Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-18 / 42. szám

Szombai. 1950. február 18. (Folytatás a 2. oldalról). teremtsen magának, hogy befő lyást tudjon gyakorolni a ma gyar politikai, gazdasági életre. Ezenkívül az is szándéka volt, hogy kém és romboló tevékeny­sége számára itt bázist teremt, sen. Ennek a hármas célnak ér dekében Ogilvy, amikor Buda pestre érkezett, magával hozta az úgynevezett Telcom tervet. Ennek a lényege az volt, hogy az ITT-konszern a magyar pos ta telefon és távíróhálózatát új jáépíti, azzal a kikötéssel, hogy a kölcsön visszafizetésének tel­jes ideje alatt — Uz évig egy. egy amerikai bizottság útján itt a magyar posta működését ellen­őrizheti. Mikor a minisztérium a tervet elutasította, Ogilvy uta­sítására és tőle függetlenül és kerülő utón tettem lépéseket a terv megvalósítására. Olti: ön ezekről a kerülő utak­ról tájékoztatta az amerikaia­kat? Geiger: Teljes részletességgel. Olti: Hogyan jut atták ki eze­ket a bizalmas jellegű adatoka . mert nem hinném, hogy postára merték volna tenni. Geiger: Ezeket a bizalmas adatokat, tehát ugy a havi kém. jelen ést, mint az egyéb bizal­mas természetű kérdéseket a budapesti amerikai missziónak adtuk, majd később a békeszer­ződés megkötése után a követ ség futárpostája vitte Newyork­ba és ugyanezen az uton érkéz tek a newyorkí konszerntől azok a titkos utasítások, amelyek alapján itt a szabotázs- és kém. tevékenységet végezni kell. Geiger hadititkokat is elárult az amerikaiaknak Olti: Ezek az utasítások oly­kor rejtjelzett utasítások vol­tak? Geiger: Több esetben. Geiger ezután elmondta Do. mokos beszervezésének körűimé nyeit, majd arról számol be, hogy Pinkey amerikai kém szá mára is szolgáltatott adatoka', melyeket hivatalos Személyektől' kapott. Küldött olyan bizalmas természetű rajzokat is, amelyek a vasúti kábelrendszer három­éves tervéről, melyek a honvé­delem szempontjából elsőrendű fontosságúak. Majd részletezte Vogelernek átadott kém jelenté­seinek tartalmát, valamint a je­lentések eljuttatásának módját. Olti: Vogeler utasítására öu milyen gazdasági és katonai ada­tokat szerzett meg? Természe­tesen mindent nem fog tudni felsorolni, de a legfontosabba­kat. Geiger: A következő kémada­tok beszerzésére emlékszem: 1949 novemberében Vogeler uta sítására megszereztem a Gazda­ság^ Főtanács szervezetére, mű­ködésére és vezető személyeire vonatkozó kémadatokat. 1949 februárjában Vogeler arra uta­sított, szerezzem meg az ipar­ügyi és a közlekedésügyi mi­nisztérium szervezetére és be osztására vonatkozó kémadato­kat. Ugyanakkor közöltem, il­letve tájékoztattam arról, hogy Radó Zoltán főosztályvezető, aki a gyárral közvetlen összekötte. tésben állt, milyen ember és mi­lyen tulajdonságai vannak. Az után 1949 májusában Vogeler utasítására engedélyt szerezteti; a Tungsram gyár látogatására. Ezt Radó Zoltántól szereztem meg. Olti: Vogeler közölte önnel, hogy miért éppen a Tungsram gyárba kell engedély? Geiger: Igen. Tudtam, hogy ipari kémkedésről van szó. őket az érdekelte, hogy egyrészt meg­állapítsák, hogy a Tungsram­gyár folytatja-e a Radar készü­lékekhez való csövek gyártását, másrészt pedig az érdekelte őket, hogy a Tungsram gyárban a kutatás tulajdonképpen milyen irányban történik. Meglátogat, tuk a Tungsram gyárat és iU Vogeler, Sanders és Cook az egyes műhelyek meglátogatása soráin részletesen megbeszél' ók, hogy az őket katonai szempont ból érdeklő műszaki kérdések hogyan állanak, a szerszámke szítő műhelyben különösen sok időt töltöttek, mert meg akar hogy tulajdnképpen mi az, amit a Tungsram gyárt. Geiger elmondta, hogyan foly­tatta tovább a kémkedést a Ra dar ügybein, majd részletesen ki tért arra, hogyan szöktették ki Vogelerrel és P„adó Zoltánnal együtt külföldre Blum Erzsébe. te , aki igen fontos kémadatokat, köztük a Magyar Posta telefon­hálózatának térképét is kivitte magával. A szovjet szállítások szobotálása Ge'ger: 1949 augusztusa és •októbere között, emlékezetem szerint, Vogeler utasítására meg­szereztem az ő részére a magyar állam és a Szovjetunió, valamint a magyar állam és a többi népi demokráciák között folyó gazda­sági tárgyalésokra vonatkozó kémanyagot. Ugyanúgy a Tung­sram és az Orion gyárakra vo­natkozó kémadatolcat és a Phi­lips konszernnek a magyar il­lámmal megkötött szerződésére ve-átkozó kémadatokat. Geiger Imre 1949 májusában Londonban járt és 118 iratból élűé kém irat-gyüjteményt viitt magával. Elmondja, hogy tudo­mása szerint Vogeler rajta kí­vül Radót, Gergely ödönt, az Elektro-Impex vezérigazgatóját és Sanders Edgár angol kémet is felhasználta, aki a Stan­dard-gyár könyvelési ellenőre volt, bár sem az elektromos ipar­hoz, sem a könyveléshez nem értett. Geiger a titkosain — rejtjeles táviratokban vagy pedig az amerikai követségen keresztül — küldött híreken kívül a rendes levelezésbe is becsúsztatott olyan adatokat, melyeket az amerikaiak felhasználhattak. A szabotázsmunkára Geiger az első utasítást Pinkeytől kap­ta. Beszámolt aljas és gálád szabotázscselékményeiről, ame­lyeket a magyar nép ellen el­követett. Külön 'kiemelte pénz* ügyi és műszaki szabotázscselek. menyeit. Elmondotta többek kö­zött, hogy a Szovjetunióba me­nő automataközpont és rádió­szállításokra kapott előlegeket Ogilvy és Pinkey utasítására a török export céljaira használták fel. Szabotálták a szovjet mun­kát, az e célra felvett pénzt másra fordították. Igyekeztek a gyárat lassan, észrevétlenül el Geiger: Azután, amikor már Amerika belépett a háborúba. Olt!: Es ekkor sem változott az utasítás, hogy esetleg csök­kenjen ennek a gyárnak a ter­melése ? G«iger: Ez végig tartott, egészen a háború végéig. Olti: Az Önök gyára 1947— 48—49-ben hány százalékig volt kihasználva kapacitás tekinteté­ben? Geiger: Körülbelül 40—50 szá­zalékra. Geiger ezután elmondta, hogy a gyáron belüli szabotázsaiinak legfőbb eszközei voltak a mü­helyátköítöztetések, amivel a tervszerű munkát erősen gátol­ták. Beszámolt arról is, ho^y a gyáron belüli szabotázs mun­kába bevonta Budai Lajos fő­mérnököt és Cverdli tudóst. Az amerikalak gondosan vigyáztak a jugoszláviai szállítmányok minőségére , — <• —- o a ták állapítani a szerszámokból, sorvasztani, Az amerikaiak kétféle politikája a Standard-gyár termelésénél Olti: Mi volt a második vi­lágháborút közvetlenül megelőző időben az amerikaiak termelési politikája ebben az üzemben? Geiger: A második világhábo­rút megelőző időben a politika az volt, hogy a termelést min­den eszközzel fejlesszük. Olti: Az amerikaiaknak a háború alatt, tehát a fas'szták elleni háború alatt volt-e kap­csold tuk a gyárral közvetve? Geiger: Volt kapcsolatuk. Olti: Hogyan ? Geiger: Idedelagálták a ber­lini Standard gyáraknál az­előtt működött megbízottjaikat. Olti: Ez a szlemély érintke­zett valami módon az ameri­kaiakkal a háború alatt is? Geiger: Németországban. Olti: Oda amerikaiak nem igen utazhattak be. Geiger: Akkor, amikor az ameriaiák már beavatkoztak a háborúba, nem. Olti: De itt adatok vannak arra, hogy akkor is érintkezett. On nem tud arról, hogy Behn ezredessel Svájcban többször ta lálkoztak? Az elnök kérdésére Geiger elmondja, hogy az újítómozga­lom fejlődését minden igyekeze­tükkel gátolták. A Szovjetunió részére történő szállítások alkal. mával az automata-központokba foszfor-bronz anyag helyett alu­mínium-bronz pótanyagot heví­tettek s ezzel a központok élet­tartamát egyharmadra csökken, tették. A csomagolásnál olyan rendszert alkalmaztak, hogy a berendezések nagyrésze a szállí­táskor megrozsdásodott és hasz­navethetetLeimé vált. Olti: A Jugoszlávia felé törté­nő szállítások tekintetében is ilyen szabotáló utasításokat ad­tak ki, vagy ellenkezőleg? Geiger: Ellenkezőleg. A jugo­szláv szállításokra 1948 júniusá­ban Pinkey azt az utasítást ad­ta, hogy az összes, még gyárban lévő hátralékos szerelvényeket a legsürgősebben szállítsuk ki, mert az amerikai kormánynak az az érdeke, hogy a Jugoszláviá­ban felszerelt automata köz­pontok minél előbb üzemképesek legyenek. Sőt, azt is vállalta és ezt Pinkey közölte velem —, hogy amennyiben "Jugoszlávia nem fizetné meg ezeket a pót­szállításokat, azt a Standard-kon­szern fogja a budapesti gyárral szemben rendezni. Ezután Alapi népügyész tett fel kérdéseket Geigernek, majd a védők következtek. Radó Zoltán a British Council kémtevékeny­ségéről Radó Zoltán másodrendű vád­lott elmondotta, hogy 1945 au. gusztusában jött Magyarország­ra az Intelligence Service utasí­tására. Londoniban trockista kap. csolatai révén került az angol kémszolgálathoz. Éppenúgy, mint Geiger, befurakodott a Pártba és felvette londoni kémismerősei­vel a kapcsolatot. Beszélt arról, hogy a British Council egyik tisztviselőnője intézte az angol kéemszolgálattól származó fize­tése ügyét, mert a British Coun­cil Magyarországon aktív kém. tevékenységet folytat. Geigerrel 1948 októberében került közeleb­bi kapcsolatba. Majd megismer­kedett Vogeler Róberttel s szá­mos bizalmas természetű anyagot szolgáltatott neki. Az amerikai bizottság Scudder nevű vezetőié 1949 májusában szervezte be amerikai kémezolgálatba is. En­nek fejében a Standard-gyár ve­zérigazgatói állását ajánlottál: fel neki. Ezután Radó elmondja, hogy kémtevékenysége során különbö­ző üzemekről, így az Egyesült Izzóról, a Philipsről, az Állam­vasutaikról stb. adott jelentése­ket. 1949 szeptemberében beuta­zási engedélyt szerzett Vogeler­nek, noha ezt a magyar hatósá­gok többször megtagadták. Ö szerezte am útlevelet Blum Er­zsébet kémnőnek is, ő adott en­gedélyt Geigernek titkos iratok külföldre vitelére. Tudomása volt arról, hogy Geiger ég Vogeler nagyszabású szabotázscselekmé­nyeket folytainak a Standard­gyárban, különösen a Szovjet­unióba és a népi demokráciákba irányuló száHítáisokkal kapcso­latban. Miikor a Standard-gyár párt titkára felkereste és közölte vele, hogy a Standardban kife­jezetten szabotázs folyik, nem tett intézkedést. ! Végül elmondta, hogy ScuddeT Ígéretet tett neki: ha leleplezik, akkor külf öldre szökteti. Sanders az angol kémszolgálat magyarországi terveiről Ezután Sanders Edgár vádlót." tat vezették elő. Sanders elmond­ta, hogyan szervezték be kém­szolgálatba, majd 1945. évi ma­gyarországi küldetéséről beszélt. Az volt a feladata, hogy kéon­anyagot szerezzen be katonai és gazdasági vonalon, valamint hogy vidéki utazásai során csen­des propagandát fejtsen ki az angolszász oldal mellett. Az an­golszászok célja ezidőben az volt, hogy törést idézzenek elő a Kom­munista Párt és a kormány kö­zött, remélve, hogy a Kommu­nista Pártot lei tudják szorítani a kormányból, továbbá, hogy szakadást idézzenek elő a Szov­jetunió és Magyarország között. Sanders felső kapcsolata előbb Orov őrnagy, majd Bladeback őrnagy volt, míg az angol misz szió Magyarországon tartózko­dóit. Reward angol kém hoz-ta kapcsolatba dr. Justh István plé­bánossal Mikor az angol misszió eltávozott Magyarországról, San­ders leszerelt s a londoni had­ügyminisztériumban Bartley ne­vű kapitánytól kapott utasítást arra, hogy vissza kell térnie Bu­dapestre. 1947-ben felvette a kapcsolatokat Henry angol őr­naggyal. Ekkor vidéken utazga­tott s adatokat szerzett a szov­jet katonai erőkről, a magyar honvédelemről, a gazdasági vi­szonyokról, a parasztok és mun­kások hangulatáról. Mikor világos lett, hogy a demokratikus erők maradnak kormányon, az angol-amerikai politika Magyarországgal szem­ben megváltozott. Ezután kém­adatokat kezdtek gyűjteni, hogy az országot gazdasági és politi­kai szempontból aláaknázzák. Az angol kémtevékenység központja az angol követség volt. Majd Sanders beszámolt ar­ról, hogyan került kapcsolatba az amerikai kémszolgálattal is. Az amerikaiakat főleg a szov­jet és magyar csapatok ereje ér­dekelte. Vogeler megbízta, hogy figyelje meg a magyar-osztrák és a magyar-jugoszláv határ kö­zelében tartózkodó csapatok lét­számát. Sanders elmondotta, hogy an­gol felettesei is tudtak arról hogy az amerikaiaknak is kémke­dik. Majd előadta, hogy Geiger­től megkapta a magyarországi távközlési hálózat térképét, me­lyet átadott Bisde angol légügyi attasénak. A térkép pontosan fel­tüntette a hálózat sebezhető pontjait. Geigernek havi 2500 forintot folyósított. Dr. Justh Istvántól először 1947-ben ka­pott adatokat a szovjet csapatok mozdulatairól és számairól, to­vábbá különböző hadiüzemekről Ezenkívül Justh gazdasági kém­adatokat is szolgáltatott neki és segített elbujtatni a Romániá­ból Magyarországra illegálisan átjött nyolc angol és amerikai ügynököt, akik előzőleg Romá. niában folytattak kémtevékenv -t órrcsf. "Rciworrtt ké-í* 103* óta van ismeretségben Justhtal, aki. mielőtt pap lett volna. ka. +ona.ti®tt volt az osztrák-ma <rv>­hadseregben. Justh hozta össze Sanderst Scitavszky Mariettával e vott horthysta belügyminiszter lányával és Vas Káro-tv volv fő­ispánnal. Előbbitől a fűzfői gyár­ra. vonatkozó adatokat kapott, utóbbitól a kormány bizalmas fő. kpám utasításait szerezte meg. Justh kémszolgálataiért anyagia­kat kapott Sanders havi 50.000 forintot íordított kémkedésre Sanders vallomásában előadta, hogy külföldre szöktetett több ügynököt. A pénzeket Sanders a Nemzeti Banknál letétbe helye­zett összegekből vette fel. Havi fizetése 20.000 forint volt. de olykor 50.000 forintot is vett fel. Majd ifj. Scheuer Róbert be­szervezéséről vallott Sanders. Olti: Mit tud a Standard­gyárban folyt szabotázsról ? Sanders: A Standard-vállalat igen fontos szerepet töltött be Magyarország gazdasági életé­ben. Éppen ezért az amerikai ér. dekeknek nem felelt meg az, hogy a Standard-gyár fokozza a termelést. Ezért az ISEC, vala­mint az amerikai vezérkar és az amerikai kormány — amelyek együtt dolgoztak — elhatároz­ták, hogy a termelést akadályoz­ni fogják ott, ahol csak lehet. Amikor 1948 októberében Cald. well ezredes, aki az ISEC fővég­rehajtó tisztviselője volt, Buda. pestre érkezett azokkal a tár* gyalásokkai kapcsolatban, ame­lyek a Standard és a magyar kor. mány között voltak folytatandók, titkos ülést hívott egybe a Gel­lért-szállóba. A jelenlévők vol­tak: Vogeler, az ISEC képvise­lője, Geiger, a budapesti Stan* dard-gyár vezérigazgatója és én. "Ennek során Behn ezredes meg­mondta előre azt, hogy az ISEC az amerikai vezérkar utasítására nem tartja fontosnak azt, hogy a budapesti Standard-vállalat ter_ mélése emelkedjék. Éppen ezért Geiger, ém és Vo­geler tervünk meg mindent an­nak érdekében, hogy a termelés csökkenjen éo a küátásba helye­zett egyezmény megkötését any_ nyira halasszuk el, amennyire csak lehet. Azt, hogy aiz ISEC milyen szoros kapcsolatban van az amerikai katonai szervekkel, világosan mutatja, hogy a leg­főbb helyeket magasállású kato­natisztek töltik be. Végül a termelés vonalán elkö­vetett saabotázsökről vallott Sanders Edgár. Elmondta, hogy Pinkey, 1947 nyarán utasítást adott Ge'gernek, hogy selejtes yagy elavult anyagokat hasz­náljon annak az automata tele­fonközpontnak az építésénél, me­lyet a Szovjetunió számára ké­szítenek. Ezután Alapy népügyész tett fel kérdéséket. Alapy: ön azt vallotta, hogy az Ön kémszervezete érintkezés, ben volt bizonyos jobboldali csoportokkal. Nevezze meg, hogy kik voltak ezek? ' Sanders: Egyszer például be­szélgetésünk közben Redward azt mondta nekem, hogy neki személyes barátja volt az akkori­ban a Kisgazda Pártban lévő Kovács Béla s az egész csoport­ja. Alapy: És azonkívül még. Sanders: Azonkívül még azt is elmondta nekem, hogy Edge­combe akkoriban a misszió pa­rancsnoka volt, egy délután kok­tail-partit adott a Kisgazf^ Párt jobbszárnyának vezetői ré­szére s jobboldali szociáldemo­kratáknak. Ezenkívül még azt Í3 tudom, hogy az amerikai követ­ség tanácsosa 1948 november elején tőlem megkérdezte, ils­meiiink-e olyan százszázaléko­san biztos utat, amelyen keresz­tül embereket az országból ki lehetne vinni. Ennek az útnak azért kellett százszázalékosan biztosnak lenni, mert az az em­ber, akit ő ki akart csempészni Peyer volt, s mint ő akko* mondta, ez az ember igen hasz­nos lett volna az ő számukra s talán még a jövőben is nagy hasznát veszik. Végül Olti tanácselnök a tár. gyalást berekesztette s a tárgya­lás folytatását ma reggel 9 órá­ra tűzte ki. I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom