Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-05 / 31. szám

4 Vasárnap. 1930. fai>rwáf I. A GYŐZELMES VIETNÁM Szeptemberben élénkültek meg Vietnámban és a másik két in. dokínai területen — a hárommilliós Kambodzsában és az egymilliós Laoszban — azok a harcok, melyek során Vietnám területének 90 százaléka a de mokratikus hadsereg kezére jutott. Ezt megelőzőleg Indokina népeá a francia részről történő sorozatos kötelességszegés és brutális intervenciós háború kor szakát élte. Az intervenciós háború során a százötvenezerfőnyi francia expedíciós hadsereg, mely legnagyobbrészt idcgenlégionistákból — német SS-ekből, szenegáli né ger egységekből, a nácf-kkal együttműködő csapatokból áll és a legmodernebb amerikai fel szereléssel rendelkezik, vadállati kegyetlenséggel bánik a vietnámi néppeL Az SS banditák, mint „megjavult lelkek' M. Michel francia riporter Vietnám déli területének legna gyobb városából, Saigonbél Irt riportjában többek között ezeket mondja: „Néhány kilométerrel Saigon előtt járunk. Convoynnkat páncélautók kísérik. Ezt a szakasza francia gyarmati tüzérség, jóméhány francia szolgálatban álló bennszülött egység és kambodzsai lövészek tartják meg szállva. Amerre csak járunk, mindenütt felrobbantott, vagy eltorlaszolt országutakat, elpusz tított hidakat, kidöntött telefon póznákat látunk. Az út mellet' kiégett autók és autóbuszok vázai. Mindenütt a tűz nyomai. Nemcsak a falvak és tanyák, de a vasútállomások is mindenütt romokban hevernek. A francia egységek Saigonban éjjel-nappal állandó harci készültségben van nak. A vietnámiak egy percre sem engednek pihenést számuk, ra. így az egyik nap hajnalban hosszú telefoncsöngetésre és nagy bakancsdobogásra ébred tem. Mint kiderült, a vietnámiak az állomástól néhány kilométer nyire, mintegy négy kilométer hosszúságban leszerelték a vas úti sínek tartócsa varjait. Alig adták ki a helyreállítási paran csőt, újabb jelentés érkezett a vietnámiak szabotázsakciójáról Környes-körül a legrémesebb háborús borzalmak. A „trópikus éghajlat és az alkohol" állattá teszi itt az embert- Meghallgattam egy tábori lelkész prédikációját. Ilyeneket mondott: „Az SS ek megjavult lelkeit, akik kedvesek Isten előtt. Bátor ka tonák, akiket szeretni kell." Ha sonlóan nyilatkozott meg az egyik külön parancsban a legfelsőbb parancsnokság is." Ed dig tart a francia újságíró riportja. A francia katonák, akik átszöktek a vietnamiakhoz, bizonyítják, hogy azok a szadista kegyetlenségek, amelyeket az elfogott vietnámi ka-onálrkal szemben alkalmaznak, elsősorban ezeknek a náci-banditáknak a munkája. A vietnámiak ezt iga zolják, anélkül, hogy megfeled keznének a francia gyarmatosítók terrorista tradícióiról, akiknek elnyomása és kizsákmányolása ellen, már csaknem kilenc ven éve harcolnak. Egy francia katolikus lap a „Temoignage Chrétien"-ben (Ke resztény tanulság rótel) cikket közölt a francia csapatok baibár tetteiről. J. Chegeray francia ka. tolikus író leírja, hogy egy Cholomba nevű kis vietnámi városban az idegenlégió egyik altisztje egy vietnámi harcos koponyájából készített levélnehe zéket mutatott neki. Tizennégy nappal később Phul-Coűg faluban megmuattak neki „egy gé pet, amely énekelni tanít." Amolyan dinamófajtát, amely a fog lyok kihallgatására szolgált. Nyolc nappal később a dantiengi páncélos egység egyik katonája elmesélte, hogyan kínoztak meg egy vietnámi leányt, aki* három napra a bokájánál fogva akasz. tottak fel egy fára. Ez a hír az egész világon nagy felháborodást keltett. Az „Humanité" és a „Ce Soir4' c. francia lapok számos hasonló gaztettet lepleztek le. Az Indokioai Bőnk sötét manipulációi Még 1945 március 6-án Haup hongban szerződést írtak alá. melynek első szakaszában a francia kormány kötelezte magát, hogy a Vietnámi Köztársaságot, mint szabad és független államot ismeri el, rro" sze az Indokínai Federációnak s ezen keresztül a Francia Uniónak. A francia kormány kötelezte magát, hogy nem avatkozik az egyes területek belső ügyeibe 1946 elején a Nemzeti Front, amelyet Indokina Kommunista Párt ja vezetett, a parlair.cn-ben csaknem 90 százalékos többséget szerzett, annak ellenére, hogy az országban francia, an gol és Kuomintang megszálló csapatok tartózkodtak. Ez volt az oka, hogy a franciák, megszegve Ígéreteiket, megkezdték az intervenciós háborút A véres gyarmati háború az Indokínai Bank parancsára folyik. A Párisban, majd később Fontainebleuban megkötőt1 egyezmény és fegyverszüneti szerződés megszegése, a gaullisfcák, D'Argenlieu admirális, volt katolikus pap és a jobboldali szocialista Moutet gyarmatügyi miniszter közös „munkájának" gyümölcse. Moutet fia egyébként az Indokinai Bank élsőszámú jogi tanácsadója. Magát a háborút a jobboldali szocialista hadügyminiszter, Ramadier vezeti. Az Indokinai Bankot 1875-ben nyolcmillió frank tőkével alapították. 1947-ben a bank 4.5 milliárd frank tőkét mutatott ki. Gazdag szén- és vasbányák tulajdonosai voltak északon, kaucsuk és rizsültetvények tulajdonosai délen. Bevételeik zömét azonban az alkohol és az ópiumüzletek képezték, amit Vietnámban nyilvánosan állami áruházak ban árusítottak. Az Indokinai Bank főrészvényesei amerikai tő kések, 5 vatikáni kongregáció, az angol Royal Dutch petróleum tröszt, a Csang-Kai-Sek család, stb. Az igazgatóságban Rotschildék együtt dolgoznak a jobboldali szociáldemokrata Gouin borkereskedővel és Pierre De Gaulle párisi polgármesterrel, De Gaulle tábornok testvérbátyjával. Ennek a monopolista gangszterbandának az érdekében folyik a vér Vietnámban. A Kínai Népköztár" saság győzelme óta ehhez járul még az amerikai imperialistáknak az a terve, mellyel be akarja keríteni a Kínai Népköztársaságot. Ennek a bekerítő övezet nek fontos része lenne Vietnám. Harc a „koszos háború" ellen A dollárimperialisták és a francia tőkések azonban gazda nélkül készítik a számlát. Egész Franciaországot magával ragadta az az ellenállás, mely a viátnámi „koszos háború" ellen folyik. A francia munkások nem hajlandók berakni a Vietnámba szállítandó hadianyagot, a tengerészek nem hajlandók azt el szállítani. Vietnámban naprólnapra szaporodik azoknak a francia és afrikai katonáknak a száma, akik át szökdösnek a vietnamiakhoz. A francia expedíciós hadsereg csak a legnagyobb nehézségek árán képes Vietnám néhány nagyvárosában állásait megtartani, ugyanakkor az elővárosok és a vidék vietnámi kézen vannak. A leggazdagabb és legsűrűbben lakott volt francia gyarmat tehát egészen rövid időn belül véglegesen felszabadul. Az amerikai imperialisták és zsoldosaik itt sem állíthatják meg a törté nelem kereké4. A Szovjetunió és a népi demokráciák által most ipár hivatalosan is elismert Vietnámi Demokratikus Köztársaság rálépett arra az útra, ame lyet a győztes Októberi Forradalom minden nép számára megnyitott, s amelyet minden kizsákmányolt nép számára, mint világítótorony világít be a Szovjetunió. A BidoUli Kormány megtagadta a beu azási engedélyt llja Ehrenburgtél Ilja Ehrenburg a világhírű. szovjet író a francia és a szovjet nép barátságát tárgyaló legújabb regényéhez Szükséges adatok öszszegyüjlése céljából szeretett volna két hónapot Franciaországban tölteni. A francia kormány azonban megtagadta a beutazási engedélyt. A kormánynak ei a lépése annyira durva és esztelen, hogy szinte alig hihető el — írja ezzel kapcsolatban „ „Ce Soir" vezércikke. Amikor a koimány, Ehrenburgtól, » béke ügyének harcosától — aki m francia és a szovftI nép barátságának oly sok szolgálatot tett — megtagadta a be" utazási engedélyt, ugyanakkor szélesre tárja a kapui, az amerikai üzletemberek és a Kelet-Európából érkező fasiszta emigránsok előtt. Ezzel a lépéssel Bidaulték kiérdemlik amerikai uraik bizalmát, de ugyanakkor elnyerik Franciaország minden szabadon gondolkodó polgárának, a béke minden hívének megvetését — hangsúlyozza a „Ce Soir." A COLHOZ ÚJSÁGÍRÓI Kora reggel van. Az utcákon még égnek a villanylámpák. A nyomdában összegyűltek a szerkesztőség munkatársai. Raisza Pasina a komszomoüsta tördelő az utolsó hasábokat tördeli. Az fán már viszik is a gépbe. Már kész is a kefelevonat. A szerkesztő az utolsó korrekturát Olvassa. A gép teljes iramban megy. A „Sztálinyec" új száma rövidesen az olvasók kezében kerüL A „Sztálinyec" — a Sztálinkolhoz pártszervezetének és vezetőségének lapja — már 11 éve jelenik meg a Csuvacs Autonom Köztársaság területén levő kol. covka faluban. Az újság külalakja és formátuma alapján semmivel sem különbözik a körzeti újságtól: ugyanolyanok a betűi, típusok, ugyanolyanok a kliséi. Csakhogy a „Sztálinyecet" egy kolhoz nyomdájában nyomják ki ég a szerkesztőség és a nyomdia egész „apparátusa" egyszerű kolhozmunkásokból álL Újság a faluban!... Ugyanabban a Kolcovkában, ahol a Nagy Októberi Forradalom előtt még egye,len Írástudó paraszt sem volt, ahol a lakosság 75 százaléka trachomában szenvedett, abol 160 parasztgazdaság közül mindössze 16 termelt any nyi gabonát, hogy meg is élt belőle, a többi nyomorgott... A Szovjet Kolcovka kolhoza nagyon híres: Lenin-renddel tüntették ki. A „Sztálinyec44 ragyogó szinékkel mesél Kolcovka mai életéről. Már régen felszámollak itt az analfabétizmust és a tra chomát. Van a falunak középis kólája, 500 személyes klubja, hangosfilmbcrcndezése, bölcső, déje, étkezője, szülőotthona és orvosi rendelője, rádióközpontja, postája és telefonja, vajüzeme és egy sereg műhelye. A kolhozmunkásoknak több mint 80 sza zaléka új házakban lakik. A kol hoz már parkot és kél parkírozott teret is épített. 180 kolhoz munkást tüntetetlki eddig a kormány, közülük a 6 legjobbat, a Szocialista Munka Hőse címével. Körülbelül 40 munkatárga van az újságnak, — kolhozmunká sok, csoport- és brigádvezetők, tanítók, agronotmusok, orvosok, ápolónők. Kuznyecov, a 77 éves Jerosin, a 70 éves Simin, Pupiu és Kakimov kolhozparasztoik, Papkov, Misanyin, komszomolisták és a Szocialista Munka Hősei: Korotkov kolhozelnök, Jerosina és Jeldireva csoportvezetőnő és az Asanyin testvérek a szerkesztőség állandó munka társai. Nagy hozzáértéssel népszerűsiti a „Sztálinyec" az élenjáró micsurini tudományok eredményeit; harcol a kolhoztermelésben való alkalmazásukért és okosan szervezi a szocialista munkaversenyt. A újság különszámot szentelt a füves vetésforgó rendszerének. Az „Itt az című rovat a kolhozmunkások kulturális igényeit igyekszik kielégíteni. Az egyik rovatnak „Kolcovka. múltja, jelen és jövője" a címe. Találunk az újságban filmkritikát, könyvkritikát azok. ról az új könyvekről, melyeket újonnan szerzett be a kolhoz könyvtára... A kolhoz újságírói érdekesen és változatosan bolsevik lelkesedéssel szerkesztik újságjukat. * Jól emlékeznek Sztálin elvtárs szavaira, melyeket negyed szá zaddal ezelőtt intézett a „Parasztujsághoz": „Ültessétek el a Mvakban az igazságot..." A „Sztálinyec", a kolcovka! parasztok kis újságja nagy igazságot, a kommunizmus igazságát ülteti el. Uira kiadják a Petőfi emlékbélyegsorozatot Petőfi halálának századik évfordulója alkalmából az 1949. évi július hó 31-én forgalomba bocsá'ott emlékbélyegsorozatot változott színekkel és kétmilliós példányszámmal 1950 február 5-én újból leadják. Ezzel kapsolatban a Budapest főposta, az asztalitenisz világbajnokság alkalmi postahivatala, • Budapest 62, Swgcd 1, Debrecen t, Miskolc 1, Győr 1 számú postahivatalok 1950 február 5-én elsőnapi bélyegzőt használnak. A szikla szoros kanyaruló,'ánál feküdt, ahonnan le lehetett látni a völgybe. Gostivar. a folyó és a vasútvonal közé beékelve, úgy festett a szürkül-etbcn. mintha minden élet kihalt volna benne. De Nikola szeme éles volt, jól látta a város előtti cikkcakkos futóárkot, melyben a náci katonák lapultak. Most élesen felugalo't a völgyben egy géppisztoly, nyomban rá válaszolt Nikola fegyve. re is. A két géppisztoly úgy felcselt egymásnak, mintha testvérek lettek volna. Azbk is vol'ak, pár héttel ezelőtt a Vardar.mcnti harcokban zsá' mányolla sgylket a németektől Nikola. Egyre hangostbb lott a fegyverropogás, majd a hegyek mögül néhány ágyú is beleszólt c hangversenybe. A szakadék szélén futó alakok cikáztak lefelé a völgybe. A partizánok megrohamozták a német állásokat. Nikola meggörnyedve futott előre s közbon am gondolt; — Vájjon ép-e még a házunk? Hirtelen dühös türel. metlenség fogta el, ha arra gondolt, hogy a há. zukban talán még mindig náci katona páváskodik és talán öreg szüleivel szolgáltatja ki magát. Elsők között érte el a futóárkot, de nem talált németet, aikin a dühét kitölthette volna. A fasiszták megfutamod, tak. a partizánok elsöprő erejű rohama kivetette őket a városkából Gostivar fels.zabadul't. * Nikola száras szemmel szinte érthetetlen nyugalommal szemlélt* a feldúlt lakás'. A küszöbön apja holttestére bukfkant, homlokán találta az öreget a nácik golyója. Egyetlen érzés élt csak benne. Előre, tovább, addig űzni.ver. ni ezeket a fenevada. kat, akik öreg embereket gjrilkolnak le, míg csak egyetlen egy marad közülük. Később megtudta, AZ AEULO hogy anyja a nélkülözések és az éhezés következtében már három hete meghalt. Házukban egy német Oberfeldwe. bel lako't. ..Dögölj meg, nyomorult macedón ku. tya" — ordította a Feldwebel, amikor az öreg, arcán a leplezetlen boldogság jeleivel hallgatta a város végéről a gépfegyverek roT pogását. A főutcán később meg'alálták a Feldwebel holttestét is. A szívét járta 'keresztül egy partizán szuronya. A gyikost. pár száz méterrel áldoza'ától, elérte a megérdemelt bün. tetés. * \ Másnap reggel az egység politikai tisztje gyűlésre hívta a legénységet. Popovics, a parancsnok rnellc't idegen férfi állt a városka főterén rögtönzött emelvényen. Andrija elvtárs, a politikai tiszt nyitotta meg a gyűlést. Bemutatta Milovan Gyilaszf, a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Vese. tősége tagját, aki Tito megbízásából érkezett az osztaghoz. — Holnap indulunk Skoplje ellen — suttogta Nikola fülébe Jo^ szif Neskov, Nikola nem válaszolt, csaik a szeme csillant föl. Az emelvényen Milovan Gyilasz beszélni kezdett. Vakí:óan tiszta, frissen vasalt nadrágja, kitün etéc* kel telt zubbonya élesen elü'ött a gyűrött, foltos, köpenyű, megvisel'arcn partizánok felszerelésé, tői. A Vörös Hadsereg átlépte Jugoszlávia határát. Rövidesen ideérkezik. Nincs értelme a topábbi harcnak, ezt most már elvégzik helyettünk az orosz dk, A háborúnak vége. Mindenki menjen haza s kezdje meg a munkát. Nikola kábultan nézett körül. Jól hallotta? Furcsa meghökkenést lá1 ott a bajtársak arcán. És Gyilasz szájából ömlött a szó. Dicsérte a jugoszláv nép hősies harcát. Majd arról kezdett beszélni, hogy Trieszt 'közelében harcolnak az angol és az amerikai csapatok is. Ezekkel együtt kell működni, mert ezek Jugoszlá. viát akarják felszabadí. tani, — Érdekes. — merfendírozott magában Nikola — a szovjet csapatoknál nem emleget'e ezt. Közbekiáltásokat hallott. — Mi is segíteni akarunk az oroszoknak a felszabadító harcbanl Tovább akarunk harcolniI De szórványosan másféle hangokat is: — Éljen! Végre hazamegyünk! Popovics elvtárs sze. me szikrát szórt az emelvényen. — Gyilasz elvtárs, tudod mit csinálsz? Dezorganizálod a szervezeteinket? — Fogd be a szád — förmedt rá a vasal'nadrágú Tito elvtárs parancsára beszélek! Az arcok kipirultak, a hangok szenvedélyesebbek le'tek. Popovics ököllel támadt Gyilasz. ra. Azután lövés dördül el. Popovics, a parancsnok lezuhant az emelvényről. A titóisták kö rülfogtá'k Gyilasz/ s lassan vonultak vissza a falu szélére a felháborodott partizánok elől. A harc hevében azonban egyszerre csak megszó. laltak a géppisztolyok a falu másik végén is. A németek hátba'.ámadlák o partizánokat, akikne'k figyelmét elterelték Gyilaszék. * Nikola vezetésével 23 partizán húzódott a hegyek közé. Ennyien menekültek meg Gyilaszék gyalázatos árulása után. Joszif Nes'kov hosszasan átkozódott. Az éjszaka beálltával letáboroztak. Joszif beállította a megmentett rádiót a főhtdis.zállás hullámhosszára. A főhadiszállás beszámolt róla, hogy „Gyilasz. a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Vezető, ségénck tagja megfékezett egy renitenskedő macedón par'izáncsoportot Gostivar közelében. — Bitang! — csikorgatta a fogát egvik par. lizán, _ Elvtársak! — szóit Nikola. — Rútul elárul'ak bennünket. De a harc a jugoszláv népek szabadságáért folytatód, ni fog. Akármit is esi. nál Gyilasz és megbízója. * A jugoszláv nép harca azóta is folyik az árulók ellen. De már nincs messie a végső győzelem, 'pp)