Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-23 / 46. szám

130 Csütörtök. 1950. február 2Sj A belgrádi fasiszta banda — az imperialisták támadó politikájának eszköze „A szocialista Jugoszláviáért" című lap konkrét példákkal leplezi le a Tito—Rankovics-banda aljas felforgató tevékenységért, amelynek célja, hogy a világ haladó és demo­kratikus erőinek egységfrontját alá­aknázza. A belgrádi háborús gyujtogatók áruló tevékenységére mutat rá P. Lukin „Az amerikai külügyminisz­rtérium bábui Tito diplomáciájá­ban" cimü cikkében: Tito bandájá­nak hétpróbás kémei és provokáto­rai, a kargyelck, gyilaszok, beblerek az ENSz legutóbbi ülésszakán vé­delmére kellek a jugoszláv fasiszta kormány külpolitikájának és Be­vinnel, Austinnal, Caldarisszal és az imperialisták többi szekértolói­val együtt a Szovjetunió valamennyi békeszerető javaslata ellen szólal­tak fel. A jugoszláv fasiszta föko­lomposok ma szoros kapcsolatot tartanak „diplomatáik" és az ame­rikai külügyminisztérium között, amely az Egyesült Államok mono­polista köreinek külpolitikáján hajt. ja végre. A belgrádi külügyminisz­térium, amelynek vezetői a régi angol-amerikai ügynökök, Kargyelj, Beblcr, Vilfan, Popovics és mások, lényegében az amerikai külügymi­nisztérium leányvállalata lett Összekötő Truman és Tito között I Az Egyesült Államok külügymi­nisztériuma, hogy alaposabban ki­használhassa Tito—Rankovics fa­siszta bandáját a béke, a demokrá­cia és a szocializmus elleni roham­csapataként nem rég követi minő­ségben Belgrádba küldte George Allant. Allan külügyminiszterhelyet­tes volt és előretolt figura az ame­rikai külügyminisztérium elveteme­dett szoojetellenes ét demokrácia­ellenes klikkjében, amelynek irá­nyítója Acheson. „Allannek, mint Truman és Tito közötti összekötő­nek megérkezése Belgrádba, ismét megmutatja — Írja P. Lukin —, milyen fontos helyet szánnak terve­ikben a háborús gyujrtogatók a ju­goszláv fasiszta kártevőknek és pro­vokátoroknak." Tito főhadiszállása : az árulás központja „A szocialista Jugoszláviáért" is­merteti a Szovjetunióban élő emig­ráns jugoszláv forradalmárok ada­tait, amelyek Tito és csatlósainak még a népi felszabadító háború ide­jén elkövetett áruló tevékenységét leplezik le. A Tito-féle „paroncsna­kok", miután az egész országban a partizánmozgalmat kezükbe vették, mint ismeretes, egyetlen jelentősebb hadműveletet sem hajtottak végre a megszállók fegyveres erejének, szét­zúzására. A partizán főhadiszállás, ame]yet személyesen Tito vezetett, parancsaival megbénította a nép har. cos aktivitását. Különösen figyelemreméltó a lap január 21-i számában Milovan Ko­Vacsevics partizán cikke: „Ujabb adatok a Tito-banda árulásáról és gaz tériéiről Montenegróban, a népi felszabadító harc idején." Amikor Montenegróban a parti­zán erők különösen jelentősek vol­tak, amikor döntő csapásokat mér­hetitek volna a megszállókra és .tncgtisztíthaitták volna tőlük szülő­földjüket, Tito főhadiszállásáról pa­rancs érkezett az idegen hódítók elleni fegyveres harc azonnali meg­szüntetésére. Tito ügynökei Monte­negróban — Blazse Jovanovics, Krszto Popivoda, Reko Dapcsevics és Velko Micsunovics — szolgai módon teljesítették a partizán fő­hadiszállás parancsát és nemcsak beszüntették a harot, hanem kap­csolatot is teremtettek az olasz pa­rancsnoksággal és Pjotr Plamcnccel, Montenegró népének elárulójával. „A felfegyverzett és bosszúvágytól égő partizánok — Írja M. Kovacse­vics — nem mervén megszegni a főparancsnokság parancsát, fogcsi­korgatva figyelték, hogyan örjönge­nek a megszállók, égetik fel a falva­kat, irtják a békés lakosságot." A budvaj pariraszállás Érkeztek Tito vezérkarától olyan parancsok is amelyek nyilvánvaló­im a partizánok pusztítására^-.leg­jobb er&ik megsemmisítésére irá. nyúltak. 1941 végén például Monte­negróban egy csapatba gyűlt össze mintegy 4000 partizán, akik között különösen sok volt a kommunista Azzal az indokkal, hogy a csapatot Szerbiában vetik be a megszállók ellen, elvitték egész Plevlje városig és menet közben, előkészületlenül indították támadásra egy jól meg­erősített olasz védelmi pont ellen Az olasz helyőrség mintegy tízezer katonából állott, pihenőben volt, ezenkívül ott egy büntetőhadosztály, valamint néhány tüzérségi és gya­logsági csapategység. A partizán­kötelék az egyenlőtlen harcban fel­morzsolódott. Később, az életben maradt partizánoknak elmondták Plevlje békés lakói, hogy az olaszok jóval előbb tudtak a partizánok kö­zeledéséről és két napig készültek fogadásukra. Az az esert is igen jellemző, ame lyet szintén M. Kcvacsevics mond el cikkében. Tito mar 1942 tavaszán kapcsolatot teremtett az angolokkal. Küldörttségüket egy tengeralattjáró tette partra az Adriai-tenger part­ján, Budva vidékén. A „vendégeket" Reko Dapcsevics fogadta. Churchill küldöttségért Alterton őrnagy, meg­átalkodott angol kém vezette, aki a háború előtt több mint 20 évig élt Belgrádban és szoros kapcsolat­ban állott a királyi családdal. „At­terton, miután néhány naport ven­dégségben Reko Dapcscvicsnél töl­tött — írja Kovacsevics — Titóhoz sietett, a tengeralattjárón magával vitte a hozott élelmiszereket és nagymennyiségű aranyvalutát." Farkas Mihály elvtárs kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára Farkas Mihály elvrtárs, honvédelmi minisz­ternek a Kossuth Érdemrend I. osz­tályát adományozta. A kitüntetést ünnepélyes külsőségek közötrt adta át Szakosíts Árpád elvtárs, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, a honvédelmi miniszternek. A kitün. tetés átadása alkalmából jelen volt Dobi Irtván, a minisztertanács elnö­ke és Olt Károly elvtárs, az Elnöki Tanács titkára. A magyar szfahánovisfák első országos tanácskozásának napirendje A magyar sztahanovisták első arszágps tanácskozását szomba­ton és vasárnap tartják meg a Vasajsrszétházban. A tanácsko­zás első napján délelőtt 9 órakor Apró Antal, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, tort beszédet. Apró Antal beszé­de után egésznapos vita, a szta­hanovista küldöttek felszólalása következik. A tanácskozás első napja 6 órakor fejeződik be. A sztahánovista küldötteket este a Szakszervezeti Tanács a Nemzeti Színházban látja vendégül, ahol Gorkij „Ellenségek" cimü szín­darabját mutatják be. A tanácskozás második napja vasárnap reggel 9 órakor kezdő­dik: folytatódik a küldöttek fel szólalása. Délután a legjobb szta. háraovistákat tüntetik ki. Este 8 órakor az MDP Központi Veze tősége és Népiközt ársaságunk mi. nisztertamáosa fogadást rendez e sztahanovisták részére a parla­mentben. A dolgozók győzelmével végződött a trieszti sztrájk A' trieszti szabad terület angol-amerikai övezetében 19 na­pon át folyt ipari sztrájk a dolgozók győzelmével végződött. A szakszervezetek kényszeritett ék a vállalkozókat, hogy napi 48 li­rával emeljék a drágasági segélyt. A sztrájk kezdetekor a vál­lalkozók hallani sem akartak a segélyek emeléséről. Lengyel jegyzék az USA-hoz a nácik által elrabolt vagyon ügyében Joaef Winiewicz washingtoni lengyel követ az USA külügymi­nisztériumának átadott jegyzé­kében megállapítja, hogy a nyu_ gatraémjotországi amerikai ható­ságok lehetetlenné teszik a hit­leristák által elrabolt lengyel va­gyon visszaszerzését. A négyszáz, millió dollárt meghaladó lengyel vagyonnak csupán jelentéktelen részét adták vissza az amerikai­ak. A jegyzék több példával bi­zonyítja az amerikai hatóságok rosszindulatát. A lengyel kor­mány megállapítja, hogy az USA kormánya viseli a teljes felelőssé­get azokért a károkért és vesz­teségekért, amelyeket Lengyelor. szág szenved azáltal, hogy az amerikai hatóságok nem hajtják végre az elrabolt javak teljes visszaszolgáltatására vonatkozó rendelkezéseket. A francia nép egyre egységesebben harcol áruid kormánya és a vietnámi háború ellen A1 francia tókötőrmmkások, vas­utasok, kereskedelmi tengeré­szek és fémipari munkások moz­galma a béke védelmében egyre nagyobb arányokat ölt és máris arra kényszeritette a népellenes francia kormányt, hogy a mar­sé il lei kikötő mellőzésével kül­földi kikötőkön át próbálja to­vábbítani a Vietnámba szánt ha­dianyagot Igy került sor arra, hogy ezeket a küldeményeket ha­mis áirubevaMással dán kikötők­be irányítsák. Ugyanakkor a politikai és gazdasági sztrájkok huláma sö­pör végig Franciaországon. A sztrájkolók követelik a hadi­anyaggyártás átállítását polgári szükségletre és a vietnámi gyar­mati háború azonnali beszünte­tését * A francia parasztok sem ma­radtak el ipari dolgozótársaik mögött. Ruházattal- és élelmisze­rekkel segítik a sztrájkolókat. Jellemző arra a nagy demok­ratikus egységre, amelyben ez a népi tiltakozó mozgalom folyik, a 41. francia légelhárító ezred ka­tonáinak az Humán itéhez inté­zett levele, amelyben bejelentik, hogy maguk között is gyűjte­nek pénzt és dohányt a sztráj kólók részére, akiket teljes test­véri szolidaritásukról biztosíta­nak. A kikötői munkások azért nyúltak a sztrájk fegyveréhez — írják —, hogy mi, francia ka­tonák ne vérezzünk el a vietná­mi nép nemzeti felszabadítást -küzdelme elleni háborúban. Á KEMPER TANULSÁGA Kemény és igazságos ítéletet hozott a budapesti törvényszék különtanácsa az imperialista ké­mek és szabotőrök ügyében. A tárgyaláson a napnál fényeseb­ben beigazolódott, hogy a vád­lottak gálád összeesküvést szőt­tek a Magyar Népköztársaság építőmunkája ellen, az amerikai háborús uszítók törekvéseinek támogatására. A vádlottak, a ré­gi uri Magyarország ittmaradt figurái, a népet és a munkát gyűlölő dologialan rétegek kép­viselői. Geiger Imre, a jobbol­dali szociáldemokrata, Radó Zol­-án, az imperia*s(ák hitvány trockisfca bábja, Domokos Kele­men, a hétpróbás fasiszta, Justh István, a nagybirtokos prépost­plé'bános és Dőry Edina, a „báró­nő", a letűnt uralkodóosztály itifelejtett alakjai próbálták itt meg a tőrt a hátába döfni annak a magyar népi demokráciának, amely minden becsületes dolgo­zónak helyet biziostt a társada­lomban, de amelyben nekik ép pen ezért nem volt semmi he­lyük. A magyar társadalom söpre­dékelemei mellet t ott ült a vád­lottak padján az amerikai és az angol kémszolgálat ügynöke: Vogeler Róbert és Sanders Ed­gár is. ők irányították a több: ügynököket, akik ugyan vala­mennyien „meggyőződéses" el. lenségei voltak a népi demokrá­ciának, de azért nem vetették meg azt a pénzt sem, amelyet hazaárulásukért kaptak, s amely­ből folytatni kívánták eddigi do­logtalan életüket, * főbűnősök azonban nem ™ ültek ott a vádlottak pad­ján. A főbiinös mégcsak nem is Bebn ezredes, vagy a másik gyakran emlegetett amerikai kém: Pinkey. Ezeket még távo­labb kell keresnünk. Ott talál­juk őket a washingtoni Fehér Házban és a newyorki Wall­Streeten. Az amerikai monopol­kapitalizmussal összefonódott amerikai vezérkar és az ameri kai külügyi hivatal irányította végső fokon ezt az egész össze­esküvést. Soha ennyire tisztán nem igazolódott be az a tény, hogy az amerikai államgépezet és az amerikai vezérkar mennyire egy­befonódott a hadiiparral, a mo­nopoltőke érdekeltségeivel. Ki­tűnően láthatjuk ezt Behn ezre des figurájában, aki bankár és kém, politikus és katona egy személyben. A budapesti Stan­dard-gyár amerikai „kereske­delmi" képviselői valamennyien szoros összeköttetésben álltak az amerikai kémszolgálattal, melyet közösen irányít a vezérkar, a Fehér Ház és a Wall-Street Az amerikai imperialisták megszokták, hogy kémeik szrfoa­don garázdálkodhatnak az euró­pai országokban, ftozzászoktat­ták őket ehhez a Marshall-terv£S országok csatlóskormányai. An­nál nagyobb a dühük most, ami­kor ismét észre kell venniök, hogy Budapest nem Bécs é3 nem Páris. A népi demokráciák or­szágai üern hajlandók tűrn', hogy idegen nagyhatalmak be­avatkozzanak belső ügyeikbe. Ezt a tényt persze nem most ta­pasztalhatják először. Látták cz: már Kovács Béla és Nagy Fe­renc, Mindszenty és a MAORT szabotálói, vagy a Rajk-banda esetében is. De megtanulhatták volna a többi népi demokráciák­ban is, akár a romániai Maniu­ügyből, akár a lengyelországi Robineau, akár az albániai Ko. esi Dzsodze, akár a bulgáriai Petkov vagy Kosztov perből. Az mperialisták azonban nem tá­rulták. A Mindszenty-perben le­leplezett Chapin amerikai nagy­követnek el kellett hagynia Ma­gyarországot, de az amerikai követség többi irányítói tovább folytatták, amit elkezdtek. A Pet kov.ügyben leleplezett szófiai amerikai köyet helyére került leed. Heath óöaszéjátszojt /Kosz--„ towal, majd Kosztovék bukásit után újabb kémbamdát szerva zett. H em tanultak az amerikai imperialisták. De alig egy hete hangzott el Rákosi Má­tyás elvtárs beszédében: „Gon­doskodni kívánunk arról, hogy azok a gentlemanek, akik ame­rikai-angol vagy egyéb megbí­zóik utasítására Magyarorszá­gon kémkednek, ezt a mestersé­get ne találják olyan veszély­telennek és könnyűnek, mint ré­gente és ha horogra kerülnek, megkapják érte azt a szigorú büntetést, amelyet a magyar tör. véhyek kiszabnak." Nos, ha nem tanulnak,. akkor legalább szá­moljanak azzal, hogy leleplezett kémeik megkapják azt a kemény büntelést, ami társaiknak elve­szi a kedvét attól, hogy Ma­gyarországon kémkedjenek vagy a magyar dolgozók kárára sza­botáljanak. Az angolszász imperialisták sajtója heteiken át kürtölte, hogj semmi bizonyíték nincs Vogeler és Sanders ellen. Ezek szerintük „becsületes üzletemberek" és „a szabad világ képviselői". Sőt a Yorkshire Post c. angol újság szerint a magyar népi demokrá­cia „viselkedése ellentétben ál! a civilizált államok sraokásaival"._ Az angolszász imperialistáknak ez az álszent hazudozása nem új dolog már számunkra. Szerintük a „szabad világot" kémek kép­viselik, ha a civilizációt azok je­lentik, akik terveket szőttek a magyar városok, a magyar posta­és vasúthálózat bombázására, ak. kor nem kérünk „a civilizált ál­lamok szokásaiból". De nem tud­juk, hogy miért hivatkoznak civi­lizációra azok az angol imperia­listák, aüriík dajak fejvadászok­kal harcoltatnak a maláj szabad­ságharcosok ellen és vérbe fojt­ják az afrikai bányászok sztrájk­mozgalmait. Hogyan mernek a szabad világról beszélni abban az országban, ahol amerikai állam­polgárokat lincselnek meg és ül­döznek halálra, csak azért, mert a bőrük színe más, mint az ural. kcdóosztály képviselőié? Hogyan merészelik becsületes üzletembe, reknek nevezni azokat, akik hi­vatásos kémekként fizetést húz­nak az amerikai ás az angol kém­szervezettől, sőt néiha mind a kettőtől is? Ámbár ez végered­ményében érthető, akkor, amikor maiguík a hivatalos amerikai dip­lomácia képviselői is szoros kap­csolatot tartanak fenn az ameri­kai kémszolgálattal. M i azonban nem kérünk az amerikai módszerekből. Nekünk a szabad vtiágot az je­lenti, hogy olyan országot épít­hetünk fel, ahol minden becsü­letes dolgozó megtalálhatja a maga boldogulását. A mi sza­badságunk azonban nem bizto­sít szabadságot a nép ellensé­geinek, a kémeknek és szabotő­röknek, a régi rendszert vissza­síró hazaárulóknak. Az angolszász imperialisták dühe csak annak a bizonyítéka, hogy helyesen cselekedtünk. Hi­szen az amerikaiak elismerése az utóbbi időben Caldariszt, a gö­rög nép hóhérát, Francot, a fa­siszta diktátort és Titót, a bel­grádi Göringet érte. Azoktól, akiknek ez a banda jelenti az európai „civilizációt", minden támadás csak dicséret lehet. Az volna szégyenteljes a számunk­ra, ha Franco és Tito barátai elismeréssel nyilatkoznának ró­lunk. A magyar nép utálattal és megvetéssel fordul el a kém­bandától és amerikai megbízói­tól. Aljas terveikre azzal felel, hogy fokozza az éberségét, még jobban megszilárdítja a dolgo­zók egységét, még szorosabbra vonja a kapcsolatokat azzal a nemzetközi béketáborral, amely­nek élén a Sztálin vezette nagy Szovjetunió áll. Es a jövőben is kíméletlenül lesújt az im.wria­lista ügynökök aljas próbáiké­-zásaárac •

Next

/
Oldalképek
Tartalom