Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-16 / 40. szám

CtBWrtflfc, 1996. IflJfulSr W. Komoly fordulatot akarunk a pártdemokrácia, a bürokrácia elEeni harc, a tagok jogainak érvényesítése terén Rákosi Mátyás eívtárs zárszava a Központi Vezetőség február 10 i ülésén — Amint az elvtársak hallották •— kezdte zárszavát Rákosi elvtárs r— az összes felszólalók egyetértelek a beszámolóval és az előterjesztett határozati javaslaittal. Azok, »ddk közvetlenül a munkások között dolgoznak, mint GySre, vagy Kakakné elvtárs, azt mondják, hogy a tagság ezt a határozatot nagy öröm. mel fogja fogadni. Az elhangzottak is bizonyítják, hogy nagyon időszerű ez a határozat, de az az érzésem hogy már egy kicsit el is késtünk vele. A jó példák mellet, amilyeneket Nagy Mária elvtársnő sorolt fel, annyi hibáról hallottunk, hogy az emberben az az érzés keletkezett: bizony, ha egy fél éwvel ezelőtt hoztunk volna ilyen határozatot, akkor most már sokkal meszszebb tartanánk. De jobb későn, mint soha. Rátérek néhány kérdésre, melyek • felszólalásban felvetődtek. Az ülésezéseknél ls rendet kell teremteni, mert külön, ben elborítják a pártéletet. Ez nemcsak a falusi vagy járási pártszervezeteinkre áll, amelyekben az ülés gyakran délután 5 órakor kezdődik és éjjel 3 órakor még folyik. Nálunk, a központban is előfordul, hogy valamelyik délelőtt a Párt egyszerűen akcióképttelen, senki sem található a helyén, mindenki ülésezik. Ez veszedelmes, ne hezen megfogható formája a bürokráciának. Külön is fel kell hívni az elvtársak figyelmét arra, amit itt Kiss elvtárs mondott a párttagok jogai nak semmibevevéséről. Ezen a téren is radikálisan változtatni kell. Fel kell hagyni a ráolvasásokkal és a jókívánságokkal. Néhány olyan titkárt, aki egyszerűen elveszi a tagtól a tagkönyvet, ki kell pellengérezni, Az ilyenekkel szemben példát kell mutatni, le kell hozni esetüket az újságban. Fel kell arra is figyelni, hogy • a bürokrácia, a parancsolgatás következtében sok helyen rideg, türelmetlen, sőt, ahogy Kiss elvtárs mondta, embertelen a mi funkcionáriusaink bánásmódja az egyszerű párttaggal és még inkább a pártonkívüliekkel szemben. Amit itt legalább tíz felszólaló elvtárstól hallottunk, hogy milyen könnyen zárják ki az embert, milyen könnyen fenyegetik az államvédelmi hatóságokkal, mutatja, hogy e téren is rendet kell csinálni. Az Államvédelmi Hatóság, kedves elvtársaim, nem a falusi titkárok szerve és nem is a járási titkároké. Sok példát hallottunk arról, hogy egyesek basáskodnak a tagsággal. De e példák rendszerint egész kis szervezetekről szóllak, holott bizonyos fokig itt is a fejétől bűzlik a hal. Az utóbbi két héten belül három olyan esetről értesültem, amikor államtitkárok — közülük kettő a Közoonti Vezetőség tagja a párttitkárral szemben tanúsított magatartásukkal megsértették a demokrácia elemi szabályait. Az egyik államtitkárunk, miután a minisztériumi pártszervezet titkára igen óvatos kritikát! gyakorolt a minisztérium munkája felett — magához hívatta a párttitkárt és csúnyán iehord'la öt. A másik minisztérium pártszervezetében a titkár nem is függetlenített. Az államtitkár ilehát hivatali fölöttese a pártitkárnak és gyakorlatilag az államtitkár vezette a pártszervezetet. Tudjuk, hogy nem egy minisztériumban hasonló a helyzol. Az elvtársak tehát ne higyjck. hoev a lecke a .ártdeiKokráeiáróI csak a f»usl, vagy más alr.pszervezet ekr.ek szól. Ez szól mind annyiunknak. A demokrácia mindannyiunkra kötelező, nemcsak az alapszervekre, hanem a Központi Vezetőségre ós a közbeeső szervekre is. Erősen hangsúlyoztuk, hogy a fiatalokat jobban be kell vonni a pártmunkába. Ennek következtében itt a vita során az „öregek" elleni támadás mellékzöngéje hallatszott ki. De nem az a baj, hogy öregek vannak, hanem az, hogy nem engedik be a fiatalokat. Tehát nem arról van most szó, hogy induljon meg az általános harc az öregek ellen és aki 35 éves felüli, az szoruljon ki a vezetésből —, hanem arról, iogy a {italokat és nőket engedjék be olyan arányban, ahogy politikailag felnőnek. Sőt itt nem félnék egy kis előlegtől sem. Kissé az arányuk felett is vinnék be nőt és fiaitalt a szervezetek vezetőségébe, mert többet tanulnak, ha bent vannak, mint hogyha az ajtó előtt váratjuk őket. El kell mondani, hogy minden önkritika, amely általánosságban hangzik d és nem tartalmaz konkrétumot — mint itt a szakszervezetekkel kapcsolatban — bizonyos fokig olyan, mint a nyeletlen bicska penge nélkül. Nem sokat ér az a kritika, amit senki sem vesz magára. Bismarck azt mondta: „Amikor én nem értek valamivel egyet, mindig úgy kezdem, hogy elvben egyetértek vele". A kritikát is elvben, gyakran elfogadják, s a gyakorlatban kiderül, hogy visszautasították. A vitából aiz a benyomás ke. letkezett, hogy az elvtársak egy része nem értette meg egészen a Központi Vezetőség célját Mi komoly fordulatot akarunk a pártdemokrácia, a bürokrácia elleni harc, a tagok jogainak érvényesítése terén. Ha a pártdemokrácia terén nem tudjuk a hibákat kiküszöbölni, feltétlenül meglassul Pártunk fejlődése. Ha nem is hallottuk volna itt a pél dák tucatjait, akkor ia meg kell érezni mindenkinek, hogy most ez a tényező — a pártdemiokrácia gyengesége, a kritika és önkriti. ka hiánya —, amely gátolja további fejlődésünket. Gátolja az űj erők növését, gátolja azt, hogy a tagság a demokratikus módszerek, a kritika és önkritika segítségével nőjjöa. Ezt az akadálvt akarjuk most elhárítani Természetesen nem rohammunkával, hanem úgy. ho°-v ráirányítjuk a figyelmet és elkezdjük a rendszeres harcot a pártonbelüli demokrácia komoly helyreállításáért, a kritikáért és önkritikáért, a bürokrácia a basák és kiskirályok ellen. Élesen alá kell húzni, hogy ez a harc nem kampányszerű és nemcsupán a legközelebbi Köz. ponti Vezetőségi ülésig lesz ez a központi kérdés. Ezt a harcot ál landóan, szakadatlanul kell foly. tatni. Sztálin elvtárs mondotta, hogy az önkritika jelszavát nem lehet úgy tekinteni, mint valami új jelszót. Ez az önkritika a Bolsevik Párt lényegében gyökerezik, sőt a proletárdiktatúra rendszerének alapjában, is. Ezért helyes, hogy a mi határozati javas, intünk külön kimondja, hogy a bírálat és önbírálat nem kampány-jellegű feladat, hanem Sztálin elvtárs szavaival: „állán, dó, működő fegyver a bolsevizmus fegyvertárában, amely eltéphetetlenül össze van kapcsolva magával a bolsevizmus természetével, forradalmi szellemével." A kritikáról magáról egyik elvtársunk felvetette, hogy meg kell tanítani az embereket kritizálni. Ebben van "alami. Elő fog fordulni, hogy a kritika az első időben nem lesz valami nnntasze. íű. Ez előfordult a Bo'sevik Pártban is. Sztálin elvtárs azt mondotta: „Ha a kritika csak öt, vagy tíz százalék igazságot is tartalmaz, úgy az ilyen kritikát is üdvözölni kell, meg Ke1' figyelmesen hallgatni és k; r.e!l hámozni belőle az egészséges magot. Ellenkező esetben, ismétlem, oda jutnánk, hogy befogják a száját az egyébként a szovjetek ügyével szemben teljesen odaadó emberek százainak és ezremek akik még nem eléggé gyakorlottak kritikai munkájukban. de akiknek a szájával szól maga az igazság." Ezt nekünk is meg kell szívlelnünk. Nálunk Í3 lesznek oíyar kritikusok, akiknek nem száz százalékig helyes a kritikájuk nekünk magunknak kell kihámoz ni belőle azt, ami helyes és jó. Természetesen a kritikát önkritikát nemcsak most, a vezetőség-választásokon kell alkalmaznunk, hanem állandóan biz. tosrtanunk kell a taggyűlés, választott szervek demokratikus jogait Ha ezt elérjük: ugrásszerűen fog javulni a munkánk. Javul nemcsak azért, mert a titkár felelősebbnek érzi magát, tudja, hogy felelnie kell a tagság előtt, de a tagság maga is igyekezni fog jól kritizálni, töri a fejét, keresd, hol van a hiba és azon is töri a fejét, hogy lehet a hibát kijavítani, mert hiszen alkotó, teremtő kritikát követelnek tőle. EB a kölcsönhatás gyorsas meg fogja javítani a pártmunkát. Pártunk most már a hatodik esztendeje működik legálisan. A Párt felnőtt, nagy követelményeket állít a dolgozó nép elé, vele szemben is megnőttek a követelmények. X vezetőség újraválasztását gondosan elő fogjuk készíteni, Gondosodunk arról, hogy minden alapszerv választásánál ott legyen a felsőbb szerv kiküldöttje, aki segit végrehajtani a választásnál a helyes elveket, s gondoskodik a kritika szabad alkalmazásáról. Ahol a szervezet nagyobb, ott a Központi Vezető, ség határozatát előre megbeszéli az aktíva. Ahol a szervezet kisebb, ott a határozatot közvetlenül vitatják meg és hajtják végre. Mindenesetre gondoskodunk arról, hogy a határozat végrehajtására segítség és ellenőrzés menjen le az alapszervezetbe, nehogy a sok kiskirály, basa, meg bürokrata, akikről itt szó volt, jelentékeny részét még elsikkassza. Különösen vigyázzunk arra, hogy a pártszer vezeti szabályok belső demokrá. ciára vonatkozó része ne maradjon írott malaszt. Kötelességünk, hogy érvényt szerezzün. pártszervezeti szabályzatunk bel ső demokráciát biztosító rendelkezéseinek és gondoskodjunk róla, hogy a párttagok párt szerű bírálatot gyakorolhassanak a Párt munkája és szervezeteinek tevékenysége felett. A mi Pártunk szervezetei — eddigi tapasztalataink szerint — szeretnek szélsőségekben mo zogni. Az utolsó négy-öt hónapban sikerült a Pártot — megfelelő munkával — a termelés fe lé fordítani. Nagy hiiba volna ha az elvtársak a szervezetekben azt hinnék: a termelési kampánynak vége és most jön az önkritika kampánya. A szervezés lendületét és azt az egészséges vonalat, amelyet a Párt az utolsó négy-öt hónapban ezen a téren megvalósított, változatlanul tovább kell vinni. Határozati javaslatunk a feladatok 2. pontjában változatla nul a termeléssel való foglalkozást jelöli meg. Vigyázzunk hogy ne engedjük ezt a fontos munkát megzavarni 1 De ugyanakkor rá kell térni a következő fontos kérdésre, a pártdemokrácia helyreállítására, a kritika és önkritika teljes érvényesülésére, s ami ezzel öszszefügg: harcolni kell a Pártban mutatkozó bürokráciával szemben. Mintha kígyó csípne meg engem, ha hallom, hogy „félnek a Párttól". A Párttól csak az ellenség féljen, a dolgozó nép előtt, jó munkánk eredményeképpen, a Párt legyen népszerű. A dolgozó nép tisztelje, de. egyben szeresse is Pártunkat, saját Pártját. A bürokraták, a pártdemokrácia megsértői néhol olyan helyzetet teremtenek, hogy a mi népszerű Pártunktól, ame lyet a nép tisztel és szeret, helyenk'nt félnek. Ezért ismétlem a kulálc féljen tőlünk, féljen tő lünk az ellenforradalmár, de minden törekvésünk odairányul jon, hogy a dolgozó nép ne csak tiszteljen, hanem szeressen is bennünket. Az éberség ott alszik el, ahol nem tehet a hibákat, bajokat szóvátenni. A belső demokrácia megerősödése, a kritika és önkritika alkalmazása, harc a bi) rokrácia ellen és az éberség kérdései mind összefüggnek, köi csönhatásban állnak egymással és — mint az egyik felszólald elvtárs helyesen mondta — magával a termeléssel is. Amilyen jól oldjuk meg ezeket a feladatokat, úgy fog emelkedni a termelés is. A Központi Vezetőség feladata, hogy keményebben ellenőrizze a határozatok végrehajtását és keményebben lépjen közbe ott, ahol nem tartják be. A jövőben az ellenőrzést rendszeresebben kell végeznünk. Mégegyszer ismétlem: őrizkedni kell attól, hogy e munkánk a termelés csökkenésévei, vagy a termelésre irányított figyelmünk csökkenésével járjon. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor a Központi Vezetőség célja — az, hogy a Párt minden tekintetben erősödjön és egészségesen fejlődjön tovább — biztosítottnak tekinthető. . Reméljük, hogy a legközelebbi Központi Vezetőségi ülésen már arról számolhatunk be, hogy határozatunk végrehajtása következtében Pártunk befolyása és a belső pártdemokrácia, az egész pártszellem gyorsan és egészségesen fejlődött. fruscsenko tanár, a neves szovjet agrobioldgus nyilatkozata a Szovjet—Magyar Barátság Hónapja alkalmábél A Szovjet Tájékoztató Iroda közli az elmük évben a szovjet küldöttség tagjaként Magyanvrszágon járt Gluscsenko tanár, neves agróbiológus nyilatkozatát. Gluscsenko megállapítja, hogy azok a szálak, amelyek összekötik a szovjet és a magyar nép sorsát, egyre erősödnek azóta, hogy a szovjet hadsereg felszabadította Magyarországot a fasiszta iga alól. A magyar nép tudja, hogy csak a nagy Szovjetúnió népeivel' való erős. megfezakithatatlan barátság biztosítja a békés alkotó munkát és „ szocializmus útjára lépetf új, demokratikus Magyarország felvirágzását. Nyilatkozatában megállapította, hogy magyarországi útja alkalmával örömmel tapasztalta a magyar tudományos élet legkiválóbb képviselőinek érdeklődését a szovjet tudományok iránt. Végül őszinte üdvözletét küldi a megnagyobbodott Budapest, a hős Debrecen, n csodálatos Pécs lakosainak, akikkel alkalma volt beszélgetni és megfigyelni alkotó, építő élefüket. Gluscsenko nyilatkozatát „ szovjet és a magyar nép örök barátságának, Rákosi MátyásnakI és a magyarok legjobb barátja" nak, Sztálin generalisszimusznak éltefésével fejezte beTengerbe dobtak a nizzai békeharcosok egy V—2 kilövőpátyá! Kedden reggel óriási, teherkocsikon Nizza kikötőjébe szállítottak egy V_2 kilövőpályát, amelyről azonnal elterjedt a városban a hír, hogy Titónak készült és hajóra akarják felrakni, hogy Jugoszláviába vigyék. A kikötőmunkások percek alatt leállították a munkát és közöjték a hírt a közeli gyárak dolgozóival. Mind a kikötő mellett lévő vagongyár munkásai, mind a niz. zai villamos kocsiszín alkalmazottai azonnal sztrájkba léptek. Negyedóra alatt 300 dolgozó gyűlt össze a kikötőben. Ekkor erős rohamrendőrcsapat támadta meg a tömeget és könnyfakasztó bombákat dobált a béfcejelszavakat kiáltó tüntetők közé. Az összeütközés során több tüntető és rohamrendőr megsebesült. Ennek ellenére a békeharcosok száma percről-percre nőtt. Végül is a rohamrendőrök kénytelenek voltak meghátrálni. A tömeg a Marseillaise éneklése közben leszedte az óriási, több méter magas és több tonna súlyú gépezetet a tehergépkocsikról és a tengerbe dobta. A dolgozók ezután „Békét akarunk" kiáltások, kai visszatértek munkahelyükre. Budapestre érkeztek Petr és PJoJhar csehszlovák miniszterek Szerda reggel a menetrendszerinti prágai gyorssal megérkezett Budapestre Alois Petr, csehszlovák közlekedési , miniszter és Plojhar József népjóléti miniszter. Kíséretükben megérkezett Karel Bacilek szlovák közi ekedé, si miniszter, Kazimir Berek, a CSD, a csehszlovák államvasutak vezérigazgatója, a miniszter helyettese és Antonin Habenicht helyettes miniszter. Fogadásuk. ra megjelentek Bebrics Lajos közlekedési és postaügyi miniszter, Prieszol József államtitkár, Vikol János népjóléti államtitkár, a MÁV főigazgatóság és politikai osztály képviselői, csehszlovák részről pedig Horváth Iván követ, Jeszenszki Ferenc attasé és Borszki Karel katonai attasé. A csehszlovák miniszterek néhány napig maradnak fővárosunkban. Zwrgósok, szfrlikok ós encoleüenes fiintdések Dalainkéban, Jamaica szigetén és 8rif-H nduwben Délafrika legnépesebb városában, Johannesburgban tovább folytatódnak az összeütközések a bennszülöttek és a rendőrség között. Szerdára a kormányellenes tüntetések átterjedtek Johannesburg két másik bennszülöttlakta külvárosára is. A tüntető tömeg eltorlaszolta magát, mire a rendőrség tüzet nyitott. Az öszszetűzésnek ezúttal is számos áldozata volt. Jamaica fővárosában, Kingstonban az angol gyarmati rendőrség könnygáz-bombákkal támadta meg a hosszabb idő óta sztrájkoló szállodaalkalmazottak sztrájkőrségeit. Brit-Honduras fővárosában, Belizeben heves britellenes tüntetésekre került sor.