Délmagyarország, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-11 / 60. szám

Szombat. 1950. mirefut 11. 5 „A mi feladatunk, hogy ápoljuk a népek közötti barátságot és ezen belül a magyar és szovjet nép barátságát" — mondotta Kazmín elvtárs, a Pjatnyickij-együttes vezetője Már korán délelölt a szegedi dolgozók sokasága lepte el a nagyállomás perronját, de sokan várakoztak kint az utcán is. Az állomás épülefét vörös és nemzetiszínű lobogók, Sztálin és Rákosi elvtársak arcképei díszítették, hogy méltóképpen fogadják szovjet vendégeinket, a „Pjatnyickij" orosz népi énekegyüttes tagjait. Különösen lelkes, izgatott várakozás futott át a tömegen, amikor fél 11 óra körül feltűnt a szovjet vendégeket hozó vasúti szerelvény eleje. Felcsendült a Rendőrzenekar hangszerein a szovjet, majd a magyar himnusz, miközben a vonat befutott az állomásra. Sorra dám arcok tekintettek mindenütt feléjük. Rövidesen egy-egy friss csokor ibolya volt minden szovjet vendég kezében: a dohánygyári dolgozók szeretetének apró megnyilvánulásaként. Az edőkészítőüzem munká9női szálltak le a vendégek a kocsikból majd a lelkes éljenzés után elsőnek az MDP Szegedi Pártbizottsága nevében Pamuk István elvtárs üdvözölte őket. — Most a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjában —, amely egybeesik a Szovjetunió és Magyarország közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének második évfordui-ójával — Szeged dolgozói fokozott érdeklődéssel fordulnak o szovjet kulfúrküldöttség felé. — mondotta Pamitk elvtárs. Szeged dolgozói látják a nagy példát, a szocializmus, kommunizmus építésében a szovjet államot, amely szüntelenül emeli dolgozóinak jólétét. Népünk és ezen belül Szeged dolgozói látják a szovjet nép törhetetlen, széttéphetetlen egységét, mellyel felsorakozik a szovjet állam, a Bolsevik Párt, a világ haladó emberisége nagy vezetőjének. példaképének, Sztálin elvtársnak magasraemelt, győzelmes zászlaja mögé. — Éljen Sztálin! Sztálin — Ráícosi! Szovjet-magyar barátság! — hangzott hosszan az éljenzés ezekre a szavakra. A meleg fogadtatásra az énekegyüttes nevében Ka zm i n elvtárs válaszolt: — A mi feladatunk, — mondotta a többi közöft — hogy ápoljuk a ncpek közötti barátságot és ezen belül a szovjef és magyar nép barátságát. Ezt a feladatot ránk a • Szovjetunió kormánya bízta és igyekszünk becsülettel ennék a feladatnak megfelelni. Ujabb lelkes éljenzés (őrt ki Ka;~ min elvtárs szavai után, de különösen hangos éljenzés és taps zúgott végig az állomáson, amikor Klodjim énekesnő magyarul kiáltotta: — Éljen a magyar-szovjet barátság! Éljen Rákosi Mátyás! El jen a nagy Sztálin! Ezután egyszerre csak megmozdult az ünneplők lelkes sorfala és fehéringes úttörő fiúk és lányok futottefíc elő, s valósággal megró hanták az örömmel mosolygó szovje/ vendégeket. Mindegyik kis úttörő kezében piros szál virág volt s ezt n/tujtották át a vendégeknek szeretetük jeléül. Az úttörők ked ves megnyilatkozása után sorra lépték elő a szegedi üzemek Wüldöttei és szebbnél-szebb ajándékokkal fejezték ki hálájukat a Szovjetunió iránt. ..Forró szeretetei adjuk..." — „A legmelegebb szeretettel nyujtjuk át" hangzottak a szavak, amelyek mindegyike valóban Szeged dolgozóiaa'k legmélyebb szeretetét fejezték ki. Az Internacionálé zárta, be a fogadási ünnepséget, majd a szovjet énekegyüttes tagjai a város megtekintésére és több szegedi üzem meglátogatására indultak él. A Dohánygyárban már az udvaron várta a szovjet vendégeket a munkások küi döttsése. Alig szálltak ki az autóbuszból a „Pjatnyickij" együttes tagjai, máris nagy piros szeg-fücsokrokka! ajándékozták meg őket. Az üzem minden, egyes termében megállt néhány percre a munka, amint beléptek. — Szovjet-magyar barátság! — csattant fel a káltás a lelkes tapsok közepette. Mosolygó, vibüszkén mutatták a Sztálin elv társ 70. születésnapjára készített „Sztálin-fát", amely még most is dísze nemcsak az előkészítő résznek, de az egész üzemnek. — Ennek a magunk Által készített fának mind a hetven piros virága, a Sztálin elvtárs és aprólékosan érdeklődtek murilou módszere iránt, majd szinte mindannyian meleg baráti együttérzéssel kezet szorítottak vele, további sok sikert kívánva munkájához. Kedves jelenet játszódott le a gyár napközi otthonában. A gye rekek harsány „Előre" köszöntéssel üdvözölték a vendégeket Egy pillanat és már meg is in dult a barátkozás. A kis Móricz Józsika még egy csokrot is ka pott, de sehogyan se tudta meg érteni, hogy a Nádja néni, aki nek otthon, a Szovjetunióban hasonló korú kisfia van, miért nem ül le vele ebédelni az apró asztalkához... Az új kultúrteremben majd• nem táncraperdültek a vendégek s felzúgott a taps, amikor Szekeres János elvtárs, üzemi párt titkár pár szóban elmondotta hogy ezt is a nagy Szovjetuniónak köszönhetik. Hol volt a mun kás a felszabadulás előtt attól hogy kulturterme legyen?! A Texiilkomhináihan is hosszasan időztek a szovje! vendégek. Boldogan mutatták a kombinát munkásai és munkás női a Szovejtunióból kapott nagyszerű gépeket. Az együttes tagjai nagy érdeklődéssel tanulmányozták a gépek működését a kombinát dolgozóinak napi munkáját, munkakörülményeit. Az- egyik gépnél kis füzet ke a Szovjetunió iránti hálánkat akarja kifejezni, — magyarázták — A 32 bimbó pedig a éves Szovjet Hadsereg je.képe. A lelkesedésben nem volt különbség egyetlen üzemrészben sem. Mindenütt egyforma nagy örömmel fogadták őket s néhány közvetlen szóval is ktfejezesre rült elő. — Mindig emlékezni szerelnék erre a napra, — mondották a gé'pné. dolgozók s Zaharov elv társ, a Sztálin-díjas müvés: megértette kívánságukat. „Sok sikert kívánunk az üzem további munkájához" — írta ezt a mondatot a füzetbe s utána juttatták irántuk és rajtuk keresztül is a nagy Szovjetunió iránt érzett mély szeretetüket. A Gyufagyár kapuja fölé orosznyelvü feliratot készítettek a munkások: „Üdvözöljük szovjet vendégeinkel!" Benn a gyárban leírhatatlan lelkesedés, örömtől csillogó szemek fogadták a vendégeket. Igen nagy érdeklődéssel tanulmányozták végig a gyárat, különösen érdeklődtek a munkaverseny. a Sztahánov-mozgalom iránt. Dénesné elvtársnőtől, a gyár egyik sztahánovistájától sorra írták alá nevüket az együttes vüághírű vezetői. Előadás a Nemxeti Sxinháxban Zsúfolásig megtöltötték a szegedi dolgozók pénteken- este a Nemzeti Színház nézőterét. Fergeteges taps fogadott minden egyes műsorszámot és alig akarták leengedni a színpadról a táncosokat, énekeseket, zené szeket. A szegedi dolgozók háláját a pompás előadásért Salamon elvtárs, a Magyar-Szovjet Társaság szegedi titkára fejezte ki. A SZOVJET KÉPZŐMŰVÉSZÉT A MAGYAR FESTŐK PÉLDAKÉPE A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja dolgozó népünknek felmérhetetlen kincseket adott. Még közelebbről megismerhettük a szovjet nép csodálatos alkotásait, megismerhettünk ismét számos kitűnő szovjet embert, sztahánovistát, írót, művészt, tudóst. A szovjet emberek Budapesten éppen úgy, mint vidéken az üzemekben, a színházakban, az egyetemeken számos előadást tartottak, ahol jó szívvel, bőkezűen adták át a magyar dolgozó népnek tapasztalataikat. A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja keretében nagysikerű előadást tartott Alekszander Ivanovics Zamuskin, a moszkvai Tretyakov képtár igazgatója a képzőművészet időszerű kérdéseiről. Építő kritikája a magyar festészet és szobrászat követendő útját jelölte meg. Képünkön Zamuskin mellett balról Ek Sándor és Bernáth Aurél a Képzőművészeti Főiskola tanárai, jobboldalt pedig Bortnyik Sándor, a főiskola rektora foglalnak helyet. Zamuskin elvtárs tapasztalatait a nagy Szovjetúnió eredményeiből merítette. Ott, ahol minden út nyitva áll a dolgozók előtt. A művészetbe, így a festészetbe is a város és falu dolgozó tömegeit egyaránt belevonják. Nemcsak mint műélvezöket, hanem mint műalkotókat is. Képünkön a „Milliomos kolhoz" kollektív gazdaság festészeti iskoláját látjuk. A kolhozparasztok gyermekei szakképzett tanár irányításával készítik a szabadban rajzaikat. Irodalmi ankétok, előadások a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja alkalmából A Magyar-Szovjet Bará'ság Hónap^r alkalmából országszerte Irodalmi előadásokon és ankétokon ismertetjk a szovjet szépirodalom remekeit. Miskolcon Barabás Tibor tartott e'őadást Iljin: „A nagy fu. tószalag" című regényéről'. Előadásában szembeállította az imperialista államok hanya ló, népellenes, pesszimista művészetét és irodalmát a Szovjetunió szocialista, realista, igazj hazafi, ságra és hősiességre nevelő s a népet szolgáló kultúrájával. A vita során felszólal"; Kovács Endre, a nagymiskolci pártbizottság tagja. Követendő példaképpen állította a dolgozók elé a könyvben leírt szocialista lendületet és munkaversenyt. Hajdit.Bihar megyében is nagy érdeklődés nyilvánult meg az irodalmi előadások iránt. Hajdúböszörményben kétezren, Hajdúszoboszlón ezren, Kábán, és Hajduhadházán 5—600-an vettek részt az irodalmi ankéton. A pécsi Batsányi János-társaság a mecseki üdülőszállóba beutalt élmunkások és kiváló munkások tiszteletére rendezett irodalmi estet. A műsor befejeztével a jelenlévő írók és a hallgatók között termékeny vita alakult ki. A diósgyör-vasgyári munkás irodalmi kör a közeljövőben irodalmi antológiát ad ki. Az atológia az irodalmi körbe tömörült munkásírók novelláit, verseit és egyfelvonásos színművein tartalmazza. — A Magyar Dolgozók Pártja a nép nevében azt a feladatot, bízta ránk, a Magyar-Szovjet Társaságra, hogy az eddiginél is alaposabban ismertessük meg a Szovjetuniót, minden eddigi eredményeink zálogát. A szovjef művészet képviselői hozzásegíte nek feladatunk elvégzéséhez. A szovjet művészet a néphez szól a nép hangján, hősiességet, önzetlenséget, forradalmiságot önt a tömegekbe és megmutatja, hogy csak szocialista nép tud harcolni a milliók békéjéért. Ezért haladunk mi is szeretett Rákosi elvtársunk vezetésével a szocializmus útján. Salamon elvtárs szavait sűrűn szakította meg a dolgozók éljenzése. Felállva, hosszú percekig éltették Sztálin és Rákosi elvtársakat, a Szovjetuniót és a Magyar Dolgozók Pártját. , A Pjatnyickij népi együttes műsora — amelynek ismert etésére még visszatérünk — hosszú ideig emlékezetes, felejthetetlen élménye marad Szeged dolgozóinak.