Délmagyarország, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-24 / 70. szám

PSnfék, '1950. március 24. 5 PÁ R T É L E T A pártdemokrácia jegyében tartották meg a vezetőségválasztó taggyűlést az OTI * pártszervezetében Megkezdődtek Szegeden is a pár'szervezeteink vezetőségeit újjá­választó taggyűlése'*.. Rákosi elvtárs a K0zpor.fi Vezetőség február 10-i ülésén elmondott beszédében a vezetőségválasztó taggyűlések egyik fő­feladafaként fűzte ki, hogy a vezetőségválasztásnak szorosan össze kell függnie „az önelégüUség, a diktálás, a szerénytelenség, a, bürokrácia; a hibák ellenf harccal". Mi biztosítja a hibák feltárásit és azok kijavítá­sának ú.fját? A pártdemokrácia legszélesebb alkalmazása, a vezetőség és a tagság legteljesebb aktivitása a kritika és önkritika alkalma­zásábain. És ualóban, ezen keresztül mérhetjük le a vezetőségválasztó tag­gyűlések sikerét, hiszen az új vezetőségek helyes megválasztása is attól függ, mennyire él a tagság a pártdemokrácia, adta jogaival, mennyire tárja fel a hibáikat és hiányosságokat. Csakis azokban a pártszerveze­tekben folyhat le teljes sikerrel a vezetőségek újjáválasz'ása, ahol a vezetőség és a párttagság mindezeknek tudatában van. ahol a vezetőség és a párttagság alaposam át tanulmányoz1 a Rákosi elvtárs beszédét és a Központi Vezefőség határozatát. Az OTI szegedi kerületi pénz­tára pártszervezetéinek vezetőség­választó taggyűlésén az első perc­től kezdve, a taggyűlés minden egyes mozzanatában, a beszámo­lóban és a hozzászólásokban egy­aránt, az új vezetőségi tagok meg­választáséban is messzemenően ki­domborodott az, hogy a párttag­ság igen nagy jelentőséget tulaj­donit a vezetőségválasztó taggyű­lésnek és él a párt'agság adta jo­gaival. Az ünnepélyes, nagyjelentőségű alkalomra különös gonddal feldí­szített teremben a párttagság csak­nem kivé el nélkül megjelent. A taggyűlés hangulata, az elvtársak viselkedése kezdettől fogva érez­tette, hogy ez a taggyűlés jelen­tőségében és súlyában messze ki­domborodik az eddigiektől. Példás fegyelmezettség, feszült figyelem jellemezte az elvtársak magatar­tását. Látszott, tudatában vannak, hogy ezen a taggyűlésen minden szó fon'os. I kritika-önkritika segítségéve! még jobb eredményeket emeltünk volna el Póp'ty elvtárs, elnök nyitotta meg a taggyűlést s megállapítot­ta, hogy a tagság csaknem teljes számban jelen ven a taggyűlésen, amelyet így határozatképesnek nyilvánított. Ezután javaslatot te t az elnökség, a jegyző, majd a je­lölöbizo fság megválasztására. A tagság teljes 'számban, tagkönyvei­nek felmutatásával egyhangúlag elfogadta a javaslatokat,. Az el­nök napirendi pon ként a titkári beszámolót és a jelölő bizottság javaslatának megvitatását terjesz­•ette elő. Krier Péter elvtárs beszámoló­ját mindvégig feszült figyelemmel hallgatták a taggyűlés résztvevői. A kri ika és önkritika nyomán az OTI pártszervezetének eredményei és hiányosságai kerültek napvi­lágra. A pártszervezet egyéves munkájára tekintett vi'ssza a tit­kári beszámoló. Elmondotta Krier elvtárs, hogy az OTI szegedi kerületi pénztára az országos munkaversenyben 33 kerületi pénztár közül két Ízben nyerte el az első helyet. Ez a szer­vezettségnek, a munkafegyelem megjavuiásának, az elméleti szín­vonal emelkedésének köszönhető. — De még jobb eredményeket ér­hettünk volna el, ha kezdettől fog­va alkalmaz uk volna a kritikaés önkritika fegyverét — mondotta Krier elvtárs. Az eredmények feltárása után sorra napvilágra kerültek a párt­szervezet munkájának hibái és hiányosságai is. A párttitkár elv­társ elmondotta, hogy nem osztat­ta ki a feladatokat a vezetőség tag­jai között. A pártszervezet veze­tősége nem foglalkozott az OTI belső ügyeivel kellő mértékben, csak a kri ül; a után szervezték á' a termelési bizottságot. 0 veztöség munkája kampányszerű volt A vezetőség munkájában kam­pányszerűség uralkodott, hiány­zott az ellenőrzés. Igen súlyos hi­bák történtek a pártdemokrácia terén, mert funkcióba osz ottak be év-társakat n tagság megkérde­zése nélkül. Súlyo's hiba volt az is, hogy az eredmények következ­tében önelégül'ség lett úrrá a párttagságon, ami a tömegekkel való kapcsolat meglazulásához ve­zetett. A vezetőség nem ado't mó­dot a tagságnak a hibák feltárá­sára, így a tagság nem támogatta a vezetőséget. A vezetőség nem értette mag. hogy a tagságtól és a pártonkívüli tömegektől tanulnia kell. A titkár elvtárs beszámolója után igen sok elvtárs kért szót. Szántó Margit elvtársnö elmondot­ta, hogy nem foglalkoztak egyéni­leg a párttagsággal!. Ez súlyos visszaesésekre és hibákra vezetett a tagjelölteknél. Az ui vezetőség okuljon a hibákból Thököly e'vtárs, a munkaverseny kainpányszerűségére mutatott rá, amelyet a pártszervezet vezetősé­ge csak későn vett észre. K.nszdné, Mannheimné elvtársnök az MNDSz munkájáról beszéltek. Elmondot­ták, hogy a pártszervezet vezető­sége nem adott kellő támogatást az MNDSz-nek Mannheimné elv­társnő az MNDSz oktatási munká­nak hiányosságaival kapcsolatban megjegyezte, hogy hibát követett el, mert látta ugyan a hibákat, de nem hivla fel ezekre a fjgyelmet. Molnár elvtárs elmondotta, hogy a kerületi pénztárhoz munkáskáde­rek kerültek anélkül, hogy a tag­sággal tudatták volna. Pedig, ha ez megtörténik, több segítséget tud­tak volna nyújtani munkáinkhoz. Váraái Márton elvtárs hozzászó­lásában kérte, hogy az új vezető­ség tartsa majd állandóan napi­renden az agitációs munka kérdé­sét. Strack elvtárs rámutatott arra, hogy a pártszervezet vezetősége a kerü'eti pénztár kérdésével nem foglalkozott A pártszervezet veze­tősége a felsőbb pártszervektöl ka­pott utasításokat mechanikusan al­kalmazta, figyelmen kivüt hagyva a helyi adottságokat. Később a pártszervezet vezetősége egy má­sik végletbe esett, félredobta a po­litjkai munkát és kizárólag csak üzemi problémákkal foglalkozott. — Javasolom az új pártvezetö­ségnek, hogy okuljon ezekből a hibákból — mondotta. — Ezután a pártszervezet és a tömegek kapcso­latáról beszélt. Elmondotta, hogy megkérdezte egy pártonkivüWől, hogy ml a véleménye a vezetőség­választó taggyűlésről. A pártonkí­vüli dolgozó ezt válaszolta: „Ilyet 1945. óta még senki sem kérdezett tőlem". Vita a jelölőbizottság javaslatai felett A hozzászólók még több értékes szempontot vetettekéi, majd Krier elvtárs válaszolt a hozzászólások­ra. Ezután határozati javaslatot terjesztett elő, amely az új veze­tőség előtt álló feladatokat szabta meg az eddig elvégzett inunka ta­nulságai alapján. Több felszólaló a kádermunkávai, a munkaverseny­nyel kapcsolatos javaslatokkal egé­szítette ki a határozati javaslatot. Ezután a jelenlévők nagy érdek­lődése mellett terjesztette elő a je­lölő bizottság elnöke az új vezető­ségi tagokra vonatkozó javaslatát, valamint a felsőbb pártértekezletre javasolt elvtársak neveit. Váradi elvtárs jelölésével kapcso­latban Makai elvtárs például a kö­vetkezőket mondotta: Félévvel ezelőtt kerültem kap­csolatba Váradi elvtárssal. Igen nehéz munkakört tölt be, munkájá­hoz való viszonya kifogástalan és pártmunkáját is a legnagyobb oda­adással és aktivitással végzi. — Több hozzászólás után egyhangúlag elfogadta a taggyűlés Barabás Bé­láné elvtársnő jelölését is. A következő jelölt Huzsvúr Anna elvtársnő volt. Miután életrajzát ismertette, többen elmondották, mi­ért tartják alkalmasnak vezetőségi funkcióra. Bata elvtárs például el­mondotta, hogy mint munkáskáderi, maguk a pártonkívüliek is öröm­mel fogadták és szeretettel veszik körül. A taggyűlések előkészítése és levezetése Ocskai elvtárs kifogásolta Huzs­vár elvtársnő vezetőségi taggá való választását, mert Huzsvár elvtárs­nőt rövid idő óta ismeri a tagság. — Magam se tudom, milyen ké­pességei vannak — mondotta. Több hozzászóló rámutatott Huzsvár elv­társnő jó munkájára, politikai fej­lettségére, megígérték, hogy segíte­ni fogják munkájában. A tagság végül is elfogadta a jelölő bizott­ság javaslatát. Rákosi elvtárs útmutatásait követve megoldjuk feladatainkat Krier Péter elvtárs vezetőségi taggá való választását a tagság nagy taps közepette fogad'ia el. Dr Gergely Győző elvtárs jelö­léséhez többen hozzászóltak. Makai elvtárs rámutatott arra, hogy orvosi hivatásá'í és pártmunkáját egyaránt kifogástalanul látja el. Bata elv­társ kihangsúlyozta, hogy Gergely elvtárs jelölése azt jelenti, hogy a Párt megbecsüli a dolgozókkal tar­tó értelmiséget. Elmondotta, hogy Gergely elvtárs haladó szeminári­umra jár és ott igen szép eredmé­nyeket ér el. Egyhangúan elfogadta a taggyű­lés Strack elvtárs és Váradi Márton elvtárs jelölésé1! is, a felsőbb párt­értekezletre. A vezetőségi tagok megválasztása után Krier elvtárs mondotta el zár­szavát. Rámutatott arra, hogy en­nek a taggyűlésnek fordulópontot kell jelentenie a pániszervezet és az intézet életében. — Biztos vagyok benne, hogy a Szovjetunió és, Sztálin elvtárs, va­lamint Pártunk és Rákosi elvtárs útmutatását követve végrehajtjuk az előttünk álló nagy feladatokat — mondotta. A taggyűlés résztve­vői lelkesen ünnepelték Sztálin elv­társat, a Magyar Dolgozók Pártját és vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat. A vezetőségválasztó taggyűlés az Internacionálé eléneklésével ért vé­gett Nagyobb éberséget a Textilkombinát Szakszervezeti Bizottságánál (Tudósítónktól.) Rákosi elv­társ 1949 szeptember 30-i beszé­dében felhívta figyelmünket az éberség gyakorlására, ugyanak­kor világosan rámutatott arra, hogy az éberség nemcsak a Po­litikai Bizottság, a pártvezető­ség, a Központi Ellenőrző Bizott­ság és az Államvédemi Hatóság ügye, hanem egész Pártunké, az egész magyar dogozó népé. Ahol nincs meg az elméleti fel­készültség, ott könnyen elfelej­tik, hogy az ellenség milyen ha­talmas kárt okozhat például moz­galmi szervezeteink bélyegzőjé­nek felhasználásával. Ezt gazda­sági kártevésre, de ezen túlme­nen súlyos politikai akciókra is felhasználhatják. A Párt egyiz­ben már felhívta a figyelmet az éberségre a Textil/kombinát veze­tőségénél, mégis megtörténhetett, hogy az üzemi Szakszervezeti Bi­zottság bélyegzői az őrizetlenül hagyott üb. irodából a nyitva­h agy ott fiókból a kapus fülkéjé­be kerültek. Ugyanúgy azonban az ellenség kezébe is kerülhetett volna, különösen azért, mert a szolgálatos kanu« felelőtlenül ki. adta az erélyesen fellépő illeték­teleneknek. Nagyon jó volna, ha azok, akikre ez az ügy tartozik, kivizs­gálnák, és azokat, akik a ha­nyagságot elkövették, felelősség­re vonnák, hogy a jövőben több gondot fordítsanak az üb. bé­lyegzőjének kezelésére. Fehér Dénes A do'gozó porasz>ság boldog jövőjének útját mutatja a „Szabad Föld" n Párt alapszervezete — a bolsevik párt alapja. A Párt alapsaervezete élő, önálló szerv, amelyet éppen tömörsége, működésének egysége, akaratá­nak céltudatossága és az öntuda­tos fegyelem tart együtt és amely a párttagok tömegeinek alkotó tevékenységére támaszko­dik. Az alapszervezet legfőbb veze­tőszerve a taggyűlés. A taggyű­lés vitatja meg a szervezet éle­tének és munkájának minden fon­tosabb kérdését, határoz a Szov­jetunió Kommunista (bolsevik) Pártja új tagjainak és tagjelölt­jeinek felvételéről, dönt a pártból való kizárásról és a szervezet tagjainak pártfegyelmi ügyeiben. Az alapszervezet taggyűlése meg­hallgatja a pártbizottság beszá­molóját az elvégzett munkáról, irányítja a pártbizottság műkö­dését és mozgósítja a kommunis­tákat a szervezet elé állított leg. fontosabb politikai és gzadasági feladatok teljesítése érdekében. A taggyűlésnek nemcsak azért nagy a jelentősége, mert az alap­szervezet legfelsőbb vezető ezer­ve, hanem azért is, mert a kom­munisták eszmei edzésének és nevelésének hatalmas erőforrása. A taggyűlés kiszélesíti a kom­munisták látókörét, növeli ben­nük a Párt és a rájuk bízott munka iránti kötelesség- és fe­lelősségérzetet. CztáJin elvtárs útmutatása — ** — hogy a Párt tömegeinek aktivitását emelni kell — azt jelenti, hogy az őket érdeklő kér­déseket megvitatás céljából elé­jük kell tárni, biztosítva szá­mukra a bolsevik kritika lehető­ségét Ezt az útmutatást a Párt a gyakorlati példák ezrével erő­sítette meg. Csak ilyen úton — tanítja Sztálin elvtára — lehet a pártfegyelmet valóban öntu­datos, valóban vasfegyelemmé változtatni, csak ezen az úton lehet gazdagítani a Párt tömegei­nek politikai és gazdasági ta­pasztalatait, csak ilyen módon lehet megteremteni azokat a fel. tételeket, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a Párt tömegei új aktiv pártmunkáso­kat, vezető funkcionáriusokat ne­veljenek ki. A pártszervezet munkája csak ott válik valóban életképessé, ahol a kommunisták gyakran ősz. szegyülnek, együttesen vitatják meg és döntik el az ügyeket. Tartalmas és harcos szellemű volt az a taggyűlés, amelyen a moszkvai Timosenko-gyárban az ötéves tervnek négy év alatti teljesítése került megvitatásra. A pártbizottság e gyűlés előké­szítésébe sok kommunistát vont be. Az előzetes előkészület hatá­rozott eredményekre vezetett- A taggyűlésen a kommunisták tevé­kenyen vettek részt a vitában ég a javaslatok kidolgozásában, a felszólalások komolyak, határo­zottak voltak és az önkritikán alapultak. A taggyűlés megkö­vetelte valamennyi párttagtól és tagjelölttől, hogy vegyen részt a munkaversenyben és vállaljon egyéni szocialista kötelezettsége­ket. A gyűlés határozata rámu­tatott azokra az intézkedésekre, amelyek a politikai tömegmunka széleskörű fejlesztésére irányul­tak. I Természetesen ezzel még nem ért véget a pártszervezet szervező és mozgósító szerepe. Taggyűléseket rendeztek egyes műhelyekben és osztályokon is. Taggyűlést a gyár minden mű­helyében és osztályán rendszerint havonta egyszer tartanak. Ez azonban legfeljebb szokás, de nem szabály és a pártszervezet titkára ne ragaszkodjék hozzá mereven. Helytelen lenne holmi alaki elképzeléseknek alávetni magukat, vagyis egyszer é3 min. denkorra megállapítani a gyűlé­sek számát. Mi az ügy érdekeit tartjuk szem előtt és a jelen pillanatban a pártszervezet ele állított követelményekből indul­hatunk ki. Ezért ha szükséges, hogy valamilyen fontos kérdést a kommunisták sürgősen megvi­tassanak, akkor gyakrabban kell gyűlést tartani. A gyár pártbizottsága meg­követeli a műhely-pártszerve­zetek titkáraitól, hogy a párt­gyűlésen megvitatásra kerülő minden kérdést előzetesen gondosan készítsenek elő. Ter­mészetesen ez nem jelenti azt, hogy az előkészített határo­zat-tervezetet a gyűléseken változtatás nélkül el is kell fogadni. A határozat-tervezet — csak alap. A tájékoztatást rendszerint nem követi vita és póthatái >­zaíokat sem fogadnak el, da megtörténhetik, hogy a kom­munisták a párthatározatok egyes végrehajtóinak munká­ját nem tartják kielégítőnek és ezért megfelelő javaslatok­kal állnak elő, amelyeket ott helyben megvitatnak és a gyűlés vagy elfogadja, vagy elveti azokat. , f| taggyűléseken egy-egy kér­•• dés megvitatása során a mű­helyvezetők, a pártszervezők, gyak­ran használják azt a kifejezést, „rá kell veze ni az embereket." Ez a kifejezés, bár sablonos, lényegé­ben helyesen fejezi ki a Párt és a gazdasági vezetés feladatait, mert az emberek és önzetlen munkájuk nélkül a terv — semmit sem ér. Ezért nekünk, pártmunkásoknak, gyakrabban kell igénybevennünk a komtnunis'ák tapasztalatait, gyakrabban kell velük megtár­gyalni a gyár és a pártszervezet életében felmerülő minden kérdést és fejleszteni kell aktivitásukat a gyakorlati, a párt és termelési te­vékenységükkel kapcsolatban. Minden taggyűlést egyúttal a vezetők alulról való ellenőrzésére is fel kell használni. Az ilyen el­lenőrzés előfeltétele a kritika és önkritika fejlesztésének, amelynek célja, hogy segítő eszközül szol­gáljon a szervezet, a gyár vagy az egyes vezetők munkájában észlelt hibák kijavítására. A kritika poli­tikai élessége a gyűlés sikerének legfontosabb fokmérője. Az a vezető pártfunkcionárius végez értékes és jó munkát, aki a taggyűlések minőségének fő fok­mérőjéül a párttagok és különösen a fiatal kommunisták aktivizálá­sát és ezeknek a párt belső életé­be való bekapcsolását tartja. A vezető pártfunkcionárius erejének nem abban kell kifejezésre jutnia, hogy mindent egyedül végez el, hanem abban, hogy sikerül meg­szerveznie valamennyi kommunis­ta tevékeny részvételét a piáit- és iársadalmi munkában. A gyűlések előkészítésénél és megtartásánál különös figyelmet kell fordítanj a rendre, a szerve­zettségre és a pcnjosságra. M indig valamelyik műhely, vagy osztály pártszerveze é­nek feladata annak nyilvántartá­sa és ellenőrzése, hogy a tagok teljes üzemi taggyűléseken ideje­ben jelennek-e meg. Az ő felada­tuk az is. hogy megszervezzék a kommunisták pár igazolványainak és tagdíjbefizetésének ellenőrzését. Mielőtt a taggyűlés befejeződne, az elnök átadja a szót a pár'szer­vezet titkárának, aki jelenti a gyű­lésnek, ki hagyta el az üléstermet engedély nélkül és ki nem tett eleget tagdíjfizetési kötelezettségé­nek. Gyárunk kommunistáinak több­sége előtt, akik már huzamosabb idő óta tagjai a Pártnak, szinte érthetetlen, hogyan lehet a tag­gyűlésről elkésni, vagy pedig meg­várni. cmig figyelmeztetnek vala­kit a tagdíjhátralékára. Akadnak azonban egyes fiatal kommunisták, akiknek még nem vált vérükké a pártkötelezcttseg és a pár'.fegyelem, és ezért figyel­meztetésre szorulnak. Az üzemi és műhely-pártbizott­ság állandó, éber figyelme a tag­gyűlések előkészítésével és meg­tartásával kapcsolatban, jó ered­ményeket hoz. A gyűléseket ná­lunk szervezetten és magas eszmei szírvonalon tartják mez. A tag­gyűlések mint a kommunisták bol­sevik nevelésének iskolái, nagy szerepet játszanak a gyár pártéle­tében és a termelés minden vona­lán, a termelési tervek teljesítésé­ért és túlteljesítéséért vívott harc­ban. valamint abban is. hogy gyá­runk sz ötéves tervet négy év alatt sikeresen befejezze. (A. KUmanov, a moszkvai Timosenko-gyár párttaodája titkárának cikke nyomán).

Next

/
Oldalképek
Tartalom