Délmagyarország, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-31 / 26. szám

2 Kedd, 1950. január 31. A MARTIN-MŰHELY KŐSE A Dnyeprodzerzsinszki Kohászati gyár 2. számú Martin-mühelyőben zúgnak a gépek, lobog a tüz a kemencékben. Itt dolgo zik Pável Kocsjotkov, a gyorsöntés híres mestere a nyolcadik kemencénél Éppen a gázt szabályozza, majd órájára néz, míg segédei megtöltik a kemencét. Az olvasztás 5 óra 55 perc alatt Sz. Kartarek, az egyik legkiválóbb olvasztó, az egyik sztálin szki kohó mellett történik meg a norma szerinti 7 óra helyett. A kemence-tér minden négyzeí métere után 9.7 tonna acélt termelnek. — Sikereim titka — mondja Kocsjotkov tanítványainak — a technika ismerete és nem utolsó sorban az, hogy a munkaidő minden percét kellően kihasználom. Pável Kocsjotkov meghívást kapott a dnyepropetrovszki Kohászati Intézet Tudományos Tanácsától: tartson előadást a gyorsolvasztás technológiájáról. Az előadótermet zsúfolásig megtöltötték a hallgatók, érdeklődők. Kocsjotkov technikai számításokkal remekül megalapozott előadást tartott — Megvan minden lehetőségünk arra, hogy az olvasztott acél mennyiségét a kemencetér minden négyzetmétere után 10— 12 tonnára emeljük, a boltozatok és a bélésanyagok használhatósági idejét pedig legalább is a jelenlegi használati idő kétszeresére növeljük. Majd így folytatta: — Hogy mindezt elérjük, szükség van arra, hogy Önök, a tudomány emberei, segítsenek nekünk, gyakorlati embereknek, a technológia tökéletesítésében. Kocsjotkov számos problémát terjesztett az intézet tudósai elé. Keressenek megoldást a széngáz elégésének siettetésére, a kéntartalom csökkentésére a fémekben és egyebekben. Az Intézet Tudományos Taná csa külön értekezleten vitatta meg a Kocsjotkov felvetette kérdéseket Sztupar professzor, Sztyepanko, Podok mgántanárok és sokan mások az intézet tudósai közül látogatni kezdték a gyárat, hogy kicseréljék véleményüket a munkásokkal, szorosan együttműködjenek és a nehéz feladatokat közös erővel megoldják. Pável Kocsjotkovot a tudomány terén elért sikereiért kinevezték a Kohászati Intézet Tudományos Tanácsa tagjává. A mestert örömmel tölti el, hogy újításaival, javaslataival hozzájárulhat a termelés növeléséhez és a kommunizmus építése nagy feladatainak mielőbbi megoldásához. Borzalma• földrengés Perzsiában A Perzsa-öböl partján fekvő Busir kikötőváros környékén borzalmas földrengés pusztított. Az első jelentések szerint a halottak száma ezer, a sebesülteké többezer. Johnson érseki he ynök az ongol-szovjet borciSv gról Az Angol-Szovjet Baráti Társaság szokásos évi konferenciája január 28-án nyílt meg Iyacdonban. Iíewlet Johnson c&ntenbury érseki heílynök határozati javaslatot terjesztett be, amely szerint az angol-szovjet barátság évi konferenciájának résztvevői kijelentik, hogy az angol nép függetlenségét, a békét és az életszínvonal emelkedését csak úgy érheti el. ha szilárd baráti kakpesolatot tart fenn a Szovjetunióval és jelentékenyen kiszélesítik az Anglia és a Szovjetúnió közötti kereskedelmi kapcsolatokat. A konferoncia minden, kit falhív, aki békét akar: szálljon síkra a Szovjetunióval való barátságért Iíewlet Johnson felszólaláséban kiemelte a Szovjetúnió következetes békcpolitikáját. Platts'MilU független munkáspárti képviselő kijelentette, hogy Anglia számára n Szovjetunióval folytatott kereskedelem létfontosságú. Hangsúlyozta, hogy az USA meg akarja fojtani Anglia gazdaságát. Hewtet Johnson javaslatát egyhangúan elfogadták. A konferencia résztvevői üdvözölték Jcrofejev szovjot követségi tanácsost, aki hangsúlyozta az Angol-Szovjet Baráti Társaság munkájának fontosságát Felh vás a rm\ a ap-ís haladélo'io szemitidriumoü vezetői részére! A városi alapfokú szemináriumok vegyék előre a február 6—20ig terjedő időre a „Pártunk pa. rasz politikája" c. szemináriumfüzet anyagát. Február 20—27-ig „A Sztahánov.mozgalom14 c. anyagot tárgyalják meg. A többi anyagot a tematikában megadó t sorrendben vegyék át az elvtársak. A városi haladófoku szemináriumok ugyancsak vegyék előre a „Pártunk parasz* politikája" c. anyagot és február 20—27-ig terjedő héten tárgyalják meg. Utána: február 27—március 6-ig „A Sz'ahánov.mozgalom" c. anyag következik. A többi anyagot a tematikában megadott sorrendben vegyék át az elvtársak. ORSZÁGOS OKTATÁSI OSZTÁLY Míc*iew cz a szoc ális és nemzeti f {szabadul s költője Bierut elvtárs lep ezte e Varsábin MMiewx/ szobrát Varsóban szombaton Bierut • elnök jelenlétében ünnepélyesen leleplezték Adam Mickiewicz-' nek, Lengyelország legnagyobb j költőjének emlékművét. Az ünnepségen jelen voltak a kormány tagjai, a párt képviselői valamint Lebegyev szovjet nagykövet vezetésével a városi diplomáciai testület tagjai. Bierut elnök beszédében többek között a következőket mondotta: — A költő a nemzeti felszabadulásért folytatott odaadó harcát szorosan összekapcsolta a szociális felszabadulásért folytatolt harccal. Irodalomtörténészeink megtisztelő feladata, hogy kidomborítsák Mickiewicz költé-1 szetének szociális és ideológiai t lényegét, hogy verseit hozzáfér-1 hetővé tegyék a nép széles tömegei számára. — E szobor leleplezésével befejezzük a Mtokiewicz emlékév ünnepségeit. A lengyel dolgozó tömegek most kezdik meg a hatéves tervet, a szocialista kultúra és a szociális igazság tervét Adam Mickiewicz forradalmi szellemének a lengyel dolgozó nép mai nemzedéke nemcsak bronz emlékművet emel, hanem olyan emlékművet, amely a lengyel nép legmélyebb, mindjobban gazdagodó, mindjobban mélyülő szellemi kincsein alapszik. — Ezért vagyunk ma Mieckiewicz szobránál együtt a testvéri, banéti nemzetek képviselőivel. Bierut elnök beszéde után a lengyel nemzeti himnusz hangjainál leleplezte az emlékművet. Mickiewicz ünnepség Budapesten Budapesten a Magyar írók Szövetsége és a Kulturkapcsolatok Intézete vasárnap este a Művészeti Szövetségek Házában rendezte meg a Mickiewicz emlékév záróünnepségeit Az ünnepségen megjelent Szakasits Árpád, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöke, Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, Mihályfi Ernő, a Kultúrkapcsolatok Intézetének elnöke, dr. Minc lengyel ügyvivő, az írószövetség vezetői és a magyar politikai és kulturális élet kiválóságai. Ortutay Gyula váltás- és közoktatásügyi miniszter mondott ünnepi beszédet Mickiewicz — mondotta — nemcsak nemzetének akart prófétája lenni, hanem egyre tudatosabban ébredt rá arra, hogy a lengyel népnek, de egyetlen népnek sem történhetik meg igazi és végleges felszabadítása a világ népeinek a reakcióval, az elnyomással szemben folytatandó állhatatos harca nélkül. Amit Mickiewicz életében hiába álmodott, az ma a világ nagy területén valóság. Hazájában a Szovjetunió felszabadító harcainak segítségével megvalósul a szocializmus s a Szovjetunió, a nagy Sztálin vezetésével megindult a világ dolgozóinak, a népek felszabadításának az a roppant műve, amelyről Mickiewicz is állandóan álmodott és jövenr dőlt. Ennek az épülő új világnak egyik előharcosa volt Adam Mickiewicz, a lengyel népnek és a világirodalomnak ez a nagy költője, akire a magyar nép is úgy tekint, mint a haladó emberiség, a világirodalom egyik legnagyobb alakjára, mint a magyar nép nagy barátjára — fejezte be beszédét Ortutay Gyula. Tízezrek olvasták Magyarországon is Pagyejev világhírű regényét, az „Ifjú gárdát." Tízezrek nég. ték meg a moziban Oljeg Koscvoj, Szergej Tyulé. nin, Iván Zemnuhov, U1 jána Gromova, Ljubov Sevcova és társaik hősi tetteinek történetét, akik fiatal, reményteli jövő előtt álló élelüket áldozták fel a szovjet földre törő hitlerista bandák elleni harcban. A nácik kegyetlen kínzások után végezték kj őket, de dicsőséges haláluk nem volt hiábavaló s a haláluk után eltelt hát esztendő alatt újabb hős tettekre lelkesítette a szov jet katonákat, a kraszno doni bányászokat és kelhozparasztokat. • A katonák felcsapták a kocsik oldalát s maguk is felmásztak a túlzsúfolt kocsiba. Fenborg altiszt a soffőr mellett foglalt hc. lyet az első gépkocsin. A puszta téren át, a gyerek kórház és a Vorosilov-iskola épületei melle't vitték 6kef. Iilől a lányok kocsija, IIja Gromova, Szása Bondárova. és Lida AndroSzOva éntkelni kezdtek: „Rabláncon talált rád a halál. S halálod hősi dicső..." A többi lány is felkapta 0 dalt. Aztán a fiuk is dallal válaszoltak a hátsó kocsin. Daluk messze mc«rzc húrMct a hideg ar>zdu'n len levegőben. uW l'b" ó volt as 5-ös számú tá'na felrtithnrtott. féloldalára rogyott fúrótornya. A fiuk és lányok az Tn'erna cionáléba fogtak. A teher out óról a tárna befagyott fürdó-helyiségébe hajtották és eay darabig ott tartották fíkci: Brücknck, Bolder és Sztye. cenko megérkeztét várták. A . AZ IFJÚ GARDA Résxlet Alexandr Fagyejev regényéből csendőrök hozzájuk léptek és levetkőztették azokat, akiknek jobb volt a ruhájuk, lábbelijük. Az ifjugárdistúknok megenged iék, hogy elbúcsúzzanak egy mástól. És igy történt, hogy KÍáva Kovályova odaülhetett Ványa Zemnuhov mellé, rátette kezét a fiú homlokára és többé már el sem vált tőle. Kisebb csoportokbon vitték ki és egyenként dobták az aknába őket. Aki képes volt rá, elmond ta néhánp utolsó szavát, melyet örökül kívánt hagyni a világ, nak. A németek attól féltek, hogy az aknában, amelybe több tucat, embert löktek, páran életben maradhatnának s ezért két csil lét dobtak utánuk. De az aknából még több napon át hallatszott a halálhörgés. Oljeg Feldkommandanf Kler előtt állt. összetört képpel, élettelen arccal, melyből élesen váltak ki állkapocs-csontjai — álit, előtte. A halántéka teljesen megőszült. De aranyszempillái mögül tisztán, a szokottnál tisztábban nézett maga elé nagy szemével. A gyilkolásba belerögzött Kler előtt — mert hiszen a gyilkoláson kívül már semmihez sem értett ezen a világon — newi a tizenhatéves fiú, hanem egy nép tribun állott, aki nemcsak saját; Ljubkakedvenc* falát énekeltel élete, de népe és az egész embe-t Moszkva nyirfá9 naqy mesz riség útját 'isztan latja mag 1' „gségén « előtt. Ezt mond'a: j — Ne-,n m.gük iszonyatosai; At SS Rotttnführer, aki a ki - miaukat már Szétzúzták és \ végzést vigrehaj otfa, azt akar pusztulásra ítél'ék — az a ret-^tn. térdeljen le, hegy tarkón ló tcv.eies, hogy magukat azután \ hesse, de Ljübka nem térdelt le szülték, hogy az emberek már] és szemtőlszcmbe fogadta a goólyan régen élnek a földön és a lyót egész népek lelkét és veszélyezteti az emberiséget... Ez a fe. kély szörnyűbb minden pestisnél és az is marad, amíg a tőkések, az emberiség szörnyszülöttei uralkodnak a világon és markukban tartanak mindent. Az élet javaival azoknak kell rendclkezniök, akik előteremtik és megdolgoznak értük. És hiába bizakodnak a tőkések, ezek a ragyogóan tiszta fehérneműben kevélykedő uraságok, hogy elkerülhetik a történelem ítélőszékét. Vérrel szennyezetten máris ott állnak irgalmatlan tekintete előtt •.. Csak azt sajnálom, hogy nem harcolhatok többé népem és az egész emberiség soraiban egy igazságos és becsületes éleiért. Utolsó üdvözletemet azoknak küldőn, akik ezért az életért hAr colnak!... Oljeg Kosevojt január Sl.én lőtték agyon és holttestét, az e napon agyonlőtt többi emberek holttestével együtt, közös sirgö dörbe dobták. Ljüba Sevcovát vallatták, egy re a titkos rádióadót akarták kiverni belőle. Agyonlövetése előtt sikerült anyja részére egy lcis írást küldenie: „Isten véled, anyám, Ljübka lányod a nyirkos földbe megy " Amikor kivégzésre vitték, munka és tudás terén ragyogó magasságokat értek el... Az ; embercvés fekélyc marja már Ljuba Sevcovát egy héttel azelőtt végezték ki, hogy a Vörös Hadsereg csapatai bevonultak be. Február ll/-én a szovjet harcikocsik benyomultak a városba, nyomban utánuk visszatért a szovjet közigazgatás is. Tiz napig tartó munkával, óriási néptömegek jelenlétében, a bányászok napvilágra hozták az 5. számú tárna aknájában elpusztult ifjugárdisták tetemeit. E tíz nap folyamán nem mozdultak el az akna szájától az édesanyák, hogy karjukba fogják szörnyen megcsonkított halott gyermekeiket. Anyja és rovenki rokonai je lenlé'ében kiásták a sírból Oljeg és Ljuba holttestét. Ott temették el Rovenkiben. Nehéz volt a kicsi, megöregedett, mély gyászba borult aszszonyban — mert a gyász éppen a kiváló természetű embereket rendíti meg a legmélyebben — nagyon nehéz volt ráismerni Jeljena Nyikolajevna Kosevájára. De az, hogy e hónapokban fia segítő /árra lehetett, különösen pedig fia pusztulása, olyan lelkierőt kölcsönzött neki, hogy ké pes volt személyes gyásza fölé emelkedni. Mintha lehullott volna előtte az apró hétköznapi élei függönye, mely eddig eltakarta az emberi küzdelmek, erőfeszíté sek és szenvedélyek e világát. Fia örökségeként most megnyílt előt te az emberisén szolgálatának messzi országútja. Az 5-ös számú tárna aknája bő! kernelt ifjug rdistákat a parkban, közös díszsírban han•olták cl. A teme'ésen ott voltak az „Ifjú Gárda" életben maradt tagjai: Iván TurkcnyicS, Vályi Borc, Zsóra Arutyunyánc, Ólja IváncOva, Nyina Iváncova, Ra nemcsak egyes emberek, hanem Krasznodonba és Vorosilovgrád- dik Jurkin és mások. Egy nappál azelőtt, hogy a szovjet csapatok elfoglalták a falut, Iván Fjodorovics egy öreg apó társaságában, aki valamikor kocsiján viite Kosevojékat, aztán saját ruhájába öltöztette Iván Fjodorovicsot, elment a falu szovjet helyisége elé, amelyben a Donyectől menekülő német csendőrök és „policáj"-ok szállásolták el magukat átmenetileg. A faluszovjet körül sok ember tolongott, meg akarták tudni, közel van.e, hol áll a Vörös Hadsereg, de meg azért is, hogy gyönyörködjenek a németek menekülésében. Amig Iván Fjodorovics és «* öreg ott álldogállak, repülve vágtatott feléjük egy szánkó, rajta valamilyen orosz policájparancsnok. A „policáj" közvet. len az öreg ember előtt ugrott le a szánkóról és tébolyodott szemmel tekintve maga Itörüi, odafordult az öreghez: — Hol a főnök úr? Az öreg hunyorgott és azt mondta: — Umak úr, de az elvtársak alighanem mindjárt utóiérik. A policáj-parancsnok nagyot káromkodott, de olyan sietős volt a dolga, hogy meg sem ütötte az öreget, hanem berohant a házba. Csendőrök és „policáj"-ok, futás közben zabálva valamit, ki| rohan'ak a házból és néhány ' szánkón olyan sietve álltak to' vább hogy porzott nyomukban a hó. A Vörös Hadsereg másnap el foglalta a falut. Életben marad, társaik az ,Jfju Gárda" ragjainak sírja fölött esküvel fogadták meg, hogy megbosszulják barátaikat. A sír fölé ideiglenes emléket állítottak, egyszerű fa-Obcliszket, deszkáján a hazáért elpusztult ifjugárdisták neveivel.