Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-23 / 46. szám

130 Csütörtök. 1950. február 2Sj A belgrádi fasiszta banda — az imperialisták támadó politikájának eszköze „A szocialista Jugoszláviáért" című lap konkrét példákkal leplezi le a Tito—Rankovics-banda aljas felforgató tevékenységért, amelynek célja, hogy a világ haladó és demokratikus erőinek egységfrontját aláaknázza. A belgrádi háborús gyujtogatók áruló tevékenységére mutat rá P. Lukin „Az amerikai külügyminiszrtérium bábui Tito diplomáciájában" cimü cikkében: Tito bandájának hétpróbás kémei és provokátorai, a kargyelck, gyilaszok, beblerek az ENSz legutóbbi ülésszakán védelmére kellek a jugoszláv fasiszta kormány külpolitikájának és Bevinnel, Austinnal, Caldarisszal és az imperialisták többi szekértolóival együtt a Szovjetunió valamennyi békeszerető javaslata ellen szólaltak fel. A jugoszláv fasiszta fökolomposok ma szoros kapcsolatot tartanak „diplomatáik" és az amerikai külügyminisztérium között, amely az Egyesült Államok monopolista köreinek külpolitikáján hajt. ja végre. A belgrádi külügyminisztérium, amelynek vezetői a régi angol-amerikai ügynökök, Kargyelj, Beblcr, Vilfan, Popovics és mások, lényegében az amerikai külügyminisztérium leányvállalata lett Összekötő Truman és Tito között I Az Egyesült Államok külügyminisztériuma, hogy alaposabban kihasználhassa Tito—Rankovics fasiszta bandáját a béke, a demokrácia és a szocializmus elleni rohamcsapataként nem rég követi minőségben Belgrádba küldte George Allant. Allan külügyminiszterhelyettes volt és előretolt figura az amerikai külügyminisztérium elvetemedett szoojetellenes ét demokráciaellenes klikkjében, amelynek irányítója Acheson. „Allannek, mint Truman és Tito közötti összekötőnek megérkezése Belgrádba, ismét megmutatja — Írja P. Lukin —, milyen fontos helyet szánnak terveikben a háborús gyujrtogatók a jugoszláv fasiszta kártevőknek és provokátoroknak." Tito főhadiszállása : az árulás központja „A szocialista Jugoszláviáért" ismerteti a Szovjetunióban élő emigráns jugoszláv forradalmárok adatait, amelyek Tito és csatlósainak még a népi felszabadító háború idején elkövetett áruló tevékenységét leplezik le. A Tito-féle „paroncsnakok", miután az egész országban a partizánmozgalmat kezükbe vették, mint ismeretes, egyetlen jelentősebb hadműveletet sem hajtottak végre a megszállók fegyveres erejének, szétzúzására. A partizán főhadiszállás, ame]yet személyesen Tito vezetett, parancsaival megbénította a nép har. cos aktivitását. Különösen figyelemreméltó a lap január 21-i számában Milovan KoVacsevics partizán cikke: „Ujabb adatok a Tito-banda árulásáról és gaz tériéiről Montenegróban, a népi felszabadító harc idején." Amikor Montenegróban a partizán erők különösen jelentősek voltak, amikor döntő csapásokat mérhetitek volna a megszállókra és .tncgtisztíthaitták volna tőlük szülőföldjüket, Tito főhadiszállásáról parancs érkezett az idegen hódítók elleni fegyveres harc azonnali megszüntetésére. Tito ügynökei Montenegróban — Blazse Jovanovics, Krszto Popivoda, Reko Dapcsevics és Velko Micsunovics — szolgai módon teljesítették a partizán főhadiszállás parancsát és nemcsak beszüntették a harot, hanem kapcsolatot is teremtettek az olasz parancsnoksággal és Pjotr Plamcnccel, Montenegró népének elárulójával. „A felfegyverzett és bosszúvágytól égő partizánok — Írja M. Kovacsevics — nem mervén megszegni a főparancsnokság parancsát, fogcsikorgatva figyelték, hogyan örjöngenek a megszállók, égetik fel a falvakat, irtják a békés lakosságot." A budvaj pariraszállás Érkeztek Tito vezérkarától olyan parancsok is amelyek nyilvánvalóim a partizánok pusztítására^-.legjobb er&ik megsemmisítésére irá. nyúltak. 1941 végén például Montenegróban egy csapatba gyűlt össze mintegy 4000 partizán, akik között különösen sok volt a kommunista Azzal az indokkal, hogy a csapatot Szerbiában vetik be a megszállók ellen, elvitték egész Plevlje városig és menet közben, előkészületlenül indították támadásra egy jól megerősített olasz védelmi pont ellen Az olasz helyőrség mintegy tízezer katonából állott, pihenőben volt, ezenkívül ott egy büntetőhadosztály, valamint néhány tüzérségi és gyalogsági csapategység. A partizánkötelék az egyenlőtlen harcban felmorzsolódott. Később, az életben maradt partizánoknak elmondták Plevlje békés lakói, hogy az olaszok jóval előbb tudtak a partizánok közeledéséről és két napig készültek fogadásukra. Az az esert is igen jellemző, ame lyet szintén M. Kcvacsevics mond el cikkében. Tito mar 1942 tavaszán kapcsolatot teremtett az angolokkal. Küldörttségüket egy tengeralattjáró tette partra az Adriai-tenger partján, Budva vidékén. A „vendégeket" Reko Dapcsevics fogadta. Churchill küldöttségért Alterton őrnagy, megátalkodott angol kém vezette, aki a háború előtt több mint 20 évig élt Belgrádban és szoros kapcsolatban állott a királyi családdal. „Atterton, miután néhány naport vendégségben Reko Dapcscvicsnél töltött — írja Kovacsevics — Titóhoz sietett, a tengeralattjárón magával vitte a hozott élelmiszereket és nagymennyiségű aranyvalutát." Farkas Mihály elvtárs kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára Farkas Mihály elvrtárs, honvédelmi miniszternek a Kossuth Érdemrend I. osztályát adományozta. A kitüntetést ünnepélyes külsőségek közötrt adta át Szakosíts Árpád elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a honvédelmi miniszternek. A kitün. tetés átadása alkalmából jelen volt Dobi Irtván, a minisztertanács elnöke és Olt Károly elvtárs, az Elnöki Tanács titkára. A magyar szfahánovisfák első országos tanácskozásának napirendje A magyar sztahanovisták első arszágps tanácskozását szombaton és vasárnap tartják meg a Vasajsrszétházban. A tanácskozás első napján délelőtt 9 órakor Apró Antal, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, tort beszédet. Apró Antal beszéde után egésznapos vita, a sztahanovista küldöttek felszólalása következik. A tanácskozás első napja 6 órakor fejeződik be. A sztahánovista küldötteket este a Szakszervezeti Tanács a Nemzeti Színházban látja vendégül, ahol Gorkij „Ellenségek" cimü színdarabját mutatják be. A tanácskozás második napja vasárnap reggel 9 órakor kezdődik: folytatódik a küldöttek fel szólalása. Délután a legjobb szta. háraovistákat tüntetik ki. Este 8 órakor az MDP Központi Veze tősége és Népiközt ársaságunk mi. nisztertamáosa fogadást rendez e sztahanovisták részére a parlamentben. A dolgozók győzelmével végződött a trieszti sztrájk A' trieszti szabad terület angol-amerikai övezetében 19 napon át folyt ipari sztrájk a dolgozók győzelmével végződött. A szakszervezetek kényszeritett ék a vállalkozókat, hogy napi 48 lirával emeljék a drágasági segélyt. A sztrájk kezdetekor a vállalkozók hallani sem akartak a segélyek emeléséről. Lengyel jegyzék az USA-hoz a nácik által elrabolt vagyon ügyében Joaef Winiewicz washingtoni lengyel követ az USA külügyminisztériumának átadott jegyzékében megállapítja, hogy a nyu_ gatraémjotországi amerikai hatóságok lehetetlenné teszik a hitleristák által elrabolt lengyel vagyon visszaszerzését. A négyszáz, millió dollárt meghaladó lengyel vagyonnak csupán jelentéktelen részét adták vissza az amerikaiak. A jegyzék több példával bizonyítja az amerikai hatóságok rosszindulatát. A lengyel kormány megállapítja, hogy az USA kormánya viseli a teljes felelősséget azokért a károkért és veszteségekért, amelyeket Lengyelor. szág szenved azáltal, hogy az amerikai hatóságok nem hajtják végre az elrabolt javak teljes visszaszolgáltatására vonatkozó rendelkezéseket. A francia nép egyre egységesebben harcol áruid kormánya és a vietnámi háború ellen A1 francia tókötőrmmkások, vasutasok, kereskedelmi tengerészek és fémipari munkások mozgalma a béke védelmében egyre nagyobb arányokat ölt és máris arra kényszeritette a népellenes francia kormányt, hogy a marsé il lei kikötő mellőzésével külföldi kikötőkön át próbálja továbbítani a Vietnámba szánt hadianyagot Igy került sor arra, hogy ezeket a küldeményeket hamis áirubevaMással dán kikötőkbe irányítsák. Ugyanakkor a politikai és gazdasági sztrájkok huláma söpör végig Franciaországon. A sztrájkolók követelik a hadianyaggyártás átállítását polgári szükségletre és a vietnámi gyarmati háború azonnali beszüntetését * A francia parasztok sem maradtak el ipari dolgozótársaik mögött. Ruházattal- és élelmiszerekkel segítik a sztrájkolókat. Jellemző arra a nagy demokratikus egységre, amelyben ez a népi tiltakozó mozgalom folyik, a 41. francia légelhárító ezred katonáinak az Humán itéhez intézett levele, amelyben bejelentik, hogy maguk között is gyűjtenek pénzt és dohányt a sztráj kólók részére, akiket teljes testvéri szolidaritásukról biztosítanak. A kikötői munkások azért nyúltak a sztrájk fegyveréhez — írják —, hogy mi, francia katonák ne vérezzünk el a vietnámi nép nemzeti felszabadítást -küzdelme elleni háborúban. Á KEMPER TANULSÁGA Kemény és igazságos ítéletet hozott a budapesti törvényszék különtanácsa az imperialista kémek és szabotőrök ügyében. A tárgyaláson a napnál fényesebben beigazolódott, hogy a vádlottak gálád összeesküvést szőttek a Magyar Népköztársaság építőmunkája ellen, az amerikai háborús uszítók törekvéseinek támogatására. A vádlottak, a régi uri Magyarország ittmaradt figurái, a népet és a munkát gyűlölő dologialan rétegek képviselői. Geiger Imre, a jobboldali szociáldemokrata, Radó Zol-án, az imperia*s(ák hitvány trockisfca bábja, Domokos Kelemen, a hétpróbás fasiszta, Justh István, a nagybirtokos prépostplé'bános és Dőry Edina, a „bárónő", a letűnt uralkodóosztály itifelejtett alakjai próbálták itt meg a tőrt a hátába döfni annak a magyar népi demokráciának, amely minden becsületes dolgozónak helyet biziostt a társadalomban, de amelyben nekik ép pen ezért nem volt semmi helyük. A magyar társadalom söpredékelemei mellet t ott ült a vádlottak padján az amerikai és az angol kémszolgálat ügynöke: Vogeler Róbert és Sanders Edgár is. ők irányították a több: ügynököket, akik ugyan valamennyien „meggyőződéses" el. lenségei voltak a népi demokráciának, de azért nem vetették meg azt a pénzt sem, amelyet hazaárulásukért kaptak, s amelyből folytatni kívánták eddigi dologtalan életüket, * főbűnősök azonban nem ™ ültek ott a vádlottak padján. A főbiinös mégcsak nem is Bebn ezredes, vagy a másik gyakran emlegetett amerikai kém: Pinkey. Ezeket még távolabb kell keresnünk. Ott találjuk őket a washingtoni Fehér Házban és a newyorki WallStreeten. Az amerikai monopolkapitalizmussal összefonódott amerikai vezérkar és az ameri kai külügyi hivatal irányította végső fokon ezt az egész összeesküvést. Soha ennyire tisztán nem igazolódott be az a tény, hogy az amerikai államgépezet és az amerikai vezérkar mennyire egybefonódott a hadiiparral, a monopoltőke érdekeltségeivel. Kitűnően láthatjuk ezt Behn ezre des figurájában, aki bankár és kém, politikus és katona egy személyben. A budapesti Standard-gyár amerikai „kereskedelmi" képviselői valamennyien szoros összeköttetésben álltak az amerikai kémszolgálattal, melyet közösen irányít a vezérkar, a Fehér Ház és a Wall-Street Az amerikai imperialisták megszokták, hogy kémeik szrfoadon garázdálkodhatnak az európai országokban, ftozzászoktatták őket ehhez a Marshall-terv£S országok csatlóskormányai. Annál nagyobb a dühük most, amikor ismét észre kell venniök, hogy Budapest nem Bécs é3 nem Páris. A népi demokráciák országai üern hajlandók tűrn', hogy idegen nagyhatalmak beavatkozzanak belső ügyeikbe. Ezt a tényt persze nem most tapasztalhatják először. Látták cz: már Kovács Béla és Nagy Ferenc, Mindszenty és a MAORT szabotálói, vagy a Rajk-banda esetében is. De megtanulhatták volna a többi népi demokráciákban is, akár a romániai Maniuügyből, akár a lengyelországi Robineau, akár az albániai Ko. esi Dzsodze, akár a bulgáriai Petkov vagy Kosztov perből. Az mperialisták azonban nem tárulták. A Mindszenty-perben leleplezett Chapin amerikai nagykövetnek el kellett hagynia Magyarországot, de az amerikai követség többi irányítói tovább folytatták, amit elkezdtek. A Pet kov.ügyben leleplezett szófiai amerikai köyet helyére került leed. Heath óöaszéjátszojt /Kosz--„ towal, majd Kosztovék bukásit után újabb kémbamdát szerva zett. H

em tanultak az amerikai imperialisták. De alig egy hete hangzott el Rákosi Mátyás elvtárs beszédében: „Gondoskodni kívánunk arról, hogy azok a gentlemanek, akik amerikai-angol vagy egyéb megbízóik utasítására Magyarországon kémkednek, ezt a mesterséget ne találják olyan veszélytelennek és könnyűnek, mint régente és ha horogra kerülnek, megkapják érte azt a szigorú büntetést, amelyet a magyar tör. véhyek kiszabnak." Nos, ha nem tanulnak,. akkor legalább számoljanak azzal, hogy leleplezett kémeik megkapják azt a kemény büntelést, ami társaiknak elveszi a kedvét attól, hogy Magyarországon kémkedjenek vagy a magyar dolgozók kárára szabotáljanak. Az angolszász imperialisták sajtója heteiken át kürtölte, hogj semmi bizonyíték nincs Vogeler és Sanders ellen. Ezek szerintük „becsületes üzletemberek" és „a szabad világ képviselői". Sőt a Yorkshire Post c. angol újság szerint a magyar népi demokrácia „viselkedése ellentétben ál! a civilizált államok sraokásaival"._ Az angolszász imperialistáknak ez az álszent hazudozása nem új dolog már számunkra. Szerintük a „szabad világot" kémek képviselik, ha a civilizációt azok jelentik, akik terveket szőttek a magyar városok, a magyar postaés vasúthálózat bombázására, ak. kor nem kérünk „a civilizált államok szokásaiból". De nem tudjuk, hogy miért hivatkoznak civilizációra azok az angol imperialisták, aüriík dajak fejvadászokkal harcoltatnak a maláj szabadságharcosok ellen és vérbe fojtják az afrikai bányászok sztrájkmozgalmait. Hogyan mernek a szabad világról beszélni abban az országban, ahol amerikai állampolgárokat lincselnek meg és üldöznek halálra, csak azért, mert a bőrük színe más, mint az ural. kcdóosztály képviselőié? Hogyan merészelik becsületes üzletembe, reknek nevezni azokat, akik hivatásos kémekként fizetést húznak az amerikai ás az angol kémszervezettől, sőt néiha mind a kettőtől is? Ámbár ez végeredményében érthető, akkor, amikor maiguík a hivatalos amerikai diplomácia képviselői is szoros kapcsolatot tartanak fenn az amerikai kémszolgálattal. M

i azonban nem kérünk az amerikai módszerekből. Nekünk a szabad vtiágot az jelenti, hogy olyan országot építhetünk fel, ahol minden becsületes dolgozó megtalálhatja a maga boldogulását. A mi szabadságunk azonban nem biztosít szabadságot a nép ellenségeinek, a kémeknek és szabotőröknek, a régi rendszert visszasíró hazaárulóknak. Az angolszász imperialisták dühe csak annak a bizonyítéka, hogy helyesen cselekedtünk. Hiszen az amerikaiak elismerése az utóbbi időben Caldariszt, a görög nép hóhérát, Francot, a fasiszta diktátort és Titót, a belgrádi Göringet érte. Azoktól, akiknek ez a banda jelenti az európai „civilizációt", minden támadás csak dicséret lehet. Az volna szégyenteljes a számunkra, ha Franco és Tito barátai elismeréssel nyilatkoznának rólunk. A magyar nép utálattal és megvetéssel fordul el a kémbandától és amerikai megbízóitól. Aljas terveikre azzal felel, hogy fokozza az éberségét, még jobban megszilárdítja a dolgozók egységét, még szorosabbra vonja a kapcsolatokat azzal a nemzetközi béketáborral, amelynek élén a Sztálin vezette nagy Szovjetunió áll. Es a jövőben is kíméletlenül lesújt az im.wrialista ügynökök aljas próbáiké-zásaárac •