Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-18 / 114. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1950 MÁJUS «. A szovjet kormány jegyzéke a francia kormányhoz a szovjet állampolgárok hazatelepitésének kérdésében Május 15-én Bogomolov kül­ügyminiszterhelyettes jegyzéket nyújtott át a szovjet kormány megbízásából a moszkvai francia nagykövetnek. Ez a jegyzék vá­lasz volt arra a jegyzékre, ame­lyet a francia kormány szovjet állampolgároknak Franciaor­szágból és a németországi és ausztriai francia megszállási övezelekből való hazatelepítése kérdésében intézett a szovjet kormányhoz. A szovjet kormány jegyzéke rámutat arra, hogy valótlan a francia jegyzéknek az az állítá­sa, hogy a francia hatóságok már teljesítették volna kötele­zettségüket a szovjet állampol­gárok hazatelepítéséhez szüksé­ges feltételek megteremtésére. A francia hatóságok meg­fosztják a haza telepítésre váró szovjet állampolgárokat a hazautazás lehetőségétől. Ugy tüntelik fel a szovjet állam­polgárokat igen gyakran, mint­ha más államok polgárai volná­nak. A szovjet jegyzék az ilyen esetek egész sorát említi fel, Rámutat a szovjet jegyzék ar­ra: a francia hatóságok megaka­dályozzák, hogy a szovjet meg­bízottak kapcsolatot teremtsenek a németországi ós ausztriai fran­cia övezetekben lévő szovjet ál­lampolgárokkal. így például ja­nuár 16-án a Ba.'-Kreutznaóh melletti táborban rendőrök aka­dályozták meg,' hogy a szovjet állampolgárok beszélhessenek a szovjet megbízottakkal. A francia megszálló hatósá­gok semmitsem tesznek a szovjet állampolgárok haza­telepítésének meghiúsításá­ra irányuló szovjetellenes te­vékenységek megakadályo­zására. A francia megszállási övezetben több ilyen szovjet el lenes szerve­zet működik. A szovjet kormány felhívja a francia kormány figyelmét arra, hogy Franciaországban kb. 20 ezer szovjet állampolgár találha­tó, aki hazatelepítésre vár, — Ugyanakkor a francia állampol­gárok hazatelepílése a Szovjet­unióból befejeződött A szovjet kormány szükségesnek tartja a párisi szovjet visszatelepítő bi­zottság visszaállítását. A hazatelepítéssel kapcsola­tos kérdéseket teljes mér­tékben rendezni lehet az 1945 június 29-i francia-szovjet egyezmény alapján. A szovjet kormány nem fo­gadhatja el kielégítőnek a fran­cia kormány válaszát és elvárja, hogy a francia hatóságok haté­konyan intézkednek azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, ame­lyeket a szovjet külügyminiszté­rium 1949 november 28-i emlék­iratában az áttelepített szovjet államipolgárok hazatelepítésével, valamint a háborús bűnösök ki­adásával kapcsolatiban tett fel. Az 1950/51 évi állami szabályozása A Magyar Közöny szerda' szá­mában megjelent a Magyar Népköz­társaság minisztertanácsának ren­delete az 1950—51' évi állami ter­ménybegy üj* és szabályozásáról. A rendelet értelmében a kenyérgabo­na és takarmánybeadási kötelezett­ség az 1950—51 évben általában ugyanolyan mértékű marad, mint az elmúlt gazdasági évben volt. Az állami terménybe gyűjtés két főréswe oszlik éspedig a kenyérgabona- és takar­mánybeadásra, továbbá szénabe­adásra. A rendelet értelmében a kenyér­gabona- és tákarmánybeadási köte­lezettségből 70 százalék a kenyér­gabona, míg 30 százalék a takar­mánybeadási kötelezettségre esik. A gazdálkodó a kenyérgabona be­adási kötelezettségét elsősorban kenyérgabonában, ezt követően pe­dig sorrendben árpával, zabbal, ku­koricával, vagy napraforgóval tel­jesítheti. Változatlanul fenntartja a rende­let azt az Intézkedést, hogy a ház­tartási és gazdasági szükséglet ke nyérgabonánál a beadási kötele­zettséget megelőzd, Így a kenyérga­bona beadási kötelezettséget a ház.tartási és a gazdasági szükség­leten felül rendelkezésre álló feles­legből kell teljesíteni, a beadási kö­telezettség mértékéig. A takarmánybeadási kötelezett­séget elsősorban árpával és zabbal kell teljesíteni. Ha a gazdálkodó egész takarmánybeadási kötelezett­ségét árpában és zabban nem tudia teljesíteni, árpatermésének legalább 15 százalékát, zabtermésének leg­alább 10 száza'ékát köteles beadni, kötelezettsége erejéig. Ha az igy beadott árpa- cs zabmennyiség nem lenne elegendő a teljesítésre, abban az esetben a kukoricatermésnek legalább 10 százalékát kell a köte­lezettség mértékéig beadni. Ha ta­karmánybeadási kötelezettség telje­sítésében még ezután is hiány mu­tatkozik, a hiányzó részt naprafor­gómaggal, vagy szántóföldi szálas­takarmánnyal ichet teljesíteni. Az á'lami állattartás jelentős fej­lődésére tekintettel a rendelet a rétterületek után külön szénabeadá­si kötelezettségei állapít meg. A rendelet a szénabeadási köte­lezettség megállapításánál Különb­séget tesz a dolgozó parasztság és a kulákság között. A szénabeadási kötelezettség a dolgozó parasztság­nál a rétterületek nagyságától füg­gően kat- holdanként 100—160 kg., míg a kulákságnál kat. holdanként 260—400 kg. A szénabeadást kötelezettséget szabadválasztás szerint réti széná­val vagy lucernával, lóherével, bal­tacimszénáva', zabosbükkönnyel le­het teljesíteni. A rendelet külön intézkedik a termelőszövetkezeti copor­iok beadási kötelezettségé­ről. A III, típusú termelőszövetkezet* csoportok terménybeadási kötele­zettsége ugyanolyan mértékű, mint tavaly, ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogy a NI. típusú termelő­szövetkezeti csoportok terménybe­adási kötelezettségét a dolgozó pa­raszság legkisebb beadási kulcsá­val kell kiszámítani. A III. típusú termelőszövetke­zeti csoportok a rendelet értel­mében mentesülnek teljes egé­szében a rétterületek után meg­állapított szénabeadási kötele­zettség alól. A táblásművelési (I. típusú) termelőszövetkezeti csoport tag­jainál a csoportba bevitt terü­letre eső terménybeajdási kötele­zettséget 10 százalékkal, míg a IL típusú termelőszövetkezeti csoportoknál a bevitt területek­re eső beadási kötelezettséget kedvezmény címén 15 százalék­kal kell csökkenteni. A szénabeadási kötelezettség teljesítésénél ugyancsak kedvez­mény illeti meg az I. és n. tí­pusú termelőszövetkezeti cso­portokat. éspedig az I. típusnál a szénabeadási kötelezettséget 10 százalékkal, míg a II. típusú csoportnál 50 százalékkal kell csökkenteni. A dolgozó parasztság érdekeit védi a rendeletnek az az intézkedése, hogy az elmúlt évvel szemben a felesbérlet vagy részesbérlet ese­tében a terménybeadási köteles­eéget a felesbérbeadónak vagy a részesbérbeadónak kell viselnie. Fontos intézkedése a rendelet­nek a dolgozó parasztság szem­pontjából az, hogy a iészes mű­velésre kiadott földterület után ugyancsak a tulaidonost, illető­leg a munkáltatót kell termény­beadásra kötelezettnek tekinteni. Szénabeadásra nem kötelezett az a gazdálkodó, akinek rétje 500 négyszögölnél nem nagyobb, továbbá az, akinek összes föld­területe az 5 kat. holdat nem haladja meg. és a rétterülete sem nagyobb 1 kat. holdnál. Abban az esetben, ha a szán­tóterületeken kívül egyéb műve­lési águ területe a dolgozó pa­rasztságnál a szántóterület 30 százalékát, a kulákságnál ped'g a szántóterület 40 százalékát nem haladja meg, ezen a címen kedvezményt nem lehet biztosí­tani. Abban az esetben azonban, ha a dolgozó parasztságnál az egyéb művelési ágú terület a szántóterület 30 százalékát, a ku­lákságnál pedig a szántóterület 40 százalékát meghaladja, a ter­ménybeadási kötelezettséget meg­felelő mértékben csökkenteni keli. Az elmúlt évben a kulákságra érvényes magasabb szorzókulcsokat a ren­delet azokra alkalmazta, akiknek az összterületük 25 kat. holdat és kat. tiszta jövedelmük a 350 aranykoronát meghaladta. A rendelet értelmében az 1950—51. évben az összterület kiszámítá­sánál