Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-28 / 147. szám

2 SZERDA, 1950. JÚNIUS 28. Már Szöul körzetében harcolnak az Eszakkoreai Népi Demokratikus Köztársaság csapatai A íokió rádió közli az Asso- délben Szöul külvárosára ledociated Press szöuli tudósítójának jelentését, amely szerint Uijongbu közelében, Szöultól 20 kilométerre északra, az C6zak- és délkoreai hadseres: között heves harcok bontakoztak ki. Katonai megfigy-Iők szerint az Uijotfgbu közelében vívott harcoknak döntő jelentőségük van. A Francé Presse hírügynökség jelen'i Szöulból: A hadijeleiiíések szerint a délkoreai hadsereg támadást intézett az északkoreai hadsereg ellen és sikerült megállítania az északi hadsereg előrenyomulását. Néhány „P-61" mintájú amerikai vadászgép megjelent a szöuli K'mpo repülőtéren és Incsen kikötőben. Két északkoreai repülőgép pedig június 26-án bott 5 bombát és ennek köveckeztében néhány ember megsebesült. Ellenőrizhetetlen értesülések szerint az északkoreai hadsereg csapatai elfoglalták az egész Aongjin-félszigetfct és a vele szomszédos Csongdan félsziget déli részé;. Hivatalos délkoreai források azt állítják, hogy a délkoreai hadsereg s abiiizálta a frontot. M:nt a Reuter Iroda tokiói tudósítója jelenti, a tokiói rádiójói kapott értesülések szerint az északkoreai hadsereg erős csapásai alatt a délkoreai hetedik hadosztály, o.mdy a Szöultól északra fekvő Uijongbu fontos folyosót védi, megkezdte visszavonulását. A jelentés szerint a hetedik hadosz ály gyors ütemben vonul vissza Szöul felé Tokiói jelentések szerint a: északkoreai hadsereg páncélo erőinek jelentős része a Pocsen Uijongbu folyosón gyorsütember nyomul délre. Mint jelentik, töbjt mint 20 tankból álló csapat át törve az Uijongbu közelében 'é vő hadállásokat, néhány mér földnyire megközelítene Szöult Más meg nem erősített szöuh jelentés szerin' észak-koreai va dászgépek repülőtámadást intéz tek Fusan város;, és Korea déli részén fekvő Tinghai haditenge részeti támaszpont ellen. A Reuter tokiói tudósítója je lenti, hogv a japán lapok jelen tései szerint az északkoreai had 6ereg behatolt Szöul körzetébe. A német nép tömegei a Szovjetunió és a népi demokráciák oidaián álinak — mondotta Wilhelm Pieek elvtárs a Budapestről hasatért kormányküldöttség fogadásán Wilhelm Pieck. a Német Demokratikus Köztársaság elnöke hétfőn délután fogadta a Walter Ulbrieht miniszterelnök által vezetett kormányküldöttséget, amely prágai és budapesti tárgyalásai után érkezett vissza Berlinbe. Walter Ulbrieht miniszterelnökhelyettes a küldöttség tárgyalásairól beszámolva elmondotta, hogy a csehszlovák nép képviselői már az első tárgyaláson nagy megértést tanúsítottak és bebizonyosodott, hogy a ké; nép között semilyen vitás kérdés nem áll fenn. A magyar fővárosban is rendkívül szívélyesen fogadták a német küldöttséget és Rákosi Mátyással folytatott alapvető megbeszélések során megállapították, hogy a magyar és a német népnek közös érdeke a világbéke táborának megerősítése a Szovjetunió oldalán. Ulbriohit beszámolt többek között arról, hogy Budapesten megtekintették az uttörővasutat, ami olyan mély benyomást gyakorolt a küldöttségre, hogy ha az ifjúság felvetné a kormány előtt a kérdést, építsenek-e ők is ilyen vasutat, a minisztertanács feltétlenül helyeselné. Ezután Grotewohl miniszter-1 oldalán állnak. elnök hangsúlyozta a Prágában és Budapesten aláírt egyezmé nyek nagy jelentőségét. Végül Wilhelm Pieck, a köz társaság elnöke, válaszában megállapító ta, hogy a két baráti állammal kötött szerződések bi zonyítják, hogy a Német Demo kratikus Köz ársasá°nak sike rült eloszlatni a népekben a Hitler-banda háborús bűnei álta" felkeltett ellenszenvet és sikerült a népekkel tuda;ni azt hogy a német nép tömegei s béke védelméért a Szovjetunió I és a népi demokratikus országol; A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa megerősítette a Csehszlovák Köztársasággal és a Magyar Népköztársasággal aláirt nyilatkozatokat, egyezményeket és jegyzőkönyveket A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa hétfőn délután rendkívüli ülést tartott Grotewohl miniszteielnök elnökle.ével, amelyen Walter Ulbrieht miniszterelnökhelyettes és a vezetése alatt Prágában és Budapesten járt küldő tség beszámolt utjának eredményeiről. A Magyar Népköztársasággal folytatott tárgyalásokról szólva a miniszterelnökhelyettes kifejtette. hogy a német küldöttséget Magyarországon igen szívélyesen fogadták. Két olyan kormány képviselői folytattak tárgyalásokat. amelyek valóban a népet képviselik, amely a mult szomorú tapasztalataiból megtanulta, hogy országa felszabadítását a nagy Szovjetuniónak köszönheti, a Szovjetuniónak, amelynek támogatása döni'ő té nyezö mindkét ország felemelkedésében és demokratikus fejlődésében. Ezen az alapon és abban a tudatban, hogy a két ország között nincs vitás vagy megoldatlan kérdés, közös nyilatkozatban hangsúlyozták mindkét nép akaratát, hogy kapcsolatukat a békéért és a demokráciáért vívott harc jegyében új, baráti alapra helyezik és egymást támogatják a demokratikus újjáépítés munkájában és a két nép életszínvonalának emelésében. A miniszterelnökhelyettes kijelentette, hogy a tárgyalások nak az egész németségre vonatkozó jelentőségük volt, mert a kormányküldöttség Nyugat-Né metország gazdasági érdekeit is szem előtt tartotta. A Prágában .rriát ítU fonomiót -fcl/ZCUK-.. és Budapesten kötött megegyezések a röviddel ezelőtt Varsóban aláírt megegyezéssel együtt a békefront további erősödését jelentik, amelyet a Szovjetunió vezet a háborús gyújtogatok elleni harcban. Grotewohl miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaságnak — hála a Szovjetunió segítségének — sikerült következetesen végrehajtania a kormánynyilatkozatban leszögezett külpolitikáját. A megkötött egyezmények bizonyít, ják, hogy a népi demokratikus államok biznak a Német Demokratikus Köztársaság erejében és politikai viszonyainak szilárdságában. A minisztertanács ezután megerősítette az 1950 junius 23-án Prágában és 1950 junius 24-én Budapesten aláirt nyilatkozató, kat, egyezményeket és jegyzökönyveket. A Rákosi-per 15 éves évfordulójára, 1935 június 27-én kezdődött meg az a tárgyalás, amelynek az volt a célja, Hogy — Sallai és Fürst elvtársakhoz hasonlóan — Rákosi elvtársat is a vérpadra hurcolja, hogy kioltsa azt az életet, mely olyan fontos volt úgy a magyar, mint a nemzetkőzi munkásmozgalom számára, mint amilyen gyűlöletes azok. nak, akik javában készültek arra, hogy egy újabb világháború borzalmainak árán megszilárdítsák rendszerüket; a fasizmust. A Horthy-Ma. gyarország urainak egy pillanatnyi nyugtuk sem volt addig, amig életben tudták a proletariátus lánglelkű harcosát, Lenin• Sztálin legjobb ma. csak em'ékszerűen elevenednek fel ezek az idők, hanem útmutatást kapunk a mai munkánkhoz, a szocializmus építéséhez. Megláthatjuk elsősorban azt, hogy mind/cd'- Rákosi perben milyen fontos szerepet játszott a jobboldali szociáldemokrácia elleni éles harc. Rákosi elvtárs, amikor vádlóként lépett fel a Horthy-rendszer ellen, vádlóként lépett fel a Szociáldemokrata Pártnak azok ellen a vez'cői ellen is, akik hátbatámadták a munkásosztályt, falaztak a Horthy uralomnak, együtt működtek a fasiszta rendőrséggel, rendőrspicli tevékenységet folytattak: egyszóval elvállalták azt a leggyalázatosabb szerepet, melyet gyar tanítványát: Rákosi Mátyás a történelem valaha szállt egv blelvtársat. Arra számítottak, hogy 10 évi börtön után most a második tárgyalás alkalmával nem az az ember fog előttük állani, aki vádlottból váldóvá tudott változni és vádlottak padjára tudta ültetni az ellenforradalom bíróságát, hanem fáradt, 10 évi szenvedés által meggyötört ember, akinek személye alkalmas lesz arra, hogy vádlottak padjára ültessék az I919-es magyar kommünt s akinek „példás elítélésével" méltán lehet szolgálni a nemzetközi méretekben egyre jobban kibontakozó kommunistaellenes hajszát. Amikor most, 15 év távlatából megnézzük ezeket az eseményeket, tisztán láthajuk, mit akartak ezzel elérni Gömbösék. Kedvébe akartak járni a német és olasz fasisztáknak, hogy minél jövedelmezőbb legyen az a hazaárulás> melyet a magyar uralkodóostályok 1919 után most isméi meg akartak ismételni. Mint az első tárgyalás alkalmával, Rákosi elvtárs most is keresztülhúzta számításaikat. A tárgyalás központi kérdésévé a magyar uralkodóosztályok 1919-es hazaárulását 16*116, így támadva az 1919-es hazaárulásnak 1935-ben már javában készülő megismétlését, a második világháborúban az országot Hitlernek kiszolgáltató nemzetellenes politikái. Ezeknek aVhősi napoknak a megismerésére keresve sem találhatnánk jobb lehetőséget, mint „A Rákosi per" című könyvet, mely ezév tavaszán jelent meg. Ez a könyv felöleli a Magyar Kommunista Párt történetének legfontosabb szakaszait Rákosi elvtárs 1925-ös elfogásától 1940-es szabadulásáig. „A Rákosiper" történelmi dokumentum, hiszen Rákosi elvtárs 15 éves harcai Horthy rendőrségével, ügyészeivel, bíróságaival, börtönigazgatóival, összeforrtak a Kommunista Párt harcaival a Horthy-rendszer ellen. Felszabadulásunk előzményeit tartalmazza ez a könyv, megmagyarázza. miért tudunk élni a Szovjetuniótól kapott szabadsággal, megvilágítja, milyen körülmények között kovácsolódott erőssé, legyőzhetetlenné az a Párt, mely dolgozó népiinket gyözeleme vezette. Az 1935-ös per 15 éves évfordulóián. a könyv nyomán nemcsak a maguk megdöbbentő valóságában tárulnak elénk az események, ncmzonyos embercsoportnak. Rákosi elvtársnak ez az éles harca felvértezte Pártunkat azokra a küzdelmekre, amelyeket a felszabadulás után kellejt vívnunk a szociá'de > mokrata árulókkal és amelyek — mint. jó' tudjuk — meg ma sem értek véget. Meg lehet tanulni ebből a könyvből — nem elméleti fejtegetésekből, hanem egy eleven hús-vér ember személyes példájából, mi a« egyéniség szerepe a történelemben, milyen fából van faragva az a kommunista vezető, aki erkölcsi és éHelmi erejénél, bátorságánál, eszméi iránti hűségénél, rettenthet ellenségénél fogva a Párt, a munkásosztály, a dolgozó nép, az ország vezérévé nő. Megismerhetjük ennek a könyvnek a nyomán, milyen hatalmas erő a világ dolgozóinak összefogása. Egyedül ez az erő volt képes vis7<szatiartani a fasiszta pribékeknek Rákosi elvtárs felé kinyújtott véres kezét s ez az erő az, mely most százmil'iónyi aláírás formájában vissza fogja rettenteni a háborús provokátorokat. ,,A Ráikosi-per'' minden sora, minden dokumentuma azt bizonyítja, hogy a magyar kommunisták, a magyar munkások a negyedszázados fasiszta elnyomásban sem voltak egyedül. Azt a világmozgalmaf, amely a börtönben küzdő Rákosi elvtárs és az érte harcoló magyar kommunisfák segítségére sietett, ugyanazok az erők vezették, ugyanaz a szePem hatoda át, amely ma a magyar népi demokráciával szolidáris építő munkájában és az imperialistákkal szemben való helytállásban. Mindenki, aki elolvasta, tanulmányozta ,,A Rákosi-per"-t, megállaz pithatta, hogy ez a mű nem közönséges könyv. Napról napra jobban érezzük munkánkban azt, hogy en* nek a könyvnek Pártunk és dolgozó népünk nevelése állandó eszközévé kell v'állnia, egyenesen tankönyvvé, melyből tagjaink, funkcionáriusaink, ifjúságunk, munkásaink, dolgozó parasztjaink megtanulhatják a Kommunista Párt dicsőséges múltját, az ellenforradalom* mai vívott súlyos harcainak leglényegesebb mozzanatait, azt, hogy milyenekké kell vá'iuink. Olyanokká, mint Rákosi elvtárs, aki 15 évvel ezelőtt a fasizmus vérbirósága előtt is oda merte kiáltani a „bíráknak": a győzelem a miénk lesz! A belgrádi utcák mindenütt a nyomor képét mutatják "A jugoszláv dolgozók vadállati kizsákmányolása Tito \KomyuMwsxts MINDEN NAP 2X FOGKPEMME!, fasiszta bandája részéről hallatlan arányokat öltött. A munkanap 12—14 óra. A jugoszláv dolgozók az elviselhetetlenül nehéz, kimerítő munkáért anynyit kapnak egy _ hónapra, amennyiből egy hétig sem lehet megélni, A jugoszláv dolgozók nyomorúságos helyzetéről még az angol-amerikai sajtó tudósítói is megemlékeznek. A „Daily Te'.egraph and Morning Post" című angol lap belgrádi tudósítója azt írja. hogy az utcák mindenütt a nyomor szomorú képét mutatják és az országban tombol az infláció. Az élelmiszerek ára az elmúlt Öt év alatt 740 százalékkal emelkedett. Jugoszlávia szabadságszerető népei az uralkodó klikk féktelen terrorja ellenére tevéj kenyen harcolnak a Tito-reni1 szer ellen. * \