vetni. Becsmérli sztahánovistáink eredményeit azokon a reggeli megbeszéléseken. amelyeket olyan nagy előszeretettel tartott és ahol ezenkivül még a legkülönbözőbb rémhíreket és rágalmakat terjesztette. Tóth Lajos a klérus hű kiszolgálója és Krahtusz reggelenkénti hűséges hallgatója Véter Józsefné, aki a rémhírek terjesztésén kivül csak a bort szereti jobban. Csikós József szintén jobboldali szociáldemokrata, aki a demokratikus plakátokat suttyomban leszaggatta, Gyémánt Istvánné híres bomlasztó, Monostori István „kiemelkedik" hanyag munkájával és iszákosságával. Kispéter János, akinek az osztályán legtöbb géptörés van, Mencel Béla, aki az állandó destruktív kijelentései mellett állandóan lógott a munkából, Lengyel Lajos ismert nyilas múlttal szintén nem maradt el a többitől a bomlasztásban, a Majlovícs-féle emberek, Lévai Jánosné, aki a paptól egyenesen az üzembe hordja a rémhíreket, Fődi Mihályné, aki egészen útszéli móés minden ellen, ami a dolgozók érdekeit szolgálja. Ez a „kollekció" szinte állandó és természetes összetétele, természetes arculata az ellenség előretolt állásának. Itt vannak — és élvonalban vannak — a jobboldali szociáldemokraták, itt vannak — szorosan melléjük simulva — a klerikális reakció cselédei és a soviniszta uszítók. Ezek éveken keresztül élősködtek a gyárban, dolgoztak a munkások ellen és ezért még fizetést is kaptak. Valóban találó az a kifejezés, amelyet a gyárban egyik munkásnő mondott rájuk: „Fiaetett ellenségek". Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség legutolsó ülésén elmondott beszédében és a Központi Vezetőség határozatában Is élesen rávilágít a beépült ellenség veszélyére. A Központi Vezetőség határozata világosan és félreérthetetlenül kimondja: ,.Le kell leplezni és el kell távolítani az üzemekből az aktivan ellenséges jobboldali szociáldemokrata elemeket, akik azzal hálálják meg a magyar népi demokrácia velük szemben tanúsított elnéző magatartását, hogy mint a burzsoázia maradványának és a háborúra uszító külfUIdi Imperialistáknak ügynökei, a klerikális reakcióval összefogva a leghitványabb és legfondorlatosabb eszközükkel próbálják zavarni munkásosztályunk, népünk épitő munkáját." Tegnap eltávolítottak tizenhármat közülük a Szegedi Kendergyárból. Ezzel a gyár vezetősége megoldotta azt a kérdést, hogy ezeket az ellenségeke? ártalmatlanná tette — de magát az ellenség ártalmatlanná tételének kérdését még korántsem oldotta meg. Nemcsak azért, mert van még a Szegedi Kenderben a k t i v a n ellenséges jobboldalt szociáldemokrata. Nem vitás, ezeket is el kell távolítani. Ezt a gyárat vezető elvtársak közül senki sem vonja kétségbe. De ez a kérdésnek csak egyik oldala, mert — bár igen fon'tos — de nem elég pusztán „rendészeti", pusztán „fegyelmi" uton harcolni az ellenség ellen. Nekünk —- mint soha és sehol — itt sem szabad megfeledkeznünk a felvilágosítás, a meggyőzés eszközéről. Persze nem az ellenséget kell nekünk meggyőzni — mint ennek a kísérlete néhány szegedi üzemben megtörtén?. — 'A'z ellenséget az „győzi meg" legjobban, ha látja és érzi erőnket. A felvilágosítás, a meggyőzés felbecsülhetetlen értékű eszközét az üzem sokszáz becsületes dolgozója felé kell alkalmazni. Kell alkalmaznunk a Szegedi Kenderben éppen úgy, mint a többi üzemekben, munkahelyeken, a szoclalls'ta társadalom építésének minden őrhelyén. A Szegedi Kenderben most úgy kell alkalmazni, hogy megmagyarázzák az üzem minden munkásának és munkásnőjének részletesen és alaposan, hogy mit csinált és mit akart csinálni ez a 13 kártevő. De kellett volna — fokozott mértékben kellett volna — alkalmazni a felvilágosítás eszközét a Szegedi Kenderben már előbb is ebben a kérdésben. Már előbb is sokkal bátdon lázított a darabbérezés ellen rabban kellett volna hozzányúlni az ellenség leleplezéséhez. Mert az, hogy mi a jobboldali szociáldemokratákkal elnézők voltunk, — bíztunk abban, hogy a tények, eredményeink, tehát Pártunk politikájának helyessége jobb belátásra bírja ezeke? — egy pillanatig sem jelenthette és ezután sem jelentheti azt, hogy az a k t i v kártevéseikkel, szabotázsaikkal szemben is elnézőeknek kell lennünk. Fátylat — a feledés fátylát — borfiottuk a multjukra, de ez a fátyol kötelességeket jelent a jelenben. Megtisztelő és súlyos kötelességeket! a jobb belátást, az építő munkába való becsületes bekapcsolódást. A Szegedi Kenderben nem harcoltak kellő mértékben a jobbolodali szociáldemokraták aktív kártevései ellen. Ugyláiszik, náluk a „feledés fátyla" olyan sűrű volt, hogy ettől a fátyoltól nem látták meg a mögé húzódott ellenséget. Pedig voltak figyelmeztető jelek. Ilyen figyelmeztető jel volt a közelmúltban például a légnedvesítő kompresszor elromlása. Ez az apparátus látja el az egész üzemet vízzel. Teljesen szabadon áll a szerkezet, aki akar hozzáférhet. Valóban úgy van. hogy csak az nem nyul hozzá, aki nem akar. Voltak „megmagyarázhatatlan" géptörések, gépkiesések. Például az egyik körtetörő tengelyé? esztergályozták és azért esett ki egv ideig a munkából, mert nem yitlék el az esztergályozás után kovácsolni. Ki a felelős ezért? > Nem kuta'iták. Pedig, ha egy kicsit utánanéztek volna, a felelősséget egész könnyen megállapíthatják Lengyel művezetőnél. — Az üzemben 26 olyan újítás van, amely nincs bevezetve. Ki felel ezért? Az esztergapadon nincs beveze?ve a négykéses rendszer, amelyet már az egész országban használnak. Ki felelős ezért? Nem állapították meg! Hogy ezekre nem figyeltek fel és nem reagáltak élénkebben elvtársaink, hiba. De nem elég ezt megállapítani. Meg kell „vakarni" a kérdés?, hadd bújjon ki a hiba oka is. Ez pedig — a többi között, de elsősorban — az, hogy elvtársaink nem egyszer és nem kis mértékben húzódoztak az úgynevezett „kellemetlen", „népszerűtlen" feladatoktól. Ez gyökeres alapve?Ő hiba, nemcsak azért, mert azt eredményezi, hogy az ellenség szinte szabadon vagy legalábbis viszonylag zavartalanul garázdálkodhatik, — hanem azért is, mert a gyár dolgozóinak többségét, a becsüleies munkások és munkásnők és elsősorban a gyár kommunistáinak megsértését, lebecsülését jelenti. Es végül azt jelenti, hogy elfelejtették a Szegedi Kender veze?ő elvtársai: az Ilyen és hasonló magatartással, igaz, népszerűvé válnak, — az ellenség előtt. Erre pedig nekünk semmi, de semmi szükségünk nincsen. Rákosi elvtárs már a Nagybudapesti Pártválasztmány ülésén figyelmeztetett bennünke?: „A vállalatvezető elvtársaknak meg kell érteniük, hogy a demokrácia azért tette őket vezető helyükre, hogy vezessenek, tartsanak fegyelmet a .szocializmus építése érdekében, ne tűrjék a lopást, a könnyelmű selejtet, a bércsalást és hasonlókat." Nem mondhatjuk, hogy a Szegedi Kenderben ilyen hibák nem fordultak elő. Előfordultak. Itt is akadt az öntudatosan dolgozó többség melle?t néhány öntudatlan és tudatos ellenség, amint ezt a tegnapi tizenkettő is bizonyítja. Azt sem mondhatjuk, hogy számos esetben nem lépeVt volna fel a vállalatvezetőség ellenük. Fellépett. De nem minden esetben és nem mindig kellő eréllyel, kellő politikai szilárdsággal. A közelmúltban az egyik dolgozó menet közben söpörte a gépét. A gép a söprűt bekap?a és igen értékes alkatrésze tört el. Egész enyhe pénzbüntetést szabtak ki a dolgozónak, aki ezzel a hanyagságával az egész üzemet károsította. Min? már említettük, nem ritka a Szegedi Kenderben a géptörés. Eddig jóformán senkit sem vontak felelősségre ezért. Ugyanilyen erély?elenség és bátran mondhatjuk, opportunizmus mutatkozott meg akkor, amikor az üzemellenőrök nyitott helyen találták a vállalat bélyegzőjét. Három hétig húzódott, amig fegyelmi elé került az ügy, ahol — egyszerűen csak megdorgálták a felelősöket. És ha ezek ellen a hibák ellen a kellő „admin!sztra?iv", a kellő „hivatali" eljárás — a gyárból való eltávolítás, a fegyelmi büntetés — meg is volt, ezt nem követte kellő időben és kellő módon a szervezett felv'ilágosfcó munka, a gyár pártszervezete részéről és nem követte az ottani vezető elvtársaink részéről a megfelelő kommunistához illő kiállás. „Népszerűtlen", „kelleme?len" feladatnak fogták fel nem egvszer azt, amely a többség, a becsületes dolgozók előtt igen népszerű és Igen megbecsült feladat lett volna: az ellenség teljes ártalmatlanná 'tétele. Tegnap azzal, hogv 13 jobboldali szociáldemokratát, a klerikális reakció uszályhordozóját, alattomos fasisztákat eltávolítottak a gyárból, kétségtelenül tettek a Szegedi Kenderben egy lépést előre, Központi Vezetőségünk legutóbbi határozatának megvalósítása terén, amely a többi között felhlvia a figyelmet arra. hogy: „A Központi Vezetőség szükségesnek tartja, hogy az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban a Párt nyíltan felvesse a munkásosztály, a dolgozók előtt: a szocializmus építése, a béke védelme komolv erőfeszítéseket, áldozatkészséget, harcedzettséget, fegyelmet követel." . , , De a második lépés, a fegyelmi rendszabállyal a gyárból való eltávolítással kapcsolatos felvilágosító, tuda'fosltó munka a becsületes dolgozók között csak — mint a különféle divatos táncokban van — fél lépés, snsszé volt. Igaz, összehívták a párt és szakszervezeti aktívákat, konkréVen megvitatták a kérdést, rámutattak az eltávolíto'itak kártevő munkájára. Jó, színvonalas és hasznos értekezlet volt. 'A'z sem vitás, hogy ezek az aktivák — derék, becsületes elvtársak — megmagyarázzák és jól megmagyarázzák a dolgozóknak a kérdést. Az is igaz, hogy ezelőtt a gyűlés elő?t az üzemben több dolgozóval beszélgetve érdeklődtünk a munkafegyelem, az ellenség mesterkedése! felől. Volt olyan, aki bátran megmondta, hogy bizony vannak Itt az üzemben la — nevükön nevezte — jobboldali szociáldemokraták, azt is elmondta, bogyan szabotálnak, hogyan lázítanak. Er kétségkívül a népnevelök jó, harcoa agitációjának eredménye. De az is tény, hogy voltak olyanok, — és ez a hiba — akik először úgy nyilatkoztak, hogy ők bizony nem tudnak ilyesmiről, hogy „nem hiszik, hogy volnánal* Ilyenek". Volt olyan is, aki azt mondta: „Én ehhez nem értek, mert még nem vagyok párttag". De találkoztunk olyan munkásnővel is, aki hosszabb beszélgetés után „bizalmasan" elmondta, hogy valami elbocsájtás lesz és „talán a nem párttagok közül válogatnak ki..." az elbocsájtásra, — Egyszóval: suttogás van az üzemben és azérf van: suttogás, mert a pártszervezet népnevelői még mindig nem végeznek! kellő felvilágosító munkát, nem végeznek harcos, offenziv agltációt. Központi Vezetőségünk fentebS már idéze?t határozata ezt mondja: az ellenséggel, a jobbolldali szociáldemokraták, a klerikális reakció ügynökeivel kapcsolatban: ,,La kell leplezni és el kell távolítaniA mi Pártunk, a kommunista párt, ha valamit mond — és ezt nekünk! végre már meg kell szoknunk —1 azt sző szerint érti. Meri minden sző. amit a Pártunk mond, az átgondolt, a marxizmus-leninizmus fogalma szerint megfogalmazott beszéd, pontos, félreérthe?etleni beszéd. Nem Így mondja a határozat: „El kell távolítani és le kell leplezni..." az ellenséget, hanem magával a mondat megfogalmazásával Is felhívja a figyelmünket az alapos felvilágosftó, tudatosító munkára. ,.Le kell leplezni" először, meg kell mutatni a gvár minden dolgozójának — a gilfonóban Is, ahol tegnap beszélgettünk a munkásnőkkel — hogy milyen aljas eszközökkel, milyen sötét szabotázsokkal akarják a jobboldali szociáldemokraták megakadályozni a békés, boldog, munkáséletünket és ftzu?án „el kell távolítani". Egvik a másik nélkül — az eltávolítás az alapos leleplezés — és a leleplezés az eltávolítás nélkül — csak fél mnnkn. Fél mnnkát pedig nekünk nem szabad végeznünk. Központi Vezetőséglink határozatának végrehajtásában — és teljes mértékű, bolsevik mnnkát kell végeznünk az ellenség ártalmatlanná tételében Is. Ráday Pál. Ma nyílik meg Szegeden A SZOVJET SAJTÓKIÁLLITÁS ízléses, szemléltető és ötletes elrendezésben összeállítva várja mától kezdve Szeged dóidul? meg, az ország mezőgazdaságának soha nem látott felvirágzásához fog vezetni. Majdnem másfélszer annyi gabonát, cukrot, húst, tejet fog eredményezni. Húszezer traktor fogja az egész szántó'ierület háromötöd részét megművelni. — 'Amikor a traktorok idejöttek a földünkre — mondja Kovács István tovább — arra gondoláink: vájjon hogyan fognak ezek, a keskeny táblákon megfordulni? Hisz' a mesgyéket folyton ki kellett kerülni. Már azelőtt is gondoltunk mi erre, hogy közösen kellene dolgoznunk, most pedig a gép lökött egye? rajtunk, hogy gyorsabban valósítsuk meg ezt a gondot. Egyesítettük a földeket, az igásállalokat összetereltük, összeadtuk a felszerelés?. Igy alakult meg földműves termelő csoportunk. Most, 22 család van benne, 33 ténylegesen dolgozó taggal. Ez a beszélgetés, amely Csanádalberti községben folyt le, megmutatja, hogy a magyar népi demokratikus köztársaság parasztsága milyen útra lép. 1948 októberében 300 egyesülés volt az országban a föld közös megművelésére; számuk most eléri a másfélezret. Minden harmadik magyar községben van termelőszövetkezet. Természetes, hogy mint minden, ami újszerű, a parasz?i termelőszövetkezet is elég nagy nehézségek közepette növekedik és erősödik. Pusztulnak a régi szokások, a mun. kával kapcsolatos elavult nézetek, változik a munkához való viszony. Az osztályharc folyik. De az akadályok leküzdésére, a kulák fondorlatok leleplezése közepette, hónapról-hónapra mind erősebben állnak talpra Magyarország földműves termelő szövetkezetei. EGY KIS FÜZETET helyez az asztalra Kovács István. Fedőlapján traktor rajza látható, amely beláthatatlan nagyságú mezőkön halad és a mezőket befedő búzatenger, amely a láthatárig. terjed, olyan sűrű min? az erdő. „A földműves termelő szövetkezetek sikerei" — olvasta fel nekem a tolmács a füzet címét. — Itt van — mondja Kovács — itt az áll, hogy mit értek el az első kollektív földműves gazdaságok. A mi községünk szövetkezete még fiatal és nem dicsekedhetünk ínég ilyen eredményekkel. De tudjuk: nálunk is így lesz. Kinyitja a könyvecskét és fenhangon olvassa: „Alighogy kikeltek a búza, kukorica, kender első csírái Baja, Gyöngyös-Encspuszta, Simaság, Tiszaeszlár, Pécs-Recskpuszta, Zajta és más községek szövetkezeteiben, rögtön látható lett a különbség a kollektív és a magángazdálkodás között. A turkevei termelőszövetkezet három hónapos kukoricája csodálatba ejtette a környék parasztjait. 'A' tiszalöki termelőszövetkezet földjéire, mint valami csodához zarándokoltak, hogy megnézzék, ölep, Simaság, Vasszilvágy és más községekben egyhangúlag megállapították, hogy a szövetkezeti búzatáblák a legjobbak. A tiszaeszlári szövetkezet j dohányültetvényén olyan dohány termett, amelyről, messzi környéken beszéltek ..." — Teljességgel érthető — szólal meg hírtelen az eddig hallgató Sidó János, községi bíró. „Hisz' az állam hitelt, műtrágyát bocsát a szövetkezetek rendelkezésére, nemesített magot ad. A szántást és a vetést gépek végzik. Érdekes megismerkedni a mult év átlagos terméseredményeivel, amelyeket a kollektív és a magán paraszti gazdaságokban értek el holdanként (0.57 bektár), A szövetkezetekben egy holdról 9.6 mázsa búzát arattak, a magán paraszti gazdaságban — 7.5 mázsát; a rozs a szövetkezetben 8.53 mázsát adott, magán-gazdáknál — 6.8 mázsát; a burgonya — 42.5 és 37.7 mázsát; a kender — 32.2 és 22.4 mázsát. Ezek a számok — a legjobb agltációt képezik az új kollektív munka elérése érdekében. És a parasztok mind újabb és újabb százai lépnek be a szövetkezetekbe. A Szovjetország kolhozparasztságának győzedelmes tapasztalata mint világító-trony mutatja nekik az utat az új élet felé. • AZ ELMÚLT ÉVBEN nagy számú parasztküldöttség látogatta meg a Szovjetúniót. 'A' látottakon fellelkesülve mentek haza. Mindegyikük szinte belepillantott a saját holnapjába. — Életvidám embereket láttunk, akik dallal az ajkukon mentek a mezőre a kolhozautókon. Megtud tuk, hogyan könnyítik meg a munkájukat az állami gépállomások. Meggyőződtünk arról, hogy csak a nagyüzemi gazdálkodás képes a szétaprózot? paraszti földművelést kivezetni a felvirágzás útjára — jelentette ki Nagy Gábor földműves, kifejezve ezzel az egész küldöttség véleményét. A magyar falu rálép az új útra. Nagyarányú villany, rádió, vízvezeték-bevezetési munkála?ok folynak a falvakban. Már nem ritkaság, ha ünnepnapon új filmeket hozó vándorfijm-társaság autóját látják a községi klub épülete előtt. Esténként sokáig ég a világosság a falusi „Vörös Sarkokban" és az olvasó körökben. Az agro'technikai egyesületekben, politikai felvilágosító és önképzőkörökben folyik a tanítás. Az ötéves terv folyamán falusi szanatóriumokat, kultúrházakat, népkönyvtárakat, a sportpályák széleskörű hálózatát fogják kiépíteni. 1954 végére nem marad Magyarországon egy falu sem villanyvilágítás nélkül. Kovács István, az örökös béres Tuska Pálné, a szegény parasztaszszony és a többi magyar parasztok ezrei, új életük első gyümölcsei! aratják. Biztos tekintettel néznek holnapjuk felé: a boldog jövőhöz, a szocializmushoz a kipróbált vezető — a Magyar Dolgozók Pártja vezeti őket. ... Magyarországon most a tavasz teljében van. A Csanádalberti község bosszú utcájában hosszában lévő akácok sűrűségét friss, buja, zöld lomb takarja. A magas kerítések közül csak úgy kukucskálnak a faházikók, min? régen, de úgy látszik, mintha valamikori komor tekintetüket elveszítették volna. Ragyogó nap vakítja a sze met, egyenesen az ablakokra tűz és lángjával kiégeti a régi, dohos élet sarkaiban megbúvó egész pe nészt. Messziről a traktorok erőteljes zúgása hallaiszik, onnan, ahol a volt földbirtokosi kúria mögötl Blaskovics úr volt béresei dolgoznak kollektív gazdaságuk földjein. Teljes lendületében él az első magyar ötéves terv első évének tavasza. Csanádalberti község Magyarország. gozóit a szovjet sajtókiállítés. A Magyar Szovjet Társaság Szegeden, Horváth Mihály-útcai kiállítóteremben rendezi meg ezt az igen érdekes és tanulságos kiállítást, amelyet Budapesten a dolgozók tömegei látogattak. A kiállítás több részből álL Főhelyet a Pravdának, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja központi lapjának fejlődését bemutató képek és ere'deti példányok foglalják el. Láthatjuk, hogy a Bolsevik Párt lapja bogyan szervezte, mozgósította a tömegeket a forradalomra, hogyan irányította őket a Nagy Honvédő Háborúban, s az ötéves tervek, az újjáépítés idején egyaránt. Láthatjuk a kiállításon az élenjáró szovjet sajtó legkülönfélébb ágait, a tartalmában, kivitelében egyaránt kiemelkedő politikai, kultúrális, technikai, gazdasági és ifjúsági folyóiratok tömegeit, valamint a Szovjetunió nemzetiségeinek saját nyelven készült lapjait is, amelyek mindegyike a szovjet sajtót, a világ élenjáró iránytmutató sajtóját tartja példaképének. A szovjet sajtó amelyik Lenin elvtárs tanításának megfelelően mindenkor betöltötte hivatását példa az egész világ kommunista sajtója, így a mi sajtónk számára is. A szovjet sajtókiállítás ma, délelőtt 10 órakor nyílik ünnepélyes keretek között és minden nap reggel 9-től, este 8-ig díjmentesen megtekinthető. ,.