Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-26 / 49. szám

6 Vasárnap, 1950. február 26. Termelékenységünk fokozáséval várunk vissza az ellenség minden támadáséra Sayers-Kahn ,A nagy összeesküvés* című munkáját értékelték ki a szegedi kenderfonógyár irodalmi ankétján A Szegedi Kenderfonógyár kultúrtermében a szegedi üze­mek dolgozói irodalmi ankétra ültek össze. Sayers-Kahn „A nagy összeesküvés" című köny­vét értékelték ki. A dolgozók nagy számmal jelentek meg a kultúrteremben és az előadás előtt is kisebb csoportokba tö­mörülve tárgyalták a könyv tar­talmát. Az ismertető előadás előtt a Szegedi Kenderfonógyár kultur­gárdája „A nagy összeesküvés" egyik részletét elevenítette meg kis jelenetben, rövid műsora so rán. — Aljasak, gazemberek, — hallatszott a sorokból, amikor a jelenetben szereplők az ameri­kai imperialisták hitvány ügynö keit, a fiatal Szovjetunió elleni összeesküvő szervezkedést mu­tatták be. Makai György, a Magyar­Szovjet Társaság központi kikül­döttje tartott a műsor után rö­vid ismertetőt a könyvről, majd megindultak a hozzászólások. Irodalmi remekművet kaptunk ezzel a könyvvel, — mondotta Dénes János, a Sze­gődi Kendergyár egyik dolgo­zója, — de ugyanakkor rengete­get is tanulhattunk belőle. Lát­hatjuk, milyen aljasan támadt annakidején a burzsoázia a fia tal Szovje1 unióra és ugyanolyan dühhel támad most is a szocial­izmust építő országokra. Félnek az eddig elért eredményeinktől, a világ dolgozóitól és még ma is minden tehetőséget megragad­nak azért, hogy elért eredmé­nyeinket lerombolják. Szüksé­ges, hogy minden dolgozó is­merje ezt a könyvet, mert így még eredményesebben tudjuk felvenni ellenük a harcot. A taps hangosan zúgott fel a sorokban, amellyel egyetértésü­ket fejezték ki a többivel. Kopasz Istvanné, a Magyar Kender dolgozója szólalt fel kö­vetkezőnek: — Nálunk is ugyanúgy tá­madnak az imperialisták ügynö kei — mondotta —, ahogyan eb ben a jelenetben láttuk és ahogy az ismer;ető előadásból kitűnik. Éppen ezért fokozni kell az éberségünket, hogy ezekkel a gazemberekkel minél eredményesebben vegyük fel a harcot. A rádióban hallot­tam a Standard-ügy tárgyalását, s ebből is látha'tarn, mennyire fáj az amerikai imperialisták­nak, amit mi a Szovjetunió se­gítségével és Pártunk irányítá­sával elértünk. — A rádiót én is hallgattam — szólal fel Pusztai Andor, az Állami Biztosító Nemzeti Válla­lat dolgozója, — és olyan volt, mintha csak ezt a könyvet ol­vastam volna. Sanders, Geiger, Radó és társai ugyanolyan sza­botázscselekményeket hajtottak végre, mint 1938 előtt a Szov­jetunióban Trockij és aljas ban­dája. Mi magyar dolgozók, a fel­szabadulás után éhezve, fázva építettük fel ezt az országot és ők mégis minden eszközt meg ragadnak, hogy fejlődésünkben gátoljanak. Mi dolgozók viszont minden erőnkkel azon leszünk, hogy éberségünket fokozzuk, hogy Pártunk irányításával minden ilyen bandát megsemmi­sítsünk. Mogyorósi Andrásnak, a Ma­gyar Kender dolgozójának még a keze is ökölbe szorul, amint beszél: — Munkástársai rrv! Ebből az ismertető előadásból és az előbb lejátszott jelenetből láthatjuk, mennyire aljas az imperialisták­nak minden cselekedete. És ezek­kel az eszközökkel dolgoznak még ma is ellenünk, hogy meg­kíséreljék a dolgozó népet újra rabságba hajtani Emlékszem, annakidején, ami­kor még a kompon és a ponton­hídon jártunk át a Tiszán, a ku lákok és a hozzájuk hasonlóak állandóan azt fújták a fülünk­be: „Nem lesz itt soha sem híd, de nem lesz itt munka sem. A Magyar Kenderben i-s csak ak­kor fognák rendesen dolgozni, ha majd visszajön Gellért úr és a többiek." Ha ezekre hallgat­tunk volna, még ma sem lenne híd. hároméves-, de ötéves terv sem. — A Magyar Dolgozók Párt­jának és vezérünknek, Rákosi Mátyásnak köszönhetjük, hogy van az üzemben munka, tisztes­séges fizetés. Azelőtt senki sem kérdezte meg tőlünk, hogy hi­ányzik-e valami. Most van ebéd­időnk, mosdónk, öltözőnk és kultúrtermünk is. Nem kell már naponta 9 és fél órákat dolgozni heti 10—12 pengőért. Én, mint pártonkívüli is hálás vagyok mindezért a Pártnak, Rákosi Mátyásnak és a Szovjetuniónak is, mert látom, hogy a dolgozók jobb életlehetőségéért küzd. Pamuk István elvtárs, a Nagy­szegedi Pártbizottság oktatáa­felelőse is hozzászólt a kiala kult beszélgetéshez. — Tudjuk, — mondotta Pa­muk elvtárs, — hogy Jugoszlá­via mindössze 10 kilométerre van tőlünk és Tito minden alkalmat megragad arra, hogy ügynökeit átküldje a haláron és nálunk szabotázsokat hajtsanak végre, kémkedjenek népi demokráciánk ellen. Igazolja ezt a lengyelkápolnai gyilkosság is, is, amelyet Tito embertelen bé­rencei hajtottak végre. Tari Mária, a Szegedi Kender dolgozója szólalt fel ezután. Va lamennyien helyeslően intetiek, amikor Tari Mária arról beszélt, hogy az> éberség fontos a terme­lés vonalán is. — Eddig a termelés terén mutatkoztak hibák az ébersé­günkkel — mondotta, — de ez­után fokozottabban ügyelünk arra, hogy sorainkba az ellenség ne férkőzhessen be. Ezen a könyvön keresztül most már könnyebben felismerhetjük az ellenséget és idejében leleplez­hetjük. Termelékenységünk fo­kozásával vágunk vissza minden aljas támadásra, mert tudjuk, hogy ezzel az imperialisták ere­jét gyöngítjük. A kiértékelés végén még so­káig ottmaradtak a kultúrterem­ben a dolgozók. Még mindig a könyvről beszélgettek és a len­gyelkápolnai kulákok aljassá­gairól. Később, amikor kifelé mentek, valamennyien megálla­podtak abban, hogy minden dol­gozónak el kell olvasnia ezt a könyvet, hogy megismerje az el lenség módszerét és ébersége fo­kozásával idejében csapjon le rájuk. Csoportosan látogatják a dolgozó parasztok is az újító kiál íiast A szegedkörnyéki falvak dolgozó parasztsága nagy figyelemmel kisé­ri állandóan uz üzemi dolgozók munkájút. Min ahogyan ezrek és ezrek kíváncsian várták a szegedi üzemek dolgozói közül a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa és a Ta­lálmányi Hivatal újí|ökiállításának megnyitását Szegeden, ugyanígy várta a környező falvak dolgozó né­pe is, de különösen a falusi szocia­lista szektorok, a gépállomások és a termelőszövetkezeti csoportok dolgozói. Éppen ezért elhatározták, hogy csopor osan jönnek be •Sze­gedre, hogy meglátogassák a 1<iál irtást, amely a magyar munkás­osztály munkakészséréi. politikai képzettségét hirdeti. Eljönnek, hogy tanuljanak. szövetségeseiktől, a munkásosztály fialnak munkájából és ezen a téren is köveihessék az ipari dolgozók példáját. Február 27-én, hétfőn az algyői „Szabadság" tennslőszove kezeii csoport, a deszki ,,Ko«sü ii" és „Táncsics", a deszki gépállomás, a forráskút! .,Pe;öfi" termelőcsoport, valamint a gyálarétl „Szabadság, harcos" termelőcsoport és a közsé­gek dolgozó parasz sáign látogatja meg a kiállítást. Kedden délelőtt a kiskundorozsmai gépállomás a ..Jó­zsef Attila" termelőcsoport, a kü­bekházi „Sarló kalapács", a sán­dorfalvi „I. számú" crmelőcsoport. a pusztamérgest gépállomás és a községek dolgozó parasztjai nézik meg a kiállítást. Megkezdődött a vetőmagok szállítása a szerződéses termelőknek A Növt'nytermeltető Nemzeti Vállalat már több nappal ezelőtt megkezdte a vetőmagvak szállítá­sát', a szerződéses termelőkhöz, a termelőszövetkezeti csoportokhoz. Először a legkorábban vetésre ke rüiő magvakat, az olajlen, a spenót, a korai vetési hagyma és az étke­zési borsómagot szállítják le. A vetőmag szállítások az egész or­szág területére gondosan, előre ösz­SzeáHított menetrend szerint foly­nak. Népi demokráciánk kormánya a legszigorúbban ellenőrzi ezeket a szállításokat. Február 28-ra minden szerződéses termelő megkapja a to­va szi gabonafélék és hüvelyeseik mag vadt. valamint az olajlen, rostlen. é? ta vaszí bükkönymagot. Minden ter­melőszövetkezeti csoport és egyéni­leg grzdálkodó paraszt március ló­ig megkapja a napraforgó, a rici­nus és a szójabab vetőmagot. Rö­viddel ezután megérkeznek a ter­melőkhöz a konyhakerti magvak is. Március 31-ig minden szerződése* termelő megkapja a keinder, a gya­pot és bab vetőmagját, valamint a későbbi vetésű konyhakerti magva­kat. A vetőmagon kívül gondoskodik népi demokráciánk kormánya, hogy a műtrágya is idejében megérkez­zék a termelőkhöz. Ezidejg mint­egy 1723 vagon szuperfoszfátot. 857 vagon pétisót és 9 vagon káUeót szállítottak le a szerződéses terme­lőknek. A termnlőszöve kezeli cso­portok közvetlenül a Növényter­meltető Nemzeti Vállalattói kapják a vetőmagot, az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok pedig a földművesszövetkezeteken keresztül. A jó velőmag időbeni leszállítá­sa a termelőkhöz, a műtrágyaellátás megszervezése, mind elősegíti, hogy a termelőszövetkezeti csoportok és egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok. akik szerződéses alapon termelnek, jó terméseredményt, jó jövedelmet biztosítanak maguknak. A szovjet mezőgazdasággal ismerkedett négy szegedi termelőcsoport Tisóczki Sándor előadása a DÉFOSz-ban A DÉFOSz szegedi székházában gyűltek össze a szegedi Dózsa, a kecskéstelepi Táncsics, a ba kilói Alkotmány és az újszegedi Haladás tlermelőszövetkezeti csoportok tag­jai, hogy meghallgassák a Szovjet­unióban járt parasztküldöltség tag­jának, Tisóczki Sándor elvtárs, csengelei mintagazda előadását. Ti­sóczki elvtárs beszámolt a sSzovjet­unióban szerzett tapasztalatairól, ismertette a Szovjetunió kolhozai­nak, kolhozparasztjainak életét és munkáját. Az előadás u*án töbK kérdéssel fordultak Tisóczki elv® társhoz a jelenlévő termelőcsopor­tok tagjai, Legtöbben a vetésforgó­ról, a kolhoztagok munkamódszerei­ről, gépeikről érdeklődtek. Egyönte­tűen jelentették ki, hogy valameny® nyien sokat tanultak Tisóczki elv­társ előadásából, sok olyat tanul­lak a Szovjetunió példájából, amit hasznosítani tudnak termelőcsoport­juk munkájában, a saját jobb jövő­jük érdekében. „Oktatásunk sikerét még min­dig gátolja az a tény, hogy ma­gyon sah elvtársunk az oktatást a gyakorlati élettől és a Párt építésétől elszakítva nézi." (Rá­kosi elvtársnak a Központi Vcva­'őség ülésén elmondott legutóbbi beszédéből.) Tizenhat elvtárs várakozik az Orion bőrgyár öltözőjében. Néhá nyárt a szeminárium füzetben la­pozgatnak, a többiek csendesen beszélgetnek, találgatják, vájjon mikor érkezik meg az előadó. Annál is inkább fontos ez nekik: mert délután mindannyian elmen­nek majd a Belvárosi Moziba, ahol megtekintik n >•Sztálingrádi­csata" cimü szovjet fűmet s ad­dig még haza is szeretnének men­ni. Három, órakor fejezték be a munkát és negyed négykor már mindannyian ben voltak az öltö­zöben./Közel fél órája várakoz­nak már. PdntoSan háromnegyed ítégy kor szélesre tárul az öltöző al­tija és Krajkó elvtárs, a szemi­nárium. vezető nagy, sietős lép­tekkel igyekszik az előadói asz­tal fe}é. Üdvözli az elvtársakat, majd leül és előveszi a szeminá­rium füzetét, jelezve, hogy a szeminárium megkezdődött. (De erről majd később.) Négy óra után ötperccel Krajkó elvtárs már az új anyagot ismerteti, Népköz­társaságunk Alkotmányáról be­szél. Mindenki azt várná, hogy a szemináriumhallgatók az előadás megkezdésekor ceruzát vesznek a kezükbe, kiteregetik jegyzeteiket és szorgalmasan jegyzik az elő­adást- De senki sem mozdul. Né hányan előveszik ugyan füzetei­ket. s abból kísérik figyelemmel Krajkó elvtárs előadását. Vajion miért nem jegyezgetnek az elv­társak? A szeminárium vezető aszta­lánál sem In ni jegyzetet. Krajkó elvtárs ide oda lapozgat a füzet­len s magyaráz. SZEMINÁRIUM — Elvtársak, az 'Alkotmány ki­bontja a művelődéshez való jo­got. A múltban a dolgozó népet elzárták. a művelődéstől, a kultú­rától. Most léthatják, hogy Nép­köztársaságunk Alkotmánya bii­tosit ja a művelődéshez való jo­got — mondja Krajkó elvtárs —, s ujjával az alkotmány egyik paragrafusára mutat. Közben az arcokról látni lehet, főbben arra gondolnak, vájjon milyen lesz a ,,Sztálingrádi csa­ta" cimü film, amelyet majd cso­portosan megtekintenek kedvezmé­nyes áron. Krajkó elvtárs tovább beszél, még mindig arról, hogy az Alkotmány biztosltja „ műve­lődéshez való jogot. De hogyan? Valami várakozás tölti meg a termet. Az elvtársak azt várják, hogy Krajkó elvtárs e'mondja. mindazokat. a ha­talmas lehetőségeket, amelyeket a népi demokráciánk biztosit kultu­rális téren az üzemek és falvak­dolgozóinak. De Krajkó elvtárs e helueft általánosságban beszél. Pedig az elvtársak igen sok pél­dát fel tudnának hozni a Saját életükből is és a szemináriumve­zetőnek is minderre rá kellene mutatnia. Természetes, hogy így az elv­társak részére kevésbé érdekes az előadás s talán arra gondoltak• hogy Kraikó elvtárs nem is is­meri az ő életüket, nem ismeri, milyen nagy eredményeket értek el ők is kulturális téren... Száraz mondhatni una'mas az előadás, érzik ezt a szeminárium hallga­tói is. Az egyik elvtárs unottan bá­mul bele az imbolygó, kékes ci­rare'-taiüstbe. A másílc a falnak támaszkodva hosszan maga elj nér. Akik ,az ablakhoz köze' ül­nek, azok az utcára tekintenek. Negyed öt felé jár az idő. lassan sötétedik, s a teremben egyre inkább álmosabb a han­gulat, egyre inkább üresebben csengenek Krajkó elvtárs szavai, aki egyébkent lelkesen magyar" ráz. Krajkó e'vtárs már az állam­polgárok kötelességeiről beszél, de, az egyik elvtárs még mindig a kultúrterem gyönyörű dekoráció­ját figyeli- amelyet az üvegfalán keresztül jól lehet látni innen az öltözőből is. Bizonyára sokat gon­dolkodott most az előadáson, azon, hogy mennyiben emelkedett az ő kultúrális színvonala. Így vető­dött aztán tekintete a kultúrte­remre, amely az ö tulajdona is, az ö művelődését is szolgálja. Az ablaknál, a második sor szélén ülő elvtárs most ceruzát kér társától. Kezében ott van n szemináriumfüzet. Aláhúz egykét sort, azután visszaadja a ceru­zát. Bizonyára erősen megragad­ta a figyelmét. Ez is orrnak a jele, hogy az elvtárs érzi. vala­hogyan le kellene rögzíteni az üőadás anyagát. De vájjon fel­hivta-e a szemináriumvezető elv­társ a figyelmét a jegyzetelésre. S vájjon példát mutatott-e ezen n téren is a szeminárium hallga­tóinak• Semmiesetre sem, hiszen ö maga sem készített jegyzetet az előadásra. Így hát nincs is mit csodálkozni azon, hogy „ 16 elvtárs közül egyik scm jegyzi az előadást. Krajkó elvtárs tovább lapozgat a füzetben és arról beszél, hogy a Néphadsereg tagjának lenni megtiszteltetés. — Tudjuk, hogy ránk nagyon acsarkodnak az imperialisták, ránk is fenik a fogukat. Az im­peri-listákkal szemben csak úgy fudunlc sik0rcsrn harcolni. ha mindenki kész megvédeni „ békét. Mindenki kész megvédeni a bé­két.. Igen, bizonyára készek meg­védeni az Orion bőrgyár dolgozói is. De hogyan kell harcolni a bé­kéért, hogyan tudjuk meghiúsí­tani az imperialisták háborús kí­sérleteit? Krajkó elvtárs erre már nem ad feleletet, hanem újabb kérdést vet fel. Pedig az elvtár­sak bizonyára tanulni akarnalc Krajkó elvtárstól és ők a béké­nek mindennapi harcosai, útmu­tatást szeretnének kérni tőle, ho­gyan szilárdíthatnák meg még­inkább saját munkájukkal, tanu­lásukkal, „ nemzetközi békefront magyarországi szakaszát. Fél ötöt mutat Krajkó elvtárs órája. Elvtársak, csak igy vázlatosan foglaltam össze az előadást, meri az elvtársak moziba mennek. Krajkó élvtárs elmondja, mit ol­vassanak el az elvtársak, hogy jól fel fudjavak készülni a kö­vetkező szemináriumra. Néhá­nyan kezükbe veszik a cei'uziit, jegyeznek, „ többség azonban fel­áll, s készülődik az indulásra­Talán nem érdekli őket az anyag, nem érdekli őket a tanulás? De igen. Azonban a szemináriumve­zető nem mutat jó példát a sze­mináriumi hallgatóknak, akkor ez meglátszik a hallgatók munká­ján is. Krajkó elvtárs is elindul. Az udvaron néhány pillantást vet a fekete táblára, amely hirdeti, hány százalékot teljesítenek az üzem élenjáró dolgozói. Íme, itt az élő példa, arra. hogyan védik meg a békét az Orion , Bőrgyár dolgozói. S ho Krajkó elvtárs szeminá­rium előtt elolvasta volna a táb­lára írottakat, ha átbeszélte volna n párttitkár e'vtárssal a terme­lési problémákat, akkor előadása nem szakadt volna el a gyakor­lati életfől. s az elvtársak szá­mára is sokkalta érdekesebb lett volna az előadás. És most térjünk vissza a sze­mináriumra. Most már megért­jük azf ie, miért nem készülhet­tek fel kellőképpen n hallgatók. Jegyzetük egyáltalán nincs, azért mert a szemináriumvezető, ha fel is hívta figyelmüket a jegy­zetkészítésre, de maga nem jait elől jó példával A szeminárium színvonala ala­csony. Ez megmutatkozott abban, is, hogy a szemináriumon mind­össze három-négy elvtárs bcszzélt, a többiek hallgattak. Hogy ezt a hibát kiküszöbölhessük, a szemi­náriumvezetőnek össze kell kap­csolnia az .elvi késdéseket a gya­korlattal. n pártépités, „ terme­lés kérdéseivel és nem szabad ál­talánosságban, n gyakorlattól el­szakadva beszélni. Akkor majd a szemináriumon felszólaló elvtár­sak sem szakadnak el „ gyakor­lati kérdésektől. A szemináriumon mindenkinek lett vo'na mondanivalója, hiszen az üzem dolnozói saját sorsuk ja­vulásán érzik, mit jelent szár mukra Népköztársaságunk Alkot­mánya. De mivel maga a szemi­nárium vezető elvtárs fs elvonat­koztatta előadását a gyakorlati é'ettől, „ hallgatók is azt hiszik, az n helyes, ha megtanulják a paragrafusokat. Már pedia nyil­vánvaló. hogy erre az elvtársak nem képesek, sőt he is látják, hoay erre nincs szükség Mennyivel hasznosabb leit volna az előadás, ha foa'alkozoti volna az üzem dogozóinak életével, a termeléssel, Rákosi elvtárs megmutatta az utat, hogyan kell felszámolni az ok­tatási munkánkban megmutatkozó hiányosságokat. A gyakorlati élet­től való elszakadás szemináriu­munkon nem általános jelenség, de arra kell törekednünk, hogy n még meglévő hiányosságokat felszámolva, biztosítsuk Rákosi elvtárs útmutatása nyomán az ok­tatási munka teljes sikerét (t Y)

Next

/
Oldalképek
Tartalom