Délmagyarország, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-26 / 72. szám

6 Vasárnap, 1950. március 26. AZ ELMELETI PARTNAPOKON a pártdemokrácia kérdéseit vitatták meg a szegedi dolgozók Szerdán és csütörtökön elméleti pártnapokat tartottak pártszervezeteinkben. A pártnapok előadói a pártdemokrácia jelentőségét ismertették, Lenin és Sztálin elvtársak, valamint Rákosi elvtárs legutóbbi beszéde alapjan. A Gázgyár és Villanytelep pártszervezetében Hegedűs elvtjárs, rendőraliezredes tartott előadást. Az előadás után a párttagok, pártonkívüliek, nők és ifjúmunkások, sűrű egymásutánban nyújtották kezüket a felszólalásra. Szommer Pál elvtárs hozzászólásában először a Magyar Tanácsköztársaság ktkiálltásának 31. évfordulójáról emlékezett meg, rámutatott arra, hogy Pártunk Szervezeti Szabályzata a tagok kötelességévé teszi, hogy elméletileg képezzék magukat. — Az ideológiai továbbképzés nagyban hozzájárni ahhoz, hogy helyesen tudjuk alkalmazni a kritikát és önkritikát. —< őszintén meg kell mondanunk, hogy bennünk is megvannak még a polgári ideológia csökevényei. Hogyan tudunk tehát igazi szocialista embereikké válr ni? Ugy, ha a kritika és önkritika alkalmazásával, fokozott tanulással elősegítjük fejlődésünket és így kiírtjuk magunkból a polgári ideológiának legapróbb csökevényeit is. De nekünk a többi dolgozókat is át. kell nevelnünk, ezért különösképpen a népnevelők feladata, hogy ideológiailag képezzék magukat. Juhász József elvtárs felszólalásában a következőket mondotta: — íme, most egy rendőr elvtárs jött el közénk, hogy tanítson berniünket. Olaszországban talán éppen ebben a pillanatban dördül el a rendőrök sortüze a szabadságukért küzdő olasz dolgozókra. Varga István II. elmondotta, hogy nem sokkal azelőtt egy taggyűlésen alig volt egy-két hozzászóló. A taggyűlésen nemszóltak hozzá a hallottakhoz, ugyanakkor a taggyűlés után ! párt napot. Egyesek már hat szinte kisgyüléseket tartottak és órára odameutek, mások peott beszélték meg mindazt, amivel a taggyűlésen nem mertek előhozakodni. Ma már egy taggyűlésen húsz, huszonöt hozzászóló is van s ez Rákosi elvárs útmutatásának köszönhető. De mi még mindig messze vagyunk ezen a téren is a Szovjetuniótól. Tanuljunk tehát a Bolsevik Párttól és a szovjet dolgo. zóktól. Nógrádi Ferenc ifjúmunkás rámutatott arra, hogy Pártunk a demokrácia irányelveit érvényesíti a szocializmus építésének minden területén. — Mi, ifjúmunkások mindenben a párt útmutatását követjük — mondotta. Mi is elmondhatjuk a Komszomol fiataljaival együtt: „A Párt a mi eszünk, fényes jelenünk, ragyogó jövőnk." Selmeczi Mihály elvtárs _ elmondotta, hogy különösképpen jelentős a mai elméletig pártnap azért, (mert a vezefiösógválasztás előtt állunk és tisztában kell lennünk a pártdemokráciával, a kritika és önkritika alkalmazásának helyes módjával. Vigyáznunk kell arra, hogy a vezetőségválasztások a pártdemokrácia jegyében folyjanak le és a legjobbak kerüljenek bo az új vezetőségbe. Márton János hozzászólásában kifejtette, hogyha az elmúlt rendszerben egy munkás bekerült az üzembe, arra törekedett, hogy a többiek ne ismerjék meg munkamódszerét. Ma megváltozott a munkához való viszony, Pártunk rávezette a munkásokat arra, hogy nemcsak tanulni kell, hanem tanítani és segíteni kell az elmaradókat A Városháza tanácstermében a bolvárosa pártszervezetek részére tartották elméleti pártmapot. A hallgatóság zsúfolásig megtöltötte a hatalmas termet. Zsiga elvtárs előadásához először Pósa elvtárs szólt hozzá, aki kifogásolta, hogy rosszul készítették elő a dig hét órára érkeztek meg. Elmondotta, hogy ő maga sem vett kellőképpen részt az elméleti párnapot előkészítő agitációs munkában, ami egy kis láncszeme volt az előkészítőmunka hiányosságának Horváth Mária ifjúmunkás az egységes ifjúsági szervezetről és arról a lelkesedésről beszólt, amellyel az ifjúság a szervezet megalakítására kószüL — Munkafelajánlásokat tet tünk felszabadulásunk méltó megünneplésére — mondotta — és teljesítsük Ls ezeket a felajánlásokat. Ezzel is bebizonyítjuk hálánkat a nagy Szovjetunió iránt. Bebizonyítjuk azt is, hogy jó utánpótlása leszünk a Magyar Dolgozók Pártjának. Igen sok hozzászóló az előadást a saját pártszervezetére vonatkoztatva konkretizálta ki. Nagy elvtárs, a Belváros II. pártszervezet tagja a következőket mondotta: — Rákosi elvtárs beszéde óta nagy fordulat állt be pártszervezetünk munkájában. Mintha nem is ugyanaz a szervezet lenne. Azok, akik a taggyűlésen eddig visszahúzódtak, most aktív résztvevői a pártszervezet életének. Rónai Teréz kifejtette, hogy milyen szoros összefüggés van a kritika és a termelés között. A helyesen alkalmazott kritika előrelendíti a versenyt, emeli a termelékenységet, meggyorsítja a szocializmus építését. Az elméleti pártnapok bebizonyították, hogy Pártunk elméleti ós gyakorlati kérdései iránt nemcsak a párttagságban, hanem a pártonkívüli dolgozókban is igen nagy az érdeklődés. Bebizonyították, hogy párttagságunk megértette és magáévá tette a Politikai Bizottság határozatát és él azokkal a lehetőségekkel, amelyek nagymértékben előmozdítják az eszmei politikai színvonal emelését. PARTTAGSAGI KÖNYV" A szovjet művészet — es leghardbb fegyvere: a film — sohsem szakadt el a valóságtól. Alkotásaival együtt harcolt a munkásosztály ér. dekei melleit, a nép ellenségei ellen. Ennek a néphez hü mű vészelnek egyik legszebb alkotása az 1936-ban készült szov. jet film: a „Párttagsági könyv", amelyet március 30án mutatnak be cr Belvárosi moziban. Cselekménye éppen a helyzetek azonossága miatt rendkívül tanulságos és időszerű. A film első kockáin megismerkedünk Annával és Jósával, egy moszkvai gyár fiatal munkásaival. Hozzájuk csat lakozik Pável Kugánov, aki csellel bizalmukba férkőzik El is helyezkedik segítségükkel üzemükben, silcereket mutat fel a termelésben és fokozatosan bekapcsolódik a társadami munkába is. Politikai képzésével Anna foglalkozik aki büszke tanítványára. Sze. relem is fejlődik ki keltőjük között és Anna boldogan készül Pávelhez feleségül menni, miután már felvételét is kérte a Pártba. A film nézői előtt azonban kibontakozik Pável másik, gonosz arca is. Élete csupa ha. zugság: Anna ezt egy nőtől tudja meg. Anna válaszút előtt áll, de hogy Pável élte. relje magáról a figyelmei, tüzet idéz elő a gyárban, —< hősiesen résztvesz az oltásban^ égési sebekkel, szállítják el él tudja, hogy most mint hősre tekint Anna, de a gyár többi munkása is. Pável bekerül a Pártba, Jása pedig Szibériába helyezteti magát. Já&a ott mindent felderít: Pável egy Zjubin nevű gyilkos kulákkal azonos, aki külföldi kémszervezet tagja is. Anna párt. könyvét is arra használja fel, hogy egy nőt segítsen kémtevékenységében. Pávet mégis utoléri, sorsa: maga Anna az, aki leleplezi és fegyverrel gátolja meg férje szökését. Anna sorsán mutatja be a film, hogy milyen károk ke. letkezhetnek, ha valaki személyes érzéseit fölébe helyezi a Párt érdekeinek. Jelentős és fontos mondanivalója van a fimnek ezen túl is a tagság félé: vigyázzunk tagsági könyvünkre, mint szemünk fényére. A „Párttagsági könyv" tapasztalatait és tanulságait alkalmazzuk a mai magyar viszonyokra, hogy ezáltal leleplezzük az ellenség aknamunkáját. A „Párttag sági könyv" igazi példája an. nak, hogy a művészet, a film hogyan lehet harcos társa a munkásosztály élcsapatának. A FEZETGSÉGVÁLASZTASOK SIKERÉÉRT Vezetőségválasztó taggyűléseinken a jelölőbizottság javaslatát egyénenként vitatja meg a tagság. Egyénenként terjesztik elő a jelölteltet s a vita lezárása után a taggyűlés szótöbbséggel dönt arról, hogy az illető jelöltet elfogadja-e vagy sem. A tagok és tagjelöltek is, aibihan az esetbein, ha neon tartják alkalmasnak a jelöltet a vezetőségi funkcióra, javaslatot tehetnek más személyekre. Ha a taggyűlés a jelölőbizottság javaslatát elveti, akkor a párttagok, ületőleg tagjelöltek javaslatait teszik fel szavazásra. Ha a tagság ek veti ugyan a jelölőbizottság javaialaltát, de a tagok ós a tagjelöltek neim javasolnak mást, akkor a jelölőbizottság utólag java. sol valakit és ezt teszik fel szavazásra A vezetőségválasztó taggyűléseken a pártszervezetnél nyíl. vántartott és érvényes tagsági könyvvel rendelkező párttagoknak van szavazati jognk. Érvényes párttagsági könyvük azoknak van, akik a Központ} Vezetőség által kibocsátott tagsági könyvvel rendelkeznek és három hónapnál hosszabb idő óta nincsenek elmaradva a tag. sági díjjal. Tanácskozási joguk van a pártszervezetnél nyilvántartott és érvényes tagjelölt Igazolvánnyal rendelkező tagjelölteknek. A tagjelölteknek tehát szavazati joguk nincs. Fontos, hogy a taggyűlés elnöke minden lesetben ellenpróbát kerjan, va. Igyis feltegye a kérdést: kik azok, akik nem fogadják el a I .javaslatotTAGGYŰLÉS ELŐTT A taggyűlés előtt, ketten, az épület egyik csendes szobájában várakozunk. A szomszédban, az aulában most ismerteti az előadó Rákosi Mátyás nagy beszédét, — a vékony válaszfalon áthallatszik a taps s néha a szónok emeltebb szavai. Az ablakon tál a város későestje, a Dugonicvtér fái, a koratavaszi szélben; idebenn a tejfehér lámpa alatt csak a falióra ketyegése hallatszik, — ez a magány, az előkészület nyugalmát nyújtja mindarra, amit mondanom kell azok előtt, akik odabenn, maguk közé fogadnak majd. Hogy mit mondok, azt tudom már, régóta — s ha még oly hiányosan fogalmaznám is meg gondolataimat: alig akadna közülük, melyet ne évek óta, töprengésekben, elmélyülésekben, — vagy a valóság, a körülöttem alakuló élet izgatott, kíváncsi szemléletében, egy új világ átélésében alakítottam volna ki. Sohasem tagadtam magam előtt, hogy messziről érkeztem el a Párthoz. Ez a távolság nem az ellenfelek, hanem a megbecsülés, a tisztelet távola volt, — melyből azonban, ágy látszik, nem kevésbbé nehéz eljutni oda, ahová csak teljes átformálódással, régi terhek és illúziók gyökeres felszámolásával érkezhetünk el. És különösen nehéz eljutnia egy írónak, amig az új valóság ábrázolására tnagáf képesnek nem érzi. Egy írónak, akinek viszonya a valósághoz annyira más volt, mint aminőre a Párt tanit s aminőt maga az új valóság megkíván. A ml régi valóságunk, melyben felnőttünk, kegyetlen volt és embertelen. De túlságosan fiatalok voltunk még ahhoz, hogy harcolni tndjunk ellene s ha akartunk volna is; a harc eszközeit, fegyvereit nem tudtuk magunknak megszerezni. Választhattunk; vagy kiegyezünk a körülöttünk lévő világgal, a Horthy Magyarország, a fasizmus világával, — vagy háfatforditunk neki. Sok más irótársammal, magam is az utóbbi utal választottam. Tagadtam a világot, úgy, hogy nem akartam meglátni. Hátalfordítottam neki úgy, hogy egy magamteremtette valóság szemléletébe merültem el. Az 1848'as forradalmak veresége után, Európaszerte sokan választották ezt a menekvést, költők és írók. De ez a „menekvés" — épp az 6 példájuk bizonyítja — voltakép a pusztulás útja. A szürrealizmus, vagy bármiféle „harmadik út": önámiiás, hazugság önmagunknak. Valamikor, a harmincas évek derekán ennek a magatartásnak is meglehettek az Ideiglenes Indokai és felmentései, — de hová tűntek már azóta ezek a felmentések és indokok f Radnóti Miklósra gondolok, mártírhalált halt barátomra, aki egy időben a lírai idill vigasztalását kereste a fasizmus szörnyűségei elől. De igazán nagy versei csak akkor születhettek meg, amikor lehetetlen volt a valósággal szembe nem néznie, — amikor a bori rézbányák pokla kényszeritette őt, hogy a szenvedések teljes mértékél vállalja. Nem szenvedtem anynyit, mint ő. De a valóság, 1944-ben sokkal borzalmasabb volt, hogysem továbbra is hátatfordithatiam volna neki. Ma azok biztatnának a szürrealizmusra, akik valamikor helytelenítették első novelláimat, — épp, mivel a tehetetlen dacot ismerték fel bennük. De a valóság, amióta egykori borzalmait megismertem, sokkal vonzóbb, csábítóbb, hogysem lemondhatnék róla épp most, amikor legizgalmasabb fejezetei nyíltak meg előttünk; egy társadalom átalakulása, új emberi tudatok születése, eddig soha nem ismert emberi viszonyok kovácsolódása, az emberiesség és a hősiesség nem ismert tartalékainak megnyilvánulása, — vagyis mindaz, amit: a szocializmus épitér sének nevezünk! Itt ülök, a csendes szobában, a tejfehér lámpa alatt s egész életemet végiggondolhatom. Mi mindent hagytam magam mögött, mimindenr ből léptem tovább! És mindig csak annak értékesebbike maradt meg igazán a számomra, amit fel tudtam áldozni, valamiért, amit magasabbrendűnek ismertem meg! Így lépek most is tovább multamból, amint kinyílik majd előttem az aula ajtaja. Milyen különös ez az érzés: ebben a pillanatban úgy tetszik, hogy mindaz, ami velem történt s mindazt, amit tettem, — ide vezetett, még ha eredetileg nem is gondoltam rá. Hiszen, amikor 1943-ban,a fasizmusban bűnbeesett magyar középosztály regényét irni kezdtem, már útban voltam, ide, e taggyűlés elé. S amikor később, a leiszabadulás utáni világot bemutató novelláimat; még közelebb jutottam ahhoz, hogy magamévá tegyem mindazt, amit már jóideje eltulajdonithatatlanul érzek a magaménak. És most vagyok csak igazán hálás a Pártnak, amiéri kritikáiban felfigyelt a változásra, mellyel a valóság felé fordultam. Azok a bírálatok, melyeket 1945-től 1948-ig a Párt fórumain kaptam, még határozottabb lépéseket követeltek, s építőn, segítőn mutattak rá hiányaimra. Hogy ma ebben a szobában várakozom: nem kis részben köszönhetem e bírálatnak és segítésnek! Folyamatosnak érzem érzésemet, változásomat, — de lassúnak is. Ei lassúság talán természetem, gondol- 1 kodásom törvényei szerint van. Nem tartozom a gyorsan formálók — és \ gyorsan formálódók közé. De: for-\ málnl, alakítani csak a valóság tudott volna!! Márpedig a néptől, az ország új életétől, melyet ma oly boldogan és kíváncsian figyelek utcán, falvakon, utaim során, — ettől a mind színesebben, mind több életörömmel kibontakozó világtól hosszú ideig elfalazott egy terhes hivatal, — melyei mind terhesebbnek éreztem. Bizonyára az én hibám, hogy az ország szivében élve, — nem láttam magát az országot. A Párt céljait ismertem, de azok valóságára, igazi jelentésére nem tudtam ráébredni. És ebben a helyzetemben jelentett nagy, döntő változást, amikor szülővárosom egyetemére kerültem. Még korábban, 1947'ben, egyik előadásom alkalmával találkoztam itt, egy hősi szegénységben élő kollégium falai közt az új munkás- és parasztfiatalokkal, akik egy ellenséges egyetemen próbálták akkor megvetni lábukat. A ,,Fényes szellők" még most is a fülemben van, ahogyan az őszi utca hosszán végigkísért, miután távoztam körükből. Akkor támadt bennem a vágy, hogy valamikor körükbe kerüljek s taníthassam őket. Ez a vágyam teljesült, egy esztendővel később. És ez volt az én igazi, első találkozásom az új társadalommal, az újtipusú emberrel. Nem, mintha hibáikat nem láttam volna sokszor, — de az 6 lelkességük, hitük, lendületük megérttette velem, hogy egy felszabadult, forradalmi társadalomban élek, — az ő sorsuk, érésük, az ő tudatuk átalakulása volt első, mély alkotói élményem a szocializmusról. Legnagyobb mértékben őnekik köszönhetem, hogy a taggyűlés előtt elmondhatom majd eddigi utam történetét s öszinténl nyugodtan mondhatom el, bízva benne, hogy; megértenek. Ismernek — és ismerem őket en is. Már hosszú hónapok óta egymáshoz tartozunk. 1948 Csze óta mélyedtem el a marxizmus-leninizmus tanulmányozásában s azóta vált egyre inkább véremmé a dialektika nagyszerű forradalma. A materializmus, melyet oly soká nem sikerült magamévá tenni, — a dialektika jóvoltából immár a birtokom. Dunántúli falvakat jártam a téten, — olvasópropagandát tartottam. Az egyik faluban, előadásomhoz hozzászólt egy juhász. Szőke, nagy bajszát, hosszúkás, piros arcát, kék szemét most is magam előtt látom. Elmondta, milyen irodalmat vár a nép tőlünk, magyar íróktól. Olyat, amelyben tulajdon életükre, küzdelmeikre és örömeikre ismerhetnek. Megígértem neki ezt az irodalmat, a többi magyar iró — és a magam nevében. Nyugodtan megígérhettem neki. Nemcsak irótársaimat, — magamat is képesnek éreztem már erre. Ajtócsapódást hallok, lépteket a folyósón. Bizonyára most jönnek, hogy a terembe szólítsanak bennünket. A szoba már nem oly magányos, — és a magánytól búcsúzom most, melyben eddig fejlődtem, gondolkoztam. Nem mindvégig jó magányban élni. Még egy utolsó kérdést magamhoz: mit nyújthatok nekik? Kevesei, — egy vágyat, hogy harcukat végigharcoljam, építésükben én is építővé válhassak. De mennyivel több az. amit ők nyújtanak majd. Az egész életet, a világot nyújtják. És mindazt, amit egyedül sohasem szerezhettem volna meg magamnak. Űj tudatot, új emberiességet is várok tőlük. Igy indulok el a terem felé, örömmel. Tudom: emberek, társak, elvtársak körébe lépek. Sőtér István