Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-30 / 149. szám

Apátfalván is befejeződött az aratás Felszabadította Szöult a koreai néphadsereg VII. ftVF. 149. SZÁM. ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1950. JÚNIUS 30. KET EVVEL A TITO-BANDA LELEPLEZÉSE UTÁN Két éve, hogy nyilvánosságra hoz­ták a Tájékoztató Iroda határozatát Jugoszlávia Kommunista Pártjának helyzetéről. Két éve, hogy a nem­zetközi kommunista mozgalom —a Bolsevik Párt, Sztálin elvtárs fel­becsülhetetlen értékű útmutatása nyomán — kiverte az amerikai im­perialisták jugoszláviai ügynökei kezéből azt a lehetőséget, hogy a „szocializmus építőinek", a „Szov­jetunió szövetségeseinek" álarcában tovább végezzék hitvány kétkula­csos üzelmeiket, zavartalanul foly­tassák alávaló bomlasztó munkáju­kat a szomszédos népi demokrá­ciákban és a Kommunista Pártok seraiban. A Tájékoztató Irodának ebben az időben még néhi álltak ren­delkezésére azok n később napvi­lágra került — nem is csupán poli­tikai, hanem valósággal bűnügyi jellegű — bizonyítékok, amelyek tanúsága szerint Tito és elvetemült bandája már jóval Jugoszlávia fel­szabadulása előtt az angol-ameri­kai imperialisták zsoldjába állt és azoknak fizetett kémcsoportjaként működött. De rendelkezésre állt a T.Io-banda néhány esztendős mű­ködésének mérlege, rendelkezésre állt a JUKP által követett politika „hibáinak" egész gyűjteménye és egy sor áruló jel, amely már ak­kor lehetővé tette a következtetést, hegy a Jugoszláviában uralmon lé­vő klikk csak szaval a szocializ­mus építéséről, csak szaval a Szov­jetúnió és a nemzetközi munkás­mozgalom iránti hűségről a va­lóságban a nép becsapásának, a marxizmus-leninizmus elárulásának, a Szovjetúnió és a nemzetközi munkásmozgalom megtagadásának politikáját folytatja. Csak össze kell vetni a Tájékoz­tató Iroda e határozatának zseniá­lisan előrelátó következtetéseit az­zal a szégyenletes pályafutással, amelyet a népétől és az internacio­nalizmus eszméitől teljesen elru­gaszkodott belgrádi gengszter-ban­da az elmúlt két év során tényle­gesen megtett — és világossá válik e határozat egész történelmi jelen­tősége, kivételes fontosságú elmé­leli és gyakorlati értéke; világossá válik e határozat alapjául szolgáló sztálini elemzés egész éleslálása, a sztálini útmutatások mély bölcse­sége Vájjon nem ez az előrelátás tukroződik-o a határozatból ami­kor megbélyegzi n Tito-klikk' szov­jctellcnes magatartását és megálla­pítja, hogy e klikk tagjai „az im­perialistacllenes egységes szocialista fronttól való elszakadás útjára, a dolgozók nemzetközi szolidaritása elárulásának útjára léptek", amikor rámutat, hogy ezek az árulók „a marxista-leninista útról a narodni'k kulákpárt útjára, térnek", amikor kimondja, hogy „Jugoszláviában irányzatok vannak a Kommunista Párt felszámolására" és hogy ez a politika „magát, a Kommunista Párt létét fenyegeti és végső soron a Jugoszláv Népköztársaság elfaju­lásának veszélyét rejti magában". Ez a történelmi határozat valami­kor még félelmetes crcjü vádirat lesz a sokat szenvedett jugoszláv nép kezében, amikor lerázza magá­ról kinzóit és gyilkosait, végetvet hnzája gyarmati függőségének és számadásra kényszeríti a nép és a történelem ítélőszéke előtt arcátlan fasiszta zsarnokait, akiknek gazsá­ga! méltán párosul a hitleri elnyo­más szörnyűségeihez — akiknek gazságai ma csak a Wnll-Strect monopolistáinak cmbeftelenségéhez, az amerikai háborús gyujtogatók féktelen világuralmi terveihez, bű­nös önkénycskedéséhcz foghatók! Nehéz volna felsorolni, mennyi mindent tanultak, hány fontos ta­nulságot vonlak le a Tito-banda le­leplezéséből a békeszerető emberek százmilliói, a világ és különöskép­pen a népi demokratikus országok Kommunista Pártjai. A Kommunis­ta Pártok ideológiai és politikai megerősödése, íclvérleződése az el­lenség behatolási kisérletei ellen, tette lehetővé Tito olyan ügynö­keinek leleplezését is, mint az al­bán Kocsi Dzodze, a bolgár Traj­cso Kosztov és a magyar Rajk László. Hogy mit jelentett a népi demokráciák számára a Tájékoz­tató Iroda történelmi jelentőségű határoznia, az épp ezeknek a po­litikai és bűnügyi leleplezéseknek a nyomán vált világossá. Kiderült: a belgrádi gonosztevők nem érték be azzal, hogy a jugoszláv népet sze­rencsétlenségbe taszították. Titót és bandáit imperialista gazdáik „nem­zetközi méretű" feladatokkal bíz­ták meg. Titóéknak, hogy tenge­rentúli uraik zsoldját kiérdemeljék, be kellett hatolniok a szomszédos népi demokratikus országokba, meg kellett kisérelniök ez országok behálózását és az imperialista ter­vek szolgálatába való állítását. Fel­adatuk az volt, hogy a nyilvános­ság előtt mézes-mázos szavakat hangoztatva a Szovjetúnió felé, ti­tokban tőrt döfjenek a szocializ­mus hatalmas és dicsőséges orszá­gának hátába, hogy a nyilvánosság előtt váltig „nemzetköziségről" szó­nokolva, a valóságban leválasszák a népi demokratikus országokat a Szovjetúnió vezette békefrontról és az imperialisták rabságába döntsék. Vagyis a Bolsevik Párt, Sztálin elvtárs, amikor leleplezték a bel­grádi klikk kétkulacsosságát és a Tájékoztató Iroda messzire világító határozatának segítségével gátat emeltek az imperialisták ügynökei­nek, Tito banditáinak további, még mélyebb behatolása elé, csapást mérve egész eddigi garázdálkodá­saikra — felmérhetetlen jelentősé­gű szolgálatot tettek a béke ügyé­nek s a legnagyobb veszélytől men­tették meg a Jugoszláviával szom­szédos népi demokratikus országo­kat, amelyek Tito orvtámadásának fő célpontjai voltak. Nem szocializ­must építő, virágzó Magyarországot teremtő ötéves terv, hanem impe­rialista gyarmati szolgaság, vérün­ket kiszipolyozó Marshall-terv ju­tott volna osztályrészünkül, ha Ti­tónak és amerikai gazdáinak terve sikerül. Rákosi elvtárs mondotta: „Ha Rajkék, Titóék és amerikai gazdáik terve sikerült volna, akkor a magyar dolgozó nép nyakára nem egyszerű vasjárom került vol na, hanem vasjárom éles szögekkel kiverve." Természetesen ugyanez érvényes a szomszédos népi demo krAciák dolgozóira is. Hogy Titóék leleplezése a leg nagyobb csapások egyike volt, amelyet az amerikai imperializmus nz elmúlt háború befejezése óta szenvedett, ezt már az a féktelen üvöltözés is szemléltetően bizonyí totta, amelyet a Wall Street sajtó­iigynökei a Tájékoztató Iroda ha­tározatát követőleg rendeztek és azóta is folytatnak. A washingtoni és londoni háborús gyujtogatók egyszerűen nem tudnak belenyu godni abba, hogy keleteurópai fő­ügynökük, akibe nemcsak nagy re­ményekel, hanem még némi pénzt is fektettek, most szégyenszemre le­leplezve, az árulók pőre meztelen­ségében áll a nemzetközi közvéle­mény előtt, a fizetett kém- és pro­vokátor visszataszító látványát nyújtja ország-világ számára. A ti­tóizmus „védőügyvédeinek" szánal­mas erőlködése azonban csak nö­veli az árulók gyalázatát, egyszer­smind élesíti azt a gyűlöletet, amellyel Kelet-Európa népei for­dulnak feléjük, — gyilkosok pén­zclői, orvtámadók felbujtói felél Tito, ez a leleplezett áruló, ez a népe által ezerszer megátkozott gyilkos e közben a végsőkig elve­temült bűntettek útján halad, mind mélyebbre és mélyebbre gázolva a megkínzott Jugoszlávia vérében, mind mélyebbre és mélyebbre me­rülve a népek elleni imperialista összeesküvés szennyében. A Tájé­koztató Iroda tavaly novemberi ér­tekezlete megállapította, hogy a Tito-klikk 1948 júniusa óta „a bur­zsoá nacionalizmustól végleg elju­tott a fasizmushoz, Jugoszlávia nemzeti érdekeinek egyenes eláru­lásához... A jugoszláv kormány teljesen függő viszonyban van a külföldi Imperialista köröktől és azok támadó politikájának eszkö­zévé vált, ami a Jugoszláv Köz­társaság önállóságának és függet­lenségének felszámolásához veze­tett... 'A'zok, akik ma Jugoszláviá­ban a hatalmat bitorolják, a de­mokrácia és a szocializmus tábo­rából átszöktek a kapitalizmus és a reakció táborába, s az új háború gyujtogatóinak közvetlen segítőtár­sai lettek... A fasiszta terror kö­vetkeztében, amelyet a Tito-banda a Jugoszláv Kommunista Párt egészséges erői ellen alkalmaz, a Jugoszláv Kommunista Párt vezeté­se osztatlanul kémek és gyilkosok, nz imperializmus bérenCeinek ke­zébe került". Ez a gyalázatos fasiszta rend­szer, amely a Kommunista Pártok ébersége következtében arra kény­A SZOVJET NÉP AKTÍV HARCOSA VOLT ÉS MARAD A BÉKÉNEK Junius 30-án megkezdődik a stockholmi felhívást támogató aláírások gyűjtése a Szovjetunióban Nyikoláj Tyihonov elvtárs. a Szovjet Békevédelmi Bizottság el­nöke a TASzSz munkatársának adott nyilatkozatában közölte, hogy megkezdődik a Szovjet Békevédel­mi Bizottság teljes ülése. A szovjet nép, híven a béke és a nemzetek együttműködése bölcs sztálini politikájának elvei­hez, aktív harcosa volt és marad a békének — mondotta. <— 'A'z egész haladó emberiség fontos lánc­szemnek tekinti a stockholmi fel­hívást támogató aláfrások gyűjté­sét. A békéért folyó harc elsőren­dű feladata az egész világ népei­nek, mert az amerikai uralkodó kö­rök — mint az események mutat­ják —, Koreában már nem szorít­koznak az agresszió előkészítésére, hanem közvetlenül támadó cselek­ményekre térnek át. A szovjet nép békét védő egysé­ges akaratának tükröződnie kell a stockholmi felhívást támogató alá­írásokban. Június 30-tól kezdve egész országunkban kibontakozik az aláírásgyűjtési kampány. A Szov­jet Békevédelmi Bizottságnak az a meggyőződése, hogy minden szovjet ember aláírja az atomfegyver be­tiltását követelő stockholmi felhí­vást — fejezte be nyilatkozatát Tyihonov elvtárs. Levélváltás Wilhelm Pieck és Rónai Sándor A Német Demokratikus Köztár­saság kormányküldöttségének ma­gyarországi látogatása és a kor­mányküldöttség visszatérése után az alábbi levélváltás történt Wilhelm Pieck elvtárs, elnök és Rónai Sán­dor elvtárs, az Elnöki Tanács elnö­ke között: Rónai Sándor Urnák, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Budapest, Igen Tisztelt Elnök Ur! A Magyar Népköztársaság kor­mányának képviselői és a Német Demokratikus Köztársaság kormány, küldöttsége között lefolyt tárgyalá­sok eredményes befejezése arra in­dított, hogy kormányküldöttségün­ket hazatérése után azonnal fogad­jam és jelentésüket meghallgassam. Nagy örömmel értesültem arról, hogy milyen szívélyesen fogadták kormányküldöttségünket és arról, hogy a tanácskozások az őszinte ba­rátság szellemében folytak le. Ezért e levelemmel Önnek és az ön sze­mélyén keresztül a Magyar Nép­köztársaság kormányának és az egész magyar népnek szívélyes köszönete. % met fejezem ki. Azok a szerződések, amelyek or­szágaink között létrejöttek, rendki­vül értékesen hozzájárulnak a béke biztosításához és a legnagyobb bé­kehatalom, a Szovjetunió vezetése alatt a nemzetközi béketábor meg­erősítéséhez, A múltban Magyarország és Né­metország között megkötött szerző­déseket imperialista és fasiszta po­litika diktálta. A népek leigázásá­nak és a háborúnak volt ez a politi­kája, amely teljes mértékben a né­pek érdekei ellen irányult. Ezzel szemben kormányaink képviselői olyan megállapodásokat kötöttek, amelyek a béke biztosítását, a baráti kapcsolatoknak az egyenjogúság és a kölcsönös megbecsülés alapján tör­ténő helyreállítását szolgálják és valamennyi békeszerető nép osztat­lan helyeslésével táldfkoznak. A békének és barátságnak e szerződé­seit azért köthettük meg, mert kor­mányaink a két nép bizalmának le­téteményesei és mert a Szovjetunió iránti közös, szoros barátság fűz össze bennünket. A gazdasági, kultúrális cs műsza­ki 1tudományos együttműködésről s^óló megállapodások a magyar is a német nép életszínvonalának eme­lését és békés épitő munkáját szol­gálják. Kétségtelen, hogy ezek a szerződések jelentős hatással lese­riek egcsz Németországra és elő fogják mozdítani az egységes, de­elvtársak közölt mokratikus, valóban békeszerető Né­metországért vivott harcot. Ezért a tárgyalások eredményes lefolytatásában és a Magyar Nép­köztársaság kormánya és a Német Demokratikus Népköztársaság kor­mányküldöttsége által megkötök szerződésekben a termékeny baráti együttműködés biztosítékát és a tartós békéért vívott közös harcunk nagy sikerét látom. Fogadja Ehök Ur baráti nagyra, becsüiésem kifejezését. Berlin, 1950. Június 27. W. PIECK. A Német Demokratikus Köztársa­ság elnökének, WILHELM PIECK Urnák, Berlin. Igen tisztelt Ehök Urt üszinte örömmel vettem kézhez ezévi, június 27-1 levelét, amelyben Ehök Ur megelégedésének acf kife­jezést a Némát Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttségének bu­dapesti fogadtatásával és a két or­szág kormánya között lefolytatott tárgyalások eredményességével kap­csolatban. A Magyar Népköztársa­ság kormánya és az egész magyar nép nevében biztosithatom önt, hogy az a fogdatai'ás, amelyben a Német Demokratikus KöÁársasdg kormány­küldöttsége Magyarországon része, stiit, az egész dolgozó magyar nép őszinte barátságának megnyilvánulá­sa vott. Engem és az egész magyar kormányt épp úgy, mint Önt, Ehök Ur, a legőszintébb örömmel tölt el az a tudat, hogy a megkii'ött gaz­dasági, müszalú tudományos és kul­túráUs egyezményekkel az új atar pókra fektetett német-magyar ba­rátság szilárd pilléreit teremthettük meg s ezzel jelentékkenyen hozzá­járultunk a két ország további bé­kés építő munkájának biztosításához és a nagy Szovjetunió vezetése a'att álló békeldbor erősí'éséhez az irrn perialista háborús gyujtogatók ag­resszív tervei elleni harcban. A most lefolyta'ott tárgyalások és az azok eredményeképpen létre­jött baráti egyezmények meggyőző erővel tanúskoának arról az óriási vdttozdsról amely a magyar, és a német nép egymáshoz való viszo. nyában bekövetkezett. Mindkét nép és mindkét ország közös nagy fel­szabadítónk, a Szovjetunió segítsé­gével gyökeresen és véglegesen sza­kított a muú súlyos örökségével és eltökélten halod előre új útján, amely a demokrácia és a béke útja, az összes demokratikus és békeszerc'-ó népek baráti együttműködésének útja. — Kétségtelen, hogy a megkötött, egyezmények mhdkét ország és mindkét nép érdekeit ezyaránf. r'ő. segítik, mindkettő javát szolgátjak Szilárd meggyőződésem, hogy az a baráti együttműködés, amelyet a két ország kormánya ezeknek az egyez, ményeknek 'megkötésével még job. ban megszilárdíthat out, jelentéke­nyen elő fogja mozdítani országunk, ban a demokrácia és a szocializ­mus további építését épp úgy, mint az Önök fáradhatatlan munkáját cs törhetetlen harcait az egységes, de­mokrtikus Némát Köztársaság fel­építése érdekében. Ma, amikor az Imperialista hábo­rús gyujtogatók részéről a békesze­rető demokratikus népek jövőjét új veszedelmek fenyegetik, a béke és a demokrácia őszinte híveinek sok­szorozott erővel kell összefogniok a béke védelmére. Szilárd meggyőző­désem, hogy a magyar és német nép őszinte és elszakíthatatlan ha. rdtsága ehhez jelentősen hozzá fog járulni. Fogadja Elnök Ur őszinte nagy­rabecsülésem kifejezését. RÓNAI SÁNDOR. Nyilvánosságra hozták a Schnman-fervre vonatkozó hivatalos francia javaslatok kivonatát Párisban nyilvánosságra hoz­ták a Schuman tervre vonatka­zó hivatalos javaslatok kivona­tát, amelyből világosan kitűnik hogy a „főhatóság'' célja: kor­látlan egyeduralmat bizlosítani Nyugat-Európában a háborút előkészítő amerikai mon.opolórde­keltségeknek. A francia kormány javasolja a ,, STuverénítás részleges fúzió, ját" egy közös „főhatóság" lé­tesítésével. E hatóságnak „nem­zetek feletti jellege" lenne. A szóbanforgó főhatóság tagjai nem lesznek alávetve kormá­nyaik uínsí ásánah. Döntéseik törvényes kötelező erővel bírn.nk az érintett országokra és válla­latokra nézve. A „főhatóság" a kölcsönökön keresztül is biztosi, taná diktátori hatalmát. Az amerikai imperialistá': Schuman tervének ugynevezo < főhatósága természetesen a mur: kabérek meghatározását is ü"­kényesen irányítaná. Valamely állam kilépése — mondja végül a javaslat — cs is a többi állam „megegyezés • útján válna lehetségessé. A í válás ebből a szövetségből „ne * történhetnék meg egyoldalú dii lés utján." szerűit, hogy Igazi ábrázatát meg­mutassa. ma az imperialisták leg­fontosabb keleteurópai katonai tá­maszpontja, hídfőállása. E rendszer urai és kiszolgálói, a népek sza­badságának ezek az ádáz ellensé­gei most, mint a béke elvetemüli veszélyeztetői, az imperialista há. borús tervek mindenre elszánt ki­szolgálói lépnek fel. Soha nem voll időszerűbb a harc ez ellen a gyalá­zatos rendszer ellen, az éber helyt­állás orvtámadásaik ellen, a ke­mény felkészülés minden támadó kísérletükkel szemben, mint most, amikor az imperialisták világszerte élezik provokációikat, világszerte fokozzák háborús készülődéseiket. A kínzásokban megedzett, egyre elszántnbb és egyro nagyobb öntu­datra ébredő jugoszláv néppel, amely saját keserű tapasztalatai és a nemzetközi kommunista mozga­lom útmutatása nyomán harcba in­dult a kegyetlen belgrádi diktáto­rok ellen, együtt kiáltja az egéz haladó világ; halál a Tito fasiz­musra. amelynél gonoszabb elnyo­mója soha nem volt a jugoszláv népnckl

Next

/
Oldalképek
Tartalom