Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-25 / 145. szám

TMI1WW, TOf. JÚNIUS SS. 5 dós nem valamely új, harmadik nyelvet eredményez, hanem megőrzi az egyik nyelvet, megőrzi annak nyelvtani szerkezeiét és alapvető szókészletét, s lehetővé teszi számára, hogy saját fejlődésének belső tőrvényei szerint fejlődjék. Igaz, eközben a győztes nyelv szókészlete bizonyos mértékben gazdagodik a legyőzőit nyelv szókészletéből, ez azonban nem gyengíti, hanem ellenkezőleg erősfti a győztes nyelvet. Igy volt ez például az orosz nyelvvel, amellyel történelmi fej-! lödése során számos más nép I nyelve kereszteződött, s mindig az | orosz nyelv került ki győzlescn. ! Természetesen az orosz nyelv szó. kincse ennek során kiegészült más nyelvek szókincse rovására, ez azonban nem gyengítette, sót ellenkezőleg gazdagította és erősttelte az orosz nyelvet. Ami az orosz nyelv nemzeti eredetiségét illeti, a legkisebb csarbát sem szenvedte, mert az orosz nyelv megőrizte nyelvtani szerkezetét és alap velő szókincsét, továbbhaladt és fejlődött saját belső fejlődési törvényei szerint. Nem lehet kétséges, hogy a keresztezödési elmélet semmi komolyat sem nyújthat a szovjel nvelvtudománynak. Ha Igaz az, hogy a nyelvészet fő feladata a nyeiv fejlődése belső törvényeinek tanulmányozása, úgy el kell ismerni, hogy a keresztezödési elmélet nemcsak, hogy nem oldja meg ezt a feladatol, de még csak fel sem veti — egyszerűen nem veszi észre, vagy nem érti meg. Kérdés: Helyesen járt-e el a Pravda, amikor szabad vitát nyitott a nyelvészet kérdéseiről? Felelet: „Helyesen járt eP. Hogy milyen irányban dőlnek el a nyelvészet kérdései — ez a vita végén világlik ki. De már most el lehet mondani, hogy e vita nagy haszonnal járt. A vita mindenekelőtt ttszlázta, hogy a nyelvtudományi szervekben — a központban és a köztársaságokban egyaránt — olyan rendszer uralkodott, amely nem felel meg a 'tudománynak és a tudomány művelőinek. A szovjet nyelvtudomány állapotának legkisebb kritikáját, sőt még az úgynevezett „új tanítás" bírálatának legfélénkebb kísérletét is üldözték és elvágták a nyelvtudomány vezető körei, N. J. Marr hagyatékának bírálatáért, N. J. Marr tanításának legkisebb helytelenítéséért értékes munkatársakat és kutatókat mozdítottak el állá. síikből, vagy helyezlek alacsonyabb beosztásba. 'A' nyelvtudomány művelői nem tárgyi ismérv alapján kerültek felelős beosztásba, hanem annak alapján, hogy feltétlenül elismerik-e N. J. Marr tanítását. Mindenki tudja azt, hogy semmiféle tudomány sem fejlődhel és érhet el sikereket a vélemények harca, a kritika szabadsága nélkül. Ezt az általánosan elismert szabályt azonban minden teketória nélkül figyelmen kivül hagyiák és lábbal taposták. Kialakult a csalhatatlan vezetőknek egy zárt csoportja, amely biztosította magát mindenfajta lehetséges kritikával szemben, s önkényeskedni és arcátlankodni kezdett. Ennek egyik példája az úgynevezett „Bakui tanfolyam", (előadások, amelyeket N. J. Marr Bakuban tartolt). Ezeket maga a szerző selejtezte ki, ő maga tiltotta meg újabb kiadásukal, azonban a vezetők kasztjának (Mcscsanyinov „N. J. Marr tanítványainak" nevezi őket) rendelkezésére a sorozatot újra kiadták és minden fenntartás nélkül besorolták a hallgatóknak ajánlott segédkönyvek közé. Ez azt jelenti, hogy a hallgatókat megtévesztették, mert kiselejtezett „tanfolyamot" adtak nekik teljes értékű segédkönyvként. Ha nem volnék meggyőződve Mescsanyinov elvtárs és a nyelvtudomány többi művelőjének becsületességéről, azt mondanám, hogy az ilyen eljárás annyi, mint kártevés. Hogyan történhetett ez meg? Azért történhetett meg, mert a nyelvtudományban létrejött arakcsejevi rendszer* dédelgeti a felelőt, lenséget és buzdítja az ilyen aljasságot. A vita mindenekelőtt azért bizonyult szerfölött hasznosnak, mert fényt derített erre az arakcsejevi rendszerre és szétzúzta azt. A vita jelentősége azonban ebben még nem merült ki. A vita nemcsak szétzúzta a nyelvtudományban ural. * 'A'rakcsejev gróf 1769—1834) cári tábornok, akinek neve kfméle'tlen, erőszakos elnyomó módsze. lűivel váll hírhedtté. kodó régi rendszert, hanem egyúttal rávilágított a felfogásoknak arra a hihetetlen zűrzavarára is a nyelvtudomány legfontosabb kérdéseiben, amely e tudományág vezétö körei között uralkodik. A vita megkezdéséig hallgattak és elhallgatták a nyelvtudomány nem kielégítő állapotát. A vita megkezdése ulán azonban már lehetetlen volt hallgatni, kénytelenek voltak állást fog. lalni a sajtó hasábjain. És mi történt? Kiderült, hogy N. J. Marr tanításában egész sor hézag, hiba, tisztázatlan probléma, kidolgozatlan létei van. Felmerült a kérdés, hogy miért csak a vita megnyitása után beszéltek erről N. J. Marr „tanítványai"? Miért nem fordítottak erre korábban gondot? Miért nem beszéllek erről nyitan és becsületesen idejében, amint ez a tudomány művelőihez illik? N J. Marr „tanítványai", N. J. Marr „néhány" hibáját beismerve, ügy látszik azt gondolják, hogy a szovjet nyelvtudományt kizárólag N. J. Marr elméletének pontosabb kidolgozása alapján lehel továbbfejleszteni, s N. J. Marr elméletét marxista elméletnek tartják. Ezt már nem, kíméljenek meg bennünket N. J. Marr „marxizmusától". N. J. Marr valóban akart és igyekezelt marxistává lenni, de nem tudott marxistává válni. A marxizmusnak csak egyszerűsítője és vulgarizálója volt a „proletkultosok" és a „RAPP"-követők fajtájából. N. J. Marr azzal, hogy a nyelvet felépítménynek minősttette, helytelen, nem-marxista formulát vitt be a nyelvtudományba és tévútra vitte önmagát, távúira a nyelvtudományt. Lehetetlen fejleszteni a szovjet nyelvtudományt egy helytelen formula alapján. N. J. Marr bevitt • nyelvtudományba egy másik, ugyancsak helytelen és nem marxista formulát, araikor a nyelv „osztályjellegét" tanította és tévútra vtlte önmagát, tévútra vitte « nyelvtudományt. Olyan formula alapján, amely helytelen, amely a népek és a nyelvek történetének egész menetével ellenkezik, lehetetlen fejleszteni a szovjet nyelvtudományt. N. J. Marr a nyelvtudományba a marxizmussal össze nem egveztelhető, szerénytelen, pöffeszkedő, fennhéjázó tónust vitt be, amely mindannak puszta és könnyelmű tagadásához vezet, ami N. J. Marr előtt volt a nyelvtudományban. N. J. Marr nagy hangón „idealistának" pellengérezi ki az összehasonlító történelmi módszert. Pedig ki kell jelenteni, hogy az öszszehasonlító történelmi módszer komoly hiányai ellenére még min. dig jobb, mint N. J. Marr valóban idealista négyelemes analízise, mert az előbbi munkára, a nyelvek tanulmányozására ösztönöz, ezzel szemben az utóbbi csak arra ösztönöz, hogy a kemencepadkán he verjünk és kávézaccból jósolgas-sunk a hirhedt négy elem köréri belül maradva. N. J. Marr minden olyan kísérletei amely a nyelvcsoportok (családok) tanulmányozására irányul, nagy hangon az „ösnyelvi" elmélet megnyilvánulásának minősít. Pedig nem lehet tagadni, \hogy az olyan nemzetek nyelvi rokonsága, mint a szláv nemzetek, nem kétséges, és hogy e nemzetek nyelvi rokonságának tanulmányozása nagy haszonnal járt volna a nyelvludományra, a nyelvfejlődés történetének tanulmányozása terén. Érthető, hogy az „ősnyelv" elméletének ehhez semmi köze. Amikor N. J. Marrt és különösen „'tanítványait" hallgatjuk, azt gondolhanők, hogy N. 3. Marr'ig semmiféle nyelvtudomány sem létezett és hogy a nyelvtudomány N. J. Marr új „tanításának" megjelenésével kezdődött, Marx és Engels ezen a téren sokkal szerényebbek: ők azt tartolták, hogy az ő dialektikus materializmusuk annak a fejlődésnek az eredménye, amelyet a tudományok, köztük a filozófia, az előző korokban tettek. Ilyenformán a vita abban a tekintetben is lendített az ügyön, hogy feltárta a szovjet nyelvtudományban lévő ideológiai fogyatékosságokat. 'A'zt gondolom, hogy minél gyorsabban szabadul meg nyelvtudományunk N. J. Marr hibáitól, annál gyorsabban lehet kivezetni abból az áldatlan helyzetből, amelyben most van. Az arakcsejevi rendszer megszüntetése a nyelvtudományban, szabadulás N. J. Marr hibáitól, a marxizmus meghonosítása a nyelvtudományban — véleményem szerint ez az az út, amelyben a szovjet nyelvtudományt meg lehetne gyógyítani. Hivatalos közlemény a csehszlovák—német tárgyalásokról Prágában pénteken este a következő hivatalos közleményt adták ki: A Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormányának és a csehszlovák kormánynak küldöttségei között 1950 június 21-től 23-ig tárgyalások folytak, amelyek a béke fenntartását és biztosítását és a baráti kapcsolatok merezilárdí :ásái szolgálták mindkét országban. Közös nyilatkozatban állapodlak meg. amely megvilágítja mindkét államnak a béke fenntartására és biztosítására irányuló politikáját és megállapítja, a két országban nincsenek ellentétre r.Ikalmat adó. vagy elintézetlen kérdések és hogy a németek befejezett áttelepítését a Csehszlovák Köztársaságból megváltoztathatatlanul. igazságosan és véglegesen oldották meg. A tárgyalások folyamán kölcsönösen tájékozta'.ták egymást a két ország ötéves tervei tekintetében és mindkét fél kijelentette hajlandóságát, hogy öt évre szóló kereskedelmi szerződést köfc, amelyet ezév őszén tárgyalnak le. Gazdasági íjéren megállapodást kötöttek a technikai és tudományofi-tedhrákai együttműködésről, amely szabályozza a kölcsönös technikai segítségnyújtást és a közös tapasztalatok felhasználását. Kulturális téren jegyzőkönyvet írtak alá a kultúrális együttműködésről, amely elő fogja mozdítani a két állam között a kulturális kapcsolatok széleskörű kifejlesztését. Aláírták továbbá egy rövidlejáratú hiitelegyezményit a Német Demokratikus Köztársaság számára olyan áruszállítások céljaira, amelyek túlmennek a fennálló kereskedelmi egyezményen. Hasonlóképmen aláírtak eey jegyzőkönyvet a nem kereskedelmi kapcsolatokból származó fizetések kölcsönös pénzügyi lebonyolításáról Abban is megállapodtak, hogy a határátlépések és az úgynevezett küshatánforgalom kérdéseit kélt Tónapon belül rendezik. A tárgyalá-ta -ast a legbarAlibb szellemben folytatták. A különféle megállapodásokat és egyezségeket a két kormánynak következő képviselői írták alá: A két állam politikai céljait megvilágító nyilatkozatot aláírta a csehszlovák kormány részéről Antonin Zápotocky minisz•'erelnök, a Német Demokratikus Köztársaság részéről Walter " Ulbr'dht helyettes miniszterelnök. A technikai és tudományostechnikai együttműködésről szóló egyezményt Csehszlovákia részéről Viliam Siroky helyettes miniszterelnök és külügyminiszter, a Német Demokratikus Köztársaság részéről Bruno Leuschner tervminiszter. 11 kultúrális együttműködésről szóló jegyzőkönyvet Csehszlovákia részéről Viltam Siroky helyettes miniszterelnök és külügyminiszter, a Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormánya részéről Anton Aekermann, a külügyminisztérium államtitkára. A rövidlejáratú hitelről szőlő egyezményt a Csehszlovák Köz. társaság kormánya részéről Antonin Gregor külkereskedelmi miniszter és a Német Demokratikus Köztársaság kormányai részéről Georg Handtke belkereskedelmi és külkereskedelmi minisater. A nem kereskedetmi kapcsolatok pénzügyi lebonyolításáról szú ló jegyzőkönyvet a Csehszlovák Köztársaság kormánya részéről dr Jaromir Dolansky miniszter, az állami tervhivatal elnöke és a Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormánya részéről Wüly Rumpf. a pénzügyminisztérium államtitkára. Csehszlovák-német közös kormánynyilatkozat A csehszlovák kormány és Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormányának képviselői pénteken közös nyilatkozatot irtak alá, amelyben kijelentik, hogy a béke fenntartásának és biztosításának közös, alapvető célját követik. Ezt a célt mindkét ország a sikeres épités politikájával valósítja meg, amely a demokratikus és hazafias erőkön alapszik és amely támogatja minden békeszerető és szabadságszerető nemzet együttműködését hogy megerősítse a Szovjetunió vezetése alatt álló béke tábort az imperializmus és a háború erői ellen vivott.lt harcban. Megerősíti az a körülmény, hogy a két ország között nincsenek ellentétre alkalmat adó éa elintézetlen kérdések. A két állam egyikének sincsenek területi vagy határkövetelései és kormányai hangsúlyozzák, hogy a néméteknek a Csehszlovák Köztársaságból befejezett áttelepítése megváltoztathatatlan, igazságos és véglegesen elintézett dolog. Mindkét kormány tudatában van annak, hogy a német nép küzdelme az egységes, demokratikus és békegzerető Németország megteremtéséért éppen ugy, mint mindkét állam politikája a Szovjetunió, a béke leghatalmasabb bástyája vezette világ-béketábor politikájának megerősítésére, Európa és az egész viTág békéjének fenntartását és erősítését szolgálja. A Vatikán - a delgozék legdühödtebb ellensége 'A'z egyik legutóbbi pápai üzenet a következő felhívással fejeződik be: „Hassa át a gazdagokat az igazságosság, a nagylelkűség és a kegyesség, a szegényeket és megalázottakat pedig vezesse a názáreti esalád példája, amely szintén mindennapi munkája árán érdemelte ki a falat kenyeret". A „gazdagokhoz" intézett farizeus felhívások nem szokatlanok a Valikán részérői. A gazdasági válságok küszöbén, vagy azok kiterebélyesedésekor közzétesznek egy-egy ilyen szemforgató felhívást, amivel azt a látszatot akarják kelteni, hogy „elfogulatlanok" a társadalom minden rétegével szemben. Ezek a felhívások olyan időben látnak napviiágo't, amikor a kapitalista gazdasági csőd és az embertelen kizsákmányolás következtében a kapitalista országok dolgozói fokozottabb harcot vívnak jogaik megvédéséért, nyomoruk enyhítéséért. így történt ez most is. A nemzetközi reakciót komolyan megrémítette a kapitalista országokban élő proletáriálus harca, amelyet az élelszínvonal katasztrofális csökkenése ellen viv. E mozgalmakat most különösen veszélyesnek találja a nemzetközi reakció, hiszen a mindennapi kenyérért folytatott harc ma már szorosan egybefonódik a békeharccal, az imperialista háborús gyujlogatók elleni küzdelemmel. Ezért fordult a pápa „a szegényekhez és megaiázotlakhoz" is, felhívta őket arra, hogy hang nélkül tűrjék nyomorúságos sorsukat, annál is inkább. mert a gazdagok felé meg azt hirdette: „Itassa át őket a nagy lekűség és kegyesség". De a Vatikán szemforgató politikája ma már teljesen hatástalan marad. Ki ne tudná, hogy a Vatikán egész történelme folyamán könyörtelenül védte a kizsákmányoló osztályok érdekeit és állandóan támogatta a legszemérmetlenebb ki. zsákmányolókat. Ki ne tudná, hogy a Vatikán támasza volt a német és olasz fa. slzmusnak, ma pedig főszószólója az amerikai imperializmusnak? Közludomású, hogy maga a Vatikán is óriási kapitalista hatalmat, trösztöt, jobban mondva hatalmas nemzetközi konszernt képez és jó kapitalistaként kötögeti szövetségeit az amerikai imperialisták legsötétebb elemeivel és hirdet kereszteshadjáratot a kommunizmus ellen. A Vatikán csak magában Olaszországban 40 közepes és többszáz kisebb bank útján az össz olasz bankbetétek 600 milliárd lírányi összegéből 400 milliárdot tart a kezében. A bankok mellett megkaparintotta az olasz ipar jelentős részét és biztosítási alapokat is. A Vatikán tulajdonát képezi az összes római ingatlanok egyharmadrésze és ellenőrzése alatt állnak a római közüzemek. A pápa unokaöccsei közül Giulio Pacellt, a legnagyobb olasz vasúttársaság elnöke, míg másik unokaöccse, Marco Pacelli a legnagyobb olasz részvénytársaságok igazgatósági tagja. 'Az olasz elektromos iparban a Vatikán — mint főrészvényes _ 7 milliárd lírányi összeggel vesz részt, a kémiai iparban pedig 2 milliárd lírával. A Vatikán egyedüli részvénytulajdonosa a monte-catini-i robbanóanyag-gyárnak is. A Valikán harácsoló munkája nem korlátozódik Olaszországra. Éz a gigantikus kapitalista vállalkozás befonta a földkerekség jelentős részét. Többek között kezében van a Holland-bank részvényeinek jelentős része, de nagy részvényei vannak a francia bankoknál is. Csak Franciaországban több mint 200 milliárd franknyi tőkebefektetése van a Vatikánnak. Az Angliában, Nyugat-Németországban és Latin-Amerikában eszközölt tőkebefektetéseinek összege 60 millió frankra tehetők, de szoros kapcsolatban áll a Wall-Streel legnagyobb urával, a hirhedt Morgan bankházzal. E bankházon ke-' resztül veszi ki részét a Vatikán a legnagyobb amerikai kohászati, ré* és olajtársaságokból i». *A' Vatikán a profil utóni veszeti hajszában már odáig jutott, hogy komoly lókéket fektetett be a biarritzi, a deanvtllei és a monte-carlói játékbarlangokba is. Eléggé nyilvánvaló tehál, hogy a Vatikán tevékenységét kapitalista érdekei, nem pedig a „hívők lelkének megmentése" vezeti. Ezért próbálják elhallgattatni a kizsákmányolt népek mind erősebb tiltakozását, ezért rebegnek kenetteljes szavakat és ezért mondják a kizsákmányolt proletároknak, hogy alázatosan tűrjék a rájuk mért sorsot. Ezért harcolnak a békeharc megnyilvánulásai ellen és ezért küzdenek olyan elkeseredetten a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Ezért fektetnek be milliókat kémek és szabolőrök kiképzésébe, akiket a népi demokráciákban helyeznek el és ezért ölnek hihetetlen összegeket a Szovjetunió és a demokratikus rendszer ellen irányuló propagandatevékenységbe. —• A népek azonban leleplezik ezt az aknamunkál, amely az imperializmus megszilárdítására irányul és felveszik a harcot a Vatikán mesterkedései és a klerikális reakció ellen. Szegedi Textilnagykereskedelmi NV. Szeged, Kelemen-utca 8 közli, hogy üzletünket leltározás miatt junius 29—30-án (csütörtökön és pénteken) zárva tartjuk.