a szőlőterület ötszörös, míg gyümölcsöst, kertet négyszeres mértékben kel] alapul venni. így. ha ezáltal a gazdálkodó összterü­lete eléri a 25 kat. holdat, a be­adási kötelességet a kulákságra megállapított szorzószámmal kell kiszámítani. A kulákságra érvényes beadá­si kulcs alapján kell megállapí­tani azoknak a falusi spekulán­soknak, (cséplőgéptulajdonosok­malmosok. kereskedők, kocsmá­rosok) kötelezettségét, akiknek az összterülete egyébként nem éri el a 25 kat. holdat. Az új rendeletnek megfelelően tehát mindazoknak a beadási köteles­ségét. akik ténylegesen kulákok, a kulákság beadási kulcsával kei; kiszámítani. A rendelet intézkedik a szer­ződéses termeltetésről is. E sze­rint az a gazdálkodó, aki terme­lési szerződést köt, a szerződési­leg lekötött terület után. mente­sül a terménybeadási kötelezett­ség alól. A szerződésileg termelt napraforgómag beszámítható a terménybe adási kötelesség tel­jesítésébe. A vietnámi szabadságharcosok ágyúzzák Saigon kikötőjét Saigonból érkezett jelentés sze- kiszabadították a foglyokat, a* rint a vietnami szabadságharco­sok Saigontól tiz kilométernyire megtámadtak egy gyüjtőtábort, őrséget pedig foglyul ejtették, A szabadságharcosok Saigon ki­kötőjét ágyútűz alá vették. A jugoszláv szakszervezetek — a fasiszta Tito-klikk eszközei A Trud „A jugoszláv szak­szervezetek — a fasiszta Tito­klikk eszközei" című cikkében a többi között a következőket írja: A jugoszláv szakszervezetek vezetőinek határozottan tiilta­kozniok kellene a Tito.kor­mánv munkásellenes politiká­ja ellen. Ez azonban nem is történhet meg, mert a jugo­szláv szakszervezetek mai fő­nökei Tito kreatúrái. Hogy a szakszervezetekből engedelmes eszközt alkosson, a titólsta Gestapo „tisztoga­tást" hajtott végre. Börtönbe és koncentrációs táborba vetet­ték azokat, akik nyíltan merték bírálni Tito fasiszta uralmát. A szakszervezetek élére Tito a munkásosztály árulói sorá­ból, saját hű szolgáit állította. Ugyanakkor, amikor a világ dolgozói kemény harcot foly­tatnak a békéért, a djemokrS­ciáórt, a jugoszláv szakszerve­zeti vezetőség judásai a nem­zetközi szakszervezeti mozga­lom és a Szakszervezeti Vi­lágszövetség, a hatalmas béke-1 front egyik legaktívabb ere­jének szétrombolására törek­szenek. Tito szolgáit idejében lelep­lezték. A francia, lengyel, ro­mán, magyar és más országok szakszervezeti központjai kö­vetelésére a Szakszervezeti Világszövetség titkársága min-' den kapcsolatot megszakított az áruló és provokátor títóista klikkel. Tito lakájai ma az egész világ előtt úgy állnak, mint az imperialisták ügynö­kei. A munkásosztály 'árulói­nak leleplezése segíti Jugoszlá­via dolgozóit a belgrádi fa« siszba banda elleni harcukban. Csang-Kaí-Sek „meggondolás tárgyává teszi" azt a javaslatot, hogy Taivant Mac Arthor ellenőrzése alá helyezze Csang-Kai-SeÜ nyilatkozott egy Taivanban (Formoza) tartózkodó amerikai újságírócsoportnak és kö­zölte, hogy megfontolás tárgyává teszi azt a javaslatot, hogy Taivant Mac Arthur ellenőrzése alá helyez­ze. Pekingi diplomáciai körökben Csang-Kai-Seknek ezt a nyilatkoza­tát úgy tekintik, m'int a Knomin­tang-klikk növekvő rémületének és teljes csődjének egyik jelét. A német dolgozók hálájukat fejezik ki a Szovjetunió nagylelkűségéért A Szovjetbunió kormányának azt az elhatározását, hogy a jó­vátételi fizetéseket felére csök­kentette, a szabad szakszerveze­ti szövetség sachsenanhalti veze­tősége 2,500.000 szakszervezeti tag nevében határozatban üdvö­zölte, mint újabb bizonyítékát annak, hogy a Szovjetunió né­pe milyen barátságot érez a Né­met Demokratikus Köztársaság; dolgozói iránt. — Sztálin generalisszimuss­nak Grotewohl miniszterelnök­höz intézett levele újabb bizo­nyítéka annak, hogy a szovjeí kormány és a Szovjetunió népei készek előmozdítani egy szabad, demokratikus és békeszerető Né­metország kifejlődését — mond­ja a határozat többek között, Az imperialista halalmak ismét ostorral sújtottak a német nép arcába Pi jade a jugoszláv nép vérét kínálja fel Londonban a háborús uszítóknak Az Unila, az Olasz Kommunista Párt központi lapja cikkében fog­lalkozik azzal a bejelentéssel, hogy Mose Pijadc, a Tito-banda kormá­nyának minisztorelnökhelyettese Londonba utazott, hogy felajánlja a jugoszláv nép vérét a háború cél­jaira. Ez újabb bizonyítéka a Tito­hnndn áruló mivoltának. Lehet, hogy Titóék inost meg fogják kí­sérelni annak bizonygatását. hogy 'Áeheson a „szocializmus építése" végett jött Európába. Mose Pijade londoni útjának másik Célja nyil­vánvalóan az, hogy újabb ármá­nyokat szőjjön a trieszti kérdésben. Jugoszláv határölök agyonlőttek 3 menekültet az osztrák határon Kedden reggel egy jugoszláv határőr agyonlőtt három .jugo­szláv állampolgárt, amikor azok megkísérelték, hogy Ausztriába memfiküljezick át. A Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsága május 16-i ülé­sén foglakozott a nyugati külügy miniszterek londoni konferenciáján hozott határozatokkal. Ezzel kap­csolatban nyilatkozatot adott ki, amelyben megállapítják, hogy a nyugati imperialista hatalmak is­mét ostorral sújtottak a német nép arcába. Az ígéretek özöne után az USA Nagybritannia és Franciaor­szág külügyminiszterei olyan hatá­rozatokat hoztak, amelyek minden eddigi esküdözés kigúnyolását je­lentik. Felülmúlhatatlan cinizmussal hoz­zák a német nép tudomására, hogy nem szüntetik meg és nem enyhí­tik a megszállási szabályzatot, sőt azt beláthatatlan időre meghosszab­bítják. Megállapodtak abban, hogy a bonni különállamban a legfelsőbb hatalmat továbbra is a nyugati szö­vetségesek gyakorolják és az impe­rialista megszálló csapatok tovább­ra is Nyugatnémetországban marad­nak. Közölték, hogy határozottan és huzamosabb időre elutasítják a békeszerződés megkötését Nyugat­Németországgal. A Németország ellen irányuló újabb londoni összeesküvés azt je­leníti. Hogy az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország im­perialista kormányai megegyeztek abban, hogy a bonni bábállamnak a legcsekélyebb mozgási szabadságot, függetlenséget és önrendelkezési jo­got sem biztosítják, ellenben a vég­sőkig fokozzák a gyarmati leigázás politikáját. Ugyanakkor elhatározták, hogy sürgetik a bonni „szövetséges kőt, társaság" felvételét az európai ta­nácsba. Ez azt jelenti, hogy a há­ború táborába egy jogaitól teljesen megfosztott Nyugat-Németországot vesznek fel, amelynek csak az a sze­repe. hogy háborús politikájuknak engedelmes eszköze legyen. A nyugati imperialisták a szá­mukra megfelelő mértékig akarják fokozni a bonni külőnállam jogfosz­tottságát és gyámoltalanságát. Ecél­ból a nyugatnémet szén- és nehéz­ipart egy nagy nemzetközi fegyver­kezési tröszt keretében kiszolgáltat, ják az amerikai acélkirályok kor­látlan hatalmának. Ez a legaljasabb hazaárulás, amely a német népre és Európa bé­kéjére nézve végzetes következmé­nyekkel jár. A londoni közlemény határozatai éles ellentétben állnak a potsdami egyezmény szellemével és szövegé­vel, valamint az összes többi egyez­ménnyel, amelyben a szövetségesek Németországgal kapcsolatban közö­sen megállapodtak. A német nép nem ismerheti el és nem is fogja el­ismerni ezeket a határozatokat. Bebizonyosodott, hogy helyes a német nép barátsági politikája a szovjet nép, a német nép legjobb ba­rátja iránt, amely lehetővé teszi az ország békés újjáépítését és a visz­szatérést a béke és a szabadságsze­relő népek közösségéhez. A jóvátételi kötelezettségek csök­kentésére vonatkozó határozattal a Szovjetunió kormánya újabb nagy­lelkű baráti szolgálatot tett a né. met népnek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom