Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-28 / 50. szám

\ KeWd, 7950. fébrú&r 28. vészeinek messze kiugró telje sítményei mellett, Pártunk és üzemeink vezetői elfeledkeznének azokról, akik rendszeresen és pontosan végrehajiják a tervet, akik hónapról-hónapra 105—110 százalékot teljesítenek. Tudvalé­vőleg ez az ipari munkások zö­me, ezenkívül a jövő sztaháno­vistáínak jó része közülük fog kikerülni. Hiszen e tanácskozás folyamán is hány felszólaló mondotta el, hogy hosszú ideig még a normát sem tudta telje­síteni, vagy épp hogy teljesítet­ne, amikor azután valamely újí­tás vagy a munka átszervezése folytán sikerült nekik előretör­ni. Ha nem vigyázunk erre a ré tegre, akkor ezek az elvtársak elégedetlenül tekintenek a Szta­hánov-mozgalomna. Erről nem egy hozzászóló számolt be és nem szorul magyarázatra, hogy ennek milyen hátráltató, milyen fékező a hatása. — Feltétlenül fel kell lépni a Sztahánov-mozgalommal kapcso­latban a norma mindenféle fel lazítása, a minőség minden csök kenése, az anyag vagy szerszám, pazarlása ellen, mert különösen az első időben ilyesmi gyakran előfordult. Ne féljünk attól, hogy a sztahánovista mozgalommal kapcsolatos hibákat nyíltan, kommunista őszinteséggel meg­beszéljük. Már más területen szó volt arról, hogy a demokrá­ciában a sikerek hatása alatt bi , zonyos önteltség mutatkozik. Túlságosan kihangsúlyozzuk eredményeinket, kérkedünk, nem 'vagyunk elég szerények. Eredményeink még messze mögötte maradnak a Szovjetunió eredményeinek — Ez néha vonatkozik a Szta­hánov-mozgalmunkra is. — Mi büszkék vagyunk az el­ért eredményekre, de Muszka elvtárs például elmondotta, hogy az 5 350—400 méteres sebessé ge a gyorsvágásnál a Szovjetunió­ban csak 100 százalékos telje­sítménynek felel meg, mert pél dául Bikov elvtárs, akitől ő a gyorsvágást tanulta, 1350 méte res sebességgel, szóval nálánál háromszorta gyorsabban dolgo zik. Dubjága elvtárnő textil­sztahánovista tegnap itt felszó­lalva elmondotta nekem, hogy megnézte a mi rekordjainkat és némi csalódással látta, hogy am a Kistextben a norma 240 szá­zalékos túlteljesí'ését jelenti, az az 6 gyárában bizony csak 100 százaléknak felelne meg. Bárgyin elvtárs rámutatott, hogy a mi acélöntésünk rekordszámai csak felét teszik a szovjet átlagnak. — A mi kiindulási normáink, amelyek a kapitalizmusban ala­kultak ki, ugyanolyan elavultak, mint az a gondolkozás, amelyet a termeléssel kapcsolatban a ka­pitalista időkből örököltünk és a hozzájuk való ragaszkodás fejlődésünk egyik legnagyobb gát­ja. Ezt különösen a sztahánovis ta elvtársak tartsák szem előtt. A mi eredményeink biztatóak és sokat ígérőek, de a Szovjetunió eredményeihez mérten bizony még gyerekcipőben járunk és sokat kell fejlődnünk, ha utói akarjuk őket érni. — Befejezésül még arra aka rok rámutatni, hogy mint a szo­cializmusunk sikereinek általá­ban, a magyar Sztahánov-mozga­lom eredményeinek kiinduló pontja is az, hogy a Szovjetunió elvégezte előttünk az úttörő munkát. Mi már kitaposott úton haladunk, bőven meríthetünk a Szovje'-unió tapasztalatainak ki merithete, len tárházából és bő ven kapunk közvetlen segítséget, mint például azoknak az elvtár saknak a segítségét, akiknek a felszólalását tegnap és ma öröm­mel és hálával hallgattuk. <— örömmel számolhatok be, hogy ezen a téren nincsen Olyan kérésünk, amit a Szovjetunió készségesem, a legnagyobb segíteni akarással ne teljesítene. És meg kell kü­lön említenem, hogy ebben a se­gítésbem előljár "a szovjet nép bölcs vezére, sokat szenvedett magyar népünk nagy barátja, a szeretett Sztálin elvtárs. — A Szovjetunió segtsége és példája teszi számunkra lehető­vé, hogy a szocializmus építésé­nek ideje nálunk lerövidül. Dub­jága elvtársnő beszélt tegnap ar­ról, hogy a Szovjetunióban 17 év kellett, amíg a Sztahánov-mozga­lom előfeltételei megértek. Ná­lunk a népi demokrácia rövid né­hány esztendeje, már kiérlelte ezeket az előfeltételeket. Hozzá kell tennem, hogy Sztahánov­moagahmmk nemcsak a Szovjet­uniótól, de a szocializmust építő többi népi demokráciától is sokat tanulhat. Itt nemcsak a fejlett ipari országokra, mint Csehszlo­vákia vagv Lengyelország gon­dolok. Amikor elvtársaink meg­nézték a romániai gyárakat, ^meglepetéssel látták, hogv Ott L men-nvi. számunkra értékes és felhasználható tapasztalatot le­het gyűjteni. — A sztahánovista mozgalom sikerei akkor kezdtek kábonlta­kozni, amikor Pártunk szervei és tagjai megértették, hogy ők az ország gazdái nemcsak politikai, de termelési téren is. Most kezd átmenni vérükbe és húsukba, hogy ők a rájukbízott üzem gaz. dái, hogy politikai munkájuk eredményét a termetasi számok emelkedése vagv csökkenése el­lenőrzi. Ez a felismerés még ma sem általános. A napokban Zala megyében jártam, ahol a kép­viselői beszámolók folyamán sor­ra álltak fel egy nagyüzem rész­legeinek vezetői. A művezető büszkén hivatkozott 200 száza­lékos eredményére, a mérnök el­mondotta, hogy az ő osztálya 180 százalékot teljesít hónapok óta, de amikor megkérdeztem, hogy mennyivel emelkedett az egész üzem végső termelése, kiderült, hogy semmiféle emelkedés nem A Szovjetunió és Sztálin elvtárs segítsége volt. Ebben az üzemben még az a szellem, hogy minden vezető csak a maga részlege iránt ér­deklődik és nem törődik azzal, hogy más részlegekben ugyanak­kor nagy a lemaradás, sőt sza­botázs is folyik. Ebben az üzem­ben a kommunisták még csak a részlegek gazdáinak érzik magu­kat, és ez az egyik oka annak, hogy nem tudtak átütő ered­ményt elérni. — A Kommunista Párt szere­pe a Sztahánov-mozgal ómban nem jelentheti az üzemvezető háttérbeszorftását, vagv felelős­ségének csökkentését. Csak az a jó üzemvezető, aki maga vezeti és fejleszti a Sztahánov-mozgal. mat. Igaza van Bíró elvtársnak, a WM igazgatójának, hogy az üzemben a Sztahánov-mozgalo­mért mindenekelőtt az üzem ve­zetője felelős és ezt a felelőssé­get senki a válláról le nem ve­heti. I — Minden, amit a Sztahánov­mozgalomíban elértünk, még csak szólta és Gerő elvtárs megerősí­tette, hogy bányászatunk, ipa­runknak ez a fontos ága. úgy­szólván még modern gépet alig kapott. Vannak más iparágak is. amelyeknek modern, nagytelje­sítményű gépekkel való ellátása még ötéves tervünk jövendő fel­adata. Ismétlőim, mi még gyer­mekcipőben járunk, hiszen hat hónappal ezelőtt harcolni kellett azért az egyszerű tényért, hogy aki többet termel, többet ls ke­ressen. —- De a demokrácia gyorsan fejlődik és a hibákat igyekszünk gyorsan kijavítani. Az ötéves terv, mint mondottuk, ontani fogja az új gépeket, meg fogjuk tanulni az új módszereket, kicse­réljük saját tapasztalatainkat a Szovjetunió és a népi demokrá­ciák tapasztalataival és meg fog­juk gyorsítani a munkásokból és parasztokból új értelmiség fel­növését. Amíg eddig elértünk, az — túlzás nélkül mondhatjuk — csfigatempó ahhoz kénest. ami ra terjesztjük elő, 50—60 szta­hánovistánkat pedig — akik szinte kivétel nélkül jelen van­nak e tanácskozáson — magas kitüntetésekben részesítjük. Ez nemcsak eddigi érdemeik eiis­rése és jutalmazása, de egyben serkentés is arra, hogy a jövő­ben dolgozzanak még lelkeseb­ben, találékonyabban, szívósab­ban. Járjanak tovább is az élen s odaadó jó munkájukkal mu­tassák tovább az utat, népünk boldogulására és felvirágoztatá­sára, békénk védelmére a szo­cializmus teljes győzelméért. A beszéd közben többször hangzott fel a taps, a lelkes él­jenzés. Sztálin nevének említé­sekor a küldöttek helyükről fel­emelkedve hosszan, percekig él­tették a haladó emberiség nagy vezérét, Sztálint. A sztahánovista tanácskozás levele Rákosi elvtárshoz kezdet. Gyuriké elvtárs elpana- még előttünk áll. További bátor kezdeményezéseket! — A szocializmus a korlátlan lehetőségeik országa. Amikor ta­valy ősszel elhatároztuk, hogy gyökeresen változtatunk eddigi módszereinken és a téli hónapok­ban is tovább folytatjuk az építkezést, akkor a régihez húzó elvtársaik egy része aggódva kérdezte tőlünk: jó-jó, de hol az építkezésben a felső határ? Én erre azt vála­szoltam, az égbolt a felső határ. A szocializmus tervszerű építé­sének nincsenek olyan határai, nincsenek olyan korlátai, mint a kapitalizmusnak voltak. A szocia­lizmus ebben is különbözek a ka. pitalizmustól. Ezért tervezünk mi bátran, merészen. És innen üzenem minden magyar szitahá­novdstának, munkás-újítónak, ész. szerűsítőnek, kezdeményezzenek bátran, legyenek nagyvonalúak, ne féljenek az új utaktól az új kísérletektől, mert mögöttük áll erejével az egés^ magyar kom­munista mozgalom, a Magyar Dolgozók Pártja és mögöttük áll kimeríthetetlen gozdasági és ta­pasztalati fegyvertárával a ha­talmas Szovjetunió. — Ezért tűzött ki ötéves ter­vünk olyan célokat, amilyenekről a kapitalizmus nem is álmodha­tott. És mindezt meg is tudjuk valósítani, ha jói elsajátítjuk a szocialista építés szocialista mun­kamódszereit, ha nem bízzuk el magunkat, ha nem csinálunk sú­lyos hibákat és ha éberek leszünk az ellenséggel szemben. Az elnöklő Apró Antal, a magyar sztahánovisták első or­szágos. tanácskozásának résztve­vői nevében köszönetet mondott Rákosi Mátyásnak iránytmutató beszédéért, majd Mntusek Gyu­láné a résztvevők lelkes éljen­zésétől kísérve felolvasta a ta­nácskozás résztvevőinek levelét a magyar nép nagy vezéréhez, Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványához, Rákosi Mátyás­hoz. Kedves Rákosi Elvtárs! A magyar sztahánovisták el­ső országos tanácskozásának résztvevői forró üdvözletüket küldik önnek. Ha önhöz sző lünk, nagy Pártunkat, hazánkat, a szocializmust építő Magyar Népköztársaságot köszöntjük. Eredményeinket, amelyekről a tanácskozáson beszámoltunk, a hatalmas Szovjetunónak és Pár­tunknak. a Magyar Dolgozók Pártjának köszönhetjük. A nagy szovjet nép hozzánk küldött ki­váló fiaitól nemcsák azt tanul­hattuk meg, hogyan köszörüljük helyesen az esztergakést, hanem amt w, milyen a kommunista munhoerkolcs. Kérjük Rákosi élvtársat, tolmácsolja a magyar sztahánovisták, az egész magyar munkásosztály háláját és forró köszönetét példaképünknek, a nagy Sztálinnak, a Szovjetunió Kómmmisfa (bolsevik) Pártjá­nak és a nagy szovjet nép kiváló fiainak, a szovjet sztahánovis­iáknak: A Pártnak és személy szerint önnek köszönhetjük, hogy há­roméves tervünk győzelmes befe­jezése után megkezdhetjük a szocialista építés ötéves tervét. A Magyar Dolgozók Pártja becsü­let és dicsőség dolgává avatta a munkát, életrehívta, megszervez te, támogatta a sztahánovista újí­tók mozgalmát. A tanácskozáson elmondtuk eredményeinket. Be­széltünk tonnákról, vetésszámról, kilométerekről és másodpercék­ről. Elmondottuk, ki hogyan sokszorozza meg értelmével a gé­pek erejét, hogy többet és jobban termeljen dolgozó népünk jólé­tének, Népköztársaságunk erejé nek fokozására. Mindez utwnknák eSak a kes Felajánlások április 4-re — A ml nagy tanítónk és ve­zetőnk, Sztálin elvtárs születés­napjával kapcsolatban láttuk az első hatalmas, lendületes, szo­cialista munkamegnyilvánulást. Most egy másik dátum áll ©lőt­tünk. Hazánk felszabadításának ötödik évfordulója, április 4-e. A magyar dolgozó nép csakúgy, mint Sztálin elvtárs születésnap­jára, lelkes szocialista munka­felajánlással készül ennek a nagy napnak megünneplésére. Tegnap és ma láthatták ennek a lelkes felajánlásnak sok példáját. Nem kétséges számunkra, hogy az áp­rilis 4-ével kapcsolatos uj mun­kalendület nem fog megállná, hanem fejlődik tovább. Tanulmányozzuk a Szovjetunió hatalmas eredményeit és használd iei szocializmusuk építésében — Ez a mi tanácskozásunk eb­ben a fejlődésben komoly határ­kő. Ez a tanácskozás és pozitív eredményei a sztahánovisták számára és az egész dolgozó nép számára világosan és félreérthe­tetlenül megmutatták, hogy a szocializmus építésének módsze­rei nálunk is gyökeret vertek, egészségesen fejlődnek és jövőnk legnagyobb ígéretét jelentik. A magyar dolgozó nép lelkes öröm­mel kíséri figyelemmel sztaháno­vistáinak, élmunkásainák, újítói­nak munkáját A magyar nép hálás ennek az élcsapatnak, amely mint a mozdony a vonat­tot, ragadja előre egész terme­lésünket és ezzel emeli gazdasá­gii és kulturális színvonalunkat. —A magyar nép háláját mi úgy akarjuk kifejezni, hogy leg­jobb sztahánovistláink közül néhányat, akik legjobb példával járnak elől, a legmagasabb ma­gyar kitüntetésre, Kossuth-díj­dete. Nem veszítjük el szemmér­tékünkeU Tudjuk, hogy hatal­mas emelkedő áll még előttünk: a minőségi javítás, a gyökeres önköltségcsökkentés, a sztahano­vista eljárások széles elterjedésé­nek harcos útja. Mi elsősorban öntől tanultuk meg, Rákosi elv­társ, hogy a megszerzett tudást, tapasztalatokat az egész dolgozó nép közkincsévé kell tenni. ígérjük önnek, hogy a Szov­jetunió élenjáró munkásaitól át­vett módszereket fáradságot nem kímélve, átadjuk mi is a dolgozók széles rétegeinek. ígér­jük, ha eddig százak és ezrek voltak sztahanovisták, munkánk nyomóm ezután tízezrek és száz­ezrek lesznek azzá. Minden erőn­ket megfeszítjük, hogy sztahano­vistává lett társaink, nőmunká­sok és ifjúmunkások velünk együtt harcoljanak, szerszámmal a kézben, a munka termelékeny­ségének emeléséért — minden maradiság, fegyelmezetlenség, bürokrácia és lazaság ellen. ígér­jük, hogy a Sztahánov-mozgalom­ban még szorosabban együtt fog működni a munkásság a műsza­ki értelmiséggél és a fizikai és szellemi munka vállvetett erőfe­szítésével az eddiginél még na­gyobb győzelmeket fogunk ki­vívni szocialista termelésünk frontján. Mi, magyar sztaháno­vista újítók, megígérjük Rákosi elvtársnak, hogy hazánk felsza­badulásának ötödik évfordulóját, 1950 április Jf-ét még több. még jobb munkával fogjuk ünnepel­ni. E nagy nemzeti ünnep alkal­mából megindult munkaver­senyben élen fogunk járni és rajta leszünk, hogy e munka fel­ajánlásokat teljes siker koronáz­za szocializmust építő ötéves ter­vünk győzelme, a szovjet-ma­gyar barátság további megerősí­tése, a béke megvédése jegyében. Előre a jobb és nagyobb tel­jesítményekkel a Párt vezetésé­vel, Rákosi elvtárs irányításával a szocializmushoz. Szabadság! Az Első Országos Sztahá­novista Tanácskozás kül­döttei. Lelkes taps után Apró Antal I zárta be az első sztahánovista I tanácskozást Fogadás I parlamentben A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Ma­gyar Népköztársaság miniszter­tanácsa a magyar ®:tatoánovis­ták első országos tanácskozása alkalmából vasárnap este az Or­szághá.z kupolacsarnokában fo gadást rendezett. A vendégeket a Magyar Dol gozók Pártja nevében Olt Ká­roly elvtárs, a Központi Vezető­ség tagja, pénzügyminiszter, a minisztertanács nevében Dobi -István, miniszterelnök fogadta. A fogadáson megjelentek: Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára, Sza­kasits Árpád, a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsának el' nöke. a Magyar Dolgozók Párt­ja Politikai Bizottságának, a mi­nisztertanácsnak tagjai, vala­mint politikai, művészeti és kul­turális életünk kiválóságai, a legkiválóbb sztahánovista dol­gozóink, a kongresszus résztve­vői. Ott láthattuk a szovjet de­legáció tagjait, élükön Iván Pavlovics Bárgyin professzorral, a Szovjet Tudományos Akadé­mia alelnökével, valamint An­dersen Nexőt, a világhírű dán írót. MEGJELENT! RÁKOSI MÁTYÁS elvtársnak Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1950. februiár 10-1 ülésén elmondott beszámolója. Rákosi elvtárs nagy beszéde a nemzetközi helyzetről. Pártunk hiányosságairól és feladatairól mindem, kommunistának és min­den dolgozónak megmutatja hosszú időre a helyes utat. A brossura anyaga szemináriumokon ls feldolgozásra kerül. Az oktatási anyagon kívül leküldött brossúrákat pártszervezeteink a legszélesebb körben terjesszék. Kapható: MDP Pártszervezetekben, Szikra-bizományosoknál és könyvesboltokban. Megrendelhető: MDP Propagandaanyag Terjesztő Budaipesp V., Deák Ferenc-utca 15. Kiadja: MDP Központi Vezetőség Agitációs Osztály.

Next

/
Oldalképek
Tartalom