Délmagyarország, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-03 / 53. szám

4 Péntek, 1950. március 3. Rákosi elvtárs idejében rámutatott hibáinkra, amelyeket azonnal ki kell küszöbölnünk Taggyűlés a Rókus II. pártszervezetben Jta a hatalmas érdeklődés, amely Rákosi Mátyás elvtársnak a " Központi Vezetőség ülésén elmondott beszédét kísér'e már előre jelezte, hogy pártszervezeteink életében döntő fordulat követ­kezik be. Az e heti taggyűléseknek az voit a feladatuk, hogy kiérté­keljék Rákosi elvtárs beszédét, a Központi Vezetőség határozatát. mutassanak rá a pártszervezetekben megmutatkozó hibákra, s a hibák és hiányosságok felfedése, ez legyen az első lépés azon az úton. ame­lyet Rákosi elvtárs megjelölt pártszervezeteink számára. Rákost elv'árs beszéde megmozgatta, az egész párttagságot. Meg. nőt't az érdeklődés Pártunk belső élete és munkája iránt. A párttagok nyomban Rákosi elvtárs beszéde után megvizsgálták, vájjon hogyan és milyen mértékben köve'ték el a Rákosi elvtárs által felvétett hi­bákat. Az e heti taggyűlésekre készült az egész, párttagság, azok is. akik eddig csak Végighallgatták a taggyűléseket, azok is. aicik eddig nem egyszer elmaradtak a taggyűléseikről. A Központi Vezetőség határo­zata és a Párt belső élete iránti nagy érdeklődést bizonyította be a Rókus II. pártszervezet tag­gyűlése is. Szerdán este már 7 óra előtt megteltek a pártszer­vezet helyiségében a sűrű pad­sorok. Mig az előző taggyűlése­ken nem egyszer a párttagság­nak csak a fele vett részt, ezen a taggyűlésen csaknem kivétel nélkül megjelentek az elvtársak. Feszült érdeklődéssel hallgat­ták a Rókus II. pártszervezet tag. jal a Központi Vezetőség hatá­rozatát. Az elvtársaik blzonnyára mindannyian tudatára ébredtek annak, hogy akkor, amikor nap­ról-napra erősödik az osztályharc nemzetközi méretekben is. nap­ról-napra fokozódik az ellenség támadása, ugyanakkor fokozott felelősséggel és minden eddiginél nagyobb igyekezettel kell hozzá, látnunk a munkához. A Központi Vezetőség határozata megmutat ta az utat, amelyen pártszervező feinkrok haladniuk kell. A vezetőség elhanyagolta a pártonbelüli demokráciát Sárvári elvtárs, a pártszerve­zet titkára beszámolójában rá­mutatott a vezetőség és a tag­ság munkájának hiányosságaira. Azt mondotta, hogy ez a taggyű­lés újtipusú taggyűlés, amelyen érvényesülnie kell a birálat és ön­bírálat kommunista módszerének. — Nagyon ritkán alkalmaztuk a mi pártszervezetünkben a kri­tikát és önkritikát — mondotta Sárvári elvtárs. — Igy azután úgy látszott, hogy nagyon jő munkát végeztünk. Pedig azok a hibák, amelyeket a Központi Ve­zetőség határozata felfedett, vo­natkoznak a mi munkánkra is. Sárvári elvtárs elmondotta, hogy a vezetőség elhanyagolta a pártonbelüli demokrácia alkal­mazását. Vezetőségi tagokat ál­lítottak munkába a tageáe meg­kérdezése nélkül. Amikor az egyik elvtárs helytelenítette a vezetőség eljárását, egyszerűen nem vették figyelembe a kriti­kát. Igen sokszor kértük az elv­társakat, hogy gyakoroljanak kri. tikát a vezetőség munkája felett, azonban a kritika és önkritika gyakorlásában a vezetőség nem mutatott példát. — Nem neveltük rá az elvtár sakat a kritikára és önkritikára — mondotta Sárvári elvtárs. -­A pártszervezet vezetősége el­hanyagolta a tagsággal való egyéni foglalkozást, pedig a párt­szervezet tagjai nem eyszer kér­ték, hogy foglalkozzon velük a vezetőség. Az önelégültség visszavetett bennünket a pártmunkában Sárvári elvtárs ezután elmon­dotta, milyen hibáit származtak a bürokratizmusból. Mereven fog­ták fel a tag- és tagjelöltfelvé­telt. Különböző statisztikák, alapján vettek fel tagjelölte­ket és tagokat és nem egy elv­társat, akit elutasítottak, mert nem illett bele a statisztikába, — elidegenítettek a Párttól. A bürokratizmus miatt nem intéz­tek el különböző kérelmeket, hó­napokig hevertek a más párt­szervezetek által kikért karto­tékok a pártszervezet irodájában. — A hibák jórészének forrá­sa az önelégültség — mondotta Sárvári elvtárs. A választások alatt és egyéb agitációs munkák­ban jó eredményeket értünk el. Első helyet értünk el a sajtó­agitációban, jutalmul még rá­diót is kaptunk. Ugy éreztük, egyenesben vagyunk. Azt hit­tük, a harcot nem kell tovább folytatni. Az önelégültség visz­szavetett bennünket a pártmun­kában. Népnevelőink száma csaknem felére csökkent. Nem ellenőriztük az elvtársak mun­káját, így nem tudtuk megadni nekik a kellő támogatást. Párt­szervezetünk megállt a fejlődés­ben. Sárvári elvtárs még számos hibát tárt fel a pártszervezet munkájáról, s azután megjelöl­te az utat, amelyen haladnia kell a párttagságnak, a vezető­ségnek, hogy ezeket a hiányossá­gokat kiküszöböljük. A vezetőség ne az íróasztal mellől irányítson Tótlh Lajoe elvtárs hoazászólá sábam elmondotta, hogy nem egyszer maga sem tudta, milyen funkciókat töltenek be egyes ve zetőségi tagok. Éppen azért mert a vezetőség tagjait sőrűn cseréűték és egyszerűen kinevez ték. — Híbát követtem el, hogy nem tártam fel hamarabb eze ket a hibákat — mondotta Tóth Lajos elvtárs. Kállai József elvtárs hozzá­szólásában rámutatott a párt­munkások ég a vezetőség mun kájában mutatkozó önelégült­ségre. A vezetőség nem nevelte a tagságot a bírálatra és önbírá latra, pedig a birálat erős fegy­ver a kommunisták kezében. Ez után rámutatott a népnevelő munka hiányosságaira. Kijelentette, hogy a pártszer­vezetben megmutatkozik a töme­gektől való elszakadás veszélye. Kállai József elvtárs ezzel kap­csolatban idézte Lenin elvtárs tanításá', hogy: „ ... a Pártnak napról-napra ki kell vívnia a pro. letár tömegek bizalmát, hogy politikájával és munkájával ki kell kovácsolnia a maga számára a tömegek támogatását, hogy nem parancsolnia, hanem mindenek­előtt meggyőznie kell, megköny nyitoe a tömegeknek azt, hogy saját tapasztalataik alapján fel­ismerjék a Párt politikájának helyességét..." Kállai elvtárs elmondotta, hogy a népnevelő munkákban megmutatkozó visz­szaesés nagyban gátolja a törne geknek a pártszervezettel való kapcsolatát. Ezen a hibán gyö­kerében változtatni kell, hogy megszilárduljon a kapcsolat s eredményesebbé váljék a párt szervezet munkája. Hát azoknak nem volt tél? Füredi elvtárs felszólalásában a következőket mondotta: — Az előttem felszólaló elv társak úgy beszéltek, mintha a vezetőség egy ál tarán nem törő­dött volna a tagokkal, mintha nem is ériünk volna el eredmé­nyeket. A hibák mellett rá kell mutatnunk munkánk eredményei­re is. Szijjártó elvtárs rámutatott ar Ta, hogy nemcsak a vezetőség követett el hibákat, hanem a tagság is. A tagság sok esetben nem tette magáévá a vezetőség útmutatásait — mondotta. Szabados Ilona elvtársnő, a szemináriumok lemorzsolódására mutatott rá. Azután elmondotta, hogy a népnevelő munkában igen nagy visszaesés tapasztalható. SzomOrné elvtársnő felszólalá sáben arra hivatkozott, hogy a népnevelő munka gyengeségének oka a -tél. — Hát azoknak nem volt tó', akik továbbra is végezték a nép nevelő munkát ? — kérdezte Far­kas elvtárs hozzászólásában. Ez után rámutatott arra, pogy a népnevelő munka hiányosságá­nak tudható be az is, hogy nem tudunk kellő harcot folytatni a rémhírekkel szemben. — Sokan azt gondolják — mondotta Papp Jenő elvtárs, hogy pártmunkát csak a párt­munkásoknak kell végezni. Pedig Pártunk Szervezeti Szabályzata kimondja, hogy párttag csak az lehet., ciki valamely alapszervezet hez tarfozik és ott résztvesz a pártmunkában. Vannak elvtársak, akik ennek nincsenek tudatában. Hiányzott az önkritika Puskás elvtársnő kijelentette: — Mindannyian tudjuk, hogy nagy eredményekot értünk el és az is igaz, ho^,v hibát követtünk el. De nem szabad, hogy a hibák elkeserítsenek bennünket. Rákosi elvtárs idejében rámutatott hi­báinkra és nekünk is idejében, azonnal ki kell küszöbölnünk azokat. Vas elvtárs Szerint nem foglal­koztak kellőképpen a tagjelöltek­ikel, elhanyagolták nevelésüket­Javasolta, hogy minden tagjelölt mellé osszanak be egv-egy fejlet, tebb elvtársat. Nem szabad, hogy elkallódjanak tagjelöltjeink — mondotta. Sárvári elvtárs válaszában ki­jelentette, hogy az elvtársak rá­mutattak a hibákra, alkalmaztak a kritika fegyverét, ugyanakkor azonban nem gyakoroltak bírála­tot a saját munkájuk felett. S valóban a Rókus H. párt­szervezete taggyűlésének sok ered­ménye rneWeft ez volt a lő hiá­nyossága. A taggyűlés azonban e hibájától eltekintve, nagymérték­ben hozzájárul a Rókus II. párt­szervezet munkájának megjavítá­sához. A taggyűlés bebizonyítot­ta, hogy £z elvtársak megértett^ Rákosi elvtárs útmutatásait, a Központi Vezetőség határozatát s ha a jövőben még helyesebben al­kalmazzák a bírálat és önbírálat fegyverét akkor a pártszervezet munkájával nagymértékben hoz­zájárul a Központi Vezetőség ha­tározatának végrehajtásához és ezen keresztül Pártunk megerő­sítéséhez. | A rádióban szerepel pénteken a szegedi KtOSz-énekkar Rádiószereplésre hívta meg a sze­gedi KlOSr-énekkart a Bartók Béla Szövetség, Eredményesen szerepelt már eddig is több esetben a KIOSz énekkara és sok elismerésben ré­szesült. Most igen nagy sikerük, hogy az egész ország rádióhallga­tó dolgozóit gyönyörködtethetik a Szovjetunió és népi demokráciánk énekkultúrájával. Az énekkart Becs. ki Balázs vezényli. A Petőfi Rádió március 3-án, pénteken 18 órától közvetíti 30 perces adásban a sze­gedi KlOSz-énekkar műsorát. Százkötetes könyvtára' ajándékoz az AÜBmvéde'mi Hatóság az Ujszegetfi ketóergyár dolgozóinak A közelmúltban csapatzászlót ajándékozlak az Ujszegedi Kender­gyár dolgozói a szegedi Államvédel mi Hatóságnak. A bensőséges ün­nepség keretében átnyújtott gyö nyörü zászló kifejezője volt annak a szeretetnek és eleven kapcsolat­nak, mely a munkásosztály és az Államvédelmi Hatóság dolgozói kö­zött fennáll. Az Államvédelmi Ha­tóság szegedi tagjai a napokban viszonozzák az Ujszegedi Kender­gyár dolgozóinak értékes ajándékát és egy száz kötetből álló könyvtá­rad adnak részükre. A könyvtár ér­tékes ideológiai művekből, szak­könyvekből, afjzovjet szépirodalom gyönyörű remekműveiből áll. UJ ÉS SZÉP VILÁG A Szegedi ™ házban Nemzeti Szin­bemutatott A. Szurov „Szabad a pálya" c. szín­mű a kommunizmus felé hatádó szovjet társadalom legaktuáli­sabb problémáit tárgyalja. A ha­ladást gátló erők és a minden akadályon át diadalra törő szov­jet ember harca alkotja, a darab drámai konfliktusát. A kényc­lemsserető és rossz irányban be­folyásolható vasutigazgotó előbb félrevezető kitüntetéssel, később pedig zsarnoki erőszakossággal igyekszik Szibirjakov mozdony­vezetőnek az új vasúti normákért vívott harcát gátolni. A fiatal szovjet munkás azonban kitart elhatározása mellett, vállalja a lefőkozást, a sajtó támadásait­Nem töri meg az első kísérlet balsikere, tovább harcol és vé­gül győz. S 3urov színdarabjában a szo­cialista társadálomban élő, kom­munizmust építő pozitív hősökön van a hangsúly, az ö munkaién­dületük, életerejük, kicsattanó vidámságuk tölti be a színpadot. Éles és határozott kontúrokkal, jellemző színekkel rajzolja azon­ban a szerző a haladás útjába álló alakokat is. A kétféle erő harca olyan világot mutat be kö­zelről, amely társadalmi vonat­kozásaiban inkább csak elméle­tileg, intim, egyéni megnyilvá­nulásaiban, költői hangulataiban, köznapi vonathozásaiban pedig csak a szovjet irodalmi alkotá­sokból ismeretes előttünk. Külö­nös új és szép világ ez, a magas­rendű szovjet kultura világa, aminek hősei rendithetetlen erő­vel és magabiztossággal törnek céljuk felé, a kommunizmus meg­valósítására. Kfealista alkotás a „Szabad a pálya". Minden szépítgetés nélkül mutatja be a Szovjet tár­sadalmat. Szurov igazi művész­hez illő őszinteséggel állítja elénk Krutyilin főmérnök alnk ját, kinek csúszó-mászó, alakos­kodó ügyeskedésével még a Párt­ba is sikerül bejutni• De ugyan­ez a válósághoz való ragaszkodás vezeti, mikor bemutatja, hogy a szovjet társadalom csak ideig­óráig tűri testében a mérgező, romboló bacUlust és hamarosan eljön az idő, amikor természeté­nél fogva kérlelhetetlenül kiveti magából. Ebben a társadalom­ban a műveltség monopoliuma már csak ábránd a vén kótyagos Drozdov, a konstrukiöl fejében és Rubcov akadémikus baráti keze meg a fiatal munkásújitók magával sodró alkotó lendülete újra a helyes útra terelik. Léna ingdozása sem tarthat sokáig és Szófia, a vasutigazgató polgárias csillogásba bódult feleségének tarka halaptollai is hamarosan kifakulnak a szovjet társadálom ragyogó napsütésében. .A színdarab művészi jelleg, zetessége a laza, helyen­ként liraí monológokba futó szerkezet, csillogó humor, szelle­mes dialógusok, hangulatos hely­zetképek. A jellemek rajzában nem annyira a realista részlete­zésen, mmt inkább a drámai fej­lődésen van a hangsúly. A darab magyar fordítása nagy általá­nosságban jó, bár nem elég öt­letes. Például a régi normákat őrző maradiak, „határőr" elne­vezése. mivel a magyar közön­ség előtt teljesen Ismerétlen, ha­tástalanul hangzik fel a színpa­don. A fogalom lényegének ki­fejezése érdekében nem kellett volna a szószerinti fordításhoz ragaszkodni. m Lendwy Ferenc realista ren­dezésére törekvő jó művészi mun­kát végzett a darabbal. A finom csehovi Ura és a sodró lendületű vidám képek harmonikus egész­szé olvadták rendezésében. A díszleteket Rajnai Sándor és Sándor Sándor tervezték. Han­gulatosak, szépek. Különösen az első felvonásbeli vasútállomás képe jól szerkesztett és realitá­sa mellett művészien dekoratív. A vasutigazgató lakásának zöld szobafalai is jól érzékeltetik a polgáriasodás lejtőjére jutott em­berek környezetének fojtogató légkörét. Forgács István. A pártépités munkájának nitkülöihetetlen fegyver* A PÁRTMUNKÁS OLVASD TERJESZD! Van énnékem fegyverem: az igazság — De botom is van hozzá „Ludas Matyi" Szegeden A sze eredi dolgozók között nagy sikere van az első magyar színes filmnek, a ,,Ludas Matyicak". A film a XlX-ik Század ejején szereplő „Szent Szövetség" blokk­jába tömörült, miniden szabad népi megmozdulást és szabad gondo­latot könyörtelenül eltipró feudális nagybirtokosok aljas cselekedetett tárjo elénk. Döbrögi, » korlátolt zsarnoki feudális magyar „kiskirályok" tipikus képviselője, ö az az úr, aki magáról azt tartotta, hogy nekt a „felség" se parancsok Irgalmatlanul nyúzza jobbágyait, de az ő jármát nyögi a fejlődésben gátolt, visszamaradt polgár is. Ez a feudális előjogait kcr.ókul védő önkényeskedő nagybirto­kosság lesz néhány évtized múlva 1848—49-ben a szabadságharc, a nemzeti függetlenség árulója. Ludas Matyi annak a parasztságnak a képviselője, amely szenvedélyesen izzóm és kérlelhetetlenül gyűlöli az urakait. Ludas Matyi a földesúr ellen nemcsak szót, hanem botot is emelő, a közvetlen cselekvés útjára lépő jobbágyflú, legszebb régi for­radalmi hagyományainkra emlékeztet bennünket. Kezdetben mint afféle öntudatlan jóbbá'gy paoamtgyerkőc, de már nem az a fajta, aki nem lát a falu végénél tovább. Az Ar gyűlölő. a szolgasorsot megve'ő, tanulr.ivégyó fiú hamar rájön arra, hogy a határ mezőin túl, ugyanaz a bitang úrivilág van, mint az ő kis nyírségi falujában. Döbrögi örtkúr.yeskedé'sóvel azonnal szembeszáll és némán, de elszánt dühhel szenvedi végig a lázadásáért' rémért ötven botot. A botozás után1 pedig már egy új Mátyás áll fel a deresről. Már 1848 és az elkövetkezendő forradalmak tüze lángol fel szavaiban, amikor Döbrögi szemébe vágja a legendás fogadalmát: „Révja föl a kapu félfájára, hogy el ne felejtse: Háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza". Ludas Matyi hosszú kalandozás u'én Idegen nyelvekkel és mesterségekkel ismerkedik meg, visszatér, hogy fogadalmát beváltsa. Döbrögi az első verés után még jobban fél, mint eddig és- még több fegyveres hajdúval veszi körül mugát. De Ludas Matyi felkészültebb, mint ő. Alija a harcot. Döbrögi második és harmadik megverésr.él már ismét egy újabb Mátyás áll előttünk. Szemében szikrázó haraggjal, kezében pedig csapásra emelt bottal. A harmadik öfvm botütést már nem „négyszemközt" kapja Döbrögi, henem sokezier paraszt szemeláttára. Itt már az egvre in­kább öntudatra ébredő dolgozó nép áll előttünk és messzire száll Ludas Matyi utolsó mondana: „Van énnékem fegyverem: az igazság. De botom is van hozzál!" MEGJELENI GEKsER, VOGELER, SANDERS és kémtársai a törvényszék előtt A 200 oldalas Illusztrált könyv tartalmazza a kém- ós sza­botázs-per tárgyalásának teljes anyagát a vádirattól az Ítéletig ÁRA 5.— FT. Kapható minden könyvesboltban, valamint a pártszervezetek s üzemek Szikra megbiz<tttainál

Next

/
Oldalképek
Tartalom