Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-15 / 39. szám

2 Szerda, 1950. február 1. Deakin, Bevin szakszervezeti mása Dávid Loio, a híres angol ka­rikaturista az angol szakszerve zeti mozgalomban a maradiság jelképének egy öreg igavonó lo alakját választolta. Amikor Ang­lia mai reakciós szakszervezeti vezetőiről beszélünk, akkor első­sorban Arthur Deakinre gondo­lunk, a szállító és szakképzetten munkások főtitkárára. Egyálta­lán nem azért, mintha Deakin­nek valami különös képességei lennének, hiszen mindenki tud ja, hogy elég szürke egyéniség. Az „Observer" című angol lap nyelvén ez így hangzik: „Ö (Deakin) inkább gyakorlati, mint elméleti ember". Egy véletlen körülmény két négtelenül döntő szerepeit ját­szott Deakin pályafutásában, ta­zeti életének kezdetén a szállí­tó és szakképzetlen mukások szervezetében, amely 1922_ben alakult, meg. Azóta útjaik nem váltak el Éppenúgy, mint Bevin, olyan emberekkel vette magát körül, akiknek „főérdeme", hogy el­lentmondás nélkül engedelmes kedtek neki. Éppen ezért Dea. kin, mint Bevin helyettese „meg felelő embernek bizonyult a meg­felelő helyen." És mind a mai napig Bevin rendelkezik, Deakin végrehajt És valóban, ha a közelmultat nézzük, vájjon Deakin politikája és taktikája nem viselte-e ma gán a brit munkáspárti imperia­lizmus politikájának S7«l<­rCTfreTTO. lálkozása Bevinnel, szakszerve- zeti színezetét? Kísérlet a Szakszervezeti Világszövetség szétrobbantására Emlékezzünk vissza Deakin közeli múltjára. Több, mint két éven át a Szakszervezeti Világ szövetség elnökének magas állá­sát tölt öt u: be. Meg kell állapi­tani, hogy éber megfigyelőnek már régen szemet szúrt: Deakin a maga posztján Bevinnek és Bevin imperialista politikájának ügynöke volt és maradt, trójai faló a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Valóban mi egyebet jelentett Deakin tevékenysége ebben a hatáskörben, mint a Világszö­vetség legkomolyabb intézkedé­seivel szembeni szabotázs-cse lekmények szakadatlan láncola­tát, kísérletek sorozatait annak a szervezetnek diszkreditálására, amelynek az élén állt. Deakin és társai miután meg győződtek durva zsarolásuk bu­kásáról, amellyel a Szakszerve zeti Világszövetség főtitkári ál­lásából el akarták távolítani Louis Sailant-t, hogy ilymódon megváltoztassák az erőviszo nyokat a Szakszervezeti Világ szövetség végrehajtó Szervében az angol-amerikai blokk javára — a Világszövetség megsemmi­sítését tűzték kl célul. Magától értetődik, hogy a Szak­szervezeti Világszövetség felszá molásához azoknak fűződött ér­dekük, akiket a munkásosztály­nak a háború után megteremtett nemzetközi egysége akadályo­zott abban, hogy a dolgozók el­len és egy új háború előkészíté­sére irányuló bűnös terveiket keresztül vigyék. Deakin és társai 1948 második felében végérvényesen tisztába mely szerint a kommunistákat el kell távolítani a hivatalos szakszervezeti állásokból, Deakin azonnal a rendőrséget hívta Támadás az angol munkásosztály eletsz nvonaia e len Deakin csak nemrégiben, mint „saját" szakszervezetének főtit­kára, mint a brit Trade-Uniou kongresszus főtanácsának tagja fenntartás nélkül támogatta a kormány javaslatát a munkabér rögzítéséről, a pénzleértékelés következtében beállott drágaság növekedése ellenére. Vagyis tá­mogatta azt a javaslatot, amely a munkásosztály életszínvonalá­nak tényleges, sőt formális süly. lyesztéséről is szólt. A deakini szakszervezet Vég­rehajtó Bizottságának az a ha­tározata, hogy a kommunistákat el kell távolítani a hivatalos szakszervezeti állásokból, erőtel­jes tiltakozást váltott ki a mun­kások körében. Számos szak­szervezet, nem. törődve Deakin körlevelével, kommunistákat helyezett vezető állásokba, mert meggyőződött, hogy a kommu. nisták meg tudják védeni a mun­kások jogait. Néhány helyi I A Szovjetunió Legfelső Törvény, szervezet 1950—51. évre Ben székének katonai kollégiuma foglal­Attlee a történelem egyik legnagyobb árulására készül — jelentette ki Gallacher elvtárs Az angol választási hadjárat fegyvert nemzetközi rflenSrzé*­során William Gallacher elvtárs, a Kommunista Párt jelöltje be­szédet mondott kerületében. Att lee miniszterelnök politikájával kapcsolatiban többek között a következőket jeientette ki: — Attlee a történelem egyik legnagyobb árulását készíti elő. Ha az amerikaiaknak sikerül ki­erőszakolniok Nyugateurópa egyesítését, akkor Angliának mini független államnak vége. Az amerikaiak ragaszkodása a Ba ruhe-féle atomellenőrző tervhez, a hamiskártyások ismert fogá­saira emlékeztet. A Szovjetunió nem hagyja magát az amerikai kelepcébe becsalni, hanem olyan egyszerű tervet javasol, amexy egyszer s mindenkorra végetvet­ne a háborús félelemnek s meg nyugtatná az egész világot: semmisítsenek meg minden aiom sel és vizsgálattal. Attlee miniszterelnök egyéb­ként skóciai korteskörútja so­rán Gereenoch városában mon­dott beszédet. Az ülésterem előtt a békéért tüntető nők nagy tö­mege vonult fel ilyen feliratú táblákkal: „Az Atlanti Egyez­mény háborút jelent, nem ké­rünk belőle." Giasgowban a gázművek tün­tető sztrájkolói többízben félbe­szakították Attlee választói gyű­lését. Amikor beszélni kezdett, a következőket kiáltották: Jde. hallgass Attlee! Ez a Sztrájkoló munkások hangja! Sztrájkolnunk keU, mert a gázművek nem is­merik el szakszervezeteink jo­gát, hogy tagjainak munkabéréről és munkaviszonyairól tárgyal­hasson!" Papourt és Bili Johnes kommu nistákat választotta meg a vég 9 Szovjetunió Leafelsó Törvényszéke helybenhagyta a habarovszki ítéletet jöttek azzal, hogy tekintélyük | rehajtó bizottság tagjaivá. A kel nem sikerül a Szak- szállítómunkások szakszervezeté­szervezeti Világszövetséget a nek liverpooli bizottsága határo­Marshall-terv támogatására bír. zatot fogadott el, amely elítéli ni, nem fog sikerülni a Szövet- -Deakin diktátori ténykedéseit", séget átalakítani az amerikai imperiaizmusnak és nyugateuró­pai csatlósainak szervévé. Meg­kezdődött a nyilt és szemérmet­len handabandázás azzal a cél­lal, hogy a Világszövetséget be­mocskolják a dolgozók milliói­nak szemében, hogy munkája tartalmát meghiúsítsák, majd pedig, hogy megsemmisítsék Deakinnak és társainak ez a szemérmetlen, gyalázatos javasla ta „a Szakszervezeti Világszö­vetség tevékenységének egyévi szüneteltetéséről", csúfosan meg bukott a Szakszervezeti Világ­szövetség végrehajtó bizottsá­gának 1949 januárjában meg­tartott ülésén. A sárga internac:onálé éión És az egész 1949-es év folya­mán továbbra is alkalmunk volt megfigyelni Deakint, nem na gyon megtiszteltető szerepben az úgynevezett „szabad-szakszer­vezetek" ál.internacionáléjának összetákolásában, szorosan ösz szefogva az Amerikai Munkés­szöve.ség (AFL) megátalkodott reakciós vezetőivel. Az ál-inter­nacionálé programja egy szóban sűrűsödött össze: „antikommu­nizmus". Érdemes idézni azt a jellem lést, amelyet a „New Statesman and Nation" angol munkáspárti saj.