Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-16 / 40. szám

CtBWrtflfc, 1996. IflJfulSr W. Komoly fordulatot akarunk a pártdemokrácia, a bürokrácia elEeni harc, a tagok jogainak érvényesítése terén Rákosi Mátyás eívtárs zárszava a Központi Vezetőség február 10 i ülésén — Amint az elvtársak hallották •— kezdte zárszavát Rákosi elvtárs r— az összes felszólalók egyetérte­lek a beszámolóval és az előter­jesztett határozati javaslaittal. Azok, »ddk közvetlenül a munkások között dolgoznak, mint GySre, vagy Ka­kakné elvtárs, azt mondják, hogy a tagság ezt a határozatot nagy öröm. mel fogja fogadni. Az elhangzottak is bizonyítják, hogy nagyon idő­szerű ez a határozat, de az az ér­zésem hogy már egy kicsit el is késtünk vele. A jó példák mellet, amilyeneket Nagy Mária elvtársnő sorolt fel, annyi hibáról hallottunk, hogy az emberben az az érzés ke­letkezett: bizony, ha egy fél éwvel ezelőtt hoztunk volna ilyen határo­zatot, akkor most már sokkal mesz­szebb tartanánk. De jobb későn, mint soha. Rátérek néhány kérdésre, melyek • felszólalásban felvetődtek. Az ülésezéseknél ls rendet kell teremteni, mert külön, ben elborítják a pártéletet. Ez nemcsak a falusi vagy járási pártszervezeteinkre áll, amelyekben az ülés gyakran délután 5 órakor kezdődik és éjjel 3 órakor még folyik. Nálunk, a központban is elő­fordul, hogy valamelyik délelőtt a Párt egyszerűen akcióképttelen, senki sem található a helyén, min­denki ülésezik. Ez veszedelmes, ne hezen megfogható formája a bü­rokráciának. Külön is fel kell hívni az elv­társak figyelmét arra, amit itt Kiss elvtárs mondott a párttagok jogai nak semmibevevéséről. Ezen a té­ren is radikálisan változtatni kell. Fel kell hagyni a ráolvasásokkal és a jókívánságokkal. Néhány olyan titkárt, aki egyszerűen elveszi a tagtól a tagkönyvet, ki kell pellen­gérezni, Az ilyenekkel szemben példát kell mutatni, le kell hozni esetüket az újságban. Fel kell arra is figyelni, hogy • a bürokrácia, a parancsolgatás következtében sok helyen rideg, türelmetlen, sőt, ahogy Kiss elvtárs mondta, embertelen a mi funkcionáriusaink bánásmódja az egyszerű párttaggal és még in­kább a pártonkívüliekkel szemben. Amit itt legalább tíz felszólaló elv­társtól hallottunk, hogy milyen könnyen zárják ki az embert, mi­lyen könnyen fenyegetik az állam­védelmi hatóságokkal, mutatja, hogy e téren is rendet kell csinálni. Az Államvédelmi Hatóság, kedves elvtársaim, nem a falusi titkárok szerve és nem is a járási titkároké. Sok példát hallottunk arról, hogy egyesek basáskodnak a tagsággal. De e példák rendszerint egész kis szervezetekről szóllak, holott bizo­nyos fokig itt is a fejétől bűzlik a hal. Az utóbbi két héten belül há­rom olyan esetről értesültem, ami­kor államtitkárok — közülük kettő a Közoonti Vezetőség tagja a párttitkárral szemben tanúsított magatartásukkal megsértették a de­mokrácia elemi szabályait. Az egyik államtitkárunk, miután a minisztériumi pártszervezet titkára igen óvatos kritikát! gyakorolt a minisztérium munkája felett — ma­gához hívatta a párttitkárt és csú­nyán iehord'la öt. A másik minisz­térium pártszervezetében a titkár nem is függetlenített. Az államtit­kár ilehát hivatali fölöttese a pár­titkárnak és gyakorlatilag az ál­lamtitkár vezette a pártszervezetet. Tudjuk, hogy nem egy minisztéri­umban hasonló a helyzol. Az elv­társak tehát ne higyjck. hoev a lecke a .ártdeiKokráeiáróI csak a f»­usl, vagy más alr.pszerve­zet ekr.ek szól. Ez szól mind annyiunknak. A demokrácia mindannyiunkra kötelező, nemcsak az alapszervekre, hanem a Központi Vezető­ségre ós a közbeeső szervek­re is. Erősen hangsúlyoztuk, hogy a fiatalokat jobban be kell vonni a pártmunkába. Ennek következtében itt a vita során az „öregek" elleni támadás mellékzöngéje hallatszott ki. De nem az a baj, hogy öregek vannak, hanem az, hogy nem enge­dik be a fiatalokat. Tehát nem ar­ról van most szó, hogy induljon meg az általános harc az öregek ellen és aki 35 éves felüli, az szo­ruljon ki a vezetésből —, hanem arról, iogy a {italokat és nőket en­gedjék be olyan arányban, ahogy politikailag felnőnek. Sőt itt nem félnék egy kis előlegtől sem. Kissé az arányuk felett is vinnék be nőt és fiaitalt a szervezetek vezetőségé­be, mert többet tanulnak, ha bent vannak, mint hogyha az ajtó előtt váratjuk őket. El kell mondani, hogy minden önkritika, amely általánosságban hangzik d és nem tartalmaz kon­krétumot — mint itt a szakszer­vezetekkel kapcsolatban — bizo­nyos fokig olyan, mint a nyelet­len bicska penge nélkül. Nem so­kat ér az a kritika, amit senki sem vesz magára. Bismarck azt mondta: „Amikor én nem értek valamivel egyet, mindig úgy kezdem, hogy elvben egyetértek vele". A kritikát is elvben, gyak­ran elfogadják, s a gyakorlatban kiderül, hogy visszautasították. A vitából aiz a benyomás ke. letkezett, hogy az elvtársak egy része nem értette meg egészen a Központi Vezetőség célját Mi komoly fordulatot akarunk a pártdemokrácia, a bürokrácia el­leni harc, a tagok jogainak ér­vényesítése terén. Ha a párt­demokrácia terén nem tudjuk a hibákat kiküszöbölni, feltétlenül meglassul Pártunk fejlődése. Ha nem is hallottuk volna itt a pél dák tucatjait, akkor ia meg kell érezni mindenkinek, hogy most ez a tényező — a pártdemiokrácia gyengesége, a kritika és önkriti. ka hiánya —, amely gátolja to­vábbi fejlődésünket. Gátolja az űj erők növését, gátolja azt, hogy a tagság a demokratikus mód­szerek, a kritika és önkritika se­gítségével nőjjöa. Ezt az akadálvt akarjuk most elhárítani Természetesen nem rohammunkával, hanem úgy. ho°-v ráirányítjuk a figyelmet és elkezdjük a rendszeres harcot a pártonbelüli demokrácia ko­moly helyreállításáért, a kritiká­ért és önkritikáért, a bürokrácia a basák és kiskirályok ellen. Élesen alá kell húzni, hogy ez a harc nem kampánysze­rű és nemcsupán a legközelebbi Köz. ponti Vezetőségi ülésig lesz ez a központi kérdés. Ezt a harcot ál landóan, szakadatlanul kell foly. tatni. Sztálin elvtárs mondotta, hogy az önkritika jelszavát nem lehet úgy tekinteni, mint valami új jelszót. Ez az önkritika a Bol­sevik Párt lényegében gyökere­zik, sőt a proletárdiktatúra rend­szerének alapjában, is. Ezért he­lyes, hogy a mi határozati javas, intünk külön kimondja, hogy a bírálat és önbírálat nem kam­pány-jellegű feladat, hanem Sztálin elvtárs szavaival: „állán, dó, működő fegyver a bolseviz­mus fegyvertárában, amely el­téphetetlenül össze van kapcsolva magával a bolsevizmus természe­tével, forradalmi szellemével." A kritikáról magáról egyik elvtársunk felvetette, hogy meg kell tanítani az embereket kriti­zálni. Ebben van "alami. Elő fog fordulni, hogy a kritika az első időben nem lesz valami nnntasze. íű. Ez előfordult a Bo'sevik Pártban is. Sztálin elvtárs azt mondotta: „Ha a kritika csak öt, vagy tíz százalék igazságot is tartalmaz, úgy az ilyen kritikát is üdvözölni kell, meg Ke1' fi­gyelmesen hallgatni és k; r.e!l há­mozni belőle az egészséges ma­got. Ellenkező esetben, ismétlem, oda jutnánk, hogy befogják a száját az egyébként a szovjetek ügyével szemben teljesen odaadó emberek százainak és ezremek akik még nem eléggé gyakorlot­tak kritikai munkájukban. de akiknek a szájával szól maga az igazság." Ezt nekünk is meg kell szív­lelnünk. Nálunk Í3 lesznek oíyar kritikusok, akiknek nem száz százalékig helyes a kritikájuk nekünk magunknak kell kihámoz ni belőle azt, ami helyes és jó. Természetesen a kritikát önkritikát nemcsak most, a veze­tőség-választásokon kell alkal­maznunk, hanem állandóan biz. tosrtanunk kell a taggyűlés, választott szervek demokratikus jogait Ha ezt elérjük: ugrássze­rűen fog javulni a munkánk. Javul nemcsak azért, mert a titkár fe­lelősebbnek érzi magát, tudja, hogy felelnie kell a tagság előtt, de a tagság maga is igyekezni fog jól kritizálni, töri a fejét, ke­resd, hol van a hiba és azon is töri a fejét, hogy lehet a hibát kijavítani, mert hiszen alkotó, teremtő kritikát követelnek tőle. EB a kölcsönhatás gyorsas meg fogja javítani a párt­munkát. Pártunk most már a hatodik esztendeje működik legálisan. A Párt felnőtt, nagy követelményeket állít a dolgozó nép elé, vele szem­ben is megnőttek a követel­mények. X vezetőség újraválasztását gondosan elő fogjuk készíteni, Gondosodunk arról, hogy min­den alapszerv választásánál ott legyen a felsőbb szerv kiküldött­je, aki segit végrehajtani a vá­lasztásnál a helyes elveket, s gondoskodik a kritika szabad al­kalmazásáról. Ahol a szervezet nagyobb, ott a Központi Vezető, ség határozatát előre megbeszé­li az aktíva. Ahol a szervezet ki­sebb, ott a határozatot közvet­lenül vitatják meg és hajtják végre. Mindenesetre gondosko­dunk arról, hogy a határozat végrehajtására segítség és el­lenőrzés menjen le az alapszer­vezetbe, nehogy a sok kiskirály, basa, meg bürokrata, akikről itt szó volt, jelentékeny részét még elsikkassza. Különösen vi­gyázzunk arra, hogy a pártszer vezeti szabályok belső demokrá. ciára vonatkozó része ne ma­radjon írott malaszt. Kötelessé­günk, hogy érvényt szerezzün. pártszervezeti szabályzatunk bel ső demokráciát biztosító rendel­kezéseinek és gondoskodjunk ró­la, hogy a párttagok párt szerű bírálatot gyakorolhassanak a Párt munkája és szervezeteinek tevékenysége felett. A mi Pártunk szervezetei — eddigi tapasztalataink szerint — szeretnek szélsőségekben mo zogni. Az utolsó négy-öt hónap­ban sikerült a Pártot — megfe­lelő munkával — a termelés fe lé fordítani. Nagy hiiba volna ha az elvtársak a szervezetek­ben azt hinnék: a termelési kampánynak vége és most jön az önkritika kampánya. A szervezés lendületét és azt az egészséges vonalat, amelyet a Párt az utolsó négy-öt hónapban ezen a téren megvalósított, válto­zatlanul tovább kell vinni. Határozati javaslatunk a fel­adatok 2. pontjában változatla nul a termeléssel való foglalko­zást jelöli meg. Vigyázzunk hogy ne engedjük ezt a fontos munkát megzavarni 1 De ugyanakkor rá kell térni a következő fontos kérdésre, a pártdemokrácia helyreállítására, a kritika és önkritika teljes ér­vényesülésére, s ami ezzel ösz­szefügg: harcolni kell a Pártban mutatkozó bürokráciával szem­ben. Mintha kígyó csípne meg engem, ha hallom, hogy „félnek a Párttól". A Párttól csak az ellenség féljen, a dolgozó nép előtt, jó munkánk eredményekép­pen, a Párt legyen népszerű. A dolgozó nép tisztelje, de. egyben szeresse is Pártunkat, saját Pártját. A bürokraták, a párt­demokrácia megsértői néhol olyan helyzetet teremtenek, hogy a mi népszerű Pártunktól, ame lyet a nép tisztel és szeret, he­lyenk'nt félnek. Ezért ismétlem a kulálc féljen tőlünk, féljen tő lünk az ellenforradalmár, de minden törekvésünk odairányul jon, hogy a dolgozó nép ne csak tisz­teljen, hanem szeressen is bennünket. Az éberség ott alszik el, ahol nem tehet a hibákat, bajokat szóvátenni. A belső demokrácia megerősödése, a kritika és ön­kritika alkalmazása, harc a bi) rokrácia ellen és az éberség kér­dései mind összefüggnek, köi csönhatásban állnak egymással és — mint az egyik felszólald elvtárs helyesen mondta — ma­gával a termeléssel is. Amilyen jól oldjuk meg ezeket a felada­tokat, úgy fog emelkedni a ter­melés is. A Központi Vezetőség feladata, hogy keményebben el­lenőrizze a határozatok végre­hajtását és keményebben lépjen közbe ott, ahol nem tartják be. A jövőben az ellenőrzést rend­szeresebben kell végeznünk. Mégegyszer ismétlem: őriz­kedni kell attól, hogy e munkánk a termelés csökkenésévei, vagy a termelésre irányított figyel­münk csökkenésével járjon. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor a Központi Vezetőség célja — az, hogy a Párt minden tekintetben erősödjön és egészségesen fej­lődjön tovább — biztosítottnak tekinthető. . Reméljük, hogy a legközelebbi Központi Vezetőségi ülésen már arról számolhatunk be, hogy ha­tározatunk végrehajtása követ­keztében Pártunk befolyása és a belső pártdemokrácia, az egész pártszellem gyorsan és egészsé­gesen fejlődött. fruscsenko tanár, a neves szovjet agrobioldgus nyilatkozata a Szovjet—Magyar Barátság Hónapja alkalmábél A Szovjet Tájékoztató Iroda közli az elmük évben a szovjet küldöttség tagjaként Magyanvr­szágon járt Gluscsenko tanár, neves agróbiológus nyilatkoza­tát. Gluscsenko megállapítja, hogy azok a szálak, amelyek összekötik a szovjet és a magyar nép sorsát, egyre erősödnek azóta, hogy a szovjet hadsereg felszabadította Magyarországot a fasiszta iga alól. A magyar nép tudja, hogy csak a nagy Szovjet­únió népeivel' való erős. meg­fezakithatatlan barátság biztosítja a békés alkotó munkát és „ szo­cializmus útjára lépetf új, de­mokratikus Magyarország felvi­rágzását. Nyilatkozatában meg­állapította, hogy magyarországi útja alkalmával örömmel tapasz­talta a magyar tudományos élet legkiválóbb képviselőinek érdek­lődését a szovjet tudományok iránt. Végül őszinte üdvözletét küldi a megnagyobbodott Buda­pest, a hős Debrecen, n csodála­tos Pécs lakosainak, akikkel al­kalma volt beszélgetni és megfi­gyelni alkotó, építő élefüket. Gluscsenko nyilatkozatát „ szov­jet és a magyar nép örök ba­rátságának, Rákosi MátyásnakI és a magyarok legjobb barátja" nak, Sztálin generalisszimusz­nak éltefésével fejezte be­Tengerbe dobtak a nizzai békeharcosok egy V—2 kilövőpátyá! Kedden reggel óriási, teherko­csikon Nizza kikötőjébe szállí­tottak egy V_2 kilövőpályát, amelyről azonnal elterjedt a vá­rosban a hír, hogy Titónak ké­szült és hajóra akarják felrakni, hogy Jugoszláviába vigyék. A ki­kötőmunkások percek alatt le­állították a munkát és közöjték a hírt a közeli gyárak dolgozói­val. Mind a kikötő mellett lévő vagongyár munkásai, mind a niz. zai villamos kocsiszín alkalma­zottai azonnal sztrájkba léptek. Negyedóra alatt 300 dolgozó gyűlt össze a kikötőben. Ekkor erős rohamrendőrcsapat támadta meg a tömeget és könnyfakasztó bombákat dobált a béfcejelszava­kat kiáltó tüntetők közé. Az összeütközés során több tüntető és rohamrendőr megse­besült. Ennek ellenére a békehar­cosok száma percről-percre nőtt. Végül is a rohamrendőrök kény­telenek voltak meghátrálni. A tömeg a Marseillaise éneklése közben leszedte az óriási, több méter magas és több tonna súlyú gépezetet a tehergépkocsikról és a tengerbe dobta. A dolgozók ez­után „Békét akarunk" kiáltások, kai visszatértek munkahelyükre. Budapestre érkeztek Petr és PJoJhar csehszlovák miniszterek Szerda reggel a menetrendsze­rinti prágai gyorssal megérkezett Budapestre Alois Petr, csehszlo­vák közlekedési , miniszter és Plojhar József népjóléti minisz­ter. Kíséretükben megérkezett Karel Bacilek szlovák közi ekedé, si miniszter, Kazimir Berek, a CSD, a csehszlovák államvasutak vezérigazgatója, a miniszter he­lyettese és Antonin Habenicht helyettes miniszter. Fogadásuk. ra megjelentek Bebrics Lajos köz­lekedési és postaügyi miniszter, Prieszol József államtitkár, Vikol János népjóléti államtitkár, a MÁV főigazgatóság és politikai osztály képviselői, csehszlovák részről pedig Horváth Iván kö­vet, Jeszenszki Ferenc attasé és Borszki Karel katonai attasé. A csehszlovák miniszterek né­hány napig maradnak főváro­sunkban. Zwrgósok, szfrlikok ós encoleüenes fiintdések Dalainkéban, Jamaica szigetén és 8rif-H nduwben Délafrika legnépesebb városá­ban, Johannesburgban tovább folytatódnak az összeütközések a bennszülöttek és a rendőrség kö­zött. Szerdára a kormányellenes tüntetések átterjedtek Johannes­burg két másik bennszülöttlakta külvárosára is. A tüntető tö­meg eltorlaszolta magát, mire a rendőrség tüzet nyitott. Az ösz­szetűzésnek ezúttal is számos ál­dozata volt. Jamaica fővárosában, Kings­tonban az angol gyarmati rend­őrség könnygáz-bombákkal tá­madta meg a hosszabb idő óta sztrájkoló szállodaalkalmazottak sztrájkőrségeit. Brit-Honduras fővárosában, Belizeben heves britellenes tün­tetésekre került sor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom