Délmagyarország, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-05 / 55. szám

Ma szovjet könyvvásár Szegeden VII. ÉVF. 55. SZAM. ARA 50 FILLÉR. VASÁRNAP. 1950. MÁRCIUS 5. Erősítsük népnevelőmunkánk harcos, kritikai jellegét! n ákosl elvtárs referátuma, a i Központi Vezetőség február 10-i határozata fordulópontot jer lent Pátiunk fejlődésében. A pártmunka minőségi fejlesztésé­nek olyan új szakaszát nyitja meg. melynek eredményeképpen Pártunk ereje, vezetőszerepe, a dolgozó tö­megekkel való elszakíthatatlan kapcsolata még jobban megszilár­dul, jelentékenyen megnövekszik. A Központi Vezetőség határoza­tának végrehajtása egyet jelent azzail, hogy erősítjük és általános­sá tesszük a pártszerű kritikát és önkritikát, a pártonbelüli demo­kráciát megjavítjuk, magasabb színvonalra emeljük a tömegek kö­zött folyó rendszeres, szívós, poli­tikai felvilágosító, nevelő munkát. A népnevelő munka, a pártagi­táció, közvetlen. mindennapos kapcsolatot jelent a dolgozó tö­megekkel. Döntő előfeltételét te­rem-1 meg annak, hogy Pártunk valóban betölthesse élcsapat sze­repét. a munkásosztálynak, dolgo­zó népünknek, egész nemzetünk­nek harcedzett, öntudatos forradal­mi vezetője lehessen. Sztálin elvtárs a helyes bolse­vik vezetésről szólva három felté­telről beszélt; „Először, meg 'kell találni a kérdés helyes megoldását, o he­lyes megoldást pedig lehetetlen megtalálni a tömeg tapasztala­tának számbavétele nélkül, mert a tömeg próbálja ki saját bő­rén vezetésünk eredményeit; másodszor, meg kell szervez, ni a helyes döntés végrehajtá­sát, ami azonban lehetetlen a tömegek részéről jövő közvet­len segitség nélkül; harmadszor, meg kell szer­vezni a döntés végrehajtásának ellenőrzését, ami megint csak lehetetlen a tömegeik részéről jövő közvetlen segítség nél­kül." A vezetésnek mindhárom sztá­lini alapfeltétele csakis a tömegekkel váltó köizvetlen kap­csolat állandó, tudatos erősítése úlján valósítható meg. Olyan fel­adat ez. amelyet a dolgozók mil­liói között folytatott politikai fel­Világosító és nevelő munka meg­javításával, magasszínvonalu pro­paganda- és agitációs tevékeny­ségünkkel tudunk csak biztosí­tani. Központi Vezetőségünk határo­zatának végrehajtása népnevelő munkánk területén azt jelenti, hogy az eddiginél szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a töme­gekkel, kiküszöböljük a sablonos­ságot, a mehanikus vonásokat agi­tációnkbói. konkréttá, harcossá tesszük azt, ugyanakkor növeljük készségünket, hogy a tömegek sza­vát meghallgassuk, hogy a veze­tők tapasztalatát kiegészítsük „a pár beli tömegek tapasztalatával, a dolgozók tapasztalatával. az úgynevezett „kisemberek" tapasz­tatetával." Tanítanunk kell tehát a tömegeke: és ugyanakkor tanul­dí is kell tőlük. Nem új. ismeret­len feladat ez számunkra. Taníta­ni és nevelni a tömegeket — a marxista-leninista párt állandó kö. telessé ge. „Csak magunkat ámítanák, szemünket hunynák be óriást jeladataink előtt, leszűkítenénk ezeket a jeladatokat. — hogy­ha elfelejtenénk a. különbséget az élcsapat és az élcsapat felé vonzódó tömegek között, hogy­ha elfelejtenek az élcsapatnak azt 0.2 állandó kötelességét, hogy mind szélesebb és széle­sebb réteget emeljünk fel erre az élcsapat színvonalra". IJ ogyan nevelje és tanítsa a n Párt a tömegeket? Egész párttevékenységünk, minden egyes párttagunk tevékenysége ezt a céif kell szolgálja. Minden egyes kommunistán;k — elsősorban a kommunis a nép­nevelőnek — el kell sajátítania azt a képességet, hogy megmagyaráz­za a Párt célkitűzését és határo­zatait. a Párt politikáját. hogy ennek szellemében nevelje a dol­gozókat, mozgósítsa népünket a Párt és kormány határozatainak végrehajtására. Minden egyes kommunistának — elsősorban a kommunista népne­velőnek — el kell sgjá ítsnia azt a képességét, hogy felfigyeljen a tömegek hangjára. alko;ó kezde­ményezéseire, hogy meglássa az újat a dolgozók hétköznapi mun­káiéban. közvetítse a tömegek hangulatát, véleményét, tapaszta­latait a vezetés, a Párt felé. Le­gyen a kommunista népnevelő a saját munkaterületén öntudatos vezetője a dolgozóknak, olyan ve­zető. aki egyesíti a vezetés és a vezetettek tapasztalatait, olyan ve­zető. akt nem meghátrál, hanem úrrá lesz a nehézségeken. Az egy­szerű emberek, elsősorban a kom­munista párttag, a kommunista népnevelő munkáján, magatartá­sán keresztül ismerik és ítélik meg magát a Pártot is. A kom­munista népnevelő a Pártot kép­viseli. Egész magatartása. egész tevékenysége Rákosi elvtárs taní­tásából kell kiinduljon: ,.A kom­munista öntudatos, odaadó, sze­rény. munkása pártjának, osztá­lyának, egész dolgozó népének". Jellemzője a szó és tett azonossá­ga. Szavainak meggyőző erejét a példamutatás meggyőző erejével támasztja alá, élenjár a termelés­ben. megszemélyesítője az újtipu­sú, a kommunista ember magatar tásának. A népnevelő nem paran csolgatással, — hanem mindenek­előtt meggyőzéssel, nem sablonos, általánosságban mozgó üres szóla­mok hangoztatásával — hanem e legkézenfekvőbb helyi, sajátos, konkrét példák és a példamuta' tás erejével vezeti és mozgósít jí a dolgozókat a szocializmus építé­sére. A kommunista népnevelő és M a tömegek kapcsolatát a kölcsönös bizalom jellemzi. Ez a feltétele annak, hogv Rákosi elv társ útmutatását követve „mé­lyebbre eresszük gyökereinket a tömegekbe", ez a feltétele annak hogy a kommunista népnevelő a dolgozók szeretetének, megbecsü­lésének középpontjában álljon, te­kintélye és becsülete legyen a dol gozók előtt, akik hallgatnak rá és önként követik útmutatásait. A népnevelő munka tekintélyét, a kommunista népnevelők tekin­télyét, a dolgozók feléjük irányuló .bizalmát elsősorban és alapvetően az biztosítja, hogy egész magatar­tásukat és tevékenységüket a párt­szerű kritika és önkritika szeli me hatja át. Olyan emberek le­gyenek az üzemek és falvak nép­nevelői. akikhez minden dolgozó teljes bizalommal fordul, akikről tudják, hogy minden helyzetben, minden körülmények között és mindenkivel szemben kommunista szenvedélyességgel és pártszerű séggel harcolnak az igaz ügyért. A kommunista népnevelő nem rejti véka alá véleményét. Kemé nven fellép a hanyag, vagy fele­lőtlenül termelő munkással szem ben. aki dolgozó társait, a mun kásoszfályt károsítja meg. Kipel­lengérezi a hamis önteltséget, a politikai és szakmai képzés Iránti közömbösséget. a kényelmesség, vagy liberalizmus megnyilvánulá sait. Leleplezi és gúny tárgyává teszi a maradiságot, a régihez va ló csökönyös ragaszkodást, de ugyanilyen kíméletlen élességgel harcol a bürokratizmus, a vég­rehajtás és vezetés hibái ellen. Személyekre való tekinte' nélkül kíméletlen bírálat tárgyává teszi — felfelé é's lefelé egyaránt — a munka minden hiányosságát, mindazt, ami hátráltatja, gyengíti a Párt, a szocializmus építésének munkáját. Példát mutat a kritika­önkritika fegyverének pár'szerű alkalmazásában, nem fél leleplezni és kíméletlen bírálat tárgyává ten­ni saját gyengeségeit. Hibáinak nyílt feltárásával és kiküszöbölé­sével kritikára és önkritikára ne­veli a dolgozókat. A kommunista népnevelő egész " tevékenységét a dolgozó nép. a haza, a Párt, a Szovjetunió iránti szeretet és az ellenség gyű­lölete hatja át. Szenvedélyesen harcol a nép ellenségei é's minden ellenséges befolyás, a burzsoá na­cionalizmus, sovinizmus, antiszemi­tizmus. szovje'ellenesség, a kispol­gári ingadozás, a pártszerűtlenség, a gondolkozásban meglévő burzsoá maradványok ellen. Harcol min­den ellen, ami régi, de épp ilyen szenyedélyességgel harcol az új­ért. n haladóért. Felszínre hozza é's felkarolja a dolgozók kezdemé­nyezéseit, a cozitiv példák soka­ságával erősít1 és segíti elő fejlő­désünk-e', mintakénül állítja a ter­melésben élenjárókat, ismerteti és általánosítja az új munkamódsze­reket. n Szovjetunió éleniáró ta­nssztalatainak alkalmazásával és elterjesztésével felszabadi'.is a ter­melésben, a technikában és az em­berekben lévő rejtett tartalékokat. A kommunista népnevelő pél­daképe a szovjet agitátor, ald ma­. A Szovjetunió minisztertanácsának határozata az 1949 évi tudományos kutatásokért és találmányokért adományozott Sztálin-dijak odaítéléséről Nyilvánosságra hoztálk a Szov­jetunió minisztertanácsának ha­tározatát az 1949. évi tudomá­nyos kutatásokért és találmányo­kért adományozott Sztálin-díjak odaítéléséről. A fizika, matematika, technika, vegyészet, földrajz, biológia, me­zőgazdaság, orvostudomány és a többi tudományág területén elért eredményekért 10 elsőfokozatú dijat osztot­tak ki egyenként 200.000 ru­bel értékben. Továbbá kiosz­tottak 9 második díjat, egyenként 100.000 rubel ér­tékben és hét harmadik dí­jat egyenként 50.000 rubel értékben. A termelési munka terén elé.rl kiváló találmányokért és a ter­melési módszerek tökéletesítése 'erén elért eredményekért 10 el­ső fokozatú díjat osztottak ki, egyenként 150.000 rubel érték­ben, 46 második díjat egyenként 100.000 rubel értékben és 175 harmadik díjat, egyenként 50.000 rubel értékben. A Sztálin-díj elsS fokozatát kapta a két neves asztrofizikus: Viktor Ambarcumjan professzor és Grigorij Sajn, jelentékeny csillagászati felfedezéseikért. Igen fontos eredményeket ér­tek el a szovjet tudósok a kohá szat, a mechanika, a rugalmas sági elmélet terén. Vanjamtn Markaszijan, a bijurokani aszt­rofizikai obszervatórium vezető tudományos munkatársa új csil­lagrendszer fe'fedezéséért és ta­nulmányozásáért, Vaszilij Vla­szov „Felületi feszültségi hár­tyák általános elmélete" című művéért, Vitalij Danilov ukrán tudós kristálytani kutatásaiért Nikolaj Kornouhov „Magfizikai rendszerek állandósága és szi lárdsága" című munkájáért kap­ta meg a Sztálin-díjat. Ugyan­csak Sztálin-díjjal jutalmazták a Dmitrij Tyimrot profegSzor ve­zetése alatt működő kutató csoportnak a magasnyomású és magas hőmérsékletnek kitett vízgőz tulajdonságait vizsgáló kutatásait. A kitüntetettek között van Vlagyimir Obrucsev akadémikus, a legnagyobb szovjet geológus, a „Szibéria geológiai kutatásai­nak története" cimű többkötetes mű szerzője. Sztálin-dijat kapott Mihail Ge­raszimov antropológus, akj önál­ló elméletet állított faL az embe ri .arc rekonstruálására a kopo­nya alapján. Okladnyikov antro­pológus professzor a paleolitkori ember csontvázát és anyagi kul­túrájának eszközeit tárta fel. A szovjet kémiai tudomány kiváló sikeréről tanúskodik, hogy igen sok képviselőjét tüntették ki Sztálin-díjjal. A kitüntetettek között van Mi­hail Dubinyin akadémikus. Elsőfokozatu Sztálin-díjjal tüntették ki Ivam Komkovot, a tudományos kutatóintézet vezető tudományos munkatársát és Alekszandr Titov professzort, az elsőt a szerves vegytan terén végzett elméleti kutatásokért, a másodikat a szénvegyületek nitrirozása terén végzett kutatá­sokért. Sztálin-dijat kapott Tatjana Passzek, a szlávok történetének neves kutatója. A Sztálin-díjjal kitüntetettek között a szovjet orvostudomány sok kiváló képviselőjét találjuk. Nykiolaj Bogoraz professzort, a plasztikái sebészet kiváló szak­értője „Plasztikai sebészet" cí­mű monográfiájáért kapta a díjat. A professzor sok eredeti operációs módszert dolgozott ki és vezetett be a gyakorlatban. Jusztin Dzsanelidzét, az orvos­tudományok akadémiájának ren­des tagját halála után tüntették ki a Sztálin-díjjal a mellkasi se­bészet terén vézett kutatásaiért. Dzsanelidze professzor részlete­sen 'leírta, és elemezte a mellhár­tya és tüdőszövet kóros elválto­zásait. Nyikolaj Sztojko profesz­szor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tuberkulózis ku tató intézetében működik és a „Tüdőtuberkulózis sebészeti ke­zelése" című művével nyerte el a Sztálin-díjat. Sztálin-díjjal jutalmazták Ifl­Zar Rublicsenko professzor 35 esztendős tudományos kutató­munkáját, amelyet „A szülés utáni fertőzés" című művében folalt össze. A szerző bebizonyítja, hogy a szülés levezetésének meg­javításával a szülést követő fertőzések és a gyermekágyi halálozás teljesen megszün­tethető. i Sztálin-díjat kapott Fjodor Andrejev, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája általános és kísérleti patológiai intézetének munkatársa, Andrejev profesz­gzor kidolgozta és bevezette a gyógyászati gyakorlatba a belső betegségek gyógyítását tartós altatással. Ivan Pavlovnak, a nagy orosz fiziologusnak kutatá­saiból kiindulva, belső betegsé­gek gyógyítására sikerrel al­kalmazta a tartós altatást, bár az orvostudományban eddig az a nézet uralkodott, hogy a tartós altatás csak idegmegbetegedések gyógyítására alkalmas. Kiváló találmányaikért és a termelési módszerek tökéle­tesítése terén elért eredmé­nyeikért mérnökök. kon­struktőrök, munkások és vállalatvezetők csoportja kapott Sztálin-dijat. Igy a Sztálin-díj első fokoza­tát kapták Grigorij Volkov, Leo­nid Rozenblum, Mihail MarkOv, Vlagyimir Nyehoresev, az állami gyapot konstruktőri hivatal mér­nökei, valamint Grigorij Nyizov, a taskenti mezőgazdasági gép­gyár igazgatója, gyapotszedő gép megkonstruálásáért és elő­állításáért. A Sztálin-díj első fokozatát kapta Szergej Iljusin, a repülő­gépépítés terén végzett munká­jáért, továbbá a Sztálin-díj első fokozatával tüntették ki Nyiko­laj Kovalevet, Szemjon Granov szkijt, Fjodor Ánezevet és más vízturbina-kontgruktorokat, akik a dnyeperi hidro-elektroállomás számára új 120.000 lóerős töké­letesített vízturbinákat szerkesz­tettek ég helyeztek üzembe. > Az új Sztálin-díjasok között munkások és kolhozparasztok is vannak. Ezek: Vlagyimir-Vorosin, a „Trjohgornaja Manufaktúra" kombinát helyettes művezetője, Marija RozSnyeva, a kupavini textilgyár fon'ónője, Lida Kono­nenko, ugyanennek a gyárnak szövőnője, továbbá Olga HuHo­kova, a „Szkorohod cipőgyár" szabásza és mások, akik ojyaa észszerűsítégeket és a termelés­nek olyan újfajta megszervezé­sét hajtották végre a könnyű­iparban. amellyel megjavították a termelés minőségét és nyers­anyagokat takarítottak meg. Ol­ga Gonazsenko a szocialista mun­Ea hőse, „Május 1" kazahsztá­ni kolhoz brígádvezetője a cu­korrépa termesztésben elért ma­gas terméseredményekért kapott Sztálin-dijat. ga tartásával példázza, nevelőmun­kájával elősegíti a dolgozók öntu­datának szüntelen emelését. az újtipusu ember kialakítását. V ájjon megfelelnek-e ezeknek a követelményeknek a mi nép­nevelőink? Eleget tud-e tenni nép­nevelőmunkánk mai színvonalán a Központi Vezetőség határozata ál­tal Pártunk és ezenbelül a poli­tikai felvilágosító munka elé tű­zőt feladatoknak? Megközelítik-e kellőképpen népnevelőink öntu­datban. munkamódszerükben és magatartásukban a SzK(b)P agitá­torait? Kétségtelen, hogy komoly hiányosságaink vannak ezen « téren, hog.v jelentős feladatok áll­nak elő türk ilyen vonatkozásban is. Erre utalt Rákosi elvtárs re­ferátuma is. a Központi Vezetőség határozata, mely nyíltan feltárta munkánk hiányosságait. Ké'ségte­len azonban az is, hog.v rendelke­zünk azokkal az erőforrásokkal, birtokában vagyunk azoknak az előfeltételeknek. amelyek párt­"nkánknak ezen a területén is lehetővé teszi, hogy méginkább megközelítjük mintaképünket. a Bolsevik Pártat, a bolsevik agitá­torokat. A Központi Vezetőség határo­zata. Rákosi elvtárs útmutatása kezünkbe adta a munka sikeres megjavításának fegyveré . Meg)? tölte munkánk továbbfejlesztésé nek döntő láncszemét, a pártsz.p­rű. kommunista kritika és ffnfcrltt.i ká[, amelynek megragadásával ke-1 zünkben tartjuk az egész láncot, kl tudjuk mozdítani jelenlegi hely­zetéből, újabb, magasabb színvo­nalra tudjuk emelni a népnevelő munkát, megtudjuk erősíteni Pár­tunknak a széles dolgozó tömegek­kel való kapcsolatát. Sztálin elvtárs azf mondotta: „Az önbírálat ra épolyan szüksé­günk van. mint a levegőre, vagy a vízre". A kritika-önkritika párt­agitációnknak is éltető eleme, az a fegyver, amely előrehajtja fejlő­désünket. egyik talpk&ve Pártunk­nak, alapkérdése népmevelőmun­kánk továbbfejlesztésének. A népnevelő munka harcos, kri­" tikai jellegének kialakítása új erőforrásokat tár fel. Felszaba­dítja és kifejleszti a dolgozók kez­deményezéseit, nktiv közreműkö­dését a szocializmus építésében. Elősegíti, hogy egész párttagsá­gunk és ezen túlménőleg a töme­gek ügyévé váljék a bírálat, fej­leszti a munkásosztály, egész né­pünk éberségét­„Más az, — mondotta Sztá­lin elvtárs, — amikor tíz-húsz vezető elvtárs figyel és vesz észre fogyatékosságokat mun­kánkban, a munkásfömegek pedig nem akarnatk, vagy nem (udnak sem látni, sem észre, venni fogyatékosságokat. Ebben az esetben minden lehetőség neavan arra. hogu biztosan el­nézünk valamit, nem veszünk •'szre mindent. És más az, ami­kor tíz-húsz vezető elvtárssal együtt a munkások százezrei és milliói figyelnek és együtt ve. szik észre munkánk fogyatékos­ságait, tárják fel hibáinkat. gyűrkőznek neki az építés kö­zös ügyének, és jelölik meg ügyünk megjavításának útját." A gitációs munkánk egész terü­** lefén meg kell tehát erősí­tenünk a kritika és önkritika bol­sevik fegyverének alkalmazását. Szóbeli és írásos agitációbao. az emberről, emberre menő felvilágo­sító munkában, a csoportos be­szélgetésnél és újságolvasásnál; a faliújságban és a sajtóban egy­aránt tág tere nyílik a politikai, felvilágosító és nevelő munka szé­leskörű kifejlesztésének: A kom­munista agitátor szóban és Írás­ban, szemléltető agitációs módsze­rekkel és a sajtó számára adott tudósításokkal és levelekkel egy­aránt kell. hogy 'szolgálja a felvi­lágosító és nevelő munka megerő­sítését, Pártunk tcmetikapcsolatai­nak további megszilárdítását, a dolgozók mozgósítását a szocializ­mus építésének feladataira. A pártaritáció minden munkása kövesse ezen a téren is a Szovjet­unió példáját, kövesse a bolsevik agitátorokat, segítse elő Pártunk győzelmét, az agitációs munka színvonalának emelését, erősítse meg a politikai, felvilágosító mun­ka harcos, kritika jellegét. LÁNG ISTVÁN MDP. Központi Vezető-ég Agitációs Osztály helyetter vezetőié.

Next

/
Oldalképek
Tartalom