óorgánum adott erről az „internacionáléról". Ezt a szö­vetséget — írja a folyóirat — az a veszély fenyegeti, hogy in­kább alakul kommunista-ellenes leereszteshadjárat központjává, semmint a szakszervezetek gyü lekező helyévé." A jellemzés né­mi kiigazításra szoruL Ez már nem is „veszély", hanem tény. Deakin volt az, aki amerikai kollégáinak legrosszabb példáit követve, követelte minden kom­munista eltávolítását a hivata­los szakszervezeti állásokból. Deakte fü.yül a munkások aka­ratára, akik bizalommal vannak a kommunisták iránt, fütyül a dolgozók szabad akaratnyilvání­táséra. Ebben a tekintetben szá­mára nincsenek megengedhetet­len eszközök. Ez a szakszervezett vezelő habozás nélkül a katona­ság és a rendőrség segítségéhez fordul, hogy elnyomjon minden­nemű ellenzéki magatartást „sza bad" szakszervezetének soraiban. Ncnr egyszer hagyta jóvá — hogy ne használjunk más kifeje­zést — osapatok kivonultatását a sztrájkotok ellen, 1947-ben a tehergépkocsivezetők ellen, 1948 ban és 1949-ben a londoni dokk munkások ellen, akik pedig az zet tagjai. Amikor a szakszervezeti de­mokrácia védelmére alakult bi­zottság munkás küldöttsége meg­a kommunisták kérdésében. Mindezek a tények, amelyekről napról-napra közöl jelentéseket a sajtó, azt mutatják, hogy va­lami 8őt nagyon sok dolog ko­molyan megváltozott az angol munkásmozgalomban. A brit szakszervezeti mozgalomban él és fejlődik a balszárny, amelyet az ipari szakszervezetek egész sora, szakszervezeti tanácsok, szakszervezetek helyi tagozatai, műhelybizalmi bizottságok al­kotnak. Természetes, mivel ren delkeznek az apparátus felett, a deakinek ideig-óráig keresztül tudják hajtani elhatározásaikat. De csak a vakok nem látják, hogy nyíltan reakciós és ugyan­csak nyilt bomlasztó politiká­jukkal és taktikájukkal a brit szakszervezeti vezetők siettetik leleplezésüket a munkásosztály szemében. És csak a vakok élőit nem világos — és itt visszaté­rünk Dávid Low karikatúrájá­hoz — hogy a szakszervezo í jelent Deakin előtt, hogy tilta ; mozgalom soraiban a konzerva. kozzék a Végrehajtó Bizottság tivizmus és a reakció vén gebé nak az ellen a határozata ellen, ie egvro erősebben sántít. kozott azoknak a Japán háborús bűnösöknek fellebbezésével, akiket a baktériumháboru előkészítése és alkalmazása miatt a habarovszki katonai törvényszék nemrégiben el­itélt. Számításba vére az eítteftek ál­tal elkövetett bűntettek súlyosságát és azt, hogy a habarovszki katonai tőrvényszék a vádlottak büntető, sét teljesen a tőrvénynek és bű­nösségük fokának megfelelően ál­lapította meg, a Szovjetunió Leg­felső Törvényszéke katona! koilé. giuma elutasította Janiada, Kadzl­cuka, Takahasi, Nlsi, Karasava, Mi. tomo és Kikuesi fellebbezését és érvényben hagyta a habarovszki törvényszék Ítéletét Megérkezett Pekingbe az angol és az indiai kormány képviselője Az angol és &z indiai kormány elküldte képviselőjét Pekingbe,) hogy megbeszéljék a diplomáciai kapcsolatok felvételét a Kínai Népköztársaság központi népi kormányával. Az angol kormány j. C Hut­chinaont, az indiai kormány A. K. Szem ideiglenes ügyvivőt küldte Pekingbe. Hvraorhineo éa Szen vasárnap este 9 óra 40 perckor érkezett Pekingbe, ahol Ham-Hszi. a külügyminisztérium protokol osztályának főnöke fo­gadta őket. Népi tanácsok Albániában Albánia felszabadulása után a népi tanácsok előtt komoly es nagy feladatok állottak. A százszámra felégetett falvakból', a felrobbantott hidakból és kikötőkből, az elpusz­tított üzemekből uj országot kel­lett épiteni és igy elsősorban a zilált gazdasági viszonyokat ren­dezni. Ebben a nehéz munkában — szoros kapcsolatban a kormánnyal — mozgósították a tömegeket az HAZAFI A MOZDONYGYARBAN ő vezetése alatt álló szakszerve- érdeklődés. A brjanszkl mozdonygyár rugó­műhelyében termelési értekezlet van. Nem hiába verödött ö'ssze enr.yi ember. A két legöregebb munkás. Redin és Glumakov pá­rosversenyének kiér ékeléséről van szó. A két öreg munkást rég*, meg­bonthatatlan bará ság, a munkás­évek kötelékei fűzik egymáshoz. Amikor háború vol , együtt véd­ték meg az ellenségtől a drága gé­peket és most... ...Mos példát mutatnak arra, hogyan kell velük bánni, hogy löbbet termelhessenek. Komoly feladat elé állítót'ék a termelési értekezlet résztvevőit. Csakugyan nehéz meghatározni, hogy a nemes vetélkedésben me­lyik szerez e meg az elsőséget. Mir.dket en három normá megha­ladó teljesítményt nyuj anak. egyi­kük is éDpen olyan e'més újító, cnlnt amilyen nyughatatlan, min­dért észszerűsitenl akaró ember e másik. Amikor Glumakov szerszámai­nak élet ar amá| háromszorosára meghosszabbító 'ta, Redin ugy osz­totta be a ssjto'.ógép munkáját, hogy ez soha ne járjon üresen. Ez pedig egy műszak alatt ujabb ujvasok ezreit — kész termékek újabb ezreit Je­len tt. Az ér ekezlet elnöke megszólal: Felkérem Glumakov ős Redin elvtársakat, beszéljenek módszere­ikről. Tar.ulnl szeretnénk tő'ük. Tudjuk, hogy amit mondanak, épü­lésünkre szolgál. A vetélytársak egymásra néznek, ejiylk sem akar felszólalni. Mint­ha feszélyezné őket az általános Némj vonakodás után Redin fel­áll. Olajos ruhája fénylik. Zömök alakját bolsevik ön udat ©1 egye­nes!.1 ki. Fegyelmezetten, de érez­hető nyomatékkal veszi sorjába mindazt, amit el akar és el tud mondani: — A termeléshez lélek kell. A műhely szereleiével nem fér meg a lelke len, gépies, hozzáértés-nél­küli munka. A ermelésnek titkai vannak. Ezeket észrevenni, feje­getni és megoldani csak lelkiisme­retes munkás tudja. Felfedni a tit­kokat és nem véka alá rej;enl a termelés tudományé , csak munka­szeretet el lehet,... Amikor" Alek­szrndr Csutkih eredményeit tanul­mányoztam, megláttam Csutkihban azt a mély boltevik vonást, amelye, a munkaszeretet rajzolt meg a kiváló sz ahánovistábnn! Redin befejezte, de a kérdések özöne zúdult reá. Megfelelt mind­egyikre. A fiwtai munkások egy­szerűbb kérdéseikre épp úgy meg­kap ák a világos választ, mint a mérnökök, akik a sajtolás átszer­vezésének redlni elgondolása és kivi elezése felé Irányítót.ák ér­deklődésüket. Redin ismé' átéli újitásatt. Be­szél róluk. Látni rajta, hogv velük ét, a sziporkázó ötleiek klpattETiá­sá ól kezdve, a gátak, akadályok szélzúzásán keresz ül, az újítás lét­rejötte — az alko ást betetéző si­ker nagyszerű pillanatáig. Kezde­ményezései meglepőn bá'rak. sőt túlon- ül vdkmerőek, de gyakorla­tilag mindig indokoltak. A műhelyben dolgozók alán még sohn rem látták olyan világosan, hogy a kommunisták képviselik a szervező erőt a szo­ciális a versenyben. Redin. ez a ki­tűnő bolsevik, mintha mega után vonná az egész műhely telj esi [mé­nyé. és a pártszervezet az, amely felkarol minden újítást, gondosko­dik arról, hogy tevékenyen to­vábbfej Lesszék. Az értekezlet irtán az emberek áradata kiömlött a kapun. Fiatal és Idősebb munkások, munkásnők, a fiatalok, akik az üzemi iskolában tanulnék, mérnökök és művezetők — mind vt te megában azt. ami: ma Redintöl tenult ak. Szeretni kell a munkái és szeretni a gyá­rat. ahogy az ember a hazáját sze­reti! ...S reggel, mikor a levegő tisz­ta fénye beömük az üzem üveg­gépek felületén, ragyog a festék lakkozása és csillognak a fog an ­yúk. Redin ott áll a sajtoló előtt. Hazafi a gyárban! Mielőtt a mun­kához kezdene, egy percig némán tekint a gépre, de magában beszél hozzá: — Ma. remélem, ismét jól dol­gozunk együtt! A gép, mintha értelmes lény lenne, alkalmazkodik mesteréhez. Odébb zúg a vtUianymotor. zakatol a kovácsol ógép fogaskereke. — Már rákapcsoltak! — gondolja Re­din. Eres keze megszokot mozdu­lattal nyul a sajtoló indítókarja felé. A gép gyengén remegni kezd. lassan kinyílik, majd becsukódik acélszája és Redin szava ftatalo­san cseng, amikor kiadja a ve­zényszó: : — Adjatok fémet! ország újjáépítésére. Minthogy a népi tanácsok a felszabadulás utáni első napoktól kezdve az újjáépítés mellett a népgazdaság erősítését és az életszínvonal emelését szolgál­ták, alkalmassá váltak a dolgozó tö­megek vezetésére. Ezért az albán nemzetgyűlés 1946 augusztusában megszavazta a népi tanácsokról szóte törvényjavaslatot s ezzel pontosan meghatározta azok hatáskörét. A népi tanácsok tevékenysége ez által méginkább fokozódott, mert a , közigazgatásban most már mint az államhatalom magasabb szervei fejtették ki működésüket. Fontos szerepet kaptak az állami és a szö. vetkezeti vállalatok, gazdaságok megerősítésében, a városok es a falvak dolgozói közötti egység megszilárdításában. A népi tanácsok a tömegek ha­talmi szerveiként töltik be szerepü­ket. A tanácsokba a nép soraiból választják be a legjobbakat. A legutóbbi választások 1949 juhusá. ban folytak le. Valóraváltak Enver Hodzsa kő­vetkező szaval: „A népi tanácsokba becsületes embereknek kell beke­rülniük, akik hűségesen szolgálják ablakain át a műhelyekbe, ahol a | a nép ügyét, akik maguk is a nép gyermekei és akik semmit nem kí­mélve harcolnak a népért. Munká­soknak, szegény- és középparasz­toknak kell ide bekerülnlök — a szocializmus ügye régi és ifiu har­cosainak". Az Albán Munkáspárt tavaly tar. tott első kongresszusa után, a né­pi tanácsok munkája egészséges lendülettel folytatódott Albániában — a trockisták ká­ros tevékenységének felszámolása után — a nép hatalma méginkább megszilárdult. A népi tanácsok maguk köré tömörítve az egész né­pet, a Párt és Enver Hodzsa veze­tésével, a Szovjetunió és a népi de­mokráciák támogatásával dolgoz­nak a szocializmus építésén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom