Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-18 / 139. szám

8 VASÁRNAP, 1950. JŰNITJS 18. Ifjúságunk a klerikális reakció ellen Keddi számunkban rész­letes beszái -olót közöltünk arról, hogy a szegedi gép­ipari gimnázium diákjai és tanárai iskola gyűlésen egy­öntetűen követelték a reak­ciós Lovas páternek, az Is­kola háborús uszító hitokta­tójának eltávolítását az is­kola tantestületéből. A hét. fői lskolagyü'és óta eltelt napok alatt még ujabb gaz­tetteire derült fény Lovas páternek. Erről beszélnek a gépipar] gimnázium diákjai­nak szerkesztőségünkhöz kül­dött levelei. Dmnyéa Jóasef tanuló például a többi között a következőket írta: Kedves Délma.gyarország! A gépipari gimnázium I/c osz­tályának tanulói nevében kül­döm ezt a levelet. Engedjék meg. hogy egyet-mást megírjak mit csinált iskolánkban, osztá­lyunkban a klerikális reakció. Ézévben iskolánkban a katolikus hitanórákat Lovas páter tartot­ta. Ezt a lehetőséget arra hasz­nálta ki. hogy a hittanórákon a hi'tan tanítása helyett uszított ellenünk. Többen hallottuk, ami­kor egy hittanórán azt mondot­ta: „no higgyék azt a mesét hogy az ember évezredes fejlő­dés után egy alacsonyabbrendü lényből fejlődött ki." Arról, hogy a ^tisztelendő ur" ellenünk van, a békeív aláírásá­nak megtagadása győzött meg bennünket. Iskolánk ifjúsága megdöbbenve /ette ezt tudomá­sul, s ezért is követeltük azon­nali eltávolítását. Azt, aki új háborút akar, aki azt akarja, hogy országunk ismét romokban heverjen, hogy tanulásunk abba­maradjon. — nem türjük ma­gunk között A 12-i nagygyűlé­sünkön elhatároztuk, hogy kér­jük Pártunkat, távolítsa el a nevelőtestületből Lovas pátert. Kérem a szerkesztőséget, írja­nak sokat a klerikális reakció munkájáról, hadd lássák még a hiszékeny szülők, mi rejtőzik egyes papi palást mögött. Lás­sák, hogy a reakció most sem hagyja abba támadásait, s lás­sák. hogy mi felkészülünk a tá­madásokra. Megszervezzük uj, ecrvséges ifjúsági szövetségün­ket amelyen keresztül még ered­ményesebb harooit tudunk foly­tatni a klerikális reakció ellen. Előre a Dolgozó Ifjúság Szö­vetségének megalakításáért! Elegünk van már a butításból Szabó Mihály a gépipari műszaki középiskola III. oszt. diákja is levelet írt szerkesztő­ségünkhöz. Ebben arra mutat rá, hogy miért nem jár hittanra. Arra a kérdésre, hogy miért nem járok hittanra — veti fel le­veiében — igazán nem nehéz a felelet. Azért, mert rájöttem arra. hogv mindaz, amire Lovas páter tanított volna, félrevezetés, ámítás. Elég tapasztalatom van már ezen a téren. Jól emlék­szem még arra és soha nem is felejtem el, hogy milyenek vol­tak egyes papok a polgári isko­lában. Amikor a polgáriba jár­tam, az egyik hittanórán egy fiu valamiért nevetett. A tisztelendő ur kihivta, s ráordított, hogy fe­küdjön le az olajos padlóra. Én elkiáltottam magam: „nehogy lefeküdj!" Erre a pap ugy el­vert, hogy alig álltam a lába­mon. Ez még a felszabadulás előtti történt. Ettől kezdve meg­utáltam ezeket a képmutatókat, akik szeretetről prédikálnak és ők ütéssel próbálják meggyőzni az ifjúságot, a hit igazságairól. Ezek a papok a felszabadulás után sem javultak meg. Minden erejükkel támadják demokrá­ciánkat, befurakodnak sorainkba és igyekeznek megbontani egysé­günket. Minden tisztességes ember utá­lattal fordul el tőlük. Hála a Pártnak és éber állam véd emi apparátulsunknak, sorra leleple­zik ezeket a papi palástba bujt ördögöket. Az utótobi időkben nyilvánosságra hozott sorozatos leleplezések nagyon sok ember­nek lerántották a hályogot a sze­méről, megmutatták a klérus igazi arcát, azokét, akik vizet prédikálnak és bort isznak, az állam pénzén élősködnek és alat­tomosan támadják népünket. Nem kell nekünk ilyen papsúg és ilyen vallás. Lesuj'íiunk ezek­re a fekete lovagokra. Nem tűr­jük gazságaikat s mehetnek pa­naszkodni a Vatikániba, a pipa ,.ősizen tségéhez". Elegünk van már a butításból, a szép, de ravasz szavakból. Nem tudnak többé rászedni, hogy a páter Lovas-féle papok hazug­ságait hallgassam. Ezért nem járok és nem is fogok járni hit­tanórákra. Természetesen, aki akar — járhat. Ehhez ezután szükségesnek tartom, hogy olyan papok kerüljenek a nevelőtestü­letbe, akik igazán a nép és a béke ügyét szolgálják. EMELKEDIK A TERMELES as egységesítő kongresszus tissteletére a PAMUTIPARI N.V.-ben A ..Tiszatáj" írói munkaközösség több tagja ma, vasárnap a könyvnapok keretében előadást tart Cson­grád megye különböző helye­in. Lődi Ferenc Szentesen, Ké­kesdi Gyula Nagyiákon, dr. Ba róthi Dezső Makón, Bécsi Ta­más Csongrádon, László Ibo­lya Kiszomboron, Papp Zol­tán pedig Kiskundorozsmán tart előadást. (Tudósítónktól) Az elmúlt na­pok folyamán a szegedi Pamut­ipari NV-ben is tetőfokára há­gott az a lázas készülődés, mely­lyel az üzemek fiataljai a vasár­napi nagy egységesítő kongresz­szusra készülnek. Nemcsak az üzem, a kulturterem, s az irodák dekorációi " tanúskodnak erről, hanem az egyre emelkedő ter­melési százalékok is, Mindenki igyekszik, hogy a felajánlását időben teljesítse. Az ifjúmunkások közül már eddig is sokan tértek át két oldalról három gépoldal kezelésre, most azonban még többen vállalták, hogy a jövőben három oldalon végzik a termelést1. Igy akarják még ünepélyesebbé, szebbé ten­ni a kongresszus napját. Sokan vannak üzemünkben, akik már hónapokkal ezeiő't megtették kongresszusi felaján­lásaikat. Ezek között van Szécsi Erzsébet. Szögi Mária, Bálint Mária, Ferencsik Er­zsébet és Hegyi Ilona, akik már nemcsak hogy teljesítet­ték. hanem túl is teljesítet­ték kongresszusi vállalásai­kat. Most már a 30-as bérhétre eső munkájukat is elvégezték. Ezek a szaktársnők nemcsak a több­termelés fontosságát ismertek fel, hanem belátták azt is, hogy a termelés emelésének elenged­hetetlen tartozéka a tanulás is, Különösn Hegyi Ilona, aki régeb­ben elhanyagolta a tanulást, hozzálátott nagy lendülettel el­méleti színvonalának emelésé­hez Az utóbbi időben jó példá­val járt elő Fenyvesi Mária is aki még nemrégen lett gépmun­kás, s máris 39 kilogrammal ter­mel többet a százszázaléknál. Zombori Mária elvtársnő is tud­ja, hogy új, egységes szerveze­tünk tagságát csak jó munkával, több'ermeléssel érdemelheti ki. Éppen ezért minden igyekezettel azon van, hogy termelését állan­dóan emelje. Ezt igazolja leg­utóbbi teljesítménye is. az elő­irányzott 263 kilogram helyett 299 kilogram fonalat termelt. Ezok után örömmel mondhat­juk azt;, hogy a Pamutipari NV ifjúmunká­sai megértették a felajánlá­sok teljesítésének fontossá­gát. Ezzel akarják ij szer­vezetünket, a DISz-t a Párt harcos előiskolájává. a hős lenini Komszomolhoz hason­ló szervezetté tenni. Ebben nagy segítségükre van­nak az idősebb dolgozók is, a fiatalokhoz hasouóan. állandóan növelik termelékenységüket. Mondják is nekünk: ,Mind­ezt azért tesszük, mert a mi számunkra is ünnep junius 17-e és 18-a." Ezt eredményekkel te bebizo­nyították. Például Simon Mihály elvtárs felajánlotta, hogy a cso­portjában lévő gépeken e hót fo­lyamán már egyetlen álló orwó sem lesz. Felajánlását) már tel­jes mértékben végrehajtotta. Az eredmények mellett termé­szetesen gyakran hibák is mutat­koznak meg. különösen a válla­latvezetőség részéről. De tudjuk jól, hogy ezeket a hibákat te rö­vid idő alatt kiküszöbölhetjük, ha még idejében észrevesszük őket s nem hagyjuk elhatalma­sodni, Vida Szűcs Eszter Szerkesztőségünkbe /». vil érkezett Így egysze­rűen kimondva, nem nagy eset, hiszen naponta igen sokszor történik meg De ez a levél nem olyan, mint a többi. A borítékja is elüt a töb­biektől: hosszú. A bélyeg rajta amerikai és csihú­gói bélyegzővel bélyegez, ték május 22-én, A lei­adója — Szekeres And­rás — kusza, kezdetleges Írással irta rá a cimet: „Tekintetes szegedi Uj. súg szerhesztőjinek jókai Utcza szeged város Ma. gyar Ország Európa — Hungária", Így szó/ a cfm. Szekeres András, aki a húszas években ment ki Amerikába, hogy változ­tasson itteni nyomorúsá. gos életén, tele remény­ségekkel menf kl. A kó­sza hir ót is léire vezet• j te. Nem vette észre, hogy az Imperialistáknak ol­csó munkaerőre van szük­ségük, azért festenek Amerikáról hazug képe. kef Elment, mint a többi száz, ezer cs tízezer ma. gyar, akiket az itteni ka. pitalisták, urak papok és bitangok félrevezettek, kizsákmányoltak úgy, hogy meg betevő falat­juk is csak ritkán volt. Ugy érezte; 6 ts ember. És az embereknek joguk van élni, tisztességes em. berf életet. Lehet, sót biztos lázadozott a sor­sa és elnyomói ellen, mielőtt útnak indult és Amerikában kereste, a­karta megtalálni az ígé­ret földjét És nem találta Csobo­gó aranyatmosó patakok helyett, napi néhány cen. les, ugyanolyan keser­ves munka várt rá, mint amilyentől itt, Magyarors tzágon meg akart sza­badulni És közel harminc évig otf v°tt része ebben a munkában. Nagy idő harminc év. Különösen akkor nagy idő, ha a munkán kivül, az éhei zésen és a nélkülözésen kivül nem jut semmi másra Talán még ujságra sem, hogy tudomást sze. rezzen a világ folyásáról. Keserű, rácsnélküli bőr­tönben való vergődés az ilyen ember élete, 1950-et irunk És Ste­keres András nem tudja, hogy Magyarországon már nincs „tekintetes úr" é$ ehhez hasonló Be­csületes áj országot épi. tó elvtársak és dolgozók vannak Nem tud r Muszka Imrékről, Kék Zoltánokról, Petrik Ka­talinokról, a Széndsi Zol. tanokról, a Balázs Gab. rlellákról, az Ohat Pálok, ról, a Kertes Endrékről Csak azt tudja, hogy Amerikában valami nincsen rendben Ur van, kizsákmányoló s fehér és színes rabszolga. „igen tisztelt tekinte­tes úr" — írja levelében, — „háf mdr mink elin­dultunk, mert dolgoz­tunk. oszt elvötték a há. zat is, nem tudjuk miért, a porciója rendben volt." Elvették a házat és nem tudja mért Kellett talán az imperialisták, nak, merf ne" v°lt nekik elég helyilk? Nem kel. lett De el kellett venni azt a nyomorúságos kis vackot, amelyet fél éle­tükön