Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-14 / 111. szám

waaaap, m kijtts 14. 7 Hitlerista propaganda katolikus köntösben — az amerikaiak javára I Már régen ismerete*, hogy a német revizionisták a katolikus egyház propaganda gépezetét egyáltalán nem katolikus célokra használják (el. Az sem titok, hogy a „német pápa" mindent megtesz a Hitler ntán áhítozó szivekben szunnyadó gyűlöletszikra lángralobbairtása érdekében. Nemrég újabb dokumentum akadt ennek igazolására. Nyomtatásban megjelent kiadvány. Címe; „Volkskalander (űr Schlesiert 1950'. (Sziléziaiak népnaptára —1950) Kiadóként a „Kirchliche Hirlselle, München" (Egyházsegélyi München) azerepel. A közzétételi engedély jelzése: k,Nr.US-E-253", vagyis nyilvánvalóan az amerikai megszálló hatóságoktól származik. Maga a naptárrész, mint olyan, feltünteti a katolikus és protestáns ünnepeket, elmondja az oroszlán, a rák a szűz, meg a skorpió jelentőségéről szóló szokványos meséket, közöl néhány konyhareceptet és egyéb hasonló ártalmatlan fecsegést. Ez azonban csak egyik formális része a naptárnak, amely tulajdonképen a német imperialista politika és a német reakció céljait szolgálja. „Herr Oberprasident" Vizsgáljuk csak meg közelebbről ezt a kiadványt. Az előszót nem más írta, mint; „der ehemalingc schleisische Oberprasident, dr. Hans Lukoschek", vagyis az egykori sziléziai főelnők, legalább is így hirdeti, teljes címét és rangját a „Népnaptár". Vájjon mi a mondanivalója az „Oberprasidenf-nek, a naptár olvasói számára? „Az új év bizonyára sok szenvedést hoz számotokra — jósolja Lukaschek úr —, mindenkor előtérben marad azonban a gondolat, hogy ezeknek a napoknak egyike örömhírt hozhat, egyszer csak arról értesülünk, hogy visszatérhetünk hazánkba. Tudom, hogy ez a végcél, az utolsó reménység és az utolsó kérés Istenhez: engedje ezt a napot megvirradni". Amint láthatjuk, az ex-OberprSsidentnek már nem elég a pápai közbenjárás. Lukaschek úr azt kívánja, hogy maga az Isten interveniáljon az Odera és Nyse mentén húzódó határ ügyében. „von" és „le" Ilyen előszó után már alig érhet meglepetés. Cseppet sem csodálkozunk azon, hogy a naptárban kinyomtatták valami Gertrúd von le Fort nevű úrhölgy „A Megváltó hangja" c. versét. Vájjon mit mond ez a hang? Az úrhölgy így szólaltatja meg: ,,Ez volt az én házam, amelyet elraboltak a gonosztevők, ez volt a ruhám, amelyet letéptek vállamról ez volt a gyermekem, aki elszunnyadt anyja ölében". Ez aztán drámai feszülség, ugyebár? Fort asszonyság, kétszeres, német és francia nemesi titulusával goebbelsi propagandát csinált és felidézi, milyen szörnyű élményei voltak, amikor nemes személyét kitelepítették Lengyelországból. „Goebbelsi ^propagandát" mondottunk. Semmi tévedés, von le Fort asszony, ság ugyanis a goebbelsi iskolából kerül; ki. Emlékezetünk nem csal. Von le Fort őnagyságának elég oka van a gyűlöletre. Első verskötete 1932-ben jelent meg „Himnuszok Németországhoz" címmel. 1934-ben, vagyis már Hitler alatt adta ki „Az örök BŐ" C. kötetét 1935-ben a „A gyermekországot" és végül 1941-ben — amikor a hitleri hordák gonosztevői rátámadtak a Szovjetunióra — „Áldozati tűz" cimü kötettévei folytatta irodalmi működését. A verskötetek címei is elárulják, hogy a költőnő „alkotó művészetét" a hitleri nőrecept szerint a háram „K" szabályainak értelmében hozta létre. A három ,,K" ugyanis azt jelenti: „Kinder, Kirche, Küche (Gyermekek, egyház, konyha.) A központi elem, a második „K", vagyis az egyház különösen most nyilvánul meg, amikor a hitleri hordák „áldozati tüze" kihunyt, von \t Fort asszonyság gyengéd leikecskéjében ennek a tűznek piciny izikrája azonban tovább pislákol. Félelem a proletár dinamittól Lapozzuk azonban csak tovább a naptárt. Mindjárt rábukkanunk Paulus Sladek „Atyn" cikkére. Címe; „A haza — kötelesség". Mindazt, amit a lomtárba került „Oberprasident" és az egykori udvari kökőnő nagy általánosságban mondott, az „atya" nyíltan kifecsegi, csak úgy ömlik belőle a szó; „Sohasem mondunk le hazánkhoz való jogunkról" (vagyis Lengyelország nyugati területeiről) mondja a tiszteletreméltó páter. Ezekután arra a „nagy vigaszra" hivatkozik, amelyet a pápa a Lengyelországból kitelepített németeknek nyújtott, amikor megígérte nekik, hogy helyre jön majd mindaz, ami történt." A derék páter a továbbiakban óva inti a „menekülteket" ne legyenek kishitűek, mert — figyelem, figyelem: „Az elkeseredett és kétségbesett emberek forradalomba akarják hajtani Németországot. Csak nem akar. tok robbanó anyag lenni, amely levegőbe röpíti hazátokat ?" Háti ez meg micsoda? Kibújt a szeg a zsákból. A létében fenyegetett burzsuj szokott, közönséges félelmének hangja szólal meg a cikkben. Sladek „atya" egyúttal elővigyázatlanul leleplezi a katolikus köntösbe burkolt soviniszta, nacianalista hajsza igazi célját. A Lengyelországból áttelepültek feletili gondoskodás a valójában nem más, mint kísérlet arra, hogy gyűlöletet keltsenek bennük nemcsak a Szovjetúnió, Lengyelország, Csehszlovákia, hanem a német munkásosztály iránt ia, amely „forradalomba hajtaná Németországot." Ez nem más mint gyűlölet a Német Demokratikus Köztársaság ellen, amely fenyegeti a zsírosra htzottt kizsákmányolók létét és egyre több hfvet nyer s nyugati imperialisták által megszállott országrészekben is. Reped a foltos köntös A XII. Piust dicsőítő cikkek nem homályosítják el a naptár olvasóinak szemét. Nem a katolicizmusról van itt szó, ez csupán egyszerű politikai mesterkedés, amely a katolikusok, de mindenekelőtt a Lengyelországból Nyugat-Németországba Úttelepl. tett lakosság megtévesztését szolgálja. Ezek elkeseredettek, mert új lakóhelyükön nem látják meg létalapjukat és az Adenauer-féle kormányzat másodrendű állampolgároknak tekinti őket. A Német Demo. kratikus Köztársaságban nincs menekűt probléma, ott az áttelepítettek már megteremtették új életkörülményeiket. A társadalom befogadta őket és ezek az emberek már érzéktelenek mind az Adenauer-féle propaganda, mind a különböző egykori ,,Oberprásidentek" uszítása iránt, mert látják, hogy hol repedezik a gyűlöletet szító SS vagy SA egyenruhából „katolikus egyházi palásttá, szabott, foltos köntös, • Figyelemre méltö az egykori hitleristák és neokatolikusok barátsága az amerikai imperializmus és annak minden szükséglete iránt. A katolikus tollakkal ékeskedő kis Goebbels-utódok a régi, lejárt módÍ

szerekkel próbálkoznak uszítani. Hogy is van ez? mindnyájan tudjuk,, milyen sors vár a goebbelsekre. A vietnámi néphadsereg főhadiszállásának jelentése 1950 első negyedévéről A vietnámi felszabadító néphadsereg főhadiszállása jelentést tett közzé az 1950. első negyedévében lefolyt hadműveletekről. A Dél-Vietnámban harcoló felszabadító csapatok sok francia hadállást foglaltak el és közel ötezer francia és gyarmati katonát megsemmisítettek, 850 foglyot ejtettek. Egy hétezer főből álló csapat megadta magát. A hadműveletek során 28 repülőgépet, 52 tankot és páncélkocsit semmisítettek meg és sok hadianyagot zsákmányoltak. Rabszolgasorsban tengődnek az UDB karmai közé került égei-macedoniai bolgárok ezrei Az „Otecsesztven Front", a Bolgár Hazafias Arcvonal központi lapja egy szemtanúnak: Georgi Szivriev égei-macedóniai bolgár menekültnek elbeszélése alapján számol be annak a hétezer égei-macedóniai bolgár menekültnek a szenvedéséről, akik Jugoszláviában Tito Gestuposzervezetének, a hírhedt UDBnek karmai közé kerültek. Azoknak s bolgároknak a tragédiájáról van itt szó. akiket 1944 végén a roonarchofasiszta terror üldözött ki Égei-Macedoniábél. Ezeknek egy része egyenesen Jugoszláviába menekült, másik része pedig Bulgáriában keresett menedéket, de vannak köztük olvanok is, akik már nz első világháború után telepedtek le Bulgáriában és szabályos bolgár iratokkal kerültek Bulgáriába. A Bulgáriába menekülteket, csakhamar megkörnyékezték Tito ügynökei. Már 1945-ben felkeresnék őket. házat, földet ígértek nekik, ha letel énednek a Jugoszláviában lévő Vardar-Macedóniában. Azt is megígérték, hogy ha esetleg nem tetszik nekik az élet Jugoszláviában, bármikor visszatérhetnek Bulgáriába, mert biszen — mondották — „a határok nyitva állnak." Az égei menekültek megszédülve az ígéretektől, engedtek Tito ügynökei csábításának. A Tito ügynökök által félrevezetett, becsapott és tőrbecsalt emberek 1945 októberében a jugoszláviai Negotin városba érkeztek. A jugoszláv hatóságok elvették tőlük bolgár személyazonossági igazolványaikat és jugoszláv igazolványokat adtak nekik. A jugoszláv igazolványokon azonban nem tüntették fe\ ho**v bolgárok, hanem „kivándorolt égei nemzetiségű személyek"-nek nevezték őket. Az új igazolványok kizárólag Negotinban voltak érvényesek, a városon kívül nem. Ablak és ajtó nélküli házakba összezsúfolva, három hónapig mnnka nélkül tengődtek, pénzük nem volt. BEKE ES HARC Béke és hare. Még a papíron U milyen furcsa egymás mellett e két fogalom. Értelme milyen ellentétes, inégis ez a kulcsa minden kétes helyzetnek. és abol szabadon •záfl a szó, zeng az ének: hite és becsülete egyformán van ma harcnak és békének. Kéke és haee. Amikor a föld nagyrésze még vérrel és könnyel öntözött • a világ újra fegyverbe öltözött, nem szabad könyelmürn napirendre térni e két szó fölött, omlkor a töke könyvet és embert éget, amikor mindnyájunkat egyre égetőbben nagy Indulatok tüze hevit, i fogalmak tisztázása végett minél érthetőbben a békéről és harcról egyre többet írni és beszélni kell! Békét! Ezt zúgja, ezt vallja a haladó vUág a fiatalok hada. ha rágyújt a dalra erről énekel. Tervünk a munka és a jólét, célunk a béke a a szabadság, de ezért küzdeni kell! Béke! — kiáltjuk, :le hékevágytink nem ájult széplelkek és gyáva haszonlesők puha menedéke. Eszményképünk nem a bárány, mely megnémul nyirója előtt. Nem a kispolgár, akinek minden-mindegy. csak irháját mentse, Sorsunk Irányítója nem a jószerencse, nem a véletlen, nem az álom! Mi győzni akarunk és e a é r t győzünk a halálon! Ml békét akarnnk és ezért készen vagyunk a harcra, ml győzni akarnnk, de nem vágyunk vérea sarcra. Logikánk nem a farkas logikája, kl hamis ürüggyel széttépi a bárányt, mert gyomra telhetetlen g a kedve jónak úgy találja! A farlzens világ nótáját bárhogyan fújja, háborúnak nem a tőkés bűnös háborúja, •— és nem ls céltalan vetélkedés, hisz eszménkhez méltatlan volna ostoba lovagi torna! Béke és harc. Nem jelent kétes kalandot szemünkben már e két szó. Tudjak nem ellentétes, nem egymással szembenálló, hanem rokon fogalmat takar. A szivünk, az agyunk békét akar, de kéazek vagyunk harcolni Is érte! S ha küzdelmünk nyomán új világ támad, melyben a mnnka jutalma nem festett j | |, . hanem valóság mennyország, a boldog élet, itt a földön, hol a farkas és a bárány meséje meg nem ismétlődhet. Ami miatt oly sok vér folyt. — Nincs kizsákmányoló és kizsákmányolt senki büntetlenül sem testet, sem lelket meg nem ölhet! Ua majd küzdelmünk nyomán új vlág támad s újongva zeng a győzelmi ének: felszabadult szívvel mondhatjuk el, bármi árat Is fizettünk érte, megérte! KONCZ ANTAL később pedig egy részük az állami szőlőben dolgozott éhbérért. Azután vasútvonalépítésre vitték őket, ahol hónapokig dolgoztaik ingyen, napjában mindössze egy kis üres bablevest és kukorica-kenyeret kaptak. 1948 telén a Vajdaságba vitték őket. Tehervagonokba zsúfolva. fegyveres őrizettel utaztak. Mindössze harminc kilogramm súlyú poggyászt vihettek magukkal, vagyonukat be kellett szolgáltatniok a hatóságoknak. A Vajdaságban Gákavó (Gádor) és Krusevlje (Körtés) községbe kerülte!:, a magyar tatár közelében. Gákwvo valójában nagy internálótábor, így is nevezi a környékbeli lakosság. Innen. járlak ki dolgozni az állami gazdaságokba, napszámot nem kaptak, savanyúkáposztán tartották őket. Eladogatták mindenüket, utolsó ruhájukat és cipőjüket. amijük még csak voít, hogy élelmiszert vásárolhassanak. Tarthatatlan helyzetük miatt lázadozni kezdtek. Kijelentették a hatósági szerveknek, hegy vissza akarnak térni Bulgáriába. Az UDB pribékjei bezárták azokat, akik hangoztatni merték elégedetlenségüket. Minden nap 10—15 ember volt fogdában. Többet Zomborba szállítottak, onnan pedig megbilincselve Belgrádba. Agyonlövéssel fenyegetőztek, ha valaki szökni próbál. Az internálótábor lakói azonban minden fenyegetés ellenére követelték. hogy vissza akarnak térni Bulgáriába, ahol szabad emberi életet éltek. Ekkor Titóék hirtelen elhatározták, hogy Macedóniába szállítják őket. Csaknem az egész falut, hétezer menekültet, vagonokba raktak. Azt mondták nekik, követ törni viszik őket Macedóniába. Georgi Szivriev. aki mindezt elmondta, az . Otecsesztven Front szerkesztőségében, úton Macedónia felé Zimonyban megszökött és sok viszontagság után sikerült visszatérnie Bulgáriába. Hétezer társáról később megtud, ta, hogy Vardar-Macedoniában. az elbán határ közelében rabszolgasorban élnek. Nagy eredmények Albánia eayil: leselíB es legnagyobb mezAparriaségi termelöszü ékezetében Három évvel ezelőtt alakult meg az albániai Durresz-keriilet Maminasz falujában a mezőgizdasági szövetkezet, amely egyike volt az elsőknek az országban. A szövetkezet három éven keresztül óriási fejlődésen ment át. Ez a terület sokat szenvedett az aszálytól, de a szőve'kezetbe tömörült lakosság sikeresen leküzdötte ezt. Több öntözőcsatonát építettek, földjeiket modern gépekkel művelik, s most háromszor annyi termést takarítanak be, mint az egypéni g/zdálkodók. A dolgozó parasztok egymásután kérik felvételüket a termelőszövetkezetbe. Száz mázsánál kisebb mennyiségű kukorica szállítási igazolvány nélkül szállítható A belkereskedelmi minisztérium tájékoztatásul közli,hogy a kukorica vásárlásához vásárlási igazolvány rendszeresítve nincs, tehát a kukorica a termelői szabad készletekből külön vásárlási engedély nélkül vásárolható. A kukorica szállításának újabb szabályozásáról kiadott rendelet szerint csöves, vagy morzsolt kukoricát, kukoricalisztet és kukoricadarát 100 mázsa s ennél nagyobb meny nyiségben vasúton vagy hajón csak szállítási engedéllyel szabad szállítani. A szállítási engedélyt a szállítás helye szerint illetékes kereskedelmi igazgatóság adja ki. A 1Ö0 mázsánál kisebb mennyiségű kukorica és kukoricaőrlemény szállítási igazolyány nélkül is szállítható.