Délmagyarország, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-11 / 60. szám

2 Szombat, 1950. márdu* II* A munkásság sztrájkol9 a katonák szökdösnek Tito Jugoszláviájában A „Szocialista. Jugoszláviáért" című lap beszámol arról, milyen borzalmas terrorral igyekeznek Titoók meghosszabbítani ural­mukat. késleltetni bukásukat. A letartóztatottak már nem férnek el a börtönökben. A Tito-banda az angol-amerikai imperialisták parancsára előkészíti az utat a kizsákmányoló osztályoknak, hogy visszkapják háború előtti szerepüket. Ezért adtak Titoék az úgynevezett „választások" előtt szavazati jogot mintegy 135.000 közismerten népel'.enes személynek é3 bocsátottak sza­badon több mint 7000 népellenes bűnöst. A Tito ellemi küzdelem formái: sztrájkok, a kényszermunka meg­tagadása, menekülés a bányák ból, szabótázscselelemények. Nö­vekszik az elégedetlenség a had­seregben is. A belgrádi fasiszta k'ikk csaknem milliós hadsere­get tart fegyverben, de a jugo­szláv tisztek és katonák egyre jobban látják, hogy az imperia<­listák az> ágyútölielék szerepét szánják nekik. Gyakoriak a szö­kések. Parisból jelentik, hogy a jugo­Bzláv hadsereg egyik volt pa­rancsnoka, Jole Markovics meg tudott szökni egy fogolycsapat­ból, amely montenegrói börtöné­ből ismeretlen hely felé ment. Markovics leírja a titóista bör­tönökben uralkodó szörnyű hely­zetet. A cellák teljesen sötétek, nedvesek és piszkosak. A foglyok sohasem jutottak friss levegő höz. Még a legsúlyosabb, beteg­ség esetén sem részesültek orvo­si kezelésben. A fegyőrök ellop­ták személyes tárgyaikat ésmeg­3 tiltották, hogy mosakodjanak és fehérneműiket kimossák. Napi táplálékuk 150—200 gramm ku­koricakenyér és egy csajka leves volt. Markovics név szerint meg­nevezett több kommunista veze­tőt, akiket ezekben a börtönök­ben kínoztak vagy maköltek. Sztálin elvtárs távirata Groza miniszterelnökhöz Sztálin generalisszimusz a következő táviratot intézte Grú­zához, a Román Népköztársaság minisztertanácsának elnökéhez: „Elnök Ur, kérem, fogadja köszönetemet a jókívánságokért, amelyeket a szovjet-román barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés aláírásának második évfordulója alkalmából hozzám intézett. Meg győződésem, hogy ez a szerződés a jövőben is szolgálni fogja az országunk népei között fennálló szövetség és barátság megerő í tését. Kérem, fogadja részemről is a legjobb kívánságokat, mind saját maga, mind a Román Nép­köztársaság kormánya számára." Győzelemmel végződött 80.000 amerikai antracit-bányász bérharca is 80.000 amerikai antraedtbán yász bérharca győzelemmel vég­ződött Washingtonban aláírták az új kollektív szerződéit, mely a barnaszénbányászokhoz hasonló munkabér emelést és munkafel­tételeket ad az antracitbányászoknak is. Már egymillió dolgozó sztrájkol Franciaországban 11 Szovjetunió válasza az US11, Nagybritannia és Franciaország kormányának a Duna-kérdésben Mint ismeretes, 1948 július­augusztusában Belgrádban ülése, zett az a konferencia, amelyet a külügyminiszterek itianácsa 1946 december 12-i határozata értel­mében a dunai hajózásra vonat­kozó egyezmény kidolgozása cél. jából hívták össze. A konferenci­ón a Szovjetunió és a dunamenti államok, valamint az USA, An­glia és Franciaország képviselő', veitek részt. A konferencia egyezményt dolgozott (ki az 1921. évi párisi dunai egyezmény he­heiyett, melyet a versaillesi szer­ződés alapján a Szovjetunió rész­vétele nélkül és a dunai igazga­tási szervekben dönltő befolyást juttatott a nem dunai Angliának és Franciaországnak. Az 1948. évi egyezmény ki­küszöbölte ezt az igazságta­lanságot és teljesen helyreál­lította a dunai államok szu­verenitását a dunai igazgatás tekintetében, aminek következtében az USA, Anglia és Franciaország lemon­dott az egyezményhez való csat­lakozásról. Az életbelépett egyezménnyel és azza] kapcsolatban, hogy 1949 novemberében összehívták az egyezménynek megfelelően létesí. tett dunai bizottság első ülés­szakát, az USA, Anglia ós Fran­ciaország kormányai jegyzéket intéztek a szovjet kormányhoz, Felkészülten várja Sándorfalva Szabó Pált Egyre mélyebb az a kapcsolat, amely kiépül dolgozó népünk és írói között. Az igazi magyar író, aki a letűnt rendszerben sem adta el magát csillogó Judás­pénzért, értékelte és becsülte a a nép szeretetét. A ma írója pé­ti ig egyenesen érte van, érte dol­gozik. Tolla nyomán a nép élete elevenedik meg, vetítödik ki mű­vészi formában, hogy hirdesse szerte a világon népe életét, al­kotó készségét ^ A r.ép és az író találkozására készül Sándorfalva dolgozó pa­rasztsásra Ls. Csütörtökön este Szabó Pál, a Talpalatnyi föld nagysikerű: mgyar film szerzője és megannyi regény írója talál­kozik a falu dolgozóival, hogy előadásán keresztül ismertesse irodalmi életünk legidőszerűbb kérdéseit hallgatósága előtt. Sza­bó Pál előadását a Magyar-Szov­jet Társaság könyvkiállítással kapcsolja egybe. Kedden délelőtt a kiállítás anyaga már meg is érkezett Sándorfalvára és az MSzT aktívája hozzákezdett a kiállítás megrendezéséhez. Ugy a könyvkiállítás, mint Szabó Pál előadása, a község szépen feldí­szített nagytermében kerül meg­rendezésre. A tömegszervezetek már megtettek minden előkészü­letet arra, hogy Szabó Pál elő­adása és a könyvkiállítás emlé­kezetes eseményévé váljék úgy az írónak, mint a falu dolgozó parasztságának. 0 vegyipari szakszervezetek konferenciája elősegíti vegyiparunk termeiésének emelkedését Vegyiiparunk az ötéves terv folyamán jelentős szervezeti vál­tozáson megy út annyira, hogy termetese 1954-ben nemzetgaz­daságunk csaknem minden ága­zatának vegyitermék szükségle­tét ki tudja már elégíteni. Igy a mezőgazdaságot több, mint négyszerannyi műtrágyával lát­juk el, mint az első esztendőben és ellátjuk nehéziparunkat a je­lenlegi kétszeresése emelkedő oxigénszükségletét, valamint a mezőgazdaság és közlekedés tel­jes motorhajtó-anyag- és kenö­anyagsZükségletét. Szervetlen vegyiparunk ter melékenysége ötéves tervünk fo­lyamán 85 százalékkal növekszik. Gyógyszeriparunk termelékeny­sége mintegy 50 százalékkal nő. Az olajsajtoló ipar termelékeny­sége ötéves tervünk folyahián több, mint 100 százalékkal emel­kedik. Ot év alatt műanyag­gyártásunk is jeüentős fejlődé­sen megy keresztül. Bizonyos, hogy a vegyipari szakszervezetek nemzetközi szö­vetségének alakuló konferenciá­jára érkező külföldi vendégeink­től, különösen a kiváló szovjet vegyipari dolgozóktól úgy a konferencián, mint az azt köve­tő gyárlátogatásoknál nagyon sok értékes tapasztalatot szerez­hetünk. amelyben kijelentették, hogy nem ismerik el sem az 1948. évi du­nai egyezményt, sem pedig az ezen egyezmény alapján létesített dunai bizottság joghatóságát és továbbra is az 1921-es egyez­ményt tekintik érvényesnek. A jegyzékek ugyancsak minden ala­pot nélkülöző kijelentést tartal­maznak arról, hogy az 1948. évi egyezmény állítólag megszegi azokat a hagyományokat, ame­lyek több mint száz év óta irá­nyítják a nemzetközi folyami ha. józásfc és nem felel meg a Ro­mániával, Bulgáriával és Ma­gyarországgal kötött békeszerző­dés előírásainak. I Az USA, Anglia és Franciaor­szág kormányainak álláspontjá­hoz Belgium, Olaszország és Gö­rögország kormányai is csatla­koztak és hasonló jegyzéket in­téztek a szovjet kormányhoz. A szovjet kormány március 1-én válaszjegyzéket jutta­tott el az USA, Anglia és Franciaország kormányaihoz. A szovjet kormány jegyzékeiben rámutat, hogy a három állam jegyzékében foglalt érveket kép­viselőik már felhozták az 1948. évi belgrádi konferencián, azon­ban a dunai államok képviselői elutasították ezekdt. A Szovjet­unió kormányának jegyzékei azt is megállapítják, hogy az 1948. évi egyezmény, amelyet a kon­ferencián résztvevő dunamenti ál­lamok egyhangúlag fogaditak cl, teljes mértekben megfelel az 1947. évi békeszerződések előírásainak cs biztosítja mind a dunai hajózás sza- ' badságát, mind a dunai ál­lamok szuverenitását és ér­vényesíti azt az általánosan elismert szabályt, hogv a nemzetközi folyamok hajó­zásának joga csak a part­menti államokat illeti meg és ez a szabályozás közös meg­állapodásuk alapján valósul meg. A szovjet kormánynak a belga, olasz és görög kormányokhoz in­tézett válaszjegyzékei rámutat­nak, hogy miután a külügymi­niszterek tanácsa 1946. évi de­cember 12-i határozata értelmé­ben Belgiumot, Olaszországot és Görögországot nem vonták be a dunai konferenciába, a szovjet kormány nem tartja lehetséges­nek, hogy belemenjen a fent em­lített három állam kijelntései­nek megvitatásába, amely kije­lentések az 1948. évi egyezmény és a dunai bizottság joghatósága ellen irányulnak. A nagy franciaországi sztrájk­hullám még jobban kiterjedt. Sa­Int Nazaireből, g nagy atlantióce" áni kikötővárosból jelen fik, hogy a városban 13 ezer vasas és 1200 építimunkás csatlakozott n sztrájk­hoz. Országos viszonylatban a sztrájkoló vasmunkások száma 600 ezer. az összes sztrájkoló dol­gozók száma egymilliót tesz ki. A páriskörnyéki villanytelepek és gázművek dolgozói nem tettek eleget a mozgósító parancsnak cs a hatóságok megfélemlítő in­tézkedései ellenére is százszáza­lékosan résztvesznek a sztrájkok­ban. Parisban teljesen megszűnt a a gázszolgáktatás. A nagy vidéki városokban leálltak n villamosok éa az elektromos energiával dol­gozó üzemek kénytelenek voltak bezárni kapuikat még akkor is. ha az otf dolgozó munkások ed­dig nem vettek részt a sztrájkok­ban. Párisban a közlekedési sztrájk a kormány sztrájktörő manőverei és néhány áruló szociáldemokra­ta szakszervezett vehető kísértetei ellenére is változatlanul tart. Egyre jobban terjed a biztosító társaságok és társadalombiztosító intézeti alkalmazottak mozgalmai is. Sztrájkba léptek a repülőterek dolgozói, megállt az élet az észak* afrikai légipályaudvarokon. A középfranciaországi nagy ve­gyi üzemek. mint például Cler­mont Ferrandhan a Michelin­gyár, szintén áll. A francia autó* ipar legnagyobb üzeme, a Rene­ult továbbra sem dolgozik és a két nagy vidéki autógyár: a Pe­geot" és a Ford-gyár lg teljesen megbénult. Az észak franciaorszá­gi sztrájkolok száma elérte q •százharmincezret. A szénbányák­ban most folynak a szavazások a munka beszüntetésére vonatkozó­lag. A szavazás eredményét szom­batra várják. Nagy felháborodás Párisban a nyugatnémet bábkormány „egyesítési66 javaslata miatt Adenauer nyugatnémet bábkan" collár sajtónyilatkozata, amelyben Franciaország és Nyugat-Német­ország politikai és gazdasági egyesítését javasolja a Saai-vidék Németországhoz való visszacsa­tolása után. párisi haladó politi­kai körökben nagy felháborodást keltett. Hangsúlyozzák, hogy Ade­nauer osak azért tehetett ilyen nyilatkozatot. mert az USA. amely már hosszabb ideje vezető szere­pet szánt Nyugat'Németorszáq­nak eqy elképzelt nyugateurópai koalícióban „jó szemmel nézi" Adenauernek ilyen megnyilatkozá­sát. A ..Humanité" leszögezte, hogy a brit kormány is nagyon komo­lyan veszi Adenauer javaslatát és Bevin Schumannral erről tárgyal Londonban. Ha a francia kormány belemenne ebbe, cz azt jelentené, hogy Franciaország ogves veze­tőit — mint. a német megszállás idején — a Szovjetunió és saját népe ellen érzett gyűlöletet ha jtani a liitlerszeltemű francia-német együttműködés felé. Ugyanakkor Nyugat-Németországban a Kom­munista Párt leszögezi, hogy a francia kormány és n saarvidéki szeparatista kormány között kötött egyezményt" a német munkásság sohasem fogja elismerni, mert azt a Szovjetúnió és a német nép nélkül kötötték. Míg a francia és a német nép érdekelt egyaránt semmibtvevő érdtkelt egyaránt semmibevevő brit hatóságok rendeletére foly­tatják a Wjrtesfadt-Salzgitter vá. rosban lévő kohóművek leszerelé­sét a német munkásság elkesere­dett tiltakozása ellenére. A brit katonaság parancsot kapott, hogy ..szükség esetén" tüzeljen a német tüntetőkre. Ugyanakkor az edisószászországl gyűlés egyhangú tiltakozását je­lentette be Bobért Labmann kom­munista képviselő törvényteleni letartóztatása elten. Hétféle kényszermunka az Egyesült Államokban Az elmúlt hét végén az ENSz előtt részleteket tártak fel az amerikai kényszermunkáról. Az „Emberi Jogok Védelmére Ala­kult Nemzetközi L'ga" jelentést nyújtott be az FjMSz rabszolga­viszonyokat vizsgáló bizottságá­nak, amelyben megállapította, hogy az 'Egyesült Államokban még mindig legkevesebb hét formája létezik a kényszermun­kának, annak ellenére, hogy 1865-ben „eltörölték" a rabszol­gaságot. A kényszermunka különböző fajtái magukban foglalják az adósság megfizetéséért végzett kényszermunkát és bizonyos ese­tekben a nyilt rabszolgaságot. Mindezek a déli államokban a legáltalánosabbak. A kényszermunka második faj­tája a külföldiek munkaszerző­dése és a bevándorlók kizsákmá­nyolása. Kényszermunka létezik továbbá sok börtönben. Negyed­szer: a bolondokházában a mun­ka gyakran kényszermunka és nem jár érte fizetés. Ötödször: a háború alatt kizsákmányolták az idegeneket, hatodszor: az in­dián törzsek kizsákmányolása. Végül a Taft-Hartley-törvény­olyan cikkelyeket tartalmaz, amelyek kiszolgáltatják a mun­kásokat a teljes kizsákmányo­lásnak. A jelentés a kényszermunka valamennyi alakjára konkrét példákat hoz fel. A Magyar Szovjet Társaság közelebb visz célodhoz- Ha ismered a szocialista ember életét, könnyebben közelited meg magad is a szocialista embertípust.

Next

/
Oldalképek
Tartalom