Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-14 / 135. szám

SZERDA, 1950. JÚNIUS 14. illetet Hdftí tcéicUs>ei A munkaegység a termelőcsoportokban az igazságos jövedelemelosztás alapja |_|,izánkban napirendre került a szocializmus alapjainak lerakása. „Népi demokráciánk­ban, amely a városban annyi si­kerrel építi a szocializmust, a f üun is meg kell kezdenie ezt a 1 unkát a dolgozó parasz'ség r cgerősítésére és felvirágozta.á­t ra" — mondotta Rákosi elvtárs ".)48 augusztusi beszédében. Az cl elt másfél esztendő során ha­: inkban gyökeret vert, megszi­lárdult a termelőszövetkezeti i vrzgalom. Termelőszövetkezeti csoportja. i k életében, fejlődésében egyik t lapvető kérdés az elvégze t munkának pontos mérése, mely­] ek alapján el tudják osztani igazságosan u jövedelmüket. Ez a munkaegység alapján történik. Mi a munkaegység? Sztálin c'.vtárs azt mondotta: „A mun­kaegység szempontjából minden­ki egyenlő — férfiak és nők egyaránt, aki több munkaegysé­get dolgozott le, többet is kere­t e t," Sztálin elvtársnak ezek a cavai fejezik ki pontosan a munkaegység fogalmát, min? a r következeti rendszer sajátos jelenségét A jövedelem munkaegység szerinti elosztása megadja r lehetőséget arra, hogy a mun­kaképes családtagokat — nőket, fiatalokat is bevonjuk a szövet­1 zetek munkájába. Mert — az ombereket munkájukról ítéljük meg. A kapitalizmusban a nők, a fia­talok azonos munkáért alacso­nyabb bért kaptak. A munka­egységgel való számolás bizto­si; ja, hogy tekintet nélkül arra, hogy ki végezte a munkát — a munka arányában egyenlően ré­szesedik, öreg és fiatal, férfi és r.ő egyaránt. A munkaegységgel való szá­molás — az igazságos jövedelem elosztás — teszi a csoport tag­jait érdekeltté a csoport vagyo­ráiiak gyarapításában, mert az egyén érdekei egybekapcsolód­nak a társadalmi érdekekkel. A munkaegység, a munka igazsá­gos értékelése megmuta'ja, hogy CTyes csoporttagok milyen mér­tékben vették ki részüket a cso­port közös munkájából. |U| unkaegységgel való számolás nélkül termelőcsoportjaink nem tudnának a szocializmus irányában tovább fejlődni. A munkaegységgel való számolás BT, az ösztönző erő, amely a cso­porttagokat munkateljesítmény növelésére buzdítja. A munkaegységgel való szá­moláshoz nélkülözhetetlenek azok fz egységes irányelvek, amelyek f gyelembe veszik a munka mennyiségét, a munka minőségét, figyelembe veszik azoka: a mun­kákat. amelyek szakképzettséget igényelnek, bonyolultak, vagy amelyek erőkifejtést igényelnek, fegyelembe veszik a könnyebb, a kevesebb erőkifejtést, vagy szak­tudást igénylő munkáka', ennek r apján határozza meg a munka­egység számét, mértékét, Ilyen c-ységcfi irányelveket do'gozo.t 1 i kormányunk a dolgozó pa­rasztok bevonásával a munka­cgységkönyvben és adta segí sé­fül termelőűf.opor jainknak. A r.iinkaegységköny vekben megy ' otárezott irányelvek az átlagos 1 úpcwágű ember napi teljesí'mé­r.ye alapján vannak meghatároz* vi, figyelembe véve, hogy a vég­rot: munka mennyisége, ne men­jen a minőség rovására. Ezeket rz irányelveket be k ll tartani ( • ettől legfeljebb 15 százalékban 'o'-pt elérni, ftovelembe véve - talaj és egyéb helyi viszonyo­1-t. r* sak a termelőcsoport rová. ^ sára megy a munkaegység .felhígítása" és végeredményében rom hoz több jövedejemet annak s m, aki munkájáért nem az elő­i"t munkaegységgel részesedik. Jvszen igy az évvégi elszámolás­nál kisebb lesz a munkaegység értéke. Helytelen az a magatar­tás, ami például az újszegedi „Haladás" termelőcsoportnál for­dult elő, how mivel nincsen elég munkára alkalmas gyerek a cso. portban, ezért felnőtt végezte az ekekapálásnál a lóveze'.és mun­káját. Ezért természetesen ke­vesebb munkaegység jár. A cso­port önkényesen felemelte a munkaegységet a kétszeresére, holott helyesebben tette volna, ha ezt a rpunkát felváltva vé­gezték volna a csoport tagjai. A munkaegységgel való helyes számoláshoz tartozik hozzá az • s, hogy mindenkinek személy szerint jelöljék ki a brigádon vagy a munkacsapaton belül a munkához adott földterületet. Igy lehet csak világosan látni az egyéni teljesítményt. A szegedi „Dózsa" termelőcsoportban pél­dául csalásra adott lehetőséget ennek az elvnek elmulasztása. A lucerna kaszálásénál előfordult, hogy az egvjk kaszás a másik melleit kaszálva keskenyebb ren­det vágott, de azt áthúzta a szé. lesebb rendet vágó területére és igy ugy látszott, mintha ő vág­ta volna a szélesebb rendet, amelyért több munkaegység jár. J^i ellenség minden eszközt felhasználva, igyekszik le­téríteni a dolgozó parasztokat a munkaegységgel való számolás­ról. A munkaegységgel való szá­moilás helyett kispolgári egyen­lősdi, káros, rothadt nézeteit akarják meghonosítani. így akar­ják szé zülleszteni termelőszövet­kezeti csoportjainkat. Az egyenlősdi meghonosítja a személytelen munkát, elmossa az egyéni felelősséget. Az egyéni felelősség helyébe a felelőtlensé­get honosítja meg, Kitermeli az; a néze'et, „dolgozzon más. hiszen úgyis egyenlő arányban részesedünk". Mindenféle egyen­lősdi, amely elmossa a személyi felelősséget, amely nem az egyén végzett munkáját veszi alapul, az ellenségnek kedvez, igy nyil­vánvalóan az ellenség módszere. Az egyenlősdi elleni harc, a munkaegységért folyó harc — az ellenség elleni harcot jelenti egyben. Egyes helyeken — függetlenül attól, ki milyen mennyiségű és minőségű munkát végzett — na­pokat írnak be. vagy minden munkanapra egyenlő munkaegy séget számolnak el. Gyakran elő­fordul, hogy egyes csoportokban elvben elfogadják a munkaegy­séggel való számolást, gyakorlat­ban pedig a tagok munkaegység­könyvébe nem írják be a szer. zett munkaegységek számát. Gyakran lehet találkozni olyan jelenségekkel, hogy amikor a munkacsapat tagjai által szerzett munkaegységet egyenlően oszt­ják el a CBapat tagjai között, függetlenül attól, ki milyen mennyiségű és minőségű munkát vé ""tett. p.-ek a káros jelenségek, me­lyek a termelőcsoportokban a munka mérése, a jövedelemel­osztás körül jelentkeznek — az egyenlősdi, a lusták, a dologke­rülők érdekeit szolgálja — ugyanakkor súlyosan sérti a be­csületesen dolgozó csoporttagok érdekeit1. Az egyenlősdi elveszí a tagok munkakedvét, mert nem látja értelmét az igyekezetének, a jobb munkának — s idővel az egész csoportban a bomláshoz, hanyag­sághoz, . felelőtlenséghez vezet­ne. A munkaegységgel való szá­molás — a szocializmus elvének alkalmazása —, hogy mindenki képességei szerint, mindenki a végzett munkája arányában ré­szesedik a jövedelemből. Ennek az elvnek a betartásáért harcol­ni mindén . pártszervezetünknek feladata, őrködni a termelőcso­port egysége, fejlődése fölött, harcolni minden ellenséges "meg­nyilvánulással szemben, amely a kispolgári egyenlősdi, káros, bomlasztó „elvét" igyekszik meg­honosítani. Termelőcsoportjaink további fejlődésének egyik leg­fontosabb alapkérdése, a mun­kaegységgel való számolás helyes alkalmazása és az egyenlősdi el­leni harc. Junius 15-én nyílik meg „A kommunisták évtizedes harca a magyar itjuság boldog életéért" cimü kiállítás 'A' Magyar Munkásmozgalmi In'íé­zet a DISz első országos kongresz­szusa alkalmából a magyar ifjú­munkásmozgalom történetét bemu­tató kiállítást rendez az intézet székházában. „A kommunisták év. tizedes harca a magyar ifjúság bol. dog éleiéért" címmel. A kiállítás' anyaga három részre oszlik. Az clsö 1848.tól a tanács­köztársaság bukásáig terjedő idő­szak, a második rész a magyar if­júságnak a Iiorthy-fasizmus alatti elnyomását és küzdelmeit, a har­madik rész pedig a felszabadulás óta eltelt időszak 'lörténetét mutat­ja be. Külön táblák mutálják be a Kom­szomol harcát, működését az inter­venciós háború alatt, munkáját n szocializmus építésében és részvé­telét a Nagy Honvédő Háborúban. A kiállítás június lő-től július 15-ig lesz nyitva, majd ősszei az iskolai év megkezdésekor ismét megnyitják. Ráfizetett a híres sándorfalvi kulákasszony is Pataki Mihályné másfél évig sanyargatta, ingyen dolgoztatta alkalmazottját Sándorfalván és környékén mindenki jól ismeri özv. Pa aki Mihályné kulákasszonyt. Tudják róla, hogy mindig azok közé tar­tozott, akik a leggyalázatosabb és legmegszégyenitőbb módon zsákmányolták ki alkalmazottai­kat. Eddig még mindig sikerült elkerülnie aljas cselekedeteiért Járó büntetését. Eddigi sikerem felbuzdulva most még fokozta cselédjével, Berkovics Józseffel szembeni felháborító kizsákmá nyolását. Berkovics József mintegy másfél évvel eze'őtt a menhelyből került a kulákasszonyhoz. Pász. tornak fogad a fel, mégis ál­landóan nehéz földmunkát, ka­pálást és ehhez hasonlót végez­tetett vele anélkül, hogy egyet­len fillér munkadijat is fizetett volna neki. Ráadásul még állan­dóan éheztette és sanvargatta Berkovics Józsefet. Berkovics azonban most már megelégelte kulákgazdája tűrhetetlen kegyet­lenségét és kizsákmányolását. Feljelentést tett ellene a DÉ­FOSz Munkaüayi Bizottságánál. Amikor a helyi DÉFOSz kikül­döttei megjelentek Patakiné ta nyáján. akkor is éppen répát ka. páltátott alkalmazottjával a ku­lákasszony. Most végre ráfizet Pataki Mi­hályné aljasságaira, mert köte­lezik Berkovics József másfélévi munkájának megfizetésére s emellett méltó büntetését ser. kerüli el. A „Reuter" Brit Hírügynökség berlini vezetője leleplezte az amerikai háborús uszítók sajtómódszereit Peet menedéket kért a Kémet Demokratikus Köztársaság kormányától John Pee;, a Reuter brit hír­ügynökség berlini irodájának ve­zetője, hétfőn a Német Demo­kratikus Köztársaság sajtóér 5­kezletén a következő nyilatkoza­tot tette: — Nem vagyok hajlandó to­vább szolgálni a háborús uszító­kat. A Reuter brit hírügynökség berlini irodájának vezetőjeként, automatikusan és akaratom e'­lenéne teljesen az amerikaiak ál­tal irányított háborús gépezet eszközévé váltam. Ez ma a leg­több nyugati újságíró szomorú és lealázó sorsa. Tekintettel ar­ra, hogy angol hazafi, demokra­ta és békebarát vagyok, ezt to­vább nem folytathatom. Mind­nyájan tudjuk, hogy az angol­amerikai megszállási politika lassan, de biztosan újabb há­ború felvonulási területevé akar­ja változtatni Nyugat-Németor­szágot. Nyugat-Németország új­ra felfegyverzése — ámbár még titokban — folyamatban van. Ezt önök is tudják. Amit önök nem ismernek, az az, hogy ne­ves brit tisztek Nyugat-Német­országban már új Wermaaht megteremtésén dolgoznak. Keigbtley már megtárgyalta Montgomeryvel... — Amikor néhány héttel ez­előtt Keightley tábornok, az an­gol rajnai hadsereg főparancs­noka Berlinben volt, beszélgeté­seink során egész nyíltam meg­mondotta, hogy ,:az egész ügye; megtárgyaltam már Montgome­ryvel, aki teljesen osztotta véle­ményemet, hogy a lehe'ő legsür­gősebben német hadsereget kell felállítani. Néíhány ostoba poli­tikus még rilenzi ezt, de már .nem tart sofiig, hogy ezt meg­valósíthassuk", — Önök csetteg megkérdezik tőlem, mi az oka elhatározásom­nak, hogy én ilt, Berlin demo­kratikus övezetében sajtóértekez­leten megjelentem önök élőt*. Engem erre a lépésre sem „orooz pénz", sem pedig „ázsiai igazság­fecskendők titokzatos eszközei" nem késztettek. Ahogyan nyilat­kozatom elején is mondo'tam, nem vagyok továbbra is hajlan­dó résztvenni abban a háborús uszításban, amely nemcsak a SzovjetiurJióy és a népi demo­kráciákat fenyegeti, hanem a legjobb úton halad, hogy hazá­mat, Angliát, tehete.len ameri­kai gyarmattá süllyessze. „Valóságnak merfe'elö híreimet sohasem közölték.,." — Amikor 1945-ben a Reuter (tudósítja lettem, azt reméltem, és azt hittem, hogy bécsi, varsói és berlini tárgyilagos tudósítá­saimmal hozzájárulhatok Európa és a világ békés fejlődéséhez. Eleinte még ment valahogyan ónnak ellenére, hogy meg lehe­ett figyelni, egyes fontos tájé­koztató források el voltak zárva előttem. Ezeket a forrásokat kü lönösen akkor zárták el tőlem, amikor elterjedt rólam, hogy en­gem nem lehet az angol külpo­litika feltétlen hívének tekinte­ni. Töhblzben tapasztaltam az?, hogy hirek, amelyek a valóság­hoz híven tájékoztattak a Né­met Demokratikus Köz ársaság fejlődéséről — sohasem jelen ek meg. Minden „távirati kac3át", amelyet Losdonba sürgönyöztem, kinyomattak, de cáfolatokat ezekről a kacsákról sohasem. És itt egy különösen kirívó példát említhetek, Berlin brit katonai parancsnoka a pünkösdi találko­zó előtt sajtókonferenciát tartott Berlinben, amelyen egyrészt ki­fejtette a nyugati hatalmak esz­elen ellenintézkedéseit egy állí­tólagos „kommunista puccs" el­len, másrészt kiscé szomorúan mondta, hogy „Kelet-Néme or­szág gazdasága láthatóan hátad előre". — A másnapi angol lapok nagy zajt csaptak Bourae tábor­nok fegyveres fenyegetőzései kö­rül. A Német Demokratikus Köz. társaság gazdaságáról tebt kije­lentéseit azonban nem említették meg. „Megkérdeztek, miért nem Irak puccstervekrttl" — A Times és a Daily Tele­graph részére dolgozó kollégá­im május elsején „meggondolat­lanul" kiemelték tudósításaikban, hogy a népi rendőrség a Poteda­mer Platzon nagyon fegyelme­zetten viselkedett. Másnap mind­ketten azt a szemrehányást kap­ták legmasabb brit helyről, hogy tudósításaik „a berlini brit hely­zetet veszélyezte;ik". A Daily Te­legraph tudósítója továbbá azt írta pünkösdkor, hogy az ifjúság felvonulása hatásos volt. Rövide­sen ezután vissza kellett térnie Londonba „szolgálattételre". — Ugyancsak a pünkösdi találko­zásról szólva, Londonból haragos sürgönyöket kaptam arról, hogy a többi tudósító „szép puccster­vekről szóló tudósításokat" kül­dött és megkérdezték tőlem, mi­ért nem cselekedtem én is ha­sonlóan? „Horn adhatok tovább Is fegyvert a háborús uszítók kezébe" — Mint békeszerető ember, nem adhatok továbbra is fegy­vert a háborús uszítók kezébe. Közülünk, nyugati újságírók kö­zül az, aki becsületes, csak szo­morúan mosolyoghat a nyugati ábor úgynevezett „sajtószabad­ságán". Szabadság csak a hábo­rús uszítók számára van és min­ket azért fizetnek, hogy ennek megfelelő híreket szállítsunk. De arra nincs szabadságunk, hogy a békéért harcolhassunk, helye­sen és az igazságnak megfelelően ismerte ,'hessük az eseményeket. Ezért tettem meg mai lépésemet, tekintet nélkül arra, hogy ez mi­lyen következményekkel járhat reám nézve. Bizonyosra veszem, hogy egyszer eljön az idő, ami­kor minden újságíró lehet becsü­letes és tisztességes ember, nem pedig — mint sokan ma — a háborús uszítók töltőtolla. Péet a Német Demokratikus Köztársaságban marad Eisler professzor, a Tájékoz­tató Hivatal vezetője, köszönetet mondott az angol újságírónak bátor szavaiért. Ezután John Peet a német és külföldi újságírók kérdéseire vá­laszolt. Az United Press ameri­kai ügynökség tudósítója meg­kérdezte, hogy Peet vissza akar-e Nyugatra térni? Erre Peet kö­zölte, hogy még hé'főn tartóz­kodási engedélyt kére a Német Demokratikus Köztársaságtól. Ki­jelentette: reméli, kap munká, a köztársaságban. Ezzel kapcsolat­ban arra is rámutatott, hogy a Német Demokratikus Köz'ársa. ságban máris munkaerőhiány van. A Daily Express tudósítójá­nak arra a kérdésére, hogy tag­ja-e a Kommunista Pártnak, vagy csatlakozott-e hozzá, Peet ha ározott nemmel válaszolt. Befejezésül Eisler professzor hangsúlyozta, hogy Németország minden demokratikus újságírója örömmel üdvözli az angol Reuter­udósító lépését. Hangoztatta azt a reményét, hogy Peet példáját sok kollégája követi majd. Rádiósitott bolgár falvak Vracai megyében a helyi népi tanácsok kezdeményezésére 13 kisebb várost és falut szereltek fel rádióval. Bela Szlatinában 1200 lakásba, Kmezsában 1300 lakásba, Altinirovoban 400-ba, Tarmák faluban 150-be szerelték be hangszórót. Valamennyi rá­diósított faluban felszereltek ut­cai hangszórókat is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom