Délmagyarország, 1950. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-07 / 81. szám

PéníeY, "1950. április 7. PÁRTÉLET * Uj, friss vér került a Vizmütelep pártszervezetének vezetőségébe Nemhiába mondták Rákosi elvtárs február 10-i beszéde után szerte az országban: „mintha rólunk beszélt volna Rákosi elvtárs!" Rákosi elvtárs beszéde valóban azokba a kérdésekbe nyúlt bele, azokra a hibákra mutatott rá, melyek egyik vagy másika mindenütt előfordul. Előfordul Szegeden is a Csatorna és Vízműtelep pártszervezeténél, ahol csütörtökön délután választották újjá a vezetőséget. Szép vörös drapériával leterített asztal mögött üi a vezetőség. Látszatra olyan, mint a többi pártvezetőség. de azért valami feltűnik. Csupa ősz fej a vöröstcritős asztal mögött s csupa férfi. A padsorok között is hasonló a helyzet. Elvétve látni pár fiatalt s az egyik kéz ujjain is meg lehet számolni, mennyi a nő. Kezdődik a taggyűlés. Elnökség, jelölőbizottság választás s máris a titkár, Cirják elvtárs beszél. Beszámol az elvégzett munkáról, kiértékeli a mult év május óta végzeit munkát, s mint maga is megállapítja: ez a mérleg, amennyit billen az eredmények felé, ugyanannyit billen a hibák felé is. Elmondja, nem törödtek a fiatalsággal. Nem törődtek azzal, hogy friss vér kerüljön a pártszervezet életébe, 1949 decemberéig semmi gondot nem fordítottak a tagjelöltfelvételre. Mint Cirják elvtárs mondotta, „csak álltunk az ajtóban, azt hitlük, minden jól megy s ez megakadályozott bennünket abban, hogy lássunk is a szemünkkel... De ..." S ezt a „de"-t nem lett volna szabad hozzátenni ehhez az igen helyes önkritikához. A „de" után az követkerett. hogy „bár a vezetőség igen nagy hibát követett el, de ez a hiba nemcsak a pártvezetőség hibája, mert a tagságnak kritikát kellett volna gyakorolni, s akkor a vezetőség..." Ez mind így is igaz, de ha valaki figyelmesen követi ezt a logikát, azt hámozhatja ki belőle, hogy ezek szerint tehát végső fokon a tagság a hibás s a vezetőség hibája csak közvetett, tehát nem is olyan súlyos hiba, minek is beszélni róla? 'k továbbiak során . aztán kiderül, hogy mégiscsak hiba csúszott he ebbe az okoskodásba. Cirják elvtárs ugyanis őszintén bevallja, hogy a vezetőség elvesztette a szükséges kapcsolatot a tagsággal, aminek az lett a következménye, hogy a tagság érdeklődése a pártszervezet ügye iránt lanyhult. .. S most ismét egy zavaró „de": „a tagság sem tartotta a vezetőséggel a szükséges kapcsolatot! ..." Ezektől eltekintve azért igen sok helyes szempontot felvetett Cirják elvtárs beszámolója, olyan szempontokat, melyeket az új vezetőség kiválóan tud hasznosítani munkájában. Igen helyes volt, hogy Cirják elvtárs a vezetőség •gy konkrét hibáján keresztül hívta fel a figyelmet az éberségre. Az történt, hogy a vezetőség 1949 decemberében több pártonkívülit javasolt tagjelöltnek s csak a Szegedi Pártbizottság éberségén múlott, hogy a pártba n<*m valók be nem kerültek a tagjelöltek soraiba. Hogy a titkári beszámolót követő hozzászólások igen aktivak voltak, az betudható annak, hogy a beszámoló a kezdeti helytelen vonalvezetés után helyes vágányra tért. elősegítette azt, hogy a taggyűlésen építő vita, kritika, önkritika alakuljon ki. Siprikó elvtárs, a legelső hozzászóló például önkritikával kezdi: „Nagyon helytelen volt, elvlársak, az, hogy nem gondoskodtunk utánpótlásról azok helyett az elvlársak helyett, akiket a párt kiemelt soraink közül. Ez éreztette hatását a további munkánkban". Nagy Lajos elvtárs hozzászólásában kiemelte, hogy az üzemi pártszervezet az oktatás vonalán jelen'lős eredményeket ért el, de kifogá-. solja — mint tanulókörvezető —, hogy a tanulóköröket miről lesz ott KŐ S így természetesen termékeny vita sem alakulhatott ki. Jéger elvtárs máris másik hibát vet fel; „Miért nem történik kultúrmunka a telepen?" Kifejti, milyen fontos a kultúra kérdéseivel való foglalkozás, milyen fontos, hogy a kultúra teületén is megerősítsük hadállásainkat. Jéger elvtárs a tagság általános helyeslése és tapsa kíséretében javasolja, a pártvezetőség terjessze a dolgozók elé, hogy fogadják el a Rákosi Mátyás Müvek dolgozóinak versenyfelhívását s kapcsolódjon ez az üzem is bele a versenybe az önköltségcsökkentés, a minőség javítása, a termelékenység fokozása s az egyéni verseny terén. A titkár elvtárs válaszából csak egy dolgot szeretnénk kiemelni. Azt a válaszú, amit Jéger elvtársnak adott felszólalása azon részére, amikor a kultúrmunka hiányáról beszélt. A válasz valójában elkente a kérdést. Azzal okolta meg ugyanelvtárs egymásután teszi meg az új vezetőség Vgjaira vonatkozó javaslatát. Az első Nagy Lajos elvtárs. Máris Nagy elvtárs beszél. Keresetlen szavakkal mondja el küzdelmes életét; „már 10 éves koromban arra kellett gondolnom, hogy a családot eltartsam... Kirúgtak a PaprikabeváR6 telepről, mert Népszavát olvastam..." _ Lelkesen tapsolja meg a tagság Nagy elvtársat. A következő jelölt Drágán Andrásné elvtársnő, majd Jéger Ernő. Mindketten fiatalok. Varga Pálra és Tuska Gyulára esett méír a jelölőbizottság választása. Mindketten jó munkájukkal érdemelték kl ezt a megtiszteltetést s az életrajzokat követő taps azt bizonyítja, hogy nem érdemtelenre esett a választás. Szavazásra kerül sor. Minden jelöltnél egymásután emelkednek magasba a kis piros tagsági könyvek s az új vezetőség már el is foglalhatja helyét Jéger elvtárs beszél az új vezetőség nevében: Nagyjelentőségű kiállítás nyílik Szegeden április 8-án a szovjet szakszervezetek munkájáról Szeged dolgozói nagyszabású kiállítás keretében ismerkedhetnek meg a szovjet szakszervezetek munkájával. A szegedi szakszervezet rendezésében április 8-án nyílik meg a nagyjelentőségű kiállítás, mely két hétig, április 22-ig tart. A kiállítás gazdag anyagán keresztül megismerik a látogatók a szakszervezetek feladatát a szocializmus építésében. Bemutatja a kiállítás a szovjet szakszervezetek fel építését, munkáját és elért eredményeit. 'A kiállítás címe: »A szovjet szakszervezetek a kommunizmus iskolái." Á kiállításon elébe tárul a szegedi dolgozóknak az a munka, melyet a szovjet szakszervezetek a termelés fokozása és az ötéves tervek sikeres végrehajtása érdekében végeznek. Megismerhetik a látogatók, milyen érdekvédelmi tevékenységet fejtenek ki a szovjet szakszervezetek és hogyan végzik nevelési munkájukat, ) Megmutatja a kiállítás a szovjet dolgozók ragvogó tisztaságii munkahelyeit, a dolgozókról való igen fejlett szociális gondoskodást, az anya- és csecsemővódelmet. A szegedi dolgozók példát meríthetnek a kiállítás során abból, ahogy a szovjet szakszervezetek küzdenek a tartós békéért. A kiállítást naponta délelő'i 9 órától este 8 óráig tartják nyitva. „BECSÜLETBÍRÓSÁG" is a kuKúrramika hiányát, hogy az „ígérem hogy ló munkánkkal foüzomben igen sok idős elvtárs doi- KtItlk rászolgálni arra a bizalomra gozjk s „ezeknek már nem jól áll a szavalat, vagy az ének! ,,Az arcokon látszó t, hogy nem nagyon tetszik ez a válaszaMindenki Lakó elvtársra, a jelölőbizottság elnökére tekint. Lakó és meg'iszt eltetésre, melyben részesítettek bennünket az elvtársak" Talán még sohasem csengett ilyen messzehangzóan az IflAernaciatnálé a Vízműtelepen. Uj, frjss vér került a pártszervezet vezetésébe. Szegeden is megrendezik a biirokráciaeltenes kiáliitást A közalkalmazottak április 4-i felajánlásai legdöntőbb mértékben a bürokráciaellenes harc körül mozogtak. Vállalták felajánlásaikban, hogy fokozzák a harcot állami életünk e káros kinövése ellen és odahatnak. hogy a dolgozók minél gyorsabban intézhessék hivatalos ügyeiket. Természetes, hogy ez a felajánlásuk nem csak április 4-re szólt, hanem most továbbfejlesztik ezt a felajánlási s minden rendelkezésükre álló eszközzel odahaínak, hogy sikerre vigyék ezt a harcot. Igen fontos állomása lesz ennek a harcnak az a bürokráciaellenes kiállítás, amelyet április 14—15— 16-án rendeznek meg Szegeden. Ez a pénzügyminisztérium által rendezett kiállítás igen nagy sikert aratott Budapesten és az ország több városában. Szemléltető módon, képeken, grafikonokon, aktákon keresztül mutatja be ez a kiállítás azt a romboló munkát, melyet a bürokrácia végez. Egyben memutatja azt is, hogyan kell eredményesen küzdeni ellene. Nemcsak a közalkalmazottak, hanem valamennyi szegedi dolgozó igen sokat tanul hat majd ezen a kiállításon. Csütörtökön mutatták be Szege den a Belvárosi Moziban a „Becsületbíróság" című, magyarul' beszélő szovjet filmé*. A film napjaink egyik legidőszerűbb kérdését, a kozmopolitizmus e'lcni harcot mutatja meg a tudomány területén. Verejszkij akadémikus híres szovjet sebész- Egy amerikai újság hasábjairól értesül arról, hogy Dobrotvorszkij és Loszev professzorok, amerikai útjuk során adatokat szolgálta'/tak ki olyan új felfedezésről, amit még saját hazájukban sem ismertettek. A két szovjet tudós megszédülve a világhírnévtől, a burzsoá ideológia hatására elhiszi a koamopoüta jelszavakat Azt vallják, amit Loszev az Akadémia ülésén mond: „A tudomány nem ismer földrajzi határokat" A Tudományos Akadémia Verejszkij javaslatára úgy határoz, hogy becsü'e'bíróság elé viszi a két szovlet tudós ügyét. A becsületbíróságon a közvélemény segítségével a pártszerű kritika és önkri'ika elvének alapján döntik el a vitás kérdéseket. Verejszkijt magánéletében mély, régi bará'ság köti össze Üobrotvorszkij professzorral, a bíróság előtt mégis ő lép fel vádlóként barátja ellen. Tudja, hogy így alakíthat ki helyes állásfoglalás1 a fontos kérdésbenA film hatalmas erővel oldja meg feladatát; a kozmopolitizmus elleni harcoi, bátran ostorozza a burzsoá kultúra előtt hajbókolókat. Romm alkotását Sztálin-díjjal jutalmazták, a főszerepekben Borisz Csjrkovot, Zsiznyevát. Maximovát és a szovjet filmművészek legjobbjait látjuk. Az üzletek húsvéti nyitvatartása A zárórarendelkezések szerint a nyiltárusítási üzleteket húsvét két napján egész napon át zárva keh lartaniA belkereskedelmi miniszter hozzájárult ahhoz, hogy a drogériák és az illetszerüzletek, továbbá a virágüzletek húsvét másodnapján reggel 9 órától déli 12 óráig nyitva tarthalók. Ugyancsak nyitva tarthatnak hétfőn reggel 8 órától célj 12 óráig a fodrász, a kozrne'ika, a manikűr és a pedikür üzletek. A KÖZÉRT üzletek vasárnap egész napon át zárva lesznek. A KÖZÉRT fűszer-, valamint a KÖZÉRT tejüzletek és tejcsárdák hé'főn^reggel 7 órától délelőtt 10 óráig tar'anak nyitva. A kizárólag cukorkát árusító üzletek mindkét napon át nyjtva lesznek. Itt állok a Dugonics-téren. Körülöttem a fák ég felé nyúló ágain némán pattannak ki a rügyek. A merészebbeken már gyönge zöld színű levelet lenget a langyos tavaszi szél. Jobbra, az egyetem ablakain szökik be a napfény, ahol a munkásés parasztfiatalok szívják magukba a tudományt, hogy művelt emberként kerüljenek ki az életbe és a fizikai dolgozókkal karöltve haladjanak a megkezdett úton. Tőlem balra, a parkban fehérlő gyermekkocsik sora áll. Mellettük vidám apróságok futkároznak, egymást kergetve. A padokon ott ülnek a liatal anyák. Az egyik olvas, a másik köt, vagy arról beszélgetnek, hogy szép a tavasz, vagy mit főzzenek holnap. Tovább megyek. Bent az utcában a MASZOVLET irodája előtt kék autóbusz áll és várja utasait. A Delka-üzlet előtt nők, férfiak, gyermekek nézik a kirakatot és gyönyörkődnek a száz színben pompázó, szebbnéTszebb ruhaanyagokban, olcsó cipőkben. Kissé távolabb, az Édesség-boltból fiatal anyák jönnek hí gyermekeikkel — kezükben hatalmas zacskó cukorral. A másik csokoládéval a kezében vezeti ki a vezetőség nem ellenőrizte kisfiát és mosolyog, hogy a gyerek fülig csokoládés. A textilboltban szinte nincs egy talpalatnyi szabed hely sem. Anyagok kerülnek a pultra, a vevők hosszan vizsgálják, válogatják, mire vesznek belőle. Balfelől a Délmagyarország Nyomda Nemzeti Vállalat vörös táblája díszlik. Ebből az épületből kerül ki naponta az újság, amely neveli — és értesiti az eseményekről az olvasókat. Közben az utcán hatalmas emberVÉGIG A LENIN-UTCÁN s így kritika hiányában nem tudták meglátni és kijavítani a hibákat. Kása elvtárs kapcsolódolt Nagy elvtárs hozzászólásához s rámutatott a szemináriumok lemorzsolódásának okára, arra, hogy igen sok esetben csak kijelölték a szeminárium hallgatóit, a szemináriumra való jelölést nem előzte meg minden esőiben gondos felvilágosító munka. A további felszólalások sorát Lipták elvtárs nyitotta meg, aki a vezetőség hibájául rótta fel, hogy a taggyűléseket nem készítették helyesen elő, a tagság soha nem tudta. tömeg gomolyog. Kettesével, hármasával mennek és vidáman beszélgetnek, Sok tzó esik a termelésről, mások mélyen nyúlnak bele a politikai kérdésekbe, amott a családról esik szó. Mellettem fiatal leány és fiú sétál és szerelmesen szövik boldog jövőjüket. Csinos szoba, modern bútor, kacagó gyermek az álma a két fiatalnak. Szavaik határozottak és tiszta csengésűek. Nem burkolja őket tanácstalanság, kétségbeesés, mert tudják, hogy most már álmaik nem elérhetetlenek. Milyen furcsa, öt évvel ezelőtt ebben az utcában dolgozót alig lehetett látni Gyárosok, bankigazgatók és egyebek terpeszkedtek el sokszobás lakásukban, pezsgő és bor mellett, vagy sétáltak unalmas perceikben az utcán. Dehogy tűrtek volna meg közöttük olajos, vagy a munkától poros ruhájú embereket. Közkatonáknak pedig teljesen tiltott volt ez az útszakasz. Végig sem mehettek rajta, ha nem akarták azt, hogy legkevesebb egy hétre lecsukják őket. így volt ez 1944-ig. A Kárász-utca kerek 90 évig hordta nevét, amelyet valamikor 1861-ben Kárász Benő, Szeged alispánjáról kentek rá az akkori urak. Itt épült 1845-ben (szemben a mai Délmagyarország kiadóhivatalával) a Kárász-ház, amely azután később egyik „oka" volt annak, hogy ezt az utcát márpedig Kárász-utcának nevezzék el. S nem kevesebb, mint 85 évig volt az urak utcája a Kárász-utca, amely Szegednek egyik legszebb utcája. De öt évvel ezelőtt hatalmasat fordult a világ. A hős Szovjet Hadsereg meghozta számunkra is a felszabadulást. Azóta a dolgozók maguknak dolgoznak. Övéké lett a gyár, a föld, az ország. A Szovjetunió támogatásával, Pártunk, Rákosi elvtárs irányításával öt év alatt olyan nagyot fejlődtünk, hogy össze sem lehet hasonlítani az elmúlt rendszerrel. És most ez az utca az, amelyik a legtömörebben, de mégis szemléltetően — mintegy fokmérőként — tükrözi vissza az ipari munkások szorgalmát, alkotását, fejlődését — a dolgozók utcája lett. Egy percre megállok. Szédülten nézem a hömpölygő emberáradatot, amint csomaggal kezükben, a textilés a cipőboltokból bevásárolva sietnek kifelé. A Játékáru NV üzlete előtt parányi gyerek durcáskodik. Kisautót akar. Anyja csititja, de az hajthatatlan. Végülis bemennek az üzletbe és kis idő múlva piros autócskával jönnek ki, a gyermek örömujjongásától kisérve. Igen, ez valóság. Ma már nem a régi, filléreket fogukhoz verő dolgozók járják az utcákat, hanem új. megelégedett emberek. Önkénytelenül is eszembe jutnak József Attila sorai, amelyben sir, panaszkodik az az egész magyar dolgozó nép nevében; „Szövőlány cukros ételekről álmodik, nem tud kartellekröl. S ha szombaton kezébe nyomják a pénzt, s a büntetést levonják; kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért." Ez régen volt. Ezek az emberek mosolygók, vidámarcúak, akik ma már tisztességes fizetést kapnak munkájukért. 100, 150, 200 és ennél magasabb százalékra emelik fd teljesítményüket. Pénteken pedig 180, 200 és 300 forintokat visznek haza, amelyből bőven jut kenyérre, ,,cukros ételekre", ruhára, cipőkre, kisautóra és mindenre. Gondolataim uisszasiklanak öf évvel ezelőttre és gyorsan peregnek előttem a képek: felszabadulás rengetek szovjet hős vére árán. a Párt, az újjáépítés, életszinvonalemelkedés, munkaverseny, Sztahánov-moz' galom... öt év. Micsoda hatalmas, micsoda diadalmas út. Milyen zsúfolt, nagy tettekkel teli volt ez az öt év, amelynek eredményeit itt is eténktárja az utca lüktető forgalma, a roskadásig megrakott kirakatok. És fent a falakon a régi, fekete, multatdicsérő utcatábla helyén kedd óta szép vörös tábla van: Leninutca. Ezeket a táblákat maguk a dolgozók raklak fel szeretettel, felszabadulásunk ötödik évfordulóján. Szeged legszebb utcáját nevezték el Lenin elvtársról. A szegedi dolgozók a világ összes dolgozóival együtt ezzel " hirdetni akarják: „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!" Igen ... Élni fog Lenin és Sztálin elvtársak nagy műve és Rákosi elvtárs vezetésével hazánkban is diadalmaskodnak az emberiség r.agy tanítóinak eszméi. Elindulók vissza a Lenin-utcán. A karcsú hirdetöoszlop a napfényben csillogva hirdeti a népboltok és az állami üzletek áruit. — Lenin-utca — olvassák el a járókelők a vörös táblákat és szemükből az öröm sugárzik. Tomboló boldogságukban szertekiáltják a világba; Nézzétek meg; Itt a bizonyíték arra, hogy nemcsak ott, ahol dolgozunk, de ott cthol szabadidőnket töltjük, szeretettel és soha el nem múló hálával őrizzük Lenin elvtárs szellemét, mert Neki köszönhetjük azt, hogy végre valamennyien emberhez méltóan, felemelt fejjel járhatunk. Kürti László