kapartak össze, önmagukat sanyargatva, hogy megbújhassanak az idő viszontagságai elől, ha fázva, dideregve ts, de fedél alatt. Kellett, TIIM IH11Z1FIL hogy még jobban érvé­nyesítsék a kapitalisták a dolgozók felett az éh­ség fegyelmét. És sokat ir még Sze­keres András Írja, hogy hiába ástak, vetettek, ka. páltak, nem volt semmi haszon belőle, „Hej nem jó a szeginynek sehun­se" — panaszkodik, só­hajtozik továbbb kusza soraival és deres fejét talán éppen pihentetni hajtja le csontos két ök. lére, mintha a nehéz, ke. serű évtizedek fára­dalmát akarná néhány perc alatt kipihenni Bi. zony nem jó a „szeginy­nek se,hun se" ahol urak és bitangok vannak De ott ahol vörös zászlókra, ötágú vörös csillagokra mosolyog a nap, ott nincs szegény. Ott csan volt. Arak zuhanása, az életszínvonal állandó e. melkedése biztosítja az állandó felemelkedést, a rohamosan emelkedő életszinvonalat. „Már osztán az, hogy mj lesz, nem tudjuk, de mán nagyon ritt ez a sze. gény asszony Szeged u­tán, meg a testvérnénje után, ott van hát, oda iparkodnak." Ritt és biztosan sokat rítt az a „szegény asz­szionyr. Azt hiszrem nemcsak ő, hanem vala­mennyien Szekeres And­rásné és Szekeres And­rásom milliószor elátkoz, ták azt a napot, amikor kitették lábukat az or­szágból, És mennyire rí­hatnak azok a Szekeres Andrásnék. akiknek ti­tokban, lopva ezer és ezer rtndörkopón ke­resztül mégis eljutott a fülükbe a legszebb szó, a dolgozók, az elnyomot. tak ezeréves álma, vágya és óhaja: „Szabadság". Mennyire ríhattak ezek az új szó hallatán, meny. nyíre fájhatott és fájhat az nekik, hogy ök nem mondhatják. Nem mond. hatják és nem érezhetik ennek a szónak valódi alkotástól, felemelkedés­től, vig daloktól, duru­zsoló munkagépek zajá. tói, tiszta gyermekkaca­gástól Mi értelmét Nem érezheti, hogy ebben a szóban nincs tekintetes, nagyságos, méltóságos, kegyelmes, gyáros, ban. kár bányatulajdonos, föl. desúr és semmi rangkór­ságban szenvedő here. Nem érezhetik, hogy di­csőséges megtiszteltető, hősies munka, munkához való új viszony, fehér kenyér, tszcs, új gyár, új iskola, új világ, új ember van ebben a szóban. „Hát mán hamarosan úgy gondoljuk, möglátjuk szegedet, meg az anyju­kom testvemén jét. Tisz­telettel Szekeres Anrás és a Párom útba hazafe. lé". Szekeres András és a párja útban van hazafe­lé jönnek, hogy újra lás­sák Szegedet és mire sem gondolva, újra csak az a vágyuk, hogy isméi dol. gozzanak a ,,tekintetes úrnak". Micsoda megalázkodás, micsoda emberhez nem illő szerényság, csodává, rás van ebben a Szekc. res-féle vágyban. De jön hazafelé. Jön a párjával, hogy újra 1 ásse Szegedet. És már látom Szekeres Andrást, látom, mennyire el fog csodálkozni és nem fogja megismerni Szege, det Uj város ez. Uj vá­ros, amely lemosta ma­gáról azi a gyalázatot, azt a mocskot, amely ed. dig reátapadt. Látom amint bejön a szerkesz. tőségbe és keresi a ,,te­kintetes urat" és csodál, koznl fog Nincs tekinte. tes úr, még csak tisztelt úr sem Olyanok vannak a ,,tekintetes urak" he­lyén, akik a múltban megismerték a munkás és parasztsorsot Olya. nok, akik két-három év­vel ezelőtt még a tőké. seknek izzadtak és dol­goztak és sehol sem fog találni tekintetes urat. A Dohánygyárat Simo. vics Mihály volt gyári munkás irányítja. Mel­lette Balázg Teréz a volt söprögetőnő intézi a dol. gozók ügyeit A Szegedi Kenderben Nagygyörgy Mária, aki sok éven ké­résziül gépen dolgozott, most vállalatvezető De lehelne a végtelenségig sorolni ezeket a változó. | sokat Szekeres András és a j párja hazajön S meg fog­ja látni, mennyire más világ a mi világunk, mennyire szebb és töké­letesebb, minf Amerika. Szekeres András, most otf vaéy va'ahol egy ha. jón, amely gyorsan szeli a habokat a nyilt tenge­ren és pároddal mellet- j ted k's batyuban hozod haza azt, amid még meg. maradt.., Üzenek neked Üze­nem, hogy az utolsó öt évben változás történt ttt nálunk. Azelőtt m{ ts so. kat ríttunk és átkoztuk saját sorsunkat. Átkoztuk azokat, akik nem ismer­tek el bennünktf ember­nek, kizsákmányoltak. Nem volt meghatározott munkaidő, csak kevés pénz, fekete kenyér, asz. szonysirás, férfiszitkok és keserűség De öt éve változott nálunk a világ. Amikor az utolsó légi­riadót '* lefújták a sziré. nák és a távolban feltűn­tek a bátor, a hős, a vi. lág minden katonájánál különb szovjet katonák, öklünkkel letöröltük könnyeinket mosoly szökött az ajkunkra. És szabad volt nyíltan ki­mondani azt a szót, amelyre hosszú évtizede, ken keresztül váriunk: Szabadság! Nehéz, de szép hónapok és gyö­nyörű ivek következtek ezután Rohammunka, majd induló gyárak, zú­gó gépek születtek verej­tékünkből. Uj hidak ka­rolják dt folyóinkaf és új gyárak emelkednek lel a magasba Ma már kacagunk. Szekeres And. rás Tisztán, fátyoltalanul száll kacagásunk a nyári szél szárnyán. Emberek vagyunk, szabad és baldog emberek, olyanok, akik a maguk urai Dolgozunk, alkotunk. építünk, szépi. tünk magunknak És min­den a miénk Tudod, hogy mi ez, Szekeres András? Tudod, hogy m, ez Sze­keres Andrásáé? Asszo­nyaink felemelt fővel kacagva járnak, kevés a gondjuk Gyermekeink ha cukrot, csokoládét, babát, vagy kisautót kér. nek, meg tudjuk venni nekik. Vasárnaponként a parkf a játszótér ét a tiszapart gyermekeink boldog sikongásától vissz­hangzik. A „Kárász-ut. cdn" már nem az urak, <j kiváltságosok sétálnak le s tel, hanem a dolgozók. Ez az utca is a miénk lett Szekeres András. Le. nin utcának kereszteltük. Megelégedett, új ruhás, új cipős, gondtalan dol­gozók sétálnak végig raj. ta munka után és arról beszélnek, hogy holnap valamennyien többet akarnak termelni, mert most már érdemes. Lá­nyok is fiúk karolnak szerelmesen egymásba is boldog mosollyal az aj. kukon szövik jövőjüket. Népboltjaink dús kiraka­tukkal kínálják a sétá­lók felé bő áruikat. Nem mese ez Szekeres And. rás Ez valóság Ezt tet­tük az egész országgal — Szegeddel i» — öf év alatt. A Párt irányított bennünket A Párt, amely a marxi-lenini ideológia alapján dolgozott és harcolt. Sztálin elvtárs, a világ dolgozóinak bölcs vezére, éberen őrködik harcunk és munkánk fö­lött Rákosi elvtárs böl­csen, fáradhatatlanul irá. nyit munkánkban. És ez­ért is tudtunk idáig jut­ni Ezt üzenem Szekeres András és még azt, hogy te is ugyanolyan boldog, megelégedett leszel és szivedet valami megma. gyarázhatatlan kellemes érzés fogja el, ha majd te is és a párod is az öt. ágú csillagra és a szélben lobogó vörös zászlóra te­kintesz és teli torokkal kiálthatod: Éljen Sztálin, éljen Rákosi, éljen a Párt!-.. Kürti Lásstb

Next

/
Oldalképek
Tartalom