Délmagyarország, 1950. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-02 / 78. szám

Vasárnap, 1950. április 2. 7 Éljen győzelmeink szervezője, motorja: a Magyar Dolgozók Pártja! AZ „IJR1 MURI" SZEGEDEN FELSZABADULAS Borba, porba, kegyetlen tréfák, ba, a múlt dáridós úri Ma­gyarországba süllyedt életét láttuk megelevenedni legújabb magyar fil­münkön, a Móricz Zsigmond regé­nyéből készült „Uri muri"-n, a szegedi Korzó Moziban. Népi de­mokráciánk filmgyártásának értékes darabját jelenti ez a film és ké­szítői helyesen választottak, amikor nagy klasszikusaink örökségének továbbvitelénél éppen Móricz Zsig­mond híres regényéhez nyúltak. Megdöbbentő erővel sorakoz­nak a jelenetek, amelyek a múlt urainak, a pusztulásra már ré­gen megérett úri osztálynak üres, tartalmatlan, minden emberi érzés­ből kivetkőzött alakjait mutatják be. A földbirtokosok, szolgabirák, kulákok, ezer és tizezerholdasok, urak és urizáló dzsentrik züllött napjai, dáridózásai, léhűtő élete mellett borzalmas, kiáltó ellentét ként álltak az ország dolgozóinak keserves, napi robottól, megalázá­soktól elgyötört munkanapjai s ün­nepei egyaránt. Mig az urak undorító tréfákon forték a fejüket, a dolgozó népnek gondot okozott a minden­napi kenyér, s az úri murikra siető kényelmes, rugós kocsik mellett fél­ve húzódott félre a kopottas dun­nák között nyögdécselő, beteget szállító rázós parasztszekér. A jo­gos bérüket kérő parasztoknak sem jutott Í°t>b szó a durva visszautasí­tásnál, vagy az emberleien becsa­pásnáí. A milleneumi Magyarország hivalkodó pompájában tobzódó urak azonban sokkal korlátoltabbak vol­tak annál, mintsem észrevették vol­na ezeket a kiáltó ellentéteket és rádöbbentek volna az igazságra. Nem láthatták, mert nem is akar­ták látni, hogy rettenetes erő gyű­lik velük szemben; a nép ereje. Nem láthatták még az olyan, a ma­ga korában haladógondolkodású férfiak sem, mint Szakmáry Zoltán, az ,,Uri muri" hőse, aki ki akar törni o perspektivátlanságba züllött úri világból. Ujat, nagyot akart: belterjes gazdálkodás megvalósítá­sát. Sorsa természetesen csak bukás lehetett, mert azt a világot nem lehetett reformokkal megváltani, ab­ból a világból egyedül nem lehetett kiemelkedni. Szakmáry Zoltán na­gyot akart, de nem a népre támasz­kodva: csak bukás lehetett a sorsa. A lángokban álló Szakmáry-tanya­ház fénye azonban már a jövőre vetetf fényt, amelyben el kell ég­nie minden úri gonoszságnak. A filmnek nagy hibája, hogy Szakmáryban nem mutatja meg eléggé ezt a nagyot, újat akaró férfit, aki változtatni akar az el­avult termelési módokon. A filmen sokkal inkább úgy érezzük, hogy az új tervek, a belterjes gazdálkodás nagyszerű gondolata csupán az úri öt éve már! Emlékszel még rá?. Dorbézoltak a németek, „a felsőbbrendű fajnak" vitték kifelé a kenyeredet, ami sehogyse volt tiéd, mert voltak saját urald is, de mégis azt hihetted volna, hogy éhenhalsz így végül js, ha nem látod a munkásosztály győztes népének seregét közeledni, amint kinyúj ja öt éve, hogyha bizton tudtad az eszmét, amely győzni fog, lestek reád És hány hű eh-társ passzióért, Szakmáry Zoltán szere­tőjéért, Rozikáért történik. Rozika alakja maga sem az, aminek a móriczzsigmondi ábrázolást ismer­jük. A filmen inkább elzüllölt, ka­cér parasztlány, mint az a végered menyben tragikus sorsú summás­lány, aki a hozzá hasonló lányok nyomorultságából csak osztálya megtagadásával, saját maga ember­ségének feláldozásával találhatta üreg a—látszólagos felemekedést és szabadító karját feléd. boldogulásl ^bban a társadalomban. Lényeges hibái ennek a filmnek és általában tapasztalható ez az el­nagyoltság a többi alakok dhrdzo/dujhullt ki a sorból Üt%'amott. sánál is. Ugy látszik, mintha sofe"j-.s üt éve> hogy a szabadjtó. kai inkább csak az úri Magyaror- a győztes Vörös Hadsereg szág kiáltó ellentéteinek, a kezet kivezette a szabadságra ökölbeszoritó úri gondolkodásának^ börtönéből életedet, megmutatása lett volna a cél. Ej'azt mondva: Itt van, cselekedhetsz! is fontos feladat és ezt a feladatát ÉE nézd meg most boldog hazád, helyesen végezték el az „Uri mUri",s hogy hová vezet biztos Úton megfilmesítői, de ma sokkal gyöke- körülötted már a világ! rcsebben szükséges lett volna Mó-\ ricz Zsigmond mondanivalóját, S nemesi 5t év> de ötven é« száz szellemét mégjobban továbbfejleszt- év múlva se feledd, hogy mit ve, a szocialista realizmus igazi ki- 'jelentett az, hogy kitűzte it fejező módjait következetesen alkal- csillogó vörös zászlait maZ"'' ,, x. * ISztáljn serege Éljen ő hát, A szereplők játéka nyilván- ] nagy népével, a boldogok valóan a forgatókönyvhöz és a népével, s aikkor is, ha győztes rendezéshez igazodik, ezért sikkad lesz a vMág s új harcba fog, el Deák Sándor, egyébként kitűnő melynek zászlóján ez á'l már: alakítása, Szakmáry Sándor szere- Szocializmus! A szentesi „Hámán Kató" termelőcsoport tehenei és borjai is megtekinthetők a budapesti mezőgazdasági kiállításon Ma már nemcsak Csongrád megyében, de az egész országban ismerik a szentesi „Hámán Kató" termelőszövetkezeti csoportnak az állattenyésztés terén elért kiváló eredményeit. A csoport ala­kulásakor üres istállókkal kezdte munkáját, ma pedig több, mint ezer állatuk van, köztük hat tehén és hat borjú. Mintaszerűen kezelt teheneiket és borjaikat a csütörtökön megnyílt budapesti mezőgazdasági kiállításon is bemutatták. Szokolay Károly_ pében. Ezért nem tudja Mészáros Agi sem minden apró, finom színé­szi megnyilatkozása mellett is a regény valódi Rozikájá, nyújtani. 5QQQQ for|„t g Jj^gj pgfl. Képünk a termelöcsoport tehénistá Hójában készült. Tóth Pál, az or­szág le'gjobb fejögulyása, egy hónap alatt a fejési átlagot 17 literről 25 és fél literre növelte. Az úri Magyarország hiteles, reális ta ábrázolásáért, a dorbézolás és nyomor, a milliók szenvedésének és a kevesek jólétének kiáltó ellentét­ként való felsorakoztatásáért, azon­ban méltó elismerés illeti Bán Fri­gyest, c Kosuth-dijar rendezőt és Hay Gyulát, a regény filmíróját egyaránt. Mindent egybevetve, jelentős alko­tással gazdagodat( magyar filmgyár­tásunk és az „Uri muri" hozzáse­gíti dolgozóinkat fejlődésükhöz, a múlt még mélyebb gyűlöletéhez. Művészi téren is jelentős alkotás a film és alapot nyújt, hogy ezen az úton haladva a jövőben még töké­letesebb eszközökkel, a szocialista realizmus keretei közölt kaphassuk fürdő tökéletesítésére A szegedi dolgo­zók kedvenc nyári szórakozóhelye a tiszai partfürdő. Kormányzatunk le. hetővé akarja ten­ni, hogy ez a fürdő minél szebb, minél jobban felszerelt legyen, minél jobban kitudják itt pihenni a dol­gozók a munka fáradalmait. Ezért a Népjóléti Minréztérium a Szegedi Fürdők NV. részére 50 ezer forintot biztosított a part­fürdő minél tökéletesebb kiépíté. sére és felszerelésére. A tervek készülnek az összeg minél célszerűbb fehasználására klasszikusaink hiteles múltábrázolá-U bizonyos, hogy a szegedi part­sa't is. fürdő az idei nyáron még szebb (!• *•). 'lesz, mint eddig volt. „Hámán Kató" lermelácsaport szépen fejlődő borjait muta'ie be ez a felvétel. Kerékpárutakat épit a város Szeged útjai igen nagy száza­lékban úgynevezett „macskakővel" bur­koltak. Ez a nagy kövekkel kirakott úttest ájtaliában igen tartós és meg is felel ne­hezebb járművek számára, de pl. a kerékpárosoknak igen sok busz­szúságot okoz, mert nagyon rázós és igen könnyen szétrázza, idő előtt tönkreteszi a dogozóknak e fontos és igen nagy mértékben el­terjedt közlekedési eszközét. Ezen a régi panaszon kíván se. giteni Szeged város mérnöki hi­vatala. A város .több útvonalán igy elsőnek az egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító útszaka­szon, a Kossuth L. sugárúton kerékpárutat épit, A kerékpár­ujat egyelőre salakburkolatta1 látják el. A különböző városi útépítések ettől függetlenül, teljes eröve' folynak és rövidesen befejeződik a Maros-utca ujrakövezése. 19. századi ban végbemenő fórra dalmatc művészek, zeneszer­zök vérét is lángragyújtoi­iák. A század második felében öt lelkes zeneművész összefo­gott, hogy újjáteremtse az orosz zenei életet. Az orosz zene abban az időben nagy­részt nyugatról átvett, arisz­tokratikus körökben, főúri szalonokban végbemenő mu­sikálást jelenteti. Ez az öt forradalmár lelkületű zene. szerző átütő erővel küzdött az ekkori orosz zeneélet egyolda­lúsága, konzervativizmusa el­len. Vissza a néphez! — ad­ták ki a jelszót s ezzel a pro­grammal alaposan felrázták az akkori orosz kuli úr életet. A századvégi orosz művészeti előretörés felictleni.il az „ötök" érdeme, ahogy a zenetörténet számontartja ezt a forradal­már zenei kört. Az „ölök" vezére, legerőtel­jesebb egyénisége Musszorg szkij volt. Ö fogalmazta meg az „ötök" művészeti • pro grammját s ö is hajtotta vég re azt legkövetkezetesebben. „Az új orosz zene induljon ki az orosz népdal kincséből, amely még felhasználatlan. Az líj zene formája is más le­gyen, mint az eddigi volt. Nincs múlt, nincs tisztelet es hagyomány" — mondja ez a lendületes, a múlttal bátran izakitó programm. Oroszország- /[ Hovanscsina a Gördülő Opera műsorán iiemn forr ti ' ^ parpsztszármazású Musz­szorgszkij gyermekko­rában átitatódik az orosz pa­rasztság életmódjával, szoká saival, a muzsik éneke, tánca, meséje mély benyomást gya­korol rá s ez a benyomás egész, életén át benne él. A fiatal, huszonhároméves Musz­szorgszkij már ráeszmél igazi hivatására: az elnyomott orosz nép sötét drámájának zenei kifejezésére. Népdrá­mát alkotni, ez a vágya — népdrámát, amelyben a népé a főszerep, amelyben a nép szava, fájdalma, és zenéje szólal meg! Valamilyen új operastílusra, nagy, egységes drámára gondol. Drámai i menyek, párbeszédek, az orosz nép és Oroszország történeté­ből való jelenetek tűnnek fel a fiatal, katonaiskolába kény. szerített Musszorgszkij képze leiében. Népi dallamok, erő­teljes harmóniák, új hangszí. nek zúgnak fülébe. S ez a fi atalkori vizió nemsokára élő valósággá lett, megallcotja az orosz színpadi zene legna­uyobb alkotásait. 1870-ben el­készül a Godunov Borisz, 1873-ban pedig iró barátja és harcos fegyvertársa, Sztasov ötletére a Hovanscsina. usszorgszkij az első alko­tóművész. aki a nép vi­lágába igazán belelát, a nép elnyomotiságát, vágyait, örö­meit lényegéhen felismeri és müveiben « népi dallamanyon felhasználásával kifejezésre is juttatja. A Hovanscsina méltó képvi­selője Musszorgszkij művé­szetének, egyik reprezentáns alkotása a haladó orosz szín­padi kultúrának. Benne a 17. századi Oroszország képe tá rul elénk, a mű cselekménye a Sztyepán Rázin-féle job­bágyfelkelés után játszódik. Oroszország a 17- században még a feudalizmus fénykorát élte. A kegyetlen, hatalomért versengő főurak és a nagy vágyó, felfelékapaszkodó kő. zépnemesség, a bojárok prédá­ja volt az ország. Háborúk, vallási villongások, cárok és hercegek kizsákmányolása gyötörte a népet, amely ősi, öntudatlan erővel sodródott az akkori politikai áramlatok útvesztőin át újabb, fejlettebb korszakok felé. A Hovanscsi na a drámai realitás erejével jeleníti elénk a kizsákmányolt főúri vetélkedésekben eszközül odadobott orosz népet. A nép hiába vár segítséget a maga hatalmát, gazdagságát ápoló hercegtől. S amikor Ho. vánszky az alattomos bojár intrika áldozata lesz, népe egy részét a cári csapata], pusztítják el, a többieket vallási bigottizmus az önkén­tes máglyahalálba viszi. A magárahagyott nép tanácsta lan rémülete hangzik a 3. fel vonás csodálatos kórusjelene­tében. A kor annyira fonák, hogy még az alattomos-intri­kus Saklovity bojár is az igaz_ ágosabb kor. a „gazdagok és szegények által óhajtva várt új messiás" eljöveteléről éne­kel korától és önmagától meg­undorodva. A Gördülő Opera a Ma­gyar-Szovjet Barátság Hónapja kultúreseményeihez csatlakozott, amikor a Hovan­scsinát Szegedre hozta. Ki­sebb hiányosságok ellenére is az előadás jól felépített volt. Losonczy György (Hovanszky Iván), Nagypál László (Ho­vanszky Andrej), Király Sán­dor (Galiczyn) szerepeiket jól és szépen oldották meg. Tiszai Magda egyéniségének igen jól megfelelt a Már fa-szerep. IJttasy György (Dcsszifej) játéka és éneke biztos, kultu­rált és művészi voft. Tóth Lajos (Saklovity) intoná­ciói bizonytalanok voltak. Fekete Pál (írnok) túljátszot­tá szerepét. Kitűnő volt a mű­ben igen sokai szereplő népes kórus, a balettkart dicséret illeti az ízléses perzsa táncért. A rendezés hiányossága, hogii a színpadon szereplő népe' és tömegeket úgy ábrázolja, ahogy az elnyomók szeme lát­ja. A M.4 V zenekar igen gye i gén szerepelt, játéka egy gyorsan betanult mű szinte. len és bizonytalan eljátszását jelentette. A vezénylő Lukács Miklós nem tekintette szív­ügyének a zene pontos, finom kidolgozását. A Gördülő Opera a Hovan­scsina-játékkal egyelőre be. fejezte szegedi vendégszerep­léseit. Munkájának, művészi eredményeinek ' kiértékelésére mén érünk. Király József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom