Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-26 / 49. szám

VflHsáf^iop, 1999, Jöfrri^r 99, gn végzett, roosft egy vagy ké- kafotyanteítot egy-egy ember va. doígozó végzi el valamennyiük loaítjá üreg. Hasonló jelenségek számára. Ennek a munkaineg- nálunk is| tömegével találhatók. Igy pl> A már emlírétt Láng gyárban, észrevették, hogy a dol­gozók fólbstegesen sok időt töl tenek azrpl, hogy amikor mun­kájukban Valamilyen zavar mu­tatkozik, nVyguk mennek el szer­számért, készülékért, rajzért s'Jb. Ez zavarja ^unkájuk folyama tosságát is. A Láng gyárban ezt a nehézséget így akarják kikü­szöbölni, hogy a munkás gépére, ha ott zavar mutatkozik, zász­lócskát tűz ki, s \taűhelyrészen­ként beállítanak egy-egy dolgo­zót, aki odamegy akthoz a gép­ahol a zászlóesfea ki van osztásnak döntő szerepe volt a Sztahánov-mzogalom keletkezé­sekor a Szovjetunióban, amikor Sztahánov a helyett, hogy ma ga végezte volna el a bányában az ácsolást, csak a fejtéssel fog­lalkozott s ezzel tízszeres, tizen­kétszeres eredményt ért el, míg ugyanakkor az ácsolást már, er­re a célra beállított munkás vé­gezte. Hasonlóképpen a kőműves Sztahanovistáknál a sztahánovis­ta kifejezetten a magas minő­sítésű szakmunkát végzi, míg a kisebb Szaktudást igénylő mun. kát erre a célra külön beállított segédmunkás végzi el. Ilyen mó­don együttes termelékenységük többszöröse annak, amit akkor érnek el, hogy ha az egész mun h?z tűzve, megkérdezi, mire van szükségük a munkásoknak, s elintézi. Igy nem kelt minden munkásnak külön-külöiv a rak­tárba, köszörűshöz, a aúghelyfő­nőkhöz szaladgálnia. Fel kell bontani a csoportnormákat — Ismeretes, hogy a munka- j hetőséget arra, hogy űj alstpokra verseny kifejlesztésének s rész- helyezzük a szakmunkásképzést ben a Sztaihánov-mozgalomnak és a munkások továbbképzésé", is egyik komoly akadálya a cso j de a határozat magától nefu va­portnormák rendszere volt és lósul meg. A határozat megyaló­részben még ma is ez. Üzemeink sításához szükséges, hogy az\ipa­nagy részénél, helyesen, rátér- rí tanulóotthonok és ipari taVu­nek a csoportnormák felbontá- lóiskolák rendszerének kifejleár sára. Számos helyen azonban a tése mellett a termelő miniszter esoportnormák felbontásával kapcsolatban hibát követtek ?1. — Megtörtént például egyik üzemünkben, hogy a csoportnor­ma felbontása előtt az egész csoportnak hét munkautalványt! adtak ki, amely előírta, hogy milyen munkafázisokat kell el végezni. A csoport norma felbori riumok és az üzemek vezetői ko­molyan foglalkozzanak a szakAÁT*""5? ca a„ munkás-képzésül, a szakmunka-^8 M JPar vezetese s az sok át- és továbbképzésével s hogy ehhez a szakszervezetek minden támogatást megadjanak. A munkaverseny s a Sztahá nov-mozgalom kifejlesztésének t&sa után azonban hét helyen JÖntOs feltétele hogy üzemeink­141 munkau alványt rendszere­sítettek. Ez hatalmasan felduz­zasztottá az adminisztráció*, amely nem volt képes folyama­osan ellátni a gyártás előkészí­tését és a megfelelő, rendszeres, hosszabb időre szóló munkaada­golást. a munkát csak egy vagy félnapi időre tudták kiadni. Ez természetesen igen komoly aka ben példás rend és tisztaság le gyen. De nemcsak az üzemekben, az üzemi épületekben kell rend­nek és tisztaságnak lenni, ha­nem az üzem udvarán is. Nem szabad, hogy felesleges anyag., gépek, gépalkatrészek szanaszét heverjenek. Uj, magasrendű üzemi kulturát kell bevezetnünk, kulturmódra kell dolgoznunk, ban, vagy a közlekedésben a Saftahánov-mozgalom nem magá­tól fog kifejlődni. Ki fog fejlődni a 4 közismert sztálini feltétel alap jón, melyek kistehb vs>i.«y nagyobb mértékben mezőgazdaságunk szo eial'ista szektorában is megvan­nak és ki fog fejlődni Pár­tunk irányításával, az üzemi ve­zetés és a szakszervezetek hat­hatós közreműködésével, az egyéni munkaverseny kifejlesz­tésével, tömegversennyé válásá. val. Ezért tehát, ha a mezőgaz­daság szocialista szektorában ki akarjuk fejleszteni a Sztahánov­mozgahnat, úgy mindenekelőtt az egyéni munkaversenyt kell fejlesztenünk és ugyanakkor biz­tosítanunk kell, hogy elhárítsuk az akadályt azoknak az útjából, akik ma már készek arra, hogy a mezőgazdaságban is sztahano­vista módszerekkel,- fejlett, ku]­Ibitrált szocialista módszerekkel dolgozzanak. Az üzemvezetés szoros kapcso­latban legyen a dolgozókkal — A munkaverseny és a Sztahánov-mozgalom, mint a munka verseny magasabb formá­ja, nem képzelhető a munkások, a műszaki értelmiség, az üzem­vezetés és általában a termelés egyéb \ gazdasági vezetésnek legszoro­sabb együttműködése Átadta megbízólevelét J D. Kiszeljev, az ih szovjet nagykövet dályává vált a teljesí'mény eme 'mert a Sztahánov mozgalomnak lésének. Ebből következik, hogy egyik legjellegzetesebb vonása a csoportnorma felbontásánál a magas technikai kultura. El le­ügyelni kell arra, hogy a mun j het-e mondani, hogy ezen a té­kautalványok számát mérhetet ren a mi üzemeinkben minden lenül ne növeljék, hanem az azo- rendben van? Sajnos, ezt még nos jellegű munkát, egy munka- nem lehet elmondani. Igaz, van­utalványon adiák ki. nak üzemeink, amelyekben ezen — A Sztahánov-mozgalom ki fejlődébe igen nagy mértékben függ attól, hogy emeljük a a téren jelentékeny előrehaladás történt. De nem kevés még az olyan üzem, ahol ha a műhe­munkások szakképzettségét, hogy lyekben van is bizonyos rend, növeljük a 'ermeléshen a mű­szaki képzettségű emberek, mű­vezetők. mérnökök, stb. számá* és szerepét. Ezen a téren ná­lunk még nagyon-nagyon sok a tennivaló. A minisztertanács ls mert határozata megadja a le­az udvarral, a raktárral vajmi keveset törődnek. Ennek az álla­potnak pedig véget kell vetni, ha azt akarjuk, hogy a Sztahánov mozgalom g vele együtt a mun­kavcreivmoz^alom széles fron­ton előrehaladjon. A Sztahanov-mozgalomisak át kell terjednie a mezőgazdaságra is Hasonlóképpen igen nagyzőgazdaságban, még ennek szo­gondot kell fordítanunk arra, hogy üzemeink mind több kö­zép és felsőfokú műszaki kép­zet ségü embert kapjanak. És itt nem várhatjuk be, amíg a ren­des uton, megszokott módszerek kel kapják meg üzemeink a szá­mukra szükséges sokezer műsza­ki embert, művezetőket, mérnö köket. Néhány éven keresztül a legkülönfélébb eszközökkel s mindenekelőtt a munkásokból átképzett műszaki emberek sza mának a növelésével kell a hi­ányt pótolnunk. Sürgősen el kell kezdenünk üzemi kádereink, munkásaink, művezetőink, mér­nökeink előkészí ését az új fel­adatokra. Mert nem szab d felejteni, hogy ötéves tervünk megvalósítása az üzemek egész sorát, új, korszerű technikát fog adni népgazdaságunknak. Erre fel kell készülnünk, hogy embe­reink bánni tudjanak a techni­kával, hogy ki tudják hozni az új technikából mindazt, ami benne van. — A Sz'ahánov-mozgalom Ma­gyarországon jelenleg még csak­nem kizárólag az iparban és a közlekedésben van meg. A me­cialis' a szektorában sincsen egye­lőre igazi Sztahánov-mozgalom. Az, hogy a Sztahánov-mozgalom az iparban jelent meg nálunk, természetesen érthető, mert itt voltak meg leginkább ennek a mozgalomnak a feltételek — De nem szükségszerű jelen­ség az, hogy nálunk a mezőgaz­daság szocialista szektorában a Sz a'hánov-mozgalom még szinte ismeretlen. Hiszen állami gazda­ságainknak az elmúlt évek fo­lyamán és főként 1949-ben igen jelentéi eny mennyiségű korsze rű technikát, traktorokat és egyéb mezőgazdasági gépeket adtunk. — Gépállomásainkon az új traktorok és mezőgazdasági gé­pek ezrei dolgoznak s ha a me­zőgazdaság szocialista szektorá­ban még nincsen egyelőre ko­moly értelemben vett Sztahánov­mozgalom, úgy elsősorban ez po­litikai hátramaradottságunkat bizonyítja ezen a területen. Pe­dig a Sztahánov-mozgalom ra szükségünk van a mezőgazda­ságban is. De a mezőgazdaság­ban ugyanúgy, ahogy az ipar­jmw&ui, megfcűrés ét f(4|dolmolt eflon gyorj ét kitunö hatású tzer a rég bevált ASPIRIN imu nélkül. Mt-en a téren főként a sztálini nrnnkafelajánlás és a sztálini mu\zak idején megtettük az el­ső jWéseket. Örömmel kell meg­áitaJmtani, hogy műszaki értelmi­ségiünk jelentékeny segítséget adott \és ad napról-napra a Szta­hánovAmozgalom kifejlődéséhez. Az tízym és a termelés vezetői­nek azonban nem szabad elfe­lejteniaV. a munkásokat nem­csak t®s\ítaniok kell. hanem ta­noilniok 'is kell tőlük. Minél gjsaJcrabh'pn tanácskozzanak az egyszerű munkásokkal, rendsze­resen szervezzenek üzemi ter­melési értokezletcket, hallgassa­nak pz egyszerű dolgozók sza­vára. ! Vizreő Mák meg javaslatai­kat, észrevételeiket, bírálatukat és hasznosítsák mindazt, ami al­kalmast, arra, .hogy a termelést megjavítsák, a\ termelékenységet fokozzak s ezziel a szocializmus építését', a maguk területén előre vigyék. Mi nagy örömmel álla­nítjuk meg, hogv a Sztahánov­mozgalorn ma már nem egyes kiváló teljesítményű dolgozók­nak az ügye, hawem mindinkább ezrek mozgalmává válik. De ugyanakkor budntunk kell azt ;s, hogy a szerviét termelési ered­ményekhez kánest . mi még a kez­det-VzdetéViéfl tartunk. HataDmaiS, naígyjelentőségű cselekedet az, amit a mi sztahá­novisitáinik, műszaki értelmisé­günk legjobb fiainak támogatásá­val megválásét ottak. Azonban az. amit eddig elértünk, távolról sem a végső határ, hanem csak el­indulása egv folyamatnak. me]y új és új pagyszerű eredmények­hez kell, hogy vezessen, A Satahiánov-mozgalpm létre­jötte Magyarországon bizonyítja a szociaíiista gazdasági rend fö­lényét a kizsákmányoláson ala­puló töltés gazdasági renddel Gzemiben. Bi sornyit ja Lenin-Sztá­lin tenítjáetamaik legvőzihotetlensé gét, bizonyítja Pártunk, a Ma­gyar Dolgozóik Pártja politikai irányvonalának helyességét és elismerését a legszélesebb dol gozó tömegek által. Ha a még meglévő hiányosságokat kiküszö­böljük, ha a hibáirat kijavítjuk, ha a Szbaliáitűv-mozgalom útjá­ban álló akadályokat elhárítjuk, ba a számost területen még meg­mutatkozó szervezetlenséget, bü­rokratizmust, fejetlenséget fei­,számoljuk a erre Pártunk veze­tésével, Ráftosi elvtárs vezetésé­vel kétségttVenül képesek va­gyunk, akkor a Sztahánov-moz­galdm mai el(\ő eredményei újabb és újább eredményekkel, újabb és újabb sikerekkel fognak ki­bővülni s a nvttnlcaverseny és a Sztahánov-ímoMr\alom kifejlődése útján méginkábít mecworsul elő rehalod ásunk a \szocializmup épí­tésének útján. * Jevgenyij Dimitrovica Kfezcl­jov, a Szovjetunió új magyar­országi nagykövete szombaton délben ünnepélyes keretek kö­zött nyújtotta át megbízó-levelét a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának. A nagykövet fogadására az Or. szágház oroszlános főkapuja előtt honvéd díszszázad kürtöse „vigyázat" fujt, majd felcsen­dülbeik a Szovjet Himnusz hangjai. A nagyikövetet., akinek kíséretében voltak Szmirnov nagykövetségi tanácsossal az élü­kön a budapesti saovjet nagy­követség tagjai — először Rad­ványi Imre vezérőrnagy, a kivo­nult díszszázad elöljáró parancs­noka fogadta. Kiszeljov nagykövet a nagy­követség tagjainali kíséreté­ben ellépett a díszszázad arc­éle előtt. Az Elnöki Tanács fogadótermé­ben Kállay Gyula külügyminisz­ter fogadta a nagykövetet és kí­séretét. Majd bevonultak az El­nöki Tanács vezetői: Szakasits Árpád elnök, Kiss Károly és Nagy Dániel, az Elnöki Tanács alelnökei, Olt Károly, az Elnöki Tanács titkára. Ezután Kiszeljov nagyikövet a következő beszéd kíséretében nyújtotta át megbízólevelét az Elnöki Tanács elnökéinek: — Elnök Ur! Van szerencsém átnyújtani Önnek a megbízóleve­let, amellyel a Szocialista Szov­jet Köztársaságok Uniója Leg­felsőbb Tanácsának prezidiuma rendkívüli és meghatalmazott nagyiköveti minőségben akkredi­tált. Egyben van szerencsém át­nyújtani elődöm visszahívó le­velét. A Szovjetunió népeinek nagy megelégedésére a Magyar Népköztársaság és a Szocialista Szovjet* Köztársaságok Uniója közötti szoros együttműködés si­keresen fejlődik - az országaink által megkötött barátsági, együttműködési ós kölcsönös se­gélynyújtási szerzőiSésnek meg­felelően. A szovjet nép őszinte öröm­mel üdvözli a baráti raaervar népnek a Magyar Népköztár­saság demokratikus rendsze­rének további megszilárdítá­sa, állami függetlenségéinek megszilárdítása, a népgazda­ság helyreállítása, ős fel­lendítése. valamint a kultu­rális építő munka terén ki­vívott sikereit. — Amidőn a Szocialista Szov­jet Köztársaságok Uniója ma gyarországi rendkívüli és meg­hatalmazottit nagyiköveteként re­ám háruló feladatok megoldásá­hoz hozzáfogok, kérean önt, El­nök Ur, legyen meggyőződve ar­ról, hogy minden erőfeszítésem a népeink közötti barátság továnbi megerősödésére, valamint a Szo­cialista Szovjet Köztársaságok Uniójla és a Magyar Népköztár­saság közötti politikai, gazdasá­gi és kulturális együttműködés továbbfejlesztésére fog irányul­ni Nem lehet kétséges, hogy az országaink közötti barátság és együttműködés megerősödése komoly tényező lesz a béke és a nemzetközi biztonság megóvá­sa terén. — Engedje meg, Elnök Ur, azt remélnem, ho.gy az Ön részéről, valamint a Magyar Népköztársa­ság részéről élvezni fogom a ezükséges segítséget és támoga­tást a Szocialista Szovjet Köz­társaságok Uniója nagykövete­ként kifejtendő tevékenységem során. Szakasits Árpád, az Elnöki Tanács elnöke, válaszában ezeket mondotta: — Nagykövet Ur! Hozzám in­tézett szavaiban ön rámutatott arra, hogy az országaink közötti szoros együttműködés sikeresen fejlődik a Magyar Népköztársa­ság és a Szocialista Szovjet Köz­társaságok Uniója között meg­kötött barátsági, együttműködé­si és kölcsönös segélynyújtási szerződésnek megfelelően. Való­ban ez a szerződés egész külpo­litikánk alapja, mert e szerződés által lett a ma­gyar népi demokrácia a nagy Sztálin vezetése alatt álló hatalmas Szovjetunió és a népi demokráciák baráti kö­zösségének egyenrangú tag­ja s a nemzetközi békefront szilárd bástyája. — Ezért mind a magam, mind pedig a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya ne­vében kijelenthetem önnek, Nagykövet Ur, hogy a népeink közötti barátság további meg­erősítésére, valamint a Magyar Népköztársaság és a Szocialista Szovjét Köztársaságok Uniója közötti politikai, gazdasági és kulturális együttműködés to­vábbfejlesztésére vonatkozó ki­jelentéseit az egész dolgozó ma­gyar nép örömmel fogja fogadni — Teljes mértékben osztozom abban a meggyőződésében, Nagv követ Ur, hogy az országaimt közöltti barátság és együttműkö­dés további megerősödése ko­moly tényezője a békének és a nemzetközi biztonságnak. A Szovjetunió barátsága te­szi számunkra lehetővé bol­dog jövőnk békés építését. A beszédek elhangzása után szovjet nagykövet bemutatta nagykövetség tagjait az Elrra Tanács elnökének, elnökhely elit <: serinek és titkárának. Az Elnöki Tanács elnöke, e1 nökhelyettesei és titkára- ezntf külön kihallgatáson fogadták új szovjet nagyköveteit. A kik:-' eatáson jelen volt Kállay Gvu' külügym in iszfcer és Szmif" nagykövetségi tanácsos. szas. gzívélves beszélgetés u a nagykövet és a nagykövet1' tagjai beírták nevüket az em! könyvbe, maid elbúcsúztak az F •reléi Tarács vezetőitől. Amikor Kiszeljov nagykő"­elhagyta az Országházait, a foo dáera kivonult borvédzien-eker miwrvw-r Himnuszt -iáitecsotta el Vá'tQ7*so!< a tormínvbin A Magyar Távirati Iroda je lenti: A minisztertanács folyó h<" 24-i ülésén Dobi István, a m; nisztertanács elnöke bejelentő' te, hogy Kossá István pénzüg" miniszter, Ortutay Gyula vállá és közoktatásügyi miniszter < Darvas József építésügyi minin? ter miniszteri tisztségükről 1* mondtak. A minisztertanács lemondásukat tudomásul vet és felterjesztette a Népköztár saság Elnöki Tanácsához. A Népköztársaság Elnöki Ta nácsa folyó hó 25-én ülést tar tott, amelyen Olt Károly bejeler tette, hogy titkári tisztségére lemond. Az Elnöki Tanács a lemondást tudomásul vette és a titkári teendői: ideiglenes e1 látásával Szabó Piroska tanáé­tagot, bízta meg. A Népköztársa ság Elnöki Tanácsa ezután Kos sa István, Ortutay Gyula Darvas József lemondását elfő gadta és miniszteri tisztség! alól felmentette. Olt Károb pénzügyminiszterré, Darvas J­zsefet vfti'ás- és közoktatásügy miniszterré, Sándor Lászlót p° dig építésügyi miniszterré egy hangúiag megválasztotta. Az ú miniszterek Szakasits Árpád, r Népköztársaság ElnöVi Tanácsr elnöke kezébe a hivatalos eskü' letették. JÓL JÁR CSEPEL motorkerékpárral Kifizeti az árát, 100 km. Ft. 3.60

Next

/
Oldalképek
Tartalom