Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-21 / 117. szám

VASÁRNAP, 1950. MÁJUS 21. 9 Pártunk. Rákosi elvtárs útmutatása nyomán a szegedi üzemekben is megértették, hogy a munkaverseny fejlődése szempontjából elengedhetetlenül szükséges, hogy a verseny legteljesebb nyüvánosság előtt folyjék, a dolgozók minél jobban követni tudják a verseny menetét s a konkrét, napi munkájukon keresztül érezzék, hogyan lendíti elő munkájukat az. hogy versenyeznek. A verseny nyilvánosságának döntő fontossága különösen a sztálini műszak előtti hetekben mutatkozott meg, amikor s, dolgozók tudni akarták, milyen területen kell fokozni a termelést, hogy felajánlásaikat maradék nélkül teljesíthessék. Ekkor tudatosodott a széles dolgozó tömegek előtt, hogy a verseny nem szolgálhatja kellő mértékben és kellő súllyal a szocializmus építését, ha nincs konkrét célkitűzése, ha csak névieg van meg, ha nem történik meg a verseny rendszeres ellenőrzése és kiértékelése. A döntő fordulat a verseny nyilvánossá tételére a Párt Központi Vezetőségének határozata nyomán történt meg. Érdemes azonban megnézni pár szegedi üzem példáján, hogyan hajtották végre a határozatot, hogyan használták ki az azóta felszínre került lehetőségeket, illetve milyen hiányosságok mutatkoznak meg ebben a kérdésben. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a verseny nyilvánosságának fontosságát legjobban a Szegedi Kenderfonógyárban értették meg. Ebben a gyárban használták ki legjobban szegedi viszonylatban a meglévő lehetőségeket az élenjárók népszerűsítésére, a verseny kiszélesítésére, a munkafegyelem megszilárdítására, valamint annak érdekében, hogy a legjobb dolgozók munkamódszereit átvehessék a gyengébben teljesítők. A verseny állását minden héten műhelyenként a műhely dolgozóiból alakult műhelybizottság értékeli ki s ezeknek a kiértékeléseknek az alapján állítja össze a versenyiroda az egész gyárra vonatkozó kiértékelését Ezek a kiértékelések most már kinőtték kezdeti gyerekbetegségüket: a bonyolult statisztikaszerűséget. Mindenki leolvashatja például, hogy a 18. bérhéten az üzem legjobb dolgozója Koszorús István Fokozzuk a verseny nyilvánosságát tűjavító, aki 287 százalékos eredményt ért el. Azt is leolvashatja az ember, hogy a legjobb brigád ezen a héten a rázósbrigád, 182 százalékos teljesítéssel. A Szegedi Kender ilyenirányú munkájának azonban nemcsak a kiértékelések áttekinthetősége adja meg az értékét, hanem az. hogy a felvilágosító munka gyorsan, elevenen rátapint a megmutatkozó hibák gyökerére s szinte óránként mozgósít további sikerek elérésére. Igen gyors és jól forgatható fegyvert találtak: a „Villám"-ot. 17-én például két munkás késett a munkából. Alig telt el negyed óra, már itt is, ott is feltűntek a „Villám"jok a következő szöveggel: „Poós Mária 30 percet késett Rójuk fel neki e vétket, Máskor jobban nézd az órát, Mert késéseddel gátolod a munkát. Itt a másik ludas, a Tápai Jóska, rXki 55 percet késett, mert rossz az óra. Neked is csak egy a tanácsunk: Ne késs, mert nem lesz eredményes a harcunkI" Ezzel egyidőben az előfonó üzemrészben is lecsapott a „Villám". Víg Istvánné 1 óra, Gyömbér András 1 óra 30 percet késett. A „Villám" ezt így értékeli ki: „ők azok, akik fegyelmezetlenségükkel gátolják, fékezik a többi dolgozó versenyét!" Ugyancsak a „Villám" adja hírül a kártolóosztályon: „Rácz Imre, Orosz István és Lippai Antal 212 százalékot értek el. Igv lendítik előre a versenyt!" Igen sok példát lehetne a Szegedi Kenderfonógyárból felsorakoztatni, mely mind azt bizonyítja, hogy megtalálták a módját a színes, rugalmas, gyors felvilágosító munkának, a verseny nyilvánossá tételének. Nem dicsekedhetnek azonbaát ezzel a Gyufagyáiban. Itt a verseny nyilvánosságának egyetlen biztosítéka a vándorfaliujság, mely naponta vándorol az üzemrészek között. Ezen tüntetik fel a verseny állását s ezen kívül eddig semmi sem történt arravonatkozóan, hogy a dolgozók frisebb, rugalmasabb formában naponta láthassák, mik az eredmények, hol mutatkozik lemaradás. Persze ennek az a következménye, hogy az ilyenirányú politikai felvilágosító munka sem tud a megfelelő színvonalon mozogni s a kiértékelések szinte ugyanazokat a neveket adják vissza hetenként, esetleg más százalékokkal. Az Egyenruhaipari NV-nél is a sztálini műszak hozta meg a szükséges fordulatot. De csak részben. Egyénenként igen gyorsan reagálnak a verseny állására, de nem lehet ezt elmondani a szakmányokra vonatkoztatva. Az egész üzemre vonatkozó kiértékelés eddig nem volt rendszeres, ötletszerű volt s így a dolgozók nem tudták kellően felmérni: mi a konkrét feladata az egész üzemnek a terv teljesítésében. A pártszervezet meglátta ezt a hibát s oda hatott, hogy a dolgozók ezután necsak a részfeladatokat lássák, hanem azt is, hogyan tevődik össze ezekből a részfeladatokból az egész üzemre vonatkozó egész. A Magyar Kenderben is elég jól megtalálták a verseny nyilvánossá tételének gyors, eleven formáit, azonban szintén túlzunk, ha azt mondjuk, hogy egyes eszközöktől eltekintve a Magyar Kender illetékesei kampányszerűen viszonyultak ehhez a kérdéshez. Igen jól működik például a grafikonszerű verseny, tábla, melyről leolvasható, hogy például m. Kovács Andrásné már teljesítette július 7-i tervét, Sebők Magdolna junius 12-i tervén dolgozik, Dobó Valéria a tervteljesítésben már június 9-nél tart... és így tovább. Nem foglalkoznak azonban ezek a tervtáblák a brigádversenyek állásával kellő mértékben s a versenyiroda felelőse. Nagy József, igen helytelenül nem ellenőrizte beosztottjait, ami azt eredményezte, hogy egy igen jó kezdeményezés: a tervóra ellaposodott. Pedig ez igen jó formája a kollektív, partiek szerinti versenykiértékelésnek. Piros mutató mutatná a dátumot, kék mutató a tervszázalékot, fekete mutató pedig a géphatásfok százalékát. A szépen elkészített tervórákat lepi a por, ötletszerűen előretolják a mutatókat, de a dolgozók előtt, mint megbízható versenykiértékelési mód: elvesztette a jelentőségét Majdnem hasonló sorsra jutott a „Villám" is. Kihoznak a „VilIám"-on egy-egy kiugró hiányosságot, de nem alkalmazzák, mint a kritika, önkritika, felvilágosítás rendkívül gyors, rugalmas fegyverét a Általában el lehet mondani a szegedi üzemek viszonylatában, hogy jelentős fordulat történt abban az irányban, hogy a verseny nyilvánosságát biztosítsák, népszerűsítsék az élenjárókat, tudatosítsák a verseny döntő jelentőségét. Azonban a felsorolt példák is bizonyítják, hogy van még tennivaló ezen a téren s a hibák kiküszöbölése a verseny fellendülését fogja eredményezni, azt, hogy Szegeden is még nagyobb sikerrel, még gyorsabban építhetjük a szocializmust. „Köszönjük a Pártnak, köszönjük Rákosi elvtársnak! Bevezették a darabbérezést a Szegedi Kenderben úí Az elmúlt év észén hívta íel Rákosi elvtárs a figyelmet a bérrendszer helytelenségére: „Nálunk az a tudományos norma, melynek alapján a munkás képtelen kiszámítani mennyit keres. Nálunk a ,,tudományos norma" mellett olyan nehéz a bér kiszámítása, hogy a legtöbb munkás csak akkor tudja mennyit keresett, amikor már a fizetését megkapta". Mérlegelik a munka valamennyi feltételét A Szegedi Kenderfonógyár dolgozói magukra ismertek Rákosi elvtárs beszédéből. Saját magukat látták, amint a bérfizetés alkalmával, borítékkal a kezükben tűnődnek: vájjon tényleg ennyi jár? Saját magukat látták, mikor rosszabb anyaggal dolgozva mérgelődtek: miért pont ón vagyok, akinek csökkenti a keresetét ez az anyag, amivel nehezebb dolgozni? A Szegedi Kender dolgozói is végigjárták a besorolási kálváriát s Rákosi elvtárs beszéde után várlak a fordulatot, mely a darabbérezés bevezetésével nemrégiben be is következett az üzemben. Minden üzemrészben, ahol a dolgozók eddig egyéni Jefim Marakov brígádvezető beszámol arról, Hogyan dolgozik a mezei brigád Kolhozunk, fenállása óta komoly eiedményeket ért el. Sokágú szocialista nagyüzemi gazdaságunk van. A mi mezei brigádunk számara 1500 hold szántóföldet jelölt ki a kolhozvezetőség. Külön jegyzőkönyv kíséretében adta át a föld megműveléséhez szükséges mezőgazdasági szerszáruoKat, igásállatokat, és a számunkra kijelölt földhöz tartozó gazdasági épületeket. Vcgatos vetőgépeink vannak, magtisztítóink, boronák és más szükséges mezőgazdasági eszközeink, valamint ökreink és lovaink. A/, igásállntokat és a mezőgazdasági eszközöket a brigádon belül epv egy kolhozparaszlra híztuk, akik felelnek gondozásuk ízt. Brigádunk állománya állandó, már néhány év óta mindig ugyanaz az 58 kolhoz paraszt dolgozik benne. Véleményem szerint ez a sikeres munka elengedhetetlen feltétele. Mivel a brigádállomány állandó, jól megismerhettem brigádom minden tagjának szakképzettségét, ismereteit és igy a legjobban fel tudom használni az embereket. Erre nagyon jó példa volt a műit évben, amikor a gyapot vetését kezdtük meg. A gyapotvetések ápolására nem egyszerűen névsor szerint jelöltem ki a szükséges számú kolhozparasztot, hanem erre a munkára külön felkészült embereket osztottam be: — Darja Szbocscvát, Alekszandra Kiszeljovát ís másokat, akik már az agrotechnikai körben tanulmányozták a gyapotművelés tudományát. 'A' sikeres munka alapfeltétele a szoros együttműködés a mezei és a traktorbrigád között. Nálunk ez az együttműködés az évek folyamán már barátsággá erősödött. A gépállomás traktorbrigádja végez nálunk minden nehezebb munkát és az aratás már teljes egészében gépesített. Az igaerőt csak kisebb munkára használják. Az idei vetés előtt megtartottuk a traktorosok és kolhozparasztok együttes termelési értekezletét. Megszabtuk a traktorok munkatervét és megegyeztünk, hogy a vetőgépet útközben töltjük fel vetőmaggal. Kijelöltük, hogy a vizel, üzemanyagot, vetőmagot mily módon szállítjuk a gépekhez. A vetés napjaiban mind a négy traktor előre lefektetett grafikon szerint dolgozott és pontosan teljesítette a tervet. A tervszerű előkészületek meghozták a maguk gyümölcsét. Soha még nem vetették el olyan gyorsan és kitűnően a koratavasziakat, a kukoricát és egyéb növényeket, mint az idén. Már áprilisban felszántottuk az ugart és a szántóföldi növények vetésével egyidejűleg 9 km. erdősávot ültettünk. A munka egyébként állandóan terv szerint folyik. Amikor befejeződik a munkanap, kijelölöm a másnapi munkát. Igy mindenki tudja, mit kell végeznie az elkövetkezendő nap folyamán, ismeri a teljesítménynormát és hogy mennyi munkaegységet kap a normának teljesítéséért, vagy túlteljesítéséért. 'A normákat és munkaegységbeni értékelésüket a brigád-udvaron függesztem ki, hogy mindenki tanulmányozhassa. A nap végeztével kiértékelem a teljesítményt és hogy minden egyes kolhozparaszt teljesítményéért mennyi munkaegység jár. Ezt is kifüggesztem, hassa. hogy mindenki látAz elszámolás minden kolhozparaszt és az egész brigád munkájának a tükre. Lehetővé teszi, hogy a legjobban használjuk fel a munkaerőtartalékokat. A múlt évben például brigádunk az összes munkákra 21.368 munkaegységet irányzott elő, de csak 20.836 munkaegységet használtunk fel, vagyis 532 munkaegységet megtakarítottunk. A megtakarítást a fejlettebb munkamódszerek és az észszerű gazdálkodás eredményezte. A munkaegységek megtakarításával brigádunk hozzájárult az egész kolhoz kiadásainak csökkentéséhez. Szabály nálunk, hogy a végzett munkál naponta nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is ellenőrzöm és pontosan számbaveszem. A rosszul végzett munkát csak a hiba kijavítása után veszem át. A brisádvezető teljes mértékben felelős a vezetőség és a kolhozparasztok közgyűlése előtt brigádja teljesítményéért. A brigádvezetőnek ezért a kolhozparasztok tapasztalataira kell támaszkodnia és becsben tartani tanácsaikat. Mi, a legfontosabb kérdéseket termelési értekezleteken vitatjuk meg. 'A'z itthon hozott döntések törvényerejüek. Ez évben is versenyben állunk a többi mezei brigáddal. A verseny elsőségét az szabja meg, ki termeszt és ki gyűjt be több és minőségileg jobb termést. Ebben a közös célban találjuk meg a kolhoz állandó növekedésének, gazdagságának és a kolhozparasztok egyéni jóléte fejlődésének zálogát. normák alapján kapták a fizetést, már ott vannak a gépeken a kis lapocskák, melyek alapján akár egy első elemista is játszi könnyedséggel ki tudja számolni a keresetet. A darabbért mindig aszerint az anyag szerint számítják ki, amelyik éppen fut a gépen. Az anyaggal együtt adják ki a darabbérelszámolási lapot is, melyen fel van tüntetve, mérlegelve van a munka valamennyi feltétele. Fel van tüntetve legelőször is a gép fordulatszáma, a készítendő fonal száma, valamint a kilónkinti kereset és a munka körülményeihez arányosított módszerpótlék. Igv nzé ki egy darabbérelszámolási lap: Orsó fordulatszám: 400. Fönalszám: 14 T. I. Ár 10 kg-ként 7.43. Módszemótlek: 2.32. Ez a darabbérelszámolási lap a vizesfonó egyik gépén van kifüggesztve. A mellette lévő gépen hasonló cédula függ. Ugyanannyi a gép fordulatszáma. Ugyanolyan az anyag, ugyanannyi a módszerpótlék, a 10 kilogramonkénti egységár azonban mégis több öt fillérrel. Hát mégis csak különböző osztályokba sorolnák be a, dolgozókat? — A gép kezelője, Kiss elvtársnő észreveszi a kételkedést és siet a felvilágosítással: — A gyakorlat azt bizonyította be, hogy ezen a gépen sűrűn szakad a fonal s ez kicsit megnehezíti a munkát. Ezt vették figyelembe, amikor az itt termelt áruért többet kapunk. Kiss elvtársnő hangján érzik, boldog, hogv a darabbérezést az üzemben ilyen körültekintően végezték el nehézségek a vizesfonóhan Nemcsak Kiss elvtársnő érzi ezt, hanem a vizesfonó minden munkása éppúgy, mint az üzem valamennyi dolgozója. A vizesfonóban mégsem így gondolkoztak a legtöbben pár nappal ezelőtt, amikor megkezdték a darabbérezés bevezetését. Ebben az üzemrészben mutatkoztak legnagyobb nehézségek a darabbérezés bevezetésével kapcsolatban. Egyes öntudatlan munkások oiyan élesen kezdtek szembefordulni a kérdéssel, hogy a darabbérezés a Szegedi Kender vizesfonó üzemrészlegében a legdöntőbb politikai kérdéssé vált. A gyári Pártbizottság a demagógia mögött azonnal felfedezte az ellenség kezét s szívós felvilágosító munkával igyekezett a darabbérezés kérdését nemcsak technikailag, hanem politikailag, elvileg is megmagyarázni a dolgozóknak. Megmagyarázta, hogy a darabbérezés bevezetése nem jelenti azt, hogy a keresetük ezután csökkenni fog, s megmagyarázta azt is, hogv aki a darabbérezést az elmúlt rendszer akkordjával hasonlítja össze, az lényegében az ellenség malmára hajtja a vizet, gátolja azt a törekvést, hogy a bérezés' terén is kidomborodjék a szocializmus építése. Kiderült, hogy a vizesfonó üzemrészleg alapszervezete, névszerint a titkár, Rátkai Jánosné elvtársnő adott tápot az ellenségnek, segítette az ellenséges demagógiát azzal, hogy a darabbérezéshez nem a Párt irányvonalának megfelelően nyúlt hozzá. Rátkainé elvtársnő a darabbérezést egyszerű technikai kérdésként kezelte, elmulasztotta politikailag megfelelően alátámasztani, sőt egyeseknél a felvilágosítás, meggyőzés helyett diktatórikus eszközökkel lépett fel. A kellő időben alkalmazott jó felvilágosító munka helyrehozta a bajokat s Kiss elvtársnőék boldog mosolya minden szónál értékesebben beszéli el, müyen döntő vereséget szenvedett a darabbérezés kérdésében az ellenség a Szegedi Kenderfonógyár vizesfonó üzemrészlegében. Emelkedett a termelés A dolgozók már megszokták a kis sárga, rózsaszín papirlapocskákat a gépeken, megszokták, hogy ennek segítségével pontosan megtudják állapítani, menynyit keresnek, gyorsan megszokták a jót és most már csak azon tűnődnek, miért nem lehetett ezt előbb bevezetni az üzemben. A megelégedettség meg is látszik a végzett munkán. Amióta a darabbérezést bevezet Lék, minden üzemrészben általános emelkedés mutatkozik a termelésben. Krizsán Andrásné, az előfonó dolgozója eddig sohase tudta kiszánrtani keresetét, a kifizetés u: in mindig maradt benne egy ki; kétely: hátha nem jól számolt a norma iroda. Most beszél: — Nagyon örülünk a dsrabbérezésnek. Eddig nem értettük a bérezést e többször szóvá is teltük, milyen nagy hiba az. hogy nem tudjuk egész héten, hogy mennyit keresünk. Most már tudjuk, hogy mit kell termelnünk s azt is, hogy mennyit keresünk. Tt-íSék megírni az újságbao. hogy köszönjük a Pártnak, köszönjük Rákosi elvtársnak! ...