Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-07 / 105. szám

VII. ÉVF. 105. SZÁM. ARA 50 FILLÉR Ma tartla előadását Ék Sándor elvtárs A Magyar Kender ifjúmunkásai lelkesen készülnek az Egységes Ifjúsági Szövetség megalakító kongresszusára VASÁRNAP. 1950. MÁJUS 7. r* »« MEGEROSODOTT PARTTAL* UJABB SIKEREK FELÉ Pártéletünk igen fonotos szavasra zárult le a mai nappal. Alapszervezeteinkben befejeződtek a vezetőségválasztó taggyűlések. A Központi Vezetőség február 10-i határozata után pártéletünknek ez a szakasza igen komoly fejlődést jelentett alapszervezeteink, egész párttagságunk, de minden szegedi dolgozó számára is. Ez a szakasz volt az, amelyben elkezdtük Rákosi elvtárs útmutatásainak megvalósítását, elkezdtük azoknak a hibáknak ki küszőbölését, melyek a pártépitést, de a szocialista Magyarország építését is komoly mértékben gátolhatták volna. Természetesen hiba volna azt állítani, hogy a február 10-i irányelveket végrehajtottuk teljes egészükben. Rákosi elvtárs beszéde és a Központi Vezetőség határozata nem egy pár hónap munkáját jelenti számunkra, hanem hosszú évekre jelöli meg a pártépítés és a szocializmus építésének útját. De a határozat óta eltelt bárom hónap eredményei azt mutatják, hogy pártszervezeteink, pártfunkcionáriusaink és párttagjaink meglátták a saját területükön a Rákosi elvtárs által felvetett hibákat és erős kézzel hozzáláttak ezek kiküszöböléséhez, Ha számos alapszervezetünknek igen rosszak voltak a kapcsolatai a pártonkivüli dolgozókkal február 10 előtt — és bőven akadt ilyen szervezetünk —, akkor elmondhatjuk, hogy komoly lépések történtek elsősorban alapszervezeteink résziről a dolgozó nép felé, — de nem kevésbbé a dolgozók részéről is az újonnan választott aktív vezetőségekkel rendelkező alapszerve, zeteink felé. Számtalan levelet írnak a pártonkivüli dolgozók pártszervezeteinkhez; „örülünk, mert látják, a kommunisták vezetésével elért eredményeket a termelét frontjáni, látjuk most az új vezetőség választásával is, hogy a legjobbak kerültek a pártszervezetek élére és ezek az új funkcionáriusok segítenek bennünket is sikerre vinni ötéves tervünket." Ezt a levelet Nagy Mihályné és Búza Istvánné, a Szegedi Kender pártonkivüli dolgozói írták a pártszervezethez. Mi adta ennek a két asszonynak —- és a többi levél írójának is — kezébe a tollat? Mit jelent az érdeklődés, amelyet a pártonkivülieknél is tapasztaltunk a pártszervezetek új vezetősége, a pártszervezetek élete iránt? Mit fejeznek ki ezek a jelenségek? — Azt, hogy a Párt az élet minden területén irányító erő, azt, hogy a Párt élcsapat. És jelenti azt, hogy alapszervezeteink Rákosi elvtárs és a Központi Vezetőség szavait megfogadva, egyre közelebb kerülnek a dolgozókhoz, pártmunkánk egyre jobbá, egyre bolsevikebbé válik. Ennek a fejlődésnek egyik komoly rugója az, hogy elsősorban párttagjainknál, — de egyre inkább tapasztaljuk a pártonkivüli dolgozóknál is, — gyakorlattá, a pártmunka és termelómunka természetes velejárójává válik a bírálat és önbírálat. Ma már ritkán tapasztalunk olyan jelenségeket, hogy pártfunkcionáriusaink az elkövetett hibáik feltárását tekintélyük megsértésének, vagy lerombolásának fognák fel. De ezzel szemben egyre gyakoribbak azok a jelenségek, amelyek azt mutatják, hogy a hibák feltárása nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, növeli pártfunkcionáriusaink, vagy pártszervezetünk tekintélyét a dolgozók előtt, gyorsítja a hiányosságok megszüntetését és javítja a dolgozókkal való kapcsolatot. Az Ifjú Gárda szakérettségi kollégium pártszervezetének vezetőségújjáválasztó taggyűlésén például Sebestyén elvtárs titkári beszámolójában erős önkritikát gyakorolt mind az egész vezetőség, mind pedig saját maga eddigi munkája felett. Ezen a taggyűlésen az egyik felszólaló — Kurucz elvtárs — megjegyezte többek kőzött, hogy; ,,Sebestyén elvtárs most is, mini mindig, nyíltan rámutatott a hibákra és ezzel nagyban elősegítette pártszervezetünk munkáját. Javaslom az új vezetőségbe is." De még számtalan esetet lehetne felsorolni, ahol az elvtársaink éles és határozott önkritikája növelte a tagság irántuk való bizalmát. Ha jó az önkritika, akkor a kritika erősödik és javul. A vezetőségújjá választó taggyűléseinken tapasztalhattuk, hogy a felszólalók bírálatukban nemcsak egyszerűen regisztrálják a tényeket, nemcsak egyszerűen megállapítanak dolgokat hanem keresik, elemzik a hibák okait is. A Dohánygyári pártszerve zet taggyűlésén több ott dolgozó elvtársnő kritikát gyakorolt a káde. res felett. Rámutattak ura is, bogy a káderes elvtárs lánya erősen klerikális befolyás alatt áll. De nem elégedtek meg ennyivel a bírálók hanem azt is megmagyarázták, hogy ez miért van. A káderes politikailag nem képezte magát, — állapították meg a felszólalások, nem látta meg ezért azt sem, hogy milyen komoly jelentősége van annak, hogy a családunkkal foglalkozzunk, a csalá dunk tagjait is neveljük. A felszólalók rámutattak arra is, hogy a káderes elvtársnak azonnal hozzá kell látnia politikai tudása fejesztéséhez. Ilyen és hasonló jelenségek a bírálat és önbírálat területén nem elszigeteltek szegedi pártszervezeteink életében. Hogy a jó politika! munka az alapja a jó termelő munkának, ezt is bebizonyították ismét vezetőség újjáválasztó taggyűléseink. Majdnem minden alapszervezetünknél ott helyben, a taggyűlésen tettek igen sokan munkamegajánlást. De nemcsak egyes elvtársak, hanerp tőbb helyen egész brigádok fogadták meg a taggyűlésen, — jobb munkájukkal be is akarják bizonyítani, hogy megérdemlik azt a megtisztelő elnevezést, amit a párttag jelent. A vezetőségújjáválasztó taggyűlé sek belső tartalma mellett pár szót feltétlen kell szólni azokról a külsőségekről is, melyek visszatükrözik a tagság viszonyát pártéletűnknek ehhez a fontos eseményéhez. A párthelyiségeket már az első taggyűlésen is igen nagy gonddal díszítették fel elvtársaink, de az utolsó hetek dekorációi azt mutatják, bogy ezen a téren is egyre politikusabbá vált alapszervezeteink munkája. A falakra helyezett jelszavak Igen jól összekapcsolták a vezetőségválasztó taggyűlés kérdését a békéért folyó, világméretekre kiterjedő hatalmas megmozdulásokkal és összekapcsolták az Egységes Ifjúsági Szövetség kérdésével. A vezetőségújjáválasztó taggyűlések eredményei — és hiányosságai is — igen értékes útmutatásokat és feladatokat adnak szegedi pártszervezeteinknek . Sok hiba volt — főleg az első taggyűléseken — a titkári beszámolókkal. Egyes titkárok nem foglalkoztak kellőképpen a pártszervezet életével, nem hangsúlyozták ki egyes üzemi alapszervezeteinkben a titkári beszámolókban, hogy a pártépítés feladatainak jó megoldása az alapja a termelés jobbátételének. Kerületi alapszervezeteinkben tőbb helyen a titkári beszámolók figyelmen kivül hagyták a kerület sajátos problémáit. Ezeken a helyeken azután a taggyűlés is vontatott volt, a hozzászólások is gyengébbek voltak, — egyszóval a tagság nem folyt bele kellő aktivitással a kérdések megvitatásába. Azért, mert a kérdések vagy helytelenül voltak feltéve, vagy egyáltalában fel sem vetette a titkári beszámoló ezeket. Nem véletlen például, hogy a Rókus I. alapszerveztünk taggyűlése igen gyengén sikerült, a gyenge Több mint hétmillióan tettek hitet aiáirásukkal is a béke melleit A békéért vívott nagy csatában ragyogó győzelmet aratott a dolgozó magyar nép. A stockholmi békekongresszus felhivésót május 6-lg Budapesten 1,409.818-an, vidéken 5,713.802-en írták alá. Az országban 26.326 bókobizottság alakult, amelyek összesen 7,123.620 aláírást gyűjtöttek a bókelvekre. Több, mint hétmillió, csaknem az egész dolgozó magyar nép, megbonthatatlan egységben állt ki a béke nagy ügye mellett. Vidéken összesen 16.595 bék főbizottság alakult és ötmillió 713 ezer 802 aláírást gyűjtött. összesen tehát az országban a békeívek elindítása óta 26.326 békebizottság kezdte meg műkő* dését és hétmillió 123 ezer 620 dolgozó tett hitet a béke meg. védése mailett aláírásával, melylyel követelte az atomfegyver betiltását, nemzetközi ellenőrzés alá helyezését és az atomfegyvert először használó kormány háborús bűnössé nyilvánítását I t*Ugy»: BéUblz-Úfólrdt Nógrád 714 176.652 t*Ugy»: zzóma: Pest 651 470.071 Baranya 799 287.051 Somogy 1190 298.144 Bács 595 336.839 Szabolcs 686 445.106 Békés 846 348.803 Szolnok 1180 332.242 Borsod 1920 485.664 Tolna 755 206.776 Csongrád 1073 328.653 Vas 733 211.322 Fejér 650 212.754 Veszprém 703 282.362 Győr 861 280.331 Zala 556 211-866 Hajdú 1461 387.680 Nagybndapesten 9731 békebiHeves 562 239.326 zottsáe alakult és egymillió 409 Komárom 660 171.660 ezer 818 aláírást gyűjtött. Boleszlav Gebert, a Szakszervezeti Világszövetség titkára megérkezett Budapestre A Szakszervezeti Világszövetség budapesti tanácskozására szombaton délután megérkezett a budaörsi repülőtérre Boleszlav Gebert, Szakszervezeti Világszövetség titkára, Zajoev Fedor, a Szakszervezeti Világszövetség osztályvezetője, Askosalo, a finn építőipari munkások szakszervezetének küldötte, Kollár, a csehszlovák postaalkalmazottak szakszervezetének küldötte, és Jaczkawa, a lengyel földmunkás szakszervezet küldötte. A vendégek a Margit-szigeti Nagyszállóiba mentek, ahol Köböt József elvtárs, a MÉMOSz főtitkára, üdvözölte a Szakszervezeti Világszövetség tanácskozására Budapestre érkezett -riilföldi küldötteket, majd a tanácskozás résztvevőinek eredményes munkát kívánt a béke védelmé, ért és a világ dolgozóinak szar badeágáért. Boleszlav Gebert, a külföldi küldöttek nevében válaszolt az üdvözlésre és hangsúlyozta, hogy a Szakszervezeti Világszövetség fokozza harcát a béke megvédése és a nemzetközi munkásosztály összefogása érdekében. „Még* szilárdabb, erősebb bástyává tesszük hazánkat a béke frontján" ! A Klára-majori állami gazdaság dolgozói Rákosi elvtárshoz intézett levelükben holdankénti 400 mázsa cukorrépa termésátlag elérését igérik A derekegyházi Klára-majori állami gazdaság a tavaszi mezőgazdasági munkálatok, a munkafelajánlások teljesítésében élenjárt és követésre méltó példát adott a megye állami gazdaságai, termelőszövetkezeti csoportjai, valamint a dolgozó parasztság számára. A gazdaság dolgozói az eddiginél tőbb és jobb munkával, magas termésátlag elérésével akarnak csatlakozni a békéért tüntető és dolgozó milliók hatalmas táborához. A stockholmi békekongresszus világra szóló békefeL hívása eljutott a Klára-majori ál lami gazdaság dolgozóihoz és újabb munkafelajánlást váltott ki. Az állami gazdaság 11-es számú növénytermesztő brigádjának IV. munkacsapata példának tekinti a szovjet kolhozok magas terméseredményeit és holdanként 400 mázsás cukorrépa termésátlag elérésével kíván csatlakozni a békéért küzdők táborához. Munkafelajánlását levélben közölte a békefront magyarországi nagy vezérével: Rákosi Mátyás elvtárssal, a Magyar Dolgozók Pártja fötitákárával. Kedves Rákosi ElvtársI Ml, a Klára-majori állami gazdaság 11, számú növénytermesztő brigádjának IV. munkacsapata váltatjuk, hogy Olga Gonazsenkó, a kazaksztáni Május 1 kolhoz munka_ csapat vezetőjének példájára, — aki hektáronként 1.500 mázsa cukorrépatermést ért el — ebben az évben 400 mázsa cukorrépái termelünk holdanként. Amikor ezt a magas termésátlagot vállaljuk, Rákosi elvtársnak az újítók kongresszusán hallott szavai jutnak eszünkbe: Kezdeményezzetek bátran és okuljatok a szovjet sztahánovlsták példájából." Vállalt termésátlagunkat úgy érjük el, hogy Gonazsenkó elvtársnő bevált termelési módszereit alkalmazzuk. Állandóan alkalmazzuk munkánkban a bevált szovjet módszereket. Saját tapasztalataink és gondos munkánkon kivül vállalásunk teljesítésében állandó kapcsolatot tartunk fent a szegedi Talajkémtai Intézettel és az Állami Gazdaságok Igazgatóságával. A technika, a tudomány minden fegyverét felhasználjuk célunk elérésére, hogy minél magasabb termelési eredmények elérésével építhessük a szocializmust Munkacsapatunk cukorrépaterülete 4 hold. Eddig ezt a területet 300 mázsa istállótrágyával, 200 kilógram szuperfoszfáttal és 100 kilógram pétisóval trágyáztuk meg. Gonazsenkó elvtársnő példáját követve elhatároztuk, hogy még megtrágyázzuk cukorrépaterületünket ISO kiló kénsavas káli műtrágyával. Ezenkívül még mütrágyázunk minden trágyázáskor, a talajkémikusokkal történő megbeszélés alapján. Területünket esöszerü öntözéssel, amikor az megkívánja, állandóan öntözzük. Gazdaságunk két növény* termesztő brigádja eddig 220 mázsa cukorrépát kiván termelni holdanként. A ml vállalt termésátlagunk elérése az állami gazdaság 50 hóidon a holdankénti cukorrépatermés átlagát 250 mázsára emeli. Kérjük gazdaságunk valamennyi növénytermesztő munkacsapaát, hogy kövessék példánkat a még magasabb termésátlagért. Vállalásunk teljesítésére buzdítanak még bennünket az ipari munkások kiváló teljesítményei. Szorosabbra kívánjuk velük fogni szövetségünket. Együttes erősvei küzdünk a dolgozók szebb és boldogabb életéért. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy kimagasló eredményeinkkel példaként járjunk a mezőgazdaság valamennyi dolgozója előtt, hazánkat a béke frontján még erősebb, még szilárdabb bástyává legyük A Klára-majori állami gazdaság 11. számú növénytermesztő brigádjának IV. munkacsapata. Kosziák József munkacsoportvezető, Bálint Ferenc, Lucz Mihály, Apró György, Nóbik József, Fuvá Péter, Joó István, Domonkos Flórián, Béres András. Bélteki József. titkári beszámoló miatt. És az sem véletlen, hogy ezeken a helyeken a pártdemokrácia sem domborodik ki kellóképpen. A Rókus I. pártszervezetben például nem kérdezték meg a tagságot, hogy elfogadja-e a javasolt napirendi pontokat, nem választották meg a taggyűlés jegyzőjét és nem a tagkönyvvel szavaztatták a tagságot. Vagy például a Szegedi Kender egyik alapszervezetében, ahol a jelölőbizottság által jelölt tagokat az elnök nem bocsátotta vitára, hanem egyszerűen csak szavazásra. Ezek és a hasonó hiányosságok nem formális hibák és nem technikai hibák, hanem azt mutatják, hogy ezeken a helyeken még mindig nem értik meg Rákosi elvtárs február 10-i beszédét. Az újonnan megválasztott vezetőségek munkáját nagyban megkönnyíti az. hogy február 10-e óta eltelt három hónap rengeteg értékes tapasztalatokat hozott, hogy a tagságot aktivizálta és hogy a pár. tonkivülieket közelebb hozta a Párthoz. Ezeknek a tartalékoknak a felhasználásával új alapszervezeti vezetőségeink Pártunk építése és a szocializmus épitése terén tovább valósítsák meg azoka/ az irányelveket, amelyeket február 10-én kapott párttagságunk és az egész magyar dolgozó nép Központi Vezetőségünktől és Rákosi Mátyás elvtárstól.