Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-15 / 136. szám

VII. ÉVF. 136. SZÁM. ARA 50 FILLÉR Ha déle'őtt 10 érakor nyitják meg a könyvnapo!<at Megkezdődött Szegeden a rozs aratása CSÜTÖRTÖK, 1950. JÜNIUS 15. FEGYVERÜNK — A KÖNYV Mától kezdve három napon át az ju'cára kerül a könyv Szegeden is és minden községében, városában Csongrád megyének, az egész or­szágnak- A hatodik szabad magyar könyvnapcjk kezdődnek meg vidé­ken, amikor az olvasók — mégpe­dig aa új olvasók — tömegei, mun­kások, dolgozó parasztok és néphez hő értelmiséglek közvetlenül talál­kozhatnak legjobb barátukkal, se­gí őtársukkal, erős fegyverükkel: a könyvvel. A dolgozók tömegei for­dulnak nagy érdeklődéssel új könyveink felé, amelyek a marxiz­mus-leninizmus iránymutatásával segítik őket mindennapi munkájuk­ban, de nyújtanak egyben felüdülést is a pihenőidőben. Most a könyv valóban a né. pé lett. Ezt most Írhatjuk le először a felelősség teljes tudatá­ban. Ha visszapillan'unk a felsza­badulásunk utáni közvetlen tdőkrc, meg kell állapítanunk, hogy gazda­sági és politikai munkánk nagy fel­adatai közben nem értünk rá elég­gé ennek a feladatnak a megoldásá­ra !s. Népi demokráciánk megdönt­hetetlen alapjainak lerakására for­dítottuk a figyelmet: romokból új országot építeni, a 16 forintot — mint népgazdaságunk alaplát — megteremeten! és szétzúzni a kapi­talista rend maradványait, amely a fejlődés akadályozója, aláaknázója •volt- A szilárd alap megterem ése után az MDP programnyilatkozata volt az első útmuta'ás, amely köz­ponti kérdéssé tette a műveltségi monopoliumok felszámolását. A reakcióval ezen a téren ls kemény küzdelmet vívtunk: nem^volt rés, amelyen behatolását elmulasztotta Di'mtö fordulatot jelentet' könyv­kiadásunk államosítása, de még megeshetett, hogy 1948-as könyv­napok alkalmával Legény, Körmen­dy, Dormándi sz'ennyiratal ott dí­szelegtek a sátrakban. Az 1949-es könyvnapok termékei már Pár unk programjának szellemét tükrözték és idei könyvtermésünk még inkább a szocialista realizmus lránytmuta­1ó alkotásai. Ezt követelte dolgozó népünk. O'yan irodalmat, olyan kul­lúrát, amely — mint Révai eVárs írja — „scgí 1 őket munkájukban, harcaikban, öntudatuk fejlődésében, olyat, amely fegyver a kezükben a szocializmus építésénél". Fejlődésünkre világítanak rá a slatlsz ikai adatok is. Az úgyneve­zett „utolsó békeév", 1938 könyv­termelése 7.8 millió kötet volt­1945-ben 6.5, 1948-ban 22.8, 1949­ben 46.7 millió kötet és brossura látott napvilágot, mostpedig 650.000 könyvnapi példányszámmal büszkél­kedhetünk. Az író vágya is tellesedett ezáltal. Eddig írt, de nem tud­ta: eljut-e hangja azokhoz, akikhez intézte. — „Az frások, könyvek több kevesebb sikerrel megjelentek — irja Szabó Pál — és a nép, az Is­meretlen nép, a paraszt, a munkás, a bányász egyáltalán nem tudott er­rő' semmit. És az írókat mégis újabb és újabb igazságok izga* ták, nyugtalanították, azt hitték, hogy­ha egy-egv népéri íródott, vagy nénért kiáltó könyvük megjelent, hátha másként megy, nyomban mö­géje sorakozik a nép, kiárad a ten­ger és lesodor hátáról minden gaz­embert, minden szemetet, minden emberj és társadalmi becstelensé­get. De a tenger nem mozdult meg, a né.p önthaga kínjában fetrengett tovább, nem is tudta, hogy őérette írók kínlódják végig a pokol min­den gyötrelmével éjtszakáika"' Egy régi példát említve: Petőfit lőccsel kergették meg a parasztok. s egy újabbat: Móriczot leliúrrog­ták a részeg kortesek. A felszaba­dulás előtti időket Krúdy jellemz híven: „az írók művelt csak vén kisasszonyok és lábatöröttek o vassák". De nem a nép volt ennek az oka, hanem a mult uralkodó esz tálya, amely elzárta a művelődés olvasás, tanulás minden lehetőségé s különben ls melyik munkásnak vagy dolgozó parasztnak lett volna kedve olvasni a gyötrelmes, fáradt­ságos napi munka u'.án.. Tekintsünk népi demokráciánk íróira és alkotásaira. írásaik ha. talmas példányszámban kerülnek ki a nyomdagépből, de nem a rak tárakba, hanem a munkások és pa­rasztok, a dolgozó nép közé. Az idei könyvnap első budapesti össze­sítő jelen.ései hatalmas győzelmi jelentéssel egyenrangúak. A tavalyi 220 ezer kötettel szemben már el­kelt 260 ezer, de a könyvtárak vá sártása nélkül, ami hozzávetőleges számítás alapján újabb 40 ezer kötetet jelent. És ma ellepik dolgo­zóink ismét a sátrakat, hogy köny­vet vásároljanak. Ha ide iktatjuk hogy fővárosi könyvnapok 2.700.000 forintot forgalmaztak, megállapít­hattuk, hogy döntő változás állott be az (ró és olvasó viszonyában. Az író többé nem kizsákmányoHja és uszályhordozója egy uralkodó osz­tálynak, hanem megbecsült dclgo zója népe összességének. Mi rejlik az idei könyvnap vár­ható sikere mögött Csongrád tr.e gyében? Népünk legszélesebb tö­megeinek emelkedő öntudatosulása, ideológiai képzettsége. Budapesten 17.000 példányban fogytak el Lenin és Sztálin művei, Rákosi eVárs könyvét 20.000-en felül vásárolták meg. Személyes tapasztalat alapján mondhatjuk, hogy ott — Zabosfal­ván és Rúzsajáráson, a volt kelet­csanádi részeken, vagy Észak-Cson grádban — ahol soha eddig nem voltak könyvnapok, az érdeklődés homlokterében nagy tanftóink al. ko'ásai állanak. Az üzemi munká saink Gerő elvtárs, haladó értclmi­ségieink Rudas, Révai és Horváth elvtársak könyvei iránt érdeklőd­nek. És még valami: „Ha országunkat alaposan meg­nézzük, szorgalmas hangyaboly­hoz hasonlíthattuk — irta 1936-ban Osztrovszklj, szovjet író —. Min­den elképzelésünk, minden gondola­tunk a békés építésért, a kollektív gazdaság meg'eremtéséért, a kultú. ra felemeléséért, az építkezésért, gyermekeink iránti gondoskodás­ért van. Valamennyien békés mun­kában állunk, zászlónk _ a béke. S ezt a zászlót a Párt és a kor­mány magasra emelték." Mintha rólunk és íróinkról szól­nának ezek a mondatok. A nép bé­kés törekvése és az új é'et éoitése, a valóság és művészi tükröződése a mi kialakuló szocialista realista Irodalmunk. A szovjet irodalom példamutatása áthatotta népünket és írónkat egyaránt. Az olvasó és író ügye egy, a nép és a Párt ügye egy, a világ dolgozóinak vágya, har­cos akarata és a béke ügye egy. Az idei csongrádmegyei könyv­napok a dolgozó nép, az á'lam és a Párt kapcsolatainak elmé­lyítésében is jelentős állomás. Dol­gozó népünk a könyv csatáján ke­resztül vívja meg békeharcának egyik fontos szakaszát. Vegye ke­zébe könyvnapunk terméseit Cson­grád megye, Szeged munkássága dolgozó parasztsága és haladó értei, misége, mert békeharcunk ezer sí­kon mozgó csatáinak erós és legyőz hetetlen fegyvere — a könyv Q Dolgozó Ifjúság Szövetsége I. Kongresszusának programia Június 15, csiltörlBk. 17 órakor a Munkásmozgalmi In­tézetben megnyílik „A kommunis­ták harca a magyar ifjúság boldog életéért" című kiállítás. 18 órakor a Nemzeti Szalonban megnyílik az ifjúsági képzőművé­szeti kiállítás. Június 18, péntek. 12 órakor a kongresszusi küldöt­tek és külföldi delegátusok megko­szorúzzák a Gellért-hegyi Szabad­ság-szobrot. Ezzel egyidőben a Ke­repesi-úti temetőben Ságvári End­re és a mártírhalált halt ifjú kom­munisták emlékművé?. Délután 5.30 órakor a kongresz­szus ünnepélyes megnyitása az Ope­raházban. A DIVSz, a Nemzetközi Diákszövetség, a Komszomol, a Szaktanács, Kina, Lengyelország, Albánia, Románia, Csehszlovákia, Bulgária, Német Demokratikus Köz­társaság, MNDSz, Franciaország, Olaszország, Ausztria, Szabadság­harcos Szövetség, Görögország, In­dia, ifjúsági, illetve tömegszerveze'ii képviselői üdvözlik a magyar ifjú­ságot. Az operaházi ünnepségen ke­rül bemutatásra a „Páris lángjai" című balettjáték harmadik felvo­nása. Vidéken a délutáni órákban meg­koszorúzzák a szovjet hősi emlék­műveket. Június 17, szombat. 9 órakor a MÉMOSz-székház nagytermében Kádas István, a I lével). Délután 17.30 órakor az Eve­MINSz főtitkárhelyettese nyitja meg | zős Szövetség versenye a kongresz­• szus tiszteletére a margitszigeti Du. naágban. a DISz kétnapos (június 17—18) alakuló kongresszusát. A kongresszus napirendje: 1. 'A' Dolgozó Ifjúság Szövetsége megalakítása és feladataink a béké­ért és szocializmusért vívo'it harc­ban. Előadó: Szűcs Lajos, a MINSz elnöke. 2. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetőségének megválasz­tása. Délután 17.30 órakor úttörők üd­vözlik a kongresszust. 20.30-kor a Gellért-hegyen tábor­tűz. Sportprogram: 17 órakor a cse­peli atléták meghívásos versenye a kongresszus tiszteletére. (Világbaj­nokaink és élsportolóink részvéte­Június 18, vasárnap. 9 órakor folytatódnak a kon­gresszus tanácskozásai. 11.30-kor a Néphadsereg nevében üdvözlik a kongresszust, majd Szűcs Lajos vá­laszol a felszólalásokra. Ezután be­terjesztik a javaslatot a DISz meg­alakítására és megválasztják a köz­ponti vezetőséget. 18.30 órakor if­júsági nagygyűlés a Kossuth Lajos­téren a DISz, a DIVSz és a Kom­szomol delegátusainak felszólalásai­val. 20.30-kor kormányfogadás a parlamentben. Sportprogram: Délelőtt megnyilik a Népszigeten a DISz központi vi­zisporttelepe, délután 17.30-kor ke­rül lebonyolításra az Evezős-szöve?. ség kétnapos versenyének második része, a margitszigeti Dunaágban. Vidéken a kongresszus mindkét napján ünnepi felvonulások, kul­túrműsorok, utcabálok, június 18­án, vasárnap kongresszusi napok. Június 20, kedd. 20 órakor a Zeneművészeti Fő­iskola nagytermében a Magyar írók Szövetsége és a Magyar Zeneművé­szek Szövetsége közös ünnepi ülést tart a DISz I. kongresszusa alkal­mából. Á szovjet állam anyagi eszközeinek főrészét a szocialista termelésre és a nép életszínvonalának emelésére fordítják Zverjev pénzügyminiszter beszámolója a Legfelső Tanács ülésén Pénleken reggel érkeznek a Komszomol delegátusai A Dolgozó Ifjúság Szövet­sége I. kongresszusára a Kom­szomol delegátusai 16-án, pén­teken reggel 8 órakor érkez­nek Budapestre a Ferihegyi közforgalmi repülőtérre. 'A küldöttség vezetője: Fjo­dorova, a Komszomol központi bizottságának titkára, tagjai: Poznyák és Rumjancev dele­gátusok. Június 13-án a Kreml-palota nagytermében folytatta munkáját i Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak első ülésszaka. A küldöttek és a vendégek viharos, hosszantartó ünnep­léssel köszöntötték a kor­mánypáholyban megjelenő I. V. Sztálint, a szovjet nép vezérét Ss legközelebbi harcostársait, Molotovot, Malenkoroti, Bérijét, Vorosilovot, Kaganovicsot, An­irejevet, Mikojánt, Hruscsovot, Bulganyint, Koszdgint, Svernyi­'cet, Szuszlovot, Ponomárenkót te Skirjatovot. Ugyancsak he­lyet foglaltak a páholyokban a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagjai és a mi­úszterek. Jelen voltak az illésen a diplomáciai testület vezető tag­jai, szovjet és külföldi laptudó­;ítók. 11 -M A napirend szerint a Szovjet­imé 1950. évi költségvetésének ílő'.er jeszésére és az 1948. és 1949. évi költségvetés teljesítésé­öl szóló beszámolóra került sor. Az elnök megadta a szót Arsze­ayij Zverjevnek, a Szovjetunió pénzügyminiszterének. — A Szovjetunió 1950. évi cöllségveiése — hangoztatta Zverjev —. melyet a kormány a togfelső Tanács elé terjeszt jó­áhagyás végett, a szovjet népnek a háború­utáni sztálini ötéves terv tel­jesít é«e terén aratott kima­gasló sikereit tükrözi. Sztálin elv'árs kitűzte a hábo­úutáni ötéves terv alapvető fel­adatait: az ország pusztulást zenvedett vidékeinek helyreállí­tsák az iparnak és a mezőgaz­iaságnak a háborúelőtti színvo­nalon történő újjáépítését, majd színvonal túllépését többé vagy kevésbbé jelentős mérték­ben. Ezek a feladatok sikeresen megoldódtak. A szovjet népgazdaság egész­benvéve jelentékenyen túllépte a háborúelőtti 1940-es esztendő színvonalát és hatalmas fellen­dülésben van. Az anyagi jóléttel együtt nő a szovjet nép kultu­rális színvonala is, a városok­ban és a falvakban nagy lakás­építési program valósul meg. Az ötéves terv négy esztendeje alatt több mint hetvenkétmillió négyz' tméter lakóterületet állí­tottak helv •>. vagy építettek újonnan. Ugyanezen idő alatt a falvakban 2.3 millió lakóház épült. A Szovjetunió 1950. évi állami költségvetése 432 milliárd rubel bevételi előirányzattal és 427.9 milliárd rubel kiadási előirány­zattal fekszik a Legfelső Tanács előtt. Tehát a bevételek 4.1 mil­liárddal haladják meg a ki­adásokat. A szocialista állam költségveté­sének főrésze a népgazdaság fej­lesztését, a kultúra további eme­lését és a nép anyagi életszín­vonalának javítását szolgálja. A kiadási oldalnak több mint egy­harmada, 164.4 milliárd jut a népgazdaságnak. Társadalmi és kulturális céloikra 120.7 milliárd rubelt irányoztak elő. A népgaz­daságot és kultúrát szolgáló elő­irányzatok összege a Szovjetunió állami költségvetése összes ki­adásainak kétharmadát' alkotja. A népgazdaság és a társadalmi kulturális intézkedések finan­szirozására jutó kiadások 1950­ben több mint másfélszeresét te­szik az 1946. évi — a háború utáni ötéves terv első éve — megfelelő kiadásainak. A Szovjetunióban az állam anyagi eszközeinek főrészét a bővített szocialista újra­termelés céljaira, valamint a nép kulturális ér éleíiszínvo­n alának emelésére fordít­ják. A szovjet áll- m ugyanakkor szocialista haza védelmi képessé­gének további szilárdítása céljá­ból megfelelő eszközöket juttat a szovjet emberek békés munká­ja felett őrködő szovjet fegyve­res erők céljaira A hadügymi­nisztériumnak és a haditengeré­szeti minisztériumnak jutó elő­irányzatok összeg: a Szovjetunió 1950. évi állami költségvetésében 79.4 milliárd rubel. 1950-ben az ország védelmére fordított előirányzatok a költség­vetés összkiadásának 18.5 száza­lékát alkotják a háborút meg­előző 1940-es esztendő 32.6 szá­zalékával és a háborúutáni öt­éves terv első esztendejének 23.9 százalékával szemben. Ezek a számadatok ismételten mutat­ják, hogy a Szovjetunió követ­kezetesen viszi békepolitikáját, amelyet az egész haladó emberi­ség támogat. A szovjet nép az 1950-es esztendőt a kommunista tár­sadalom építésében aratott új dicső diadalokkal teszi emlékezetessé. Biztesan vezet bennünket e cél felé Sztálin elvtárs, a lángeszű tanító és vezér, a kommunizmus nagy építője — fejezte be sza­vait a pénzügyminiszter. Az angol vasmunkás szakszervezet évi konferenciája a Csang-Kai-Sek küldött eltávolítását követelte az ENSz-ből Kedden kezdődött meg Anglia egyik legnagyobb szakszervezeté­nek, a 800.000 tagot számláló vasmunkás szakszervezetnek évi konferenciája. Az angol mun­kásság fokozódó békevágyának erejét bizonyítja az a tény, hogy a szakszervezet jobboldali elnöke, Jack Tarmer, megnyitó beszédében a „hidegháború" csökkentését, . ".elet és Nyugat közti békés együttműködés meg­teremtését követelte és azt, hogy az új Kina foglalhassa el az őt jogosan megillető helyet az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom