Délmagyarország, 1950. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-13 / 85. szám

ríl\ >A ——íél-TSt ''L ' Rohamrendőrökkel sz< szállva tüntetett Bordeaux és Nantes népe a magasabb bérért és a békéért VII. ÉVF. 85. SZÁM. ara 50 fillér CSÜTÖRTÖK, 1950. ÁPRILIS 13. A TUDOMÁNY VARANAK BEVÉTELÉÉRT (L. Z.) Pártunk minden esetben útat mutatott olyan kérdések­ben, amelyek megoldása döntő fon­tosságú volt népi demokráciánk fej­lődése, dolgozó népünk jövőjének kialakulása szempontjából. Most is­mét döntően fontos kérdésben ho­zott határozatot Pártunk Központi Vezetősége, mégpedig a vallás- és közoktatásügyi minisztérium mun­kájával kapcsolatos kérdésekben, nevelésügyünk fontos feladataiban. Ma különösen fontos ez a kérdés, mert — amint a határozat is meg­állapítja — „az osztályellenség, amelyet a vereségek egész sora ért politikai és gazdasági téren, foko­zottabb mértékben összpontosította erejét a kulturális frontra, különö­sen pedig a köznevelés területére". 'Áz osztályellenség is világosan lát­ja, hogy népi demokratikus álla­munknak életbevágó érdeke a dol­gozók minél nagyobb részének, az egész népnek hozzájuttatása a kul­túrához és a magasabb ismeretek­hez. Ezért fontos feladat a közne­velés kérdése, az iskolázás kérdése és a munkás-, dolgozó parasztfiata­lok minél nagyobb tömegű iskoláz­tatása. A múltban szándékosan el­zárták a művelődés lehetőségét a munkások és dolgozó parasztok gyermekei elöl, és ezt a politikát akarták folytatni a nevelésügyünk területére, főként a kultuszminiszté­riumba befurakodott ellenségeink továbbra is. Pártunk vezetői azonban világo­san szem előtt tartották Sztálin elv­társ kijelentését, hogy „a népoktatás fegyver; attól függ a hatása, kinek a kezében van". Ezért következik be most komoly fordulat a Párt ha­tározata nyomán nevelésügyünkben, ezért indul meg az eddiginél sok­kal következetesebb harc az osztály­ellenséggel s minden kártevő mun­kájával szemben, a laza, bürokrati­kus, sőt sokszor anarchikus ügyve­zetés megszüntetésére, de főként a marxista-leninista elmélet és gyakor­lat szoros egységének megteremté­sére, ezzel együtt a klerikalizmus, sovinizmus és a reakció minden megnyilvánulása elleni harcban. Ez a harc és ez a munka nem lesz könnyű dolog, mert sok hely­rehozni való, sok tennivaló akad ezen a téren, de a Párt kritikája és iránytmutatása hatalmas segítséget jelent a feladat tökéletes megoldá­sában. A csongrádmegyei tankerü­leti főigazgatóságon és a csongrád­megyei, szegedi iskolákban is szám­talan eddigi példa, tapasztalat mu­latja, hogy Pártunk Központi Veze­tősége helyesen látta meg a mutat­kozó bajokat, s helyesen szabta meg a tennivalókat is. Jellemző például az a zűrzavar, amelyet az osztályellenség okozott a tankönyveknek nemcsak a kiadása, hanem a szerkesztése terén is. A tan­könyvek csak október, november táján jelentek meg, de akkor sem elegendő példányszámban, sőt még a mai napig sem tudta minden ta­nuló Szegeden, Vásárhelyen vagy akár a megye más részein sem a szükséges tankönyveket beszerezni. A tanulókat ezzel rendkívül hátrál­tatták a tanulásban, annál is in­kább, mert az év elején maguk a pedagógusok sem kapták jneg a részletes tantervi utasítást. így az­után nem tudták, hogy milyen anyagot vegyenek fel a tananyag beosztás elkészítésekor. Csak kesobb kaptak rövid fogalmazásban utasí­tást a félévi anyagra vonatkozóan. Ráadásul azonban, amikor a tan­könyvek megjelentek, azok anyaga legtöbb esetben egyáltalán nem egyezett meg ezzel a rövid tantervi utasítással. A tankönyvek stílusa, megfogalmazása is általában olyan zavaros, vagy pedig olyan színvo­nalon mozog, amely legtöbbször le­küzdhetetlen nehézségek elé állítot­ta a diákokat. 'A' szegedi Dugonics­utcai általános iskola földrajztaná­ra például elmondotta, hogy egy­egy leckében hét-nyolc idegen szó is előfordul, amelynek elsajátítása külön nehézséget okoz a tanulók­nak. Ezenkívül a szükséges anyag­ról sem kapnak minden esetben tel­jes képet a tanulók. így például a gimnázium elsőosztályos világtörté­nelem könyve a tizedik század vé­génél fejeződik be, a második osz­tályos könyv mégis a francia for­radalommai kezdődik, tehát mint­egy nyolcszáz esztendő nyomtalanul kiesett. Mindezek a hibák hozzájárultak a munkásszármazású tanulók lemor­zsolódásához. A szegedi szakérettsé­gis kollégium is, — amely a mun­kásfiatalok számára létesüli, —csak •z. elmúlt hetekben, kapta meg a szükséges tankönyveket és így nagy nehézségek közepette kellett tanul­niok a kollégium tagjainak. Ugyan­csak a lemorzsolódás veszélyét je­lentették a kultuszminisztérium bü­rokratikus intézkedései is. így pél­dául amiatt, hogy a főigazgatóság a kiutalt pénzösszegeket csak megha­tározott célra használhatta fel, a többi között az építőipari gimnázi­umban hosszú ideig nem tudtak a rajzokhoz és a tanításhoz szükséges műszereket, felszereléseket vásárol ni, s emiatt jelentős zökkenők kö­vetkeztek be. A bürokratikus intézkedések terén szání alan egyéb példa is mutatkozott. A csongrádmegyei tankerületi főigazgatóság nem egy alkalommal kapott olyan ren_ dele et, amelynek végrehajtásá­val csak a felesleges aktalialma­zokat növelték, sokszor pedig olyan rövid baitáridőt szabtak, hogy ezzel a többi munkákat gá­tolták. Valósággal elárasz ották a főigazgatóságot a legkülönfélébb statisztikai kimutatások követelé­sének tömegével és a miniden terv­szerűség nélkül kiadott rendele­tekkel. A minisztérium aktákkal akarta elintézni az oktatásit, a ne­velőmunkát és ezzel a főlgazga. tóságot is meggátolta abban, hogy az iskolákkal szoros kapcsolatot fenntartva végezzen nevelő, oktató munkát. A főigazgatóság ezzel szinte csupán adminisztratív szervvé változott át. Igen érdekes megemlíteni, hogy a megyei tankerületi igazgatósá­gok megszervezésénél külön ok­tatási előadói munkakört is szer. veztek. Az oklia ási előadónak az lett volna a feladata, hogy az ideológiai és szakmai továbbkép­zést irányítsa a pedagógusok szá­mára országos munkaterv alap­jáig Ezzel szemben ezek az elő­adok kénytelenek voltok a fő­igazgatóságon más munkakörben dolgozni, mert a pedagógusok to­vábbképzését biztosftó rendelet csak hét hónap elteltével, most április elején jelent meg. Ez a most szervezés alatt álló ideoló­giai és szakmai továbbképző tan, folyam fontos részét jelenti ne­velésügyünk fejlődésének. A minél tökéletesebb szakmai képzettség mellett az eszmei, po­litikai színvonal fokozott emelése a legfontosabb követelmény, amely pedagógusainkra hárul a Párt határozatának végrehajtásában és ezzel köznevelésünk égető kérdé­seinek megoldásában, a legkorsze­rűbb pedagógia' kialakításában. Nemcsak et -vallás- és közokta-. tanügyi minisztériumra, hanem személy szerint minden egyes pe­dagógusra is komoly feladatok várnak. „Köznevelésünk hibáinak kijavítása elképzelhetetlen a több mint ezer pedagógus tevékeny részvétele nélkül" — így mondja határozatában Pártunk Központi Veze őségé, amely egvben bizal­mát is fejezi ki a pedagógus tá­bor iránt Pedagógusaink nem állnak elvedül munkájukban, hté szen rmodén kérdésükben segít a Párt. Rákosi MAtvás elvtárssal az élen. Ugyanakkor segítséget nyújtanak elért eredményeikkel! gazdag, kialakult tapasztiatof.aik.­kal a Szovjetunió nevelésügyének kiváló irányítói, munkásai is. Soha ilyen szép feladat még nem állott a magyar nevelők előtt, mint most napjainkban; amikor Pártunk vezetésével hoz­zásegíthetik népünket a tudo­mányok elsajátításához, hozzáse­gítik a magasabb iskolákból év­századokon keresztül kirekesztett munkás- és dolgozó paraszt szár­mazású fiatalokat ismereteik bő. vítéséhez, a tudáshoz, a tanulás­hoz. A magyar ifjúság nagy tö­mege tar,-ja már szem előtt Sztá­lin elvtárs intő szavait: „hogy építsünk, ahhoz tudásra, a tudo­mány megismerésére Nan szük­ségünk; a tudáshoz pedig tanulás­sal jutunk... Vár áll e'ő.!tüDk: a. tudomány vára. a tudás sok ágával. Be kell vennünk ezt a várat, akármiilyen áron is Be kell vennie ezt a várat az ifjúságnak, ha építeni akarja az új életet." Ifjúságunk már vívja a maga harcát ennek « várnak hevételé­ért. Segítsenek ehhez hozzá kö­vetkezetes. odaadó munkájukkal, Pártunk vezetése mellett a ma­gyar pedagógusok, isi A nápolyi és torinói dolgozók általános sztrájkkal tiltakoztak az amerikai fegyverek kirakása ellen Miközben a nápolyi kikötőben kedd este óta tovább tart a va­lóságos ostromállapot, a nagy kikötőváros dolgozói szerdián reggel általános sztrájkot kezd­tek, tiltakozásul az amerikai fegyverszállítmányoknak az éj leple alatt, hatalmas rendőri és katonai fedezet mellett végrehaj­tott kirakása ellen. Az „Exilona" amerikai hajó kedden az esti órákban érkezett a nápolyi kiikötő elé. Már dél­előtt 11 órakor állig felfegyver­zet rendőri alakulatok szállták meg a kikötőt és környékét és a kikötőhöz vezető útvonalak vé­gén a Celere rendőr-rohambrigád tagjai* igazoltatták a járókelőket. A kikötő körzetébe csak külön, leges rendőri igazolvánnyal le­hetett belépni. A kikötőt környe­ző házakban a kapualjakban gép­pisztolyos rendőrök álltak őrt és minden sarkon, sőt még a kör­nyező paloták tetején is, oolgárL ruhás rendőrök cirkáltak. Miután a nápolyi kikötőmun­kások megtagadták az amerikai fegyverek kirakását, a kirakodást a szakadár szakszervezetek által egyenként kiválogatott harminc, sztrájktörővel hajtották végre, akiket lakásukon kézbesített le­véllel „hívtak be". A rakodópart környékét drótakadályokkal és spanyol lovasokkal torlaszolták el és a háttérben a 231-es olasz (űzérzászl'óalj különítménye so-1 rakozott fel, lábhoz tett fegyver. 1 rel. ! Amikor az „Exilona" érkézé- i sének híre terjedt, a közeli Bar- j ra, Ponticelli és San Giovanni munkásnegyedek lakossága meg­mozdult és tüntető meneteket alkotva tiltakozott az amerikai fegyverek kirakása ellem Késő éjszakai órákban a tüntetők til­takozó felvonulást rendeztek a nápolyi amerikai kcmzulátua előtt. Miközben a nápolyi munkaka­mara épületében a helyi szak­szervezeti vezetők értekezletre gyűltek össze és kimondották a szerdai általános sztrájkot, a villám osvasutak alkalmazottai kedden este már spontán be­szüntették a munkát és a város­ban leállt a villamosforgalom. Szerdán délelőtt Olaszország minden részéből tömegesen ér­keznek az üzenetek Nápoly dol­gozóihoz. Ezekben az üzenetek­ben az olasz dolgozók szolidari­tásukról biztosítják Nápoly dol­gozóit, kijelentve, hogy csat­lakozni készülnek a nagyszabású tiltakozó mozgalomhoz, az ame­rikai fegyverek kirakása ellen. Szerdán reggel Torino dolgozói is általános tiltakozó sztrájkot rendeztek az amerikai fegyv-r­szállitmányok kirakása ellen. Magyar válasz az Egyesült Államok jegyzékére az államosított vállalatok kártalanítási kérdésében A külügyminisztérium tájékozta­tási főosztálya közli: Néhány héttel ezelőtt az Egyesült Államok budapesti követsége kor­mányának Utasítására jegyzékben kifogásokat emelt az 1949. decem­ber 28-i törvényerejű rendelet egyes módozataival szemben és felvetette az amerikai tulajdonban volt álla­mosított vállalatok tulajdonosainak kártalanítási kérdését, valamint kérte a tárgyalások megindítását­A magyar külügyminisztérium a jegyzékre szerdán a következő vá­'aszjegyzéket nyújtotta át: A magyar külügyminisztérium le kívánja szögezni, hogy a válla­latok államosítására vonatkozó 20/1949, számú 1949. december 28­án kelt törvényerejű rendelet sem­miképpen nincs ellentétben sem a nemzetközi joggal, sem a békeszer­ződés rendelkezéseivel. A Magyar Népköztársaságnak, mint szuverén államnak kétségbevonhatatlan joga, hogy az államosítások kérdését, valamiint az államosított vállala­tokért fizetendő kártalanítás módo­zatajt saját maga határozza meg. Nem helytálló az Egyesült Álla­mok kormányának az az állítása, hogy az említett rendelet diszkri­minatív rendelkezéseket tartalmaz. Valójában a rendelet azokat a jar vakat veszi ki az államosítási rend­szabályok hatálya alól, amelyeket a fegyverszüneti szerződés aláírása óta kelt államközi szerződések jut­tatnak küttöídi tulajdonba: Nincs szó tehát olyan megkülönböztetés­ről. amely kivételes elbánást biz­tosítana egyes államok jaivára, vagy terliére. Határozottan visszautasítja a ma­gyar kormány az Egyesült Államok jegyzékének azokat a tényekkel leg­kevésbbé sem alátámasztott állítá­salt, melyek szerint amerikai állam­polgároknak Magyarországon nem állana érdekeik védelmére megfelelő jogorvoslat rendelkezésre. A magyar külügyminisztérium felhívja az Egyesült Államok kor­mányának figyelmét az államosítás­ról szóló törvényerejű rendelet 12. paragrafusára, amely szerint az „ál­lami tulajdonba vétel kártalanítás ellenében történik. A kártalanításról külön jogszabály rendelkezik". Ami az államosított amerikai ja­vak tulajdonosainak kártalanítását illeti, a magyar kormány sohasem zárkózott el az elől, hogy e tekin­tetben tárgyalásokba bocsátkozzék, ,mint ahogy más államokkal -hasonló tárgyban jelenlég is vannak tárgya­lások folyamatban. Ugyanakkor azonban, amikor a magyar kormány a kártalanítások­ról folytatandó tárgyalásokra való készségét kifejezi, nem mulaszthat­ja el, hogy rámutasson azokra a kö­vetelésekre, amelyek a Magyar Nép­köztársaság részéről az Egyesült Ál­lamok kormányával szemben fenn­állanak. Különösképpen fel kívánja hívni a magyar kormány az Egye­sült Államok kormányának figyel­mét a békeszerződés 30. paragrafu­sa értelmében fennálló azon kötele­zettségére, amelynek értelmében vissza kell szolgáltatnia Magyaror­szágnak a német fasiszták által nyu­gatra hurcoit javait. Az Egyesült Államok kormánya 1948 április 11­én minden jogos ok nélkül kiutasí­totta a karlsruhei magyar vissza­szolgáltatási bizottságot s azóta nemcsak szünetelteti a visszaszol­gáltatást, hanem elősegíti s Magyar­országot jogosan megillető magyar javaknak a helyi német lakosság ré­szére való „eladását", nem ritkán pedig éppenséggel a magyar hábo­rús bűnös fasiszták számára való felszabadítását. A magyar kormány ismételten eredmény nélkül tiltako­zott ezen eljárás ellen, amely a bé­keszerződés rendelkezéseibe ütközik és amely a magyar népgazdaságnak jelentős károkai okozott. A magyar kormány e jogtalan eljárás folytán szenvedett károk tárgyalását az amerikai részről tániasztott kártala­nítási igények tárgyalásával egyide­jűleg kívánja napirendre tűzni. 'A' magyar kormány végül szüksé­gesnek tartja az Egyesült Államok kormányának figyelmét felhívni ar­ra a körülményre, hogy az államo­sított amerikai javak fejében tá­masztott követelések tényleges ren­dezése feltételezi a két ország kö­zötti kereskedelmi kapcsolatok fenn­állását. Ilyen kapcsolatok hijján ugyanis Magyarországnak nincs módja arra, hogy dollár kifizetése­ket eszközöljön. Áprttts 17—22-ig termelési értekezleteket tartanak az üzemekben 'A. terv első negyedének végrehajtását április 17—22-ig termelési értekezleteken tár­gyalják meg a dolgozók. Az értekezleteket mindenütt a vállalatvezető, vagy megbí­zottja tartja. A beszámoló részletesen fog­lalkozik az ötéves terv első negyedének teljesítésével és rámutat azokra a tartalékok­ra, amelyek még kihasználat­lanul vannak. A továbbiak­ban ismerteti a terv második negyedét, hogy a dolgozók vi­lágosan láthassák azokat a feladatokat, amelyek előttük állnak. Ezen az értekezleten kerül sor az igazgatói alap egyré­szének kiosztására is. A jutalmakat legkiválóbb dolgozóink kapják, akik a terv teljesítésében jó példával jár­tak előL A termelési értekezleteket a 200 dolgozónál többet foglal­koztató üzemekben műhelyen­ként tartják meg, hogy a dol­gozók az üzemrész problémáit alaposabban tárgyalhassák meg. ALÁÍRTÁK A MAGYAR-SZOVJET RÁDIÓ-EGYEZMÉNYT Szerdán délben a külügyminiszté­riumban került aláírásra a Szovjet­unió rádióbizottsága és a Magyar Rádió Hivatal között kötött műsor­csere egyezmény. Az egyezményt szovjet részről S. A. Puzin elvtárs, a Magyarországon tartózkodó szov­jet rádiós-küldöttség vezetője, a Szovjetúnió minisztertanácsa mellett működő rádióbizottság elnöke, ma­gyar részről Szirmai István elvtárs, a Magyar Rádió Hivatal vezérigaz­gatója írta alá. Az ünnepélyes aláírásnál megje­lent Kállai Gvula elvtárs, külügymi­niszter, Berei Andor elvtárs, Lo­sonczy Géza elvtárs és Boldizsár Iván államtitkárok, Sfk Endre kö­vet, Nemes Dezső elvtárs, a nép­művelési minisztérium csoportfőnö­ke, Katona Antal elvtárs, postavdk zérigazgató. Szovjet részről megje­lent J. D. Kiszeljov elvtárs, a Szov­jetunió budapesti nagykövete, M. 'A'. Harlamov elvtárs, a Szovjetúnió rá­dióbizottságának alelnöke, M. Sz. Epstein elvtárs, a moszkvai rádió külügyi osztályának vezetője és a budapesti szovjet nagykövetség több tisztviselője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom