Délmagyarország, 1950. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-04 / 79. szám

Kedd, 1950. április 4. Togliatti és Nenni elvtársak assolasx képviselőházban nagy beszédben leplezték le a kormány népellenes, alkotmánysértő politikáját I Szombaton Menni és Togliatti i elvtárs nagy beszédet mondtak a képviselőházban a rendőri in- j tézkedések miatt benyújtott in- ; terpellációkkal kapcsolatosan. Nenni, az Olasz Szocialista j Párt titkára hangsúlyozta, mi- : lyen szoros kapcsolat van az ' USA korma y- háborús politika- i jának mostani szakasza és De Gasperi kormán? inak elnyomó jellegű politilri intézkedései közölt. A nép nem köteles alkalmazkodni z alkotmányt sértő határozatokhoz. A rén az alkotmányellenes intézkedésekre ellenállással válásról. A nép még a náci megszállás alatt is tartott gyűléseket és sztrájkolt. — A kormány bel- és külpolitikájával konfliktusokat kelt és harcot indít az országban. Az nrop'ikn.i fegyve-szállítmányok elleni tiltakozásunk szilárd és határozott, F.z a mozgalom élni és fejlődni fog. Arra n kötelességünkre támaszkodunk, hogy lehetetlenné tegyük a harmadik vi. lágháborút — mondotta. Togliatti elvtárs beszédéhen kiemelte, hogy a kormány intézkedései egyenesen és nyíltan megsértik az alkotmányt. Ez azt jelenti, hogy a kormány nyíltan kívülhelyezi e magát a köztársaság törvényességén, megtette az első lépést abban az irányban, hogy Olaszország olyan uralmi rendszert vezessen be, amely minőségének lényegében különbözik az alkotmányban előírttól. A helyzet, amelyben most élünk, olyan, hogy a dolgozóktól nem kívánhatjuk a háború ellen irányuló harcuk mérséklését. Ellenkezőleg, fokoznunk kel ennek a harcnak az erejét és lendületét, hogy Olaszország ebben a harcban megtalálja megmentése útját. — Előttünk — mondotta Togliatti — fontos és nehéz feladat áll. Mi az alkotmányt az olasz történelem egész korszaka alapjának, törhetetlen támaszának tekintjük. Ezt az alapot a kormány ma aláaknázza. Ilyen cselekmények láttán a polgárokat megilleti az ellenállás joga. A polgároknak a törvénysértő zsarnoki uralom ellen vív tt harcát sok évszázados hagyomány teszi törvényessé és dicsővé. Ismétlem, hogy jogunk van az ellenállásra. — Bizonyosak lehetnek abban — mondotta befejezésül —, hogy rendőri elnyomó intézkedésekkel nem siket üh meg gyengíteniök sem a népmozgalmat, sem a Kommunista Pártot és hogy a bennünket követő munkások és parasztok és azok, akik felismerték az országo* fenygető veszélyt, irányításukkal mindent megtesznek, hogy ez a harc a köztársasági alkotmány diadalával és azoknak vereségével végződjék, akik az alkotmányt meg akarják semmisíteni. Megindították a Budapest—Szeged közötti légiforgalmat Vaaárnip délelőtt ünnepélyes keretek között nyitották meg Szegeden a Budapest—Szeged közötti légiforgalmat. A közlekedési és postaügyi minisztérium részéről Tarján Endre légüsyi főosztályvezető méUatta a lériforgalom megnyitásának jelentcy sógét Rámutatott arra. hogy a Szovjetunió segítségével és támogatásával ma már nemcsak a kiváltságosak utazhatnak repülőgépen. hanem a munkások, a dolgozó parasztok is. Andrej BocsJcirev, a MASXOVI.ET vezérigazgatója, szeretettel köszöntötte ezután Szeged dolgozóit Kiemelte, hogy a szovjet kormány mindig kész segíteni a magyar népnek a szocializmus építésében, majd szavait a következőképpen fejezte be: — Éljen a magyar-szovjet barátsár! Éljen a béketábor nagy vezetője, Sztálin elvtára és a ma. gyar nép vezére, Rákosi elvtárs! Az ünnepség után sétarepülésre került sor, melyen nagy érdeklődéssel vettek részt Szeged dolgozói. A rádióhivafal fogadása a szovjet rádió küldöttsége tiszteletére A Magyar Rádióhivatal dolgozóinak meghívására. Magyarországra érkezett a Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő ö*sz-szövet.-égi rádiőbizottság küldöttsége tiszteletére a Magyar Rádióhivatal hétfőn fogadást rendezett, amelyen Szármai István, elvtárs, a Magyar Rádióhivatal vezérigazgatója üdvözölte a szovjet vendégeket. A küldöttség vezetője: Piram'n elvtárs mondott köszönetet a szeretetteljes fogadtatásért. — Szívből, jövően köszöntjük az egész dolgozó magyar népet Célunk, hogy iskolánkból számtalan élmunkás és sztahánovista kerüljön ki és örülünk az eredményeknek, amelyeket az Önök népe a politika, a gazdasági és kulturális építés területén, a szocializmus építéséért fáradozva elért — mondotta. — A szovjet emberek és a többi baráti állam népei ezeknek az eredményeknek láttán együtt örülnek a magyar néppel felszabadulása 5. évfordulóján. Azért jöttünk Magyarországra, hogy tovább mélyítsük a szovjet és magyar nép közötti barátságot. Éljen az örök és megbonthatatlan magyar-szovjet barátság! — fejezte be beszédét. Országunkat, hála a felszabadító Szovjetuniónak, a munkás osztály vezet]• A magyar munkásosztály több évtizedes harcban edződött meg és élcsapatának a Magyar Kommunita Párnak, majd a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével ténylegesen éretté és elég erőssé vált saját sorsának irányítására. Ennek lehetőségét azonban a dicspséges Vörös Hadsereg adta meg számunkra. 1945, április 4-e óta a magyar munkásosztály a Párt vezetésével sikeresen újjáépítette országunkat, szétzúszta a reakció legfontosabb és legerősebb bázisait. A magyar munkásosztály lendiilete, áldozat, készsége, öntudata és szociálisba m unkaversenye eredményeképpen 2 év és 5 hónap alatt befejeztük hároméves tervünket és hozzáláttunk a szocializmus alapjait lerakó öféves terv végrehajtásához. Munkásosztályunk bebizonyította, hogy népünknek egyedül hivatott vezeöje és minden magyar dolgozónak méltó példaképe. A haladó néphez hű és a népet szolgáló magyar értelmiségnek is az a legszebb és legnagyobb feladata, hogy csatlakozva a munkásosztályhoz, hozzá hasonlóvá váljék, vele szoros és megbonlhatalan szövetségbe járuljon hozzá a szocializmus építéséhez, a béke megvédéséhez. Ennek a feladatnak tudatában igyekszik ellátni feladatait a szegedi iparostanulóiskola tantestülete is. Nem is olyan rég, iskolánk tantestülete előtt csak elvont elméleti fogalom volt a kollektív munka, a kellektiv szellem. Meg kell mondanom azt is, hogy a testület egyes tagjai előtt a munkafegyelem is csak az üzemekre vonatkoztatott jelszó volt. Mindennek oka az volt, hogy az iskola vezetése sem fektetett ezekre a kérdésekre különösebb súlyt. Egész tanításunk tervszerűtlen, szervezetlen volt. Ha új, tapasztalatlan tanerő érkezett iskolánkba, kapott egy osztályt és taníthatott saját jó, de leggyakrabban hibás elképzelése alapján. Néhány hónappal "előtt iskolánk vezetése megváltozott és ez a változás friss levegőt, új szellemet hozott közénk. Azóta iskáriánkban a tanítás is, nevelés is tervszerűen, szervezetten folyik. Rendszeres és módszeres értekezletelen cseréljük ki egymás tapasztalatait, adjuk azokat át, látjuk el egymást tanácsokkal, útmutatásokkal. Az azonos tárgyakat tanító kartársak rendszeresen külön tapasztalatcsere értekezleteket tartanak, ahol mindig megbeszélik az elkövetkező hét anyagát és így elérjük, hogy valamennyi osztályunk egységesen, egy vonalon halad. Ez a rendszer hozzászoktatta a kartársakat a kolíektiv munkához, amivel együtt igen szépen kialakult tantestületünkben az egészséges kollektív szellem. Ez a változás munkánkon és eredményeinken látszik meg legjobban. Fffbruár hónapban tantestületünk egy héttel a Munkaerőtaria' lékok Hivatala által kitűzött határidő előtt hajtotta végre 154 ipari tanulónak felszabadításával járó hatalmas szervező, adminisztrációs és egyéb munkákat, ami országos viszonylatban is komoly telejsitménynek számit. Tantestülelünknek nagy része van abban, hogy iskolánk Ifjúsága szépen megállta helyéi az országos tanulmányi versenyben. Soha még ilyen jó kapcsolat tantestület és ifjúság közit, nem volt, mint most. Tantestületünk tagjai nem állnak meg elért eredményeink mellett, hanem ideológiai és szakmai továbbképzésük útján igyekeznek még több és még jobb szakmailag, politikailag és kultur.í lisan jólképzelt szakmunkást pd-t ötéves tervünknek, épülő szocialista hazánknak. Jobb munkával, jobb la nitással, neveléssel, önképzéssel, o Párthoz való jóviszony elmélyítésével igyekszik tantestületünk ha-' sonlóvá válni a szocializmust oly önfeláldozóan, lelkesen épitő ipari munkásosztályhoz. Példaképeinknek mi is az élenjáró dlogozókat, a sztahanovistákat tartjuk és a magunk területén igyekszünk az ő módszereiket megvalósítani és minden törekvésünk arra irányul, hogy iskolánkból nevelésünk eredményeképpen számtalan élmunkás és sztahanovista kerülhessen ki. Klein Frigyes Ezon a korai szürkületi orán a félig kész épü.et komor és néptelen vol-. Az üres állványok túlságos tágasnak tűnlek fel, a léptek rajta tompán es bizonytalanul dobognak. Valentin Besszonov fölment az állványzaton a maga ialrészéhez és onnan. a magasból nézett le a városra, amely fönséges nyugalomban, éjszakai álmából alig íel'serkenten terűit el alatta. Az utcákon csak épp most Indult me,6 11 forgalom. Személyautót még r.em lehetet látni, de annál sűrűbben robogtak arra a fáradhatatlan teherautók. A város olyan volt, mint móskorM int ha semmi sem történt volna. Valentin elfordult tőle és megnézte a falat, uióg kezével js megtapogatta. De attól is elfordult, mer. már semmi sem szerzett neki örömet. Tegnapi beszélgetése a kerületi bizottságnál most minden sérelmes részletével átvillant a fején. Pedig olyan jókedvűen mert oda, olyan szívesen, már előre büszkélkedve, mer', hagy a tegnapi napig őt még mindig csak valami ünnepélyes alkalmakkor hivták oda. — vagy azért, hogy kitüntessék, vagy pedig a ..könnyűlovasság" ügyeiben — és mindig úgy fogadták, mint egy hőst. De ezúttal minden másként volt. Hívatták a komszomol titkárhoz, az néhány kérdést tett fel: van-e felesége, hol vannak a szülei, hány éves, aztán pedig minden átmenet nélkül rászólt: — Készülj pajtás. Távol-Keletre mégy. A komszomol oda mozgósít. Ez maróban még nem is le;t volna sértő. Valentin még meg Is örült és »ckit jestentően kérdezte: — A japánok? Dehogy — felelte a titkár mosolyogva, amiből Valentin gúnyt, érzett. — Nem a hadseregbe, hanem dolgozni. — Hogy értsem azt? Dolgozni? — álmélkodott Valentin. — Hát úgy. ahegy most dolgozni. Építeni, vakolni. Komszomol mozrósitás, érted? Valentin még el is vörösödött mérgében. Hogyhogy, más erre nem akadt? hc pétien, HCtn (OQOU Madozfti" RÉSZLET AZ „IFJÚ VÁROS" — Hát neked miért nem lehet? — Nekem, a legjobb élmunkáennk. az épület legjobb csoportvezetőjének? — Na ja, természetes, hogy a legjobb rohammunkás kell! — és a titkár hangja megint mintha gúnyos lett volna. Köszönöm szépen! — kiáltott Valentin és összeszorított öklével az asztalra csapott. — Dolgoztam, dolgoztam, mosj mehetok a fenébe. Három éve egyetlen egyszer nem hiányoztam, egyszer se késtem. A tervet legalább 150 százalékká! löktem előre, a minőség pedig. — hisz magatok is tudjátok, — nincs nálam különb vakoló egy se!... Csak ez a hóin?! Köszönöm alássan. Ulazzon, aki akar! És mo9t történt az. ami nem hagyta aludni egész éjszaka s alig virradt meg. már Ideszaladt erre a jójisniert üres álványzatra. Az történt ugyanis, hogy a kerületi titkár megkerülte az asztalt, megállt Valentin előtt és megvető hangon így szólt: — Roh.cjmmunk.ás vagy és hős, de a lelked nem komszomolc lélek. csak afféle talmi. Erjed? így csak gyáva és kapzsi népség gondolkodik. Eredj haza éa gondold meg jobban a dolgot, aztán majd meglátjuk. Megérte ted? Hiszen igie.z. a beszélgetés még csak alig Indult meg. lehetett volna magyarázkodni. szó szót adott volna . .. Mos' már megérte! te ezt Valentin, de akkor kirúgta a széket maga alől. bevág|a az ajtót, aztán mégegyet. a harmadikat is. mig végre az utcára éri. Hory ő talmi lélek! Aki monja! Ki látott olyat, hogy az épífőidémy kezdetén a legjobb rohammunkást egyszergsak leszedjék az álványról. Korábban keljen fel sz. akt vele így beszél. Valentin Besszonov nem hagyja mává'. majd még megválik. ki kit fog kioktatni! Elmegyek akár a pártközpontig, de nem adom meg magam. cimü könyvből Ezt hajtoga/tta egész éjszaka magában s még Itt is, ezen a puszta állványon, a pőre faiak mellett határozott és öblös visszhangja volt ezeknek a szavaknak. De mégsem volt men ség. Önmaga elől a szavejk nem fedezték. Belül rágta a bú... Az ő szépen indult körül mindönkii különös reveren. ciával üdvözlik » bekecses embert, aki derűsen viszonozza a köszöntéseket, itt olt megáll, kérdez vaiamdt, megtapogatja a vakolatot. Ki lehet ez? Valami nagyon ismerős volt az arcán, de Valentin nem tudott visszaemlékezni, hol K^,' . , lirail LUUUi L ViOSZa^XIlltlCtxlll, Í1LÍ. g fir f.xf f Vta meSroP-1 lá( a ezt a hunyorgó szempárt. CLn-í"' II'SZe" • Persze, erélyes szájat, és erős rövid nyaSánal c^Vha,t a kat. amelyto® olyan macától érmaganak e legjobb épr őmunkas tetődően kapcsolódott az energiát hírnevét, még elérhet csak azért is olyan rekordot, aminőt senki más... de ezen a napon a munka sem ment úgy. mint máskor. Kilenc óra felé Valentin Besszonov egy ismeretlen férfit pillantott meg az állványon. Az lsemeretlcri házigazdához illő gondossággal szemlélte meg a munkát és csak óvafos léptej árulták el. hogy nem idevaó. Talán a vezetőségből valaki? De hiszen onnan sohasem jöttek Ilyen korán, s ha jött is valaki, az mindjárt a pallért hívja és azzal együtt szemléli meg az épületét. Az idegen jawkorabell, alacsony tagbaszakadt ember volt. Katonás szabású bekocse ki volt gombolva és látni engedte erős. rövid nyakát. Szeme élesen pillant, de vidáman is hunyorog, szájának erélyes vonalát most gondredők kuszálják. Két tétlenül üldögélő segédmunkásra bukkant, kérdezett tőlük valamit s szeméből eltűnt a vidám hunyorgás, éles pillán'ás t vetett rájuk. Ekkor sietett elő izgalmában botorkálva a pallér. Valentin tovább dolgozott s csak félszemmel figyelte az idegent. De máris érzett valami változást, visszatért szokott ügyessége és ennek érzete mindig kellemes voltVa'entjn szeré" te volna, ha a mozdulatainak ügyessége szembetűnik. Nem tudta kl ez az ember, de azf látfa. hogy a két lődörgő zavartan kapott a taliga után. hogy körössugárzó feje & a tagbaszakadt erős törzse. — Ez ift Besszonov,, a mj legjobb brigádvezetőnk. — mondotta a pallér Valentin mögött. Az Idegen elmosolyodott, s ebben a pillana ban Valentin ráismert. Megismerte erről a nyílt, derűs, egyszerű mosolyról, ami ezer más között megkülönböztette. Individuális mosoly volt, így cark ő tudó' t mosolyogni. — Jónapot kívánok! — Málltott boldogan Valentin, aki zavarában és örömében elfelejtette az országszerte jólismer: nevet, — Na, hogy megy a munka, Besszonov ejvtár«. Van valami panasza? A hangját Valentin most hallotta először, de arra Is nyomban ráismert, ehhez az emberhez csak ez a férfias meleg hang illett, — 175 százalék! — jelente'e Valentin örömében elvörösödve. — De bizony nincs minden rendben — tette hozzá. Mi heten vakoltunk Itt. aztán, akik u'ánunk jöttek, elmaszatolták, újra kellett kezdeni. Hát munka ez? A pallér mantegetődzött. Valentin folytatta a munkáját. Most a figyelő és becsülő pillantás alatt keze ismét a szoko't virtuóz munkát végezte. Mind a ketten szejet ék az okos. ügyes munkát, mind a ketten értettek hozzá. Valentin érea'e, hogy a megértés és megbecsülés szálai kötik össze őket. szíve boldogan dobogott. fejét öröm ködösítette, de még nem ju'oft eszébe az a keresztnév. amit mindenki ismert az országban. Csak amikor már távolabb ment. ekkor jutott eszébe Kirov ós röppent ki Valentin szóján a szó, szín e önkénytelenül és ok nélkül. — Szergej Mtronovlos! Kirov megfordult. Derűs várakozással megértőn mosolygott. Mosolyából Valentin szeretetteljes figyelmet érzett ki. figyelme; az emberek, az erész élet Iránt, mert az élet e rendkívüli ember számára nem az unalmas hétköznapok sora volt. hainem a boldog előremozdulás. ahol minden átgondolt s még 8« akadály is öröme! okoz, elhárításának lehetőségével, ahol mindent egy nagy szív biztonságérzete hevit át. Valentin tudata ala't fogadta magába ezt a hfötotoas és bölcs életörömöt és váratlanul ujjongó hangon szólalt meg:, — Tudjta Szerpej Mironovlcs, hogy engem Távol-Keletre mozgósít a komszomol. Kirov megveregette Valentin vállát. — Dérék dolog! Vigyázz, ne botladozz ot'. el ne ejtsd a leningrádiak jóhírnevét. Szívesen mégy? — kérdezte barátságosan. Valentin maga sem emlékezett később, mi is történt véle ebben a pillana, bem, csak azt tudta, hogy valami nagy és jó érzés fogta el. Emelt fővel nézett egyenesen e barátságosan figyelő nyílt szempárba s szinte rikkantotta: — De még milyen szívesen, Szergej Mironovics. Ne féljen nem fogok bo '.adózni. Kirov ott élit egy perci® s aztán melegen szólt í — Hát csak rajta, sok Sikert kívánok. — s tovább ment. Valentin egész nap dudolászott munka közben úgy érezte, hogy a világ lecjobb vnkolómunkásának virtuóz ügyességgel lendíti a kezét. Kellemesen legyezte a tavaszi szél, könnyedén egyenletesen tapadt az engedelmes vakolat és a ha"emeletnyi magasságból gyönyörűnek látszott a város.