Délmagyarország, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-21 / 18. szám

Szombat. 1950 j ami ér 21. LENIN ELVTÁRSRÓL EMLÉKEZNEK MEG SZEGED DOLGOZÓI A NEMZETI SZÍNHÁZBAN i A világ proletáriátusának halhatatlan vezéréről emlékednek meg ma szerte a világon a szabadságszerető népek, az öntudatos dolgozók, az egész haladó emberiséig. Lenin elvtársról, akinek vezetésével ós irányításával az orosz proletáriátus győzelemre vitte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Huszonhat évvel ezelőtt, 1924 január 21-én halt meg Lenin elvtárs. Tanításai, foradalmi lelkülete azonban ma is itt él közöttünk s az ő útmutatásai nyomán vezeti győzelemrőJ-győzelemre a Szovjetunió Sztálin elvtárs vezetésével a szabadságszerető népeketSzeged dolgozói a mai napon méltóképpen emlékeznek meg Le. nin elvtárs halálának huszonhatodik évfordulójáról. Ma délután 6 órakor a Magyar Dolgozók Pártja Nagy szegedi Pártbizottsága és a Magyar-Szovjet Társaság a Nemzeti Színházban Lenin emlékünnepélyt rend z, amelyen Ries István elvtárs, igazságügyin in iszter mond beszédet. Az emlékünnepségen a Nemzeti Színház művészei ós a szegedi énekkarok szerepelnek. A Magyar Kender első az országos versenyhen, — de feltétlenül szükséges a munkafegyelem további megszilárdítása A tük MI ÖTÉVES TERVÜNK — amelynek diadalmas valóra, váltását a Párt segítségével hetekkel ezelőtt megkezda szocializmus építésének, a termelőerők fejlesztésé nek terve. Ebből következik, hogy egyben a dolgozók életszínvonala gyors emelkedésének terve is. Ennek a tervnek a vafóraváltáscmál egyik legdöntőbb kérdésként szerepel a munkafegyelem. Tudni kell, hagy a munkafegyelem megssi. lárdifása nemcsak azon midik, ki mennyit késik munkahelyéről, hanem azon is: milyen munka folyik a gyárakban. A munkafegyelem lazasága: A munkaidő ki nem használása, 0 hanyag munka, csökkenti a munka termelékenységét, rontja a minőséget, tehát kárt okoz egész népünknek. Rákosi elvtárs 191/9 augusztus Sl-i útmu tató beszéde, a Nagybudapesti és a Nagyszegedi Pártválasz'mány határozata után a munkafegyelem terén bizonyos fok ú fejlődés következett be a szegedi üzemekeben De a munkafegyelem még mindig laza, to. vább kell szilárdítani! Az ujszegedi Magyar Kender •ömlószövöjében egyesek nem ügyeinek a minőségre, hanyagok. Amikor több szövő megindítja a gé. pet, szinte egyáltalán nem ügyel, nek arra, hogy megfelelő sűrű le_ gyen a szövés, de „nem veszik észté" a szilszukadást sem. Ha elszakad a szál, tovább szőnek és igy általában selejtes árut termelnek. Ez nem újszerű jelenség a Ma. gyár Kenderben, hosszú hónapok óta kísért, de még eddig a visszásSágot nem szüntették meg. A cérnázóban olajos kézzel kötik Össze a szálakat. A bepiszkozott rész a fehérítésnél „kiugrik", az áru minőségileg gvcngévé válik. Ar itteni laza munkafegyelem azt eredményezi, hogy minőségileg romlik a szövő munkája. És ez a hiba az 'egész munkafolyamatot rontja. A minőségre már gyakran felhívták a dolgozók figyelmét, do egyes üzemrészekben: a cérnázóban, kikószítőbon, tömlőszövőknél minőségileg gyenge még az áru. Dc egyesek a gépekre som ügyeidül törés, aimi ugyancaak jelentős kiesést jelent. Ezek az igen komoly hibák találhatók az üzemben. Az eddigi intézkedések egyes dolgozóknál „falrahányt borsónak" bizonyultak. Ugyanolyan. vagy még gyengébb minőséget termelnek. A Magyar Kenderben döntő kérdésként kell kezelni a munkafegyelmet! En nek fontosságát a termelés élenjárói is felismerték és a Párt segítségével fokozzák az éberséget, az egyéni felelősséget. Zsombolyai Jánosné, a már 8 gépen dolgozó sztahanovista szövőnője, amikor a munkafegyelemmel kapcsolatban feltesszük neki a kérdést, így válaszol: — Több dolgozónál megmutatkozik az öntudat hiánya. Ugy dolgoznak, mintha nem érdekeiné őket a munkásosztály sorsa Pedig ők is megelégelték a multat és szenvedtek a tőkésektől. Ugy látszik elfelejtették, hogy ingyen mentek nyaralni, hogy most is 38 ezer 654 forintot kaptunk vissza az államunktól az elmúlt negyedév nyereségéből. A laza, munk gazdasági és politikai alapját. Éppen ezért nem tűrhetjük és nem is tűrjük közöttünk azokat, akik a munkafegyelmet lazítják. A fegyelmezetlen, hanyag munkások ellen szigorúbb intézkedéseket kell hozni. De meg kell mondanunk azt is, hogy az ország textilgyárai között folvó versenyben első a Magyar Kender. A Nagybudapesti PártváJasztmány határozata óta n munkafegyelem terén igen figyelemreméltó eredményeket ért el. Lényegesen kevesebb most a rosszul sodort cérna, mint augusztusban, szeptemberben, a műszakváltásoknál nem állnak meg a gépek, menetközben veszik át, a szövődé selejtje, igen lecsökkent. De vájjon a Magyar Kenderben megelégedhetnek-e ennyivel? Nem! Szükséges a munkafegyelem további megszilárdítása! Morvay Sándor. TIZ PERC a Lemezgyár napközi otthonában A magas üvegfalakon kívül, a zöldesbarnára fagyott füvet ittott zúzmara és vékony porhó takarja. Rendkívül borús, januári hideg idő van. Az üzem gépeinek zaja csak a távolból hallatszik ide, ugyan nem is olyan távolból, csak a magas, kettős, ablakok és faiak- visszatartják a hangot. A nagy, tágas és világos szobákból 20 kisfiú és kislány nézi a kint uralkodó telet és a szállingózó havat. Valamennyien „ Szegedi Lemezgyár dolgozóinak gyermekei. Szüleik ott állnak a gépek mellett. Örömmel teljesitik ötéves tervünk első részletét. A jó meleg szoba padlója játékkal van tele, a falakat színes kis ceruzarajzok és képek díszítik, amelyeket a kis lakók készítettek. Ott található a falon Sztálin elvtárs Szines arcképe is. Széles, vörös szalaggal vonták körül a gyár napközi otthonának boldog tulajdonosai, mintha csak tudnák valamennyien, hogy Sztálin elvtársnak köszönhetik, hogy most itt lehetnek ebben a korszerűen felszerelt otthonban. Egyetlen egy sincs „ 20 kisfiú és kislány közül olyan, aki rövidl időre is munkanélkül volna. Most is többen rajzolgatnak, kis fakoc kákból „házakat", meg „üzemeket' építenek. Minden munkát közösen végeznek. Az alig 4 éves kis Dóra Ilona mosolyogva mondja: Nemcsak apuka meg anyuka dolgozik ám brigádban, hanem mi is. Már régen megalakítottuk a József Attila", meg a „Petőfi" brigádot. Mi is versenyezünk egymással" A többit már Szabó Júlia ov'ónő nek úgy, ahogy kellene, előfor- munkafegyelem aláássa álla„A munka és a munkafegyelem" Megártották a Pér'oktalás Házában a „Lenin és Sztálin a szocialista munkáról és munlaversenyrör c mi elöadássorozil első ríszát Pénteken délután tartották meg a Pártoktatás Házában a Magyar Dolgozók Pártja Nagyszegedi Pártbizottsága által megindított előadássorozat első részét. Az előadáson az MDP szegedi üzemi pérttitkárai, az üb. titkárok, vállalatvezetők, műszaki értelmiségiek, a termelésben kiváló eredményeket elért dolgozók. párttagok és párbonkívülL ek vettek részt. A „Lenin és Sztálin a szocialista munkáról és munkaversenyről" című dlőadásaorozatot a Nagyszegedi Pártbizottság ok. tatási bizottsága nevében Léderer Ferenc elvtárs nyitotta meg, majd Varga János elvtárs „A munka ós a munkfegyelem" címmel tartott előadást. Az előadásról vasárnapi számunkban közlünk részletes beszámolót. mondja el. Elmagyarázza a verseny pontjait. — Az a brigád győz, amelyik egész héten keresztül hiba nélkül viselkedik, amelynek tagjai legjobban vigyáznak a játékok és a berendezés épségére, Ha valaki mégis^ hibát követ el, közösen szabják ki számára a megérdemelt büntetett, „ e mellett megkapja a hibapótját is, amely a brigádja jó munkájának rovására megy. Éppen ezért valamennyien féltőn vigyáznak egymásra, nehogy hibát kövessenek el, mert mindenki szerelné, hogyha „ hétvégi kiértéke* lésnél a saját brigádját érné a dicséret és n kitüntetés. A kisfiúk elmondják azt is. hogy nálunk is napos szolgálja fel as ebédet, reggelit, az uzsonnát meg a vacsorát. Igazságosan osztja el pajtásai között, tisztán tartja a szobát, este 6 fekszik le utoljára. Ma éppen Dóra Ilona a napos. Ebédhez közeleg as idő. ö már a konyha körül foglalatoskodik, várja, hogy segédkezhessen a ssakéiesnéninek, végezhesse a napos teendőit. A gyermek dk szülei a félszobadúlás előtt bizonyára még gondolni sem mertek arra, ami ma már, valóság. A Lemezgyár dolgozói kö. zül is találnánk biztosan sok olyan dolgozó anyát, a)ki munkábamenet a bezárt szobában hagyta gyermekét, mert ucm volt kire bízni. Ezzel nem törődtek a gyár kapitalista. tulajdonosai, csaik az volt a céljuk, hogy minél több pénzt raboljanak össze a dolgozók verejtékén. Gyűlölték a dolgozókat, boldogok voltak, ha tudomást szerezhettek arról, hogy valamelyik munkásitk, míg bent dolgozott a gyárban, odahaza baj érte gyermekét. Hároméves tervünkben ettől a súlyos gondtól »s megszabadultak a Lemezgyár dolgozói. A most államosított Jutafcmőgyárban még nincs napközi otthon és bölcsőde. Nem js csoda, hiszen még csak most szabadult meg a gyár végképp a kapitalista uraktól. Ennek az üzemnek néhány dolgozója szintén a Lemezgyár bölcsődéjébe vitte gyermekét, ahol ép. pen úgy, mint a lemezgyári dolgozók gyermekeit, a legjobb ellátásban részesitik. A csecsemők hófehér ágyakban fekszenek, az üzemi orvos naponta látogatja meg őket, megvizsgálja, hogy egészségesek-e. A bölcsőde mellett egy tükörtiszta kis szoba áll. Munka után itt léitopatják meg a dolgozók gyermekeiket, A szülők jól tudják, hogy gondjáé viselik gyermekeiknek, mert Rálkosi elvtárs mondotta: ..Népi demokráciánkban legfőbb érték az ember.'* ftapafy mmd ' A várostanyai „öreg iskola" egyik termében lassan gyülekeznek a dolgozó parasztok. A Szabad Föld Téli Esték soronkövetkezö előadását akarják meghallgatni, mert mint ahogy Vajda Benjámin mondotta: „Minden alkalmat meg kell ragadnunk arra, hogy tanuljunk és behozzuk az elmulasztó.takat." Az előadás előtt az általános iskola néhány tanulója szaval. Szűcs Vera Ady Endre: „A grófi szérűn" cfmű költeményét mondja el, A dolgozó parasztok jól emlékeznek azokra a „grófi" időkre, mikor cselédsorban éltek. Ma már ez csak rossz emlék s a vers végén felszabadultan tapsolják meg a kis parasztleányt. Kubát Éva Kuczka Péter: „Béke" cfmű versét szavalja, Ennek a költeménynek is nagy a sikere. A szavalatok után kerül sor az előadásra. Amerika igazi arcáról lesz szó s ez a téma — különösen most — minden dolgozót érdekel. Az újságokból tudomást szereztek az amerikai imperialisták uszításairól és hazugságairól, amelyeket a Szovjetunióra és a népi demokráciákra minduntalan szórnak. — Érdemes ezt a kérdési bővebben megvizsgálni — mondja Barna Jenő előadó, az „öreg iskola" tanítója —, bár a Szabad Népből, Délmagyarországból sokat olvastunk róla. Barna Jenő a munkanélküliségről beszél, meg a terrorról, amivel az amerikai urak igyekeznek a haladó gondolkodású dolgozókat el[a a üiUknek nyomni. Elmondja, mit tapasztalt Gorkij, a világhírű szovjet író, Amerikában, szines példákat említ a „szabadság igazi hazájáról". A dolgozó parasztok többször felszisszennek, kezük ökölbe szorul, de nem szólnak semmit: megvárják a sorukat. Az előadás után azonban kitör belőlük a visszafojtott szó: — Egy jó magyar közmondás jutott eszembe — mondja Szabó Ferenc —, miközben hallgattam az előadást. „Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű". Azok a nagyfejűek ott, Amerikában azt sem tudják már, hogy mit hazudozzanak össze. Még ők papolnak szabadságról, köziben a kommunista gyűléseket mee szétverik. Ahelyett, hoev hazudoznának, inkább a saját portájukon néznének szét! — Szétnéznek azok — szól közbe Balázs Tiborné —, de mit törődnek ők a néppel! Miért lenne érdeke annak a gyárosnak, hogy a munkásokkal törődiék, a földesúrnak meg. hogv a parasztok sorsán javítson. — Akkor honnan vannak azok az égbekiáltó házak? — kérdezi Horvá'h Lajos kétkedve. — ök is építenek, hánv embernek adnak ezzel is kenyeret? Mindannvian a felszólalóra néznek. Néhánv rillanatnvi csend után ismét Balázs Tiborné áll fel. — Az', hiszi, hogv azokban a házakban magunkfajta emberek laknak. A gazdagok élnek ott. a szegények meg nyomorúságos viskókban laknak. Kovács Imre megvonja a vállát: — Én még nem voltam Amerikában, nem tudom. — De biztosan látott filmeket. Nem látta a Szülőföldem"-et? Abból tanulhatott és megláthatta az igazságot! Elnvomás, munkanélküliség mindenütt A munkanélküliség hallatára egyszerre megmozdulnak a dolgozó parasztok. Saját bőrükön* érezték az elmúlt rendszerben, hogy mit jelent munkanélkülinek lenni. Jól emlékeznek még azokra az időkre, mikor munka nélkül lézengtek a világban, sehol nem kaptak munkát, otthon az asszony, meg a gyerekek száraz kenyeret ráírtak, mert arra is ép, penhogy tellett... — Ezt a munkanélküli világot akarják megvalósítani mindenütt — mondja Juhász István. Elegünk volt belőle! Most már dolgozunk, emberi életet élünk. Ez nem tetszik azoknak a trösztöknek ! — Meg aztán azt is fájlalják — vág közbe Szabó Ferenc —, hogy öntudatra ébredtünk. Most már tudjuk, miért dolgozunk, magunknak építünk itt mindent. Ot' meg csak dolgoznak, de nem tudják miért. — Jó, jó elhiszem — áll fel újra Horváth Lajos —, de azt csak nem tagadják, hogv ott mennyit termelnek a parasztok. Annyi a gabonáink, hogv nem kell a szomszédba meuniök segítségért. — Mi talán a szomszédba megyünk, bátyja? —• kérdezi Szabó Ferenc. •— Azt én nem mondtam, de csak több van nekik, mint nekünk. — Ajzttán arról hallott-e már — mondja Varga István —, anvnyi terem náluk, hogy a tengerbe öntik a gabonát. — A tengerbe ? — kérdezi kétkedve Horváth Lajos. — Odia hát. Nem tudják elad. ni, mert össze-vissza termelnek, nem tervszerűen. Ha nincs meg a földesuraknak a hasznuk belőle, inkább be öntik a tengerbe, 6emhogy olcsón eladják. Horváth Lajos megcsóválta a fejét. — Gslbcnát tengerbe önteni: bűn! Hiszen sokan vannak a világon, akik éheznek, miért nem segítenek rajtuk? — Mert abból nincs hasznuk, bá'yj'a! Ugy látom nagyon vódi Amerikát — mondja Balázs Tiborné — hát arról halló!t-e. hogyan élnek ott a négerek? Mert én tudom, olvastam róla eleget... — Hát akkor mondja el nekem ls! — Tudja-e. hogy o't nem utazhatnak egy kocsiban a vonaton a négerek a fehérekkel. A négereket nem veszik emberszámba. Ugy bánnak velük, mint a Ieprásokkal! • Ehhez a kérdéshez Nyikus Lo_ josné is hozzászól. — Még azon az ajtón sem mehet kl a házból a néger, amelyiken a fehér ember- A hátsó ajtóra ki van írva: „Négereknek és a kutyáknak" s csak olt jöhet-mehe'. Ha meg szólni mernek, bőr'önbe vetik őket. sokszor meg Is ölik... Ncigy mozgolódás támad a dolgozó parasztok között. Mindanynylan egyszerre szeretnének szólni. A nagy zsivalyból ki-kihallatszik egy-egy öblös hang: — Gyilkosok! — Gazemberek! — Ezek beszélnek szabadságról? — Most beszéljen Horváth bácsi! Alig lehef rendet teremteni a nagy lármában. Csak néhány perc múlva csillapodik le a forró hangulat. — Igaza van Szabó Ferencnek — mondja Juhász István — bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű.-. Brre aztán kitör a nevetés. Horváth Lajos ls elmosolyodik. — Ezekről én nem tudtam. Mo'stmár én is azt mondom, hogy maguknak van igazuk. — De azt se felejtsük el emberek — mondja Makra János — hogy az idő ellenük dolgozik. A mi táborunk napról-napra erősebb, az övéké meg gyöngébb. Érzik a vesztüket mint a sánta 16. • — Jól beszél Makra János — helyesel Nyikus Lajosné. A Szovjetunió már az előbbi háborúban is megmutatta erejét., 3 most már nincs egyedül a világban. Egyre többen állnak mellette, mert tudják, hogy az igazt szabadságot csak a Szovjetunió oldalán vívhatják ki. — Én csak annyit mondok eh. hez a kérdéshez — fejezi be a vitát Sza1** Ferenc —, hogy a békéért harcoló népeket nem lebet legyőzni... ... Valahol Newyorkban Trumanék lelkiiemeretfurdalás nélkül nyomorít ják a dolgozókat és készítik a háborút. Várostanyán pedig a dolgozó parasztok tanulnak, dolgoznak, építik az országot, a szocializmust és a békét. f***"*, LászIÓ